Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

A földértékelés alkalmazásának lehetőségei

A földértékelés alkalmazásának lehetőségei

A földértékelés alkalmazásának lehetőségeit elsősorban az országos, valamint a helyi gazdasági irányítás szempontjából csoportosíthatjuk. Az országos vonatkozású alkalmazási területek között elsőként a földvagyonnak mint a nemzetgazdaság egyik alapvető termelőeszközének pontos számbavételét kell említenünk.

Ennek jelentősége nemcsak az országos közgazdasági helyzet felvázolásában domborodik ki, hanem jelentős tudatformáló erő is rejlik benne. Amíg a társadalom számára nem válik megfoghatóvá a földben megtestesült érték, valamint a termőföldnek mint a természeti környezet egyik fontos elemének eszmei és valós értéke nem fogalmazódik meg, nem várható el, hogy védelmére, gondozására, helyes használatára kellő gondot fordítsanak. Nem várható továbbá az sem, hogy a föld helytelen használata vagy károsítása társadalmi tiltakozást váltana ki.

Az előbbiekből következik, hogy a föld védelmét is elősegíti a helyes földértékelés, és a jelenlegi földvédelmi törvény végrehajtását, esetleg egy szigorúbb törvény megalkotását vonja maga után. Ezt pedig a folyamatosan és gyors ütemben csökkenő mezőgazdasági földterület különösképpen indokolja.

Országos vonatkozású szerepe van a földértékelésnek a földek termelésből való kivonásakor megállapítandó pótlási érték, valamint a mezőgazdaságon belül végrehajtott földcserék reális megalapozása terén.

Lényeges a földértékelés szerepe az árképzésben is. A mezőgazdasági termékek árának kialakításakor a nemzetgazdaság egészének érdeke megkívánja, hogy az árban a földnek mint termelőeszköznek az értéke is szerephez jusson, amelyen az adott terméket vagy annak alapanyagát megtermelték.

A föld mint korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló termelőeszköz, amely nem pótolható, döntően befolyásolja a rajta termesztendő növények megválasztását, nemcsak agronómiai szempontok tekintetében, hanem a földlekötés számításba vételével, a termék közgazdasági értékelése útján is. Nem mindegy tehát, hogy valamely egységnyi termék milyen nagyságú és milyen minőségű (értékű) földterületen termelhető meg.

A földértéknek kell alapul szolgálnia a természeti viszonyokban fennálló különbségek kiegyenlítésekor is. Mind a jobb földeken gazdálkodók esetében a jövedelemelvonás, mind az átlagosnál kedvezőtlenebb területen az állami támogatás rendszere csak akkor vezethet hosszabb időn át kiegyensúlyozott gazdálkodáshoz, ha az a földértékben kifejezésre jutó termőhelyi különbségeken alapul. A földértéknek kell megalapoznia azokat a gazdasági szabályozókat, amelyeknek célja a mezőgazdasági termelés fokozására vagy csökkentésére való ösztönzés. A föld termékenysége által nyújtott lehetőségek jó kihasználásának kedvező, ki nem használásának pedig hátrányos helyzetbe kell hoznia a termelőt ahhoz, hogy a termelés gazdaságos fokozására lehessen ösztönözni. Ehhez viszont olyan reális helyzetfelmérés szükséges, amely kifejezi a termékenység által nyújtott lehetőségek jobb kihasználásához szükséges ráfordítások megtérülésének különbségeit.

A földértékelés másik nagy jelentőségű alkalmazási területe az üzemi gazdasági döntések megalapozása. A mezőgazdasági kis,- közép,- és nagyüzemek gazdálkodásában mind nagyobb szerephez jutnak azok a kérdések, melyek már nem a termelés elsődleges feltételeinek megteremtésével kapcsolatosak, hanem a termelés differenciáltságából és a gazdaságos termelésre való törekvésből erednek. Amint a jövedelmezőség javul, úgy lép fel a termelőeszközök fejlesztése iránti igény. Annál nagyobb jelentősége van annak a kérdésnek, amely az üzem rendelkezésére álló fejlesztési alapok hovafordítása képében jelentkezik.

Amíg a melioráció, a gépesítés szinte kizárólag állami támogatás terhére történt, az üzemnek nem volt fontos, hogy a megkapott beruházást mely területén eszközli. Nem volt különösebben érdekelve abban sem, hogy a beruházás ott valósuljon meg, ahol a legrövidebb időn belül térül meg. Ma már más a helyzet, és az üzemeknek maguknak kell eldönteniük anyagi eszközeik koncentrálását és ésszerű, gazdaságos felhasználásuk módját. Ezért különösen fontos, hogy a talajok termékenységét – mint a legfontosabb mezőgazdasági termelőeszköz minőségi mutatóját – ismerjük. Ez tájékoztat a meliorációs beruházás lehetséges helyei felől. A kis termékenységű erodált talajok védelme és differenciált trágyázása, a savanyú talajok és a szikesek javítása, az aszályra érzékeny területek öntözése a beruházások lehetőségeként jelentkezik. Hogy a lehetőségeket milyen sorrendben és milyen mértékben valósítják meg a gazdaságban az anyagi keretek figyelembevételével, azt a melioratív eljárások hatékonyságának kiszámításán és a termőhelyi értékszám várható változásán alapuló döntéseknek kell megszabniuk.

A felsoroltakból láthatjuk, hogy a földértékelés mielőbbi helyes megvalósítása egyrészt országos, másrészt üzemi érdek, amely a decentralizált gazdaságirányítási rendszer fejlődésével arányosan egyre sürgetőbben jelentkezik.