Ugrás a tartalomhoz

Vadbiológia

Csányi Sándor

Mezőgazda Kiadó

A vadgazdálkodás céljai és módszerei

A vadgazdálkodás céljai és módszerei

Vadgazdálkodásnak legtöbben kizárólag a vadászathoz kapcsolódó tevékenységek különböző formáit gondolják. A vadgazdálkodás azonban ennél sokkal tágabban értelmezhető, és a vadállományokkal való gazdálkodás célkitűzései és módszerei pillanatnyi helyzetüktől függően alakulnak [52, 56]. A vadgazdálkodás fő céljait is a vadállomány változásának (populációdinamika) iránya határozza meg:

  • Védelem: kis létszámú és/vagy csökkenő állományok kezelése az állomány megőrzése és növelése érdekében. Ez az állománynövelő gazdálkodás.

  • Hasznosítás: megfelelő létszámú, létszámgyarapodásra képes vadállomány olyan kezelése, ami tartós hozamokat biztosít. Ez a szinten tartó gazdálkodás.

  • Védekezés vagyszabályozás: beavatkozás olyan, túl sűrű (nagy) és általában túl magas növekedési erélyű állományokba (amik rendszerint károsak is), ami a létszámukat állandósítja és/vagy csökkenti. Ez az állománycsökkentő gazdálkodás.

Ebben a megközelítésben természetvédelem (faj- és élőhelyvédelem), az állományok hasznosítása vagy a kártevők szabályozása nem egymástól szigorúan elváló vagy különálló tevékenységek, hanem egy folyamatos sorozat tagjai, amelynek két végpontján és közepén helyezkedik el az említett három vadgazdálkodási forma (1. ábra).

1. ábra - A vadgazdálkodás céljait a vadállomány és a környezet kölcsönhatása határozza meg. A tényezők az idők során változhatnak, és ennek megfelelően alakul a vadállomány dinamikája. Az állomány kezelésének célja a populációdinamika függvényében rugalmasan változik (védelem, hasznosítás vagy szabályozás)

kepek/01.png


Megerősíti ezt, hogy a vadon élő állatok (és növények) állományainak változásait ugyanazok a tényezők és ugyanazok az állománybeli összefüggések határozzák meg: az ökológia törvényeit a demográfia egyenleteivel írják [323]. Ezért állapotuktól függetlenül megértésükhöz és kezelésükhöz azonos vagy nagyon hasonló adatokra, ismeretekre, tudományos és gyakorlati módszerekre van szükség.

Ezeket az ismereteket nagyrészt a populációökológia foglalja össze, és a vadon élő állatok vizsgálatának és kezelésének módszerei zömében e tudományterület eszköztárába tartoznak vagy onnan erednek [43, 91, 174, 273, 305].

Az eddigieket összegezve, a vadgazdálkodás a vadon élő állatok elterjedésének, állománynagyságának (sűrűségének) és az állomány minőségének befolyásolása valamilyen, az illető vadfajhoz kapcsolódó meghatározott cél elérése érdekében. A vadgazdálkodó ezeket a célokat minden esetben az állomány dinamikájának alakításával érheti el, amit az állományban és/vagy az állomány élőhelyén tett beavatkozások (manipulatív vadgazdálkodás) révén valósíthat meg (2. ábra).

2. ábra - A vadgazdálkodás a vadállományok és élőhelyük kezelését foglalja magában. A két oldal aránya és az eszközök megválasztása mindig az állomány állapotától függ

kepek/02.png


Ezt a felfogást tükrözi a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvény is, amely szerint vadgazdálkodásnak minősül a vadállomány és az élőhelyének – ideértve a biológiai életközösséget is – védelmével, a vadállomány szabályozásával kapcsolatos tevékenység [212].

A vadgazdálkodásnak, mint rendszernek, a vadfajokon és az élőhelyen kívül van egy harmadik összetevő tagja is, mert a gazdálkodás folyamán a vadállományokban érdekelt emberek szempontjait is figyelembe kell venni. Az emberi tényezők szerepe és a vadgazdálkodásra gyakorolt hatása egyre nagyobb. A vadgazdálkodás hagyományos modelljében régebben az emberi oldal viszonylag egyszerű volt, a vadászok, a vadgazdálkodók (akik sokszor ugyanazok) és a vadgazdálkodás által közvetlenül érintettek (pl. földbirtokosok) alkották. Ez azonban megváltozott, és korábban kívülállóknak tekintett csoportok (pl. városi természetvédők, zöldek, állatvédők) különböző módokon egyre nagyobb hatást fejtenek ki a vadgazdálkodásra és vadászatra. A XXI. század vadgazdálkodásának egyik legnagyobb kihívása az lesz, hogyan lehet sikeresen képviselni a szakmai szempontokat és ismereteket a sokszor kívülálló és az adott kérdéshez nem értő, de befolyásos csoportokkal szemben [87, 289].