Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A szélerózió elleni védelem

A szélerózió elleni védelem

A talajvédelemnek azokat az eljárásait, amely a szél pusztító hatása ellen nyújtanak védelmet, nagyrészt az agrotechnikai módszerek között kell keresnünk. Ezeknek csak talajtani vonatkozásait ismertetjük, végrehajtásuk pedig a növénytermesztés és az erdészet keretébe tartozik.

A deflációt kiváltó tényezők közül a szél sebességét, örvénylését és a deflációs terület hosszát egyaránt módunkban áll befolyásolni a mezővédő erdősávok, fasorok, ligetek segítségével, valamint a kulisszás vetés útján. Mindezek azon alapulnak, hogy a termesztett növénynél magasabb vagy sűrűbb növényeket telepítünk olyan hálózatban, amely képes jelentősen mérsékelni a talaj menti szél hatását.

A deflációt befolyásoló tényezők közül a talajfelszín érdességét a talajművelő eszközök megválogatásával és helyes alkalmazásával érhetjük el.

A talajfelszín nedvességét kis adagú esőszerű öntözés segítségével biztosíthatjuk, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a néhány mm-es öntözés teljesen megkötheti a homok szemcséit, ezáltal megfékezi a deflációt a talajfelszín nedvességének idejére.

Itt kell megemlíteni azokat a kísérleteket, melyeket különböző talajszerkezet-javító műanyagokkal (talajkondicionáló szerekkel) végeztek. De voltak kísérletek különböző bitumentartalmú emulziókkal is, amelyek képesek arra, hogy a laza talajfelszínt – elsősorban a futóhomokot – megkössék, használatuk azonban egyelőre nem gazdaságos, ezért csak kivételes esetekben indokolt.

A felszín növényborítottsága a defláció ellen is jó védelmet nyújt, különösen ha a növényzet a száraz, szeles időszakokban is elegendő talajborítást nyújt. Sajnos a legtöbb esetben a termesztett növényekkel ezt nem lehet elérni, ezért a talajtakarás (mulcsozás), valamint a szalmázás módszerét kell alkalmazni.

Ezeknek az eljárásoknak az a lényege, hogy a talaj fedettségét nem élő, hanem holt növényi részek – szárrészek, szalma, magas tarlómaradványok – alkalmazásával érjük el. A veszélyeztetett időszakok után a takaróanyagot rendszerint beforgatjuk a talajba, így annak műtrágyával való kiegészítése útján gazdagítjuk a talajt.

Közvetve a talajvédelmet szolgálja minden olyan eljárás, amely a helyes növényváltás összeállításával, jó trágyázással és esetleg öntözéssel, valamint talajjavítással a talajon díszlő növénytakarót erőteljesebbé és tartósabbá teszi.

Az elmondottakból következik, hogy a talajvédelmet önmagában és önmagáért nem lehet és nem szabad megvalósítani.

A talajvédelem a domb- és hegyvidéki, illetve a homoki és lápos tájak hasznosításának, valamint a környezet védelmének általános irányelve, és ebből a célból kell összehangolni mind a művelési ágak megválasztását, mind a szántókon termesztett növények választékát, ezért kell táblásítani és ennek szempontjai szerint kell a talajt művelni, trágyázni, javítani vagy öntözni.