Ugrás a tartalomhoz

Vadászati állattan

Faragó Sándor

Mezőgazda Kiadó

NYESTKUTYA

NYESTKUTYA

Nyctereutes procyonoides (Gray, 1834)

E: Raccoon dog  D: Marderhund  I: Cane procione  F: Chien viverrin

40. kép Nyestkutya – Nyctereutes procyonoides

Felismerési jegyei: Mint ahogy latin neve is mondja, hasonlít a mosómedvéhez. Legalábbis annyiban, hogy pofáján hasonló fekete álarc húzódik. Szemben a mosómedvével a nyestkutyának busa feje, erős pofaszakálla (37. ábra), gyűrűzöttség nélküli farka van(lásd 43. ábra). Nyomképe kerekded, 40–50 mm átmérőjű, a karmok lenyomatai jól látszanak, az ujjpárnák jellegzetesen sugárirányban állnak a talppárna körül, egymástól távol. Lépésben terpeszt, táplálékkeresés közben nagy terpesztés mellett erősen elmaradó lépése van (38. ábra) (Náhlik, 1990a).

37. ábra - A nyestkutya (A) és a mosómedve (B) arcrajzolata (Nowak, 1993 és Stubbe, 1993)

kepek/37-abra.png


38. ábra - A nyestkutya nyoma és nyomképletei (Náhlik, 1990a)

kepek/38-abra.png


Fogképlete:

3 1 4 2 3 1 4 3 = 42 MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaebbnrfifHhDYfgasaacHOXxf9ir Veeu0dXdh9vqqj=hEiea0xXdbba9frFj0=OqFfea0dXdd9vqai=hGu Q8kuc9pgc9q8qqaq=dir=f0=yqaiVgFr0xfr=xfr=xb9adbaqaaeGa biqaaiaabeqaaeaabaWaaaGcbaWaaSaaaeaacaqGZaGaaeiiaiaabg dacaqGGaGaaeinaiaabccacaqGYaaabaGaae4maiaabccacaqGXaGa aeiiaiaabsdacaqGGaGaae4maaaacqGH9aqpcaaI0aGaaGOmaaaa@3E2A@

Testméretek:

Románia, Duna-delta (Barbu, 1972)

Testhossz:

kanok (n=52): 60,5 (54–67) cm,

szukák (n=56): 59,1 (52–65) cm,

Fülhossz:

kanok (n=29): 4,7 (4–5) cm,

szukák (n=31): 4,6 (4–5) cm,

Farokhossz:

kanok (n=51): 20,2 (16–23) cm,

szukák (n=56): 19,8 (16–24) cm,

Hátsó láb hossza:

kanok (n=52): 12,2 (11–13) cm,

szukák (n=56): 12,0 (11–13) cm,

Testtömeg:

kanok (n=52): 6,40 (4,2–9,2) kg.

szukák (n=56): 6,01 (3,5–8,7) kg.

Koponyaméretek (39. ábra):

39. ábra - A nyestkutya koponyája (Novikov nyomán Pucek, 1981)

kepek/39-abra.png


Románia, Duna-delta (Barbu, 1972)

Koponyahossz:

 

kanok (n=50): 127,52 (120,0–134,0) mm,

szukák (n=52): 124,62 (117,4–131,0) mm,

Koponyaszélesség:

 

kanok (n=48): 70,03 (62,5–73,5) mm,

szukák (n=52): 66,87 (62,2–71,7) mm,

Mandibula hossza:

 

kanok (n=50): 96,30 (91,0–102,5) mm.

szukák (n=51): 93,97 (87,3–99,2) mm.

 

Magyarország (Faragó, 2002)

Koponyahossz

 

kanok (n=3): 123,24 (122,57–123,86) mm,

szukák (n=2): 121,91 (120,17–123,65) mm,

Koponyaszélesség:

 

kanok (n=3): 69,29 (65,05–72,04) mm.

szukák (n=2): 69,58 (68,42–70,73) mm.

Mandibula hossza:

 

kanok (n=3): 91,04 (89,21–91,927) mm.

szukák (n=2): 90,12 (89,60–90,63) mm.

Elterjedése: Eredeti elterjedési területe Japán, Korea, Oroszország Amur-Usszuri-területei, É- és ÉK-Kína, Mandzsuria, K-Mongólia és Észak-Vietnam. Ezen a területen 3 alfaja él: (1) N. p. procyonoides, (2) N. p. ussuriensis és (3) N. p. viverrinis. Az első európai telepítése Ukrajnába történt 1928-ban. A későbbiekben többször próbálkoztak honosításával az egykori Szovjetunió európai és ázsiai területeire, Karéliától, a Baltikumon, Belorusszián, és Ukrajnán át Moldáviáig, a Kaukázusba, Kazahsztánba és Szahalinra. Különösen az 1948–1955 közötti időszakban telepítettek sokat, mintegy 9000 pld.-t. E területekről terjedt el egész Európában. (Nowak, 1993). Feltételezhető, hogy Európába a N. p. ussuriensis (egykori Szovjet-Távol-Keleten előforduló) alfaj került. Jelenleg Ny-on már É-Franciaországig és Svájcig, DK-en Romániáig és Bulgáriáig terjed areája (Nowak, 1993, Kauhala, in Mitchell-Jones et al., 1999) (91. térkép). A telepítés célja az volt, hogy a rókáéhoz hasonló értékű prémjét Európában is elérhetővé tegyék (Gyenge, 1985). Magyarországon az első példányt Zán József lőtte, 1961. március végén, majd újabb kettőt 1962 januárjában. Az elejtések a Lónyai-erdőben (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) történtek (Szunyoghy, 1963). Ezt követően ismételt előfordulása igazolt, pl. Békésből (Sterbetz, 1971), Somogyból, Gödöllőről, Pécelről (Kristó, 1983), Vas és Fejér megyéből, Egerlövőről (1993, 1995, Faludi Cs. közlése). Több esetben feltételezhető fogságból való szabadulása. Az 1997-es kérdőíves felmérésben a válaszadók 8,87%-a, 1998-ban 10,66%-a számolt be alkalmi előfordulásáról. 1997-ben Hajdú-Bihar és Pest megyében, 1998-ban Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyében minősítették állandó fajnak (92. térkép) (Heltai et al., 2000; Szemethy et al.,2000).

91. térkép A nyestkutya elterjedése Európában (Mitchell-Jones et al., 1999 alapján)

92. térkép A nyestkutya előfordulása Magyarországon (Heltai et al., 2000)

Élőhelye: Ősi előfordulási és betelepítési helyein előszeretettel tartózkodik sík területen, ahol sok kis tó és folyó, sűrű aljnövényzetű, kisebb lombos vagy elegyes erdők, valamint kisebb facsoportokkal tagolt mocsaras, nedves rétek vannak. Közép-Európában a természetszerű halastórendszereknél is megjelenik. Ritkább a tűlevelű erdőkben, a mezei fásításokban vagy a nagy erdőtömbök belsejében. A patakvölgyek mentén helyenként 800–1000 m magasságig is felhúzódik. Az egyik legnagyobb és legjellemzőbb élőhelye a Duna-delta (Nowak, 1993). Nálunk az első nyestkutyák erdős területeken jelentkeztek, s borzkotorék volt ideiglenes tanyájuk. Későbbi előfordulásaik vizes élőhelyekhez kötődtek, de terjeszkedő faj lévén vándorlásuk során (ami napi 15–20 km, évi 200–500 km is lehet) egyebütt is megjelenhetnek (Szunyoghy, 1963). Legújabb előfordulásai helyeik is mind vizek közelében van.

Szaporodása.Ivarérettség: Az ivarérettség 8–10 hónapos korban (Nowak, 1993), illetőleg élete első évének végén (Stubbe, 1989b) következik be.

 Ivari kapcsolatok: A nyestkutya monogám állat, a párok ősszel alakulnak ki, s a párkapcsolat egy életre szól. Tenyésztőtelepeken kimutattak poligámiát is. A pár egyik tagjának pusztulása esetén az életben maradott egyed az új szaporodási időszakra új párt választ magának. A párzás (kopuláció) éjszakánként vagy kora reggel zajlik, hossza 6–7, esetleg több perc, s a mintegy egy hetes koslatási időszakban még 5 alkalommal megismétlődhet (Nowak, 1993).

• Párzási időszak: A párzás időszaka távol-keleti őshazájában február végétől április elejéig (Nowak, 1993), a Duna-deltában február második dekádjától március első dekádjáig (Barbu, 1972) tart. A nőstények tényleges ivarzása átlagosan 4, ritkábban 7 napos, ami 20–24 nappal később még akkor is megismétlődik, ha a nőstények már vemhesek (Nowak, 1993).

 Az alom helye: A kölykök rendszerint kotorékban, ritkábban kidőlt fák gyökerei között vagy odúban, olykor rőzserakatokban, azaz a földfelszín fölött jönnek a világra.

 A vemhesség: A szaporodásban csaknem minden nőstény részt vesz. Csak a rosszul táplált, vagy a nagyon kései ellésű példányok maradnak terméketlenek. A vemhesség a Távol-Keleten 62 (59–64) nap, Ukrajnában 61 nap, fogságban tartott állatoknál 61 ± 2 nap (Nowak, 1993), Trense (1989) szerint 52–79 nap.

• Az ellés ideje: Őshazájában április közepe és június közepe között, főképp május közepén jönnek a világra a kölykök. A Duna-deltában a legtöbb nőstény április végén, május elején hozza világra kölykeit, az ismert legkorábbi dátum április 10-e volt.

• Az alom nagysága és száma: Évente egyszer ellik, amelynek során a nőstény 6–7(19) kölyöknek is életet adhat. Fogságban feljegyeztek 20 kölyökből álló almot is.

• Utódnevelés: A kölykök 40–50 napig szopnak. A szülők gondoskodnak róluk, táplálják, védik őket. Ha eltávolodnak a kotoréktól, akkor a szülők a fogaik között szállítják vissza őket. Ugyanígy viselkednek veszély esetén is. Nyár végén, kora őszön egymás után hagyják ott a családot a fiatalok, s válnak egyszersmind önállóvá.

 Szaporodási eredmény, halandóság, életkor: A nőstényenkénti magzatszám a méhben – két távol-keleti vizsgálatban 9,8, illetve 12,5 magzat/nőstény volt. A 2–3 éves nőstényeknél mutatták ki a legmagasabb vehemnagyságot (Judin, idézi Nowak, 1993). A Duna-deltában 10,2 (7–15) magzatot találtak a nőstényekben, míg az átlagos alomnagyság 9 kölyök volt (Barbu, 1972). Finnországban a sárgatestszám 10,7 pld.-nak (n=68), a megtapadt blasztociszták száma 9,5 pld.-nak (n=141), a megszületett kölykök száma pedig 8,7 pld.-nak (n=130) adódott, ami azt jelentette, hogy a megtermékenyült peték 11%-a a megtapadás előtt, 9,5%-a a magzatoknak a megtapadás és a születés között elpusztult. Az újszülöttek várható élettartama 9 hónap, a 2–4 éves felnőtt példányoké 1,3–1,7 év (Helle–Hauhala, 1989). Ellenségei között Európában a róka, a farkas, a hiúz, a réti sas és szirti sas, olykor az uhu szerepelnek, de a kóbor kutyák és a vaddisznók is megfoghatják a fiatalokat. Betegségek ugyancsak tizedelik állományát. Legsúlyosabb betegsége a veszettség, de a leptospirózis és a trichinellózis is előfordul. A legmagasabb életkora 7–8 év lehet, állatkertben 11 évet is megért már (Nowak, 1993).

Egyedfejlődés: A kölykök vakon jönnek a világra, testüket vastag, puha, sötétszürke szőr borítja. Testtömegük ekkor 60–110 gramm. A szemüket 9–10 napos korban nyitják ki. A 14–16. napon bújnak ki első fogaik, a 10. napon jelennek meg a koronaszőrök, amelyek uralkodóvá válása a 6–8. hétre tehető. Mintegy 4 hónapos korig a kotorékhoz kötődnek, ilyenkor válnak önállókká. A felnőttkori testtömeget a 6. hónapban érik el.

Ivari és korviszonyok: A távol-keleti és a kelet-európai populációkban a hímek vannak enyhe túlsúlyban (Nowak, 1993). A Duna-deltában az embrionális ivararány 1:0,91, az alomban 1:0,83, a felnőtteknél viszont csak 1:1,10 volt (n=108), azaz a fiatalkorban tapasztalták a hímek túlsúlyát, míg a felnőtt állatoknál több volt a szuka (Barbu, 1972). Párzási időszakban rendesen több hím is követ egy nőstényt, de ez természetesen nem jelenti a hímek ilyen arányú túlsúlyát. A magyar megvizsgált példányok többsége is hím egyed volt. A magas alomnagyság alapján a populációk zömét a fiatal állatok teszik ki.

Táplálkozás: Szívesen fogyaszt egereket, békákat, földön fészkelő madarak tojásait, fiókáit, szereti a halat, a rákokat, piócákat, rovarokat. Fogyaszt gyümölcsöket és csonthéjas terméseket is. A Duna-deltában a nyári félévben leginkább ízeltlábúakkal (50,6% gyakorisági %), kétéltűekkel (44,7%), növényekkel (32,9%), rágcsálókkal (21,2%), madarakkal (17,6%) és hüllőkkel (15,3%) táplálkozik. A téli félévben változik a táplálék-összetevők gyakorisági sora: rágcsálók (35,0%), növények (32,5%), madarak (20,0%) hüllők és dög (5–5%)(Barbu, 1972). Kimondott téli álmot nem alszik ugyan, de téli aktivitása kicsi (3–4 naponként hagyja el kotorékát), ezért a borzhoz hasonlóan nyáron és ősszel több kilogramm zsírt halmoz fel (a testtömeg 21–27%-át), amit ilyenkor bont le. A két megvizsgált magyar példány emésztőtraktusában nyúlkarmokat, vaddisznószőrt (dög), vadcseresznye-, és kökénymagokat találtak (Szunyoghy, 1963).

Állományviszonyok: Azokon a területeken, ahol stabil állományai vannak, ott 0,2–0,4 pld./100 ha (Duna-delta) és 2,9–4,6 pld./100 ha (Ukrajnai árterületek) közötti lehet sűrűsége (Barbu, 1972; Nowak, 1993). Távol-keleti elterjedési területén 9–11 éves (Csendes-óceáni partvidék), illetve 15–20 éves (Amur vidéke) ciklusú állományhullámzását mutatták ki (Judin, idézi Nowak, 1993). Terjeszkedése az európai kontinensen sebes volt (lásd vándorlási aktivitás), Magyarországon ritkaságszámba megy megfigyelése vagy elejtése. Az erőteljes vadászati nyomás, a hatalmas száraz területek, olykor összefüggő erdőtestek szintén nem kedveznek megtelepedésének. Országos állománya elenyésző, de Szemethy et al. (2000) gyors állománynövekedését, állandósuló jelenlétét prognosztizálja hazánkban is.

Mozgáskörzet, migráció: A nyestkutya nem mutat territoriális magatartást, átlagos mozgáskörzete 55 ha. A naponta megtett távolságot tavasszal 15–20 km-re, nyáron 6–10 km-re, kora ősszel 8–12 km-re, késő ősszel pedig csak 2–3 km-re becsülik. Egyes egyedek ősszel több mint 100 km-t vándorolnak tovább (Nowak, 1993).

Védelme: Betelepülését – mint nem őshonos fajét – minden eszközzel meg kell akadályozni. Elszaporodása – táplálkozási szokásai miatt – sem vadgazdálkodási, sem természetvédelmi érdekből nem támogatandó. Életmódja miatt leginkább a csapdázás az eredményes gyérítési módja. Orosz adatok szerint, az őszi állomány 4/5-ét (!) el kell távolítani, hogy ne szaporodjon a populáció (Gyenge, 1985). A fenti okokból nálunk is vadászható egész évben.

Gazdasági jelentősége: Kis egyedszáma miatt nincs.