Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A Dunántúli-dombság

A Dunántúli-dombság

A nagy táj természeti földrajzi határai a Balatont és annak északi partjának keskeny sávját is felölelve délen a Dráváig, illetve az Alföldhöz tartozó Dráva menti síkságig terjed. Nyugatról a Nyugat-magyarországi peremvidék, míg keletről az Alföld határolja. Tájai: a Balaton-medence, Külső-Somogy, Belső-Somogy, valamint a Mecsek és a Tolna-Baranyai-dombvidék.

A Balaton-medence

A Dunántúli-középhegységet D-ről kísérő süllyedéksorozat legnagyobb egysége, amely része a Balaton-vonal mentén keletkezett medencesornak. Geológiailag fiatal képződmény, melynek legmélyebb területét a tó foglalja el. Ennek nagysága időnként változott, vízszintje hol magasabb volt a mainál, hol alacsonyabb. A mai víztükör a siófoki zsilippel szabályozott.

A tó területét kísérő öblözetekben különböző vastagságú tőzeg keletkezett, így a Kis-Balaton, a Nagyberek, a Tapolcai-medence, hogy csak a nagyobbakat említsük. Itt a különböző vastagságú tőzegrétegeken síkláptalajok találhatók. A tőzegréteg vastagsága helyenként eléri a 8 métert, de állandóan fogy, részben a kiégés, részben a defláció következtében. A kiégett helyeken a felszíni talajréteg a hamu maradványaiból és cserépborsókból áll.

A láptalajok mezőgazdasági hasznosítása részben mint szántó, részben mint legelő és rét valósult meg, de ezek aránya rövidebb-hosszabb időközönként széles határok között változott. Általában takarmánynövényeket, tavaszi gabonaféléket és zöldségnövényeket termesztettek, több-kevesebb sikerrel. A mezőgazdasági hasznosítás előfeltétele a talajvíz szintjének állandósítása, lehetőleg egy méter közelében, hogy így a kapilláris víz a növények számára hasznosítható legyen, de a tőzeg a felszínhez közeli rétegekben még ne száradjon ki.

A táj többi része megoszlik az üdülőterületek és a szőlők között.

A szőlők talaja és talajképző kőzete igen változatos, mert a permi vörös homokkő, a bazalt, a pannon tengeri üledékek, a szilur agyagpalák és a lösz egyaránt előfordul. A talajok nagy része erodált. Mint ismeretes, a Balaton vízminősége egyes években jelentős gondot okoz. Ennek oka részben a víz eutrofizációja, részben a szennyező anyagok bemosódása. Ezt a csatornázással, a Zalába ömlő szennyvizek megtisztításával, a környező szőlőkben a műtrágyák és a növényvédő szerek használatának korlátozásával sikerült kedvező irányba befolyásolni.

A balatoni borvidék mint a minőségi borok egyik nagyhírű tája további gondozást igényel, részben a meglévő kőtámfalas teraszok fenntartásával, részben új telepítések létesítésével, illetve a régiek felújításával. A szőlő mellett más gyümölcsfajokat is telepítettek, amelyek közül jellegzetesek a mandulások és őszibarackosok.

Külső-Somogy

E táját a Balaton, a Sió-völgy, a Kapos-völgy és a Belső-somogyi-hordalékkúp határolja. A táj domborzatát völgyhálózata a Jaba, a Kis-Koppány, a Nagy-Koppány, majd a Kapos-völgy és az ezekbe torkoló kisebb völgyek alakítják, amelyek sakktáblaszerű hálózatot hoznak létre. Az ezek által határolt négyszögek a kéregmozgások hatására pikkelyszerűen illeszkednek egymáshoz. A többnyire lösszel fedett térségeken a kibillent táblák magasabb helyein erdőtalajok, a völgyek közelében pedig csernozjomok képződtek. A domborzat és a talajok gyenge eróziós ellenállása miatt a dombok lejtői erodál-tak, sok helyen az erdőtalajok B szintjének vörösbarna anyaga képezi a szántott réteget, míg az erősen erodált foltok fehéren válnak ki a tájból az őszi és a tavaszi szántások idején.

A szántókon az őszi és a tavaszi gabonafélék egyaránt termeszthetők. Jól díszlik a kukorica, napraforgó és a cukorrépa. Kevés viszont a lucerna és a vöröshere. Az erdőtalajok esetében a szántók talaja savanyú, ezért meszezés szükséges, de ott, ahol az erózió elvékonyította a talajt, vagy karbonátos lösz került a felszínre, ez éppúgy felesleges, mint a csernozjomokon.

A csapadék és az évi lehetséges párolgás közel egyensúlyban van, azért kedvező a növények vízellátása.

A dombokon sok helyen telepítettek gyümölcsösöket, szilvát, meggyet, almát, de találunk barackosokat és szőlőt is. A kibillent táblák legfelső részén több helyen megmaradt a cseres tölgyes erdő. A völgyekben a réti talajokon már csak kevés helyen maradt meg a rét, sok helyen feltörték őket, különösen ha talajcsövezést végeztek.

A táj éghajlata NY-ról K-felé szárazabbá válik, ezért az erdőtalajokat fokozatosan a csernozjom váltja fel.

Belső-Somogy

A Kisbalaton és a Nagyberek lápos területe, Külső-Somogy, a Tolna–Baranyai-dombvidék, a Dráva, valamint a Zalai-dombvidék által határolt nagy hordalékkúp, melyet csak a Marcali-hát löszös dombvonulata választ ketté. Éghajlatát a lehetséges párolgást meghaladó csapadék és a kiegyensúlyozott hőmérsékleti viszonyok jellemzik.

A talajok nagy része az agyagbemosódásos barna erdőtalajokhoz és a barnaföldekhez sorolható és együttesen a táj területének 80%-át foglalják el. A homokos hátakon az agyagbemosódásos barna erdőtalajok mellett megjelennek a kovárványos barna erdőtalajok, a humuszos homokok és a futóhomokok is. A mélyedésekben tőzeges és kotus síkláptalajok, lápos réti talajok, valamint réti talajok alkotják a talajtakarót. A táj legdélibb részén, a Közép-Dráva-völgy kistájban pangó vizes barna erdőtalajok is találhatók. A folyóvölgyek árterületén öntésréti talajok és nyers-, valamint humuszos öntéstalajok a jellemzők.

A táj mintegy 30%-a erdővel borított. Az erdők nemcsak az erdőtalajokon, hanem a vízhatás alatt álló talajokon is megtalálhatók. A szántókon termesztett növények a rozs, az őszi búza és árpa, a burgonya, a dohány. Az olajnövények közül elterjedt a napraforgó és az őszi káposztarepce. A löszösebb területeken, amelyek talaja barnaföld, cukorrépa is termeszthető. Pillangósok közül a borsó, a vöröshere, a fehérhere, erősen savanyú talajokon pedig a bíborhere terjedt el. A mélyebb fekvésű réti talajokon zöldségféléket, paradicsomot és zöldborsót termelnek a konzervgyárak számára. A gyümölcstelepítés viszonylag kis területen látható, és a kevés szőlő sem sorolható a kiemelt borvidékek közé.

A talajjavítási lehetőségek közül a savanyú talajok meszezése indokolt.

A Mecsek és a Tolna–Baranyai-dombság

A táj különböző jellegű, ezért különböző hasznosítási lehetőségeket rejtő kistájakból áll össze. Ezek: a Mecsek-vidék, a Tolnai-dombság, a Baranyai-dombság és a Zselic. Mivel kőzet és talajviszonyaik jelentősen eltérnek egymástól ezért e kistájakat külön-külön tárgyaljuk.

A Mecsek-vidék földtani felépítését a gránit, a fonolit, a mészkő, a vörös homokkő, az agyagpalák, a mészmárgák, az agyagok és a lösz különböző előfordulásai adják. Ennek megfelelően a rajtuk képződött talajok is igen változatosak. A mészköveken és márgákon rendzinák, valamint terra rossa képződmények keletkeztek, a grániton és a permi vörös homokkövön rankerek és agyagbemosódásos barna erdőtalajok, az agyagokon pedig az agyagbemosódásos barna erdőtalajok mellett barnaföldek képződtek. A kisebb löszfoltokon az erdőtalajok különböző típusai találhatók, de legtöbbször erodált változatokban, mert az erózió az egész kistájon meghatározó. A növénytakaró 80%-a erdő, a cseres tölgyes mellett megtalálható a molyhos tölgyes karsztbokorerdő is. Szőlők, szelídgesztenyések tarkítják a szántókat, mutatva a kistáj szubmediterrán jellegét. Jellegzetes talajképződménye a vörös agyagos kőzeten kialakult „csepelyes föld” mely gyenge termékenységű.

A talajok nagy része savanyú. Ennek oka egyrészt a talajképző kőzet, másrészt az erdőtalaj-képződés.

A Tolnai-dombság három résztájból áll, a Völgységből, a Tolnai-hegyhátból és a Szekszárdi-dombságból. Ezek közös jellemzője a harmadkori üledékeket borító lösz, amelynek vastagsága az erózió következményeként igen különböző. A magasabb térszintek talaja az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amely az alacsonyabb dombokon a barnaföldeknek adja át a helyét. Ezt követik a dombokat kísérő sík területeken a csernozjom barna erdőtalajok, majd a mészlepedékes csernozjomok. A terület mintegy 20%-a erdő. Az erdők a dombhát legmagasabb részeit koszorúzzák. Szőlő főként a Szekszárdi-dombság területén van, ahol jelentős talajvédelmi berendezéseket, földteraszokat, burkolt vízlevezetőket és szilárd burkolatú utakat látunk. A szántókon őszi búza, őszi árpa, kukorica, napraforgó, a csernozjomos területeken cukorrépa díszlik. A pillangósok aránya kevés, lucernát és vörösherét termesztenek. Ezeken kívül burgonyát és borsót. Ott, ahol a talajok savanyúak, a meszezés termésfokozó hatású, míg az erózióra érzékeny talajokon a talajvédelem mindenképp szükséges, különösen a szőlőkben.

A Baranyai-dombság a Pécsi-síkság, a Geresdi-dombság és a Villányi-hegység kisebb területeitől eltekintve egységes kistáj. A pannon agyagból felépült hegylábi területeket különböző vastagságú lösz borítja, melynek vastagsága elérheti a 10 métert is. A talajok több mint fele barnaföld, csak a legmagasabb térszinteken van agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A kistáj déli részén erősödik a csernozjomhatás és csernozjom barna erdőtalajok – kivételesen mészlepedékes csernozjomok – borítják a felszínt. A Pécsi-sík mély fekvésű területét réti talajok alkotják, míg a Geresdi-dombságon a lösz alól kibukkannak a pannon üledékek. A talajok a kőzettől függően agyagbemosódásos barna erdőtalajok vagy a – karbonátos üledékeken – barnaföldek. A talajok termékenységét jelentős mértékben csökkenti az erózió. A Villányi-hegység magvát mészkő és kismértékben dolomit alkotja, melyet a lejtőkön harmadkori üledékek és lösz borít. A mészkövön a rendzina és a terra rossa a jellemző talajképződmény. Ez utóbbi vörös anyaga az erózió következtében bekeveredett a hegylábi területek lejtőinek talajába, ezért azok színe vörösesbarna. A kis táj éghajlatában 30%-nál több a mediterrán elemek aránya, ezért kiváló minőségű szőlő terem, és a borsó, valamint a zöldségfélék korán vihetők piacra. A mediterrán hatást a szelídgesztenye-ligetek is mutatják, de eredményesek voltak a kivitermesztésre irányuló kísérletek is.

A szántóföldi növények közül az őszi búza és őszi árpa mellett a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa is sikerrel termeszthető. A savanyú talajokon, pl. a Geresdi-háton pohánkát, zabot és kölest is termesztenek. A tájak jó hagyományai vannak a meszezésnek és a műszaki talajvédelemnek. A gyümölcsösök egy részében földteraszokat alakítottak ki. A termesztett gyümölcsféleségek között az őszibarack, a szilva, az alma a gyakori.

A Zselic Belső-Somogy határáig terjed. Itt az éghajlat csapadékosabb, ezért a talajok között több az agyagbemosódásos barna erdőtalaj és nagyobb az erdőterület is. A talajok részben pannon üledékekből, részben az azt borító löszből keletkeztek. A szántókon itt több a burgonya, mint a táj többi kistáján, az őszi kalászosok mellett a zab is nagyobb területen található. A talajvédelem itt is elsődleges, de nem hagyható figyelmen kívül a savanyú talajok meszezésének szükségessége sem. A völgyek lápos réti és típusos réti talajait nagyrészt meghagyták rétnek, és csak kis részét törték fel szántónak, mely utóbbiakon takarmánynövényeket termesztenek.