Ugrás a tartalomhoz

Vadászati állattan

Faragó Sándor

Mezőgazda Kiadó

BALKÁNI GERLE

BALKÁNI GERLE

Streptopelia decaocto (Frivaldszky, 1838)

E: Collared Dov  D: Türkentaube  I: Tortora dal collare  F: Tourterelle turque

28. kép Balkáni gerle – Streptopelia decaocto

Felismerési jegyei: A balkáni gerle felnőtt hímje és tojója hasonló kinézetűek. A felsőtest szürkés homokszínű, az alsótest rózsaszínes árnyalatú szürke, a torok és az áll olykor fehér. A szárnyak szürkék, az elsőrendű evezők feketék. A farktollak középütt szürkék, a külsők a tövüknél szürkék, a hegyüknél fehérek. Alulról a tövüknél sötétek, a farok végén széles fehér sáv van. Nyakán oldalt és hátul összefüggő, fehérrel szegett fekete örv található. Lába vörös, csőre fekete, szivárványhártyája ugyancsak vörös. Nyoma és csapája hasonlatos a vadgerlééhez (21. ábra) (Náhlik, 1991).

Méretei:

Németország (Glutz–Bauer, 1980)

Szárnyhossz

Farokhossz

Csőrhossz

Csüdhossz

Testtömeg (nyár)

hímek (n=30): 179,2 (172–184) mm,

hímek (n=30): 140,9 (130–153) mm,

hímek (n=26): 16,4 (15,0–18,5) mm,

hímek (n=20): 23,6 (22,4–24,9) mm,

hímek (n=74): 206,0 (168–242) g.

tojók (n=18): 174,2 (163–184) mm,

tojók (n=17): 134,4 (121–144) mm,

tojók (n=18): 16,3 (15,0–18,8) mm,

tojók (n=14): 22,9 (22,1–23,8) mm,

tojók (n=65): 195,0 (160–229) g.

 

Jugoszlávia/Szerbia (Glutz–Bauer, 1980)

Szárnyhossz

Farokhossz

Testtömeg (tél)

hímek (n=14): 176,3 (169–185) mm,

hímek (n=14): 149,9 (136–157,5) mm,

hímek (n=14): 216 (189–249) g.

tojók (n=16): 173,5 (165–178,5) mm,

tojók (n=16): 142,9 (136–154) mm,

tojók (n=16): 205 (185–232) g.

 

Magyarország (Bozsko, 1983)

Csőrhossz

Csőrszélesség

Testtömeg (III.)

hímek (n=26): 16,29 (14,5–18,6) mm,

hímek (n=26): 6,22 (4,7–7,0) mm,

hímek (n=29): 203,9 (188–232) g.

tojók (n=23): 16,36 (15,4–18,0) mm,

tojók (n=23): 6,23 (5,0–7,0) mm,

tojók (n=25): 202,7 (177,3–223,0) g.

Költési elterjedése: A balkáni gerle indiai-afrikai faunaelem, politipikus faj. Eredeti elterjedési területe Kis-Ázsiától kiindulva Közép-Ázsián, Indián keresztül Hátsó-Indiáig terjedt. Ezen elterjedési területen belül 4 alfaját különíthetjük el.

A törzsalak, (1) a S. d. decaocto Kis-Ázsiában, Közép-Keleten, Arábia É-i részén át K-en Afganisztánig, Pakisztánig, É-Indiáig, Nepalig és Assamig terjed. Betelepült Európába, betelepítették Kínába, Koreába és Japánba. A S. d. stoloczkae Kirgíziában, DK-Kazahsztánban és ÉNy-Kínában honos. A S. d. intercedens D-Indiában és SríLankán, a S. d. xanthocyclus pedig ÉNy-Burmában és a trópusi DK-Ázsiában fordul elő (Glutz–Bauer, 1980; Cramp, 1985).

Lassú terjeszkedése e században kezdődött, ami hamarosan robbanásszerűvé vált. Első magyarországi megfigyelése 1926-ban történt Tiszaugon (Szolnok megye) (Bankovics, 1984), s az 1950-es évekre – a zárt erdőségek kivételével – gyakorlatilag hazánk minden területét belakta (63. térkép) (Keve–Kleiner, 1944; Keve, 1950, 1962). Tulajdonképpen Magyarországról indult meg Európát elfoglaló expanziója (64. térkép). 1964-ben már Izlandon is kimutatták. Különösen intenzív a terjeszkedése az egykori Szovjetunió európai területén (Bozsko, 1976a; Hengeveld in Hagelmeijer és Blair, 1997).

63. térkép A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) teríték 1999. évi eloszlása Magyarországon (Országos Vadgazdálkodási Adattár alapján)

64. térkép A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) elterjedése Európában

Élőhelye: A balkáni gerle kultúrakövető faj. Egyes populációi kimondottan emberi településekre, illetve azok köré települtek, de mezőgazdasági területeken is előfordul, mint fészkelő. Olykor erdőszélek, galériaerdők is otthont adnak neki, bár az utóbbi időben ezekről a területekről eltűnik és a települések köré koncentrálódik. Szívesen telepszik meg parkokban, ahol óriási csapatokba verődve éjszakázik, s kijár a mezőgazdasági területekre táplálkozni. Ugyanilyen okból csoportosul télen az állattartó telepek, magtárak köré.

Szaporodása. • Ivarérettség: Elsőéves korban ivarérett, olykor azonban a születési évében, 2,5–4 hónappal a kelés után, már költhet.

• Ivari kapcsolata: A balkáni gerle monogám, rendszerint egy szezonra vonatkozik a párkapcsolat. A pároknak a következő szaporodási idényben való összetartása viszonylag gyakori, ami a másik egyed felismerésén, illetőleg a territóriumhűségen alapszik. A nagyobb populációkban a párok a szaporodási ciklusok között is összetartanak, talán élethossziglan is. A párban álló hím olykor idegen tojót is körüludvarolhat, ilyenkor párzás és partnerváltás is bekövetkezhet. Valószínűsítik többnejűségét (poligynia) is. Közép-Európában a párzási időszak február–augusztus között jellemző, de előfordul, hogy más hónapokban is hallatszik hívó hangja egy-egy hímnek, különösen enyhe időjárás esetén. A territóriumot vagy csak a hím, vagy már a pár együtt foglalja el a tél végén, amikor a téli balkánigerle-csapatok felbomlanak. Idősebb madaraknál ez február/márciusban, a fiatal madaraknál a születésük évében is bekövetkezhet. Kedvező időjárási, táplálkozási vagy alvóhelyi viszonyok mellett a hím, vagy a pár gyakran a költési időszakon kívül is a territóriumban tartózkodik. A hímek jelzőrepülése és jellegzetes hívó hangja egyszerre szolgálja a territórium megjelölését és a figyelemfelkeltést. A tojók ritkán mutatkoznak, szemmel láthatóan csak a partnernek mutatják magukat. A hím egy magaslatról, sokszor hangos szárnycsapkodás mellett felemelkedik (maximum 30 m), azután egy ívben vagy spirálban a kiindulási pontra, esetleg attól távolabb ereszkedik vissza. Közben a szárnyát vízszintesen tartja, farkát terpeszti, hogy a farok fekete-fehér kontrasztos mintázata jól látható legyen. Ha egy tojó közeledik a párzásra kész hím felé, akkor az egy hívóhanggal, kérkedve fogadja. A kérkedő hívás első strófája közben a hím meghajol a tojó előtt. Az első strófát még további kettő követi. Ha a tojó elfogadja a hím udvarlását, akkor csőrét nyújtja a hímnek, ami a párzás bevezetése. Eközben a tojó leszorítja a fejét, megemeli és ellazítja szárnyait, miközben a hím ráugrik vagy ráröppen a hátára. A kopuláció után turbékoló hangot adnak.

• Költési idő: A balkáni gerle gyakorlatilag egész évben költhet, bár a kemény telek miatt a februártól novemberig terjedő időszakban aktívak igazán (Glutz–Bauer, 1980). Keve (1960) többször megfigyelt téli költését közölte. Bozsko (1976b) novemberi sikeres és decemberi–januári sikertelen költéséről tudósított Debrecenből.

• A fészek helye: A fészek helyét a tojó választja ki a hím által kínált fészkelőhelyek közül. Fészkét főként fákra építi. Az urbanizálódott madarak a legkülönfélébb módját választják a fészkelésnek. Nem ritka, hogy nagyvárosi házak erkélyein virágládába, épület beszögellésekbe, vasúti várócsarnokok, gyárépületek belsejébe építi fészkét.

• Fészke: A laza szerkezetű fészket a tojó rakja azokból az anyagokból, amiket a hím gyűjtöget. Amilyen különleges tud lenni a fészek helyének kiválasztásában, ugyanilyen különleges a fészekanyagaiban is. Különösen a városiasodott balkáni gerlék használnak sok hulladékot (drót, fólia, zsineg stb.) alternatív fészekanyagként.

• Tojásrakás, költésszám: A szaporodási időszak 10 hónapja alatt 4–5 fészekaljat is felnevelhet. A tojásokat 1–2 naponta (36–48 óra) helyezi a fészekbe a tojó.

• A fészekalj nagysága: (1–)2(–3), de csaknem kizárólag 2-es fészekalja van. Magyarországi fészekaljak (n=92) 98%-a 2-es, 1–1%-a egyes és hármas volt (Faragó, 2001d).

• A tojások ovális, néha rövid ovális vagy ellipszis alakúak lehetnek, színük fehér, felszínük finoman szemcsézett, enyhén fényes. Közép- és délkelet-európai balkánigerle-tojások átlagos mérete D22: 31,65×24,19 mm, tömege 9,6 g (Makatsch, 1976), a csehszlovákoké D698: 30,6×23,6 mm, az 1. tojások tömege 9,3 a 2. tojásoké 9,9 g (Pikula–Kubik, 1978) volt. Magyarországon mért tojások (n=184) jellemző értékei az alábbiak (Faragó, 2001d).

D184:

30,59×23,50mm

  

Hmin.

23,71×20,42 mm

Hmax.

37,85×22,60 mm

Szmin.

27,63×20,32 mm

Szmax.

32,51×25,75 mm

I

1,303

  

Imin.

1,16

Imax.

1,67

• Kotlás: A kotlás az első tojás lerakása után kezdődik. Mindkét szülő kotlik, hossza 14–16(–18) nap. A tojó üli a tojásokat egész éjjel, a hím a reggeli órákban váltja fel (Makatsch, 1976; Cramp, 1985).

• Fiókanevelés: A fiókákat mindkét szülő eteti, azok gyorsan fejlődnek, s a 3. héten (15–19., átlagosan a 17. napon), zavarás esetén már 13–15 nap után elhagyják a fészket. Az első 5–10 napban a fészek környékén tartózkodnak, de éjszakázni visszatérnek a fészekbe (Bozsko, 1979). Veszély estén a fészekből kiugró fiatalok 14–15 naposan rövid távolságról (legfeljebb 60 m) már repülve térnek vissza a fészekbe (Glutz–Bauer, 1980; Cramp, 1985).

• Költési eredmény, halandóság, életkor: Németországban a fészekaljaknak 65,5%-a kikelt, a fiókák 48,6%-a kirepült. A költési eredmény a szezon elején 31,8% volt, május–júniusban 50%, augusztus–októberben pedig 70% (Cramp, 1985). A debreceni populációban, májusban 4,2%, júliusban 27,6%, októberben 36,0% és januárban 8,0% volt a fiatalok aránya (Bozsko, 1983). Bozsko (1983) a városi csókák (Corvus monedula), Cramp (1985) a szarkák fészekrabló hatását emelte ki. Az átlagos halálozási ráta az 1. évben 50–75%, a későbbiekben 35–55% (Glutz–Bauer, 1980). Szabadban 9–10 éves, fogságban tartott balkáni gerle esetében 25, illetve 29 éves kort is feljegyeztek (Glutz–Bauer, 1980).

Táplálkozása: A táplálkozás napi ciklusának két maximuma van. Napkelte után 1–2 órával lezajló, hosszabb és kevésbé aktív, és a napnyugta előtti 1–2 órás dinamikus szakasz (Rékási, 1980). Elsősorban a termesztett növények és gyomnövények magjával táplálkoznak, olykor felszednek csigákat is. A fogyasztott táplálék amiatt, hogy egész évben itt tartózkodik ugyancsak sokféle, ennek dacára a termesztett magok mennyisége abszolút domináns. Rékási (1975a) napraforgótáblákról begyűjtött balkáni gerlék (n=234) gyomrában, 13 esetben csak gyommagvakat, 104 esetben csak haszonmagvakat, 117 esetben vegyesen gyommagot és haszonmagot talált. Egyféle táplálékot 103, kétféle táplálékot 83, háromféle táplálékot 33, négyféle táplálékot 11 és ötfélét 4 esetben lehetett kimutatni. A fogyasztott haszonnövények a napraforgó, a búza, a kukorica, a szőlő és a borsó magjai, a leggyakoribb gyommagvak a szulák keserűfű (Bilderdykia convolvulus), a fakó muhar (Setaria lutescens), a madár keserűfű (Polygonum aviculare) voltak. A későbbiekben Rékási (1980) eltérő állománysűrűségű populációk táplálék-összetételét vizsgálta. Megállapította, hogy kis és közepes állománysűrűségű populációk egyedei többféle táplálékot fogyasztanak, mint a nagyobb állománysűrűségű populációkból származó egyedek. Előbbiek háromszor több gyommagot fogyasztottak (38 gyom fajból), mint haszonmagot (13 fajból). Esős időben nagyobb szemű gyom- és haszonmagvakat fogyasztottak és csökkent a fajszám is. Nagy balkáni gerle sűrűségű helyről gyűjtött kóborló példányok (n=234) gyomrában 117 esetben vegyesen volt gyom- és kultúrnövények magja, 104 esetben kizárólag termesztett növény, 13 esetben kizárólag gyomnövény magjait fogyasztották. Az ismétlődő vizsgálatok a balkáni gerle tápláléklistájának alakulásával is igazolták a mezei élőhelyek flórájának szegényedését. A korábbi 51 féle növény helyett 20 féle növényi termést és magot fogyasztott a balkáni gerle. Ez a flóraszegényedés, illetve a bőséges táplálékkínálat eredményezi a napraforgótáblák felkeresését.

Állományviszonyai: Európai állománynagyságát egy korábbi becslés 4 333 000– 14 390 000 pld.-ban határozta meg. Az orosz populáció 10 000–100 000 pld.-t, a török pedig 100 000–1 000 000 pld. közötti mennyiséget számlálhat (Hengeveld in Hagemeijer–Blair, 1997). Legújabb közlés (BirdLife International/European Bird Census Council, 2000) szerint mintegy 2 700 000–11 000 000 pár Európa költő balkánigerle-állománya. Magyarország fészkelő balkáni gerle állománya 100 000–300 000 pár lehet (Magyar et al., 1998). Számlált adataink néhány nagyvárosból vannak (Bozsko–Juhász, 1984). Eszerint 1982-ben Nyíregyházán mintegy 12 000 pld., Debrecenben 17 000 pld., Egerben 770 pld., Győrben 3200 pld., Zalaegerszegen pedig 1000 pld. volt a városban telelő állomány. Látható, hogy az alföldi nagyvárosok állományai sokkal magasabbak. Debrecen balkánigerle-populációjának vizsgálata az alábbi eredményeket hozta (Bozsko–Juhász, 1979; 1982). A fészkelési időszakban a populáció eloszlása egyenletes, ősztől tavaszig azonban a belvárosban tömörül. A fészkelési időszakban az állománysűrűség a belvárosban 9,5–12,6 pár/ha, a parkokban 2,0–3,7 pár/ha, a lakótelepeken 3,6 pár/ha és a kertvárosban 1,4 pár/ha. Az éjszakázóhelyek eloszlását a védelmi feltételek határozzák meg. Nyáron csak a fiatalok és az éppen fészkelők tartózkodnak a belvárosban, szeptemberben és októberben a városi állomány 25–30%-a, novemberben pedig 60–75%-a éjszakázik ott. Az éjszakázóhelyeken (n=30) az állománysűrűség 3032 pld./km2 volt. A balkáni gerle állománynagyságára bizonyos információkat nyújt a vadlelövési statisztika is. Az 1970-es évek második felében évente átlagosan 60 000 pld.-t lőttek. 1980-tól az éves teríték meghaladta a 100 000 pld.-t. A csúcsév 1984 volt, ekkor csaknem 204 000 pld.-t lőttek. Ez az adat nyilvánvalóan tartalmazza az illegális nagyszámú vadgerlelelövéseket is. A fokozott természetvédelmi hatósági munka eredményeként csökkent az illegális gerlelövés, így az utóbbi időben a korábbi maximumnak csak töredéke esik, 1994: 53 067 pld.; 1995: 67 428 pld., 1996: 54 054 pld., 1997: 41 016 pld., 1998: 37 455 pld., 1999: 36 216 pld. (Csányi, 1999; 2000). Állományai jelentősen csökkentek, főként a Dunántúlon, de az alföldi területeken is. Elsősorban a nagyüzemi napraforgótáblák kárpótlás utáni nagymérvű visszaszorulása okozhatta állománycsökkenését.

Vonulása: A balkáni gerle állandó madár, legfeljebb kisebb téli migrációja figyelhető meg. Rendszeres mozgása csupán az éjszakázó- és táplálkozóhelyek között van.

Védelme: Európában stabil állományú (S) faj (Tucker–Heath, 1994). A Berni Egyezmény III. mellékletében és az EU Madárvédelmi Irányelvek II/2. mellékletében szerepel. Dinamikájára a vadászati hasznosítás van/lehet – közvetlen és közvetett módon – negatív hatással. Állománynagyságát befolyásolja az élőhelyek átalakulása, a fontosabb tápláléknövények (napraforgó) vetésterületének, táblanagyságának csökkenése, a ragadozók zsákmányolása (természetes ellenségei falvakban a macskák, a parkokban, arborétumokban a szajkó, a csóka, a mókus és a héja), a magas állománysűrűség mellett fellépő betegségek és a kemény telek. Magyarországon vadászható madárfaj, 1993-ig egész évben vadászható volt, új vadászidénye augusztus 1–február 15. között van. Különösebb védelmi intézkedésre nem szorul.

Gazdasági jelentősége: A napraforgótáblákat károsíthatja, főleg azok szegélyterületein. Gyérítése itt szükséges is, károkozását megelőzendő. A nagyvárosokban állomány- szabályozása is szükséges lehet közegészségügyi, esztétikai, gazdasági és ökológiai szempontok miatt. Ennek megvalósítása azonban vadászati módszerekkel nem történhet. A teríték is mutatja, hogy vadászata egyes vadgazdálkodóknál fontos bevételi forrás lehet, mivel főleg a külföldi vadászok körében keresett.