Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A talajtermékenység

A talajtermékenység

A különböző termékenységi szintek értelmezésekor abból indultunk ki, hogy ezek az emberi tevékenység különböző mértékű és irányú hatásának eredményeként alakulnak ki, és ennek alapján különböztethetők meg.

A természetes termékenység (Fn) egyrészt a természetes növénytakaró által produkált szervesanyag-tömeget, a biomasszát jelenti, amely kifejezhető g/m2-ben egy évre vonatkoztatva, másrészt mezőgazdasági számításokban az ősi növénytakaró felváltása után az első szántóföldi növény által elért termést vagy terméseket. Ennek a fogalomnak hazánkban csak elméleti jelentősége van, mert egyrészt nincs már ősi növénytakaró, másrészt nincs olyan terület, amelyet most vonnánk először szántóföldi művelésbe.

Az alaptermékenység (Ff) vetésforgós gazdálkodás keretében, istállótrágyázással mint tápanyag-utánpótlással és sekély vagy középmély fogatos szántással nyert terméssel jellemezhető. Ez az állapot jellemezte a talajok termékenységét mintegy két évszázadon át, egészen az 1930-as évekig. Az alaptermékenység kifejezhető gabonaegységben is, az adott helyen általánosan termesztett növények többéves termésátlagait alapul véve.

Aktuális vagy tényleges termékenység (Fa) a jelenleg általánosan használt műtrágyaféleségek mindenkori adagjai, a talajviszonyok által megkívánt talajművelés és az esetleges talajjavítás alkalmazásával elért tényleges termések többéves átlaga, mind szárazgazdálkodás esetén, mind pedig öntözött viszonyok között.

Az optimális termékenység (Fo) azt az átlagtermést jelenti, amely az összes gazdaságosan alkalmazható és a területen indokolt melioráció alkalmazásával érhető el.

Potenciális termékenység (Fp) az a többéves termésátlag, amely jelenlegi ismereteink szerint az adott viszonyok között eredményesen alkalmazható melioratív eljárások öszszességének bevezetésével érhető el.

Maximális termékenység (Fm) az az elméletileg elérhető legnagyobb termésátlag, amelyet csak a termesztett növényfajták tulajdonságai és az időjárás határolnak be.

A meliorációs szám (M) a tényleges, valamint az alaptermékenység különbsége, M = Fa – Ff. Az alkalmazott agrotechnika és melioráció hatására előálló terméstöbbletet adja meg gabonaegységben.

A reagálási szám (R) a potenciális, valamint az alaptermékenység különbsége, R = Fp – Ff. Megadja gabonaegységekben azt az előállítható terméstöbbletet, melyet az agrotechnika és a melioráció összes, jelenlegi ismereteink szerint hatásos eljárásának alkalmazásával elérhetünk az adott talajon.

A meliorációs hatásfok (M%) a meliorációs számnak a reagálási szám százalékában kifejezett értéke

M% =  M 100 R . MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaebbnrfifHhDYfgasaacH8rrps0l bbf9q8WrFfeuY=Hhcba9v8qqaqFr0xc9pk0xbba9q8WqFfeaY=biLk VcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr0=vqpWqaaeaabiqa ceaacaqabeaabaqaamaaaOqaaiaab2eacaqGLaGaaeiiaiaab2daca qGGaWaaSaaaeaacaqGnbGaeyyXICTaaeymaiaabcdacaqGWaaabaGa aeOuaaaacaGGUaaaaa@3C0A@

Megadja, hogy a meliorációs lehetőségeket milyen mértékben használtuk ki. Ez az érték jellemzi legjobban a gazdálkodás szinvonalát és eredményességét. Egyben alapul szolgál az agrotechnikai és a meliorációs beruházások leghatékonyabb felhasználásának eldöntéséhez.