Ugrás a tartalomhoz

Funkcionális anatómia III.

János, Szentágothai, Miklós, Réthelyi (2006)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

8.4. A KÖRNYÉKI IDEGRENDSZER

8.4. A KÖRNYÉKI IDEGRENDSZER

A környéki idegrendszer (systema nervosum periphericum) az idegrendszernek az a része, amely behálózza a testet. Kapcsolatban áll a központi idegrendszerrel az elsődleges érzőneuronok, a motoneuronok és a vegetatív preganglionaris neuronok axonjai révén. Az elsődleges érzőneuronok – amelyek sejttestei a peripheriás idegrendszer érző dúcaiban helyezkednek el – szenzoros ingerületeket szállítanak a peripheria felől a központi idegrendszer felé, míg a szomatikus motoneuronok és a vegetatív preganglionaris neuronok – amelyek sejttestei a központi idegrendszerben helyezkednek el – a központi idegrendszer ingerületeit közvetítik a peripheria felé. A szenzoros (szomato- és visceroszenzoros), szomatomotoros és vegetatív preganglionaris (visceromotoros) rostok nagy idegkötegeket kialakítva érik el a központi idegrendszert: ezek az agyidegek és a gerincvelői idegek. A környéki idegrendszer az agyidegeket és a gerincvelői idegeket felépítő axonkötegek elágazódása révén kialakuló peripheriás idegekből (nervus) és az idegek mentén elhelyezkedő, idegsejteket tartalmazó idegdúcokból (ganglion) épül fel. Az idegdúcokat a bennük elhelyezkedő idegsejtek morfológiája és funkciója alapján két nagy csoportra oszthatjuk: 1. érződúcok és 2. vegetatívdúcok. Az érződúcokban (ganglion spinale és az agyidegek érződúcai) az elsődleges érző neuronok pseudounipolaris sejttestei foglalnak helyet. A vegetatív dúcokban a postganglionaris neuronok multipolaris neuronjainak sejttesteit találjuk, a részletesebb leírását lásd a vegetatív idegrendszernél.

A környéki idegrendszer fejlődése

A velőlemeznek velőcsővé való záródása során a velőlemez két oldala és rostralis pólusa mentén elhelyezkedő sejtek elkülönülnek az ectoderma lateralisabb részeitől. A záródó velőcsővel együtt a velőlemez két oldalán elhelyezkedő sejtek is lefűződnek az ectodermáról és a velőcsőtől dorsolateralisan kialakítanak egy-egy sejtoszlopot: ez a dúcléc (crista neuralis). A dúcléc rostralis folytatásába eső, a velőcső rostralis végét körbevevő ectodermacsíkot pedig, amelynek bizonyos részei a fejlődés során ugyancsak a mélybe burjánoznak, placod-lemez néven különítjük el az ectoderma többi részétől (8/66. ábra).

A dúclécet a kifejlődő ősszelvények hamarosan különálló sejtcsoportokra szabdalják, amelyek kétoldalt gyöngyfüzérszerűen kísérik a velőcsövet. E sejtcsoportok intenzív sejtszaporodással hamarosan elég nagy méretű tojásdad képződmények, a csigolya közötti dúcok telepeivé lesznek. Méretük fiatal embryóban (8/65. ábra) meglepően nagy. A dúcléc csupán a gerincvelőnek megfelelő velőcsőszakaszon fejlődik ki tökéletesen, a hátsó agyhólyag mentén már gyengébbé válik, és a középagy magasságában teljesen elvész.

A placod-lemez fordítva: épp a velőlemez elülső, szélesebb, tehát az agyhólyagnak megfelelő területen fejlődik ki (8/66. ábra),és a rhombencephalon területén fokozatosan elvékonyodik, illetve helyet ad az erősebb dúclécnek. A velőcső záródásakor a placodlemez kívül marad az ectodermában, de hámja rendelkezik azzal a potenciával, hogy helyileg különböző (a környező szövetektől reáható) indukciós hatásokra a mélybe burjánozzék, és különböző természetű részben idegi, részben nem idegi szöveteket alkosson.

♦ A placod-lemez közepe az embryo legelején az agytelep nagyfokú növekedése folytán az elemi szájgödör mélyébe kerül, s ott a Rathke-tasak alakjában türemkedik a mélybe, a hypophysis elülső lebenyének szövetét adja (hypophysis-placod).

♦ Az előbbitől kétoldalt a placod ectodermája megvastagodik, majd a környező szövettől körülnőve, a mélybe süllyed; ezek az orr-placodok, és az elsődleges orrgödör mélyén a szaglóhám sejtjeit adják.

♦ Az orr-placodtól ismét oldalt a két lencse-placodnak megfelelően a hám ott vastagszik meg, ahol az ectoderma alá az agytelepből kitüremkedő szemkehely helyezkedik el. E megvastagodások a mélybe türemkedve és a felületi hámról lefűződve, a szemlencse telepét adják.

8/65. ábra. 10 mm-es testhosszú embryo dúctelepei (zöld) és környéki idegei (sárga) (Streeter nyomán)

♦ Az előbbitől hátrafelé megvastagszik az ectoderma, és ugyancsak a mélybe burjánzik; ez a trigeminus-placod. Ebből fejlődik a nervus trigeminus érződúca (ganglion trigeminale). A ganglion trigeminalénak valószínűleg nem az egész anyaga lesz a placodból, hanem ennek hámja a mélyben összeolvad a dúcléc legelülső részével. Hasonló módon a legtöbb agyidegi érző dúc sejtjei és egyéb sejtszármazékai (Schwann-sejtek; lásd később) részben placodalis, részben dúcléc eredetűek.

♦ A trigeminus-placod mögött az ectoderma valódi hámhólyag alakjában süllyed a mélybe, és fűződik le: ez a hallóhólyag (acusticus-placod). Ebből lesz a labyrinthus hámja és a nervus vestibulocochlearis érződúcai, bár az utóbbiakban a dúcléc anyaga is részt vesz.

8/66. ábra. A velőlemez és az elülső részét körülvevő placodcsík, valamint ennek származékai erősen sémásan

♦ A hallóhólyag mögötti placodlemez szélesebb, és egy dorsalis, illetve ventralis hámmegvastagodást képez. A dorsalis hámmegvastagodás a nervus facialis, glossopharyngeus és vagus érződúcainak alkotásához már csak kis részben járul hozzá. Fontosabb a ventralis, ún. epibranchialis placod, amelynek hámja, mint a neve is mutatja, a külső kopoltyúbarázdák mélyére kerül, főleg az I. és a II., és részben még a II. és a III. kopoltyúív között. Valószínűleg ez a placodalis szövetanyag képezi eredetét az ízlelőbimbók másodlagos érzéksejtjeinek.

A környéki idegek kialakulásának elvét egy gerincvelői ideg példáján mutatjuk be. A dúclécben levő sejtek egy része neuroblasttá differenciálódik; ezek hamarosan orsóalakot vesznek fel, és egy centralis nyúlványt növesztenek a velőcső felé (8/67. ábra, A).E nyúlványok a gerincvelői ideg dorsalis gyökerét alkotva (radix dorsalis) a velőcső dorsalis oldalán lépnek be. A sejtek peripheriás nyúlványai az embryo szövetei között tapogatóznak előre leendő peripheriás végcéljaik felé. A dúcléc eme neuronjai lesznek a gerincvelői ideg elsődleges érző neuronjai. Ugyanekkor a velőcső elülső állományában nagy motoros neuroblastok differenciálódnak, amelyek axonjai elöl, a gerincvelői ideg ventralis gyökerét alkotva (radix ventralis) lépnek ki a gerincvelőből, és az érzőneuronok peripheriás nyúlványaival elkeveredve tapogatódznak a peripheria – persze elsősorban az izomtelepek – felé. Egyidejűleg a dúcléc neuroblastjainak egy másik csoportja előrefelé kezd vándorolni. Ezek a sejtek (sympathicoblastok) az aorta oldalán telepszenek le, és a vegetatív ganglionokat hozzák létre.

A 8/67. ábra, B egy valamivel későbbi fejlődési stádiumot rögzít. Itt mind az érző-, mind a motoros neuron már elérte azt a szervtelepet, amelyben végződik, és amelyben az érzőrostok receptorokat, a motoros rostok pedig izmokban motoros idegvégződéseket fognak (jóval később) kiépíteni. A motoros gyökér és az érzőgyökér spinalis dúctól distalis szakasza kevert rostú gerincvelői ideggé (nervus spinalis) egyesült, sőt, jellemző módon, minden gerincvelői idegnek van egy ventralis és egy dorsalis ága (ramus ventralis, ramus dorsalis), melyeknek általában mindegyike tartalmaz érző- és motoros rostokat. Ami lényegesebb változás, hogy a dúcléc sejtanyagából egy további sejtféleség, a Schwann-sejtek differenciálódtak. Ezek ellepik a kinövő idegrostokat, mégpedig nemcsak az érzőket, hanem a mozgatókat is. Vándorlás közben tovább szaporodva előbb egy-egy sejt több rostot is beborít, később egy-egy rostot gyöngyfüzérszerűen elrendezett Schwann-sejtek sora vesz körül, amelyek a rostok körül kialakítják a myelinhüvelyt. – A dúclécből fejlődő érzőneuronok elvesztik orsóalakjukat, és házából kinyúló csigához hasonlóvá válnak. Ez a pseudounipolarisatiós folyamat az eleinte bipolaris sejteknek a kifejlett dúcokra jellemző pseudounipolaris neuronokká való átalakulását eredményezi. – Végül a velőcsőben egy újabb sejtgeneráció különül el a többi sejttől, amelynek idegnyúlványa az elülső gyökéren kilép, de attól hamarosan medial felé eltér. Ezek a leendő vegetatív preganglionaris neuronok. Idegnyúlványaik az aorta telepe mellett felsorakozó sympathicoblastok felé igyekeznek. E sympathicoblastok közben már kezdik kinöveszteni axonjaikat a zsigeri szervek, azaz leendő végződési területük felé.

A 8/67. ábra, C még előrehaladottabb fejlődési stádiumot jelez, amelyben úgyszólván a peripheriás idegszelvény minden lényeges része és az egymás közti relációk elvben kialakultak. A spinalis dúcok sejtjeinek pseudounipolarisatiója már gyakorlatilag befejeződött. Centralis idegnyúlványuk a gerincvelő hátsó kötegeit alakítja ki; distalis idegnyúlványaikat mindenütt kb. 250 μm hosszú szakaszokban borítják a Schwann-sejtek. A gerincvelő elülső szarva is kialakult, mozgató neuronjainak idegnyúlványai elérték izomtelepeiket, és kezdik kiépíteni kapcsolataikat az izomrostokkal. A gerincvelő szürkeállományának oldalsó részén csoportosuló vegetatív preganglionaris neuronok idegnyúlványai az elülső gyökéren kilépve, hamarosan medial felé elhajlanak az aorta irányába, és a későbbi ramus communicans albust képezik. Az aorta melletti sympathicoblastok három csoporttá váltak: 1. Egy részük a csigolyateleptől oldalt maradva a paravertebralis sympathicus dúclánc (truncus sympathicus) telepét hozza létre. 2. Egy másik csoportjuk előrébb vándorol az aorta telepe és a zsigerek közé. Ez a későbbi prevertebralis dúcok (ggl. celiacum, mesentericum superius et inferius) telepe. Mindkettőhöz vezetnek preganglionaris rostok. Míg azonban a paravertebralis sympathicoblastok sejtjeinek nyúlványai főleg a kevert gerincvelői ideg rostjaihoz csatlakoznak vissza, addig a prevertebralis telep sympathicoblastjai elsősorban a zsigerekhez küldik rostjaikat. Mindkét sympathicus sejttelep idegnyúlványait szintén ellepik a Schwann-sejtek. 3. Végül a sympathicoblastok egy harmadik csoportja más irányban differenciálódik. Ezekből nem idegsejtek, hanem adrenalomedulloblastok (vagy phaeochromoblastok) lesznek, amelyek előrevándorolva a mellékvesekéreg hámtelepét adó celomahám-burjánzás medialis-hátsó oldalához csatlakoznak. Eleinte a két telep csak érintkezik egymással, de a gyorsan növő mellékvesekéreg-telep hamarosan körülnövi az adrenalomedulloblastok telepét, és ezzel a mellékvesevelő-állomány későbbi bezárt helyzetébe kerül. Az adrenalomedulloblastok származása alapján logikus az a belső elválasztású szerveknél már említett tény, hogy a mellékvese velőállományának sejtjeit, más zsigeri szövetektől eltérően, nem postganglionaris, hanem preganglionaris sympathicus neuronok idegzik be.

8/67. ábra. A gerincvelői szelvényhez tartozó peripheriás idegek kialakulása. A: az elsődleges érző és motoros neuronok axonjainak korai kinövési stádiuma; B: előrehaladottabb stádium a spinalis dúcsejtek pseudounipolarisatiójának kezdetével; a Schwann-sejtek kirajzása (nyíl) a dúcteleptől; C: a peripheriás idegek kialakulása lényegében befejeződött, az axonokat Schwann-sejtek gyöngysorszerűen borítják. A paravertebralis sympathicus dúctelepből kivándorolnak prevertebralis dúctelepet létrehozó sympathicus neuroblastok és az adrenalomedulloblastok

A sympathicus dúctelepekből kivándorló, nem idegi irányban differenciálódó sejtek nem mind adrenalomedulloblastok. Számos csoportjuk a test legkülönbözőbb részeibe vándorol és megmarad – legalábbis egy ideig – mint paraganglion, illetve mint a medencei zsigerek falában elszórt krómaffin szövet. Valószínűleg a glomus caroticum sejtjei is ilyen eredetűek. Minthogy mindezen szövetek közös vonása, hogy – habár néha már csak jelzetten – krómaffin jellegűek, azaz katecholamionokat termelnek, a sejtek őseit régebben pheochromoblastoknak nevezték.

Fontos a 8/67. ábra keresztmetszeteivel kapcsolatban megérteni, hogy kisebb-nagyobb eltérésekkel a test minden szelvényében hasonló fejlődési folyamatok zajlanak le. A szomszédos szelvények elemei egymással összefonódva alkotják pl. a gerincvelői idegek nagy fonatait (plexus cervicalis, plexus brachialis, plexus lumbalis, plexus ischiadicus), a vegetatív elemek pedig egymással a test hossztengelye mentén húzódó nagy hosszanti fonatokat. Sympathicus idegsejtek azonban csak a dúcléc későbbi Th1–L3 szelvényeiben fejlődnek ki, tehát minden sympathicoblast és pheochromoblast e szelvények származéka. A gerincvelő caudalis szakaszaiban hasonló módon caudalis parasympathicus elemek fejlődnek ki.

Agyidegek

Az agyidegek (nervi craniales) sorában nem foglalkozunk a kifejezetten érzékszervi agyidegek (I., II. és VIII.) leírásával. Ezek ismertetése központi pályáikkal és kapcsolataikkal együtt logikusabban kapcsolódik az érzékszervek ismertetéséhez.

A fennmaradó agyidegek leírásához tudnunk kell, hogy a III., a IV., a VI. és a XII. agyideg mint tisztán motoros idegek és az V., a VII., a IX., a X. és részben a XI. mint kopoltyúívidegek bizonyos közös vonásokkal bírnak.

A 12 pár agyideg a következő:

♦ I. nervi olfactorii (szaglóidegek);

♦ II. nervus opticus (látóideg);

♦ III. nervus oculomotorius (közös szemmozgató ideg);

♦ IV. nervus trochlearis (sodorideg);

♦ V. nervus trigeminus (háromosztatú ideg);

♦ VI. nervus abducens (távolító ideg);

♦ VII. nervus facialis (arcideg);

♦ VIII. nervus vestibulocochlearis (egyensúlyi és hallóideg);

♦ IX. nervus glossopharyngeus (nyelv–garat ideg);

♦ X. nervus vagus (bolygóideg);

♦ XI. nervus accessorius (járulékos ideg);

♦ XII. nervus hypoglossus (nyelv alatti ideg).

Nervus oculomotorius (III.)

A közös szemmozgató ideg nevének megfelelő működésű. Szomatomotoros része a hat külső szemizom közül négyet (m.rectus bulin superior, m. rectus bulbi inferior, m. rectus bulin medialis, m. obliqus bulbi inferior) és a szemhéjemelő izmot (m.levator palpebrae superioris) idegzi be. Vegetatív (parasympathicus) része a ganglion ciliare útján a szem belső simaizmai közül az alkalmazkodást végzőizmot (m. ciliaris) és az irisben található pupillaszűkítő izmát (m. sphincter pupillae) idegzi be.

1. Agyi eredés. Szomatomotoros magva (nucleus motorius nervi oculomotorii) a mesencephalonban, a colliculus superior magasságában, a substantia grisea centralis ventralis részében, a fasciculus longitudinalis medialis alkotta vályúban fekszik. Vegetatív (parasympathicus) motoros magva (Edinger–Westphal-féle mag) a szomatomotoros magtól dorsalisan helyezkedik el.

2. Agyi kilépés. A fossa interpeduncularis oldalsó részében a sulcus nervi oculomotoriiben.

3. Duralis kilépés. A processus clinoideus posteriortól oldalt furakszik be a sinus cavernosusba, melyben eleinte legfelül fekszik, később a nervus trochlearis és nervus ophthalmicus fölé kerül.

4. Koponyai kilépés: fissura orbitalis superior.

5. Lefutás. A nervus opticustól lateralisan haladva előre a szemgödörben ágaira oszlik.

6. Ágai:

a) Ramus superior.

♦ izomágak: motorosán beidegzi a m. rectus superiort és a m. levator palpebrae superiorist.

b) Ramus inferior:

♦ radix oculomotoria: preganglionaris rostokat visz a ggl. ciliaréhoz;

♦ izomágak: motorosan beidegzik a m. rectus bulbi inferiort, medialist és a m. obliquus bulbi inferiort.

7. Ganglion ciliare. A n. opticus és a m. rectus bulbi lateralis közé ékelt, lapos vegetatív dúc, közvetlenül a nervus nasociliaris alatt. Preganglionaris rostjait az Edinger–Westphal-magból indulnak, és a már említett radix oculomotoria útján jutnak el a ganglion ciliaréhoz. Postganglionaris rostjai a nervi ciliares breves, amelyek a nervus opticus mentén haladva belépnek a szemgolyóba, és beidegzik a m. ciliarist és a m. sphincter pupillaet.

Nervus trochlearis (IV.)

A sodorideg egyetlen szemizmot (m.obliquus bulbi superior) idegez be.

1. Agyi eredés. Szomatomotoros magva (nucleus motorius nervi trochlearis) a nucleus motorius nervi oculomotorii caudalis folytatásában a mesencephalon substantia grisea centralisának ventralis részében a colliculus inferior magasságában van.

2. Agyi kilépés. Gyökérrostjai az aqueductus cerebrit dorsal felől megkerülve teljesen kereszteződnek, és a frenulum veli medullaris superioris két oldalán a mesencephalon dorsalis felszínén lépnek elő.

3. Durai kilépés. Az ideg, a cisterna ambiensben ventralis irányban futva megkerüli a mesencephalont. A cisterna ambienst elhagyva a tentorium cerebelli elülső széle alá kerül, és itt a processus clinoideus posteriorhoz menő duraredő alsó oldalán befurakszik a sinus cavernosusba.

4. Koponyai kilépés: fissura orbitalis superior.

5. Lefutás. Az orbita csúcsában minden más képlet felett áthúzódik az orbita medialis oldalába, és ott mindjárt benyomul a m. obliquus superiorba.

Nervus trigeminus (V.)

A háromosztatú agyideg az egész arcnak, a szemüregnek és a szemnek, az orrüregnek, a szájüregnek, a fogaknak, és a nyelv elülső kétharmadának általános érzőidege; az 1. kopoltyúívhez tartozó rágóizmok, a m. mylohyoideus és a m.digastricus elülső hasának, a m.tensor veli palatininek és m. tensor tympaninak mozgatóidege.

1. Agyi eredés. A nervus trigeminusnak egy szomatomotoros (nucleus motorius nervi trigemini) és három szomatoszenzoros (nucleus principalis sensorius nervi trigemini, nucleus tractus spinalis nervi trigemini, nucleus mesencephalicus nervi trigemini) magva van.

A nucleus motorius nervi trigemini a híd tegmentumában található, tőle lateralisan fekszik az érzőrostok egy részét fogadó nucleus principalis sensorius nervi trigemini. A n. trigeminus törzsén keresztül a hídba belépő érző rostok másik része egy leszálló rostköteget hoz létre (tractus spinalis nervi trigemini), amely a medulla oblongatában elhelyezkedő és a felső nyaki gerincvelő substantia gelatinosájába átmenő, félhold alakú átmetszetű nucleus tractus spinalis nervi trigeminiben végződnek. A nucleus mesencephalicus nervi trigemini a mesencephalonban a substantia grisea centralis oldalsó részében foglal helyet. A másik két szenzoros magtól alapvetően különbözik, benne elsődleges érző – pseudounipolaris – idegsejtek találhatók. (Részletesebben lásd az agytörzs leírásánál.)

2. Agyi kilépés. A híd és a hídkarok átmeneténél elöl lép elő a híd állományából, alul elhelyezkedő érző gyökérrel (radix sensoria), és felette az érzőrész vájulatába belefekvő kisebb motoros gyökérrel (radix motoria).

3. Duralis kilépés. Atentorium cerebelli alatt annak a pyramis csúcsán tapadó részén lép be a dura maternek a pyramis csúcsa felett elhelyezkedő lapos zsákszerű kitüremkedésébe (cavum trigeminale). Itt fekszik félhold alakú dúca a ganglion trigeminale, előretekintő domborulattal. A motoros rész a cavum trigeminaléban belülről megkerüli az érzőrészt, és alsó felszínén a dúc lateralis oldala felé halad, ahol a 3. ághoz csatlakozik. A ganglion trigeminale domborulatából lép ki a nervus trigeminus három fő ága, amelyek külön nyíláson hagyják el a koponyaüreget, s teljesen önálló lefutásúak és elágazásúak, ezért az ideget a továbbiakban a három fő ágnak megfelelően három külön szakaszban tárgyaljuk.

Nervus ophthalmicus (V/1.)

3. Duralis kilépés. Acavum trigeminaléból az ideg belép a sinus cavernosus oldalfalába.

4. Koponyai kilépés: fissura orbitalis superior.

5. Lefutás. Aszemüregbe lépve azonnal három ágra válik, amelyek a következők: 1. n. frontalis, 2. n. lacrimalis, 3. n. nasociliaris.

6. Ágai:

1.2. táblázat -

N. frontalis: az orbita felső fala és a m. levator palpebrae superioris között húzódik előre a szemüreg felső széléhez, ahol n. supraorbitalisra és n. supratrochlearisraoszlik.

N. supraorbitalis: két ágra válva (ramus medialis et ramus lateralis) a m. orbicularis oculi rostjai között a homlokra kerül, ahol beidegzi a homlok bőrét.

N. supratrochlearis: a m. levator palpebrae superioris belső éle mentén halad előre. Ágai a felső szemhéj mediális részében, továbbá az orrgyök és a homlok középső részének bőrében végződnek.

N. lacrimalis: az orbita felső fala alatt a m. rectus bulbi lateralis felső széle mentén halad a könnymirigyhez, melyhez érzőágakat ad. A könnymirigybe való belépése előtt a nervus zygomaticustól a könnymirigyhez húzódó postganglionaris vegetatív (parasympathicus) rostokat vesz át.

N. nasodliaris: a n. opticus és a m. rectus bulbi superior között a n. opticust felülről keresztezve halad előre- és medial felé, majd végágaira oszlik, melyek a következők:

N. infratrochlearis: a belső szemzúg bőrében és az orrháton ágazódik el.

N. ethmoidalis anterior: a foramen ethmoidale anteriusba lép, amelyen keresztül az elülső koponyagödörbe jut, ahonnan a lamina cribrosan keresztül az orrüregbe tér. A koponyaüregben ágat ad a dura materhez (ramus meningeus anterior). Az orrüregbe térő ága az orrüreg és az orr melléküregek nyálkahártyájának a beidegzésében vesz részt.

N. ethmoidalis posterior: a foramen ethmoidale posteriorba lép és a hátsó rostasejtek nyálkahártyájának beidegzésében vesz részt.

Nn. ciliares longi: a nervus opticus mentén haladva a szemgolyóba lépnek. Az ínhártya és érhártya között futnak a szem elülső részéhez, ahol a szaruhártyában végződnek.

Ramus communicans cum ganglion ciliare: a ganglion ciliaren húzódnak át anélkül, hogy annak sejtjeivel szorosabb viszonyba kerülnének.


Nervus maxillaris (V/2.)

3., 4. Duralis és koponyai kilépés: foramen rotundum.

5. Lefutás. A koponyából kilépve a fossa pterygopalatinaba kerül, ahol végágaira oszlik.

6. Ágai:

1.3. táblázat -

N. infraorbitalis: a fissura orbitalis inferioron belép a szemüregbe, annak alsó falán belefekszik a sulcus infraorbitalisba, majd a canalis infraorbitalisba, és kilép a foramen infraorbitalen az arcra, ahol seprűszerűen elágazik a felső ajakhoz, az orrszárnyhoz és az alsó szemhéjhoz. Lefutása közben ágakat ad a felső fogakhoz:

Nn. alveolares superiores posteriores: még a fossa pterygopalatinaban válnak le a n. infraorbitalisból. Leszállnak a tuber maxillaen levő csatorna nyílásokhoz. A maxilla kis csatornáiban futnak a felső nagyőrlők gyökereihez.

Nn. alveolares superiores medii et anteriores: a n. infraorbitalisból a sulcus illetve a canalis infraorbitalisban válnak le és a maxilla oldalsó falában haladnak le a felső fogak gyökereihez.

N. zygomaticus: a fissura orbitalis inferioron belép a szemüregbe, annak oldalsó részén halad előre, majd az os zygomaticum Y-alakban elágazódó csatornáján két végágra válva kilép az arcra. Lefutása közben egy oldalágat ad:

Ramus communicans cum nervo lacrimalis: anastomozáló ág a n. lacrimalishoz. Az ideget nem a n. maxillarisból jövő axonok, hanem a ganglion pterygopalatinumból származó vegetatív (parasympathicus) postganglionaris rostok alkotják, melyek a könnymirigyet látják el secretomotoros rostokkal. A n. zygomaticus csupán a fossa pterygopalatinaban felveszi és egy darabon szállítja ezeket a rostokat.

Nn. palatini: a canalis palatinus majorban leszállnak a szájüregbe, ott egy nagyobb ág (n. palatinus major) előrehalad a kemény szájpadhoz, és kisebb ágak hátra a lágy szájpadhoz (nn. palatini minores).

Rr. nasales posteriores: a foramen pterygopalatinumon belépnek az orrüregbe, s innen a rr. nasales posteriores mediales az orrsövényen, a rr. nasales posteriores laterales az orrüreg oldalfalán ágaznak el.


Nervus mandibularis (V/3.)

3., 4. Duralis és koponyai kilépés: foramen ovale.

5. Lefutás. A koponyából való kilépés alatt közvetlenül ered törzséből a ramus meningeus, majd két ágcsoportra válik; ezek az elülső (motoros) ágcsoport és a hátulsó (érző) ágcsoport.

6. Ágai:

1.4. táblázat -

Ramus meningeus: az a. meningea mediával együtt a foramen spinosumon keresztül visszalép a koponyaüregbe, és a fossa cranii media területén a dura matert idegzi be.

Motoros ágcsoport (n. masticatorius): a n. mandibularis törzséből való leválása után oldal felé és előre halad, majd végágaira oszlik.

N. massetericus: a hasonnevű izomhoz.

Nn. temporales profundi: a m. temporalishoz.

N. pterygoideus lateralis et medialis: a hasonnevű izmokhoz.

N. musculi tensoris tympani: a hasonnevű izomhoz.

N. musculi tensoris veli palatini: a hasonnevű izomhoz.

N. buccalis: a mozgatócsoport egyetlen érzőága. A m. pterygoideus lateralis két része között lép át, az arc mély zsírcsomója felett elhaladva a m. buccinatoron halad a szájzug felé. A pofa nyálkahártyáját, a foghús külső oldalát és a szájzug körüli bőrt látja el érzőágakkal.

Érzőág-csoport: Az érző törzs lefelé halad a m. pterygoideus lateralis és medialis között, majd végágaira válik.

N. auriculotemporalis: két, az a. meningea mediát közrefogó gyökérrel ered a n. mandibularis hátsó részéből, a mandibula nyakát hátulról kerüli meg, belülről kifelé átfúrva a glandula parotist a fülkagyló előtt a járomívet keresztezve halad fel a halánték bőre alatt. Érzően ellátja a rágóízületet, az elülső hallójáratot, a dobhártya elülső részét, a fültőmirigyet. A ganglion oticumból elválasztó rostokat visz a parotishoz (lásd n. IX-nél)

N. alveolaris inferior: a m. pterygoideus medialis külső oldalán halad lefelé, majd a foramen mandibulaen keresztül belép a canalis mandibulaeba. Ágai:

N. mylohyoideus: az érzőág-csoport motoros ága. Még a canalis mandibulaeba való belépés előtt ágazik el a n. alveolaris inferiorból. A mandibula hasonnevű vályújában húzódik le a trigonum submandibulare elülső részébe, s ott belép a m. mylohyoideusba és a m. digastricus elülső hasába, amelyeket motorosan beidegez.

Rr. dentales: a canalis mandibulaeban válnak le a n. alveolaris inferiorból. A mandibula processus alveolarisában fonatot képezve ellátják az alsó fogakat és a foghúst.

N. mentalis: a n. alveolaris inferior végága. A foramen mentalén lép elő, és érzőágakkal ellátja az alsó ajkat és az áll bőrét.

N. lingualis: a n. alveolaris inferior előtt húzódik lefelé a m. pterygoideus lateralis és medialis között. Itt csatlakozik hozzá hegyesszögben hátulról a n. facialis egy ága, a chorda tympani. Ívben lefelé haladva bejut a sulcus lateralis linguaeba, ahol legfelül csupán a szájfenék nyálkahártyájától fedetten halad. Alulról megkerüli a ductus submandibularist, és ennek medialis oldalára kerülve felfelé belép a nyelvbe. A nyelv elülső kétharmadának általános érző idege. A chorda tympaniból ízérző rostokat visz a nyelv elülső kétharmadához, a ganglion submandibulareból pedig elválasztórostokat visz a glandula sublingualishoz és a glandula submandibularishoz (lásd n. VII-nél).


Nervus abducens (VI.)

A távolító ideg egyetlen szemizmot (m. rectus bulbi lateralis) idegez be.

1. Agyi eredés. Szomatomotoros magva (nucleus motorius nervi abducentis) a hídban a IV. agykamra fenekén a colliculus facialis mélyén helyezkedik el. A n. facialis gyökérrostjai belső térdükkel megkerülik a magot.

2. Agyi kilépése. A híd és nyúltvelő határán a medulla oblongata pyramisa oldalsó szélével egy vonalban.

3. Duralis kilépés. Hosszan fut felfelé a híd előtt a clivus két oldalán, ugyanitt jóval a processus clinoideus posterior mögött fúrja át a durát, és bejut a sinus cavernosus mélyére.

4. Koponyából való kilépése: fissura orbitalis superior.

5. Lefutása. An. opticustól lateralisan, a m. rectus bulbi lateralis két eredő csipkéje közt lép be a szemizmok alkotta gúlába. Itt azonnal a m. rectus bulbi lateralis medialis oldalához fekszik, és benyomul az izomba.

Nervus facialis (VII.)

Az arcideg a 2. kopoltyúívből származó egész mimikai izomzat, az ugyanezen telepből származó m. digastricus hátsó hasa, a m. stylohyoideus és a m. stapedius mozgató idege. A nervus intermedius és a chorda tympani révén a nyelv elülső kétharmadának ízérző idege, valamint preganglionaris vegetatív (parasympathicus) rostjai révén a ganglion pterygopalatium közvetítésével a könnymirigy, az orr és a szájpad apróbb nyálkamirigyeinek, valamint a ganglion submandibulare útján az állkapocs alatti és nyelv alatti mirigyek elválasztó idege.

1. Agyi eredés. Szomatomotoros magva a nyúltvelő és a híd határán fekvő nucleus motorius nervi facialis. Parasympathicus (vegetatív vagy visceromotoros) magva a nucleus salivatorius superior. Szomatoszenzoros érző rostjai a nucleus tractus spinalis nervi trigeminiben,visceroszenzoros (pl. ízérző) rostjai a nucleus tractus solitariibanvégződnek. A szomatomotoros magvában levő motoneuronok axonjai a sejtek dorsalis részéből indulnak, dorsalis irányba futva elérik a nervus abducens motoros magvát, majd medial felől lateral felé megkerülik azt. Ez a nervus facialis belső térde. Ezt követően a rostok ventrolateralis irányba haladnak, és a szenzoros rostokkal összeszedődve lépnek ki a hídból.

2. Agyi kilépés: a híd és a hídkarok átmeneténél hátul a VIII. agyideg medialis oldalán. Közte és a VIII. agyideg közt halad a n. facialis érző- és preganglionaris vegetatív gyökere: a nervus intermedius.

3. Duralis kilépés. AVIII. agyideggel együtt belépnek a porus acusticus internuson keresztül a meatus acusticus internusba. Itt az idegeket elég tág durahüvely kíséri, egészen a meatus fenekéig, ahol a canalis facialis kezdődik.

4. Koponyából kilépés: a canalis facialis útján. A csatorna a meatus acusticus internus fenekének elülső-felső quadransából indul, a pyramis tengelyére merőlegesen előre- és lateral felé halad. Elérve a pyramis elülső felszínén levő melléknyílását, a hiatus canalis nervi petrosi majorist, hegyesszögben megtörik, és a geniculum canalis facialist alkotja. (Itt természetesen az ideg is megtörik; ez a nervus facialis külső térde.) Innen az idegcsatorna a pyramis tengelyével párhuzamosan hátrafelé és lateral felé halad a dobüreg medialis falának felső részébe ágyazottan, majd ívben meghajolva, a dobüreg medialis és hátsó fala szögletében halad lefelé. Végül a canalis facialis a foramen stylomastoideummal végződik, ahol a n. facialis kilép a koponyából.

5. Lefutás. Aforamen stylomastoideumból kilépve a nervus facialis két ágra válva behatol a fültőmirigybe, s azt hátulról előre és belülről kifelé átfúrja. A mirigy állományában aránylag már felületesen fonatot képez, amelyből a mimikai arcizmokat ellátó ágai már egyenként lépnek ki a mirigy állományából.

6. Ágai:

1.5. táblázat -

A canalis facialisban leadott ágak

N. petrosus major: a canalis facialis térdénél a hasonnevű hiatuson belép a koponyaüregbe, a pyramis hasonnevű vályújában medial felé halad, a foramen lacerumon keresztül kilép a koponyaüregből, de még e nyílásban előrefordul, és belép a canalis pterygoideusba, amin keresztül halad a fossa pterygopalatinába. Itt a ganglion pterygopalatinumban végződik.

N. stapedius: a canalis facialis leszálló részéből közvetlenül a cavum tympani hátsó falán levő eminentia pyramidalisba lép be, és beidegzi a m. stapediust.

Chorda tympani: a canalis facialis leszálló részének utolsó szakaszából hegyesszögben visszakanyarodik, belép a dobüregbe annak hátsó falán. A dobüreg nyálkahártya-kettőzetébe ágyazva áthalad a kalapács és az üllő között, majd a fissura petrotympanica útján elhagyja a dobüreget, és belép a fossa infratemporalisba, ahol a m. pterygoideus medialis és lateralis közt egyesül a nervus lingualisszal. A rostok egy részét a nervus lingualis a nyelvig szállítja (ezek a nyelv elülső kétharmadának ízérző rostjai), a rostok másik része a nervus lingualisból leválva a ganglion submandibularéban végződik.

A canalis facialison kívüli ágak

N. auricularis posterior: a fül és a nyakszirttájék izmaihoz megy, beidegzi a m. occipitalist és a fülkagyló izmait.

R. digastricus et stylohyoideus: a n. facialisnak a foramen stylomastoideum alatti részéből válnak le közös törzzsel, és beidegzik a hasonnevű nyelvcsont feletti izmokat.

Rr. temporales: a plexus parotideusból előre és felfelé lépnek elő, beidegzik a homlok és a felsőszemhéj körüli izmokat.

Rr. zygomatici: az alsó szemhéj körüli izmok és a pofagumóról eredő mimikai izmok idegei.

Rr. buccales: a m. buccinator és a száj körüli izmok idegei.

R. marginalis mandibulae: a basis mandibulae mentén halad, az alsó ajakba és az áll bőrébe sugárzó izmok idege.

R. colli: az állkapocsszögletnél lép elő a parotisból, és a platysma belső oldalán a m. sternocleidomastoideus elülső széle mentén száll le. A platysma mozgatóidege.


7. Dúcai:

a) ganglion geniculi: a canalis facialis térdénél elhelyezkedő érződúc (pseudounipolaris idegsejtekkel) elsősorban a chorda tympani érző rostjainak sejttestjeit tartalmazza.

b) ganglion pterygopalatinum: a n. maxillaris törzse alatt helyezkedik el a fossa pterygopalatinában. Preganglionaris rostjai a nucleus salivatorius superiorból származnak, és a n. petrosus major útján érik el a dúcot. Postganglionaris rostjainak egy része a n. zygomaticushoz csatlakozva, majd ennek a n. lacrimalisszal képzett anastomosisain keresztül secretomotoros rostokkal látja el a könnymirigyet. A postganglionaris rostok másik része a nn. nasales et palatini útján jut el az orr- és a szájpadnyálkahártya mirigyeihez.

c) ganglion submandibulare: a n. lingualis alatt helyezkedik el a trigonum submandibularéban. A nucleus salivatorius superiorból eredő preganglionaris rostjait a chorda tympani hozza. Postganglionaris rostjai a nervus lingualishoz csatlakoznak, és secretorosan beidegzik a glandula submandibularist és sublingualist.

Nervus glossopharyngeus (IX.)

A nyelv-garat ideg (a 3. kopoltyúív idege) a garat felső részének mozgató és érző, a nyelv hátsó harmadának ízérző, a sinus caroticus speciális zsigeri érző, az isthmus faucium alsó tájékának általános érző és a parotis, valamint a nyelv hátsó része apróbb nyálmirigyeinek secretoros (parasympathicus) idege.

1. Agyi eredés. Szomatomotoros magva a nyúltvelő nucleus ambiguusának felső része. Parasympathicus (vegetatív vagy secretomotoros) magva a nucleus salivatorius inferior, amely a nervus facialis szomatomotoros magvától dorsolateralisan elhelyezkedő idegsejtcsoport. Szomatoszenzoros (általános érző) rostjai a nucleus tractus spinalis nervi trigeminiben végződnek, visceroszenzoros (zsigeri érző) rostjai (ízlelő bimbóktól jövő afferensek, nyelési reflex afferensek, carotis-sinus afferensek) a nucleus tractus solitariiban érnek véget.

2. Agyi kilépés. A nyúltvelő ventralis felszínén az oliva inferior által okozott kiemelkedést (oliva) oldalról határozó barázda (sulcus parolivaris lateralis) legfelső részében.

3. Duralis kilépés. Gyökérrostjai oldalfelé haladva, a foramen jugulare elülső medialis részén szedődnek össze közös törzzsé. A foramen jugulare e részében a X. és a XI. agyideggel együtt a dura mater közös tölcsérszerű hüvelye kíséri. Itt e hüvelyben van a IX. és a X. agyideg egy-egy kisebb érző dúca (ggl. superius) is.

4. Koponyából való kilépés. Ugyanaz, mint 3., a foramen jugulare elülső medialis részén.

5. Lefutás. A foramen jugularéból való kilépése után alsó idegdúcával (ganglion inferius) belefekszik az os temporale alsó felszínén levő kis gödörbe, a fossula petrosába. Innen leszállva az a. carotis interna és a v. jugularis interna között halad át, és a m. stylopharyngeushoz csatlakozik. Ezen az izmon húzódik lefelé, és a garathoz adott ágai leadása után lefelé domború ívben jut be a nyelv gyökébe.

6. Agai:

n. tympanicus: a ganglion inferius alatt ered, a canaliculus tympanicuson keresztül behatol a dobüregbe, ennek medialis falán fonatot alkot, majd felfelé haladva visszajut a koponyaüregbe mint n. petrosus minor. A pyramis felső felszínén levő hasonnevű barázdában halad a foramen lacerumhoz, amelyen átlépve a fossa infratemporalisba jut, ahol a ganglion oticumban végződik. A dobüreg érző- és a glandula parotis secretomotoros idege;

rr. pharyngei: néhány ág a garat felső részéhez; érző- és motoros rostokkal;

r. sinus carotici: leszálló ág az a. carotis interna sinusához; a carotis-sinus reflex afferens idege;

r. tonsillaris: érzőág a tonsilla palatinához;

rr. linguales: a nyelv gyökét ellátó főleg ízérző, általános érző- és secretoros rostokat tartalmazó ágak.

7. Dúcai:

a) Két érződúca van: a ganglion superius et inferius. Az előbbi a foramen jugulare üregében, az utóbbi a pyramis alsó felszínének fossula petrosájában fekszik. Mindkét dúc sejtjei pseudounipolarisak.

b) Ganglion oticum: a nervus mandibularis törzsének oldalán helyezkedik el a fossa infratemporalisban. Preganglionaris rostjai a n. petrosus minor útján jutnak a dúchoz, postganglionaris rostjai a dúc mellett eredő n. auriculotemporalis útján jutnak a fültőmirigyhez.

Nervus vagus (X.)

A bolygóideg a garat- és a lágyszájpademelő izmok, a garat alsó kétharmada szűkítő izmainak, a gégeizmok és az esophagus harántcsíkos izmainak motoros idege. A garat alsó része, a gégebemenet, a gégenyálkahártya, a légcső, a nyelőcső, a tüdő, a szívburok, a gyomor, a nagyerek speciális zsigeri reflexeket közvetítő és általános érzőidege. A nyelőcső simaizmainak, a tüdő és az alsó légutak mirigyeinek és simaizmainak, a szívnek és a felső hasűri zsigereknek vegetatív (parasympathicus) idege.

1. Agyi eredés. Harántcsíkolt izmokat beidegző mozgató (szomatomotoros) magva a nucleus ambiguus. Speciális zsigeri (visceroszenzoros) afferenseinek magva a nucleus tractus solitarii és a nucleus lateralis alae cinereae. Általános érző (szomatoszenzoros) rostjai a nucleus tractus spinalis nervi trigeminiben végződnek. Vegetatív (parasympathicus vagy visceromotoros) magva az ala cinerea medialis magva (nucleus dorsalis nervi vagi). A szív és a tüdő preganglionaris rostjai azonban nem innen, hanem a nucleus ambiguustól dorsolateralisan elhelyezkedő idegsejtekből erednek.

2. Agyi kilépés. A nyúltvelő olajkamagvától (oliva inferior) lateralisan lévő barázda (sulcus parolivaris lateralis) középső részéből a n. glossopharyngeus gyökerei alatt.

3. Duralis kilépés. Azonos, mint a n. glossopharyngeusé.

4. Koponyából való kilépés. Aforamen jugulare elülső medialis része.

5. Lefutás. A vena jugularis interna és az arteria carotis interna között és mögött száll le a nyakon, majd bekerül a vagina caroticába. A mellüregbe a nagyvenák és nagyarteriák között lép be. Jobb oldalt az a. subclavia eredése előtt halad el, és itt adja le az ér alatt és mögötte visszakanyarodó ágát, a nervus laryngeus recurrenst. Bal oldalt valamivel lejjebb halad el az aorta íve előtt és tőle balfelé, a bal nervus laryngeus recurrens itt az aorta íve mögé kanyarodik. A továbbiakban mindkét nervus vagus a tüdőgyökerek mögött halad lefelé, és az esophagushoz csatlakozik. A bal n. vagus spiralisan az esophagus elülső, a jobb n. vagus hátsó oldalára kerül, és e helyzetben lépnek át a rekesz hiatus esophagusán. A bárzsingon a két n. vagus fonatot képez. A bal n. vagus a gyomor elülső, a jobb a hátsó felszínén ágazik el.

6. Ágai:

1.6. táblázat -

Nyaki szakasz

Ramus meningeus: a foramen jugulare magasságában a ganglion superius területéből ered és a foramen jugularen keresztül visszakanyarodik a hátsó koponyagödörbe és a dura matert idegzi be érzően.

Ramus auricularis: a koponyából való kilépésnél a dobüreghez és a külső hallójárathoz adott kis érzőág.

Rami pharyngei: néhány rövid kevert ág a garat alsó részéhez.

N. laryngeus superior: a n. vagus alsó dúca alatt ered, a trigonum caroticum mélyén előrehúzódik a membrana hyothyroideához, ahol két ágra válik:

Ramus externus: leszáll a m. cricothyroideushoz, és azt beidegzi.

Ramus internus: befurakszik a gégébe, és annak nyálkahártyáját érzően idegzi be a hangrésig.

Rami cardiaci superiores: néhány ág a szív idegfonatához. Ezek az ágak tartalmazzák a n. depressort is. Részben parasympathicus vegetatív, részben zsigeri érzőidegek.

Mellkasi szakasz

N. laryngeus recurrens: az 5. pontban leírt módon eredve a trachea és az esophagus közötti vályúban haladnak felfelé kétoldalt. Az a. thyroidea inferiorral a pajzsmirigybe való belépése előtt kereszteződik (az ideg van elöl). Ágai:

N. laryngeus inferior (végág) a m. cricopharyngeust átfúrva bejut a gégébe, és a gyűrűporc lemeze körül ágazik el. Beidegzi a m. cricothyroideus kivételével az összes gégeizmot és a gége nyálkahártyájának hangrés alatti részét.

Rami cardiaci inferiores: lefelé húzódnak és a szívet idegzik be.

Rr. tracheales: a trachea alsó részének érző és vegetatív idegei

Rr. bronchiales: a tüdőkapun belépnek a tüdőbe, és ott a sympathicus rostokkal együtt a plexus pulmonalisthozzák létre.

R. esophagei: az esophagust beidegző érző és vegetatív idegek, melyek szintén fonatot (plexus esophageus) alkotnak fonat.

Rr. pericardiaci: érzőágak a szívburok hátsó részéhez

Rami esophagei: az esophagus felső szakaszához futó érző és vegetatív rostok.

Rami tracheales: a trachea felső részének érző és vegetatív idegei.

Hasűri szakasz

Rr. gastrici anteriores et posteriores: a gyomor elülső és hátsó felszínén elágazó ágak.

Rr. hepatici: apró ágak a májkapuhoz.

Rr. celiaci: anastomozáló ágak a sympathicus ganglion celiacumhoz, amelynek útján a n. vagus részt vesz a felső hasűri zsigerek vegetatív (parasympathicus) beidegzésében.


7. Dúcai:

a) Két érződúca van: a ganglion superius és a ganglion inferius (nodosum). A ganglion superius a foramen jugularéban a ganglion inferius (nodosum) a nyelvcsont és a koponyaalap közötti szakasz középső harmadában helyezkedik el. Mindkét dúc pseudounipolaris (elsődleges érző) idegsejteket tartalmaz.

b) Vegetatív dúcai: nem különálló képződmények, hanem nagyobbára az ellátott szervek falába beágyazott apróbb idegsejtcsoportok (lásd vegetatív idegrendszer). A tüdőt ellátó ganglionok a tüdőkapuban és a tüdőben elágazó bronchusok és arteriák körüli kötőszövetben vannak. A szívet ellátó parasympathicus dúcok a sulcus coronariusban, főleg azonban az aorta kezdete előtt és mögött helyezkednek el.

Nervus accessorius (XI.)

A járulékos agyideg a m. sternockidomastoideust és a m.trapeziust idegzi be motorosan. A n. vagushoz csatlakozó ágával (ramus internus) a gége mozgatóbeidegzésében vesz részt.

1. Agyi eredés. Egyetlen központi szomatomotoros magva a nucleus ambiguus caudalis folytatásába esik, amely lefelé a nyúltvelő zárt részében beleolvad a felső gerincvelői szelvények egységes elülső szarvi motoros magoszlopába. A mozgató sejtek idegnyúlványai azonban nem ventral felé lépnek ki, mint a gerincvelői motoros rostok, hanem dorsal felé kis térdet képezve, oldalt lépnek ki a nyúltvelő legalsó és a gerincvelő felső részéből.

2. Agyi kilépés. Felső gyökerei (radices craniales) a n. vagus gyökerei folytatásában az olajkamag (oliva inferior) által okozott nyúltvelői kiemelkedés mögötti barázda (sulcus parolivaris lateralis) alsó részéből és a barázdának caudal felé elmosódó folytatásából lépnek ki. Alsó gyökerei (radices spinales) ezek caudalis folytatásában lépnek ki a gerincvelő felső hat szelvényének oldalából a lig. denticulatum és a sulcus lateralis posterior között. Innen ezek a gyökerek egy nagyobb közös törzsbe szedődve szállnak fel a gerinccsatornában, majd a foramen magnumon belépve a koponyaüregbe, csatlakoznak a felső gyökérrostokhoz.

3. Duralis kilépés. Azonos a IX. és a X. agyideggel.

4. Koponyából való kilépés. Azonos a IX. és a X. agyideggel, a foramen jugulare elülső medialis nyílásán.

5. Lefutás. A n. accessorius még a foramen jugularéban kettéoszlik két ágra:

ramus internus: hegyesszögben egyesül a n. vagusnak a ggl. superius és inferius közötti szakaszával, s hozzájárul a gégeizmok beidegzéséhez.

ramus externus: az atlas harántnyúlványa előtt és a vena jugularis interna mögött rézsútosan hátrafelé, lefelé és kissé lateral felé haladva, átfúrja a m. sternocleidomastoideus belső részét (közben ezt az izmot beidegzi), végül az oldalsó nyaki háromszögben ferdén hátrafelé leszállva a m. trapezius elülső széle alá kerül, és ott nyomul be az izomba.

Nervus hypoglossus (XII.)

A nyelv alatti ideg a nyelv izmainak mozgató idege. Részt vesz a nyelvcsont alatti izmok beidegzésében is, de nem saját, hanem a nyaki idegekből anastomosisok útján felvett rostokkal.

1. Agyi eredés. Szomatomotoros magja (nucleus motortus nervi hypoglossi) a nyúltvelő nyílt és zárt részében helyezkedik el. A nyúltvelő zárt részében a mag a canalis centralistól ventralisan húzódik egészen közel a középvonalhoz. A nyúltvelő nyílt részében a fossa rhomboideában egészen felületes helyzetbe kerül, a középvonal mentén haladó fasciculus longitudinalis medialistól lateralisan a trigonum nervi hypoglossinak megfelelően.

2. Agyi kilépés. Gyökerei az oliva inferior által okozott kiemelkedést medialisan határoló barázdából (sulcus parolivaris medialis) lépnek elő, és lateral felé húzódva érik el a canalis nervi hypoglossi belső nyílását.

3., 4. Durai és koponyai kilépés. Canalis nervi hypoglossi; a durát 3-4 külön ággal fúrja át.

5. Lefutás. Eleinte a nervus vagus medialis oldalán halad, a koponyaalap alatt. Itt anastomosál az 1. és 2. nyaki ideg ventralis ágaival (ahonnan felveszi a nyelvcsont alatti izmokat beidegző rostjai egy részét.) A n. vagust hátulról megkerüli, s az arteria carotis interna és a vena jugularis interna között előrefurakszik, majd a m. digastricus hátsó hasának belső oldalán közvetlenül a nyelvcsont felett jut be a trigonum submandibulare alsó csúcsába. Itt a musculus hyoglossus és a musculus mylohyoideus által alkotott sulcus lateralis linguae alsó élében halad előre, majd végágai beidegzik a nyelv külső és belső izmait. A vagina carotica felszínén elöl lefelé húzódik leszálló ága (ramus descendens nervi hypoglossi vagy radix superior ansae cervicalis), amely a nyaki idegektől felvett idegrostokat szállítja, és az ansa cervicalis felső gyökerét alkotja (lásd a nyaki idegfonatnál.)

Az agyidegek fejlődése

Az agyidegeket igen eltérő jellegük folytán nem lehet fejlődési szempontból közös nevezőre hozni.

I. Nn. olfactorii: az ún. orrplacod primer érzéksejtekké differenciálódott, és az elsődleges orrgödörbe, majd a végleges orrüreg felső részébe került sejtjeinek nyúlványai, amelyek a bulbus olfactoriusban végződnek.

II. N. opticus: a prosencephalon korai fejlődése során kitüremkedett részének a szemhólyag, később szemserleg retinalis idegsejtjeinek a szemserlegnyél vezetésével a diencephalon-mesencephalon határterületén az agytelepbe visszanőtt idegnyúlványai.

III. N. oculomotorius,

IV. N. trochlearis,

VI. N. abducens,

XII. N. hypoglossus: A gerincvelői motoros gyökerek kialakulásának megfelelően alakulnak ki. Olyanok, mintha egy gerincvelői ideg érző dúctelep hiányában fejlődött volna ki. Schwann-sejtjei vannak ugyan, de ezek feltehetőleg a szomszédos érző agyidegek dúctelepeiből vándoroltak rájuk át. A III. agyideg speciális helyzetet foglal el, mert fontos vegetatív része van. Ennek fejlődése ismeretlen. Valószínűleg a feji parasympathicus dúcok (ggl. ciliare, ggl. pterygopalatinum, ggl. submandibulare, ggl. oticum és a n. vagushoz tartozó hatalmas zsigeri dúcsejttömeg) mind a feji érző dúctelepekből származnak.

V. N. trigeminus,

VII. N. facialis,

IX. N. glossopharyngeus,

X. N. vagus,

XI. N. accessorius: Ezek a kopoltyúívek idegei; az elsőé a n. trigeminus 3. ága, a másodiké a n. facialis, a harmadiké a n. glossopharyngeus, a negyedik-ötödiké a n. vagus-n. accessorius. A kopoltyúívidegek a gerincvelői idegekkel analóg összetételűek és fejlődésűek. A különbség, hogy elsődleges érzőneuronjaik és valószínűleg Schwann-sejtjeik nem vagy nem kizárólag a dúclécből, hanem nagyobbrészt a placodból származnak.

VIII. N. vestibulocochlearis: Különálló specializált érzékszervi ideg, semelyik más agyideghez nem hasonlítható. Elsődleges érzősejtjei placod eredetűek, de nemcsak ezek, hanem a receptorokban elhelyezkedő másodlagos érzéksejtjeik is; ezek ugyanis a placod eredetű hallóhólyag származékai.

Másodlagos érzéksejtjei az ízlelésben szereplő n. facialis és n. glossopharyngeus receptorainak is vannak. Ezek az ún. epibranchialis placodrészből származnak.

A hallás, az egyensúlyérzés és az ízlelés receptorai a primitív vízi gerincesek bonyolult felületi érzékszerveinek (áramlásregisztráló érzékszervek stb.) módosult maradványai. Ebből érthető szerkezetük és fejlődésük közös vonása.

Gerincvelői idegek

Az embernek 31 pár gerincvelői idege (nervi spinales) van (8 nyaki, 12 thoracalis, 5 lumbalis, 5 sacralis és 1 coccygealis). A gerincvelő leírása kapcsán említettük, hogy minden gerincvelői ideg egy érző, dorsalis gyökérrel (radix dorsalis) és egy motoros, ventralis gyökérrel (radix ventralis) lép elő a gerincvelőből. A foramen intervertebraléban a dorsalis gyökér orsószerű megvastagodást, a csigolya közötti dúcot képezi (ganglion spinale), majd ennek distalis oldalán a két gyökér egyesül, és alkotja a foramen intervertebrale külső nyílásán előlépő, tulajdonképpeni gerincvelői ideget (nervus spinalis). A gerincvelői ideg mindjárt két ágra oszlik: az elülső ramus ventralisra és a hátsó ramus dorsalisra.Mindkét ág most már kevert, mozgató és érzőrostokat tartalmaz. A ramus ventralis a gerincvelői idegek nagyobb részében szomszédos gerincvelői idegek ramus ventralisaival fonatokat képez, ezért a gerincvelői idegek nagy többségét e fonatok keretében írjuk le. A ramus dorsalisok nem alkotnak fonatokat, és általában elég sztereotip módon ágaznak el; a legtöbbnek nincs is külön neve. Előbb röviden ismertetjük az összes jelentősebb ramus dorsalist, és utána vesszük sorra a ventralis ágak által alkotott fonatokat.

A gerincvelői idegek dorsalis ágai (rami dorsales nervorum spinalium)

A ramus dorsalisok az első három nyaki idegéi kivételével gyengébbek a ventralis ágaknál. Közvetlenül a csigolya lateralis oldalán hátra kanyarodva medialis és lateralis ágra oszolva furakszanak át a hát lágyrészein. A test felső felében (Th7-ig) rendszerint a medialis ág az erősebb, és ez látja el bőrágával a hát bőrének egy medialis csíkját. A másik ág gyengébb és tisztán motoros a mély hátizomzat beidegzésére. A test alsó felében a lateralis ág a vastagabb, és ez adja a bőrágat, míg a medialis a tisztán motoros.

Csupán kevés dorsalis ágnak van külön neve:

1. Nervus suboccipitalis. Az első nyaki ideg dorsalis ága, az arteria vertebralis és az atlas hátsó íve között lép be a trigonum suboccipitaléba (lásd mély tarkóizmok), amelynek izmait ellátja. Kevés érzőrostja (izmokhoz és a felső csigolyák ízületeihez) a labyrinthus reflexeit kiegészítő, ún. nyaki reflexek afferens részét képezi.

2. Nervus occipitalis major. A 2. nyaki ideg ramus dorsalisának nagy medialis ága, mely a m. semispinalist átfúrva a középvonaltól 2-3 cm távolságban az a. occipitalisszal együtt felszáll a fejtetőre, és ennek tekintélyes részét beidegzi.

3. Nervus occipitalis tertius. A 3. nyaki ideg ramus dorsalisának medialis ága. A nervus occipitalis majorral anastomosálva a nyakszírt bőrét látja el.

4. Nervi clunium superiores et medii. Az előbbiek az alsó ágyéki gerincvelői idegek dorsalis ágainak lateralis bőrágai, az utóbbiak a felső sacralis idegek hasonló bőrágai a far bőréhez.

A gerincvelői idegek ventralis ágai (rami ventrales nervorum spinalium)

A nyaki fonatot (plexus cervicalis) a felső négy nyaki gerincvelői ideg elülső ágai képezik. A nyaki gerinc elülső izmai, valamint a m. scalenus anterior mögött s a m. scalenus medius és a mögötte fekvő tarkóizmok előtt jönnek elő, és a lamina prevertebralis alatt képeznek fonatot. Felületesebb ágai a m. sternocleidomastoideus felső része mögött bújnak elő.

Ágai:

1. Nervus occipitalis minor. Érzőideg, amely a m. sternocleidomastoideus hátsó szélénél válik felületessé, keresztezi a m. splenius capitis tapadását, és a fül mögötti tájékon száll fel a fejre, ahol beidegzi a fül mögötti terület és a nyakszirttájék oldalsó részének bőrét.

2. Nervus auricularis magnus. Érzőideg, amely a m. sternocleidomastoideus közepét hátulról megkerülve, az izom külső felszínén felszáll a fülkagylóhoz, amelynek egész külső és belső (homorú) felszínének alsó részét, és az állszöglet feletti bőrt látja el.

3. Nervus transversus colli. Érzőideg, amely a m. sternocleidomastoideust hátulról megkerülve előre halad, és beidegzi a nyak bőrének elülső részét.

4. Nervi supraclaviculares. Érzőidegek. Három, legyezőszerűen széttérő ágcsoport (nn. supraclaviculares mediales, intermedii et laterales), amelyek a m. sternocleidomastoideus hátsó széle mögött, a m. omohyoideus alsó hasa felett átfúrják a nyaki fascia lamina pretrachealisát, majd a lamina superficialist, és a platysma alatt, de a clavicula felett leszállnak a mellkas felső része és a váll bőréhez.

5. Nervus phrenicus. A nyaki fonat legfontosabb ága. Zömében a 4. nyaki szelvényből ered, a m. scalenus anterioron száll le a lamina prevertebralis alatt. A mellüregbe a v. subclavia mögött lép be, a jobb oldalon a vena cava superior mellett, bal oldalt az aorta ívétől lateralisan éri el a szívburkot. Itt a pericardium és a pleura mediastinalis között a tüdőgyökerek előtt száll le a rekeszhez. A rekeszizom mozgatóidege.

6. Ansa cervicalis. Leszálló ága a nyaki fonatnak, amely ívben előrehaladva anastomosál a n. hypoglossusból eredő, a vagina carotica elülső felszínén leszálló ággal (ramus descendens nervi hypoglossi vagy radix superior ansae cervicalis).Mint említettük, a n. hypoglossusnál ez a leszálló ág nem n. hypoglossus rostokat, hanem az első két nyaki idegből származó rostokat hoz. Az ívben összeköttetésben lépő két ágból származnak a nyelvcsont alatti izmok mozgatóidegei.

A karfonat (plexus brachialis) a négy alsó nyaki ideg (C5–8) és az első mellkasi ideg (Th1) ventralis ágának összefonódásából jön létre. A fonat a hiatus scalenin jön elő, és a kulcscsont feletti részében törzsgyököket (trunci), a kulcscsont alatti részében pedig átrendeződve fasciculusokat alkot. A karfonat a hiatus scaleniban az arteria subclavia felett és részben mögötte, majd a kulcscsont alatt az a. axillaris lateralis oldalán halad. A fossa axillarisban a fasciculusok az árok lateralis falán húzódó a. axillarist medialisan, lateralisan és hátulról körülveszik. Mind a truncusok, mint a fasciculusok mellékágakat adnak a mell-, a felületes hát- és a vállövi izmokhoz. A fasciculusok folytatásaként kialakuló idegek látják el a szabad felső végtagot.

A karfonat ágainak összefonódását és a belőle származó idegek eredését a 8/2. táblázat szemlélteti.

8/2. táblázat

A plexus brachialis vállövi ágai:

1. Nervus dorsalis scapulae. A truncus superiorból ered, átfúrja a m. scalenus mediust, a m. scalenus posterior és a m. levator scapulae közt megy hátra a két m. rhomboideushoz, amelyeket beidegzi.

2. Nervus thoracicus longus. A truncus superiorból ered, a nervus dorsalis scapulae alatt fúrja át a m. sclaenus mediust, majd a karfonat mögött száll le a mellkas oldalára, amelyen a m. serratus anterior felületén függőlegesen halad le, és beidegzi ezt az izmot.

3. Nervus suprascapularis. A truncus superiorból ered, és az arteria suprascapularis kíséretében megy az incisura scapulae superiorhoz. Az ezt áthidaló szalag alatt lép be a fossa supraspinatába, ott beidegzi a m. supraspinatust, majd átlép a fossa infraspinatába, és beidegzi a m. infraspinatust.

4. Nervus subclavius. A truncus superiorból ered, a m. scalenus anterior oldalsó szélén húzódik lefelé, és beidegzi a m. subclaviust.

5. Nervus subscapularis. A fasciculus posteriorból ered, a m. subscapularist és a m. teres majort idegzi be.

6. Nervus thoracodorsalis. Afasciculus posterior ága, ferdén lefelé és hátra haladva, a m. latissimus dorsi elülső széle alá kerül, és beidegzi az izmot.

7. Nervi pectorales (med. et lat.). Egy-egy ág a fasciculus medialisból és lateralisból. A m. subclavius és a m. pectoralis minor közt átfúrják a fascia clavipectoralist. Beidegzik a két m. pectoralist.

A szabad felső végtag idegei:

1. Nervus musculocutaneus. A fasciculus lateralis ága, átfúrja a m. coracobrachialist, s bekerül a m. biceps brachii és a m. brachialis közé. A könyökhajlatban érző végága a m. biceps brachii inától lateralisan felületessé válik, és mint n. cutaneus antebrachii lateralis beidegzi az alkar lateralis felének bőrét. Az ideg törzse motorosan beidegzi a kar flexorait.

2. Nervus medianus. A fasciculus medialisból és lateralisból ered egy-egy gyökérrel, amelyek villa alakban elölről közrefogják az arteria axillarist. A karon a sulcus bicipitalis medialisban halad lefelé az arteria brachialistól lateralisan, majd azt elölről megkerülve, a könyökhajlatban az a. brachialis medialis oldalára kerül. A könyökárokban az a. radialis és az a. ulnaris villájához medial felől hozzáfekve, átfurakszik a m. pronator teres két feje között. Az alkaron a m. flexor digitorum superficialis és profundus között, fascialemezzel az előbbihez rögzítve halad. A csuklótájékon a m. palmaris longus ina alatt, a m. flexor carpi radialis és a m. flexor digitorum superficialis II. ujjhoz haladó ina között lép be a canalis carpiba. A tenyéren a felületes tenyéri arteriás ív alatt, de a felületes ujjhajlítók inai felett sugárszerűen ágazik előbb nn. digitales communesre, majd az ujjak tövénél nn. digitales palmares propriira.

A n. medianusnak a felkaron nincsenek ágai. Az alkaron motorosan látja el alkar flexorait a m. flexor carpi ulnaris és a m. flexor digitorum profundus ulnaris részének kivételével A tenyéren az ideg motoros és érzőágakat ad. A motoros ágak beidegzik a thenar izmai közül a m. abductor pollicis brevist, a m. opponens pollicist és a m. flexor pollicis brevis felületes fejét, valamint egy vagy két radialis lumbricalist. Az érzőágak az ujjak tenyéri felszíneinek tíz feléből a radialis hét ujjfélnek a bőrét idegzik be a gyűrűsujj közepéig. A volaris idegágak a 2. ujjperc közepétől kezdve dorsal felé áthajolva beidegzik a középperc distalis részét és a körömpercet a dorsalis oldalon is.

3. Nervus ulnaris. Afasciculus medialis ága. Eleinte az arteria brachialis medialis oldalán fut, majd hamarosan a septum intermusculare medialéra fekszik, ezt a kar közepe tájékán átfúrva a dorsalis izomrekeszbe kerül. A könyöktájékon hátul az epicondylus medialis humeri hátsó oldalán levő sulcus nervi ulnarisban halad, majd a m. flexor carpi ulnaris két eredő feje közt ez izom alá lépve az alkar volaris oldalára kerül. A m. flexor carpi ulnaris által takartan a m. flexor digitorum superficialis és profundus által ulnar felé alkotott barázdában halad az alkaron az arteria ulnaris medialis oldalához csatlakozva. A csuklótájékon a m. flexor carpi ulnaris inától és az os pisiformetől radialisan a retinaculum flexorum felett lép be a tenyérbe.

Ágai:

a) Ramus dorsalis. Az alkar alsó harmadában különül el a kézhát számára. A kézhát bőrének idegellátását adja a III. ujj közepétől ulnar felé, öt n. digitalis dorsalist adva. Ezek azonban csak a középperc közepéig látják el az ujjak dorsalis bőrét.

b) Ramus profundus. Az os pisiformétól distalisan adja az a. ulnaris hasonló ágával együtt. A m. abductor digiti minimi és a m. flexor digiti minimi közt a mélybe furakodva, majd radial felé hajolva látja el a tenyér mély izmai közül azokat, amelyek nem kapnak beidegzést a n. medianustól.

c) Ramus superficialis. A n. ulnaris törzsének folytatása a ramus profundus leválása után. Három ujjszéli ággal látja el a gyűrűsujj közepétől ulnar felé az ujjak volaris oldalát, és dorsal felé áthajló ágakkal a középperctől distal felé azok dorsalis oldalait is.

A n. ulnaris motorosan beidegzi a m. flexor carpi ulnarist és a m. flexor digitorum profundus ulnaris felét, a hypothenar izmait, a mesothenar összes izmát két radialis lumbricalis kivételével, a thenarból pedig a m. adductor pollicist és a m. flexor pollicis brevis mély fejét. Érzően beidegzi a tenyéren a gyűrűsujj közepétől ulnar felé eső három ujjszélt. A volaris idegágak a 2. ujjperc közepétől kezdve dorsal felé áthajolva beidegzik a középperc distalis részét és a körömpercet a dorsalis oldalon is. Ezenkívül a ramus dorsalis révén a kézháton ellátja az ujjak proximalis felének dorsalis bőrét a III. ujj közepétől ulnar felé.

4. Nervus cutaneus brachii medialis. A fasciculus medialisból ered. Hamarosan ágaira oszolva a hónaljárok oldalsó és a kar medialis felső részében több helyen átfúrva a fasciát, felületessé válik, és a bőr alatt a könyökárokig húzódik lefelé. Beidegzi a felkar medialis felének bőrét. Anastomozál a II. bordaközi ideggel. Az anastomozáló ágat nervus intercostobrachialisnak nevezzük.

5. Nervus cutaneus antebrachii medialis. Afasciculus medialisból eredve a sulcus bicipitalis medialisban halad distal felé az arteria brachialistól medialisan. A kar középső és alsó harmadának határán a hiatus basilicus brachiin keresztül a bőr alá kerül. Itt ramus anteriorraés ramus ulnarisra oszolva, az alkar elülső és ulnaris oldalán húzódik lefelé, ellátva az alkar volaris és dorsalis felszínének ulnaris részét.

6. Nervus radialis. Afasciculus posteriorból eredve, eleinte az arteria axillaris és az arteria brachialis kezdeti szakasza mögött a musculus teres majorra és latissimus dorsi inára elölről ráfekve halad oldalfelé. Ezen izmok lateralis szélénél dorsal felé eltér az arteria brachialistól, és az arteria profunda brachii kíséretében belép a humerus sulcus nervi radialisa, valamint a m. triceps brachii medialis és lateralis fejeinek eredése által alkotott csatornába. A sulcus nervi radialisban spirálisan megkerülve a humerust, a kar középső és alsó harmada határán átfúrja a septum intermuscularét, s a musculus brachialis és brachioradialis között a könyökhajlat lateralis oldalában halad lefelé, ahol két fő ágra oszlik: a ramus superficialisra és a ramus profundusra.

Ágai:

n. cutaneus brachii posterior, a felkar hátsó felszínének bőréhez;

n. cutaneus brachii lateralis inferior, a kar külső oldalának bőréhez;

n. cutaneus antebrachii posterior, az alkar dorsalis oldalának bőréhez;

ramus profundus. Eredése után a musculus supinatorba fúródik, és a radius nyakát spiralis csatornában dorsal felé megkerülve (canalis supinatorius), az alkar extensorok felületes és mély rétege közé jutva ezen izmok között elágazódik;

ramus superficialis. Tisztán érzőideg, amely az alkar tenyéri oldalán halad a musculus brachioradialis ulnaris szélétől takartan. Az alkar középső harmadában együtt halad az arteria radialisszal, de már az alsó harmadban tőle dorsal felé eltér, a m. brachioradialis ina alatt elhaladva, a foveola radialis ulnaris része felett a kézhátra jut, ahol elágazódva, a kézhát radialis felét idegzi be. Az ujjak háti felszínét nervi digitales dorsales útján látja el a hüvelyktől a III. ujj közepéig. Ezek az idegek az ujjak dorsalis felszínének két oldalán haladnak, de már a középperc közepe táján véget érnek, és a bőr beidegzését ettől distalisan a palmaris idegek (n. medianus) áthajló ágai veszik át.

Motorosan beidegzi a kar és az alkar valamennyi extensorát és az extensorcsoportba tartozó egyéb izmokat (m.brachioradialis, m. supinator, m. abductor pollicis longus). Érzően beidegzi a kar és az alkar bőrének dorsalis csíkját, a kézhát radialis felét és a hüvelyk-, mutatóujj dorsalis felszínét, valamint a III. ujj dorsalis felszínének radialis felét, a középperc közepétől proximalisan.

7. Nervus axillaris. Afasciculus posterior ága, mely a lateralis hónaljrésen az arteria circumflexa humeri posterior kíséretében hátrakanyarodva megkerüli a humerus sebészi nyakát. A deltaizom hátsó része alá jutva elágazódik. Felső mozgatóágai a m. teres minort és a m. deltoideust, lefelé haladó érzőága mint nervus cutaneus brachii lateralis superior a deltaizom hátsó széle mögött a bőr alá kerülve, a kar bőrének oldalsó részét látja el. Beidegzi: motorosan a m. teres minort és a m. deltoideust; érzően a vállízületet és a kar bőrének oldalsó részét.

A karfonat által ellátott izmok szelvényes beidegzése

Bordaközti idegek-nek (nervi intercostales) nevezzük a tizenkét thoracalis gerincvelői ideg ventralis ágát. Az első ezek közül az első mellkasi idegnek a plexus brachialishoz csatlakozó elülső ágának mellékága, az utolsó a XII. borda alatt halad, neve ezért nervus subcostalis.

A bordaközti idegek a csigolyatest és a lig. costotransversarium között lépnek be a mellkas belső felszínére, ahol a mellüreg felé csupán a fascia endothoracica és a mellhártya fali lemeze borítja őket. Eleinte a bordaköz középen haladnak, a bordaszöglet táján azonban a bordaközt határoló felső bordához csatlakoznak, de nem fekszenek be a sulcus costaeba. A bordaszöglettől kezdődően a musculus intercostalis internus két eredése között futnak. A hat felső bordaközti ideg végig a bordaközben marad, és a szegycsont mellett a bőr alá kerülve mint ramus cutaneus anterior pectoralis ér véget. A többi bordaközti ideg a bordaívnél rézsútosan lefelé eltér a bordaköztől, és a hasizmok rétegei (m. obliquus internus et transversus abdominis) közé jutva halad előrefelé, majd a linea alba mentén kerül a bőr alá mint r. cutaneus anterior abdominalis.

Ágaik: A gerincvelői vegetatív szelvény leírásában részletesen ismertetett ramus communicans albuson és griseuson kívül rami muscularest ad a musculi levatores costarum, a musculus serratus posterior superior et inferior, a musculi intercostales, a musculus transversus thoracis (Th2–6), a széles hasizmok (Th5–12) és a musculus rectus abdominis (Th6–12) mozgató beidegzésére. Bőrágai a rami cutanei laterales pectorales et abdominales, amelyek az elülső hónaljvonal előtt függőleges vonal mentén az izmokat átfúrva kerülnek a bőr alá, majd elülső és hátsó ágakra oszlanak. A hátsó ágak a törzs oldalának és a hát oldalsó részének bőrét látják el, az elülső ágak rézsútosan lefelé haladva, a mellkas és a hasfal oldalsó bőrfelületeit látják el. A Th2 intercostalis ideg oldalsó bőrágának elülső ága mint nervus intercostobrachialis a hónalj bőrén keresztül a kar medialis oldalának bőre alá kerül, ahol anastomozál a nervus cutaneus brachii medialisszal. A borda közti idegek végágai a szegycsont szélén az izmok átfúrásával kerülnek be a bőr alá, ahol medialis és lateralis ágra oszlanak: az alsó hat borda közti ideg a linea alba oldalán válik felületessé.

Az ágyéki fonat (plexus lumbalis) a felső három ágyéki ideg (L1–3) elülső ágából, valamint az utolsó mellkasi (Th12) ideg ventralis ágának feléből és a negyedik ágyéki ideg (L4) elülső ága egy részéből alakul ki. A fonat maga a musculus psoas major két eredése (ágyékcsigolyák testéről és harántnyúlványáról eredő részek) közötti hasadékban az izom állományában foglal helyet. A fonatból kialakuló idegek legnagyobb része a musculus psoas majortól oldalt lép elő, csupán egy fúrja át az izmot (n.genitofemoralis), és egy lép elő medialis oldalán (n. obturatorius).

Ágai:

1. Nervus iliohypogastricus. Az 1. ágyéki idegből és az utolsó mellkasi idegből eredve a musculus psoas major oldalsó szélén előlép, és a vese alsó pólusa mögött a musculus quadratus lumborumon oldalfelé és kissé lefelé tartva, ennek oldalsó szélén átfúrja a m. transversus abdominist, majd a belső ferde és haránthasizom között fut tovább előre és lefelé. Beidegzi: motorosan a m. obliqus internus abdominist és a musculus transversus abdominist, érzően a hasfal bőrének egyik csíkját.

2. Nervus ilioinguinalis. Az előbbi ideggel közösen eredve, hasonló lefutású, csak kissé lejjebb helyezkedik el. A két belső széles hasizom között haladó ága a lágyékcsatornában csatlakozik az ondózsinórhoz (nőben a kerek méhszalaghoz), és annak elülső felszínén lép ki a csatorna külső nyílásán. Végágai a herezacskó bőrében (nőben a nagy szeméremajkakban) és a comb szomszédos részének bőrében érnek véget.

3. Nervus genitofemoralis. Az 1. és a 2. ágyéki szelvényből származó ideg. Átfúrva a m. psoas majort, az izom elülső felszínén száll lefelé hamarosan két ágára (r. femoralis és r. genitalis) oszolva.

a) Ramus femoralis: érzőideg, mely a m. psoas majoron leszállva, a lacuna vasorum oldalsó részén lép a combra, melynek bőrét közvetlenül a lágyékszalag alatti területen látja el.

b) Ramus genitalis: a m. psoas major medialis szélén leszállva belép a lágyékcsatornába, melyben hátulról csatlakozik az ondózsinórhoz. Beidegzi: motorosan a m. cremastert, érzően a here burkait. Nőben a nagy szeméremajkak beidegzésében vesz részt.

4. Nervus cutaneus femoris lateralis. A 2. és a 3. ágyéki ideg ága. A m. psoas major oldalán lép elő, és a crista iliacat ferdén keresztezve, a m. iliacus előtt elhaladva, néhány centiméterrel a spina iliaca anterior superior alatt kilép a comb oldalsó részének bőre alá. Itt függőlegesen a térdtájékig száll le. Beidegzi a comb bőrének oldalsó csíkját és a fartájék elülső részének bőrét.

5. Nervus femoralis. Ceruza vastagságú ideg, amely a 2., a 3. és a 4. ágyéki idegből áll elő. A m. psoas major és a m. iliacus közötti barázdában száll le a hiatus subinguinalishoz, amelyen a lacuna musculonervosában halad át, itt azonban már a m. psoas major medialis szélére hajlik át, és az a. femoralis lateralis oldalára kerül, tőle csupán a fascia iliopectinea által elválasztva. A fossa iliopectineában seprűszerűen ágaira oszlik. Ágai részben a comb feszítőizmait látják el, valamint a musculus pectineust (rami musculares), részben átfúrva a fascia latát, a comb elülső felszínének bőre alá kerülnek, melyet mint nervi cutanei femoris anteriores látnak el. Végága mint n. saphenus az arteria femoralis lateralis oldalán leszáll a canalis adductoriusba, hamarosan azonban átfúrja annak elülső falát, a lamina vastoadductoriát, és a musculus sartorius alatt elhaladva a térd medialis oldalán száll le tovább. Itt a vena saphena magnához csatlakozik. Ágai nagyrészt lateral felé kanyarodva, a lábszár bőrének elülső felszínét látják el.

6. Nervus ohturatorius. A 2-4. ágyéki szelvényből ered, és a m. psoas major medialis oldalán lép elő. A medence oldalfalán előre- és lefelé haladva, az arteria és vena iliaca communis alatt halad el, majd az arteria obturatoriához csatlakozva, a canalis obturatoriuson keresztül a comb belső oldalának mélyébe kerül. A m. obturator externust ellátó ág leadása után a m. adductor brevis felső szélén elülső és hátulsó ágra válik (ramus anterior et posterior), amelyek közül az előbbi az izom elülső, az utóbbi a hátsó oldalán száll lefelé. Az elülső ág a comb bőrének medialis részéhez bőrágat is ad. Beidegzi: motorosán a m. obturator externust, és valamennyi adductort, a m. pectineus kivételével, érzően a csípőízületet és a comb bőrének medialis részét.

A keresztcsonti fonaton (plexus sacralis) két részt különböztetünk meg:

1. a felső ülőfonatot (plexus ischiadicus) és

2. az alsó szemérem-végbél fonatot (plexus pudendohemorrhoidalis).

Ülőfonat (plexus ischiadicus). A plexus ischiadicus fartájék és az egész szabad alsó végtag idegeit adó hatalmas idegfonat, amely a musculus piriformis medencei oldalán foglal helyet. A fonat az utolsó ágyéki ideg (L5) és a két felső keresztcsonti ideg (S1–2) elülső ágaiból jön létre, melyhez azonban a negyedik ágyéki (L4) és a harmadik keresztcsonti (S3) ideg egy-egy ággal mindig hozzájárul. Az ágyéki elülső ágak közös törzsökkel a m. psoas major medialis oldalán a linea terminalist keresztezve lépnek be a medencébe. A musculus psoas major belső oldalán csatlakoznak hozzá a foramina sacralia pelvinán a medencébe belépett sacralis elülső ágak. A fonat maga a m. piriformis tengelyét ferdén keresztező keskeny háromszöghöz hasonló, melynek csúcsát a hiatus infrapiriformison kilépő legnagyobb idegág, a nervus ischiadicus alkotja. A fonat erősen összenőtt a medence hashártya alatti kötőszöveti rendszerével, elsősorban nőben a parametriummal. A fonatba belépő idegágak között két arteria, az arteria glutea superior és lejjebb az arteria glutea inferior furakodik át.

Ágai:

1. Rami musculares. Rövid izomágak a belső és a külső csípőizmokhoz. Beidegzik a m. piriformist, a m. obturator internust, mindkét m. gemellust és a m. quadratus femorist.

2. Nervus gluteus superior. A fonat felső részéből eredve a medence üregét a hiatus suprapiriformison keresztül hagyja el, majd a fartájék mélyében a m. gluteus medius és a m. gluteus minimus között halad előre. Beidegzi: mindkét izmot; végága előrehaladva a m. tensor fasciae lataet látja el.

3. Nervus gluteus inferior. A hiatus infrapiriformison keresztül lép ki a kismedencéből, a nervus ischiadicus fölött. Szétágazva belülről nyomul be izmába, a musculus gluteus maximusba, melyet beidegez.

4. Nervus cutaneus femoris posterior. A foramen ischiadicum majus hiatus infrapiriformisán lép ki a medencéből, és eleinte a musculus gluteus maximus által takartan száll lefelé a nervus ischiadicus mögött. A sulcus gluteus alatt a trochanter major és a tuber ischiadicum közötti távolság közepén belép a fascia lata kettőzetébe, és ebben száll le a térdalji árokig. A sulcus gluteusban adott ágai közül egyesek a fartájékon felfelé kanyarodnak (nervi clunium inferiores), mások az ülőgumót megkerülve a gát bőrének oldalsó részét látják el. A combon való leszállás közben az ideg a fasciát átfúró ágakkal a comb hátsó részének bőrét, végül felületessé válva, a térdalji árok bőrét és a lábikra bőrének legfelső részét látja el.

5. Nervus ischiadicus. Testünk legnagyobb idege, kb. kisujjnyi szélességű lapos köteg. A hiatus infrapiriformison lép ki a medencéből, és a m. gluteus maximus által takartan a m. obturator internus inán és az azt kísérő két m. gemelluson, majd a m. quadratus femorison száll lefelé. A comb hátsó részében függőlegesen lefelé szállva, a trochanter major és a tuber ischiadicum közötti távolság középpontját a térdalji árok közepével összekötő vonal mentén találjuk az a. glutea inferiorból eredő a. comitans nervi ischiadici kíséretében. A comb felső részében keresztezi a m. biceps femoris hosszú fejét, mely az ideg mögött húzódik le- és oldalfelé. A comb középmagasságában, gyakran már feljebb is, két ágára a nervus tibialisra és a nervus peroneus communisra oszlik. A combon ellátja a combhajlító izmokat, mégpedig úgy, hogy a m. biceps rövid feje kivételével – melyet a n. peroneus communis idegez be – valamennyit az ideg tibialis része látja el.

Két fő ága:

a) Nervus peroneus communis. A m. biceps femoris inának medialis oldalán a m. gastrocnemius lateralis feje felett haladva, oldalfelé megkerüli a fibula nyakát. Közben átfúrja a septum intermusculare posteriust, majd befurakodik a m. peroneus longus eredésébe, ahol két ágra, nervus peroneus superficialisraés nervus peroneus profundusraoszlik. Még oszlása előtt egy bőrágat (nervus cutaneus surae lateralis) ad, amely a lábikrán lefelé haladva egyesül a nervus tibialis hasonló ágával nervus suralisszá.

Nervus peroneus superficialis. A m. peroneus longus és brevis között, ezen izmok fasciarekeszében száll lefelé, majd a lábszár középső és alsó harmada határán átfúrja a fascia crurist, s a bőr alatt lefelé és medial felé tartva, a bokák között két végágra: nervus cutaneus dorsalis pedis medialisra és intermediusra oszlik. A lábujjak dorsalis felszínét ellátó és az ujjak mindkét szélén haladó nervi digitales dorsales pedis közül a nervus cutaneus dorsalis pedis medialis három ágat ad a hallux medialis oldalához és a II–III. ujjak egymás felé tekintő felszíneihez, a nervus dorsalis pedis intermedius négy ágat a III–IV. és a IV–V. ujjak egymás felé tekintő felszínéhez. Motorosan a m. peroneus longust és a m. peroneus brevist látja el.

Nervus peroneus profundus. Kevert ideg, amely a septum intermusculare cruris anterius átfúrásával az extensorok rekeszébe kerül, majd a musculus extensor digitorum communist is átfúrva csont közötti hártyán száll lefelé. Itt az arteria és vena tibialis anteriorhoz csatlakozva, eleinte a m. extensor digitorum longus és a m. tibialis anterior, majd az utóbbi és a m. extensor hallucis longus között halad lefelé, és a bokák közötti távolság közepén a m. extensor hallucis ina alatt azzal ferdén kereszteződve a lábhátra kerül, ahol medialis és lateralis ágra válik. Lateralis ága a rövid ujjfeszítőket, a boka- és lábtőízületeket, medialis ága pedig az első spatium interosseumban distal felé haladva, az I–II. ujjak egymás felé tekintő felszíneinek a bőrét látja el két nervus digitalis dorsalis pedissel.

b) Nervus tibialis. A térdalji árok középvonalában függőlegesen húzódik lefelé a vena popliteától felületesebben. Itt adja egyik ágát, a nervus cutaneus surae medialist, amely a nervus peroneus hasonló ágával nervus suralisszá egyesül. A m. gastrocnemius két feje között a mélybe nyomulva a nervus tibialis a m. soleus eredésére szolgáló inas ív alatt áthaladva, belép a lábszár felületes és mély hajlítóizrnainak rétegei közé. A fascia cruris mély lemeze alatt az arteria és vena tibialis posteriorral együtt halad distal felé, miközben mellékágakat ad a lábszár hajlítóizmaihoz, amelyek mindegyikét motorosan beidegzi. A medialis boka között retinaculum mm. flexorum és a m. abductor hallucis alatt lép be a talp területére, ahol két végágra (nervus plantaris medialis et lateralis) oszlik.

Nervus plantaris medialis. Kevert, de nagyobbrészt érző ideg, amely a sulcus plantaris medialisban halad előre, miközben motoros ágakkal ellátja a m. abductor hallucist, a m. flexor hallucis brevist és a m. flexor digitorum brevist, valamint a három medialis lumbricalis izmot. A talp distalis részében végágaira oszlik: egy nervus digitalis plantaris propriusra a hallux medialis oldala számára, és három nervus digitalis plantaris communisra, melyek az I., a II., a III. és a IV. ujj egymás felé tekintő felszínei számára további hat nervus digitalis plantaris propriusra oszlanak. Ezek az idegek a lábujjak plantaris felszínét hasonló módon látják el, amint azt a kéz ujjainak idegeinél leírtuk.

Nervus plantaris lateralis. Kevert, de inkább motoros ideg. A m. flexor digitorum brevis és a m. quadratus plantae között oldal felé halad, majd a sulcus plantaris lateralisban a hasonnevű arteria kíséretében distal felé tart. Felületesebb ága három ujj széli ágat ad a IV–V. ujj egymás felé tekintő felszínei, valamint az V. ujj oldalsó széléhez. Motorosan a kisujj izmait idegzi be. Mély ága a talpi verőeres ív mentén a mélybe nyomulva beidegzi a mm. interosseit, az oldalsó lumbricalist, a m. adductor hallucis mindkét fejét, és néha hozzájárul a m. flexor hallucis brevis beidegzéséhez.

Szemérem–végbél fonat (plexus pudendohemorrhoidalis). A szemérem–végbél fonat a harmadik és a negyedik sacralis ideg elülső ágaiból alakul ki, de apróbb ágakat a két első sacralis ideg elülső ágaiból is vesz fel. A plexus ischiadicustól nem választható el teljesen. A musculus coccygeus elülső felszínén fekszik.

Ágai:

1. Rami musculares. Am. levator anit és a m. coccygeust beidegző rövid idegágak.

2. Rami viscerales. Azsigeri vegetatív fonatokkal összeszövődő ágak, amelyek révén a zsigeri fonatokban elhelyezkedő vegetatív dúcsejtekhez vegetatív preganglionaris idegrostok haladnak. Összességüket nn. splanchnici pelvininek (n. erigensnek vagy n. pelvicusnak) nevezzük.

3. Nervus pudendus. Aforamen ischiadicum majus hiatus infrapiriformisán lép ki a medencéből, majd a spina ischiadica megkerülése után a foramen ischiadicum minuson keresztül ismét belép a csontos-szalagos medencébe. Minthogy azonban a m. levator ani a spina ischiadica magasságában ered, már nem a medence üregébe, hanem a gátra kerül vissza. A fossa ischiorectalis oldalfalában halad a fascia obturatoria kettőzetében. Itt a végbélnyílás környékéhez elsősorban a m. sphincter ani externushoz ad ágakat (nn. rectales inferiores), az ülőgumó tájékán két végágra oszlik: a felületes nervi perinealesre és a diaphragma urogenitale fölé haladó nervus dorsalis penisre. Az utóbbinak nőben a nervus dorsalis clitoridis felel meg.

a) Nervi perineales. Agáton előrehaladva mélyebb ágakkal a felületes gátizmokat (m. ischiocavernosust és a m. bulbocavernosust), felületesebb ágaival férfiban a herezacskó hátsó részét, nőben a nagy szeméremajkakat látják el.

b) Nervus dorsalis penis. A diaphragma urogenitale fölött előrehúzódó ideg, mely a diaphragma izmait motoros ágakkal látja el, majd végága a lig. arcuatum pubis és a diaphragma urogenitale elülső széle között átfurakodva, a penis dorsalis oldalára kerül. Itt az arteria dorsalis penis oldalán előrefutva, a penis bőrét és makkját látja el.

Az alsó testfél fonataiból származó idegek szelvényes eredete

A vegetatív idegrendszer

Vegetatív idegrendszeren az idegrendszer ama részeit értjük, amelyek működése döntően a szervezet belső egyensúlyának – a Claude Bernard-i milieu intérieur – megtartását szolgálják. Az élő szervezetnek azt a képességét, hogy elég szélsőségesen változó környezeti körülmények ellenére ezt a belső miliőt fenn tudja tartani, homeostasisnak nevezzük. Ebben számos anyagcsere-működés és humoralis (elsősorban hormonális) szabályozás vesz részt, de e sokféle folyamat összehangolása és a gyorsan változó külső körülményekhez való alkalmazása jelentős részben a vegetatív idegrendszer feladata. Pusztán szerkezeti oldaláról lehetetlenség a vegetatív idegrendszerről akár csak megközelítően helyes képet nyújtani; ez az élettan, a gyógyszertan és kóros viszonyokra vonatkozóan a kórélettan és a klinikai tárgyak feladata. Itt csak röviden vázolhatjuk a bonyolult és nagy orvosgyakorlati fontosságú rendszer anatómiai alapjait.

Anatómiai szempontok alapján a vegetatív idegrendszer központi és peripheriás részre osztható.

A vegetatív idegrendszer központi része

A vegetatív idegrendszer központi részét adó területeket a központi idegrendszer szerkezetének tárgyalása kapcsán már ismertettük. Ezért itt csupán egy rövid felsorolásra szorítkozunk.

Hypothalamus. A hypothalamust tekintjük a vegetatív működések legmagasabb központjának, amely – mint láttuk – kettős úton fejti ki hatását: hormonális úton az agyfüggelékmirigy révén és idegi úton az alacsonyabb rendű (középagyi, hídi, nyúltvelői és gerincvelői) vegetatív központokhoz leszálló pályák útján. E két mechanizmus közül az előbbit nem soroljuk az igazi vegetatív működések közé, hanem viszonylagosan különálló rendszernek: neurohormonalis rendszernek tekintjük. A két mechanizmus elválaszthatósága azonban csupán viszonylagos.

A limbicus rendszer és az agykéreg tanulmányozása során láttuk azt is, hogy a limbicus rendszer és az agykéreg számos területe (pl. amygdala, prefrontalis és insularis kéreg) reciprok kapcsolatban áll a hypothalamusszal, ami arra mutat, hogy ezen a szinten a vegetatív és egyéb idegműködések nehezen választhatók szét, egymással szoros kölcsönhatásban vannak.

Az agytörzs vegetatív központjai. Az agytörzs szintjén a vegetatív és egyéb központi mechanizmusok jobban elválaszthatók mint a hypothalamusban. Ilyen agytörzsi vegetatív működések például a nyúltvelői vegetatív reflexek vagy a légző-, valamint a cardiovascularis működéseket szervező mechanizmusok. Átmenetet képeznek a vegetatív és az ún. cerebrospinalis működések között olyan mechanizmusok, mint pl. a nyelés, köhögés. Ezek ugyan nagymértékben automatizáltak, és végső sorban a szervezet homeostasisát szolgálják, mégis kivitelező apparátusaikat olyan harántcsíkos izmok képezik (gége-, garat-, lágyszájpad-, nyelv-, nyelvcsont feletti stb. izmok), amelyeket egyéb tudatos és kifelé irányuló működésekre (pl. beszédre) használunk. További vegetatív idegmechanizmusok foglalnak helyet a hídban, így elsősorban a nyálelválasztás kivitelező mechanizmusai, a középagyban pedig a belső szemmozgások mechanizmusai. Ezekben a működésekben az agytörzs következő területei vesznek elsősorban részt:

♦ az agytörzsi légző és vasomotor központok,

♦ a mesencephalon substantia grisea centralisa,

♦ az agyidegek visceroszenzoros és visceromotoros (parasympathicus) magjai.

A gerincvelő vegetatív központjai. A gerincvelő szintjén a vegetatív működések legegyszerűbb megjelenési formája a gerincvelői vegetatív reflex. Ahogyan azt a gerincvelői reflexívek tárgyalásánál láttuk, a zsigerek felől érkező elsődleges érző rostok a gerincvelő hátsó szarvában végződnek, a szomatoszenzoros rostok végződéseivel szétválaszthatatlanul összekeveredve. Nem lehet egymástól elkülöníteni azokat a hátsó szarvi interneuronalis rendszereket sem, amelyek egyrészről a zsigerek, másrészről a bőr és izmok felől érkező szenzoros ingerületek feldolgozását végzik. Az efferens neuronok szintjén azonban az elkülönülés egyértelmű, valamennyi vegetatív motoneuron (preganglionaris neuron) a gerincvelő oldalsó szarvában helyezkedik el.

A vegetatív idegrendszer peripheriás része

Sokkal könnyebben határolható el a vegetatív idegrendszer a peripherián. Itt ugyanis vegetatívnak nevezzük az idegek mindazon részét, amelyek simaizmokat, mirigyeket és szívizmot idegeznek be. Átmenetinek tekinthetjük azokat a zsigeri harántcsíkos izmokat (garat, esophagus) beidegző idegrostokat, amelyek félig-meddig vegetatív működésben vesznek részt. Nem sorolhatjuk a vegetatív rendszerhez a légzőizmokat és az őket beidegző idegeket, mert bár a légzés központi idegmechanizmusai a vegetatív központokkal szorosan összekapcsoltak, és működésük is a vegetatív mechanizmusokhoz hasonló, de a működést végrehajtó idegek és izmok minden tekintetben szabályos mozgató neuronok és vázizmok. A simaizmokat és mirigyeket beidegző idegelemek azonban a vegetatív rendszerhez tartoznak, tekintet nélkül arra, vajon ezek zsigeri szervekben vagy egyebütt helyezkednek el.

A vegetatív idegrendszer peripheriás részének neuronalis felépítési elve minden simaizom és mirigy beidegzésében azonos. A gerincvelő oldalsó szarvában vagy az agytörzs visceromotoros magvaiban lévő idegsejtek (preganglionáris neuronok) axonjai (preganglionáris rostok) a gerincvelőből vagy agytörzsből kilépve a peripheriás idegek mentén elhelyezkedő idegdúcokban (vegetatív ganglia) végződnek. Az idegdúcokból kiinduló axonok (az idegdúcokban elhelyezkedő idegsejtek axonjai, postganglionaris rostok) újra a peripheriás idegekhez csatlakozva elérik a zsigereket és beidegzik azokat. A neuronalis tagozódás ezen elvét már a gerincvelői vegetatív reflexívnél volt alkalmunk megismerni, de elvben hasonló felépítésű a peripheriás vegetatív rendszer más része is.

Szövettani szerkezet. A preganglionaris idegrostok általában vékony velőshüvelyű rostok, fiziológiai tulajdonságaik alapján külön kategóriát, az ún. B rostféleséget képezik. A vegetatív dúcokban a preganglionaris rostok elágazódnak, és 1–10–15 ganglionaris idegsejten végződnek. A dúcsejtek rendszerint multipolárisak, sok rövidebb – hosszabb dendrittel bírnak (8/68. ábra).A synapsisok zömmel a dendriteken foglalnak helyet. A dúcsejteket is, a synapsisokat is Schwann-sejtek veszik körül.

8/68. ábra. Vegetatív dúcok szövettani szerkezete. A: emberi ganglion ciliare; rövid dendritű, külön tokba bezárt dúcsejtek (Bielchowski-ezüstözés); B: ugyanaz, mint A (Cajal-ezüstmódszerrel) a rövid dendriteket körülfonó preganglionaris rosthálózat feltüntetésével; C: emberi ganglion stellatum félhosszú dendritjeikkel összefonódott ducsejtjei; D: nyúl sympathicus ganglion hosszú dendritű idegsejtjei; E: Dogjel I. típusú idegsejtek bélfalidegfonatából

A postganglionaris rostok általában velőtlen Schwann-hüvellyel bíró, ún. Remak-féle rostok. A peripherián az általános szövettanban leírt fonatos idegvégződésekkel végződnek (vegetatív alapfonat), előlépve az őket körülzáró Schwann-sejtekből, de rendszerint nem érintkezve közvetlenül a beidegzett szövetelemekkel (simaizomsejtekkel, szívizomsejtekkel, mirigysejtekkel). Feltételezik, hogy az általuk ürített mediátor (noradrenalin vagy acetilkolin) az extracellularis szövetrésekbe kerülve, az idegelem és a végrehajtó szövetelem közvetlen kapcsolata nélkül diffúzió útján fejti ki hatását.

A központi idegrendszerből való eredésük szerint a preganglionaris rostokat három nagy csoportba oszthatjuk:

1. Egy részük az alsó agytörzsből ered (középagy, híd, nyúltvelő) és az agyidegek elágazási rendszeréhez csatlakozik. Ezt a vegetatív rostok cranialis kirajzásának (kiáramlásának) lehet nevezni.

2. Újabb kirajzása van a preganglionaris rostoknak a gerincvelő Th1–L3 szelvényeiből. Ezt thoracolumbalis vegetatív kirajzásnak nevezhetjük. A nyaki és az alsó ágyéki-felső keresztcsonti szelvényekből vegetatív preganglionaris rostok nem erednek.

3. Végül az alsó sacralis szelvényekben (S2–4) ismét sok preganglionaris rost rajzik ki, melyek a medencei idegekhez, főleg a nn. splanchnici pelvininek (n. pelvicus) nevezett ágakhoz csatlakoznak. Ez a vegetatív rostok ún. sacralis kirajzása.

Már régen megfigyelték, hogy ugyanarra a szervre vagy szövetre a különböző kirajzásokhoz tartozó rostoknak sokszor ellentétes hatásuk van: pl. a cranialis kirajzáshoz tartozó rostok a pupillát szűkítik, a thoracolumbalis kirajzáshoz tartozók tágítják; a nyálmirigyek secretumát a cranialis kirajzáshoz tartozó elemek híggá, emésztőfermentumokban dússá, a thoracolumbalis kiáramláshoz tartozó rostok sűrűbbé és mucinban dússá teszik; a szív összehúzódásait a cranialis kiáramlás rostjai gyérebbé, a thoracolumbalisak szaporábbá teszik stb.

Azt is megfigyelték, hogy a cranialis és a sacralis vegetatív kiáramláshoz tartozó postganglionaris rostok peripheriás végei nagyobbrészt acetilkolin-mediátorral fejtik ki hatásukat a simaizmokra vagy a mirigysejtekre, míg a thoracolumbalis kiáramláshoz tartozó posztganglionaris rostok mediátora nagyobbára noradrenalin. Így alakult ki két ellentétes hatású vegetatív rendszer, az ún.

parasympathicus ([1] cranialis és [3] sacralis kirajzás) és a

sympathicus ([2] thoracolumbalis kirajzás) rendszer elképzelése.

A parasympathicus rendszer általában a rendelkezésre álló erőforrásokkal való gazdálkodás és azok helyreállításával összefüggő zsigeri működéseket szervez (a táplálkozáshoz és emésztéshez megfelelő emésztőváladékok [nyál, gyomornedv] termelése, az emésztőcsatorna mozgásai [bél- és hólyagürítés], a felszívott cukrok raktározása a májban [inzulinhatás]); egy kis erőltetéssel és átvitt értelemben a fajfenntartáshoz tartozó biológiai működések is ide sorolhatók, pl. az erectio.

A sympathicus idegrendszer ugyanakkor a veszély elhárítására vagy az előle való menekülésre teremti meg a zsigeri és a keringési szervek részéről a feltételeket. Ezek: kevés tapadós mucintartalmú, ún. védőnyál, szapora szívműködés, a zsigeri szervek és a bőr ereinek összehúzódása és ezzel a keringő vér zömének a központi idegrendszerbe és az izmokba való terelése, a bélmozgások és az emésztőnedvek ürítésének gátlása, a máj glikogénjéből szőlőcukor felszabadítása (az agyszövet és az izmok táplálására), a szőrök felborzolása (piloarrector izmokkal; feltűnő a macskában). Ez utóbbi nagyobb testméret látszatát kelti, amely részben félelmetesebb benyomását kelt, részben fokozott mechanikai védelmet is jelent.

A sympathicus és parasympathicus rendszer dinamikusan változó egyensúlya biztosítja, hogy a szervezet belső miliője viszonylagosan állandó, de a változó külső körülményekkel egybehangolt legyen.

A vegetatív idegrendszer három említett különálló peripheriás részét külön alfejezetekben craniocaudalis sorrendben tárgyaljuk.

Cranialis parasympathicus rendszer

Az agyidegekkel kapcsolatban, valamint az agytörzs leírásában már részletesen megemlékeztünk a cranialis vegetatív idegrendszer minden részéről, ezért itt már csak rövid synopsisát adjuk az anatómiai viszonyoknak (8/69. ábra és 8/2. táblázat).

8/69. ábra. A feji parasympathicus rendszer általános sémája. Piros: preganglionaris neuronok; kék: postganglionaris neuronok

A feji parasympathicus dúcok előszeretettel a n. trigeminus ágaihoz csatlakoznak, noha a n. trigeminushoz voltaképpen semmi közük sincsen. Érzőrostok azonban sokszor átfutnak a dúcon, ezért több dúcnál érzőgyökérről szoktunk beszélni (pl. a ggl. ciliarénál). Hasonlóan e dúcokon sympathicus rostok is átfutnak.

Thoracolumbalis sympathicus rendszer

A peripheriás sympathicus rendszer neuronalis tagozódási elvét és központi kapcsolatait már a gerincvelői vegetatív reflexívnél megvilágítottuk. Ezért itt már csupán a sympathicus dúclánc (truncus sympathicus) anatómiai viszonyait kell részletesen ismertetnünk.

A szokványos anatómiai leírásnak megfelelően a truncus sympathicus (8/70. ábra) dúcokból (ganglia trunci sympathici vagy paravertebralis dúcok) és a dúcokat összekötő idegágakból (rr. interganglionares) felépített, a koponyaalaptól a keresztcsont alsó végéig húzódó idegtörzs. A kétoldali truncus sympathicus a sacrum elülső felszínén a középvonalban elhelyezkedő páratlan dúcban (ggl. terminale seu ggl. impar) találkozva ér véget. Elhelyezkedésének megfelelően nyaki, mellkasi, ágyéki és keresztcsonti részre osztható, a beidegzési területek figyelembevételével azonban szerencsésebb feji, nyaki, mellkasi, hasüregi és medencei részéről [pars cephalica et cervicalis, pars thoracica és pars abdominalis et pelvina (systematis autonomici)] beszélni.

Pars cephalica et cervicalis (systematis) sympathici

A truncus sympathicus feji és nyaki részét a 8/71. ábra mutatja be most már jóval részletesebben, a preganglionaris rostok eredésével és a postganglionaris rostok eloszlásával együtt.

A preganglionaris rostok a Th1–Th5 gerincvelői szelvények oldalsó szarvából erednek. Ezek a rostok az oldalsó szarvban helyet foglaló preganglionaris vegetatív motoneuronok axonjai. A rostok a gerincvelői idegek ventralis ágából leváló rami communicantes albi útján elérik a segmentalis paravertebralis dúcokat, ahol rostralis irányba fordulnak, és a truncus sypathicusban futva a nyaki dúcokban végződnek.

1.7. táblázat - 8/3. Táblázat. A feji parasympathicus rendszer összetevői

Preganglionaris neuron

Preganglionaris axon

Ganglion

Postganglionaris axon

Beidegzendő szerv

Aktivitás

Edinger–Westphal mag (mesencephalon)

N. oculomotirus (III.)

Radix oculomotoria

Ggl ciliare

Nn. ciliares breves (V/1)

M. ciliaris

M. sphincter pupillae

összehúzódás

összehúzódás

Nucl. salivatorius sup. (pons)

N. intermedius (VII.)

M. petrosus major

Ggl pterygoplatainum

N. zygomaticus (V/2)

N. lacrimalis (V/1)

Nn. palatini (V/2)

Nn. nasales (V/2)

Glandula lacrimalis

Szájpad apró nyálmirigyei

Orrüreg nyálkamirigyei

secretio

secretio

secretio

Chorda tympani

N. lingualis (V/3)

Ggl. submandibulare

N. lingualis (V/3)

Glandula submandibularis, sublingualis

secretio

Nucl. salivatorius inf. (híd-nyúltvelő határ)

N. glossopharyngeus (IX)

N. tympanicus

N. petrosus minor

Ggl. oticum

N. auriculotemporalis (V/3)

Glandula parotis

secretio

Nucl. dorsalis n. vagi (nucl. ala cinerea med.) és a nucl. ambiguustól dorsalisan (nyúltvelő)

N. vagus (X) ágai

A szervek kapujában – vagy falában lévő ganglionok

Szív

frekvencia csökken;

Bronchusok

szűkület, fokozott secretio;

Gyomor, béltraktus

fokozott motilitás és secretio


A truncus synipathicus nyaki szakasza a lamina prevertebralis kettőzetében halad a vagina carotica mögött egészen a basis cranii externáig. A törzs mentén három dúc található: a ganglion cervicale superius, a ganglion cervicale medium és az első thoracalis paravertebralis dúccal ganglion stellatummá összeolvadt ganglion cervicale injerius. A 8/70. ábrán függőlegesen végighaladó vastag vonal jelzi, hogy a ggl. stellatum hátsó része nem más mint az első thoracalis paravertebralis dúc, a ggl. stellatum elülső része pedig a ggl. cervicale inferiusnak felel meg.

A ganglion cervicale superius a vagina carotica mögött, a n. vagus ggl. inferiusánál nagyobb és nálánál magasabban és tőle medialisan fekvő orsó alakú nagy ganglion. A benne végződő preganglionaris rostok a Th1–3 gerincvelői szelvényekből származnak, a postganglionaris rostok pedig három ideget formálva hagyják el a dúcot; ezek az a. carotis internához csatlakozó n. caroticus internus, az a. carotis externához csatlakozó n. caroticus externus, és a vena jugularis internát kísérő n. jugularis. Ezek az ágak, illetve a belőlük kialakuló fonatok (plexus caroticus internus et externus, plexus jugularis) szállítják a postganglionaris rostokat. A postganglionaris rostok az arteriák mentén eljutnak mindenhova a fejen, és részben vasomotoros működést látnak el, részben önállósodnak, s különböző szervek sympathicus ellátását adják. A szembe behatoló rostok a m. dilatator pupillaet idegzik be; más rostok a szemüreg és a szemhéjak később tárgyalandó simaizmait (m. orbitalis, m. tarsalis) látják el. A fej összes nyál- és nyálkamirigyének is van sympathicus beidegzése, amely sűrű mucintartalmú védőbevonó nyál, illetve nyálka termelését indítja el. A ggl. cervicale superius látja el a fej bőrének mirigyeit, elsősorban a verejtékmirigyeket. – Külön jelentősége van a n. caroticus internusnak, amely mentén az agyi erek nagy részének vasomotoros rostjai jutnak be a koponyaüregbe. Másik forrása az agyi erek vasomotorainak a ggl. stellatum, amelyből a n. vertebralis útján jutnak el sympathicus rostok a hátsó koponyagödörhöz. Korábban azt hitték, hogy az agyállományon belül is van az ereknek beidegzésük; ezt újabb vizsgálatok megcáfolták. – Lefelé haladó ágak révén (rr. cardiaci cervicales) a ggl. cervicale superiusból a szív is kap beidegzést; beidegzi ez a dúc a garatot is.

A ganglion cervicale medium egész mélyen a fossa scalenotrachealisban található. Ebből a dúcból további igen vékony idegszálak mennek a szívhez, a garathoz és a pajzsmirigyhez.

A ggl. cervicale mediumtól lefelé a truncus sympathicus kettéválik, és mint ansa subclavia körülveszi az a. subclavia kezdeti szakaszát. Az a. subclavia mögött a két ág ismét összetalálkozik az 1. borda nyaka előtt fekvő ganglion stellatumban. A ggl. stellatumból eredő postganglionaris rostoknak egy része a n. vertebralis-t alakítja ki, amely az arteria vertebralishoz csatlakozik, és azt fonatosan körülhálózza. A n. vertebralis útján a postganglionaris rostok részben a felső végtagot ellátó karfonat idegeibe kerülnek (funkciójuk szerint ezek vasomotor, piloarrector és sudomotor rostok), részben a hátsó koponyagödör ereit idegzik be. A n. vertebralisnak (de részben a ggl. cervicale superiusnak is) egyik fontos ellátási területe a corpus pineale, amely a sympathicus idegekkel legjobban ellátott szövetek közé tartozik. A ggl. stellatumból eredő postganglionaris rostoknak egy másik része a szívhez, a tüdőhöz és az esophagus felső részéhez menő sympathicus fonatokat alakít ki. Itt fontos megjegyezni, hogy a szívet és a tüdőt ellátó preganglionaris rostok a Th3–5 gerincvelői szegmentumokból erednek, illetve azt, hogy habár a szívhez és a tüdőhöz futó postganglionaris rostok döntő többsége a ggl. stellatumból származik, a szív és a tüdő beidegzéséhez hozzájárul a ggl. cervicale superius, a ggl. cervicale medium, sőt a 2. thoracalis paravertebralis sympathicus dúc is.

Pars thoracica (systematis) sympathici

A truncus sympathicus thoracalis része a legszabályosabb felépítésű. Az 1. borda nyaka előtt levő ganglion stellatum alatt minden testszelvényben van egy ganglion (paravertebralis dúc), mindegyikhez halad a megfelelő gerincvelői ideg elülső ágából egy lefelé szálló ramus communicans albus és egy rendszerint harántabb lefutású ramus communicans griseus.

8/70. ábra. A sympathicus dúclánc és a prevertebralis dúcok általános sémája

8/71. ábra. A sympathicus neuronalis tagozódása sémásan. Piros: preganglionaris neuronok; kék: a visceralis postganglionaris neuronrendszer; zöld: a testfali (parietalis) rendszer

A preganglionaris neuronok a gerincvelő oldalsó szarvában helyezkednek el. A preganglionaris neuronok axonjai (preganglionaris rostok) a gerincvelőből kilépve a radix anteriorban, a nervus spinalisban, a nervus spinalis ramus ventralisában majd az abból leváló ramus communicans albusban futva érik el a segmentalis paravertebralis dúcokat. A dúcokból induló postganglionaris rostok a ramus communicans griseuson keresztül visszatérnek a gerincvelői ideg ramus ventralisába, ami a mellkas magasságában nem más, mint a n. intercostalis. A n. intercostalis ágaiban futva a postganglionaris rostok végül elérik a testfal különböző részeit, ahol vasomotor, piloarrector és sudomotor feladatokat látnak el. A postganglionaris rostok egy része nem tér vissza a n. intercostalishoz, hanem a paravertebralis dúcokból kilépve csatlakozik a szívet, a tüdőt és az egyéb mellkasi zsigereket ellátó vegetatív fonatokhoz.

Pars abdominalis et pelvina (systematis) sympathici

Amint azt a 8/71. sémás ábra mutatja, a Th6 szelvénytől kezdve a nn. intercostales igen erős ramus communicans albusaiban futó preganglionaris rostok nagy része csak látszat szerint csatlakozik a paravertebralis dúclánchoz. A valóságban a rostok többsége csak ferdén keresztezi a dúcláncot – ez még makroszkópos preparációval is látható –, és a dúcláncból ventral felé a csigolyatestek oldalán le- és előrehúzódó n. splanchincus majortés n. splanchnicus minort hozza létre. A 6–9. dúcot keresztező rostok a n. splanchnicus majort, a 10–11. dúcon átfutók a n. splanchnicus minort alkotják. Mindkét splanchnicus ferdén lefelé és a csigolyatesten előrefutva a jobb oldalon a vena azygoshoz, a bal oldalon a vena hemiazygoshoz csatlakozva átfúrja a rekeszt, és kissé medial felé hajolva, belép a truncus celiacus eredését alulról körülvevő hatalmas dúcba, helyesebben dúcrendszerbe: a ganglion celiacumba. A preganglionaris rostok itt végződnek, és a postganglionaris rostok innen rajzanak ki a truncus celiacus által ellátott felső hasűri zsigerek felé (gyomor, máj, duodenum, pancreas, lép). E dúcrendszerrel szorosan összeszövődve, egész sor más, ér körüli dúc és dúcos fonat van (plexus suprarenalis; ganglion renale), amelyekbe szintén behatolnak a splanchnicusokon leszállt preganglionaris rostok. A mellékvese velőállományának beidegzése, mint már előzőleg, a krómaffin rendszerrel kapcsolatban láttuk, speciális, a velőállomány adrenalin- és noradrenalintermelő sejtjeit preganglionaris rostok közvetlenül látják el.

Két további nagy fonatos ganglionrendszer van még a hasüregben: a ggl. mesentericum superius és a ggl. mesentericum inferius, melyek a hasonnevű arteriák eredését veszik körül fonatszerűen. Ezek a dúcok is a splanchnicusokból kapják a preganglionaris rostjaikat, postganglionaris rostjaik pedig a bélnek az a. mesenterica superior és inferior által ellátott szakaszait idegzik be.

Még a rekesz alatt is vannak rr. communicantes albi, mégpedig a Th12- és az L1–3 szelvényből. Ezekből a paravertebralis dúcokból eredő postganglionaris rostok a plexus lumbalis és plexus sacralis ágaihoz csatlakozva elsősorban az alsó testfalat és az alsó végtagot látják el vasomotor, sudomotor és piloarrector rostokkal.

A Th12–L1–3 szelvényekből eredő és zsigerek beidegzésében részt vevő preganglionaris rostok a paravertebralis dúcokon csupán átfutnak, és az aortát körülvevő fonatokban leszállva, két nagy fonatot képeznek (8/72. ábra). Az egyik fonat a plexus hypogastricus superior (n. presacralis), amely a promontorium előtt bukik le a medencébe, majd szétválva, a medence oldalfalán összefonódik az a. iliaca communist, majd az a. carotis internát kísérő, de hamarosan hatalmas önálló fonattá váló plexus hypogastricus inferiorral.E nagy fonat a medencei zsigereket ellátó, de csak határozatlanul szétválasztható fonatokra (plexus rectalis, plexus uterovaginalis, plexus prostaticus, plexus vesicalis stb.) oszlik. A preganglionaris rostok feltehetően ezekben a fonatokban található kisebb idegdúcokban végződnek. Egyúttal azonban ugyanezen fonatok dúcai a sacralis parasympathicus kiáramlás dúcaiként is szerepelnek. Tehát a felső testfélen olyan jól szétválasztható parasympathicus és sympathicus a medencében szétválaszthatatlanul összefonódik.

Makroszkóposan a truncus sympathicus, bár kevésbé szabályosan (szelvényesen) rendezett dúcokkal, még lehúzódik a medencébe. A pars lumbalis trunci sympathici bal oldalt az aorta mellett a m. psoas major csigolyatesti eredése felett húzódik, jobb oldalt a vena cava inferior mögött, de a m. psoas majorhoz hasonló viszonyban. Leszállva a medencébe, a sacralis paravertebralis dúcokat a foramina sacralia anteriora előtt találjuk. E dúcok azonban méretben és sejtszámban teljesen jelentéktelenek a plexus hypogastricus hatalmas méreteivel szemben. Végül a farkcsont előtt a két sacralis dúcláncrész egy kis ganglion terminaléban (ggl. impar) egyesül. A sacralis paravertebralis dúcoknak, melyek preganglionaris rostjaikat az alsó lumbalis szelvényekből kapják, alig lehet zsigeri beidegzési funkciójuk. Postganglionaris rostjaik nagyobbára az arteria iliaca interna fali ágaihoz csatlakozva, a testfalat és a comb egy részét látják el.

8/72. ábra. A hasi és a medencei sympathicus kissé sémásan

Sacralis parasympathicus rendszer

Anatómiai szempontból vajmi keveset tudunk róla. Kétségtelen, hogy az alsó sacralis szelvények elülső gyökerein preganglionaris vegetatív rostok lépnek ki, melyek a plexus pudendohemorrhoidalis zsigeri ágain keresztül jutnak be a medencei zsigeri fonatokba (plexus hypogastricus). Ezeket a zsigeri ágakat, amelyek meglehetősen szabálytalanok, nn. splanchnici pelvinineknevezzük (férfiban ezek a nervi erigentes). Nem tisztázott, hogy a preganglionaris rostok hol kapcsolódnak át, de valószínű, hogy a postganglionaris neuronok idegsejtjei főleg a zsigereket közvetlenül körülvevő helyi fonatokban vannak. Beidegzik a bélcsatorna alsó szakaszát, a colon transversumtól a rectumig, a nemi szerveket és a húgyhólyagot.