Ugrás a tartalomhoz

Vadbiológia

Csányi Sándor

Mezőgazda Kiadó

Gazdálkodás a ragadozókkal

Gazdálkodás a ragadozókkal

Napjainkban senki sem gondolhatja komolyan, hogy egyes fajokat kiirtsunk környezetünkből. Ez a megoldás csak jelentős károkat okozó, betelepített vagy behurcolt fajok kapcsán merülhet fel [160, 233]. Jelenleg meglehetősen éles a határ a természetvédelmi oltalom alatt álló és a vadászható fajok kezelési lehetősége között. A védett fajok esetében fajvédelmi tervekkel megalapozott, tudatos, általában élőhelyének minőségére ható kezelésekről lehet szó. Ez csak időnként és helyenként párosulhat az esetleges károkozás térítésével (kompenzáció) vagy az állomány közvetlen szabályozásával. Ilyenkor a gazdálkodás az eddiginél lényegesen tudatosabb, aktív védelmi és kezelési intézkedésekkel járó tevékenység, amelynek alapvető célja e fajok állományainak növelése vagy stabilizálása [144, 297, 299, 301].

A vadászható ragadozóknál egyértelműen és minden szemszögből gazdálkodásról van szó. A gazdálkodási rendszerekben a ragadozó jelenlétével, táplálkozásával gazdasági kárt okoz a vadgazdálkodónak, állattartónak. A hagyományos tevékenységektől (ragadozógyérítés, dúvadirtás) a tudatos ragadozógazdálkodást az különbözteti meg, hogy [144, 146]

  • jól meghatározott cél érdekében történik,

  • megbízható ismereteken és adatokon nyugszik,

  • módszerei megtervezettek, végrehajtásukban és idejükben összehangoltak,

  • eredményessége ellenőrzött, és

  • eredménye gazdaságilag is értékelhető.

A tudatos gazdálkodás alapja a ragadozó ökológiájának áttekintése, vagyis életciklusának sajátságait, táplálkozási igényeinek alakulását és szaporodási jellemzőit kell ismerni, hogy legérzékenyebb időszakaiban állományait kezelni lehessen. Fontos meghatározni, hogy zsákmányfajai mikor a legsérülékenyebbek, és a ragadozó mikor okozhatja az állományaikban a legtöbb kárt. Alapkérdés, hogy mekkora a ragadozónak a vadgazdálkodás számára elviselhető létszáma. A hatékonyság érdekében lehetőleg minél nagyobb területen célszerű beavatkozni. Összesítve, a ragadozógazdálkodásnak is hosszú távú gazdálkodási terveken kellene alapulnia [146].

Akár védett, akár vadászható ragadozókról van szó, a szabályozás költségei csak abban az esetben nem jelenthetnek korlátot, ha zsákmányolásuk egy-egy ritka faj fennmaradását veszélyezteti. Ez főleg a kritikusan alacsony egyedsűrűségű fajok esetében fordulhat elő, ahol minden egyed elvesztése komoly hatással lehet az állomány hosszú távú megmaradására (pl. túzok). Ilyenkor minden lehetséges eszközzel, esetleg költséget sem kímélve kell fellépni a ragadozók ellen. Hasonlóan más a költségek megítélése, ha ragadozók által (is) terjesztett betegségek (veszettség, TBC, Echinococcus), vagy legalább a terjesztés korlátozása a cél [146].