Ugrás a tartalomhoz

Az orvosi élettan tankönyve

Attila, Fonyó (2011)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

29. fejezet - A pajzsmirigy működése

29. fejezet - A pajzsmirigy működése

Az endokrin mirigyek egy részében a hormonszekréció percről percre követi a külső vagy a belső környezetben lejátszódó változásokat. Ez jellemzi a már ismertetett mirigyek, a pancreas Langerhans-szigetei, a mellékvesekéreg zona glomerulosa vagy a mellékpajzsmirigy hormonelválasztását. Ezekkel ellentétben azemberi pajzsmirigy thyreocytáinak hormonelválasztása viszonylag stabil: a többi belső szekréciós mirigyre jellemző napszaki (cirkadián) változások kisebbek, és a külső vagy a belső környezetben bekövetkező változások nem változtatják meg lényegesen a hormonszekréció intenzitását.

A pajzsmirigy csökkent vagy fokozott működésének következményei a 19. század közepe óta ismertek. A pajzsmirigyhormonok valódi szerepének tisztázása azonban viszonylag újkeletű, csak a génműködés szabályozásának felderítésével volt felismerhető. A pajzsmirigy hormonjainak fő funkciója a sejtek génexpressziójának szabályozása. A pajzsmirigy a génműködés szabályozásával biztosít általános működési hátteret a különböző anyagcsere-folyamatoknak, teszi lehetővé a fejlődést és differenciálódást. Bár a pajzsmirigyhormonok teljes hiányában is lehetséges vegetatív élet, ebben az állapotban az idegrendszer fejlődése és funkciói súlyosan károsodottak.

A pajzsmirigy tömege felnőtt emberben 15–25 g között van, és egészséges állapotban (kivéve a terhességet) nem is változik. A pajzsmirigyet alkotó mirigysejtek azonban nagyon lassú ütemben ugyan, de folyamatosan cserélődnek. A sejtoszlásban részt vevő sejtek száma megegyezik az elpusztult sejtekével. Egy-egy thyreocyta (pajzsmirigysejt) az egész élet folyamán mintegy 6–7 sejtoszláson megy keresztül: ebből a felnőttkorra kb. 5 oszlás esik. Egyes behatásokra az egyes sejtek nagysága megnövekedhet (hypertrophia), ill. a sejtek száma megszaporodhat (hyperplasia).

A thyreocyták (folliculussejtek) működése: hormonszintézis és -szekréció

A pajzsmirigy belső szekréciót végző sejtjei, a thyreocyták folliculusokba (acinusokba) rendeződnek (29-1. ábra). (A parafollicularis, más néven C-sejtek funkcióját és a kalcitoninszekréciót a 16. fejezetben ismertettük.) Mindegyik folliculus belső terét egy rétegben thyreocyták fogják körbe; a folliculust szövettanilag homogén massza, a pajzsmirigykolloidtölti ki. A kolloidot főként egy glikoprotein, a tireoglobulin alkotja. A thyreocyták polarizált sejtek, a folliculusok lumene felé néző membránjukon (apicalis membrán) microvillusokkal, a kapillárisok felé néző felszínük sima. A sejtek magassága a funkcióval párhuzamosan változik: az aktivált mirigyben a sejtek magasabbak.

29-1. ábra . A sejtek vázlatos elrendezése a pajzsmirigy acinusaiban

A pajzsmirigyhormonok kémiája

Több mint 100 éve ismert, hogy a pajzsmirigy hiányos működése következtében létrejövő tüneteket vágóhidakról származó szárított pajzsmirigypor etetésével meg lehet szüntetni. A pajzsmirigyből két hormon hatású vegyületet állítottak elő: előbb a tiroxint (T4), majd sokkal később a trijód-tironint (T3); a pajzsmirigyhatásokban ez utóbbi játssza a lényegesebb szerepet.

A tiroxin és a trijód-tironin két, éterhíddal összekötött aromás gyűrűt, tironinvázat tartalmaz (ami szubsztituálatlan formában nem fordul elő). A két gyűrűben az alanin oldallánchoz csatlakozó gyűrű szénatomjait 1–6, a másik gyűrűét 1´–6´ jelzéssel különböztetjük meg. Mindkét gyűrűn egy vagy két hidrogénatomot jódatom helyettesít (29-2. ábra). Ennek megfelelően a tiroxin kémiai elnevezése 3,5,3´,5´-tetrajód-tironin, a trijód-tironiné pedig 3,5,3´-trijód-tironin. A pajzsmirigy kis mennyiségben tartalmaz egy további, hormonálisan inaktív tironinvegyületet is, a reverz trijód-tironin szerkezete 3,3´,5´-trijód-tironin, jele rT3.

29-2. ábra . A tironinváz, a tiroxin (T 4 ), a trijód-tironin (T 3 ) és a „reverz trijód-tironin” (rT 3 ) szerkezete . Valamennyi vegyületet, közöttük a pajzsmirigyben nem létező „tironinváz”-at szabad molekulaként tüntettük fel. A magyar és az angol nyelvben különbözik a “jód” vegyjele. Könyvünkben ‘J’, az angol nyelvű könyvek képleteiben ‘I’ a használatos!

A pajzsmirigyhormonok szintézise és szekréciója

A hormonszintézishez jodidionok, továbbá a sejten belül szintetizált tireoglobulin szükséges. A szintézis azonban nem a sejten belül, hanem az apicalis membrán közvetlen közelében, az acinusban folyik.

A jodidionok a vérkeringéssel jutnak el a thyreocyták basolateralis membránjához; ezen keresztül juttatja be a jodidtranszportrendszer – a 2 Na+–J-kotranszporter és a 3 Na+–2 K+-pumpa – a jodidionokat a sejtbe (29-3. A ábra). (A pumpa létesíti azt a Na+-gradienst, amelynek terhére a kotranszporter gradiens ellenében juttatja be a jodidionokat a sejt belsejébe.) A felvett jodidionok az apicalis membránhoz diffundálnak, és egy következő jodidtranszporter (pendrin, J–Cl-kotranszporter) segítségével jutnak be az acinusba.

A folliculusok lumenében lévő pajzsmirigykolloid főként egy erősen glikozilált glikoproteinből, tireoglobulinból áll. A protein a transzlációt követően glikozilálódik, a Golgi-apparátusból kilépve szekréciós vesiculákat képez, és még jódozatlan állapotban azonnal az apicalis membrán irányába vándorol. A vesiculák a membránt elérve exocytosissal a folliculusok lumenébe kerülnek, a sejten belül nem marad vissza tireoglobulin.

Ha a thyreocyták jodidellátása megfelelő, a tireoglobulin jódozódik. A jódozás a tireoglobulinmolekula peptidláncának csak egyes, meghatározott tirozin-oldalláncain a sejtből éppen kilépett tireoglobulinmolekulákon, a membrán közvetlen közelében megy végbe.

A jódozási reakcióhoz az inert jodidionoknak előbb reakcióképes szabad gyökké kell átalakulniuk. Ezt a folyamatot a membránhoz asszociált peroxidáz katalizálja, elektronakceptorként hidrogén-peroxid szerepel. A jódozás lépésenként folyik: előbb a tirozin oldallánc egyik hidrogénatomja szubsztituálódik, ezzel a polipeptidláncon belül monojód-tirozin (MIT) keletkezik, ezt követi a monojód-tirozin jódozása, ezzel dijód-tirozin (DIT) képződik (29-4. ábra). (A magyar nyelvben a jód jele J, a jódozott intermedierekben azonban megtartottuk az angol eredetű MIT és DIT rövidítést.) A hormonszintézis következő lépése a peptidlánc már szubsztituált jódtirozinjainak összekapcsolódása (kondenzáció), a jódtironin kialakulása. Ehhez a feltekeredett tireoglobulin két, sztérikusan közeli, már egyszeresen vagy kétszeresen jódozott tirozinja szükséges. Egyikükben felbomlik az aromás gyűrű és az alanin közötti kötés, a gyűrű pedig ez után éterkötéssel kapcsolódik a peptidlánc másik jódozott tirozinjához. Ez a reakció is peroxidázfüggő. (Nem tisztázott, hogy ugyanaz a peroxidázmolekula katalizálja-e mindkét reakciót, vagy különböző peroxidáz izoenzimek végzik a jódozást és a már jódozott tirozinok összekapcsolását.)

Amennyiben két dijód-tirozin kapcsolódik, a keletkezett termék a 3,5,3´,5´-tetrajód-tironin (azaz T4). Amennyiben egy dijód-tirozin egy monojód-tirozinnal kapcsolódik, nagyobb valószínűséggel keletkezik 3,5,3´-trijód-tironin (azaz T3), de kisebb mennyiségben hormonálisan inaktív termék, 3,3´,5´-trijód-tironin (azaz rT3) is képződik. Az így képződött jódtironin a glikoprotein peptidláncának része marad, hormonprekurzor-raktárt képez. A tireoglobulinmolekulában a jódtironinok mindössze 20%-át képezik az összes jódozott tirozinnak, és 80% marad monojód- vagy dijód-tirozin formában. (Az összes tirozin oldalláncnak csak kis hányada jódozódik!).

A tireoglobulin a folliculusok lumenéből endocytosissal kerül a thyreocyták belsejébe (29-3. B ábra): a tireoglobulin receptorához (megalin) kötődik, a kötődés helyén pseudopodiumok jelennek meg, körülfogják a kolloid egy kis részletét, amely így a sejt belsejébe jut. A sejt belsejében ezek a „kolloidcseppecskék” (phagosomák) a sejtek lysosomáival egyesülnek (phagolysosomák). Ez utóbbiakban proteolitikus enzimek bontják a tireoglobulinban lévő peptidkötéseket, ezzel szabaddá válnak mind a jódtironinok, mind a jódtirozinok. A T4-, T3- és rT3-molekulák a thyreocyták bazális pólusán hagyják el a sejtet, és a kapillárisokba kerülnek.

A sejtbe felvett tireoglobulinmolekulákban sok mono- és dijód-tirozin van, ezek a proteolízis során szabaddá válnak. A szabaddá vált MIT és DIT egész molekulaként nem képes újból részt venni a hormonszintézisben. A MIT- és DIT-molekulákról a thyreocyták jodtirozin-dejodináz enzime hasítja le a jódot. A szabaddá vált jodidion ismét részt vesz a tireoglobulin jódozásában. Ha a dejodináz működése genetikai oknál fogva elégtelen, a MIT és a DIT elhagyják a sejtet, és a vegyület, jódtartalmával együtt a vesén keresztül kiürül. Így a jódtirozin-dejodináz hibás működése (vagy hiánya) jódhiányt okoz, amelynek pajzsmirigy-elégtelenség a következménye.

A jódozott tireoglobulin a folliculusok lumenében raktározódik. A pajzsmirigy az egyetlen belső elválasztású mirigy, amely a képződött hormonelőanyagokat (a tireoglobulin peptidláncában kötött jódtironinokat) a sejteken kívül, a folliculusok kolloidjában raktározza. A raktár mintegy 2-3 havi T4 és T3-szükségletet fedez. A kolloid ezen kívül a benne lévő MIT- és DIT-maradékok következtében jódraktár is, minthogy a belőle intracellulárisan felszabaduló jód újra felhasználódhat a jódozási reakciókban (a thyreocytákon belüli jódrecirkuláció, l. alább). Amennyiben a jódozás bármely okból elmaradt, a kolloid jódozatlan tireoglobulinból áll.

29-3. ábra. Hormonszintézis és hormonszekréció a thyreocytában. A) Pajzsmirigyhormon-szintézis. B) Pajzsmirigyhormon-szekréció. Az ábra mindkét részében a fekete nyilak a gátlószerek támadáspontját jelzik. TSH: tireotrop hormon; MIT: monojód-tirozin; DIT: dijód-tirozin; E1: jodtirozin-dejodináz; E2: 1. típusú jódtironin-dejodináz

29-4. ábra. A jódozott aminosavszármazékok kialakulása. DIT: dijód-tirozin

A jodidfelvételt egyes szervetlen anionok gátolják. A perklorát- (ClO4), pertechnetát- (TcO4) és szulfocianát- (SCN) anionok a jodidtranszport kompetitív gátlószerei, és ezzel gátolják a pajzsmirigy hormonszintézisét. Különböző növényi táplálékok (pl. káposztafélék) még kontinensünkön is tartalmaznak preformált szulfocianátot. Afrikában a hagyományos ételelkészítési módok a szulfocianáttartalmat olyan mértékben növelik, hogy ez jelentősen gátolja a pajzsmirigy jodidfelvételét, és pajzsmirigy-elégtelenséghez vezet.

A radioaktív (γ-sugárzó) Tc-mal jelzett pertechnetátanion felhalmozódik a pajzsmirigyben, és ezáltal a pajzsmirigy szcintigráfiásan kirajzolható (diagnosztikai eljárás).

Peroxidázgátló farmakonok.Különböző kéntartalmú szerves vegyületek (tionamidok), közöttük a propil-tiouracil, merkaptoimidazol a peroxidázt gátló hatásuk révén megakadályozzák a jódtirozinok és jódtironinok képződését. A vegyületek egy részét a fokozott pajzsmirigyhormon-elválasztás farmakológiai gátlására alkalmazzák (thyreostaticus gyógyszerek). Hasonló hatású vegyületek egyes táplálékokban is jelen vannak, és fogyasztásuk pajzsmirigy-elégtelenséget okozhat.

A prohormon dejodinálása a pajzsmirígyben és a periférián

A T3 keletkezésének egyik – de csak egyik – lehetősége a MIT és a DIT kapcsolódása a tireoglobulinmolekulában. A thyreocytában azonban egy másik úton is keletkezhet T3. A sejtekben ugyanis jelen van egy ún. I. típusú jódtironin-dejodináz, amely a T4 5'-helyzetű jódatomját lehasítja, és ezzel a T4-ből T3 keletkezik. Ez a pajzsmirigyben a T3 keletkezésének mennyiségileg jelentősebb útja. Az I. típusú jódtironin-dejodináz peptidlánca egy ritka aminosavat, szelén-ciszteint tartalmaz: szelénhiányban a dejodinázműködés elégtelen.

T3 nemcsak a thyreocytákban keletkezik T4-ből, hanem sok más sejtben is. Ezekben a sejtekben a T3 hatásai a T4-ből dejodinálással keletkezett T3-ra vezethetők vissza. A keletkezett T3 el is hagyhatja a sejtet, és a vérkeringéssel más célsejtekhez jut; a vérben keringő T3 nagyobb része a periférián keletkezett.

A hormonok hatásának vizsgálata alapján ma a tiroxint prohormonnak tartjuk, ami előanyaga a nála sokkal hatékonyabb T3-nak. A továbbiakban visszatérünk arra, hogy a T3 nagyobb affinitással kötődik intracelluláris receptorához, mint a T4. Ez azonban nem zárja ki, hogy a T4 is kifejthessen egyes hatásokat.

A szervezetben előforduló különböző (I., II. és III.) típusú jódtironin-dejodinázok nemcsak a T3 kialakításában szerepelnek, de a pajzsmirigyhormon inaktiválásának is részesei. Az inaktiválási folyamatok részeként T4-ből a különböző perifériás sejtekben kialakulhat rT3, továbbá különböző inaktív dijód-tironin-molekulák is keletkeznek.

Az antithyreoid anyagok közül a propil-tiouracil a pajzsmirigy-peroxidáz gátlása mellett a pajzsmirigyben (továbbá a májban és vesében) az I. típusú jódtironin-dejodinázt is gátolja, és ezzel is csökkenti a vérplazma T3-szintjét.

A pajzsmirigyhormonok szállítása és inaktiválása

Kötő/szállító fehérjék

Minthogy a jódtironin-vegyületek erősen hidrofób jellegűek, a vérbe került hormonok túlnyomó része azonnal plazmafehérjékhez kötődik. A fehérjekötés jelentősége egyrészt abban áll, hogy a szecernált T4/T3 nem ürül ki a vesén keresztül, másrészt a kötés stabilizálja a hormonszinteket. Így a vérplazmaT4/T3-szintjében csak minimális rövid távú fluktuáció van. A fehérjékhez kötött T4/T3 mennyisége mintegy 3 napra biztosítja a szervezet pajzsmirigyhormon-szükségletét.

A pajzsmirigyhormonok kizárólag intracellulárisan inaktiválódnak. A plazmafehérje- kötés lassítja a sejtekbe való felvételt, és így az inaktiváláshoz vezető átalakulásaikat is.

A pajzsmirigyhormonok megkötésében három plazmafehérje játszik szerepet (29-1. táblázat). A specifikus tiroxinkötő globulinnak(TBG, thyroxin-binding globulin) a legkisebb a T4-kötő kapacitása, de nagyon nagy affinitása következtében a T4 80%-át köti meg. A tiroxinkötő prealbumin (TBPA, „transthyretin” néven is említik) affinitása alacsonyabb, mint a TBG-é, de kapacitása nagyobb: ez a fehérje a T4 mintegy 15%-át köti meg. Az albumin aspecifikusan, kis affinitással köti a T4-et, de kapacitása igen nagy: ez felelős a T4 5%-ának megkötéséért. A T4-nek végül is mindössze 0,02-0,03%-a van szabad állapotban, de ez a szabad T4 felelős a T4 valamennyi biológiai hatásáért. A T3 kötődése a vérplazmafehérjékhez valamivel kisebb, mint a T4-é, a vérplazma teljes T3-tartalmának 0,3%-a szabad T3.

A szabad T4-koncentráció fordítottan arányos a vérplazma TBG-koncentrációjával. Amennyiben a plazmában emelkedik a TBG koncentrációja, a nagyobb mértékű T4-megkötés miatt a szabad T4 plazmakoncentrációja átmenetileg csökken. (Ugyanez az összefüggés érvényes a többi hormonkötő fehérjére nézve is, de orvosi diagnosztikai fontossága csak a TBG-koncentráció változásainak van.)

9.9. táblázat - 29-1. táblázat . Az emberi vérplazma tiroxinkötő fehérjéi

Fehérjefrakció

Koncentráció

(mg/l)

Asszociációs konstans ?

K a

T 4

T 3

TBG

14

1,5 × 1010

1 × 109

TBPA (transztiretin)

160

1,5 × 108

1 × 106

Albumin

51 000

6 × 105

2 × 105


? Az asszociációs konstans (Ka) a disszociációs konstans reciproka

TBG: tiroxinkötő globulin; TBPA: tiroxinkötő prealbumin

Magasabb TBG-vérplazmakoncentráció esetén a csökkent szabad T3/T4-szint szekrécióra ingerli a TRH/TSH rendszert, és fokozódik a T3/T4 szekréciója a pajzsmirigyben (l. alább). Ez a mechanizmus helyreállítja a vérplazma fiziológiás szabad T3/T4-koncentrációját, miközben a vérplazma összes T3/T4-tartalma emelkedik. Minthogy azonban a hormon hatásai a szabad hormonkoncentrációtól függenek, az emelkedésnek nincs funkcionális következménye (a laboratóriumi eredmények téves következtetésre vezethetnek).

Az ösztrogénhormonok fokozzák a TBG szintézisét, és növelik plazmakoncentrációját. Ennek következtében a vérplazma összes T4-koncentrációja növekszik, de a szabad T4-koncentráció változatlan, így – minthogy a fiziológiás hatásokat a szabad T4-koncentráció határozza meg – nincs fokozott pajzsmirigyhormon-hatás sem. Ez következik be terhesség alatt, és nagyobb ösztrogénmennyiséget tartalmazó fogamzásgátlók alkalmazása esetén.

Pajzsmirigyhormon-inaktiválás

A pajzsmirigyhormonok inaktiválásának fő útját, a különböző jódtironin-dejodinázok működését az előzőekben ismertettük. Az inaktiválódás egy másik útja a hormon dezaminálása. Nem teljes hatásfokú inaktiválódás a májban glukuronsavval vagy szulfáttal való konjugáció. Bár a fenolos hidroxilcsoportjukon konjugálódott termékek kiválasztódnak az epével, a konjugátumok a bélben baktériumok hatására hidrolízist szenvednek, és a szabaddá váló T4/T3 ismét felszívódik (a. 22. fejezetben említett enterohepaticus keringés egy újabb példája).

A hormonszekréció szabályozása: a TRH-TSH-T4/T3 tengely

A pajzsmirigy hormonszekréciójának intenzitását a szabályozó rendszer, a hypothalamus TRH-ja és az adenohypophysis TSH-ja tartja fent: ez a TRH-TSH-T4/T3 tengely. A TSH megfelelő szintje a szekréció szabályozása mellett a pajzsmirigy szöveti állományának fenntartásához is szükséges: TSH hiányban a pajzsmirigy sorvad.

A TRH (tireotropin releasing hormon) piroglutamil-hisztidil-prolinamid tripeptid. A TRH az adenohypophysis tireotrop sejtjeiben fokozza a TSH termelését és szekrécióját. TRH-felszabadulás vagy TRH intravénás beadása 1-2 percen belül fokozza az adenohypophysis sejtjeinek TSH-szekrécióját. TRH-val a TSH plazmaszintje akár a bazális érték 10-szeresére is fokozható. (Hosszan tartó TRH-infúzió a bekövetkező T4/T3-szekréció és következményes negatív visszacsatolás miatt veszít hatásosságából.)

A bazális TRH-szekréciós háttér szükséges a bazális TSH-szekréció fenntartásához. A hypothalamus megfelelő régiójának kísérletes sértése, emberben a régióban elszenvedett sérülés vagy a portalis keringés zavara a TSH-, valamint a T4/T3-szekréció csökkenésével jár.

A TRH elválasztását egyes környezeti ingerek aktiválják. Ilyen inger újszülöttekben a megszületés ténye és a hideg, kísérleti állatokban pedig a hideg. (Felnőtt emberben a hideg környezet általában nem aktiválja a pajzsmirigyet, kivéve a tartósan nagyon hideg, sarkvidéki klímát.) A stresszállapot, továbbá az éhezés a pajzsmirigyszekréció csökkenésével járnak.

A thyreotrop sejtek és a TSH szerepe

A 28. fejezetben ismertettük az adenohypohysis tireotrop sejtjeit és a bennük keletkező thyreoideastimuláló hormont, a TSH-t.

A tireotrop sejtek szekrécióját antagonista jelzések szabályozzák: TRH növeli a TSH-szekréciót, a vérben szabad állapotban keringő (azaz nem fehérjéhez kötött) pajzsmirigyhormonok pedig csökkentik. A tireotrop sejtek TRH-érzékenysége a keringő pajzsmirigyhormonok koncentrációjától függ: magasabb T4/T3-szint mellett a TRH hatékonysága kisebb, vagy teljesen elmarad.

Mindazok az állapotok, amelyekben a pajzsmirigy hormonszekréciója csökken, fokozott TSH-szekrécióval járnak (kivételt képeznek azok az esetek, amelyekben a TSH-szekréció hiánya felelős a pajzsmirigydefektusért). Ez a mechanizmus a negatív visszacsatolási kör példája. A pajzsmirigy hormonszintézisének farmakológiai gátlása (akár a jódfelvétel, akár a peroxidáz bénítása) jelentősen fokozza a TSH-szekréciót. TSH-túlprodukció jelentkezik akkor is, ha a pajzsmirigy hormonszintézise jódhiányos környezet következtében csökken. Ilyen állapotban T4 vagy T3 adása megszünteti a TSH-túltermelést.

A negatív visszacsatolás a hypothalamus szintjén is érvényesül, a T4/T3 a TRH-szekréciót is csökkenti.

A TSH akut és krónikus hatásai

A thyreocyták membránjának bazális felszínén lévő TSH-receptor két alegységből álló glikoprotein. A receptor egyik alegysége extracelluláris elhelyezkedésű, és ez köti meg a TSH-dimer mindkét alegységét. A receptor másik alegysége 7-TM fehérje (Gs-fehérjéhez kapcsolt receptor), és a G-fehérje közvetíti a hatást a jelátvivő rendszerhez.

A jelátvitel része az adenilát-cikláz aktiválása. Thyreocytákba juttatott cAMP-analógok aktiválják a hormonszintézis lépéseit. A cAMP-szint emelkedése különálló, egymástól független mechanizmusokat aktivál (pleiotrop hatás). Az aktivált folyamatok közé tartozik a thyreocyták jodidfelvétele, a tireoglobulin szintézise és jódozása és a kolloid endocytosisa. Mindezek a hatások a T4- és T3-szekréció fokozódásához vezetnek. A hatások megjelenésének időpontja azonban különbözik. Legelőször, néhány percen belül a kolloid endocytosisa fokozódik. Ezt követi a jódidfelvétel fokozódása, és csak később a peroxidáz aktiválása.

Emberben azonban a tartós hatásokat, amelyek a mirigyállomány megnövekedéséhez vezetnek, valószínűleg egy másik jelátvivő mechanizmus, a foszfoinozitid-foszfolipáz C mechanizmus közvetíti. Krónikus TSH-hatás a thyreocyták megnagyobbodásáhozvezet. TSH hatására fokozódik a DNS-szintézis, és egyes sejtorganellumok (pl. ribosomák, Golgi-apparátus) száma megnő. Fiziológiás körülmények között a humán pajzsmirigy sejtjeinek megújulása, a sejtoszlás nagyon mérsékelt ütemű. A TSH azonban jelentősen képes növelni a sejtoszlás ütemét is, és a TSH-szint emelkedése thyreocyta-hyperplasiát vált ki.

A TSH hiánya a pajzsmirigy sorvadásához (atrophia) vezet. Ebben az állapotban még van T4/T3-szekréció, bár ez a szervezet igényeit nem elégíti ki.

Pajzsmirigy-megnagyobbodás, golyva

A krónikus TSH-hatás által megnövelt pajzsmirigyállomány a golyva(struma, angolul goiter). A thyreocyták megnagyobbodása és nagyobb száma mellett a TSH által okozott golyvában a pajzsmirigyet alkotó többi szöveti elem, a kötőszövet, erek stb. is proliferál. A pajzsmirigy megnagyobbodásában a TSH nemcsak közvetlen szerepet játszik, hanem a hatására keletkező lokális parakrin növekedési faktorok, valószínűsíthetően EGF, IGF-I, egyes citokinek is közreműködnek.

A pajzsmirigyhormonok szintézisében, ill. szekréciójában megjelenő valamennyi zavar (jódhiány, a jódfelvétel vagy a peroxidáz farmakológiás gátlása, a szintetikus mechanizmus genetikai hiányosságai) a negatív visszacsatolás elmaradása miatt tartósan fokozott TSH-szinttel, golyvával jár. A jódfelvételt és a peroxidáz működését gátló farmakonokat ezért golyvakeltőknek, strumigén (goitrogen) anyagoknak nevezzük. A megnagyobbodott pajzsmirigy azonban nem képes több pajzsmirigyhormont szintetizálni, a megnagyobbodott pajzsmirigy működését tekintve inaktív (hipofunkciós golyva).

Golyvaképző anyagok, elsősorban a fejlődő világ országaiban, a természetes táplálékokban is előfordulnak. Ezekben az országokban – nem utolsósorban az afrikai kontinensen – bizonyos növényi élelmiszerek hagyományos elkészítési módja mellett a pajzsmirigy jódfelvételét gátló mennyiségben keletkezik tiocianát. A világon jelentkező golyváknak azonban a túlnyomó hányada a táplálék, ill az ivóvíz jódhiányára vezethető vissza. Jelenleg az egész világon mintegy 200 millió embernek van kifejlődött golyvája, és 1 milliárd ember él a jódhiány küszöbén (l. alább)!

A pajzsmirigyhormonok hatásai

A pajzsmirigyhormonok a hormonok azon csoportjába tartoznak, amelyeknek sokkal alapvetőbb szerepük van, mint amire a beadásukat követő és könnyen kimutatható akut és krónikus hatásaikból következtetni lehetne. Ezek a szerepek nem mérhetők mennyiségi mutatókkal, ráadásul a lényegi hatások egy adott optimális állapot elérése után „telítődnek”, az optimális állapot elérése (pl. az idegrendszer kifejlődése) után tovább nem fokozhatók.

Mindezek figyelembevételével a pajzsmirigyhormonok szerepét legegyszerűbben úgy lehet megközelíteni, ha egy hipotetikus „nullahelyzet”-ből indulunk ki, azaz egy olyan állapotból, amelyben a hormonok nincsenek jelen, és így vizsgáljuk megjelenésük/beadásuk következményeit. A „nullahelyzet”-hez viszonyított hatások sokféleségéhez képest a fiziológiás állapotban beadott pajzsmirigyhormonok hatásai lényegesen kisebb spektrumot fognak át.

A hormonhatás első lépése a szabad T4/T3 sejtbe jutása. A hormonok két aromás gyűrűjük következtében hidrofóbok, ezért oldódnak a sejtmembrán apoláris fázisában. Valószínű azonban, hogy – legalábbis egyes sejtek esetében – a membrán egy transzportrendszert tartalmaz, amely elősegíti a T4/T3 sejtbe jutását. A T4/T3 a vér-agy gáton keresztül szintén egy specifikus transzportrendszer segítségével jut át, de az idegsejtekbe való bejutásuk mechanizmusa ismeretlen. A T4 az intracelluláris 5'-dejodináz hatására T3-má alakul, és közös készletet képez a sejtbe kívülről felvett T3-mal.

Pajzsmirigyhormon-receptor

A pajzsmirigyhormonok valamennyi hatásának alapja a génátírás szabályozása. A T4/T3 egyes gének átírását megindítja és fokozza, más gének átírását gátolja. A hormonhatás közvetítője a nukleáris receptor szupercsaládba tartozó intracelluláris pajzsmirigyhormon-receptor (thyreoideahormon receptor, TR, l. az 5. fejezetet). A receptor sokkal nagyobb affinitással köti a T3-at, mint a T4-et; az rT3 iránti affinitása kb. még két nagyságrenddel kisebb, mint a T4 iránti. (Máig nincs tisztázva, hogy a sejtbe jutott T4-nek van-e közvetlen hatása a receptorra, vagy a T4 hatásáért a belőle intracellulárisan keletkezett T3 a felelős.)

A hormon-receptor komplex a „megcélzott gének” meghatározott szakaszán, a „válaszrégió”-ban (thyroid hormone response element, TRE) elhelyezkedő jellemző nukleotidszekvenciához kötődik. A kötődésben valószínűleg további asszociált magfehérjék is szerepelnek. A „megcélzott gén” transzkripciójában bekövetkező pozitív vagy negatív választ a T3, a TR, az asszociált fehérje és a TRE együttesen hozzák létre.

Minthogy a pajzsmirigyhormonok hatásaikat a génátírás szabályozásán keresztül fejtik ki, érthető, hogy T4/T3 adása után a hatások csak több óra elteltével jelentkeznek, továbbá a hatás elnyújtott, több napon keresztül tart. A beadott T3 hatása valamivel előbb jelentkezik, mint a T4-é.

A pajzsmirigyhormon-receptor és a génátírás szabályozása felfedezését követően egyre több génproduktum T4/T3 szabályozása vált ismertté. Ezekből a hatásokból azonban jelenleg még nem áll össze olyan koherens kép, amellyel molekuláris szinten meg lehetne magyarázni a pajzsmirigyhormonoknak a fejlődésre, az egyes szervek, ill. az egész szervezet működéseire kifejtett hatásait.

A szervekre, szövetekre és a működésekre kifejtett hatások

Központi idegrendszer

A központi idegrendszer postnatalis fejlődése, beleértve a myelinisatiót, a dendriticus arborisatiót és a synapticus kapcsolatok kialakulását, a pajzsmirigyhormonoktól függ. Ha születéskor nincs működő pajzsmirigy, minden további neuralis és mentális fejlődés retardált. A születés után azonnal megkezdett hormonpótlás helyreállítja az idegi struktúrák és funkciók fejlődését. Ha azonban a pótlás késést szenved, a neuralis és a mentális működések többé nem állíthatók helyre.

A pajzsmirigyhormonok folyamatos jelenléte a kifejlett központi idegrendszer működésében is esszenciális. A T4/T3 határozza meg a reflexek normális ingerlékenységét és a reakcióidőt, a motoros aktivitások koordinációját és legfőképpen a kognitív funkciókat.

Növekedés

A zavartalan postnatalis növekedésnek is feltétele a pajzsmirigyhormonok jelenléte (l. a 28. fejezetet). A hatások egy része közvetlenül a csontra vagy porcra irányul, de a T4/T3 hatása a növekedési hormon expressziójára is fontos összetevő. Ezeken kívül a T4/T3 szerepe az IGF-I szekréciójában is kimutatható, és lehetséges, hogy a T4/T3 más növekedési faktorok szekrécióját is szabályozza.

A bőr kötőszövetére kifejtett hatás

A dermis kötőszöveti sejtjei termelik az extracelluláris mátrix fehérjéit, pl. a különböző glikoproteineket és proteoglikánokat. Ezek a makromolekulák kötik meg az interstitialis folyadékot, mennyiségük határozza meg a bőr feszességét (tapintatát, turgorát). T4/T3 hatására e makromolekulák lebomlása fokozódik, ezzel a bőr folyadéktartalma is csökken. Ellentétes esetben, a pajzsmirigy alulműködése esetén az interstitiumban megnövekszik az említett makromolekulák mennyisége, ami folyadékretentióval, a bőr jellegzetes „puffadt” állapotával jár: ez az oedemához hasonló állapot a myxoedema.

Energiaforgalom

Az energiaforgalmat részletesen a 24. fejezetben ismertettük: az alap-energiaforgalom a nyugalomban lévő szervezet energiatermelése, amit az oxigénfogyasztás alapján határozhatunk meg. Régen ismert tény, hogy a pajzsmirigyhormonok hatására a szervezet oxigénfogyasztása megnövekszik (azaz az alap-energiaforgalom magasabb); ez a pajzsmirigyhormonok kalorigén hatása. Pajzsmirigyhormonok hiányában az oxigénfogyasztás a fiziológiásnál lényegesen alacsonyabb mértékű: a pajzsmirigy szerepéhez tehát hozzátartozik, hogy egy adott szintre állítja be a szervezet alap-energiaforgalmát. A normális pajzsmirigyműködésű („euthyreoid”) személyek alap-energiaforgalmának statisztikai átlagértékét 100%-nak véve, működő pajzsmirigy nélkül a normális érték ennél mintegy 40%-kal kevesebb, a pajzsmirigy kóros túlműködése esetén (vagy T4/T3 adagolása után) a fiziológiás normális értéknél akár 80%-kal több is lehet. A pajzsmirigyhormonok kalorigén hatását T4-gyel vagy T3-mal kezelt kísérleti állatok csaknem valamennyi kivett szövetében in vitro is ki lehet mutatni (kivételt három szövet, az agy, a gonádok és a lép képez).

Egyetlen adag T4 kalorigén hatása (in vivo adagolás után) csak több órás latenciaidő elteltével jelentkezik, és a hatás maximumát mintegy 4 nap múlva éri el. A T3 hatása valamivel gyorsabban jön létre, a maximum rövidebb idő alatt következik be.

A kalorigén hatás, mint azt az elnevezés is mutatja, a hőtermelés fokozásával jár. A kalorigén hatás alatt a testhőmérséklet emelkedik. Ennek következtében a hőleadást fokozó mechanizmusok is aktiválódnak.

A pajzsmirigyhormonok hatását az egyes anyagcsere-folyamatokra a 29-2. táblázatban foglaljuk össze.

9.10. táblázat - 29-2. táblázat . A pajzsmirigyhormonok hatása egyes anyagcsere-folyamatokra*

Anyagcsere-folyamat

T 4 /T 3 -hatások

Adrenalinra bekövetkező hyperglykaemia

Fokoz

Glukoneogenezis

Fokoz

Inzulinérzékenység

Csökkent

Fehérjeszintézis

Szelektíven fokoz

Koleszterinszintézis

Fokoz

Koleszterinlebontás

Fokoz

Vérplazma koleszterinszintje

Csökkent

Lipolízis a zsírszövetben

Fokoz

Szabad zsírsavak oxidációja

Fokoz

Trigliceridszintézis a májban

Fokoz

Vérplazma trigliceridszintje

Csökkent

Lipoproteinlipáz az érfalban

Fokoz

Zsírraktárak trigliceridta rtalma

Csökkent


? A T4/T3 egyes hatásai az alkalmazott dózistól függően bifázisosak. Egyes hatások csak aktiváló hormonok (katecholaminok, glukagon) jelenlétében jönnek létre

Vérkeringés

A T4/T3 energiaforgalmat fokozó hatásával párhuzamosan növekszik a szív perctérfogata, a pulzustérfogat és a szívműködés frekvenciája. A keringési változásokért több tényező együttesen felelős.

A pajzsmirigyhormonok közvetlenül hatnak a szívre. A hormonok fokozzák a szív munkaizomzatában a miozin egyik nehéz láncának szintézisét (ezzel az ATP-áz-aktivitást). A myocyták Ca2+-felvétele és a β1-receptorokhoz kapcsolt adenilát-cikláz működése egyaránt fokozódik. Ezek együttesen pozitív inotrop hatást fejtenek ki.

A perctérfogat emelkedését a szövetekben vasodilatatio kíséri. A vázizomban és a szívizomban létrejövő értágulat anyagcsere-eredetű, a szövetek emelkedett O2-fogyasztása okozza. A bőrben létrejövő értágulat a hőszabályozás következménye, a vasodilatatio a fokozott hőleadást szolgálja. Minthogy a perctérfogat növekedését a perifériás ellenállás csökkenése kíséri, az artériás középnyomás változatlan vagy csökkent.

Az emberi hyperthyreosis

A pajzsmirigyhormonok mérsékelt vagy súlyos túltermelése (hyperthyreosis) viszonylag gyakori emberi megbetegedés. A megnövekedett pajzsmirigyhormon-szekrécióval járó megbetegedések egy jelentős hányadában a vérplazma TSH-szintje a kimutathatóság alsó határán van, a vérben azonban jelen van egy anyag, amely tartósan növeli a pajzsmirigy hormonszekrécióját. Ez az anyag a TSH-receptorok ellen a betegben kialakult IgG típusú autoantitest, amely a TSH-receptorokhoz kötődik, és megindítja a jelközvetítést, pontosabban annak az adenilát-cikláz aktiválásához kapcsolódó részét. Az aktiválás következménye jelentős T4/T3-szekréció-fokozódás, a számos kóros tünetet eredményező thyreotoxicosis (a német nyelvű irodalomban Basedow-kor, az angol nyelvűben Graves-betegség). A betegségre jellemző, hogy működik a negatív visszacsatolás, ezért a beteg véréből eltűnik a TSH. Az emberi hyperthyreosis az esetek legnagyobb részében autoimmun megbetegedés.

A hyperthyreosis további okai között szerepel a thyreocyták spontán (külső stimulus nélküli) burjánzása (pajzsmirigy-adenoma), és igen ritkán a TSH túlzott termelése.

Az emberi hyperthyreosis megnyilvánulásainak legnagyobb része a T4/T3 már felsorolt hatásaiból vezethető le:

  • A legfeltűnőbb tünet az energiaforgalom jelentős, akár 80%-ot is elérő növekedése, ami az O2-fogyasztás növekedéséből állapítható meg.

  • Részben a megnövekedett energiaforgalom következtében emelkedik a szív perctérfogata, a verőtérfogat és a szívfrekvencia.

  • Bár az emberi patológiában igen lényeges kérdés, a szívfrekvencia növekedésének mechanizmusa nincs egyértelműen tisztázva. A T4/T3 hatására kifejlődött tachycardia sikeresen kezelhetőβ-receptor-blokkolókkal. Ugyanakkor a szívhez menő szimpatikus idegeken nem mutatható ki akciós potenciál frekvencia fokozódás, a vérben pedig nem emelkedik a keringő katecholaminok koncentrációja. Egyes vizsgálatokban T4/T3 hatására kimutatható volt a β-receptorok számának emelkedése. A tachycardia mechanizmusa azonban homályos.

  • A megnövekedett energiaforgalom a hőtermelés fokozódásával jár. Ennek kísérő tünetei a gyorsult bőrkeringés és a verejtékezés. Jellemző, hogy a betegek rosszul tűrik a meleg környezetet.

  • A táplálkozási igény fokozódik, a betegek sokat esznek, ennek ellenére fogynak.

  • A központi idegrendszer fokozott izgalom tüneteit mutatja. Ezek közé tartozik a kezek remegése (tremor), a hyperreflexia (azonos kiváltó ingerre nagyobb izomkontrakciós válasz), a nyugtalanság, idegesség, hyperkinesis, álmatlanság és emocionális labilitás.

  • A magas T4/T3-szint a negatív visszacsatolás következtében gátolja a TSH-elválasztást. A vérplazmából eltűnik a TSH, kivéve a hyperthyreosis azon ritka eseteit, amelyekben az ok a TSH-szekréció elsődleges fokozódása.

Az autoimmun eredetű hyperthyreosis gyakori kísérő jelensége a szemgolyó előredülledése, az exophthalmus. Ez nem áll közvetlen kapcsolatban a T4/T3-szekrécióval, hanem valószínűleg a retrobulbaris szövetekben lezajló autoimmun folyamatok következménye.

Jódbevitel, jódhiány és pajzsmirigy-hipofunkció

A Föld különböző területein a víz és a talaj jódtartalma, továbbá a tengerekből származó, nagy jódtartalmú táplálékok részaránya a lakosság táplálkozásában igen eltérő. Ennek következtében a naponta átlagosan elfogyasztott jódmennyiség is széles határok között változik. Az elégtelen jódbevitel világszerte súlyos egészségügyi probléma.

A jódforgalom

A felnőtt szervezet teljes jódtartalma 8–9000 μg. Ebből a jódból több mint 90% van szerves jódvegyületek formájában a pajzsmirigyben; további 7-8% található jódtironin-vegyületekben a szövetekben és a vérben. Az extracelluláris folyadék és a thyreocyták anorganikus jodidtartalma a teljes jódkészlet 2-4%-át teszi ki (hozzávetőleges értékek).

Az alábbiakban az Amerikai Egyesült Államokban végzett felmérések alapján, átlagos jodidbevitel körülményei között ismertetjük a napi jódforgalom jellemző adatait. Ezek csak tájékoztató jellegűek, minthogy mind napi egyedi, mind pedig a környezettől függő ingadozásokat mutatnak. A napi jódbevitel kb. 500 μg (29-5.ábra). A széklettel naponta csak a bevitt mennyiség kb. 1-2%-a ürül ki. A felszívott jódidból a pajzsmirigy mintegy 20-25%-ot vesz fel, ez naponta 120 μg jodidnak felel meg. Ugyanakkor a jodidveszteség a thyreocytákból kb. 60 μg/nap, továbbá a naponta szecernált pajzsmirigyhormonok ugyancsak kb. 60 μg jódot tartalmaznak. Így a pajzsmirigy napi jodidfelvétele egyenlő a mirigy jodidvesztesége és az elválasztott hormon jódtartalmának összegével. A szövetekből a dejodinázok működése következtében az extracelluláris folyadékba kerülő jodid mennyisége kb. 48 μg/nap. Jódegyensúlyban lévő szervezetben a vizelettel kiválasztott jodid nagyjából megfelel a jodidbevitelnek. A minimális különbözetet a bélen keresztül kiürülő organikus kötésben lévő jód okozza.

29-5. ábra. A jóddal kellően ellátott szervezet napi jódforgalma. Az ábrán csak didaktikus szempontból adtuk meg ilyen pontossággal a számszerű adatokat

Jódszegény környezet

Egyes, a kontinensek belsejében lévő (tehát a tengerektől távol fekvő) területek jódban szegények, és az ivóvíz és a növényi eredetű táplálékok kevesebb jódot tartalmaznak, mint amennyi a napi szükséglet. A legújabb hozzávetőleges számítások szerint a Földön mintegy 1 milliárd ember él a jódhiány küszöbén. Kb. 200 millió embernek van kimutatható golyvája, amelyet nagy részben a jódhiány vagy az alacsony jódbevitel és táplálkozási tényezők kombinálódása okoz.

A jódhiányos állapotot vagy a fenyegető jódhiányt a vizelettel történő napi jodidürítéssel lehet követni. A jódbevitelt akkor tartjuk kielégítőnek, ha a vizelettel való ürítés meghaladja az 50-200 μg-ot. 35-49 μg ürítése enyhe, 20-34 μg ürítése közepes, míg 20 μg alatti ürítés súlyos jódhiányt jelez.

A jódhiány zárt földrajzi környezetben endémiás. Következménye a pajzsmirigy csökkent működése, endémiás hypothyreosis, golyva kifejlődése, és az ennél is sokkal súlyosabb állapot, az endémiás kretenizmus (l. alább). A világon jelenleg mintegy 3 millió teljesen kifejlődött kretenizmussal kell számolnunk, de ennél sokkal nagyobb számban vannak részlegesen kretén egyének.

A jódhiányt súlyosbító körülmény azoknak az alapvető élelmiszereknek a rendszeres fogyasztása, amelyekben az ételek hagyományos elkészítése közben golyvaképző anyagok keletkeznek, vagy amelyekben ilyen anyagok már preformáltan jelen vannak.

Az iparilag fejlett társadalmakban a jódhiánynak kitett vidékeken a jódhiányt – bár nem teljes sikerrel – az ivóvíz vagy a konyhasó jódozásával küszöbölik ki. Ez a nagy kiterjedésű fejlődő világban alig vihető keresztül. Ezeken a területeken egyszeri adagban injekcióban bevihető jódozott olajjal kísérelik meg fedezni a minimális jódszükségletet.

Minthogy a pajzsmirigy csökkent működésének legelterjedtebb – bár nem kizárólagos – oka a jódhiány, a hypothyreosis tüneteit ebben a részben ismertetjük.

Gyermekkori hypothyreosis

Idegrendszeri következmények. A pajzsmirigy csökkent működésében szenvedő csecsemők, majd gyermekek és felnőttek legfeltűnőbb hiányossága az idegrendszeri funkciók – beleértve az értelmi funkciókat is – súlyos visszamaradása (kretenizmus). Közvetlenül a születés után megkezdett hormonpótlás (szubsztitúciós terápia) még eredményes lehet, de néhány hónapos késés esetében irreverzíbilis idegrendszeri károsodás következik be; a nem idegrendszeri tünetek (pl. a növekedés visszamaradása) azonban még ekkor is reverzíbilisek.

Növekedés. A csecsemő- és gyermekkori hypothyreosis jellegzetes következménye a hossznövekedés elmaradása, a pajzsmirigy-eredetű törpenövés. A csontosodás normális folyamata zavart, a fogak fejlődése rendellenes. A megjelenés jellegzetes, a testrészek arányai eltorzultak, az orr széles és lapos, a nyelv nagy és kilóg a szájból, a bőr durva, a has a csökkent izomtónus miatt elődomborodik. A nemi érés egyik nemben sem következik be.

A T4/T3-visszacsatolás elmaradása következtében magas TSH-szint jön létre, és inaktív, hipofunkctiós golyva fejlődik ki (kivéve a nagyon ritka thyreoidea-agenesist).

Felnőttkori hypothyreosis

Felnőttkorban a pajzsmirigy műtéti eltávolítása, vagy kezelt hypothyreoid egyénekben a T4/T3-adagolás megszakítása után az első tünetek néhány hét múlva jelennek meg, és mintegy 3 hónap múlva jelentkezik a teljesen kifejlődött hypothyreosis. Súlyos és kezeletlen hypothyreosis előbb vagy utóbb valamely interkurrens megbetegedés miatt a beteg halálához vezet.

Az alap-energiaforgalom és a párhuzamos O2-fogyasztás a normális érték mintegy 60%-áig csökken. Ezzel együtt csökken a szív verőtérfogata, a szívfrekvencia, lassul a vérkeringés (keringési hypokinesis). A betegek hidegtűrő képessége rossz, a bőr a keringés meglassúbbodása, a bőr ereinek vasoconstrictiója következtében hűvös.

A bőrben és egyes nyálkahártyákban (szájüreg, gége) felszaporodnak a proteoglikánok és a mukopoliszacharidok: ez a megkötött vízzel együtt okozza a myxoedemát, a bőr jellegzetes megvastagodását, a nyelv megnagyobbodását, a hang jellegzetes rekedtségét.

A nemi funkciók, a peteérés, a menstruációs ciklus, a spermatogenezis és a libido megszűnnek.

Az intellektuális funkciók,a beszédet is beleértve, jelentősen károsodnak: minden szellemi működés meglassúbbodik, a megjegyzőképesség gyengül, aluszékonyság, depresszió vagy éppen manifeszt elmezavar következik be.

A betegek TSH-szekréciója magas. Ha a betegséget jódhiány okozta, a pajzsmirigy megnagyobbodik, inaktív (hipofunkciós) golyva fejlődik ki.

A hypothyreosis folyamán a szervezet csaknem valamennyi egyéb funkciója, az izomműködés, a belső elválasztású mirigyek szekréciója és a hormonok metabolizmusa, az emésztési és felszívódási folyamatok, a vese működése, továbbá a szénhidrátok, lipidek és fehérjék anyagcseréje valamilyen módon zavart szenved. A hypothyreosis jellegzetes laboratóriumi tünete a vérplazma koleszterintartalmának emelkedése, a hypercholesterinaemia.

Mérföldkövek

A kezdeti megfigyelések

1835-ben R. J. Graves ír orvos, majd 1840-ben K. A. von Basedow német orvos egymástól függetlenül leírja a ma az angol nyelvű irodalomban Graves-betegségnek, a német nyelvű irodalomban pedig Basedow-kórnak nevezett állapotot, amelynek tünetei exophthalmus, golyva és tachycardia.

1878: W. M. Ord feltételezi, hogy a pajzsmirigynek valamilyen köze van a myxoedema kórképéhez.

1882: J.-L. Reverdin, majd 1983-ban Th. Kocher (mindketten sebészek) leírják a pajzsmirigy eltávolítását követő „cachexia strumipriva” állapotát

1889: E. Gley jódot mutat ki a pajzsmirigyben.

A pajzsmirigyhormonhoz vezető út

1891-ben G. R. Murray, majd 1892-ben Fox pajzsmirigypor etetésével sikerrel kezeli a pajzsmirigyhiányos betegeket.

1914: E. C. Kendall előállítja a tiroxint, a pajzsmirigy aktív hatóanyagát. A tiroxin szerkezetét (amelynek meghatározásában Kendall tévedett) helyesen csak 1926-ban állapítja meg C. R. Harrington.

1953: Rosalind Pitt-Rivers és mtsai felfedezik a trijód-tironint, a pajzsmirigy „másik” hormonját (T3).