Ugrás a tartalomhoz

Vadbiológia

Csányi Sándor

Mezőgazda Kiadó

Anyagcsere- és táplálkozási sajátosságok

Anyagcsere- és táplálkozási sajátosságok

A táplálékkal a testbe kerülő energia részben hasznosul, jelentős hányada pedig hő formájában, illetve az ürülékben és a vizeletben távozik [309]. A táplálékok teljes – az égés hőtermelésén alapuló – energiatartalma a bruttó energia (25. ábra).

25. ábra - Az energia útja a testen keresztül

kepek/25.png


Ennek azonban csak meghatározott része szívódik fel táplálóanyagok formájában a bélcsatornából, a többi a bélsárral kiürül. A bélsár energiatartalmával csökkentett bruttó energia az emészthető energia. Ezzel az energiával számolnak, amikor az együregű gyomrú állatok (vaddisznó, nyúl) táplálékainak energiaértékét kifejezik. A vizelet, valamint a termelődő gázok energiáját levonva az emészthető energiából a metabolizálható energiát kapják meg. A madarak sajátossága, hogy a vizelet és a bélsár együtt ürül, ezért esetükben a vizelet energiatartalmát is az ürülékkel együtt kell levonni, és ez lesz a metabolizálható energia. A kérődzőknél a bendőben zajló mikrobiális folyamatok, a bendőmozgások, a jelentős gáztermelés, valamint a hőtermelés nagy energiaveszteséggel jár. Emiatt ezeknél a fajoknál az ún. nettó energiával számolnak. A légzési energia a szervezet létfenntartó folyamataira fordított energia (pihenés és aktivitás), a termelő energia pedig a növekedésre és a szaporodásra fordított energiából tevődik össze [270, 309].

Az alapanyagcsere az alapvető testműködés fenntartásához szükséges energiaigény [270]. Az energia a zsírok, fehérjék és szénhidrátok elégetése során termelődik, és szén-dioxid, valamint víz keletkezik belőle. A létfenntartáshoz szükséges energiát a kilélegzett levegő térfogatából és annak összetételéből ún. klímakamrában, semleges hőmérsékleten, nyugalmi állapotban és nem emésztő (éhező) állaton végzett méréssel lehet meghatározni [218]. A számítás alapja, hogy a belélegzett levegő 20,94% oxigént, 0,03% szén-dioxidot és 79,03% nitrogént tartalmaz. A kilélegzett levegő több szén-dioxidot és kevesebb oxigént tartalmaz. Mivel 6 mol szén-dioxid és víz 2818 kJoule (673 Kcal) elégetésével keletkezik, a kilélegzett levegő szén-dioxid-tartalma alapján kiszámítható a létfenntartáshoz szükséges energia mennyisége [270]. Az így becsült érték az alapanyagcsere-ráta (BMR):

B M R = 293 × W 0,75 [ k J o u l e / g / n a p ] MathType@MTEF@5@5@+= feaagGart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamOqaiaad2eacaWGsbGaeyypa0JaaGOmaiaaiMdacaaIZaGaey41 aqRaam4va8aadaahaaWcbeqaa8qacaaIWaGaaiilaiaaiEdacaaI1a aaaOWdamaadmaabaWdbiaadUgacaWGkbGaam4BaiaadwhacaWGSbGa amyzaiaac+cacaWGNbGaai4laiaad6gacaWGHbGaamiCaaWdaiaawU facaGLDbaaaaa@4EB7@ ],

ami az állandó testhőmérsékletű állatoknál a testtömeg 0,75 hatványa szerint változik. Az egyes életfolyamatok, tevékenységek energiaigénye ennél több. Az állás emlősöknél +9%, madaraknál +14% energiát igényel, a helyváltoztatás(LC) energiaigénye pedig a

L C = 31,1   × W 0,34 ( W = t e s t t ö m e g   g ) MathType@MTEF@5@5@+= feaagGart1ev2aaatCvAUfeBSjuyZL2yd9gzLbvyNv2CaerbuLwBLn hiov2DGi1BTfMBaeXatLxBI9gBaerbd9wDYLwzYbItLDharqqtubsr 4rNCHbGeaGqiVCI8FfYJH8YrFfeuY=Hhbbf9v8qqaqFr0xc9pk0xbb a9q8WqFfeaY=biLkVcLq=JHqpepeea0=as0Fb9pgeaYRXxe9vr0=vr 0=vqpWqaaeaabiGaciaacaqabeaadaqaaqaaaOqaaabaaaaaaaaape GaamitaiaadoeacqGH9aqpcaaIZaGaaGymaiaacYcacaaIXaGaaeii aiabgEna0kaadEfapaWaaWbaaSqabeaapeGaeyOeI0IaaGimaiaacY cacaaIZaGaaGinaaaak8aadaqadaqaa8qacaWGxbGaeyypa0JaamiD aiaadwgacaWGZbGaamiDaiaadshacaWG2dGaamyBaiaadwgacaWGNb GaaeiiaiaadEgaa8aacaGLOaGaayzkaaaaaa@5182@

összefüggéssel írható le. Összességében az átlagos napi metabolikus ráta (ADMR) az alapanyagcsere-ráta 2–4-szeresét teszi ki, amihez képest egyes tevékenységek további, jelentős energiaszükségletet kívánnak meg. A gímszarvasbikák számára a bőgés óriási energiaveszteséggel jár, amit az üzekedés előtt felhalmozott zsírtartalékok (döhérség) felhasználásával tudnak fedezni. A gímszarvasbikák az üzekedés alatt testtömegük 20–30%-át, zsírtartalékaiknak pedig 70–80%-át is elveszthetik (10. ábra) [36, 235]. A nőivarú állatok életében a magzatnevelés és a tejtermelés a nagy megterhelés. A nőstények elsősorban hasüregi zsírt és vesezsírt képeznek [138, 270, 287]. A vemhesség utolsó harmadának energiaigénye az átlagos napi alapanyagcsere-ráta kétszerese, a szoptatás alatt pedig a háromszorosát is elérheti. Ezért nagyon fontos, hogy ősszel a szarvastehenek mekkora zsírtartalékokat tudnak felhalmozni, illetve a tél folyamán mennyire használják azt fel. Ha a zsírtartalékok a télen kimerülnek, akkor a vemhesség utolsó harmadában, tavasszal rendelkezésre álló táplálék mennyisége lesz a meghatározó. Gímszarvasnál azokban az években, amikor hamar kitavaszodott (magasabb április-májusi átlaghőmérséklet), a megszülető borjak súlya nagyobb volt; amikor lassabban tavaszodott ki, akkor pedig kisebb. Ennek oka, hogy a hőmérséklet befolyásolja a növényzet növekedését, és így a szarvastehenek több vagy kevesebb friss és jó minőségű növényt (hajtások, levelek és fű) ehetnek [59, 64] (5. ábra).

Az állatok energiaigénye a metabolikus testtömeg(W0,75) függvénye, miközben az emésztőszervek nagysága (pl. a bélcsatorna hossza) a testméretekkel egyenes vonalú (lineáris) kapcsolatban (W1,0) áll. Az előbbi két összefüggés következményeként a nagyobb tömegű állat az energiaigényéhez képest viszonylag több táplálékhoz juthat (W1,0/W0,75 = W0,25), ezért a testméret és a táplálékok válogatása között általában két alapvető összefüggés mutatható ki [56]:

  • azonos minőségű táplálékból a nagyobb állat egységnyi testtömegre vonatkoztatva kevesebbet igényel,

  • a nagyobb testű állat gyengébb minőségű táplálékból egységnyi tömegre vonatkoztatva ugyanannyi tápláló anyaghoz juthat, mint a kisebb tömegű a jobb táplálékból.

Mindezek végkövetkezménye, hogy a nagyobb méretű állat rostosabb táplálékokat fogyaszthat, továbbá a testméret és a táplálékigény előbbi kapcsolata eltérő viselkedéshez és táplálkozási szokásokhoz vezet. Többek között a táplálkozási eltérések engedik meg, hogy az együtt élő növényevők a tápláló anyaghoz felosszák [151]. Ezek a különbségek a hazai kérődző vadfajok között is jól igazolhatók [195, 198, 200, 203, 219].