Ugrás a tartalomhoz

Az orvosi élettan tankönyve

Attila, Fonyó (2011)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

Előszó az ötödik kiadáshoz

Előszó az ötödik kiadáshoz

Az Orvosi Élettan Tankönyve 1997 óta áll az orvostanhallgatók rendelkezésére, és az eltelt másfél évtized alatt négy kiadást és több utánnyomást ért meg. Számításaim szerint a hazánkban működő orvosok mintegy ötöde ebből a könyvből próbálta megtanulni az orvostudomány egyik alapját, az orvosi élettant.

A könyv alapkoncepciója kezdettől fogva a fiziológiai jelenségek celluláris és molekuláris szemlélete volt, és ez maradt az 5. kiadásban is. Ennek helyességét igazolja, hogy a modern orvostudomány egyre nagyobb számban képes a betegségek hátterében álló folyamatokat molekuláris és genetikai szinten értelmezni. Ez a fejlődés tükröződik abban is, hogy a klinikai tankönyvek növekvő terjedelemben tárgyalják az alapkutatások eredményeit, felsorolva a betegségek mögött meghúzódó molekuláris változásokat (hivatkozva pl. a különböző ioncsatornák és transzporterek családjaira, genetikájára). Ezzel összhangban az orvosi élettan angol és német nyelvű „piacvezető” legnagyobb példányszámú/ban eladott/ban megjelenő tankönyvei a fiziológiai folyamatok ismertetésében egyre inkább/hangsúlyosabban az „életből”, a „betegágytól” indulnak ki, a rendellenességek elemzésévelkiindulva teszik érthetővé és logikussá a normális folyamatokat. Bár ezek az utalások az első kiadásától kezdve végigvonultak ebben a könyvben is, az 5. kiadásban kibővültek, és tipográfiai eszközök is támogatják/hangsúlyozzák azokat. A klinikumból vett utalások jobban érthetővé teszik a normális folyamatokat, és – reményeim szerint – közelebb hozzák az olvasókat – a jövőbeli orvosokat – választott szakmájukhoz.

Szükségesnek láttam néhány fejezetet teljesen újragondolni; így új fogalmazásban jelenik meg az izomműködés, a vérsejtek kialakulása (lymphohaematopoesis), és jelentősen nagyobb teret kapott a szervezet védekező mechanizmusainak tárgyalása. Az új kutatási eredményeknek megfelelően kellett lényegesen kiegészíteni a szignáltranszdukció fejezetét. Megújultak a könyv ábrái: valamennyi új köntöst kapott, több helyett újak készültek, és új ábrák kerültek az átírt fejezetekbe.

A tankönyv első kiadásának előszavában idéztem fiatalkorom legkedvesebb élettan tankönyvének (Starling's Principles of Human Physiology) előszavából C. Lovatt Evans sorait: „Természetesen, mint minden tankönyv, ez a könyv is hézagos, felületes és elavult...” Nem hiszem, hogy éppen ez a tankönyv lenne kivétel ezen általános szabály alól. Amikor a szerző munkája végére ér és a nyomdai korrektúrapéldánnyal néz szembe, már érzi, hogy hol szorulna szövege javításra, kiegészítésre, más megközelítésre. Remélem azonban, hogy ennek ellenére az 5. kiadás hasznos segédeszköze lesz a élettan tanulásának, és az olvasónak – talán – még intellektuális öröme is lesz a könyvben.

Budapest, 2011. július 16.

Fonyó Attila

Fonyó Attila 1927-ben született. Orvosi tanulmányait 1945–1951 között Budapesten végezte. Egyetemi hallgató korában demonstrátorként került a Pázmány Péter Tudományegyetem Élettani Intézetébe (ma a Semmelweis Egyetem Élettani Intézete). 1959-ben ugyanezen az egyetemen részt vett egy újonnan létesített kutatólaboratórium létrehozásában (mai nevén Klinikai Kísérleti Kutató és Humán Élettani Intézet). Kutatói érdeklődése kezdettől fogva megoszlott a biokémia és az élettan között. Végigjárva az egyetemi ranglétrát, 1975-től egyetemi tanár, 1981–1995 között igazgatója a pályája kezdetét jelentő Élettani Intézetnek. 1997 óta professor emeritusként vesz részt az Intézet életében. 1985 és 1991 között két egymást követő ciklusban volt az Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja. 2008-ban az Oktatási Miniszter Eötvös József-díjjal tüntette ki.