Ugrás a tartalomhoz

Vadbiológia

Csányi Sándor

Mezőgazda Kiadó

Együttműködési formák

Együttműködési formák

Az előnyös kapcsolatok legegyszerűbb formája a megkönnyítés vagy elősegítés (facilitáció), amikor az egyik faj jelenléte vagy tevékenysége a másik faj számára kedvező hatású. Ilyenkor a kapcsolat mindig csak az egyik fél számára jelent valamilyen előnyt, a másik fél számára közömbös. Ez a kapcsolódás néha nélkülözhetetlen (obligát), többségében azonban esetleges vagy választható (fakultatív).

Az esetleges megkönnyítés (fakultatív facilitáció) gyakran látott példája, amikor szántáskor vagy kaszáláskor különböző madarak összeverődnek és csoportosan követik az éppen dolgozó gépet (pl. varjak, sirályok, gólyák). Eközben a kiszántott vagy kikaszált rovarokat, csigákat vagy más állatokat összeszedik, tehát zsákmányolási hatékonyságuk jelentősen megnő.

Azesetleges megkönnyítés két másik példáját gímszarvasnál írták le a skóciai Rum-szigeten végzett vizsgálatok során. Az elsőben a szarvastehenek borjúnevelési sikere nagyobb volt azokon a legelőkön, amelyek sirályok költőkolóniái közelében voltak. Ennek magyarázata az, hogy a sirályok a fészkelőhelyek környékét folyamatosan trágyázzák ürülékükkel. Az ilyen legelőkön lényegesen magasabb a fűhozam, és ez nagyban növeli az itt élő szarvastehenek által fogyasztható fű mennyiségét. A nagyobb fűfogyasztás pedig nagyobb tejtermelést és ennek köszönhetően a borjak jobb növekedését és nagyobb felnevelési arányát biztosítja [155]. A borjúnevelésre gyakorolt kedvező hatást azokon a legelőkön is igazolni lehetett, amelyeken szarvasmarhák legeltek a tél folyamán. A szarvasmarhák által legelt területen valószínűleg a legelés (rágás) hatására nőtt fűhozam, és a jobb táplálkozási lehetőségen keresztül a szarvasborjak felnevelése sikeresebb volt [130].

A kölcsönösség(mutualizmus) két, különböző faj egyedei közötti, mindkét fél számára előnyös kapcsolatot, amely mindkét egyed rátermettségét növeli. Az együttélés(szimbiózis) különböző fajok között kialakult tartós kapcsolat, amely mindkét fél számára előnyös és olyan szoros, hogy a két élőlény egymás hiányában huzamosan nem is életképes. A szimbiózis legtöbbször fizikai együttélést is jelent.

Az obligát szimbiózis olyan, tartós együttélés, amelyben egyik vagy mindkét fél képtelen az önálló életre. A legtöbb szimbionta kapcsolat feltétlen, mint pl. a zuzmók esetében a gombák és az algák együttélése. A kérődzők emésztőrendszerében a szimbiózisnak egy különösen jelentős formája alakult ki. A kérődző állatok tápanyagokban viszonylag szegény növényekből (sokszor száraz szénából vagy szalmából) képesek tápláló takarmányt előállítani. Ezt az teszi lehetővé, hogy összetett gyomrukban a mikroorganizmusok különleges világa tenyészik. Az emésztőrendszerükben élő egysejtűek és baktériumok a növényi sejtfalak cellulózának elbontása közben fehérjét termelnek, és ezzel a táplálékot jelentősen feljavítják, beltartalmilag értékessé teszik. A kérődzők a bendőjükben tenyésző mikroorganizmusokat emésztik meg, és testanyagaikat építik be saját szervezetükbe.

A szimbiózis hasonló példája a mezei nyúl vakbelében élő baktériumok szerepe, amelyek szintén képesek a rostok bontására. A baktériumok testanyagait, valamint azokat a vitaminokat, amelyeket saját maga nem tud előállítani, a nyúl hasznosítja. Mivel a keletkező anyag a vakbelet követő vastagbélből már nem szívódik fel, ezért a mezei nyúl a cökotrófnak nevezett különleges terméket a végbeléből kiszedi és elfogyasztja. Kísérletesen bizonyították, hogy a cökotrófia létfontosságú a mezei nyulak számára. Ha vakbéltermékének elfogyasztását megakadályoznák, a nyulak vitaminhiányban és a nagy tápanyagigényhez képest rossz tápanyag-értékesülésben elpusztulnának [172].

A kölcsönösségek zöme alkalomszerű(opportunista). Széles körben jelentkezhetnek, bizonytalan jellegűek vagy számos fajt érintenek, mint pl. a megporzó rovarok és az általuk beporzott növények kapcsolatai. Hasonló kapcsolat van azok között az állatok között, amelyek különböző magvakat hurcolnak szét (rágcsálók, denevérek, madarak, hangyák). Ilyen, alkalmi jellegű (fakultatív) a növények és a nitrogénkötő baktériumok kapcsolata is, ami a pillangósok és a Rhizobiumok között jön létre. Nitrogénben szegény talajokon a pillangósoknak nagy hasznára van a gyökérzetükön kialakuló gumókban található baktériumok nitrogénmegkötése. Ugyanakkor, ha a talaj nitrogénben gazdag, a növények a baktériumok hiányában is jól virulnak [190].