Ugrás a tartalomhoz

Vadbiológia

Csányi Sándor

Mezőgazda Kiadó

Versengés és niche

Versengés és niche

Egy faj niche-e a környezeti tényezők (források) kihasználásának mértékében ábrázolható, illetve több faj niche-ének különbségei források használatának eltérései alapján mutathatók be (31. ábra). Azt niche-t, amelyet egy faj versenytársak és ragadozók hiányában képes betölteni, fundamentális niche-nek nevezik [153, 176, 192].

31. ábra - Négy faj együttélésének lehetősége két niche-tényező eltérő részeinek hasznosítása révén. A négy faj közül az 1. környezeti forrást az A és B, illetve a C és D fajok azonos mértékben hasznosítják (függőleges tengely). Együttélésük azért lehetséges, mert a 2. forrást mind a négy faj különböző módon használja ki (a vízszintes tengelyen négy görbe). A két niche-dimenziót egymásra vetítve a négy faj – az egyes tengelyen mutatkozó átfedések ellenére – külön jelenik meg (A, B, C és D kör)

kepek/31.png


Az egy életközösségben együtt élő minden állomány saját, a többi fajtól elkülönült niche-sel rendelkezik. A hasonló állományok egymás között finoman felosztják az élőhelyet. Ezt az teszi lehetővé, hogy a niche-t kialakító tényezők száma szinte végtelen, és az azonos forrást hasznosítható állományok az adott forrás különböző részeit is hasznosíthatják.

A niche fogalma szorosan összefügg a versengéssel. A különböző állományok között, illetve egy állományon belül az egyedek között mindaddig nincs versengés, amíg a források korlátlan bőségben állnak rendelkezésre: versengés csak akkor léphet fel, ha valamely létfontosságú környezeti forrás korlátozottan áll rendelkezésre. A versengés vizsgálatának központi kérdése annak tisztázása, hogy a versengő állományok a versengés eredményeként kölcsönösen miért zárhatják ki egymást, illetve hogyan illeszkedhetnek úgy egymáshoz, hogy meghatározatlan ideig élhessenek együtt.

Az ökológia kizárólagossági elvnek nevezett alaptörvénye szerint két, ökológiailag azonos populáció sokáig nem élhet egymás mellett, és az egyik előbb-utóbb kipusztul [176]. A kizárólagossági elv a niche fogalommal értelmezve azt mondja, hogy két azonos niche-t elfoglaló populáció tartósan nem élhet együtt, az erősebb versenyképességű állomány előbb-utóbb kiszorítja a gyengébbet. A két állomány akkor élhet együtt, ha a környezet úgy változik meg vagy olyan tényezőkkel egészül ki, hogy egyik része az egyik, másik része pedig a másik állomány számára nyújt kedvezőbb lehetőségeket [176, 265].

A vörös mókus az eurázsiai erdős területek jellegzetes állata, az észak-amerikai szürke mókus elsősorban az ottani keményfa erdők lakója. Ez utóbbi fajt több, sikertelen kísérletet követően 1929-ben telepítették be a Brit-szigetekre. A sikeres telepítés után a szürke mókus rohamosan terjedt, miközben a vörös mókus visszaszorult, és mára a vörös mókus állománya csak az idős tűlevelű erdőkben magasabb sűrűségű. A szürke mókus jelenlétében a vörös mókus általában nem képes visszatelepülni az olyan területekre, ahol az élőhely megváltozott vagy betegségek következtében korábban kipusztult. A szürke mókus domináns a keményfa és a vegyes erdőkben (ha a keményfák aránya nagyobb 25%-nál), a vörös mókus a fenyő- és a többségében fenyőkből álló erdőkben dominál. A két mókusfaj példaként szolgál arra, hogy egy faj niche-e a nála erősebb versenytárs megjelenésekor megváltozhat. A versenytárs hiányában kialakult fundamentális niche-nél kisebb realizált niche-t foglal el [136, 176, 317].

Az előbbi példa a különböző növény- és állatfajok betelepítése ellen is szól, hiszen az új faj versenyképességéről keveset tudunk, és az őshonos fajokat hasonló módon kiszoríthatják természetes élőhelyeikről.