Ugrás a tartalomhoz

Az orvosi élettan tankönyve

Attila, Fonyó (2011)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

3. fejezet - Bevezetés

3. fejezet - Bevezetés

Az élettan, más néven fiziológia, az élettudományoknak az az ága, amely az egészséges szervezetek működéseivel foglalkozik. A mai értelemben vett élettani tudomány a 17. század eleje óta létezik. Ebben az időszakban írta le megfigyelései, valamint embereken és állatokon végzett kísérletei alapján William HARVEY a vérkeringést. Harvey latin nyelvű könyvének megjelenésével (Exercitatio anatomica de motu cordis et sanguinis in animalibus, Frankfurt, 1628) született meg a modern értelemben vett élettan.

Az élettan kezdettől fogva párhuzamosan fejlődött az anatómiával: a kutatókat az érdekelte, hogy a boncasztalon megfigyelt struktúra hogyan is működhet élőben. Hosszú időn keresztül az egyetemeken együtt oktatták az anatómiát és a fiziológiát. A tudomány ezen két közeli ága közül a fiziológia kezdetben jelentős hátrányban volt: a működést élő emberben csak nagyon kivételesen lehetett vizsgálni. (Ebben az időszakban a tetemek boncolása már engedélyezett volt.) Emiatt a nyilvánvaló korlát miatt a vizsgálóknak élő állatokon kellett megfigyeléseket végezniük; a későbbiekben a kutatók (gyakran, de nem kizárólag orvosok) tudatosan változtatták meg a vizsgálatok körülményeit, és a működésekben bekövetkező változásokat vizsgálták: ezt nevezzük kísérletezésnek.

Nagy biológiai és filozófiai hordereje volt annak a felismerésnek, hogy a különböző élőlényekben egyes alapvető élettani jelenségek azonos módon mennek végbe. Ezért feltételezhető volt, hogy emlősökben és emberben az élettani működések alapjában hasonlóak.

1628-tól az élettani szaktudomány meghatározó célkitűzése az egyes szervek/szervrendszerek működésének minél részletesebb felderítése volt. A 19. század második felétől kezdve ismerték fel a működésben szereplő molekulákat. A “kémiai fiziológia” kezdeti lépései az anyagcsere-folyamatok megismeréséhez kapcsolódtak, és ezek nagy része a 20. század közepére tisztázódott. A 20. század második felének új technikai lehetőségei alapján megkezdődhetett a celluláris és molekuláris élettan korszaka, a működések sejtszintű vizsgálata, a sejtműködések molekuláris magyarázata. Ennek a korszaknak volt az eredménye a receptorok, a receptorokhoz kapcsolódó jelátalakítás, az ioncsatornák felfedezése. A század végén a molekuláris biológiai módszerek megjelenésével elképesztő fejlődésen ment át a biológia, ezen belül a molekuláris genetika, és egyre több “hadállást” hódít meg az orvosi élettanban. Megtudtuk, hogy egyes gének hogyan őrződtek meg az evolúció folyamán, produktumaik hogyan tettek szert egyre újabb funkciókra. Megkezdődött az orvosi élettan jelenleg is tartó molekuláris genetikai korszaka, amely teljesen új összefüggésekre hívta fel a figyelmet, és új lehetőségeket nyit meg a betegségek gyógyításában.