Ugrás a tartalomhoz

A farmakológia alapjai

Klára, Gyires, Zsuzsanna, Fürst (2011)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

56. Fertőtlenítők

56. Fertőtlenítők

Szalka András

Fertőtlenítőszereknek nevezzük azokat az erős hatású, toxikus vegyületeket, melyek alkalmasak az élő mikroorganizmusok (elsősorban baktériumok, gombák) elpusztítására vagy szaporodásuk gátlására.

Toxikus tulajdonságaik folytán belsőlegnem alkalmazhatók a vérben vagy a szövetekben elszaporodó kórokozók elpusztítására.

A fertőtlenítőket 2 nagy csoportra lehet osztani:

Antiszeptikumok. A gazdaszervezetre viszonylag kevéssé toxikus ágensek, közvetlenül alkalmazhatók a bőrön és a nyálkahártyákon vagy a sebekben, itt helyileg a mikroorganizmusok számát lényegesen csökkentik, de – az előírt szabályok érvényesülése esetén – nem károsítják sem a bőrszövetet, sem a nyálkahártyákat. A lokálisan alkalmazott antiszeptikumok a sebgyógyulást befolyásolhatják.

Dezinficiensek. Rendkívül toxikusak, izgató és maró hatásuk miatt a testfelületek fertőtlenítésére nem használhatók. A különböző fertőzőforrásokból a külső környezetbe kikerülő mikrobák elpusztítása a feladatuk. Döntően a hagyományos fizikai módszerekkel (pl. hő) nem sterilizálható tárgyak, eszközök, felületek sterilezésére alkalmasak.

Ahhoz, hogy a fertőtlenítőszerek maximálisan hassanak, az utasításban a megadott behatási (expozíciós) időtartamot meg kell határozni, és alkalmazásukkor azt be kell tartani. A mindennapi gyakorlatban itt követik el a legtöbb hibát.

Nagyon fontos a fertőtlenítőszerek rövid, ill. hosszú távú toxicitásának vizsgálata, mivel általános biocid hatásuknál fogva felhalmozódhatnak a környezetben, a beteg vagy az azokat alkalmazó személyzet szervezetében. Másik lehetséges veszélyforrás, hogy a fertőtlenítőszerek rezisztens mikroorganizmusokkal kontaminálódhatnak (pl. spórák, P.aeruginosa), és maguk is fertőzést terjeszthetnek.

Kézmosás. Ne feledkezzünk el a kézmosás jelentőségéről: a szappan és a víz ugyanis hatékonyan távolítja el a baktériumokat, nem toxikus, nem környezetszennyező. A sebek egyszerű átöblítése vízzel és szappannal sok esetben kevésbé káros, mint az antiszeptikumok alkalmazása. Szűk spektrumú, nem toxikus lokális antibiotikumok – mint pl. bacitracin, muporicin – átmenetileg alkalmazhatók és előnyben részesítendők az antiszeptikumokkal szemben.

Fertőtlenítő eljárások. Négy nagy csoportba sorolhatók:

Fizikai eljárások. Az antimikrobás hatás leginkább hőhatáson (száraz vagy nedves hő, autokláv 120 °C) vagy kisebb mértékben nem ionizáló sugárzáson (pl. UV, ibolyántúli stb.) alapul.

Kémiai eljárások. Fertőtlenítőszerek.

Kombinált eljárások. A fizikai és a kémiai eljárások együttes alkalmazása (víz és mérsékelt hő, pasztörizálás), sokszor mechanikai hatással kiegészítve (kesztyű, condom, respirátor) abból a célból, hogy megakadályozzuk a patogének szervezetbe jutását.

Speciális eljárások. Kombinált eljárások egy-egy műszer, eszköz, anyag fertőtlenítése kapcsán.

Fertőtlenítőszerek tulajdonságai. Korábban a fertőtlenítőszereken belül megkülönböztettek bakteriosztatikus, baktericid, sporocid, virocid, fungicid, paraziticid tulajdonsággal rendelkezőket.

Jelenleg inkább a következő felosztást részesítik előnyben:

Szelektív fertőtlenítőszerek – egy vagy néhány mikroorganizmus ellen hatnak.

Csoportspecifikus fertőtlenítőszerek – egy vagy több mikroorganizmus csoportra hatnak.

Széles spektrumú fertőtlenítőszerek – általános antimikrobás hatással rendelkeznek.

Az ideális fertőtlenítőszer tulajdonságai:

Legyen minél szélesebb spektrumú.

Minél rövidebb idő alatt fejtse ki maximális hatását.

Sem a tárgyakban, sem a szövetekben ne okozzon károsodást, de jó behatolóképességgel rendelkezzen.

Legyen stabil, szagtalan, olcsó, és hatását már ott lévő idegen anyagok (pl. fehérjék, exsudatum stb.) ne csökkentsék.

Valamennyi kritériumnak megfelelő fertőtlenítőszerrel ma sem rendelkezünk.

A leggyakrabban használt fertőtlenítőszer-csoportok

Alkoholok

A leggyakrabban használt alkoholok az etilalkohol (etanol), a propilalkohol és az izopropilalkohol. Antimikrobás hatásuk molekulatömegükkel, lánchosszúságukkal egyenes arányban áll. Fehérjekicsapó és vízelvonó tulajdonságuk révén hatnak, de csak a baktériumok vegetatív alakjait képesek elpusztítani (Gram-negatív baktériumok érzékenyebbek az alkoholra, mint a Gram-pozitívak!). A Mycobacterium, számos gomba és a lipofil vírusok érzékenyek 60–90%-os alkoholra.Mivel sporocid hatásuk nincs, rosszul penetrálnak a fehérjetartalmú szerves anyagokba, nem hatnak a hidrofil vírusok ellen és nincs reziduális aktivitásuk (teljesen elpárolognak), sterilizálásra nem alkalmasak. Kézfertőtlenítésre használhatók (bár a bőrt erősen szárítják)), a nosocomialis bakteriális fertőzésveszélyt csökkentik.

Önmagukban az alkoholokat ma már egyre kevésbé alkalmazzák, ugyanakkor kombinált fertőtlenítőszer-készítményekben felhasználják őket mint szinergistákat (pl. fokozzák a szennyoldó képességet, az antimikrobás effektust). Az etanol (etil-alkohol) 70%-os koncentrációban (Spiritus dilutus) baktericid, kisebb vagy nagyobb koncentrációban csökken a hatáserőssége. A propilalkohol és az izopropilalkohol 60–70%-os töménységben megfelelő bőrdezinficiens.

Glikolok

Kétértékű alkoholok, vízzel és alkohollal minden arányban hígíthatók. A trietilénglikol a levegő fertőtlenítésére alkalmas. Gőze a megadott koncentrációban nem toxikus (1 g/100 m3).

Aldehidek

Ebbe a csoportba tartoznak a legszélesebb spektrumú – baktericid, sporocid, virucid és fungicid hatású – fertőtlenítőszerek (egyedül a parazitákra nem hatnak). A fehérjék szabad aminocsoportjához kötődve kicsapják azokat. Antiszeptikumként nem használhatók szövetizgató hatásuk miatt. Különböző eszközök sterilezésére használják őket (a szöveteket erősen izgatják!). Széles körben a formaldehid, az ortoftalaldehid (OPA) és a glutáraldehid használata terjedt el. Egyes készítmények a szintén ebbe a csoportba tartozó glioxált is tartalmaznak.

A formaldehid kellemetlen szúrós szagú, a szemet és a légutak nyálkahártyáját irritáló folyadék, 40%-os vizes oldatát használják (100%-os oldata a formalin) pl. hemodializáló készülékek fertőtlenítésére, vakcinák készítésekor hozzáadott anyag.

A személyzetre fokozott figyelmet kell fordítani, a szer használatának időtartamát, módját munkaegészségügyi előírások szabályozzák.

A káliszappanos formaldehidoldat, a Liquor formaldehydi saponatus bevált antiszeptikum.

A glutáraldehid sporocid aktivitása jelentős. Mycobacteria ellen kevésbé hatásos, mint a formaldehid, a megfelelő hatáshoz hosszabb expozíciós idő kell.

A ortoftalaldehidantimikrobás spektruma hasonló a glutáraldehidéhez, de sokkal gyorsabban hat.

Fenol és fenolszármazékok

A fenol• (Phenolum, acidum carbolicum, karbolsav) volt az első antiszeptikum, amelyet Lister spray formájában használt, sebészeti műtétek alkalmával. Jelenleg kedvezőtlen fizikai, kémiai és toxikológiai tulajdonságai miatt ritkán használják. A fenolos fertőtlenítőszereket elsősorban kórházak, laboratóriumok berendezéseinek (ágyak, pultok, padló) felületi fertőtlenítésére alkalmazzák. A szubsztituált fenolszármazékok nem rendelkeznek az említett negatív tulajdonságokkal.

A fenolszármazékok közül megemlítendők: krezol (alkilgyököt tartalmaz), hexaklorofén•,klórhexidin•. Hatásmódjuk lényege, hogy a sejtfalat és a sejtmembránt károsítják, a fehérjéket kicsapják, enzimeket inaktiválnak. Baktericidek (mycobactérium ellen is hatásosak), fungicidek, a lipofil vírusokat inaktiválják. Sporocid hatásuk nincs. A hexaklorofént (Phlogosol) ecsetelésre, öblögetésre, szájnyálkahártya, íny, torok fertőtlenítésére használják, a klórhexidin (pl. Septofor) ugyancsak külsőleg használatos (hintőpor, kenőcs, krém, tabletta).

A hexaklorofént régebben újszülöttek fürdetésére használták, azonban lipofil ágens lévén felszívódott a bőrről, és koraszülöttekben agyoedemát, görcsöket okozott. Ma már nem használják erre a célra.

Halogének és halogéntartalmú szerek
Jód

Az elemi jód igen hatásos mikrobicid (baktericid, fungicid, virucid) hatással rendelkezik. A fehérjéket kicsapja, és a fehérjékhez adszorbeálódik. Behatol a bőr mélyebb rétegeibe is, és elpusztítja az ott állandóan jelen lévő reziduális baktériumflórát. Alkoholos oldatát (jódtinktúra) antiszeptikumként bőrfertőtlenítésére használták. Az egyre fokozódó jódallergia miatt az elemi jód helyett a jodoforok kerültek be a mindennapos gyakorlatba.

A jodoforok különböző detergenseknek az elemi jóddal alkotott komplexei. A povidon-jód• vízoldékony komplex (jód + polivinilpirrolidon, PVP), amelyből elemi jód szabadul fel. Hatásos lokális antibakteriális szer (Betadin szemcsepp, torokfertőtlenítő oldat, kenőcs, hüvelykúp). Használják műtétek előtti bőrfertőtlenítésre, sebek és fekélyek kezelésére stb.

Klór

A klór gáz halmazállapotban szinte kizárólag ivóvíz, ill. egyéb vizek fertőtlenítésére alkalmas. Különböző vegyületeit széles körben fertőtlenítőszerként használják. A klórból – vízzel egyesülve – hipoklórossav (HOCl) képződik, amely jól fertőtlenít. A szintén keletkező hipokloritionnak (OCl) nincs ilyen hatása. A HOCl optimális fertőtlenítő hatása a savas (pH 5) és az enyhén lúgos közeg (pH 7,5) között valósul meg.

A klórvegyületek hátránya, hogy fémet, műanyagot, gumit, textíliát roncsoló hatásuk van, és szerves anyagok jelenlétében (genny, vér, széklet stb.) mikrobicid hatásuk csökken, esetleg el is marad.

Kémiai felépítésük alapján a klórvegyületeket 2 csoportra osztják: szervetlen (nátrium-hipoklorit, klórmész) és szerves klórvegyületek (Kloramin B, Kloramin T, nátrium-diklórizociánurát, nátrium-triklórizociánurát). A hipokloritok abaktériumok membránját károsítják. Az elhalt szöveteket feloldják, szagtalanítanak. Baktericid, sporocid és virocid hatásúak. A klóros mész (Calcaria chlorata) erősen maró szer, ezért csak dezinficiensként (úszómedencék, szemétgödrök stb.) használható. A nátrium-hipoklorit• (Neomagnol) dezinficiensként és antiszeptikumként is alkalmazható. A Hypo néven ismert háztartási fertőtlenítőszer 4% aktiv klórt tartalmaz.

A Kloramin-B benzolszármazék (erre utal a B betű), vizes oldatban belőle hipoklórossav és klórgáz szabadul fel. Baktericid, virocid, még a HIV-vírusra, a hepatitis B-re is hat.

Szuperoxidizált víz

A só elektrolízisével oxidánsok – hipoklórsav és klór – keletkeznek, amelyek erős dezinficiensek és sterilizálószerek, endoszkópok, fogászati műszerek sterilizálására alkalmasak baktericid, fungicid, tuberculocid, sporocid hatásaiknál fogva.

Savak

Egyes szervetlen savak jelentős antimikrobás tulajdonsággal rendelkeznek, de szövetkárosító hatásuk korlátozza alkalmazásukat a betegellátásban. A bórsavat korábban gyógyszerként széles körben használták a gyógyításban, ma legfeljebb kisgyermekek száj soorjának (szájpenész) ecsetelésére vagy különböző vazelintartalmú kenőcsökben a gyulladás mérséklésére javasolják.

A humán medicinából a szerves savak mint fertőtlenítőszerek az elmúlt évtizedekben kikerültek. Használják őket az élelmiszeriparban (pl. benzoésav), a konzerviparban, a kozmetikában. A szalicilsav(Salicylic acid) a bőrgyógyógyászatban használatos (alkoholos oldat, tapasz, paszta) mint keratolitikum (3–6% koncentrációban), de fungicid hatása is van.

A mandulasav (fenilglikolsav) sója, a Methenamin mandelat vizeletfertőtlenítésre (E. coli, Aerobacter aerogenes, Str. faecalis fertőzésekben) alkalmas; elnyomja (nem gyógyítja) a húgyúti fertőzést. A vizelet savanyítása (pl. ascorbinsavval 5,5 pH alá) fokozza az antibakteriális hatást.

A methenamin (Hexamethylen tetraminum) belsőleg adható, 0,5–1,0 g dózisban, vizeletfertőtlentésre.

Lúgok

A lúgok közül a nátronlúg (NaOH), a kálilúg (KOH) és a mésztej használatos a gyakorlatban fertőtlenítésre. A nátronlúgot prionnal fertőzött felületek fertőtlenítésére használják.

Oxidálószerek

Fertőtlenítésre a szervetlen hidrogénperoxidot• (H2O2; Hyperol tbl.) és a szerves perecetsavat (CH3COOOH) alkalmazzák. Az ebbe a csoportba tartozó ún. peroxid vegyületek hatása azon alapszik, hogy a belőlük felszabaduló atomos (naszcens) oxigénnnek fehérjéket oxidáló, inaktiváló effektusa van. Ezen kívül az elhalt szöveteket roncsolják, a véralvadást gyorsítják. Ezek a vegyületek gyorsan bomlanak. Előnyös, hogy bomlástermékeik nem toxikusak. Bár antimikrobás hatásuk széles spektrumú, de nagyobb mennyiségű vér vagy genny vagy nagy mennyiségű mikroba meggátolhatja nem túl erős mikrobicid hatásukat.

A gőz halmazállapotú hidrogénperoxid (VPHP) sterilizálásra alkalmas (respirátorok, endoszkópok), kiválthatja a toxikus etilénoxidot vagy formaldehidet. A perecetsavat a 90%-os hidrogénperoxidból, ecetsav és kénsav hozzáadásával állítják elő. Robbanékony. Kis koncentrációban (0,1–0,5%) sebészeti, fogászati eszközök fertőtlenítésére használják. Az élelmiszeriparban is alkalmazzák, mert szagtalan, íztelen.

Tenzidek

Azokat az anyagokat, amelyek vizes oldatokban a felületi feszültséget csökkentik (víztaszítók; zsírok és olajok feloldásával és fellazítással hatnak), felületaktív vegyületeknek vagy tenzideknek nevezik. A kombinált fertőtlenítőszerekben lehetővé teszik a tisztító hatás mellett a fertőtlenítő hatóanyagok jobb behatolását.

A tenzideket – kémiai szerkezetük alapján – 4 csoportba lehet sorolni:

Anionaktív tenzidek. Önmagukban nem rendelkeznek komolyabb fertőtlenítő képességgel. Ide tartoznak a közönséges szappanok, a szintetikus mosó- és tisztítószerek. Szennyoldó és piszokeltávolító, valamint zsíroldó tulajdonságaik révén eltávolítják a felületről a szekrétumokat, a levált hámsejteket és természetesen az ezekben megbúvó baktériumokat. Ezzel elősegítik azt is, hogy az egyéb dezinficiensek jobb mikrobaölő hatást fejtsenek ki.

Kationaktív tenzidek. Az ide tartozó szappanok egyrészt abban különböznek az anionaktív csoportba tartozóktól, hogy itt kation a felszínaktív, zsírokat emulgeáló rész, ezenfelül a kémiai szerkezettől függően fertőtlenítő hatással is rendelkeznek.

Nem ionikus tenzidek. Jellemző rájuk, hogy nincs antimikrobás hatásuk, viszont kiváló zsíroldók és szennyeltávolítók. Ez utóbbi tulajdonságuk révén ugyancsak elősegíthetik más dezinficiensek jobb fertőtlenítő hatékonyságát (számos fertőtlenítőszerben adjuvánsként kombinálják!). Meg kell jegyezni azt is, hogy a kationaktív tenzideket nem szabad kombinálni anionaktívakkal, mert ez utóbbiak a kationaktívak fertőtlenítő hatását közömbösítik (a nem ionikus tenzidekre ez nem jellemző!).

Amfotér tenzidek. A kationaktív tenzidekhez hasonlóan fertőtlenítő és igen jó tisztító képességgel rendelkeznek.

Nehézfémek

Higany(Hg) A higany erősen környezetszennyező; egyes patogén baktériumok már rezisztensek higanyra. A fehérjék, enzimek SH-csoportját kicsapja. Vegyületei toxikusak. Ma is használják az etil-higany-tioszalicilsavat (thiomersal) különböző oldatok (szemcseppek, vakcinák, antitoxinok, immunológiai készítmények) sterilizálására. A fenil-higany-borát (Phenylhydrargyrum boricum, Phenomerborum) nyálkahártyák fertőtlenítésére használható antiszeptikum.

Néhány fertőtlenítőszer antimikrobás hatásának jellemzőit az 56.1. táblázat foglalja össze.

12.28. táblázat - 56.1. táblázat Néhány fontosabb fertôtlenítô antimikrobás aktivitása

Fertőtlenítőszer

Baktériumok

Spórák

Vírusok

Gombák

Gram-pozitív

Gram-negatív

lipofil

hidrofil

Alkoholok

– etanol

– izopropilalkohol

HS

HS

R

S

V

ND

Aldehidek

– glutáraldehid

– formaldehid

HS

HS

S

S

MS

S

Fenolok

– krezol

– hexaklorofén

– klórhexidin

HS

S

HS

MS

R

MS

R

R

R

S

R

V

R

R

R

R

R

ND

Klórtartalmú szerek

– Na-hipoklorit

HS

HS

S

(pH 7, 6)

S

S

(nagy konc.)

MS

Jódtartalmú szerek

– povidon-jód

HS

HS

S

(nagy konc.)

S

R

S


(Rövidítések – HS: highly susceptible; MS: moderately susceptible; ND: no data; R: resistant; V: variable)

Sterilizálás

A sterilizálás vagy más néven csíramentesítés olyan eljárás, amelynek során fizikai, kémiai hatásokkal a sterilizálandó anyagban elpusztítják a mikroorganizmusok különböző formáit.

A fizikai sterilizálás során különböző fizikai hatások (hő, besugárzás, szűrés) révén megy végbe a csíramentesítés. Hosszú ideig a nagynyomású gőzzel (120 °C, autokláv) való fertőtlenítés volt az alapeljárás eszközök fertőtlenítésére. Vannak azonban esetek, amikor ez a magas hőfok nem alkalmazható (pl. lencsék, műanyagok, gumik fertőtlenítése). Erre a célra az etilénoxidot használják. Ez a vegyület azonban toxikus: mutagen, carcinogen, ezért helyette ma korszerűbb szereket, vaporizált hidrogénperoxidot, perecetsavat, ózont stb. célszerű használni.

A kémiai sterilizálás során a csírátlanítás kémiai hatások következtében valósul meg (antimikrobás hatású aeroszolok, ill. gázok felhasználásával).

Kombinált sterilizálás az a folyamat, amikor a csíramentesítés a fizikai és kémiai eljárások együttes alkalmazásával lesz tökéletes.

Irodalom

Hernádi, F. : Fertőtlenítők. In: Gyires K. , Fürst Zs. (eds): Farmakológia és Farmakoterápia, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2007.

Katzung, B. G. , Masters, S. B. , Trevor A. J. (eds): Basic and Clinical Pharmacology. 11th ed. Lange, McGraw Hill, 2009.

Pechó Z. , Millassin M. : A járványügyi gyakorlatban és a beteg-ellátásban alkalmazható fertőtlenítő eljárások kézikönyve. 4. kiadás. Budapest, 2007.

Pechó Z. , Millassin M. : A betegellátásban alkalmazható sterilizáló eljárások módszertani kézikönyve. 5. kiadás. Budapest, 2006.

Rutala, W. A. , Weber, D. J. : Modern advances in desinfection, sterilization, and medical waste management. In: Wenzel, R. P. (ed.): Prevention and Control of Nosocomial Infections. 4th ed. p. 542. Lippincott Williams & Wilkins, Philadelphia, 2003.