Ugrás a tartalomhoz

A farmakológia alapjai

Klára, Gyires, Zsuzsanna, Fürst (2011)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

8. fejezet - VIII. Vitaminok

8. fejezet - VIII. Vitaminok

37. Vitaminokról általában. Zsíroldékony vitaminok

38. Vízoldékony vitaminok

37. Vitaminokról általában. Zsíroldékony vitaminok

Timár Júlia

A vitaminok a táplálék útján kis mennyiségben a szervezetbe bejutó szerves anyagok, melyek jelenléte nélkülözhetetlen az emlősök számára fontos élettani folyamatok fenntartásához. Újabb elnevezés szerint vitamereknek nevezzük azokat a vitaminokat, amelyek többféle kémiai formában (például pyridoxin, pyridoxal, pyridoxamin – B6-vitamin) vagy prekurzor formában (például karotin – A-vitamin) fordulnak elő.

A vitaminokat általában nagybetűkkel szokták megjelölni, de használják a jellegzetes hatásukat kifejező neveket, sőt – újabban egyre gyakrabban – a kémiai elnevezéseket is.

Oldékonyságuk alapján két csoportjukat különböztetjük meg:

Zsírban oldódó vitaminok. Jellemző rájuk, hogy a szervezetben felhalmozódnak és túladagolásuk hypervitaminosishoz vezethet.

Vízben oldódó vitaminok. Gyors felszívódás és gyors kiürülés jellemző rájuk, a szövetek megfelelő vitamintelítettségéhez ezeknek az anyagoknak a folyamatos felvétele szükséges. A vízoldékony vitaminok általában fontos sejtfermentek alkotórészei; egy részük foszforiláció (például a thiamin) vagy purin/pirimidin nukleotidokhoz való kapcsolódás révén (például a nikotinsav) alakul át hatékony molekulává. Az utóbbi időben egyes vízoldékony vitaminok zsíroldékony formáját is előállították, ilyen molekula például a benfotiamin, amelynek biológiai hatékonysága jobb, mint az eredeti vitaminé.

Ha a szervezet vitaminigénye nagyobb, mint a vitaminbevitel, hypovitaminosis fejlődik ki, melynek tünetei a vitamin bevitelével – ha még nem alakultak ki irreverzibilis elváltozások – gyorsan és eredményesen megszüntethetők. Teljes vitaminhiány (avitaminosis) nagyon ritka; a fontosabb vitaminok teljes hiánya halálos következményekkel járhat.

Primer módon kialakuló hypovitaminosisról beszélünk, ha a bejutott vitamin mennyisége kevesebb a táplálékfelvétel csökkenése (idős, leromlott állapotú betegek, krónikus alkoholisták, stb.) vagy a táplálék összetételének megváltozása (például fogyókúra) miatt. Szekunder módon alakulhat ki hypovitaminosis felszívódási zavarok (gyomor-, bélhurut, sárgaság, krónikus alkoholizmus) miatt. A bélbaktérium-flórát megváltoztató antimikrobás kezelés a K-vitamin és a biotin szintézisének csökkenése révén eredményezheti ezek hypovitaminosisát. Ugyancsak szekunder hypovitaminosishoz vezethet a megnövekedett vitaminszükséglet (terhesség, szoptatás, lázas állapot, hyperthyreosis, elhúzódó betegségek, stb.).

Általában az egy vagy csak néhány vitaminra szorítkozó hypovitaminosis előfordulása ritka. Enyhe vitaminhiányos állapot kezelésére, illetve profilaxisára elsősorban vitaminkombinációkat alkalmazunk, melyek – különösen az ún. multivitaminok egy része – a vitaminok mellett ásványi anyagokat is tartalmaznak. Ezek a készítmények az ismert vagy feltételezett napi szükségletnek többé-kevésbé megfelelő fiziológiai mennyiséget tartalmazzák; kifejezett hypovitaminosis esetén ennél nagyobb adagokra is szükség lehet.

Az utóbbi időben előtérbe került egyes – vízoldékony – vitaminok nagyobb, ún. farmakológiaimenynyiségben való alkalmazása, például nagy dózis C-vitamin adagolása fertőzésben az immunrendszer stimulálása céljából, vagy a B-vitamin-családba tartozó, neuroprotektív hatásúnak tartott B1-, B6- és B12-vitamin együttes adagolás neuropathia kezelésére. Ezeknek a nagy dózisoknak a valódi terápiás hatékonysága jelenleg még kérdéses.

Az E-vitamin, a C-vitamin és az A-vitamin, illetve a táplálékban előforduló előanyaga, a b-karotin, antioxidáns hatású. A szervezetet károsító aktív gyökök képződésének csökkentése és ily módon esetleges protektív jelentőségük cardiovascularis betegségekben vagy carcinogenesisben jelenleg is intenzív kutatás tárgya.

A vitaminokat egyes jellegzetes esetekben önállóan alkalmazzuk, például K-vitamint az oralis antikoagulánsok hatásának ellensúlyozására, a B12-vitamint és a folsavat anaemia perniciosában, a D-vitamint a csontrendszer homeostasisának a fenntartására. Ezeket a vitaminokat a megfelelő fejezetekben tárgyaljuk.

A-vitamin és egyéb retinoidok

A-vitamin (retinol•)

Bár a táplálkozási hiány és a farkasvakság összefüggését csak a XIX. század közepén ismerték fel, a farkasvakság kezelésére már i. e. 1500-ban, Egyiptomban lokális májkezelést javasoltak, Hippokratész pedig marhamáj fogyasztását találta hatékonynak. Az A-vitamint 1913-ban fedezte fel két egymástól függetlenül dolgozó kutatócsoport (McCollum és Davis, illetve Osborne és Mendel).

Az A-vitamin provitaminja a sárgarépában, céklában, kelkáposztában, parajban, salátában bőségesen található β-karotin, amelyből a bélfalban karotináz enzim hatására retinol képződik; maga a β-karotin A-vitamin-hatással nem rendelkezik. Nagy mennyiségű A-vitamin található viszont a halak májolajában, az emlősök májában, továbbá a vajban, a tojássárgában és a tejszínben.

Kémia. Az A-vitamin (retinol•) β-ionos gyűrűt tartalmazó primer alkohol; a gyűrű telítetlensége elengedhetetlen a hatáshoz. Az A-vitamin-családba tartozik emellett a retinol aldehidszármazéka (retinal) és savszármazéka (retinolsav) is (37.1. ábra). Az A-vitaminok oldalláncában található kettős kötések többféle cisz–transz konfiguráció kialakulását teszik lehetővé. A természetben előforduló retinol különböző cisz-transz izomerek keveréke, a szintetikus retinol csupa-transz-izomer (tretinoin), amely azonban a szervezetben részben cisz-izomerré alakul. A retinolt, a retinolhoz hasonló kémiai szerkezetű természetes és szintetikus származékokat együttesen retinoidoknak nevezzük. A második generációs szintetikus aromás retinoidoknál a láncvégi gyűrűt aromássá változtatták, ilyen vegyület az acitretin•. A harmadik generációs készítmények, például a bexarotene• vagy a tazarotene két aromás gyűrűt tartalmaznak (arotinoidok).

36.5. ábra. A kumarinok hatásmódja

Mivel a retinoidok és a szintetikus vegyületek hatásai és a mellékhatásként kialakuló hypervitaminosis jellemzői lényegében azonosak, ezeket közösen tárgyaljuk, a későbbiekben az egyes vegyületek farmakokinetikai és klinikai jellemzőit, speciális mellékhatásait külön ismertetjük.

A retinoidok fiziológiai hatásai. Az A-vitaminnak, illetve a retinoidoknak számos folyamatban, így a retina pálcasejtjeinek megfelelő működésében, a csontnövekedésben, a reprodukcióban, az embrionális fejlődésben, az epithelialis sejtek növekedésében és differenciálódásában, a hámszövet épségének a fenntartásában lényeges szerepük van.

Az A-vitamin különböző formái különböző hatásokért felelősek. A retina fényérzékenységét biztosító rodopszin képződéséhez a retinolból képződő 11-cisz-retinál szükséges. Az epithelsejtek differenciálódásával és kreatinizációjával összefüggő folyamatokban a retinol és a retinolsav játszik szerepet, ez utóbbi viszont nem befolyásolja a retina működését. Az epithelialis szövetben a retinoidok – a génexpresszió befolyásolásán keresztül – bizonyos fehérjék (például fibronektin) szintézisét növelik, másoknak (például kollagenáz) szintézisét csökkentik; a retinolsav valószínűleg hatékonyabb, mint a retinol. Befolyásolják továbbá bizonyos hormonok és növekedési faktorok receptorainak expresszióját is, ez ugyancsak hozzájárulhat a sejtnövekedésre és differenciálódásra kifejtett hatásukhoz. Ez ideig két – a sejtmagreceptorok nagycsaládjába tartozó – retinolsavreceptor családot sikerült kimutatni, a retinolsav-receptor (RAR – retionic acid receptor) és a retinoid X receptor (RXR) családot. A retinoidokra érzékeny szövetek az RAR és az RXR receptorok számos altípusát expresszálják, a természetes és az aromás retinoidok számos retinoidreceptorhoz kötődnek, a harmadik generációs arotinoidok szerkezet merevebb, kötődésük szelektívebb, elsősorban az RXR receptoraltípushoz kötődnek.

Állatkísérletben a retinoidok adagolása lassítja a premalignus sejtek rosszindulatúvá válását, a már kialakult tumorok növekedését, illetve a metasztázisokat kevéssé befolyásolja, premalignus/malignus állapotokban a szintetikus retinoidokat alkalmazzák (lásd később).

Egészséges felnőttben a szövetek retinoidtartaléka igen nagy, hypovitaminosis csak az A-vitamin-bevitel hosszan tartó csökkenése vagy hiánya, illetve a zsírfelszívódást befolyásoló megbetegedések esetén lép fel. Sokkal érzékenyebbek az A-vitamin hiányára a gyerekek. Valódi hypovitaminosis kialakulása a tartósan éhező vagy súlyosan alultáplált gyermekek körében gyakori.

Hypovitaminosisban a szem kötőhártyája és szaruhártyája kiszárad, xerophthalmia, keratomalacia, panophthalmia keletkezik. A mucintermelő epithelialis sejtek száma csökken, helyüket rétegezett, mucint nem termelő, kreatinizáló sejtek foglalják el; megindul a basalis sejtek proliferációja, a hám elszarusodik. A csontok kompaktállománya megvastagszik, a vérképzés csökken, a gerincagy némely helyén a myelin eltűnik, és ez bénulásokkal járhat. A szervezet védekezőképessége a különböző fertőzésekkel szemben csökken.

Farmakokinetika

Felszívódás. A β-karotinnak csak kb. 1/3-a jut be a vékonybél falába, ahol a 15–15 C-atomok közötti kettős kötésnél felhasadva retinollá, illetve részben retinolsavvá alakul. A táplálékban lévő A-vitamin (retinol) nagy része észter, többnyire palmitát; a retinilésztereket a bélcsatornában a pancreasenzimek hidrolizálják. A retinol felszívódása a gyomor–bél traktusból – ha a bejutó mennyiség nem haladja meg jelentősen a napi igényt – tökéletes; túlzott bevitel esetén a fölös mennyiség egy része a széklettel távozik.

A felszívódott retinol egy része közvetlenül bejut a keringésbe, nagyobb része specifikus, karrier mediálta folyamat segítségével abszorbeálódik; ezt a folyamatot a vékonybél sejtjeiben található specifikus celluláris retinolkötő fehérje (CRBP-II) segíti elő. A vékonybélsejteken belül a retinol nagy része újból észterifikálódik, és a kilomikronokhoz kapcsolódik, nagyobb A-vitamin-adagok esetén a retinilészterek egy része a kis denzitású lipoprotein (LDL) frakcióhoz kötődik.

Zsírfelszívódási zavarok, bélfertőzés, máj- és hasnyálmirigybetegség, cysticus fibrosis esetén a felszívódás csökken. Bár a retinol zsíroldékony molekula, felszívódása vizes szuszpenzióból nagyon jó, zsírfelszívódási zavarok esetén ilyen készítmények alkalmazása javasolt.

Eloszlás. A retinol legnagyobb mennyiségben a májban raktározódik, retinilészter, mindenekelőtt retinolpalmitát formájában. Ha a táplálék A-vitamin-tartalma csökken, telített raktárak esetén a máj a vitaminhiányt hosszú ideig képes pótolni, a vitaminhiány tünetei csak hónapok múlva jelentkeznek. A bélből felszívódó, illetve a májból a keringésbe jutó retinol 95%-ban a májban termelődő, az α1-globulinfrakcióhoz tartozó, speciális retinolkötő fehérjéhez, az RBP-hez kapcsolódik. A plazmában az RBP a tiroxinkötő fehérjével, a transthyretinnel komplexet képez, ez a komplex védi az RBP-t (és a retinolt) a lebontástól és az eliminációtól. Ha a retinolraktárak és az RBP telítődik, akár fokozott bevitel, akár csökkent raktározási képesség (például májkárosodás) miatt, megnő a lipoproteinhez kapcsolódó retinilészterek mennyisége; feltehetően elsősorban ezek a retinilészterek felelősek a hypervitaminosis toxikus tüneteinek a megjelenéséért.

A-vitamin-hiány esetén az RBP-szekréció csökken, az RBP a májban akkumulálódik. Fehérjehiány esetén viszont csökken az RBP szintézise, így a felszívódott retinol nagyobb hányada ürül ki gyorsan a szervezetből.

Az RBP-ből a retinol a szövetekben a sejt felületéhez érve leválik, észterifikálódik, és speciális, szinte minden szövetben megtalálható retinolkötő fehérjéhez (CRBP-I) kapcsolódik. Ez a fehérje tárolja, illetve a sejten belül a megfelelő helyre szállítja a retinolt, amely, a sejttípustól függően, biológiailag aktív retinállá vagy retinolsavvá alakul.

Metabolizmus. A retinol egy része glukuronsavval konjugálódik, és bekerül az enterohepaticus körforgalomba. Emellett különböző vízoldékony metabolitok keletkeznek, amelyek a vizelettel, illetve a széklettel távoznak. A vizeletben retinol általában nem mutatható ki.

Mellékhatások. Az A-vitamin túladagolásának, a hypervitaminosisnak a tünetei csak nagy dózisok (50 000–100 000 NE) tartós, több hónapos adagolása esetén jelentkeznek. Jellemző a száraz, viszkető, leváló bőr, fissurák az ajkon, anorexia, papillaoedema és intracranialis nyomásfokozódás (pseudotumor cerebri), hepatosplenomegalia, fibrosis stb. Súlyos fejfájással, intracranialis nyomásnövekedéssel, hányással, papillaoedemával járó akut mérgezést csak extrém nagy dózis (1–2 millió NE) vált ki (ilyen nagy mennyiségű A-vitamint tartalmaz például a jegesmedve mája). Csecsemők és kisgyermekek érzékenysége lényegesen nagyobb; napi 25 000–50 000 NE A-vitamin 1 hónapon keresztül való adagolása már toxikus. Ugyancsak nő az A-hypervitaminosis kialakulásának kockázata a retinolkötő fehérje plazmakoncentrációjának csökkenése esetén, például májmegbetegedésekben, alkoholistákban, fehérjehiányos állapotokban.

Állatkísérletek szerint nagy dózis retinol vagy egyéb retinoid adagolása, különösen az első trimeszterben, súlyos magzatkárosodást hoz létre, ezért terheseknél fokozott figyelmet kell fordítani a túladagolás elkerülésére. Meg kell azonban jegyezni, hogy állatkísérleti vizsgálatok szerint A-vitamin-hiányos táplálék adagolása ugyancsak teratogén hatású lehet.

A lokálisan alkalmazott retinoidok erythemát, bőrkiszáradást okozhatnak, az UV-besugárzás bőrkárosító hatását elősegítik, használatuk esetén kerülni kell a túlzott napozást. Allergiát ritkán okoznak.

Terápiás indikációk. Az A-vitamint elsősorban a hypovitaminosiskezelésére, illetve bizonyos esetekben (csecsemő- és kisgyermekkor, terhesség, szoptatás) a hypovitaminosis megelőzésére adjuk, többnyire retinol, retinolacetát vagy retinolpalmitát formájában. Ezenkívül alkalmazható különböző bőrgyógyászati megbetegedésekben, mint acne, psoriasis, ichthyosis stb. Használatát az újabb szintetikus retinoidok bizonyos mértékig háttérbe szorították.

Széles körű vizsgálatok szerint a kanyarós megbetegedések gyakorisága és mortalitása A-vitamin adagolásával csökkenthető; ennek alapján ajánlja a WHO, hogy mindazokban az országokban, ahol a kanyaró mortalitása 1% felett van, kanyarós megbetegedés esetén azonnal nagy dózis A-vitamint kell adagolni.

Adagolás. Az A-vitamin hatékonyságát nemzetközi egységben (NE) mérik, 0,3 μg retinol, illetve 0,6 μg β-karotin felel meg 1 NE-nek. A retinol kapszula, olajos csepp, illetve olajos injekció formájában van forgalomban. Hypovitaminosis megelőzésére vitaminkombinációkban napi 1500–5000 NE-et adagolnak, hypovitaminosis kezelésének szokásos adagja napi 20 000–30 000 NE néhány héten keresztül. E-vitamin (30–40 NE) egyidejű alkalmazása a retinol raktározását elősegíti. Emellett az A-vitamint alkalmazzák lokálisan kenőcsben, gélben.

Terhességben napi 5000 NE-et meghaladó mennyiség nem adható.

Gyógyszeres interakciók. Neomycin, cholestyramin, paraffin gátolja a retinol felszívódását a bélből. Oralis fogamzásgátlók növelik a plazma A-vitamin-szintjét. A hypervitaminosis kialakulásának veszélye miatt A-vitamin egyéb retinoidokkal együtt nem alkalmazható.

Tretinoin, isotretinoin és alitretinoin

Kémia. A tretinoin• a retinolsav csupa-transz-izomere, az isotretinoin a retinolsav13-cisz változata, az alitretinoin ugyancsak szintetikus retinolszármazék. Míg az epithelialis szövetekre kifejtett hatékonyság vonatkozásában nincs különbség a vegyületek között, az isotretinoin toxicitása (hypervitaminosis kialakulásának rizikója) mintegy ötször kisebb.

Farmakokinetika. A táplálékban kis mennyiségben előforduló tretinoin a bélcsatornából könnyen, a retinolra jellemző transzportmechanizmus nélkül szívódik fel és jut a portalis keringésbe. A lokálisan alkalmazott tretinoin nagy része az epidermisben marad, a bőrre juttatott mennyiségnek kb. 5%-a jelenik meg a vizeletben. Az isotretinoin oralis hozzáférhetősége üres gyomorban kb. 20%, táplálékkal együtt bevéve nagyobb. A plazmafehérjékhez erősen kötődik, féléletideje 6 és 36 óra között van, egyes metabolitjai, így a 4-oxo-isotretinoin, még hosszabb ideig kimutathatók a plazmában. Részben változatlanul, részben konjugált formában választódik ki az epével, illetve a vizelettel.

Mellékhatás. Az isotretinoin adagolása során izomfájdalom, gyulladásos bélbetegség, depresszió, viselkedési zavarok, a lipidprofil romlása, magas trigliceridszint esetén pancreatitis jelentkezhet. Egyéb mellékhatásai megegyeznek az A-vitamin mellékhatásaival.

Terápiás indikációk, adagolás. A tretinoint csak lokálisan alkalmazzuk (többnyire szalicilsavval kombinálva) szemölcsök kezelésére. Az isotretinoin lokálisan acne vulgaris, oralisan súlyos, más kezelésre nem reagáló acne kezelésére adagolható, kezdő adagként napi 0,5, a későbbiekben napi 0,5–1 mg/ttkg dózisban. A néhány hetes kúra befejezése után kb. 8 hétig még további javulás várható, szükség esetén 2 hónap kihagyásával a kúra megismételhető. Az alitretinoint kizárólag lokálisan, AIDS-betegeken a Kaposi-sarcoma bőrtüneteinek a kezelésére alkalmazzák.

Gyógyszeres interakció. Általában nem adható együtt más keratolitikus szerrel, illetve tetracyclinnel, ez utóbbival együtt adva esetleg intracranialis nyomásnövekedést (pseudotumor cerebri) okozhat. Nem adható együtt A-vitaminnal.

Kontraindikáció. Nem adható az isotretinoin terhességben, májelégtelenségben, illetve magas vérlipidértékek mellett (a hypertriglyceridaemiát előzetesen kezelni kell). Teratogén hatása miatt adagolása során, majd azt követően még legalább 1 hónapig szülőkorban lévő nőknek fogamzásgátlást kell alkalmazni. Nem adható szoptatás alatt. Terhességben tretinoin lokális alkalmazása sem javallt.

Etretinat és acitretin

Kémia. Az etretinat és az acitretin• szintetikus 2. generációs retinoid, az etretinat a hatékony acitretin molekula előanyaga, ma a klinikumban ez utóbbi vegyületet alkalmazzák.

Farmakokinetika. Az acitretin oralis gyógyszer-hozzáférhetősége kb. 60%. Erősen kötődik a plazmafehérjéhez. Egyetlen adag acitretin bevétele után a vegyület plazma féléletideje mindössze 7–9 óra, ismételt adagolás során azonban kumulálódik, plazma féléletideje 50–60 órára nő.

Bár az acitretin kevésbé kumulálódik, mint az etretinat (melynek féléletideje egyéves kezelés után akár 100–150 nap is lehet), acitretinadagolást követően egyes betegek plazmájában etretinátot mutattak ki, acitretin tartós adagolása esetén hosszú (mintegy 40 napos) eliminációs idővel kell számolnunk.

Terápiás indikációk. Az acitretint súlyos szarusodási zavarok, illetve psoriasis kezelésére alkalmazzák napi 25–30 mg dózisban. A tartós adagolás során kialakulhat az A-hypervitaminosis tünetegyüttese, igen jelentős továbbá a vegyület teratogén hatása. A kifejezett kumulálódásból és a jelentős teratogén hatásából következően a fogamzásgátlást szülőkorban lévő nőknek a kezelés befejezése után még legalább 2 évig folytatni kell.

Gyógyszeres interakció. Nem adható együtt tetracyclinnel (az intracranialis nyomásnövekedés veszélye miatt), csak óvatosan adható együtt phenytoinnal (egymás plazmafehérje-kötődését csökkentik). Nem adható együtt A-vitaminnal.

Adaplene

Kémia. Az adaplenen• szintetikus retinoid, amely szerkezetében eltér a többi vegyülettől, naftalsav származék.

Terápiás indikáció. Mérsékelten súlyos acne kezelésére lokálisan alkalmazható készítmény, a kezelés tartama általában 3 hónap.

Bexarotene

Kémia. A bexarotene• két aromás gyűrűt tartalmazó 3. generációs retinoid.

Farmakokinetika. Oralis alkalmazás után a plazmacsúcs kb. 2 óra alatt kialakul. Erősen kötődik a plazmafehérjékhez, a májban a citokróm P450 rendszer segítségével metabolizálódik, a kiürülés döntően az epén keresztül történik.

Mellékhatás. Szelektívebb receptorkötődése miatt kevésbé okoz izom- és ízületi fájdalmat, mint az isotretinoin, egyéb mellékhatásai (leukopenia, hypothyreosis, hyperlipidaemia, centrális tünetek stb.) kifejezettek.

Terápiás indikációk. Előrehaladott cutan T-sejtes lymphoma (CTCL) bőrtüneteinek kezelése.

Adagolás. Oralisan adagolható, a testfelület alapján meghatározott napi adagot egyszerre kell bevenni.

Kontraindikáció. Magzatkárosító hatása kifejezett, szülőkorban lévő nőnek csak negatív terhességi teszt után, megfelelő fogamzásgátlás mellett adható (lásd még acitretin).

Gyógyszeres interakció. Kisfokú enzimindukáló hatása lehet, számos, ugyancsak a citokróm P450 (CYP3A4) enzimrendszeren keresztül metabolizálódó vegyület hatását befolyásolja, különösen fontos, hogy csökkentheti az oralis fogamzásgátlók hatékonyságát.

Az ugyancsak 3. generációs tazarotene-t lokálisan, acne kezelésére alkalmazzák, terhességben nem alkalmazható.

Béta-karotin

A táplálékban bőségesen előforduló, A-vitamin-hatással nem rendelkező A-vitamin-előanyagot, a β-karotint antioxidáns hatásúnak találták, szerepét, esetleges terápiás jelentőségét a rákos, illetve cardiovascularis megbetegedések kezelésében vagy prevenciójában az elmúlt évtizedben intenzíven kutatták, egyértelmű bizonyítást azonban nem nyert. A β-karotin mellett a természetben mintegy 600 hasonló szerkezetű, karotinoidnak nevezett anyag található, ezek közül mintegy negyvenet a táplálékkal rendszeresen fogyasztunk.

E-vitamin (α-tocopherol)

Kémia. Az E-vitamin hidrokinon és fitol kondenzációjával előállítható vegyület. A természetben eddig 8 különböző, E-vitamin-aktivitással rendelkező, hasonló kémiai szerkezetű vegyületet izoláltak, a legfontosabb az α-tocopherol•, amelynek jobbra forgató módosulata a hatékonyabb. Az E-vitamin többnyire d,l-tocopherol vagy d,l-tocopherol acetatformában kerül felhasználásra.

Fiziológiai hatások. Az E-vitaminnak farmakológiai hatásai nincsenek, fiziológiai hatásai nem tisztázottak, hatásában szerepe lehet antioxidáns tulajdonságának. Bizonyos fontos sejtalkotórészeket (például koenzim-Q) védhet az oxidációtól, csökkentheti a toxikus oxidációs termékek kialakulását a telítetlen zsírsavakból, például a linolénsavból vagy az arachidonsavból, megakadályozza továbbá az A-vitamin és a karotinok oxidációját. Ezenkívül valószínűleg befolyásolja a B12-vitamin transzportját. Ezeknek a hatásoknak a tényleges jelentősége azonban bizonytalan.

Állatkísérletekben számos E-vitamin-megvonás esetén kialakuló zavar észlelhető, így idegrendszeri elváltozások, nekrotizáló myopathia, a gonadotrop hormonok termelésének csökkenése stb. A hímekben a spermatogenezis és a nemi ösztön megszűnik, a herék degenerálódnak. A nőstényekben a terhesség károsodik, a magzat a méhben elpusztul és a placentával együtt felszívódik. Kísérleti állatban E-vitamin hiányában anaemia alakul ki, a vörösvértestek oxidálószerekkel szembeni érzékenysége megnő. Ez utóbbi jelenség kis tocopheroltartalmú emberi plazmában is kimutatható. Emberben azonban ez ideig E-vitamin-hiánnyal magyarázható betegséget vagy tüneteket nem sikerült kimutatni.

Farmakokinetika

Felszívódás. Az E-vitamin intestinalis felszívódásához, a többi zsíroldékony vitaminhoz hasonlóan, epe jelenléte szükséges. A táplálék tocopheroltartalmának mintegy 35–40%-a szívódik fel, a többi a széklettel kiürül. A bélből az E-vitamin a nyirokutakon keresztül jut be a keringésbe, először a májba kerül, ahonnan a VLDL frakcióhoz kapcsolódva szekretálódik.

Eloszlás. Szöveti eloszlása egyenletes, a máj és a zsírszövetek az E-vitamint raktározzák, és E-vitamin-felvétel hiányában is hosszabb időn keresztül biztosítják a megfelelő vérszintet.

Metabolizmus és kiürülés. Az E-vitamin kiürülése elsősorban epével történik, nagyobb mennyiség bevitele esetén metabolitjai a májban részben glukoronizálódnak, és a vizelettel ürülnek. A placentán történő átjutása részleges; az anyatejbe jól kiválasztódik.

Mellékhatások. Nagy adagok gastrointestinalis zavarokat okozhatnak.

Terápiás indikációk. Az E-vitamin alkalmazható minden olyan állapotban, amely E-hypovitaminosissal összefüggésben lehet (sterilitás, habituális abortus, menstruációs zavarok, lokális keringési zavarokon alapuló végtag-megbetegedések, izombetegségek, mint például atrophia, dystrophia muscularis). Felvetődik ezenkívül adagolásának lehetősége anaemiák kezelésére, továbbá cardiovascularis és daganatos megbetegedések profilaxisára. Tényleges terápiás hasznossága kérdéses.

Indokolt viszont E-vitamin adagolása mindazokban az esetekben, amikor a szervezet E-vitamin-ellátottsága ténylegese csökkenhet (például cholestaticus icterus, cysticus fibrosis, malabsorptiós szindróma stb.). E-vitamin nagy, ún. farmakológiai dózisa alkalmazható nagy koncentrációjú oxigénkezelésben részesülő koraszülötteknek – mint antioxidáns hatású vegyület csökkentheti a retrolentalis fibroplasia kialakulását. Adható terhességben és laktáció alatt a megnövekedett E-vitamin-szükséglet fedezésére.

Adagolás. E-vitamin-hiány kezelésére nagyobb, ún. farmakológiai dózisokat, azaz napi 100–300 mg-ot adagolunk oralisan. Felszívódási zavar esetén olajos injekcióból 2–3 naponta, parenteralis táplálás esetén naponta alkalmazunk 30 mg-ot. Hypovitaminosis megelőzésére a napi adag 20–30 mg oralisan, rendszerint vitaminkombinációkban kerül felhasználásra. (Az E-vitamin hatékonysága megadható NE-ben is, 1 NE 1 mg dl-alfa-tocopherol-acetátnak felel meg.)

Gyógyszeres interakció. Az E-vitamin növeli az A-vitamin felszívódását a bélből, elősegíti a raktározását, csökkentheti az A-hypervitaminosis tüneteit. Óvatosan adandó együtt K-vitaminnal, illetve oralis antikoagulánsokkal, mivel a véralvadási időt megnyújthatja.

Irodalom

Fox, P. L., Merk, H. F., Bickers, D. R.: Dermatological pharmacology. In: Brunton, L. L., Lazo, J. S., Parker K. L. (eds.): Goodman et Gilman’s The Pharmacological basis of therapeutics 11th edition. pp. 1679–1773. McGaw Hill, New York, 2006.