Ugrás a tartalomhoz

Vadbiológia

Csányi Sándor

Mezőgazda Kiadó

Magányos vagy csoportos élet

Magányos vagy csoportos élet

Sok patás és a szarvasfélék azon fajai, amelyek kisebb testűek, egységnyi tömegükre vonatkoztatott energiaigénye nagyobb, minőségileg értékesebb táplálékot (hajtások, kétszikűek, termések és magvak) kívánnak. Ezek a fajok főleg az erdőkben gyakoriak, élőhelyükön elszórtan, magányosan vagy kis családi csoportokban élnek. Az erdőben ez a magatartás azért is előnyös, mert a kis mennyiségekben, szétszórtan fellelhető táplálék hasznosítása mellett az elrejtőzködés révén a ragadozók előli legnagyobb biztonságot is nyújtja [247].

Az állatok különböző szorosságú csoportokban fajtársaikkal együtt is élhetnek. Viselkedési értelemben a csoport nemcsak több vagy sok egyed együttes előfordulását jelenti, hanem fontosak az egyedek közötti kapcsolatok is. Ennek megfelelően fokozatok vannak a csoportok szervezettségében, ami a legegyszerűbb halrajoktól a páviánok bonyolult, többszintes csoportszerkezetéig tartó sor [82, 83, 177, 253].

Az állatok csoportokba tömörülését egyes környezeti tényezők elősegítik. Ilyen hatása lehet a táplálékkészlet mennyiségének és térbeli eloszlásának, a különböző források védelmezésének és védhetőségének, valamint a ragadozók általi veszélyeztetettségnek. A csoportok kialakulása és létszámuk az állomány sűrűségétől is függhet. A nagy csoportokba való tömörülés előnyeire az őz szolgáltat példát. Az alföldi, nyílt élőhelyeken az őz télen nagy létszámú (30–50–100 db) csapatokba tömörül, és a sztyeppei patásokhoz hasonló magatartást mutat [127, 204, 205, 263, 269, 286]. Ugyanakkor az egyednek figyelembe kell vennie a ráfordítás-haszon elvét, azaz mérlegelnie kell, hogy mikor érdemes csatlakoznia a csoporthoz, és mikor előnyösebb a források magányos használata vagy kisajátítása [177]. A csoportos életnek számos előnye van:

  • A csoport biztonságosabb. A csoport hatékonyabban tud védekezni a ragadozókkal szemben. A több szem többet lát elv alapján megnövekszik a csoport ébersége. A nagyobb csoportban az egyes egyedeknek kevesebb időt kell figyelésre fordítaniuk, és több idejük marad a táplálék keresésére. A fogolycsapatokban mindig található egy „őrszem”, amelyik a táplálkozás idején a veszélyekre figyel. A fogolycsapat létszáma ezért a tél folyamán az egyes tagjai által táplálkozásra fordítható időt is befolyásolja, mert amíg egy 12 tagú csapatban csak 8% figyelési idő jut egy-egy egyedre, addig ez egy fogolypárnál fejenként 50%-ot tesz ki. A kis létszámú csapatokat és a magányos egyedeket a ragadozók sokkal inkább veszélyeztetik, illetve számottevően kevesebb idejük van a táplálék keresésére, ami végül is életben maradásuk esélyét rontja [244]. Csordákban élő fajoknál minél nagyobb a csoportban lévő egyedek száma, annál inkább csökken az egyes egyedek veszélyeztetettsége, mivel a ragadozó egyszerre csak egy zsákmányt tud elejteni. A ritkuláshatás értelmében a csoport minden tagja számára nő annak esélye, hogy sikeres támadás esetén nem őt, hanem a szomszédját fogja elejteni a ragadozó [az önző csorda geometriája: 137]. Szintén fontos a ragadozó megzavarása is: a csoportból nehéz kiválasztani az egyetlen zsákmányt [177], és sok esetben a közös védekezés is jelentős lehet (szarvasmarhák, lovak kör alakban védekeznek a ragadozók ellen, vagy a sirályok közösen próbálják elriasztani a ragadozót a kolóniától).

  • A csoport hatékonyabb. További előny adódik a közös táplálékkeresésből. A csoportba tömörülés révén növekszik az egy-egy helyen nagyobb tömegben, de szétszórtan fellelhető táplálékok (pl. gyümölcsök, magvak) megtalálásának esélye. A rövid ideig vagy véletlenszerűen megjelenő, táplálékban gazdag helyek felfedezése és kiaknázása sokkal könnyebb, ha többen vannak, akik kutatnak. A nagyobb testű fajok nagytömegű, de minőségileg gyengébb táplálékokat fogyasztanak, amelyeket a másik csoporthoz képest „válogatás nélküli” legeléssel vesznek fel. Ilyenkor a táplálékforrás védelme felesleges, ezek a fajok csordákban, rudlikban keresik táplálékukat. A parti fecskék figyelik beérkező társaikat, és ha azt látják, hogy táplálékkal tért vissza valamelyik, akkor azt az egyedet követik. Közösen vadászva a csapat nagyobb zsákmányt képes elejteni, mint az egyes egyedek külön-külön. A közös territórium megszerzése és védelme is sikeresebb lehet, ezen túl a csoport együtt jobb területet lehet képes megszerezni és/vagy megtartani.

  • A csoportos élet megkönnyítheti a szaporodást. A magányosan és ritka állománysűrűségben élő fajok számára sokszor nehéz az ellenkező ivarú fajtársak egymásra találása, ami csökkenő állományokban a veszélyeztetettség oka is lehet [55]. Csoportban élő állatoknál, ha mindkét ivar jelen van, ez nem okoz nehézséget. A közelben élő szaporodási társak szaporodásbiológiai állapota (ivari ciklus) könnyen ellenőrizhető, illetve a két ivar egymás üzekedési ciklusát is befolyásolhatja (szinkronizáció) szag- és más hatásokkal [64, 88]. A csoportban esetleg közös ivadékgondozás alakulhat ki, mint pl. a vaddisznókondákban [211]. Más esetben veszély esetén az ivadékok közös védelme szintén a csoport előnye (pézsmatulok).

A csoportos életnek hátrányai is vannak [6, 177]:

  • A csoportok létszámának növekedését korlátozhatja, hogy minél nagyobb a csoport, annál feltűnőbb és több ragadozót vonz. A vonuló madárfajok pihenőhelyein a ragadozók nagy számban gyűlhetnek össze (aggregációs válasz), hogy a hirtelen megjelent zsákmánybőséget kihasználják.

  • A létszám növekedése a csoporton belüli versengést is növeli. Osztozkodni kell a többiekkel a forrásokon, aminek nyertesei és vesztesei lehetnek (forráskihasználó versengés).

  • Lehetnek csalók a csoportban, akik nem adnak hozzá semmit a csoporthoz, csak kihasználják az előnyeit.

  • Kannibalizmus jelentkezhet a csoportosan élő állatfajoknál. Sirályok költőkolóniáiban gyakori, hogy a sirályok egymás tojásait, illetve fiókáit megeszik.

  • A fertőző betegségek kórokozói vagy paraziták könnyebben terjedhetnek el a csoportban.