Ugrás a tartalomhoz

Vadbiológia

Csányi Sándor

Mezőgazda Kiadó

Bioindikátorok

Bioindikátorok

A sűrűségfüggő hatásokra vonatkozó vizsgálatok többsége alapján a patás vadfajoknál ezek a hatások sokkal erősebbek a szaporodási jellemzőkre (az első ellés ideje, kifejlett nőstények szaporodási aránya, a megszülető szaporulat száma, felnevelt szaporulat) és a szaporulat túlélésére (a születési évben a nyári és a téli túlélés, valamint az egyévesek túlélése), mint a kifejlett állatok túlélésére [39].

A sűrűségfüggésre vonatkozó adatok alapján az is feltételezhető volt, hogy a szabályozásban érintett jellemzők/hatások egymást követik (szekvenciálisak), és bekövetkezésük az eltartóképesség felé haladó állományban (24. ábra) előre is jelezhető [99].

24. ábra - A sűrűségfüggő szabályozás hatásainak megjelenése a gímszarvasállomány nagyságának függvényében, kor és ivar szerint (Eberhardt-modell)

kepek/24.png


Ebben a sorozatban a felnevelt szaporulat – ami a fiatalok túlélésétől függ – az első jellemző, aminek a csökkenése várható. Ezt az ivarérés és az első ellés ideje követi, majd pedig a kifejlett nőstények szaporodási értékeinek csökkenése. Végül, az eltartóképesség közelében, a kifejlett nőstények elhullásának növekedése várható. Ezt a feltételezést több, nagytestű csülkösvad vizsgálatai is megerősítik (4. táblázat) [39].

4. táblázat. Tartamos vizsgálatok, amelyek a sűrűségfüggő változások előrejelzett sorrendjét mutatják a nőivarban

A sűrűségfüggés tüneteinek megjelenése tehát szabályos sorrendet követ, és az állomány egyes csoportjai nem egyformán válaszolnak ezekre a hatásokra. A sűrűségfüggés az egyedenkénti források csökkenése miatt, leginkább a fiatal és az idős egyedeket érinti, amelyek az erejük teljében lévő korú egyedekhez képest hátrányban vannak a táplálékért és más forrásokért folyó versenyben.

A sűrűségfüggő szabályozás megjelenésének első fontos tünete a fiatalok testtömegének csökkenése. Az őzbakok és a szarvasbikák agancshosszának és súlyának csökkenése szintén a fiatalok nagyobb érzékenységét jelzi [5, 28, 121, 122, 148, 240, 311].

Az előbbi jelenségek ismeretében dolgozták ki a bioindikátorokra alapozott őzgazdálkodás modelljét, amit az őz sűrűségfüggő szabályozásának erős bizonyítékai, valamint az őzállományok és a környezet közötti szoros visszacsatolások tettek lehetővé [16, 20, 133]. A módszer kidolgozói biológiai jelzőnek(bioindikátor) tekintenek minden olyan, egyszerűen mérhető és értékelhető adatot, amely alkalmas az egyed-állomány-környezet rendszer változásainak adatokra alapozott, megbízható és egyszerűen értelmezhető jellemzésére. Ilyen, az állatokon és a növényeken könnyen mérhető jelző lehet: a kilométerindex [az állománysűrűség trendje és az ivararány változása: 18, 45, 312], a sutánkénti szaporulat [124, 311], a fiatalok átlagos tömege [134, 148], a téli csoportképzés mértéke [216], a parazitáltság mértéke, az alsó állkapocs hossza (testméretek változása), a növényzet használatának mértéke [rágáskár és a ritka, kedvelt fajok eltűnése: 7, 20, 133, 307].

Ennek a gazdálkodási szemléletnek óriási előnye, hogy a sűrűségfüggő szabályozás hatásaira egyszerű, többségében a vadgazdálkodók által gyűjthető adatok alapján lehet megbízhatóan következtetni. Ha tehát a gazdálkodó a szükséges adatokat az évek során folyamatosan gyűjti, rendszeresen ellenőrzi és értékeli, akkor a pontos létszám és az eltartóképesség ismerete nélkül is tud tájékozódni arról, hogy az állományában milyen folyamatok és milyen erőséggel zajlanak.