Ugrás a tartalomhoz

Vadbiológia

Csányi Sándor

Mezőgazda Kiadó

Alkalmazkodó gazdálkodás és a biológiai sokféleség megőrzése

Alkalmazkodó gazdálkodás és a biológiai sokféleség megőrzése

A vadgazdálkodás bonyolult természeti-gazdasági-társadalmi környezetben működik. A szakembereknek széles körű ismeretekkel kell rendelkezniük, és megfontolt, bölcs döntéseket várnak tőlük [161, 162]. A felelős vadászat a vad mint természeti erőforrás ésszerű és tartamos hasznosítását jelenti. Ez ösztönzi a vadászokat, hogy a vaddal gazdálkodjanak, állományait növeljék és szabályozzák. A gazdálkodás magában foglalja az élőhelyek javítását és újak létesítését, a ragadozók gyérítését vagy az előbbiek kombinációit. Így a vadgazdálkodás az élőhelyek fenntartásán és javításán keresztül más fajok számára is hasznos és a természet megőrzésének is hatékony módszere lehet [257].

A vadállományok és a nem művelt ökoszisztémák a Föld különböző részein a megélhetést biztosító fontos természeti források. A vadvilág és más vad természeti források tartamos hasznosításának feltételei az alábbiak [156]:

  • a hasznosított állományok és ökoszisztémák nagysága és termőképessége (produktivitás) felmérhető, és a használat ezek keretein belül tartható,

  • olyan hasznosítási szintek állapíthatók meg, amelyek a fajok biológiájával, az ökoszisztémák állapotával kapcsolatos bizonytalanságok esetén sem válnak veszélyessé,

  • több faj egyidejű hasznosítása a legsérülékenyebb fajra sem jelent veszélyt,

  • a forrás(ok) hasznosítása nem haladja meg a hasznosítás elviselésével kapcsolatos korlátaikat,

  • a természeti forrást fenntartó élőhely és az ökológiai folyamatok a hasznosítás mellett is megőrizhetők.

Az előbbiek azt jelentik, hogy a vadállományokkal való gazdálkodás más összefüggésben, az ökoszisztémák kezelésének a részeként is megjelenik [118]. Az ökoszisztémák a Föld nagy kiterjedésű térbeli egységei, amik magukban foglalják az ott található élőlényeket (biocönózis) és az abiotikus tényezőket (biotóp). Az ökoszisztéma környezetével folyamatos anyag- és energiacserét folytat, amely állandó zavarás közepette fejlődő és dinamikus, nem-egyensúlyi rendszer. Az ökológiai rendszerek működését nézve nem a zavarások (diszturbancia) ténye, hanem azok fajtái, intenzitása, gyakorisága és mértéke a kérdés, valamint az, hogy egy-egy hatást követően milyen gyors és sikeres a rendszer helyreállása, illetve felépülése [72, 118, 313].

Az ökoszisztéma szintű gazdálkodás(ökoszisztéma-kezelés vagy ökoszisztéma-menedzsment) alapelveit és első alkalmazásait az észak-amerikai erdőgazdálkodásban dolgozták ki [163]. A rendszer célja az erdei ökoszisztéma olyan kezelése, ami biztosítja a tartamos használatot és a biológiai sokféléség megőrzését. A fenntarthatóságon (tartamosság) a szárazföldi és vízi ökoszisztémák azon képességének megőrzését értik, ami biztosítja, hogy a végtelenségig képesek legyenek bizonyos mennyiségű és minőségű termék előállítására. A kezelésnek nem feltétlenül az adott állapot fenntartása a célja, hanem eltérő állapotok is kialakulhatnak, amelyek azonban nem vezethetnek a rendszer leromlásához. Az ökoszisztémák fenntarthatóságát a termelőképesség csökkenésének megakadályozása és a genetikai változatosság gyorsuló fogyásának megelőzése szempontjából lehet értékelni [72, 118, 171].

Az ökoszisztéma-kezelés kiindulópontja az adott rendszerre vonatkozó legtöbb tudományos ismeret összegyűjtése, amelyek alapján sikeresnek ígérkező új megoldásokat lehet kidolgozni. A tervezés során mérhető célokat határoznak meg, amelyek az ökológiai funkciókat és a társadalmi elvárásokat ölelik fel [118]. Az ökoszisztéma-kezelés nem kész receptekből dolgozik, hanem a gazdálkodást a tudományos kutatás folyamatához hasonlóan fogja fel, és tanulni próbál a rendszeres nyomon követés(monitoring) adataiból. Az ökoszisztéma-kezelést legtöbbször az alkalmazkodó gazdálkodással együtt említik (43. ábra).

43. ábra - Az alkalmazkodó gazdálkodás folyamatábrája. Az eredmények értékelésétől függően lehet a folytatás, a módosítás, az újratervezés vagy új célok meghatározása mellett dönteni

kepek/43.png


Az alkalmazkodó gazdálkodás azt jelenti, hogy a gazdálkodásnak mérhető célokat határoznak meg, több adatot gyűjtenek e rendszerről, a beavatkozásokat a tudományos kísérletekhez hasonló kezeléseknek tekintik (kezelés-kontroll összehasonlítás), a változásokat nyomon követik, és a gazdálkodás tevékenységeit az ökoszisztéma és a társadalmi igények változásaitól függően módosítják [313].

Az új megközelítéseket elkötelezetten kell alkalmazni. Emellett fontos, hogy a folyamatban legyenek visszacsatolások és rugalmassága tegye lehetővé, hogy a változtatásokat apránként vezetessék be. A hagyományos gazdálkodási és tervezési rendszerek általában merev előírások gyűjteményei, az alkalmazkodó gazdálkodás ezzel szemben az eredményekből tanuló, evolúciós jellegű folyamatot képez [118; 316].

A vadfajok sem emelhetők ki környezetükből, abból a társulásból vagy ökoszisztémából, amelyben élnek. Ezért kezelésük sem folyhat az ökológiai kapcsolatok, a közvetlen és közvetett hatások figyelembevétele nélkül. Az ökológiai rendszerek változatosságának (diverzitásának) megőrzése ezért is rendkívül bonyolult feladat. Egy ritka és veszélyeztetett faj felépülése, szokatlan mértékű elszaporodása közvetlen és közvetett utakon más fajok helyzetének kedvezőtlen változását okozhatja. Valamely kártevő jelentős apasztása – ha pl. ez a kártevő fontos zsákmánya egy közönséges ragadozónak – azzal járhat, hogy ragadozói a ritkább, kis létszámú zsákmányok fogyasztására térnek át.

A biológiai sokféleség megőrzése, fenntartása és hasznosítása bonyolult feladat, amire nincsenek szabványok. A jövő ökológiailag és tudományosan megalapozott vadgazdálkodása az alkalmazkodó gazdálkodás modelljén alapul. A vaddal való sikeres gazdálkodás adatokra, az adatokat felhasználó új módszerekre és e módszerek elkötelezett alkalmazására épülhet.

Okszerű döntések az élőhely és vadállomány állapotának ismeretében születhetnek. A megoldások a körülményektől függően eltérők, de lényegében ugyanazokra a kérdésekre kell választ találni: Mit, mikor, hol és hogyan kell tenni?

Az idő folyamán ugyanazon faj esetében is változhatnak a kérdések, és ezekhez alkalmazkodva kell a helyes válaszokat és módszereket megtalálni. Már most is azok a sikeresek – hosszú távon pedig még inkább azok lesznek sikeresek –, akik a természeti forrásokkal való gazdálkodást adatokra alapozzák, a gazdálkodás eredményeiből és hibáiból is tanulnak, és rugalmas, alkalmazkodó rendszert működtetnek.