Ugrás a tartalomhoz

Európa regionális földrajza 1. Természetföldrajz

Gábris Gyula, Horváth Erzsébet, Horváth Gergely, Kéri András, Móga János, Nagy Balázs, Nemerkényi Antal, Pavlics Károlyné, Simon Dénes, Telbisz Tamás (2014)

ELTE Eötvös Kiadó

2. Kétarcú domborzati kép

2. Kétarcú domborzati kép

Európa topográfiai-domborzati szempontból erősen kétarcú. Nyugati felén kicsiny alföldek és változatos hegyvidékek váltogatják egymást, tagolt partjai mentén félszigetek és szigetek sorakoznak, mozaikszerűvé alakítva területét. Keleten viszont egyhangú térségek terjengnek: hatalmas alföldek, valamint alacsony dombságok, hátságok sorakoznak egymás mellett, határaik alig észrevehetők és nehezen kijelölhetők.

Az egyes domborzati típusok mögött a legkülönfélébb fejlődéstörténet rejtőzhet. Az alföldek között egyaránt találunk folyami feltöltésű síkságokat (ezek egyébként a leggyakoribbak), mint az Alföld, a Pó-síkság, jég gyalulta síkokat, mint a Finn-tóvidék, és a jégtakaró hullámos morénahalmaival fedetteket, mint a Német- és a Lengyel-alföld, illetve hosszú földtörténeti időszakok során lepusztulással kialakult térségeket, mint a Kelet-európai-síkvidék. A közép- és magashegységek között pedig éppúgy sorakoznak törések szabdalta röghegységek, mint a Francia-, a Német-középhegység, illetve hatalmas erejű gyűrődések nyomait viselő gyűrt hegységek, mint az Alpok vagy a Kárpátok. A legmagasabbra kiemelkedett európai hegyvidékeket, függetlenül attól, hogy idősebb rög- vagy fiatalabb gyűrt hegységről van-e szó (pl. a Skandináv-hegység, illetve az Alpok), még az eljegesedések is kicsipkézték.