Ugrás a tartalomhoz

Talajtan

Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György

Mezőgazda Kiadó

Ásványi talajok

Ásványi talajok

Szerves talajanyagot nem tartalmazó talajok

Ásványi talajok, amelyek kialakulásában az emberi tevékenység volt a meghatározó.

Anthrosols. [A görög anthropos (ember) szóból]. Ember által létrehozott vagy nagy mértékben átalakított (hosszú ideje folyó öntözés, trágyázás, felső szintek elhordása, más anyag ráhordása stb.) antropogén talajok. Bennük az eredeti talajképző folyamatok és az eredeti talajszintek nem ismerhetők föl. Általában a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban fordulnak elő. Ide sorolható például Hollandia tengertől visszanyert mezőgazdasági területeinek nagy része vagy a mi szőlő alá forgatott talajaink. Az eredeti talajképző kőzet és a bevitt anyagok szerint igen különböző talajok. Szelvényfelépítésük és használatuk változatos.

Ásványi talajok, amelyek képződésében a talajképző kőzet tuljadonságai voltak elsősorban meghatározók.

Andosols. [A japán an (sötét) és do (talaj) szavakból]. Friss vulkáni anyagon kialakult talajok. Fejlődésüket elsősorban a könnyen málló, porózus, sok vulkáni üveget tartalmazó talajképző kőzet határozza meg. A mállás során keletkező kationok nagy része lemosódik a felszíni szint(ek)ből, az alumínium- és vasionok egy része azonban a szerves anyaggal stabil komplexeket (kelátokat) képez, és helyben marad. A szerves anyag vassal és alumíniummal alkotott komplexei ellenállnak a biodegradációnak és így a felszíni szint szervesanyag-tartalma elérheti a 5–10%-ot is. A szerves anyaggal nem kapcsolódó vas- és alumíniumionok – főleg a felszín alatti szintekben – parakristályos ásványokat (allofánok, imogolit, ferryhidrit stb.) képeznek. Általában a kontinensek határain és a geológiai törésvonalak mentén terjedt el.

Szelvényfelépités: AC, ABwC.

Födhasználat: 80%-uk potenciálisan művelhető. Fizikai tulajdonságaik jók, azonban gyakran lejtős területen találhatók. A vas nagy mennyiségben való jelenléte miatt a foszfor fixált állapotban van, termelésbe vételkor folyamatos foszforellátásról kell gondoskodni.

Arenosols. [A latin arena (homok) szóból]. „Homoktalajok”. Durva textúrájú, gyengén fejlett talajok. Fizikai féleségük a felső 100 cm-en belül homokos, a vályognál durvább. Kiterjedésük kb. 400 millió ha, főleg sivatagi területeken. A magyar osztályozásban ide tartoznak a hazai futóhomok, a gyengén humuszos homok-, illetve a kovárványos homoktalajok.

Szelvényfelépítés: A(E)C.

Földhasználat: gyakori szélerózióval és vízhiánnyal küzdő területek. Öntözéssel, szervesanyag-kijuttatással művelésük eredményes.

Vertisols. [A latin vertere (fordul, forgat) szóból]. Nagy agyagtartalmú (főleg szmektit típusú agyagásványokból álló) talajképző kőzeten kialakult, „nehéz” talajok. A felső 50 cm-ben legalább 30%-nyi agyagot tartalmaznak. Az év egy részében legalább 50 cm mély, 1cm átmérőjű repedéseket nyitnak, amelyek nedves időszakban bezárulnak. A feltalaj jellemző éles szemcsés szerkezetű. A B szint jellemző vertic-szerkezetű. A felszínen hullámos „gilgai” mikrorelief alakulhat ki az állandó kiszáradás-repedezés-bepergés és nedvesedés-duzzadás következtében. A magyar osztályozásban az agyagos réti és fekete nyirok talajok tartoznak ide.

Szelvényfelépítés: A(B)C.

Földhasználat: nehezen művelhetők. Kellő vízellátás mellett termékeny talajok.

Ásványi talajok, amelyek kialakulását elsősorban a domborzati viszonyok határozták meg (sík, mélyen fekvő területek talajai: Fluvisols, Gleysols; lejtős, magasan fekvő területek talajai: Regosols, Leptosols)

Fluvisols. [A latin fluvius (folyó) szóból]. Időszakosan kiöntő folyók hordalékán kialakult, fluvictulajdonságokkal rendelkező fiatal talajok, melyek ochric, mollic, umbric v. histic szinten kívül nem rendelkeznek más diagnosztikus szinttel. A periodikus kiöntés jelei eltemetett rétegek formájában jelentkeznek. Textúrájuk a hordalékanyag szerint változó. Általában a nagy folyók ártetületein találhatók. A magyar osztályozásban az öntéstalajok tartoznak ide.

Szelvényfelépítés: AC.

Földhasználat: a folyószabályozás módja illetve a textúrájuk szerint változó.

Gleysols. [Az orosz Gley (sáros) szóból]. Mélyen fekvő vagy felszínhez közeli talajvíz mellett kialakult talajok, melyek hosszú időszakokra vízzel telítettek. A felszíntől számított 50 cm-en belül glejes foltok (gleyic-tulajdonságok)mutatkoznak, melyek a FeIII-(ferric-) vegyületeknek szerves anyag jelenlétében, levegőtlen körülmények között mozgékony FeII-(ferrous-) vegyületekké redukálásának eredménye. A redukált talajrészek színe részben a FeII jelenléte, részben a talaj ásványi része eredeti színének uralma következtében kékesszürke. A repedések, járatok mentén, ahol a felületek átszellőzhetnek a visszaoxidált FeIII vegyületek rozsdás színe jelenik meg. A stagnáló víz által okozott glej foltokkal (stagnic tulajdonságok) rendelkező talajok nem tartoznak a Gleysolok közé, továbbá nem tartoznak ide az öntésterületek (rétegezettséget egyértelműen mutató) talajai sem. A magyar osztályozásban a nem agyagon kialakult réti talajok és a mocsári erdőtalajok tartoznak ide.

Szelvényfelépítés: A(Bg)Cr, H(Bg)Cr.

Földhasználat: elsősorban rét, legelő, mocsári erdő területek.

Leptosols. [A görög leptos (vékony, sekély) szóból]. 30 cm-nél sekélyebb, kemény, cementált vagy olyan kőzeten kialakult talajok, amelyekben 20%-nál kevesebb a földes rész. Főleg hegyvidéki területek talajai, melyekben a talajképződési folyamatokat a kőzet lassú mállása mellet főleg az erózió állandó pusztítása gátolja. A talajanyag maga rendelkezhet kiváló tulajdonságokkal (mind fizikai mind kémiai), azonban a termékenységet korlátozza a sekély termőréteg és az ebből származó gyenge vízgazdálkodás (gyors kiszáradás).

A hazai osztályozásból a köves és kavicsos váztalajok, a rendzinák, nyirok- és ranker talajok sorolhatók ide.

Szelvényfelépítés: A(B)R, A(B)C.

Földhasználat: elsősorban legelő- és erdőterületek.

Regosols. [A görög rhegos (takaró) szóból]. Gyengén fejlett, nem kemény kőzeten (például márgán vagy löszön) kialakult sekély talajok. A talajképződési folyamatoknak elsősorban extrém éghajlati tényezők (szárazság, meleg, hideg) és kisebb mértékben az erózió szab gátat. Nem tartoznak ide az öntésterületek talajai és a homoktalajok. A magyar osztályozásból a földeskopárok és a humuszkarbonát talajok sorolhatók ide.

Szelvényfelépítés: AC.

Földhasználat: elsősorban legelő-, gyümölcsös és szőlőterületek. A forró, száraz területeken öntözéssel művelhetők.

Ásványi talajok, amelyek kialakulását elsősorban azok fiatal kora határozta meg.

Cambisols. [A latin cambiare (változni) szóból]. A szintekre tagozódás kezdeti jeleit mutató, fiatal talajok. A cambic B szint színében, szerkezetében eltér a talajképző kőzettől, de nem mutat más, diagnosztikus, B szintek követelményeit kielégítő tulajdonságokat. A magyar osztályozásban barnaföldek, a humuszos homokok egy része, a réti talajok egy része, valamint kőzethatású talajaink egy része sorolható ide.

Szelvényfelépítés: ABwC.

Földhasználat: a domborzati és éghajlati viszonyoktól függően változó, a legelőtől a szántóföldi művelésig.

Nedves, trópusi és szubtrópusi területek ásványi talajai, amelyek képződését elsősorban a klimatikus viszonyok és a vegetáció határozta meg.

Plinthosols. [A görög plinthos (tégla) szóból]. Nedves, trópusi, szubtrópusi területek talajai, amelyekben 50 cm-en belül van egy legalább 25 térfogat%-nyi plinthitet tartalmazó, minimum 15 cm vastag szint. A plinthite egy vasban gazdag, szerves anyagban szegény, kvarc és agyag által cementált keverék, amely ha felszínre kerül, irreverzibilisen megkeményedik („ironstone” – „vaskőpad”). A plinthosolok általában bázikus (kevesebb kvarcot, több mállékony ásványt tartalmazó) kőzeteken alakulnak ki.

Szelvényfelépítés: ABC vagy AEBC.

Földhasználat: a gyakori belvíz és a kemény cementált réteg miatt nagyon gyenge termőképességű talajok. A cementált „ironstone”-t trópusi országokban gyakran építkezésre használják.

Ferraisols. [A latin ferrum (vas), alumen (alumínium) szavakból]. Sárgás vagy vörös trópusi talajok, amelyek rendelkeznek „ferralic” B szinttel. A ferrallic szint erősen mállott, legalább 30 cm vastag szint, melynek kationcsere-kapacitása nem haladja meg a 16 cmol (+)/kg agyagot. Általában áthalmozott, már előzőleg mállott talajképző kőzeten képződnek. A mély és intenzív mállási folyamatok következtében a talaj felső rétegeiben csak a mállásnak ellenálló ásványok és a képződött kaolinit, valamint vas- és alumínium-oxidok és -oxidhidrátok alkotják az ásványi részt.

A sok nedvesség hatására az ásványi rész részben hidratálódik (a szemcsék abszorbeálják a vizet) részben hidrolízist szenvednek. A hidrolízis során a hidrogén behatol és beépül az ásványok kristályrácsába, amelyből K-, Na-, Ca-, Mg-ionok áramlanak a talajoldatba. Mivel a hidrogénion kisebb, mint az eredeti ionok, fellazul, összeomlik a kristályszerkezet, és kiszabadul a szilícium és az alumínium. A „ferralitizáció” tulajdonképpen előrehaladott hidrolízis. Mivel a kationok kiszabadulását erős kilúgozás kíséri, ezek többsége a mélybe távozik. Csupán a kevésbé oldható vas- és alumínium-oxidok és

-hidroxidok, valamint a kvarc marad helyben (desilication). A helyben maradó alumínium és szilícium kaolinitet épít (kaolinization). A negatív töltésű kaolinit és a pozitív töltésű vasvegyületek stabil mikroaggregátumokat képeznek, ezért a ferralsolok aránylag jó fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek.

Szelvényfelépítés: ABC. Valamennyi szintjük igen mély. A mállott C szint gyakran 20–30 m mélységbe temeti az ágyazati (D) kőzetet. Az egyes szintek között hosszú az átmenet.

Földhasználat: elsősorban égetéses gazdálkodás.

Nitisols. [A latin nitidus (fényes) szóból]. Mély rétegű, vöröses trópusi talajok, amelyek rendelkeznek egy legalább 1 m vastag, minimum 30% agyagot tartalmazó argicszinttel. A szelvényben nitictulajdonságok mutatkoznak. A kialakulás lépései: ferralizáció (annak kezdeti stádiuma), agyagmozgás és felhalmozódás, „nitidizació” (mikro duzzadás és zsugorodás révén), végül homogenizálás biológiai keverés által.

Kationcsere-kapacitása, egyéb kémia és fizikai tulajdonságai jobbak a csoport többi talajéinál mivel több agyagot és szerves anyagot tartalmaznak.

Szelvényfelépítés: ABtC.

Földhasználat: a nedves, trópusi és szubtrópusi területek talajai közül a legtermékenyebb. Az alacsony pH-tompítása mellett változatos földhasználat a legelőtől a szántóföldi művelésig.

Acrisols. [A latin acer (savanyú) szóból]. Erősen kilúgozott, alacsony bázistelítettségű talajok. Általában savanyú talajképző kőzeteken alakulnak ki. Az agyagos rész diszpergálását agyagmozgás és a B szintben való felhalmozódás követi. A mállási folyamatok erőteljesek, így kevés elsődleges ásvány van jelen és dominálnak az 1:1 típusú agyagásványok. Az A szintben az erőteljes kilúgozás miatt kevesebb szeszkvioxid van, ezért nem alakul ki a Ferralsolokhoz hasonló szerkezeti stabilitás. A felszín általában erősen erodált.

Szelvényfelépítés: AEBtC.

Földhasználat: kedvezőtlen fizikai, kémiai tulajdonságok, alumíniumtoxicitás korlátozza használatukat.

Alisols. [A latin alumen (alumínium) szóból]. Erősen kilúgozott, alacsony bázistelítettségű talajok. Hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az Acrisolok, azonban a kilúgozás kisebb mértékű, ezért a kiszabadult alumínium a felszínhez közelebbi szintekben marad.

Szelvényfelépítés: ABtC.

Földhasználat: elsősorban az alumíniumtoxicitás korlátozza a használatukat.

Lixisols. [A latin lixivia (kimosott anyag) szóból]. Erősen kilúgozott, de magasabb bázistelítettségű talajok. Általában mállási stádiumuk és kilúgozottságuk nem a jelenkori klimatikus viszonyokkal magyarázható. Bázistelítettségük külső (kolluviális, vagy alluviális hordalék) forrásból való gazdagodásból származik.

Szelvényfelépítés: ABtC.

Földhasználat: gyenge fizikai tulajdonságuk és tápanyag-szolgáltatásuk a mezőgazdasági termelés fő korlátozója.

Száraz és félszáraz területek ásványi talajai, amelyek képződését elsősorban a klimatikus viszonyok és a vegetáció határozta meg.

Solonchaks. [Az orosz sol (só) és chak (sós terület) szavakból). Sós talajok, amelyek salictulajdonságokat mutatnak (vagyis a felső 30 cm-ből származó talaj telítési kivonatának elektromos vezetőképessége nagyobb 15 dS/m-nél vagy 4 dS/m-rel, amennyiben a talajoldat pH-ja meghaladja a 8,5-t). Elsősorban a száraz szubtrópusi területeket borítják, de előfordulnak a mérsékelt övben is, ahol a párolgás mennyisége meghaladja a csapadékét, ezért felfelé irányul a domináns vízmozgás. A párolgás során visszamaradó só felhalmozódhat a felszínen (external Solonchaks) – magas talajvízviszonyok mellett – vagy a felszín alatt (internal Solonchaks) – amikor a kapillárisok nincsenek összeköttetésben a felszínnel.

Szelvényfelépítés: AC vagy ABC, megfelelnek a mi sós-szikes talajainknak.

Földhasználat: elsősorban legelőterületek.

Solonetz. [Az orosz sol (só) etz (erőteljes) szavakból]. Bázikus kémhatású, oszlopos natric B szinttel rendelkező talajok. A natricszint ESP-je (Exchangable Sodium Percentage, azaz kicserélhető nátrium %) nagyobb 15-nél.

A legtöbb Solonetz pH-ja meghaladja a 8,5-et, a talajoldatban található nátrium-karbonát miatt. Mérsékelt övi, arid és szemiarid, ritkábban szubtrópusi füves puszták talajai.

Szelvényfelépítés: ABtnC, vagy AEBtnC, megfelelnek a mi oszlopos szikes talajainknak.

Földhasználat: a nagy nátriumtartalom közvetlen toxikus és közvetett szerkezetromboló hatása miatt gyenge termékenységű talajok. Egy részüket művelik, nagyobb területeiket azonban elsősorban legelőként hasznosítják.

Gypsisols. [A latin gypsum (gipsz) szóból]. Jelentős kalcium-szulfát-(gipsz-) felhalmozódással rendelkező talajok. 125 cm-en belül gypsic (gipsz > 5%) és/vagy petrogypsic (cementált) szintjük van. Gipsz ritkán képződik a talajban, a felszín közeli rétegek gipsztartalma általában a mélyebb (Triász, Júra, Kréta) üledékrétegekből származó oldatok betöményedéséből származik. Vízgazdálkodásuk sokkal kedvezőbb, mint a szikes Solonchakoké és Solonetzeké.

Szelvényfelépítés: ABtC.

Földhasználat: amennyiben a felső 30 cm gipsztartalma nem haladja meg a 25%-ot, gabonafélék és lucerna termesztésére alkalmasak. Öntözésük suvadást okozhat.

Calcisols. [A latin calcis (mész) szóból]. Jelentős a kalcium-karbonát-felhalmozódás. 125 cm-en belül calcic- és/vagy olyan talajok, amelyekben petrocalcicszintjük van. A kalciumfelhalmozódás főként a felső szintből származik a kalcit oldódása és oldatban való levándorlása és újra kicsapódása által. A kalcit oldódását fokozza a talajlevegő CO2-nyomása a feltalajban (H2CO3-képződés okozta pH-csökkenés). A mélyebb szintekben a kicsapódás nagyobb mértékű az üregekben, járatokban, ezért a mész kiválása általában nem homogén (mészerek, csövek, göbecsek stb.).

Szelvényfelépítés: AB(t)C.

Földhasználat: a szárazság és a cementált szint korlátja a termékenységnek. Szárazság- és mésztűrő növények (gyapot, lucerna, szudánifű) megélnek e talajokban, de többségüket legelőként hasznosítják.

Kastanozems. [A latin castanea (gesztenye) és az orosz zemlja (föld) szavakból]. A kastanozemek a füves puszták (sztyeppek, prérik) szárazabb, alacsony füvekkel borított területeinek tipikus, általában löszön kialakult talajai. Legalább 15 cm vastag mollic A szinttel rendelkeznek, amelynek nedves chromaszínértéke nagyobb 2-nél. Szelvényükben 125 cm-en belül mészakkumulációs szint található. Fizikai s kémiai tulajdonságaik mezőgazdasági szempontból kiválóak.

Szelvényfelépítés: ABC (A B szint általában cambic vagy argic).

Földhasználat: termékeny talajok. A növénytermesztés korlátja az időnkénti szárazság lehet és néhány helyen a mélyebb szintekben való sófelhalmozódás. Területeiken főként szemes gabonát termesztenek.

Chernozemek. [Az orosz csornüj (fekete) és zemlja (föld) szavakból]. A chernozemek szintén a füves puszták (sztyeppek, prérik) kevésbé száraz, magas növésű füvekkel borított, tipikus, sötét színű általában löszön kialakult talajai. Legalább 15 cm vastag mollic A szinttel rendelkeznek, amelynek nedves chromaszínértéke kisebb 2-nél. Szelvényükben 125 cm-en belül mészakkumulációs szint található. Fizikai és kémiai tulajdonságaik a Kastanezom talajokénál is kiválóbbak.

Szelvényfelépítés: AhBC (humuszos A szintjük gyakran 60-80 cm mély, B szint általában cambic vagy argic).

Földhasználat: termékeny talajok. Területeiken általában szemes gabonát termesztenek.

Phaeozemek. [A görög phaios (sötét) és az orosz zemlja (föld) szavakból). A phaeozemek a füves puszták (sztyeppek, prérik) talajai. Területeik a chernozemek és a kastanozemek területeinél nagyobb mennyiségű csapadékot kapnak, így szelvényük fejlődésében gyenge kilúgozási folyamatok is szerepet játszanak. Ennek következtében 125 cm-en belül mészakkumulációs szint nem található a szelvényükben. A gyenge kilúgozás mellett azonban a talajok bázistelítettsége mindig 65% fölötti. Mollic A szinttel rendelkeznek, amelynek nedves chromaszínértéke kisebb 2-nél. Fizikai és kémiai tulajdonságaik a többi sztyepptalajhoz hasonlóan kiválók. Ide sorolható csernozjom és réti talajaink egy része.

Szelvényfelépítés: AhBC.

Földhasználat: termékeny talajok. Területeiken főként szemes gabonát termesztenek.

Greyzems. [Az angol grey (szürke) és az orosz zemlja (föld) szavakból]. A greyzemek átmeneti típust képviselnek a chernozem talajok és a luvisolok között. Az északi földrész magas, füves sztyepp és erdei vegetációval borított átmeneti területeinek talaja. Legalább 15 cm vastag mollic A szinttel rendelkeznek, amelynek nedves chromaszínértéke nagyobb 2-nél. A szint anyagában a szerkezeti elemek felületén, előfordulnak „meztelen” (bevonat nélküli) ásványi szemcsék, amelyek szárazon a névre utaló szürkés színt adják. Argic B szinttel rendelkeznek.

Szelvényfelépítés: Ah Bt C.

Földhasználat: általában jó termőképességű talajok, amelyeken szemes gabonát, burgonyát és gyakran cukorrépát termesztenek. A termőképesség korlátja a gyakori, 100 cm-en belüli hidromorfhatás.

Luvisols. [A latin luere (kimosás) szóból]. A luvisolok legfontosabb tulajdonsága a szelvényen belüli textúradifferenciálódás. A felső szintekből a finomabb szemcsék (az agyag frakció) a mélyebb argic B szintbe vándorolnak, és felhalmozódnak. Az agyagfelhalmozódási szint kationcsere-kapacitása meghaladja a 24 cmol(+)/kg-ot, telítettsége pedig nem éri el a 60%-ot. Változatos talajképző kőzeten, de stabil felszínnel rendelkező területeken találhatók, általában a humid, szubhumid és a mérsékelt öv csapadékosabb zónáiban. A magyar osztályozásból az agyagbemosódásos barna erdőtalajok tartoznak ide.

Szelvényfelépítés: AEBtC.

Földhasználat: amennyiben vízgazdálkodási tulajdonságaik nem kedvezőtlenek (például nem glejesek), igen jó termőképességű talajok, változatos mezőgazdasági termeléssel.

Podzoluvisols. [A podzol és a luvisol összevonásából). A podzoluvisolok erősen kilúgozott talajok, amelyek olyan argic B szinttel rendelkeznek, amelynek felső részébe a fölötte húzódó E szint talajanyaga szabálytalanul, nyelvesen lehúzódik. A nyelves lenyúlások a szerkezeti elemek felületén, repedések vagy növényi gyökerek mentén vannak. Általában az északi félteke hűvös, csapadékos területein elterjedt talajok.

Szelvényfelépítés: AEBtC.

Földhasználat: az erős kilúgozásból származó savanyúság, a gyenge tápanyag-ellátottság és a rövid vegetációs periódus korlátozza a mezőgazdasági termelést.

Planosols. [A latin planus (lapos) szóból]. A planosolok olyan „kifakult”, világos kilúgozási szinttel jellemezhetők, amelyet alulról egy jóval nagyobb agyagtartalmú, gyenge vízáteresztésű szint határol. Általában időszakosan nedves vagy olyan területeken találhatók, ahol a közel sík felszínen összegyűlik a környező területekről lefolyó víz. A felszín közelében így az év egy részében reduktív körülmények uralkodnak a stagnáló nedvesség miatt. Ide tartozik pangó vizes barna erdőtalajaink egy része is.

Szelvényfelépítés: AEBC.

Földhasználat: a mezőgazdasági termelés fő korlátja az időszakos túlnedvesedés és levegőtlenség, ugyanakkor az év más időszakában a szárazság. Elsősorban rizstermesztésre használhatók.

Podzols. [Az orosz pod (alatt) és zola (hamu) szavakból]. A podzolok spodic B szinttel rendelkező talajok. A sötét színű spodic B szint kialakulása az elsődleges ásványok mállásával, illetve a mállástermékek, elsősorban a vas és az alumínium szerves savakkal alkotott komplexeinek a mélyebb szintekbe vándorlásával és felhalmozódásával kapcsolatos. A kilúgozási szintben a mállásnak ellenálló ásványi részek, főleg a kvarc, helyben maradnak, és laza, világos, albic E szintként jelennek meg. Általában durva textúrájú talajképző kőzeten alakulnak ki, amelyekben mód van a gyors anyagvándorlásra.

Szelvényfelépítés: AEBhsC.

Földhasználat: igen savanyú, gyenge tápanyag-ellátottságú, rossz fizikai, kémiai tulajdonságú és rossz vízgazdálkodású talajok. Leginkább erdőterületek talajai.