Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a neuropszichológiába

János, Kállai, István, Bende, Kázmér, Karádi, Mihály, Racsmány (2008)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

1.6. Szemléltetés

1.6. Szemléltetés

Az alábbi rajzok (1.1., 1.2., 1.3. a., b. ábrán) egy jobb oldali agyfélteke sérült személytől származnak két hónappal az agyállományi vérzés után. Az ötvenéves jobbkezes férfi első órarajzát tekintve (1.2. ábra), ha a standardoknak megfelelően pontozzuk azt, a teljesítmény értékpontja alapján akár a demencia diagnózis is felmerülhet bennünk. Azonban, ha jól megfigyeljük, hogy hogyan hibázott, akkor a (szubdomináns oldali) dorzális parieto-occipitális pályarendszer károsodásakor megjelenő jellegzetes problémák válnak láthatóvá, jelezve a személynél az optikus ataxiát.

1.2. ábra. T. S. első órarajza

Láthatjuk, hogy az órát jelképező kör nem érintkezik, többször is megszakad, az időt jelző számok nagy része kikerült a körből. A számok nem egyenletesen körvonalban helyezkednek el, hanem három részre szakadozottan, lenyomatát adva annak a folyamatnak, ahogy a beteg többször is nekirugaszkodott a számozásnak, és elszakadva a papírtól nem talált ugyanoda vissza. A mutatókat szintén nem a helyüknek megfelelően, csak a kör mellé és egymástól eltolódva sikerült lerajzolnia. Különös az is, hogy a számozásnál a római és arab számok keverednek egymással. Úgy tűnik, hogy a római ötös szám folytatása után bizonytalanná válik, keresi a megfelelő jeleket, és a térben bonyolultabban kifejezhető római számokról áttér az arab számozásra.

A vizuálisan vezetett célzó mozgások zavarainak a jellegzetességei mutatkoznak meg akkor is, ha egyszerű alakzatok kontúrjain kell végighaladnia rajzolással, valamint az itt látható Rey–Osterrieth komplex ábra másolási és emlékezeti rajzainál is (1.3. a., b. ábrák).

1.3. ábra. a. T. S. Rey–Osterrieth komplex ábra másolása b. emlékezeti rajza (jobbra)

Ez utóbbi feladatnál kitűnik az is, hogy a beteg az ábra bal oldalát nem dolgozta ki, több részletet is kihagyott a bal oldalról, az ún. neglekt-szindróma figyelhető meg. (l. Heilman, 1979; Verseghi, 1996; a jelen könyvben Karádi, 2006). Perszeverációs tendenciára is gondolhatunk (Lurija, 1975), az ábra ismétlődő elemeit nézve, de mivel az ábra rajzolásának folyamatát végigkísértük, lehetőségünk nyílt arra, hogy elkülönítsük, mi az, ami valóban perszeveráció, és mi az az ismétlés, ami a személy korrekciós kísérleteiből származik. A másolási és emlékezeti ábrák megkonstruálásakor a személy szóban is kifejezte, hogy egy-egy vonalat nem oda rajzolt, ahova szánta, majd olykor áthúzva, máskor pedig áthúzás nélkül próbálta javítani, a nem jó helyre vagy nem jól illesztett részleteket.

Általánosságban elmondható, hogy nem minden feleslegesnek tűnő ismétlés perszeveráció, és nem minden korrekciónak tűnő ismétlés történik kiigazító szándékból. Diagnosztikai szempontból azonban kardinális kérdés, hogy melyikkel találkozunk éppen. A (cselekvéses szinten megjelenő) korrekció a beteg önmonitorozásának képességét, tudatosságának szintjét mutatja, a perszeveráció meg pont ezek hiányát jelzi, miközben a rajz, az írott szöveg végeredménye ugyanaz lehet.

Négy évvel a sérülését követően egy kontrollvizsgálat során ismételtük meg T. S-sel az órarajzolást, amelyben az óra tökéletesnek nem mondható ugyan, de nyilvánvalóan látszik, hogy a korábbi optikus ataxiás zavarai megszűntek, és a demencia diagnózis fel sem merül.

1.4. ábra. T. S. második órarajza

A Rey–Osterrieth komplex ábra négy év elteltével megismételt felvételekor is szintén jól látható, hogy az első másoláshoz képest a beteg teljesítménye lényegesen jobb, bár deficitet jelez. Optikus ataxia, mint ahogy a második órarajznál, itt sem jelentős. A térbeli megformálásnál kihagyások, eltolódások, aránytalanságok mutatkoznak. Neglektje már nem szembetűnő. Az emlékezeti teljesítménye is mutat javulást, de kifejezett vizuális emlékezeti felidézés probléma állapítható meg a rajza alapján (1.5. a., b. ábrák).

1.5. ábra. T. S. Rey–Osterrieth komplex ábra ismételt a. másolása b. emlékezeti rajza (jobbra)

T. S-nél, hasonlóan más, stroke-on átesett betegekhez, hacsak az egy adott időpillanatban elvégzett statikus, keresztmetszeti teszteredmények alapján kellene diagnózist felállítani, könnyen tévedhetnénk, és így például vasculáris eredetű demencia diagnózissal láthatnánk el a beteget. Azonban, ha folyamatában követjük az agysérült személy(ek) teljesítményét, (bár ez lehet, hogy időigényesebb) mégis jobban meg tudjuk ítélni, hogy a tünetek egy leépülési vagy egy felépülési-gyógyulási folyamatban jelennek-e meg.

Amikor egy feladatban nyújtott teljesítményt értékelünk, feltétlenül érdemes végiggondolni, hogy mit és milyen körülmények között mér az adott feladat, és nem elég azt tudnunk, hogy hogyan pontozzuk és vetjük össze a standarddal az éppen adott megoldási kísérletet. Amikor egy tünet, probléma alapján hipotézist alkotunk az agysérült személynél az érintett agyi területét illetően, szükséges, hogy azt is tisztázzuk a vizsgálati feladatokon keresztül, hogy van-e nehézség a sejtett diszfunkcionális terület hatókörébe tartozó más, látszólag nagyon eltérő, de közös alkotóelemet vagy elemeket tartalmazó pszichés funkciókban. A következő részben ezt a tisztázó folyamatot illusztráljuk.