Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia I.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

3.2. AZ EMBERI ÉLET GÖRBÉJE

3.2. AZ EMBERI ÉLET GÖRBÉJE

Minden más élőlényhez hasonlóan az ember élete is a conceptio pillanatától kezdődő emelkedő, majd egy ideig tartó tetőzés után lefelé hajló és az egyed halálával lezáruló görbével ábrázolható. E görbe különböző, többé-kevésbé élesen elválasztható, szakaszai a következők:

A méhen belüli fejlődés szakasza a conceptiótól a születésig tart. Emberben a terhességi idő átlagban 280 nap. A fejlődés első hónapjaiban az emberi magzatot embryónak, később pedig, amikor a külső testalak lényegében kialakult, fetusnak nevezzük.

A csecsemőkor a születéstől az első fogzás kezdetére (7. hónap), illetve a felállásra való igyekezetnek az eredményes kísérletezés stádiumába való eljutásáig (10–12. hónap) számítható.

Gyermekkor. Az első évtől a nemi érés kezdetéig (fiúk: 12–14 éves kor; lányok: 13–15 éves kor) tartó szakasz, amelyet különböző szempontok szerint további szakaszokra lehet bontani. Feltűnőbb anatómiai változásként a tejfogazatnak a maradandó fogazattal való felcserélődésének kezdetét (5. év) véve alapul, első és második gyermekkort lehet különválasztani. Más, a gyermek szellemi fejlődése és nevelése szempontjából fontos, beosztásokra nem térhetünk ki.

Serdülőkor (pubertas). Voltaképpen a gyermekkor utolsó szakasza, 2–3 év, amelynek során a nemi érés feltűnőbb változásai lezajlanak. Kezdete nagyon különböző időpontra esik, leánygyermekekben általában 1–2 évvel korábban (fiúk: 12–16 éves kor; lányok: 13–17 éves kor.) Végével a test növekedése még koránt sincs befejezve.

Ifjúkor (juvenilitas). A nemi érettség elértétől a növekedés befejeztéig (férfi: 20. év; nő: 24. év) számítható.

Az élet görbéjének tetőzése (az élet dele: maturitas) az öregedés külső jeleinek halmozottabb jelentkezéséig (40. év).

Az öregedés kezdete (senectus ingrediens) csak a nőnemben határolható el világosabban az öregedés későbbi fázisaitól a nemi ciklus megszűnésével (az 50. év körül: 45–55. év). A valóságban az öregedés első fontosabb jelei különböző szervekben és szövetekben már sokkal korábban, szinte azonnal a növekedés megszűnte körül, jelentkeznek.

Előöregkor vagy a haladó öregedés kora (presenium). Egyénenként az alkati típus szerint igen változó korszak, amelyben az öregedés határozott külső jelei ellenére (őszülés, a bőr jellegének megváltozása, főleg az időjárás hatásainak kitett helyeken) a szervek nagyobb mérvű öregkori visszafejlődése (involúció) még nem jelentkezik.

Más formában jelentkezik a nőnemben, amikor a szervezetet nagymértékben igénybe vevő ciklikus funkciók megszűnte után elért újabb egyensúly nagyon gyakran mind szellemi, mind testi vonatkozásban inkább bizonyos fellendülést (matrónakor) lehet észlelni.

Aggkor (senium). Általában a 70–75 éves koron túl, amikor a szervezet involúciós jelenségei előtérbe jutnak. Természetszerűen az életkor mutatja a legnagyobb egyéni változatosságot az involúciós jelenségeknek mind az időpontja, mind a fokozata tekintetében. E jelenségek nem kizárólag negatívan értékelendők, mert elsősorban a zsírpárna, a testtömeg, de számos más szerv természetes csökkenése elengedhetetlen feltétele a hosszú életnek, mert néhány csökkenő életfunkció – elsősorban a vérkeringés – nem képes hosszú ideig az élet deléhez tartozó nagyobb testtömeget ellátni.

Hogy az involúciós folyamatban melyik inkább az ok és melyik az okozat, az még nincsen teljesen tisztázva. Az elaggás biológiai és orvosi problémáival foglalkozó tudomány a gerontológia.[19]1

3.3. NEMI KÜLÖNBSÉGEK

Az állatvilágban, főleg a magasabb rendű törzsekben, általános elv szerint az emberben is, a nemek az egyedek két csoportjára különváltan jelentkeznek. A nemet meghatározó tényezőkkel és hatásmódjukkal a nemzőkészülék finomabb szerkezetének és fejlődési folyamatainak tárgyalása során foglalkozunk.

Elméletben a két nemhez tartozó egyedek száma emberben egyforma kellene, hogy legyen, a tényleges arány azonban ettől jelentős mértékben eltér. A valóságban lényegesen több hímnemű egyed kerül nemzésre, ami a nem mesterségesen bevezetett vetélések (abortus) során elpusztult magzatok között a fiúmagzatok lényegesen nagyobb számában mutatkozik. Születéskor az arány még mindig kissé a hímnem javára tolódott (leány: 100; fiú: 106). Az arány további alakulása igen bonyolult, és sok, részben nem tisztán biológiai tényezőktől függő folyamat. Ennek végeredményeképpen a nők átlagos életkora valamivel magasabb a férfiakénál, és főleg a fejlettebb civilizációjú társadalmakban a nők arányszáma nagyobb. Primitívebb társadalmi körülmények között általában nagyobb a férfiak arányszáma.

A nemek közötti különbségeket (dimorphismus sexualis) elsődleges és másodlagos bélyegekre lehet osztani.

Az elsődleges nemi különbségek a szaporodási szervekben jelentkeznek, ezeket tehát a nemi apparatus fejezeteiben tárgyaljuk.

A másodlagos nemi különbségek között a legszembetűnőbbek a testarányokban és a testet borító bőrön, elsősorban annak származékain jelentkezők. A nők teste a férfiénál egészében kisebb, testmagassága általában 10 cm-rel, testtömege 10 kg-mal kevesebb. Ezen belül a nő törzse, elsősorban a hasi része, aránylag hosszabb, míg a férfin a végtagok hosszabbak, és a fej relatíve is kissé nagyobb, főleg az arckoponyacsontok durvább kiképzése következtében. Feltűnő a férfi nagyobb vállszélessége a női medence nagyobb szélességével szemben, a végtagok végső részei (kéz és láb) nőben az egész test méreteihez viszonyítva is kisebbek, mint férfiban. A férfi bőre erősebben pigmentált, bőr alatti zsírpárnája gyengébb, ezért a bőr pontosabban visszaadja a bőr alatti izmok és csontrészek idomait. Szőrzetére jellemző a hajnak már a húszas években jelentkező kopaszodási hajlama, főleg a homlok oldalsó szögletében. Ennek oka a férfi nemi hormonok károsító hatása a fejtető hajhagymáira. Eunuchokra jellemző a haj gyermekded (a homlokba benövő) jellegének megmaradása. Ezzel szemben a test többi részén – főleg az europid emberfajtákban és a törzs elülső felszínén – férfi szőrzete erősebb. Különösen feltűnő a szeméremtájék szőrzetének a has középvonalában még az egyébként szőrtelen férfiban is a köldökig való felterjedése.

Ezzel szemben nőben a szeméremszőrzet a szeméremtájékon felfelé domború vonalban teljesen lezárul. E fontos nemi bélyeg ellentétes viselkedése nőben az orvost – egyéb tünetek hiánya mellett is – a gyakorlati szempontból fontos férfias típusú testalkatra figyelmezteti. Az arc szőrzete férfin a jellegzetes bajusz- és szakállnövekedést mutatja, míg nőn ezt a tájékot az arc többi pehelyszőrzetétől csak minimálisan eltérő szőrzet borítja.

A nő bőr alatti zsírpárnája sokkal fejlettebb, mint a férfié, ami a női test idomainak simább, kerekdedebb jellegét adja. Különösen fejlett a bőr alatti zsírpárna a mellkas elülső oldalán, ahol a tejmirigyet körülvevő sajátságos zsírtestet (corpus adiposum mammae) alkot. A női mell jellegzetes idomát ez a zsírtest adja, nem pedig a szoptatáson kívüli állapotban egyébként is jelentéktelen méretű tejmirigy. Erősen fejlett a nő bőr alatti zsírpárnája még a medence- és a fartájékon; a medencetájék szélességét nőben tehát nem egyedül a csontos medence nagyobb méretei, hanem a bőr alatti zsírpárna is okozza.

Kevésbé szembeötlő, mégis határozott különbségek mutatkoznak a legtöbb más szervrendszeren is.

A férfi csontjai nagyobbak, felületük durvább domborzatú, ami részben a rajtuk eredő erősebb izmokkal függ össze. Feltűnő a férfikoponya erősebben tagozott domborzata, különösen a szemöldökívek erősebb kiemelkedése, a homlok kissé dőltebb felülete. A csontos medence igen feltűnő különbségeiről a csonttan megfelelő fejezetében szólunk.

A férfi izomzata relatíve is fejlettebb. A legtöbb belső szerv mérete férfiban abszolúte, sőt soké (pl. agyvelő) relatíve is valamivel nagyobb. Ezt a különbséget a nő viszonylag több zsírszövete egyenlíti ki. Egyetlen kivétel a nő mind relatíve, mind abszolúte is nagyobb lépe (nő: 140 g; férfi: 115 g), ami talán összefügg a nő orvosi tapasztalat szerint nagyobb ellenálló képességével vérveszteség esetén.

Igen feltűnő a másodlagos nemi jelleg a gége alakjában és méretében. A férfi gégéje erősen előugró (ádámcsutka), hangszalagai hosszabbak, ebből következik a férfi mélyebb hangja, és a fiúk nemi érésével – a gége gyors növekedése során – bekövetkező feltűnő hangváltozás. Sajátságos különbözőség a vörösvérsejtek nagyobb száma férfiban (férfi: 5 000 000/mm3; nő: 4 500 000/mm3). A másodlagos anatómiai nemi bélyegekkel ennek megfelelő fiziológiai különbözőségek is járnak, ezek azonban már kevésbé megfoghatók, és tisztán biológiai eredetük vitatható, mint pl. elsősorban a magasabb rendű idegműködések terén jelentkező nemi különbségek. Még aránylag a legjobban lemérhetők a sportteljesítménybeli különbségek, amelyek a férfi izomrendszerének és esetleg a közvetlenül ehhez tartozó idegi mechanizmusok erősebb fejlettségére utalnak.

Mindezen különbségek teljesen érthetők, ha a szaporodási funkciókkal kapcsolatos biológiai terheknek a két nemben nagymértékben egyenlőtlen elosztását figyelembe vesszük.



[19] 1 A magas korú egyének orvoslásának gyakorlatával foglalkozó orvostudományi ág a geriatria.