Ugrás a tartalomhoz

Szemészet

Ildikó, Süveges (2010)

Medicina Könyvkiadó Zrt.

10. fejezet - 9. fejezet. Zöldhályog

10. fejezet - 9. fejezet. Zöldhályog

A glaucoma lényege, meghatározása

A glaucoma (zödhályog) lényege a retinális ganglionsejtek progresszív pusztulása apoptosis (programozott sejthalál) révén. A retinális ganglionsejtek apoptosisa normális, élettani folyamat, azonban egészséges szemen mértéke kicsi. Ezért, és mert lényegesen több ganglionsejtünk van a retinában, mint amennyi a jó látáshoz szükséges, az élettani ganglionsejt-veszteség nem eredményez látásromlást még idős korban sem. Glaucomában azonban a retinális ganglionsejtek felgyorsult ütemű pusztulása miatt funkcionálisan jelentős látásromlás alakul ki. A már kialakult károsodás irreverzíbilis, mivel retinális ganglionsejtek a születés után már nem képződnek. A glaucoma nem egyetlen betegség, hanem betegségcsoport, azonban valamennyi típusában közös a retinális ganglionsejtek progresszív pusztulása. A glaucomát azért kell minél korábbi állapotában (lehetőleg még a funkcionálisan jelentős látásromlás kialakulása előtt) felfedezni, és kezelését minél előbb megkezdeni, hogy minél több retinális ganglionsejtet megőrizzünk, és a hozzájuk tartozó látásfunkciókat a beteg élete végéig biztosíthassuk.

A retinális ganglionsejt apoptosisát több, különböző folyamat váltja ki glaucomában, ezek legtöbbször kombináltan fordulnak elő, egymás hatását erősítik. A szembelnyomás kóros emelkedése a ganglionsejt axonjában zajló transzportfolyamatokat gátolja meg. A nyitott zugú glaucomákban nagyon gyakori a látóidegfőt (papilla nervi optici) ellátó végarteriolás rendszer ágaiban kialakuló, lokalizált keringésszabályozási zavar. Ez azt jelenti, hogy a kis arteriola egy szegmentuma kórosan összehúzódik (ez az általa ellátott axonok ischaemiás károsodását okozza), majd dilatál (ez reperfúziós károsodáshoz vezet). A visszatérő ischaemia-reperfúziós károsodás gyakran jár együtt a szervezet egészének vérkeringés-szabályozási zavaraival. A szem keringészavarát súlyosbítja az okuláris perfúziós nyomás glaucomára jellemző nagy ingadozása. Az okuláris perfúziós nyomás a szem artériás vérellátását biztosító arteria ophthalmica középnyomásának és az intraocularis nyomásnak a különbsége. Mivel a látóidegfő arterioláinak autoregulációja károsodik glaucomában, a perfúziós nyomás változásait a glaucomás szem nem tudja ellensúlyozni: a szemnyomás növekedése és a szisztémás vérnyomás csökkenése egyaránt időleges hypoxiát okoz, a fordított irányú változások pedig a reperfúziós károsodást súlyosbítják.