Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

17. fejezet - A víz- és szélerózió elleni védekezés

17. fejezet - A víz- és szélerózió elleni védekezés

A vízerózió elleni védekezés

A víz által előidézett talajpusztulás ellen való védekezés módja a kiváltó és befolyásoló tényezők milyenségéből következik. Az egyes eljárások megválasztása és alkalmazása kizárólag attól függ, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, és alkalmazásuk mennyire segíti a gazdálkodást és a környezet védelmét.

A védekezés módja az, hogy a kiváltó tényezők hatását csökkentjük, a módosító tényezőket pedig úgy befolyásoljuk, hogy csökkenjen a pusztulás.

A talajpusztulás folyamatát nem vezethetjük vissza kizárólagosan egy vagy két tényezőre, pl. a lejtő- vagy a csapadékviszonyokra. Ugyanazon domborzati és éghajlati feltételek mellett a talajképző kőzet és a rajta kialakult talajtípus tulajdonságai szerint a vízerózió üteme, az eróziós fokozatok aránya, valamint az eróziós formák egymásutánja lényeges különbséget mutat. Ezek az összefüggések pedig a talajhasználat által tovább módosulnak.

Talajhasználat. Hatásáról általánosságban annyit állapíthatunk meg, hogy azonos természeti viszonyok és feltételek esetében a talajpusztulás legenyhébb formában az erdőben jelentkezik. Fokozódik a talajpusztulás veszélye a legeltetés következtében, majd a szántóföldi művelés bevezetésekor. Különösen nagy talajpusztulást váltott ki a lejtőkön való szőlőtermesztés. Ezek az általános megállapítások azonban lényegesen eltolódhatnak a helytelen vagy a helyes talajhasználatkor. Példaként csak néhány kirívó esetet sorolunk fel, elsőként a helyesen legeltetett (szakaszos legeltetéssel és nem agyonterhelve a legelőt), valamint a túlterhelt és gondozatlan legelőterületek közötti különbséget. Ugyancsak nagy eltérés tapasztalható a szántóföldi művelésben hasznosított talajok pusztulása között, ha a talajművelés hegy-völgy irányú és elsősorban kapásnövényeket termesztünk a területen, vagy ha a szintvonalas talajművelés és a sűrű állományú, a kora nyári időszakban, jó talajborítást biztosító növények termesztése az általános. Fokozódik ez a különbség, ha a szántóterületeken alkalmazzuk az agronómiai talajvédelem eljárásait, valamint ehhez kapcsolódóan a műszaki talajvédelmet.

Végeredményben tehát ahhoz, hogy a talajvédelmet helyesen tervezzük meg és a tervek kivitelezésekor ne kövessünk el hibát, az szükséges, hogy a talajpusztulást kiváltó és befolyásoló tényezők hatását jól ismerjük. Ezen hatásnak ismeretében tudjuk értékelni a talajpusztulás formáinak és fokozatainak szerepét, és ebből tudunk következtetni a folyamatok további alakulására.