Ugrás a tartalomhoz

Vadászati állattan

Faragó Sándor

Mezőgazda Kiadó

EURÓPAI ŐZ

EURÓPAI ŐZ

Capreolus capreolus (Linnaeus, 1758)

E: Roe deer  D: Reh  I: Capriolo  F: Chevreuil européen

56. kép Európai őz – Capreolus capreolus

Felismerési jegyei: Mint általában a szarvasfélékre, az őzre is jellemző az ivari kétalakúság, a különbség azonban a testméretekben nem nyilvánul meg olyan mértékben, mint más fajoknál. A hegyvidéki területekről származó példányoknál 2–6 kg-mal kisebb testtömegeket mérhetünk. Alapvető különbség persze az, hogy a bak visel agancsot, a suta pedig nem. A szőrzet májustól októberig világos vörösesbarna, rövid, testhez simuló ún. nyári szőrzet. Októbertől májusig vastag, hosszú szálú, szürkésbarna téli szőrzetet visel. A populációkban ritkán előfordul sárgás (flavisztikus), pigmenthiányos, sárgás szőrzetű, de kékes szemű (leucisztikus), vagy teljesen pigmenthiányos (albínó) példány is. Az őz farán, a hullató körüli fehér foltot tükörnek nevezzük, formája a bakon háromszögre, a sután szívre emlékeztet. Az ivarszervek körüli szőrcsomót a baknál pamacsnak, ecsetnek, a sutánál köténynek hívjuk. A kor előrehaladtával az őz pofáján ősz (fehér) szőrök jelennek meg, de ennek a kormeghatározásban nincs szerepe. Ismertek ősz pofájú fiatal és barna pofájú idős példányok is (Berdár, 1983).

Az őzbak mellső csülkei nagyobbak a hátulsóknál, a sutáknál ez a különbség nem szembeötlő. A hátulsó lábak fattyúcsülkeinek távolsága a sarokvánkostól mindkét ivarnál a kétszerese a mellső lábon mérhető ugyanezen értéknek. A bak csülkei nagyobbak, a hegyei zártabbak, mint a sutáé. Nyoma 4–6 cm hosszú, a bak csülkeinek lenyomata hosszabb, mint a sutáé. Ezzel a kétségtelen eltéréssel együtt a két ivar csapáját nehéz megkülönböztetni. Futás közben csülkei erősen szétnyílnak, s a fattyúcsülkök lenyomata is láthatóvá válik (79. ábra). Lépésben haladva hátsó lábával gyakran az első nyomába lép, míg futása során kieső háromszög lépés a nyomképlete (80. ábra).

79. ábra - Az őz csülkei és nyomai (Náhlik, 1990a)

kepek/79-abra.png


80. ábra - Az őz nyomképletei (Náhlik, 1990a)

kepek/80-abra.png


Testméretei

Németország – Hakel (Harzvorland) (Stubbe, 1966 idézi Lehmann–Sägesser, 1986)

Testhossz:

bakok (n=116): 111 (99–124) cm,

suták (n=61): 109 (96–124) cm,

Marmagasság:

bakok (n=116): 66 (57–75) cm,

suták (n=61): 66 (59–75) cm,

Fülhossz:

bakok (n=116): 13,6 (12,0–15,0) cm,

suták (n=61): 13,6 (12,8–14,2) cm,

Hátsó láb hossza:

bakok (n=116): 34,5 (31,7–37,5) cm,

suták (n=61): 34,7 (32,0–36,9) cm,

Testtömeg*:

bakok (n=116): 17,3 (13,4–22,0) kg.

suták (n=61): 14,7 (11,1–17,9) kg.

 

* zsigerelt testtömeg.

 

Magyarország – Erdei őzek: Bak és Isaszeg, mezei őzek: Pitvaros (suták) (Sugár, 1979)

 

Erdei őzsuták

Mezei őzsuták

Testhossz:

(n=32): 105,8 (98–113) cm,

(n=28): 113,6 (102,5–125) cm,

Marmagasság:

(n=32): 73,7 (69–77) cm,

(n=28): 76,8 (73–82) cm,

Övméret:

(n=32): 66,2 (63–69) cm,

(n=28): 71,3 (66,5–76) cm,

Testtömeg*:

(n=32): 16,2 (14,7–18,5) kg.

(n=28): 20,1 (16,5–24) kg.

 

* zsigerelt testtömeg.

 

Magyarország – Lajta-Projekt (Kor – bakok: 3–10 év, suták: 3–7 év)

Testhossz:

bakok (n=30): 114,7 (105–122) cm,

suták (n=17): 116,9 (114,5–119,8) cm,

Marmagasság:

bakok (n=30): 74,6 (60–82) cm,

suták (n=17): 80,8 (79–82) cm,

Farokhossz:

bakok (n=30): 3,7 (2,5–7) cm,

suták (n=17): 3,4 (3,1–4) cm,

Fülhossz:

bakok (n=30): 15,9 (13,0–17,3) cm,

suták (n=17): 16,5 (16–17) cm,

Hátsó láb hossza:

bakok (n=30): 31,8 (25–39) cm,

suták (n=17): 31,0 (30–32) cm,

Testtömeg*:

bakok (n=29): 18,9 (15–22) kg.

suták (n=17): 17,3 (15–19) kg.

 

* zsigerelt testtömeg.

Az élőhely romlása egy-egy őzpopuláció testtömegének számottevő csökkenését válthatja ki. Körmöczi (1989) a Mezőföldön, 1974–1988 között a bakok zsigerelt testtömegében 1,35 kg-os (18,08 → 16,73 kg), a sutákéban 2,12 kg-os (16,82 → 14,70 kg) és a gidákéban 2,93 kg-os (11,81 → 8,88 kg) csökkenést mutatott ki.

Koponyaméretei (81. ábra):

81. ábra - Az őzsuta koponyája (Lehmann és Sägesser, 1986)

kepek/81-abra.png


Németország – Hakel (Harzvorland)(Stubbe, 1966 idézi Lehmann–Sägesser, 1986)

Condylobasalis hossza:

 

bakok (n=116): 184 (172–205) mm,

suták (n=61): 181 (169–195) mm,

Koponyaszélesség:

 

bakok (n=116): 92 (85,5–102) mm,

suták (n=61): 87 (81–93) mm,

Csehország – Morvaország (Kratochvíl–Kux, 1984) – suták

3,5–4,5 éves

5,5–7,5 éves

Koponyahossz:

 

(n=84): 195,43 (180,7–211,5) mm,

(n=54): 193,90 (176,6–206,5) mm,

Koponyaszélesség:

 

(n=93): 86,87 (78,4–93,4) mm,

(n=59): 87,03 (81,5–93,6) mm,

Mandibulahossza:

 

(n=91): 155,29 (140,7–168,8) mm,

(n=59): 154,17 (141,0–164,5) mm,

  

8,5–11,5 éves

12< éves

Koponyahossz:

 

(n=40): 193,89 (181,0–208,4) mm,

(n=28): 194,22 (182,3–206,0) mm,

Koponyaszélesség:

 

(n=48): 87,12 (82,2–92,5) mm,

(n=33): 86,04 (81,6–90,9) mm,

Mandibula hossza:

 

(n=46): 153,55 (143,8–167,6) mm.

(n=33): 153,99 (145,0–161,5) mm.

Magyarország – Fertő táj, bakok

 

Koponyahossz

 

Koponyaszélesség

 1. éves (n=50)

216,6 (200–240) mm,

 1. éves (n=63)

84,86 (74,1–94,6) mm,

 2. éves (n=24)

223,1 (211–233) mm,

 2. éves (n=32)

87,79 (81,2–96,3) mm,

 3. éves (n=17)

226,2 (212–242) mm,

 3. éves (n=19)

89,04 (84,6–96,3) mm,

 4. éves (n=18)

226,6 (209–249) mm,

 4. éves (n=22)

90,24 (84,4–98,6) mm,

 5. éves (n=13)

234,2 (208–256) mm,

 5. éves (n=14)

93,09 (84,9–97,4) mm,

 6. éves (n=18)

234,3 (216–253) mm,

 6. éves (n=19)

91,77 (70,9–100,0) mm,

 7. éves (n=11)

235,6 (231–240) mm,

 7. éves (n=12)

93,44 (88,0–99,4) mm,

 8. éves (n=18)

234,5 (225–253) mm,

 8. éves (n=18)

93,94 (88,7–101,7) mm,

 9. éves (n= 2)

230,5 (227–234) mm,

 9. éves (n= 2)

98,40 (96,8–100,0) mm,

10. éves (n=11)

232,6 (225–242) mm,

10. éves (n=12)

93,88 (90,5–96,7) mm,

11. éves (n= 1)

250,0 (250) mm,

11. éves (n= 1)

98,50 (98,5) mm,

12. éves (n= 3)

233,7 (223–248) mm.

12. éves (n= 5)

92,26 (88,9–96,7) mm.

Hullatéka csoportosan található bogyó, a baké egyik végén dudoros, a másikon benyomódás van, míg a sutáé mindkét végén lekerekített. Hangjai közül legismertebb ugatásszerű riasztása, de jellegzetes az üzekedő suta hívóhangja vagy panaszhangja (vészsiráma). Utóbbit akkor hallatja, ha megelégeli a bak túláradó udvarlását. Ismert a gida sírása, amikor anyját szólongatja (Náhlik, 1990a).

Elterjedése: Korábban egy őzfajt ismertek el több alfajjal. Ma az elfogadott besorolás szerint (Trense, 1989; Lister et al.in Andersen et al., 1998) külön faj az európai őz (Capreolus capreolus) és külön faj az ázsiai őz (Capreolus pygargus). Ezt az elkülönülést Mitchell–Jones et al. (1999) csak, mint trendet fogja fel.

Az „egyetlen faj” elmélet kapcsán Stubbe–Passarge (1980) 6 alfajt ismertet: (1) európai őz (C. c. capreolus), (2) szibériai őz (C. c. pygargus), (3) tiensan őz (C. c. tienschanicus), (4) mandzsúriai őz (C. c. bedfordi), (5) észak-kaukázusi őz (C. c. caucasicus) és (6) a tibeti őz (C. c. malanotis). Whitehead (1993) ugyancsak egy fajnak tekinti Eurázsia őzeit, de csak 3 alfajt ismer el (capreolus, pygargus és bedfordi).

A „két faj” elmélet szerinti európai őznek – mint fajnak – két korábban leírt, de kérdéses alfaja van: egyik Irak kurdisztáni részén él (C. c. coxi), a másik pedig Törökországban (C. c. armenius). Ugyanígy nem bizonyított néhány további alfaj (transsylvanicus, canus, whittali, caucasicus) jogossága sem. 1983-ban írták le Spanyolországban a C. c. gargantát (Mitchell–Jones et al., 1999).

Az ázsiai őznek két elismert alfaja van: a szibériai őz (C. p. pygargus) és a mandzsúriai őz (C. p. bedfordi). A szibériai őzhöz sorolandó a tiensan őz (C. p. tienschanicus) és a tibeti őz (C. p. melanotis), azaz jelen felfogás szerint ezek sem elismert alfajok, hanem szinonimák.

Az európai őz mára szinte a teljes Európát belakta (121. térkép). Korábbi elterjedése keleti irányban a Baltikum–Fekete-tenger közt húzott elméleti határig terjedt, napjainkban azonban már elérte az Ural–Volga vidékét. Hiányzik az Ír-szigetről, a Lappföldről, az Ibériai-, az Appenin-félsziget D-i részéről, a Balkán D-i csücskéről és a Földközi-tengeri szigetekről. Előfordul Skandinávia nagy részén, valamint Kis- és Elő-Ázsiában is. Magyarországon mindenütt elterjedt (122. térkép).

121. térkép Az európai őz elterjedése Európában (Mitchell-Jones et al., 1999 alapján)

122. térkép Az európai őz elterjedése Magyarországon 2000-ben, a becslés eloszlása alapján (Országos Vadgazdálkodási Adattár nyomán)

Élőhelye: Az őz ősi élőhelyének a ligeterdőket, az erdős sztyeppet, erdős pusztát tarthatjuk. Kedvelte a lombelegyes erdőket, erdőszéleket és a vele határos gyepes, vagy mezőgazdaságilag művelt területeket. Az óriási, fátlan pusztákon nem, vagy csak kis számban fordult elő. A nagyüzemi mezőgazdálkodás kínálta nyugalom az őz területfoglalásához vezetett, ekkor terjedt el széltében az Alföldön, amelyet nagyban elősegített az Alföld fásítása, erdősávok, erdőfoltok kialakítása, azaz az élőhely javulása. Az őz nagyon jól alkalmazkodott a mezőgazdasági környezethez, olyannyira, hogy ma már szokás elkülöníteni mezei és erdei őz ökotípust. A két ökotípus viselkedésében, társas kapcsolataiban, táplálkozási szokásaiban eltér egymástól. Az állomány sűrűsége és az erdősültség között közepes negatív, a sűrűség és a szántóterületek aránya között pedig szoros pozitív korreláció mutatható ki (Csányi, 1992).

Az őz élőhelyhasználatát illetően Strandgaard (1972a) úgy találta, hogy a december és május között végzet őzmegfigyelések 36%-a esett mezőgazdasági területekre, ezek közül is domináltak azok a megfigyelések (22%), amelyeket a határban prizmákba rakott répánál tettek. Ezt követő élőhelyek (5–5% gyakorisággal) a gyepek és a tarlók, illetőleg szántások voltak, 2–2%-ban tartózkodtak őszi búzában és sövényekben, csenderesekben. A tavaszi gabona szerepe (1%) jelentéktelen volt. Zejda (1978) egy dél-morva mezőgazdasági, síkvidéki területen – október–május időszakában – három fő élőhelytípus használatát mutatta ki: lucerna, gabona és szántás. A szántások jelentősége – mintegy 45%-ról – folyamatosan csökkent májusig. Kezdetben ugyanezt a tendenciát mutatta a lucerna is, hiszen a fagyok után jórészt elveszíti levélzetét: 45%-os gyakorisága mintegy 28%-ra esett vissza januárra. Azt követően viszont folyamatosan nőtt a rajta előforduló őzek száma, májusban csaknem 90%-ot ért el. A gabonák nyújtották a tél folyamán a fő zöld növényi táplálékot, ezért februárra ezt az élőhelytípust választották csaknem 50%-ban, míg a tavasz folyamán e típus jelentősége 10% alá csökkent. A Lajta-projektben – 1992–1993-ban végzett vizsgálatok szerint (Faragó, 1993) összesen 26 élőhely típusban fordult elő az őz a teljes év folyamán (1046 megfigyelés 3515 egyed). Legfontosabb habitatnak az őszi búza adódott (24,0%), ezt követte a lucerna (15,3%), a szántás (10,1%), majd az erdősáv + erdő (12,2%) és a különböző (gabona+kukorica+egyéb) tarlók 9,9%. Az erdősávokat leginkább nyáron használta az őz, a gabonákat inkább tavasszal, a lucernát tavasszal és ősszel, a tarlókat nyár végen és ősszel.

Szaporodás.Ivarérettség: Biológiailag a 6–8 hónapos sutagida már termékeny, a bakgida viszont csak a következő évben válik ivaréretté (ekkor sem biztos, hogy sutához jut). Normális esetben a sutagida is csak 12–14 hónapos korban veszi fel először a bakot (Gaffrey, 1961; Stubbe–Passarge, 1980; Berdár, 1983).

• Ivari kapcsolatok: A párzás előkészületei az agancs beérésével kezdődnek meg. A bakok territóriumot sajátítanak ki magunknak, amelyet speciális szagmirigyeik segítségével jelölnek meg. Ilyen szagmirigyek a homlokmirigy, a hátsó lábakon található csánk- és ujjmirigyek. A territórium nagysága a populáció sűrűségétől függ. A legerősebb bakok foglalják el a legjobb, legtagoltabb területeket. A territóriumban megjelenő sutát a bak néhány napig terelgeti, követi addig, amíg az fel nem veszi. A borítás után a bak másik sutát keres. Egy ereje teljében lévő, középkorú bak egy párzási ciklusban 4–5 sutát minden különösebb igénybevétel nélkül beborít, de előfordult már az is, hogy egy bak 8–10 sutát is megtermékenyített. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a suták eltérő időben ivarzanak. Az őznász leginkább ismert árulkodó nyoma az ún. „ördög- vagy boszorkánygyűrű”. Ennek a növényzetbe taposott gyűrűnek az átmérője 10–20 m, s akkor keletkezik, amikor a felajzott bak a megelőző tartós zavarás után a suta utolsó ellenállásán is felülkerekedik. A párzásra hajlandó suta egyre kisebb körökben fut, majd ebben a boszorkánygyűrűben éri utol a bak. A borítás néhány másodpercig tart. A korábbi nézettel ellentétben a párzás a termékenyülés időszakában többször is megismétlődik. A párzási időszak nyugalmát egy-egy terület nélküli, ún. vándor bak zavarhatja meg, ekkor a territóriummal rendelkező bak erőnek erejével megpróbálja megvédeni területét és sutáit. A verekedés – amely 10–20 percig tart – nem halálos viadal, inkább erőfitogtató párharc.

• Párzási időszak: Az üzekedés időszaka Magyarország D-i részén már július közepén elkezdődhet és augusztus végéig tart, ettől északabbra július végétől augusztus közepéig játszódik le. Az időjárás is befolyásolhatja a szaporodási ciklus megindulását. Az idősebb suták előbb, a fiatalok később kezdik meg az üzekedést. A korai születésű gidák csakúgy, mint a kései üzekedésű suták megtermékenyülhetnek a novemberi ún. rejtett üzekedés során is.

• Az alom helye: A suta már egy hónappal az ellés előtt kiválasztja az ellőhelyet, amit különösen magas állománysűrűség esetén védelmezi más sutáktól (Kurt, 1966, idézi Stubbe–Passarge, 1980). Egyes területeken az ellőhelyek évről évre ugyanazokon a jó adottságú élőhelyekben vannak. Kedveli az erdőszegélyeket, a gyepeket és részben a szántóföldi termesztett növényeket. A suta nem készíti elő különösebben az ellőhelyet, annak legfontosabb ismérve a takarás és a nyugalom. A helynek ezekkel az ismérvekkel azért is rendelkeznie kell, mert a gidák csak egy hét után követik az anyjukat, addig a suta elfekteti őket. Az ellőhely növénymagassága leginkább 20–50 cm közötti, vagy annál is magasabb (Stubbe–Passarge, 1980).

• A vemhesség: Az őz vemhességére az ún. nyugvópete-állapot (diapauza) jellemző. A megtermékenyült és osztódásnak induló petesejt hólyagcsíra állapotban megáll a fejlődésben, s mintegy négy hónapig, november végéig ebben az állapotban marad. Hormonhatásra ekkor folytatódik az osztódás és az embrió fejlődése. A vemhesség 10 hónapjából a tényleges magzatnevelés tehát csak 6 hónapig tart (Berdár, 1983). Németországban a vemhesség idejét 276–295 napban állapították meg, amelynek során a pete mintegy 150 napig van nyugalmi állapotban (Stubbe–Passarge, 1980). A rejtett üzekedés során vemhesült suták esetében nincs ún. elővemhesség, a kihordási idő ekkor ~ 22 hét (Gaffrey, 1961). Zárttéren (kertben) tartott őzek esetében Ellenberg (1978) 295 (264–312) napos vemhességi időt mutatott ki.

• Az ellés ideje: Az európai őz ellési időszaka D-től É-ra haladva egyre későbbre tolódik. Spanyolországban áprilisban, Svédországban június közepén van a gidák születésének középideje (Linnell et al. in Andersen et al., 1998). Magyarországon a gidák május közepétől június közepéig jönnek a világra, olykor egész korai ellésekről (pl. április vége) is van híradás.

• Az alom nagysága és száma: Az őzre általában az ikerellés a jellemző, de amióta elfoglalta a kedvezőbb táplálkozási feltételeket adó mezőgazdasági területeket, előfordul hármas, sőt négyes vehem is, azaz az élőhely minősége befolyásolja az alomnagyságot. Évente egyszer ellik.

• Utódnevelés: Sűrű növényzetben, álló helyzetben történik az ellés, amely percek alatt végbemegy. A suta a magzatburkot elfogyasztja, a gidát letisztítja. Mindez a gondozási viselkedés annyiszor játszódik le, ahány magzat születik. Rendszerint reggel történik az ellés, s a suta a gidák világrajövetele után hosszabbat pihen. A gida a születés után szinte azonnal szopni kezd. Az első napokban nem ritka, hogy szopás közben fekve marad, később a mellső lábait szétterpesztve vagy térdelve fér hozzá az emlőhöz. Az első időszakban a napi szopások száma 8–19 lehet (Kurt, 1968 idézi Stubbe–Passarge, 1980). A gida 10–12 napos korától kezdi el követni az anyját. A suta nyár végéig, szeptember elejéig szoptatja rendszeresen a gidáit. Októberben megtörténik az elválasztás, a suta teje fokozatosan elapad (Berdár, 1983).

• Szaporodási eredmény, halandóság, életkor: Az őzsuták vemhesülési aránya Magyarországon Farkas (1985c) vizsgálata szerint (n=161) 86% volt, legmagasabb arányban a 6 éves suták vemhesültek. Fodor (1978) a jászkiséri területen a 2 évesnél idősebb suták 5,5%-át találta meddőnek, illetve nem vemhesültnek. A Lajta–Hanság Rt. területén vizsgált suták (n=110) 17,3%-a, ezen belül az első évesek 41%-a, a 2–4 évesek 7,1%-a, az 5–6 évesek 4,76%-a, a 7 évesnél idősebb suták 15,79%-a nem vemhesült (Náhlik–Sándor, 2000). A vemhesülés aránya Lengyelország czempini, mezei területén (KaŁuziŃski, 1982a) (n=138) 93,5%-nak, zielonkai erdei területén (Fruziñski–£abudzki, 1982) (n=71) átlagosan 86,0%-nak adódott. Utóbbi területen magas volt a vemhesülés az 5–6 éves (90,9%) és a 7–8 éves (94,5%) korcsoportokban, alacsonyabb a fiatal, az 1–2 éves (71,4%) és a 3–4 éves (81,8%), valamint a 8 évnél idősebb (83,3%) korcsoportban. Az élőhely vemhesülésre gyakorolt hatását Szederjei (1971 idézi Stubbe–Passarge, 1980) is megállapította – erdő (n=117): 83%, erdőszegély (n=118): 82%, mező (n=119): 81%, bár az általa megadott eltérés nem lényeges. A magzatszám valószínűleg genetikailag is motivált, mert amíg a jászkiséri területen – két egymást követő évben – 17%-nyi volt a hármas és 2–3,5%-nyi a négyes vehem (Fodor, 1978, Homonnay–Tresch, 1979), addig más szerzők más vizsgálati helyeken négyes ikreket nem találtak. A hármas ikrek arányát Farkas (1985c) 1%-ban, Sugár (1979) erdei élőhelyen 3,1%-ban, mezei élőhelyen viszont 16%-ban (!) határozta meg. Sugár (1979) szerint a mezei őzsuták átlagos sárgatestszáma (2,20) és vehem nagysága (2,04) nagyobb volt, mint az erdeieké (1,77 és 1,62). A suta korosodását az átlagos magzatszám változásával is nyomon kísérhetjük (Farkas, 1985c): 6 éves korig nő, azt követően csökken, de a fiatalkorinál így is magasabb a vehemnagyság. Hasonló eredményeket kapott a lengyelországi zielonkai erdei őzpopuláció vizsgálatakor FruziŃski–Łabudzki (1982) (n=71), amikor a számítást valamennyi vizsgált őzsutára elvégezte. A ténylegesen vemhesült suták korcsoportonkénti embriószámát vizsgálva viszont folyamatos növekedést tapasztaltak – 1–2 éves suta: 1,40; 3–4 éves: 1,67; 5–6 éves: 1,90; 7–8 éves: 2,00 és 8<: 2,00. Az öreg korcsoportban csökkent a vemhesülés aránya (83,3%), de a vemhesült suták embriószáma magas (2,00) maradt. A Lajta–Hanságban végzett vizsgálatok szerint (Náhlik–Sándor, 2000) a suták 36%-a hordott egyes, 46%-a ikervemhet és csak 1%-ban mutattak ki hármasikres vemhességet. A korcsoportonkénti születési arányszám(fekunditás) az alábbi volt – 1. éves: 0,95; 2–4 éves: 1,45; 5–6 éves: 1,47 és 7< éves: 1,36. Az egy sutára eső átlagos születések száma 1,33 gida, az egy vemhes sutára eső születések száma 1,59 gida volt. A sárgatestszámnak mindössze 93%-a volt a vehemnagyság. Az egy nőnemű egyedre eső szaporulat tehát helyenként jelentős eltéréseket mutat, ami az élőhely meghatározó jellegét valószínűsíti (KaŁuziŃski, 1982a). Arra vonatkozóan, hogy a fekunditás sűrűségtől függő tényező-e, megoszlanak a vélemények (Faragó–Náhlik, 1997). Egy lengyelországi vizsgálatban a populáció sűrűségének növekedése mellett a fekunditás konstans maradt (Bobek, 1984). Franciaországi adatok szerint a populáció sűrűségének növekedése a testtömeg csökkenését okozta, a szaporodásban résztvevő 2. éves suták aránya pedig testtömegük függvényében nőtt. Mivel a 2. évesnél idősebb suták mind vemhesülnek, a fekunditás a 2. éves suták vemhesülési rátájának változása miatt sűrűségfüggő (Gaillard et al., 1992).

Az őzgidák halandósága minden vizsgált populációban kivétel nélkül magas volt. A tavaszig felnevelt szaporulat nagyságára vonatkozóan azonban az egyes szerzők meglehetősen eltérő adatokat közölnek: Strandgaard (1972b) 0,5–1,6; Stubbe–Passarge (1980) 0,70–0,82; FruziŃski–Łabudzki (1982) 0,95; Havasi (1987) 0,74; König (1988) 0,74. Havasi adatai Magyarország egészére vonatkoznak, míg König az Alföldön 6 helyén végzett vizsgálatokat és eredményei csak a nyári veszteségeket mutatják (Faragó–Náhlik, 1997). Egy élőhelyen belül az egyes évek felnevelt szaporulatának dinamikáját vizsgálva meglepően nagy különbségeket találtak (Kaluzinski, 1982a).Az ingadozást a szélsőséges időjárási viszonyok, tehát sűrűségtől független tényezők okozták. Svédországban a nyárigida halandóság jelentős, helyenként meghatározó okozójának tartják a rókák zsákmányolását (Strandgaard, 1972b; Liberg et al., 1991). Feltételezések szerint a ragadozás elfedi a sűrűségtől függő tényezők hatását a gidák túlélésére. A gidák halandósága elsősorban a sűrűségtől független tényezők következménye és jelentős mértékben függ az anya otthonterületének minőségétől (Ellenberg, 1978). A gidamortalitás a Lajta–Hanság Rt. vadászterületén igen magas volt, hiszen a túlélés június végéig mindössze 73%-ra volt tehető. Ezt követően a nyári, őszi és tél eleji elhullások már elhanyagolhatóak voltak, de február végétől ismét megnőtt a halandóság. A felnevelt szaporulat túlélése a következő ellési időszakig 38–53%-os, azaz 0,64–0,79 gida/suta volt (Náhlik–Sándor, 2000). Strandgaard (1972a) a populáció veszteségeinek (n=77) fő okaként az alábbi tényezőket jelölte meg: elvándorlás (56%), elhullás (16%), baleset (14%) és ismeretlen (14%), de feltételezte, hogy az ismeretlen eltűnés mögött is jórészt elvándorlás állt, amelynek mértéke így elérhette a 65%-ot is. A populáció kicserélődésének (turnover) mértéke igen magas volt, 3 év alatt 99 új egyed lépett be a populációba (96%-uk a területen született és nevelkedett) és 77 távozott el a populációból. Csak a kifejlett bakok esetében lehetett a közlekedési balesetek következtében előálló elhullást regisztrálni (ugyanez mondható el a kifejlett vagy öreg sutákról), a fiatal korcsoportok veszteségei inkább elvándorlásra vezethetők vissza. KaŁuziŃski (1982a) czempini (Lengyelország) vizsgálatában a gidák 44%-a élte túl az első telet. A kifejlett példányok átlagos évi elhullása 21% volt, amelyet főként a nagyobb téli veszteségekre vezette vissza. A télen elhullott őzek 50%-a elsőéves volt, de nem volt különbség a suták és bakok veszteségei között. A magas téli mortalitás az őz rossz téltűrésére vezethető vissza (Fruzinski–Łabudzki, 1982). A gidák téli veszteségei erdei területen is magasak, Lengyelországban 5 év átlagában 37,6%-nak (33,7–44,6%) adódtak. A felnőtt egyedek halálozásában – a táplálékkínálat révén – erős sűrűségfüggés feltételezhető, bár szélsőséges élőhelyeken a sűrűségtől független tényezők is jelentős szerepet játszhatnak. Hegyvidéki élőhelyeken a hóviszonyok és az alacsony hőmérséklet fontos, helyenként kizárólagos növekedést korlátozó tényező (Mattioli et al., 1991; Gaillard et al., 1993; Ellenberg, 1978). Mezei élőhelyeken az őzek nem csupán az alacsony hőmérséklet és olykor a vastag hótakaró hatásának vannak kitéve, hanem a szélnek is, amely fokozza testük lehűlését. Kedvezőtlen viszonyok között a jó kondícióban lévő egyedek elhullása is bekövetkezhet (KaŁuziŃski, 1982a), emiatt mezei élőhelyeken a felnőtt egyedek nagyobb mértékű elhullását jegyezték fel, mint az erdőkben. Nagy populációsűrűség esetén az őzek számukra kisebb értékű növények fogyasztására kényszerülnek, ami előbb testtömegcsökkenéshez, majd sűrűségfüggő halálozásokhoz vezet (Maizeret et al., 1989). A felnőtt egyedek sűrűségfüggő halálozása egy adott területre vonatkoztatva statisztikailag is igazolt (KaŁuziŃski, 1982a). Magyarországon az országos szintű feldolgozás (Csányi, 1989) is a természetes halálozások erős sűrűségfüggését mutatta, még úgy is, hogy ismeretesek a feldolgozás alapját képező statisztikai adatok (pl. az elhullás mértéke) pontatlanságai. A lengyel erdei őzpopuláció átlagos élettartama 2,9 évnek, maximális életkora 10 évnek bizonyult (FruziŃski–Łabudzki, 1982). Gaffrey (1961) szerint az őz maximális életkora 10 (16–20) év.

Egyedfejlődés: Az őzgidák mintegy 1 kg-os testtömeggel születnek. Kezdetben testtömegük hetente 1 kg-mal, a későbbiekben lassabban gyarapszik. A tömeggyarapodás december–április között leáll, de a koponya tovább növekszik. Mintegy 1½ évesen érik el a felnőttkori testtömeget. A bakgida agancsa már négyhónapos korában, két kis dudor formájában megjelenik. Novemberben, decemberben erre néhány centiméter hosszú csapot, ún. gidaagancsot rak fel, amelynek januári, februári elvetése után megkezdi első valódi agancsának felrakását. A második agancs gombnyársas, nyársas, villás vagy hatos lehet. Az agancsminőség szemszögéből az előzőek a nemkívánatos, a hatos a jó vérvonalat képviselik. Ez az agancs még júniusban is háncsban van, s későn, november/decemberben vetik le. Az agancs méretei egyes populációkban már 5–6 éves korban kulminálnak, s ezt a formát még 3–4 évig megtartja. A visszarakott agancs alsó része tömött, az ágvégek vékonyak. A hanyatlás rendszerint a 10. év után következik be. Az anatómiai változásokat, amelyek az egyedfejlődés során bekövetkeznek a trófeabírálatok során, a kormeghatározásban kamatoztathatjuk. Külső bélyeg mindjárt magának az agancsnak a formája, a szárak vastagsága, a szem- és hátsóágak helye és alakja, a rózsa vagy koszorú alakja és elhelyezkedése. 1–2 éves korban a súlypont az agancs felső harmadában van, az ágak rövidek és tompák. A középkorú bakoknál az agancsszárak egyenletesen vastagok, az ágak hosszúak, hegyesek. Az öreg korú bakoknál az „erő lecsúszik” az alsó harmadra, az ágak megrövidülnek, bár hegyesek maradnak. A fiatal bakok koszorúinak síkjai tompaszöget, a középkorúaké egyenesszöget, az idősebbek pedig hegyes szöget zárnak be. A koponyacsont vastagsága és a koponyatető-varrat elcsontosodása ugyancsak változik az egyedfejlődés során. A fiatal bak koponyacsontja vékony, a varratok jól látszanak, a középkorúaknál vastagszik a csont és a varratok beleolvadnak a koponyacsont síkjába, az öregeké szinte durván elcsontosodik, a varratok alig kivehetők. Újabban használt kor-megállapítási módszer, az ún. Rajnik-féle módszer azon az egyedfejlődési sajátosságon alapul, hogy az orrsövény porc az őz korosodásával arányosan csontosodik el. Az elcsontosodott orrsövény hosszának az orrcsont hosszához viszonyított aránya adja meg az életkort (pl. 6/10 = 6 év). Abszolút biztos kort őz esetében is csak a fogváltás idejére adhatunk meg, azaz 12–13 hónapos korig.

3–4 hónapos korban jelenik meg az első valódi zápfog (M1).

5–6 hónapos korban jelenik meg a második valódi zápfog (M2).

8–9 hónapos korban váltja az első két metszőfogat (I1, I2).

10–12 hónapos korban a másik két metszőfog (I3, I4) és a harmadik valódi zápfog (M3). cseréje történik meg.

13. hónapban kibújnak a maradó előzápfogak is (P1, P2, P3).

A kifejlett őz fogképlete az alábbi:

0 0(1) 3 3 3 1     3 3 = 32 (34) MathType@MTEF@5@5@+= feaagKart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaebbnrfifHhDYfgasaacHOXxf9ir Veeu0dXdh9vqqj=hEiea0xXdbba9frFj0=OqFfea0dXdd9vqai=hGu Q8kuc9pgc9q8qqaq=dir=f0=yqaiVgFr0xfr=xfr=xb9adbaqaaeGa biqaaiaabeqaaeaabaWaaaGcbaWaaSaaaeaacaqGWaGaaeiiaiaabc dacaqGOaGaaeymaiaabMcacaqGGaGaae4maiaabccacaqGZaaabaGa ae4maiaabccacaqGXaGaaeiiaiaabccacaqGGaGaaeiiaiaabccaca qGZaGaaeiiaiaabodaaaGaeyypa0Jaae4maiaabkdacaqGGaGaaeik aiaabodacaqG0aGaaeykaaaa@4614@

A fogképletből az is látszik, hogy olykor az őznek is lehet gyöngyfoga.

Ivari és korviszonyok: Az átlagos embrionális ivararány Lengyelországban (FruziŃski–Łabudzki, 1982) (n=71) 1:1,25 volt. Magasabb volt a nőivarú embriók aránya a fiatalabb suták esetében, s közelített az 1:1-hez az idősebb sutáknál. Suta korcsoportonként az embrionális ivararány az alábbi volt – 1–2 éves suta: 1:1,7; 3–4 éves: 1:1,2; 5–6 éves: 1:1,2; 7–8 éves: 1:1,1 és 8<: 1:1,1. Más vizsgált populációban is a nőnemű egyedek javára tolódott el a születendő gidák ivararánya (1:1,2–1,3) (KaŁuziŃski, 1982a; Prior, 1968 idézi KaŁuziŃski, 1982a). Az őz születéskori ivararánya 1:1. Dániában végzett vizsgálatok szerint (Strandgaard, 1972a) a kaløi populációban 1:1, a borrisiban 1:0,8 volt az újszülöttek ivararánya. A 6 hónapos gidakorbeli ivararány dániai Kaløben a legtöbb évben ugyancsak 1:1 volt, de több év átlagában már 1:0,9 ivararányt találtak. Az eltérés elsősorban az egyik vizsgálati évben tapasztalt erős sutagidamortalitás következménye volt. A felnőtt kori ivararány már eltolódik a suták javára – 1:1,9 (1,7–2,2). A vadászott populációkban pedig csaknem mindig meghaladja a suták száma a bakokét. Magas (telített) állománysűrűségű helyeken a szakemberek helyesnek tartanák a 1,5:1 ivararányt, tehát a bakok magasabb számát – így remélve elérni azt, hogy csak az erősebb bakok jussanak sutához – de ez általában nem valósul meg. Másutt, pl. ott, ahol az állomány növelése a cél, akár 1:2 ivararány is javasolt. Minőségi gazdálkodás mellett, kellő sűrűségű populáció ivararánya napjainkban 1:1.

A kaløi populáció korviszonyai a suták 1965–1967 évekbeli kormegoszlása alapján az alábbiak szerint alakultak. 1965 (n=59): sutagida 34%, subadult: 8%, adult 58%, 1966 (n=64): sutagida 22%, subadult: 20%, adult 58%, 1967 (n=56): sutagida 14%, subadult: 18%, adult 68%. Ugyanitt a bakok kormegoszlása a következő volt. 1965 (n=37): bakgida 51%, subadult: 14%, adult 35%, 1966 (n=48): bakgida 52%, subadult: 25%, adult 23%, 1967 (n=36): bakgida 25%, subadult: 39%, adult 36%. A teljes populációra vonatkoztatva a korcsoportonkénti kormegoszlás a vizsgált években az alábbiak szerint alakult. 1965 (n=96): gida 41%, subadult: 11%, adult 49%, 1966 (n=112): gida 35%, subadult: 22%, adult 43%, 1967 (n=92): gida 19%, subadult: 26%, adult 55%. Az ivari szabályozás mellett a korviszonyok szabályozása is feladata a vadgazdának. A bakok esetében a javasolt kormegoszlás az alábbi (Berdár, 1983): gidakorú 30%, fiatalkorú 35%, középkorú 25% és öreg 10%. Őzsutákból a legjobb tenyészértékű középkorúak kímélendők, az állományszabályozás során az idősebbeket lehet kilőni, s ha a mennyiségi szabályozás miatt ez nem elég, akkor a gyenge fiatal korosztályba szabad belenyúlni.

Táplálkozás: Az őz válogatós természetű, ún. pákosztos állat, a lágy és ízes zöld növényi részeket, hajtásokat, rügyeket fogyasztja legszívesebben. A mezőgazdasági területen élő őzek fő táplálékát a termesztett növények (pl. lucerna, repce) jelentik, de a környéken található fás növényzetben (erdősávok, erdőfoltok) található fa- és cserjefajok hajtásait és kérgét előszeretettel fogyasztja itt is. Hazai vizsgálatok szerint (Mátrai et al., 1986; Fehér et al., 1988) az erdei környezetben élő őzek téli táplálékának zömét a fásszárúak tették ki. Az egyszikűek aránya a lágyszárúak közül igen alacsony volt. Az őz télen, ha mód van rá a fásszárúak elé helyezi táplálkozásában a terméseket, magvakat, a fenyőt csak szükségből fogyasztja. Akácosban táplálkozó őzek számára a kétszikű lágyszárúak elérhetősége és fogyasztása nagyobb volt (18%), mint a fenyvesben (6%). A fásszárúak közül az akácosban a szeder (Rubus spp. – 18%) és az akác (14%) volt a legfontosabb táplálék, míg a fenyvesben az erdei fenyő (53%), a szeder (19%) és a kései megy (Prunus serotina – 12%). A fás szárú növények fehérjetartalma nagyobb volt az akácosban, mint az erdei fenyvesben. Termések közül a lepényfa (Gleditsia triacanthos – 18% és 6%) fogyasztása emelkedett ki. Az akácosban élő őzek gyomrában – a nagyobb fajszám és egyenletesség miatt – a táplálék-összetevők diverzitása lényegesen meghaladta az erdei fenyvesben táplálkozó őzek táplálék sokféleségét. Ugyancsak a téli időszakban erdei (n=19), átmeneti (n=10) és mezei (n=15) élőhelyen gyűjtött őzek gyomortartalmainak összehasonlító vizsgálata (Mátrai, 2000) megmutatta, hogy a táplálék összetételét az élőhely növényzete határozza meg. Erdei élőhelyen a táplálék (7 faj) 69%-a fás szárú, 19%-a mag és gyümölcs, 9%-a kétszikű és 3%-a egyszikű növény volt. Az átmeneti élőhelyen a táplálék (5 faj) 38%-a fásszárúakból, 28%-a kétszikűekből, 20%-a magokból és gyümölcsökből, továbbá 14%-a egyszikűekből tevődött össze. A mezei élőhelyen a táplálék (5 faj) 55%-a kétszikűekből, 35%-a egyszikűekből, 6%-a fásszárúakból és 4%-a magvakból és gyümölcsökből állt. Ugyancsak hazai vizsgálat szerint (Havasi, 1979) egy mezei élőhelyen élő őzpopuláció az összes asszimiláló növényi résznek mintegy 0,8–0%-át, a primér produkció asszimilált hányadának pedig 0,2–0,3%-át fogyasztotta el. Lengyelországban, vadászidényben elejtett mezei őzek (n=125) gyomortartalom-vizsgálatából KaŁuziŃski (1982b) 85 növényfaj jelenlétét mutatta ki, de közülük csak 6 volt kedvelt, s ezáltal alapvető fontosságú. E fajok tették ki éves szinten az elfogyasztott fitomassza 66%-át, de részesedésük nyáron 97%-ot, télen 74%-ot jelentett. A legintenzívebben fogyasztott növény a rozs volt (22%). Számításai szerint az őzpopuláció a termesztett növények (rozs, repce, lucerna) fitomasszájának 1%-át fogyasztotta el a vegetációs időszakon kívüli periódusban. Az egykoriNDK területén Knorr (idézi Stubbe–Passarge, 1980) végzett vizsgálatokat egy olyan területen, ahol a gabona területaránya 50,3%, egyéb termesztett növények termőterülete 49%, a fás vegetációé 0,7% volt. Az évszakonkénti fő tápláléknövényeket a következő bontásban: kultúrnövény, gyomnövény, fás szárú növény adta meg. Tavasz: rozs, lucerna, takarmányborsó, tyúkhúr, tarackbúza, bodza, szeder. Nyár: rozs, vörös here, lucerna, takarmányborsó, tyúkhúr, tarackbúza, akác, erdei fenyő és bodza. Ősz: rozs, vörös here, búza, fehér here, medvetalp, tyúkhúr, tarackbúza, kökény, szeder, fűz, bodza. Tél: rozs, vörös here, árpa, tyúkhúr, sás, kökény, cseresznye, erdei fenyő. Az őzet – mint említettük – válogatós állatnak ismerjük, ami látható a különböző vizsgálatokban kimutatott, általa elfogyasztott növényfajok nagy számából is. Ugyanakkor az is látható, hogy a táplálék alapját valójában a tömegesen jelenlévő kultúr-, gyom- és fás szárú növények képezték. Valószínűleg emiatt nem okozott gondot az élőhely megváltozása az őz számára, mint azt más mezei fajoknál tapasztaltuk, hiszen állományai mindenütt növekedtek. Megtartásához, kondíciójának, trófeaminőségének és a terület eltartó képességének növeléséhez azonban mindenképpen a magas tápnövény-diverzitás szükséges.

Állományviszonyok: Az őz első magyar terítékadata 1879-ből származik, amikor országosan 1950 pld. elejtését jegyezték fel (Berdár, 1983). Az országos statisztikai adatok szerint terítéknagysága az 1880-as évek elejétől az 1890-es évek végéig 8000–10 000 pld. körül mozgott. A lelövések XX. század elején feljegyzett jelentős emelkedése (13 000→25 000 pld.) alapján feltételezhető az őz országos állománynövekedése (Beregszászi–Fodor, 1980). 1936-ban 60 000 pld. őzet becsültek a trianoni határokon belül. A II. világháború idején tönkrement állomány az 1960-as évek elejére elérte a 70 000 pld.-t. Az 1960-as években az őzállomány folyamatosan nőtt, amit a hasznosítás csekélyebb mértékű növekedése nem tudott megállítani. Az 1970-es évek elején a vadászati hatóság az őzállományt túlszaporodottnak ítélte (1971: 148 868 pld., 1975: 177 784 pld.), ezért a lelövések mértékét megemelte. Ez az állomány növekedését – úgy tűnt – átmenetileg megállította (1978: 194 575 pld., 1979: 194 899 pld., 1980: 184 923 pld.). Az 1970-es évek végének vadgazdálkodási irányelvei már az őzállomány növelését tűzték ki célul („az őz mindenki nagyvadja”). A bakok hasznosítási aránya csak csekély mértékben, a suták kilövése kezdetben mintegy negyedével csökkent. Az elképzelés az volt, hogy a suták fokozott kíméletével gyors állománynövekedést lehet elérni. A terítéknagyság az 1980-as évek végére a tíz évvel korábbi érték (1979: 72 251 pld.) felére (1988: 36 313 pld.) esett vissza. Az országosan becsült állomány azonban a kímélet ellenére sem növekedett számottevően, sőt a növekedés az 1980-as évek közepére megállt és azután mintegy 230.000 pld. körül ingadozott (1985: 225 499 pld., 1990: 236 239 pld.). Csányi (1989b) az 1970–1986 évek között állománydinamika alakulásában meghatározónak találta a sűrűségtől függő elhullásokat, köztük a lelövést. Az 1980-as évek végén tapasztalható állománystagnálásnak két oka lehetett. Az egyik az, hogy a populációk elérték az ökológiai vadeltartó képesség határát és a sűrűségfüggő tényezők hatására a növekedés leállt (Csányi, 1994). A másik ok az is lehetett, hogy a tényleges lelövések jóval nagyobbak voltak a statisztikákban megjelenőknél, vagyis a hasznosítás képes volt megállítani az állománynövekedést. Valószínű, hogy a két tényező közül területenként más és más volt a meghatározó. Az utolsó évek becsült országos állományadatai az alábbiak voltak 1995: 233 367 pld., 1996: 245 599 pld., 1997: 237 573 pld., 1998: 268 939 pld., 1999: 274.149 pld., 2000: 293 754 pld. (Csányi, 1996, 1999, 2000).

Mozgáskörzet, migráció: Az őzre a territoriális magatartás a jellemző, amely végül – az otthonterület nagyságán keresztül – meghatározza egy terület szociális eltartó képességét. Bobek (1977) szoros kapcsolatot talált az egy területen maradó bakok és suták száma, illetőleg a nyári táplálékforrás-kínálat között. Ahol a táplálékforrás szintje magas, ott az őzek kisebb territóriumot foglalnak el, mint ott, ahol kevesebb a felvehető táplálék mennyisége. Megfelelő táplálékforrás-kínálat esetén minden azonos korú őzbak akkora territóriumot birtokol, amelyen azonos mennyiségű táplálékkészlet található. A territórium nagysága szoros összefüggést mutat az őz korával is. A magyarországihoz hasonló dél-morva mezei élőhelyeken végzett vizsgálatok eredményeként a jelölt őzek otthonterülete az egyes évszakokban az alábbiak szerint alakult (Zejda–Bauerová, 1985). Tél (n=47): 200,49 ha ± 19,63 (40–812 ha) – a megfigyelt egyedek 87%-ánál 280 ha alatt. Tavasz (n=24): 148,08 ha ± 20,23 (25–386 ha) – a megfigyelt egyedek 75%-ánál 200 ha alatt. Nyár (n=12): 20,38 ha ± 3,31 (6,5–42 ha) – a megfigyelt egyedek 83%-nál 30 ha alatt. A vizsgált populációkban, az egyes években 7–21 ha/őz volt az állománysűrűség (=5–14 pld./km2). Vegetációs időszakon kívül megfigyelhető az őzek csapatba tömörülése, a nagyobb otthonterület és a vándorlás is. Mindezeket a mozgásokat a területen található, magas energiaértékű táplálékot biztosító növények határozzák meg. A táplálék ínséggel, illetve a táplálék távolságának növekedésével nő az otthonterület nagysága is. Hóborítás esetén az őzek csak kis részét használják az otthonterületnek. A szaporodási időszakban sem a bak, sem a suta nem változtatja meg otthonterülete nagyságát. Ez a territoriális magatartás bakok esetében – mint említettük – a szociális eltartó képesség meghatározója. A bakok territóriuma, illetve a vemhes és szoptatós suták otthonterülete mezei élőhelyeken hasonló nagyságú, mint erdei élőhelyeken, hiszen a faj az agrárterületeken ugyanazt kívánja, mint az erdőben: megfelelő táplálékot és búvóhelyet. Az őz számára táplálékforrásként kedvezőbbek a kisebb táblák, amelyek nagyobb táplálékválasztékkal is párosulnak. Az őzbakok territóriumnagysága a faj elterjedési területén az alábbiak szerint alakult. A legnagyobb territóriumokat a kedvezőtlen adottságú területeken, illetve igen kis állománysűrűség mellett (a kettő rendszerint egybeesik) lehetett kimutatni. Cederlund (1982) Közép-Svédország boreális területén 95 ha/őzbak (= 1,05 bak/km2) territórium nagyságot mutatott ki. Franciaországban – valószínűleg a túlhasznosítás következtében – Bideau et al. (1983)70 ha/őzbak (=1,33 bak/km2)nagyságú territóriumot határozott meg. Ugyanitt Vincentet al. (1983) 51 ha-t (=1,96 bak/km2) adtak meg. Egyéb közép-európai területeken jóval a fenti értékek alatti a territóriumnagysága. Strandgaard (1972a) nevezetes kaløi vizsgálatai során 26–30 ha-ban (=3,33–3,85 bak/km2) határozta meg a territórium-nagyságot. Svájci mezei élőhelyen Kurt (1970) 20 pld./km2-es állománysűrűség mellett 28 ha/őzbak (=3,57 bak/km2) territórium nagyságot mutatott ki. Csehszlovákiában Mottl (1962) 10 pld./km2-es állománysűrűség mellett 15 ha-os (=6,67 bak/km2) territóriumot talált. Németországban Ellenberg (1978) közepes állománysűrűség mellett 11–12 ha/bak (=8,33–9,09 bak/km2), magas állománysűrűségnél 8–9 ha/bak (=11,11–12,5 bak/km2) territóriumnagyságot regisztrált. Hasonló értékeket kapott Henning (1962) Németországban és Prior (1968) Angliában. Előbbi esetben 34 pld./100 ha volt az állománysűrűség. A legkisebb értékeket természetszerűleg a legnagyobb állománysűrűségű helyeken lehetett regisztrálni. Gibson–MacArthur (1965) szerint Skóciában 4 ha-os (=25 bak/km2), míg Kurt (1970) szerint Svájcban, alpesi élőhelyen – 60–80 pld./100 ha-os állománysűrűség mellett – 5 ha/őzbak (=20 bak/km2) territóriumnagyság alakult ki. Mindezek alapján – publikált hazai adatok híján – a magyar adottságokhoz legközelebb álló területeken észlelt 20–30 ha/bak (=3,33–5,00 bak/km2) territóriumnagyságot fogadhatjuk érvényes paraméternek. Az élőhelyi adottságok romlásával az azonos táplálkozási feltételeket nyújtó territórium nagysága értelemszerűen növekszik.

Védelme: Az őz európai állományai nincsenek veszélyben (Mitchell–Jones et al., 1999). Szerepel a Berni Egyezmény II. függelékében. Itthon elsősorban mezei őz állományunk szorul rá a védelemre. Az ellés idején a kaszálások nagy veszélyt jelentenek a szaporulatra. A növényvédelmi munkák és a „00” repce esetenként tetemes veszteségeket okozhatnak a populációkban. Jelentősek lehetnek a téli veszteségeik is. Kiegészítő takarmányozással és nyalósó adásával enyhíteni lehet az ilyen gondokon. Az őz érzékeny a róka zsákmányolására és a kóbor kutya zavarására, így őzes területeken ezek intenzív gyérítése a szokásosnál is fontosabb. A vadgazdálkodási értéke magas, a baké 350 g agancstömegig 150 000 Ft, 351 g agancstömeg felett 400 000 Ft. A tarfejű vagy barkás agancsú bak értéke 270 000 Ft. A tarvad értéke – mérhető paraméterek híján – suta esetében egységesen 70 000 Ft, gida esetében 30 000 Ft.

Gazdasági jelentősége: Az őz elsősorban a mezőgazdasági területekkel jellemzett, főként apróvadas vadászterületek fő- és nagyvadja. Állománynagysága lehetőséget nyújt arra, hogy „mindenki nagyvadja” legyen, ugyanakkor a fenti vadászterületek fenntartásában, más irányú vadgazdálkodási elképzeléseinek pénzügyi finanszírozásában szinte kizárólagos szerepe van. Magyarország őzterítéke az elmúlt években az alábbiak szerint alakult: 1995: 37.890 pld., 1996: 35.423 pld., 1997: 34.481 pld., 1998: 37.894 pld., 1999: 44.437 pld. (Csányi, 1996; 1999; 2000). Az 1994–1999 években zsákmányolt őztrófeák érmes arányát a következő értékekkel adhatjuk meg (Csányi, 1999;2000):

1994 (n=15 974)

   

érmes (n=1054) 6,6%

arany (n=178) 1,1%

ezüst (n=346) 2,2%

bronz (n=530) 3,3%

1995 (n=15 656)

   

érmes (n= 996) 6,4%

arany (n=142) 0,9%

ezüst (n=341) 2,2%

bronz (n=513) 3,3%

1996 (n=15 244)

   

érmes (n= 752) 4,9%

arany (n= 85) 0,6%

ezüst (n=251) 1,7%

bronz (n=416) 2,7%

1997 (n=13 982)

   

érmes (n= 843) 6,0%

arany (n=101) 0,7%

ezüst (n=285) 2,0%

bronz (n=457) 3,3%

1998 (n=16 051)

   

érmes (n=1068) 6,7%

arany (n=158) 1,0%

ezüst (n=376) 2,3%

bronz (n=534) 3,3%

1999 (n=17 197)

   

érmes (n=1522) 8,9%

arany (n=235) 1,4%

ezüst (n=549) 3,2%

bronz (n=738) 4,3%

Az érmes arány mutatja a hazai őzállomány közepes minőségét. Helyenként – elsősorban az Alföldön – azonban kiváló agancsot fejlesztő populációk élnek, amely adottságot a piacon érvényesíteni lehet. Egyes területek túltartott állományai ugyanakkor vadkárt okoznak. Az 1983–1993 közötti 10 évben nyilvántartott – erdősítésekben keletkezett – károkozása, az összes mennyiségi kárnak 20,4%-át, illetve a minőségi kárnak 25,7%-át tette ki. A jövőben – a trófeaminőséget javítandó és a kárt csökkentendő – mindenképpen az ökológiailag megalapozott őzgazdálkodás feltételeinek megteremtése és elvének elterjesztése a cél (Csányi–Szidnai, 1994).