Ugrás a tartalomhoz

Jogi alaptan

Szilágyi Péter (2014)

ELTE Eötvös Kiadó

3. fejezet - III. A MODERN ÁLLAM, POLITIKA ÉS JOG KIALAKULÁSA

3. fejezet - III. A MODERN ÁLLAM, POLITIKA ÉS JOG KIALAKULÁSA

1. A kérdésről általában

2. A polgári társadalom és a politikai állam elválásának folyamata

3. A polgári társadalom és a politikai állam elválásának eredményei és következményei

4. A modern állam, politika és jog kialakulásának kapcsolata a tőkés fejlődéssel

1. A kérdésről általában

A fejezet címében jelzett folyamat az egyik megnyilvánulása annak a tudományelméleti alapvetés során jelzett összefüggésnek, hogy a társadalmi lét egyben történeti lét, az egyes társadalmi jelenségek is történetiek, keletkeznek és változnak, átalakulnak és esetenként megszűnnek. Ennek következtében a társadalomtudományoknak és azok kategóriáinak is jellemzője a történetiség. Azok sem változatlanok, hanem a jelenségek átalakulásával együtt maguk is lényeges változásokon mennek keresztül. A társadalmi fejlődés csomópontjain a kategóriák differenciálódnak és tartalmuk gazdagabbá válik, ugyanakkor a kifejlettebb kategóriák bizonyos közös vonásokat is tartalmaznak az alacsonyabb fejlődési fokot kifejező kategóriákkal. Különösen érvényes ez a társadalmi lét olyan kategóriáira, mint az állam és a jog.

Ezeknek az összefüggéseknek a figyelmen kívül hagyása a kategóriák történelmietlen használatának – és így félreértelmezésüknek – a veszélyével járhat. Egyrészt ugyanis a fejlettebb intézményi-politikai szféra a fejletlenebb megértésének is kulcsa, másrészt viszont a későbbi kategóriáknak, fogalmaknak a korábbi állapotokra változatlan tartalommal való alkalmazása, visszavetítése kettős veszéllyel jár: meghamisítja és félreértelmezi a fejlődés korábbi szakaszait, továbbá elmossa a fejlettebb viszonyokat kifejező sajátos társadalmi-történeti tartalmat. Más állam az antik athéni állam, más a XIX. századi tőkés liberális állam, más a mai jóléti állam és az egypártrendszerű szocialista állam, noha kétségtelenül mindegyik állam.

Ezért állandóan figyelembe kell venni az állam, a politika és a jog kialakulásának folyamatjellegét, ennek fő szakaszait és állomásait; az állam különböző utakon való kialakulását a törzsi-nemzetségi társadalomból, ezeknek az utaknak az egymásra épülését és az államnak a prekapitalista társadalmakban való kifejlődését; a modern állam, politika és jog kialakulását a kapitalizmussal párhuzamosan; a modern demokratikus politikai rendszer kibontakozását a XX. században. Az állam kialakulásának ez a folyamatjellege azt is jelenti, hogy „az állam teljes kibontakozása mindenképpen a modern időkre jellemző” (Weber 1987, 79.), vagy másként megfogalmazva: „az államnak mint olyannak az elvonatkoztatása csak a modern idő sajátja, mert csak a modern idő sajátja a magánélet elvonatkoztatása; a politikai állam elvonatkoztatása modern termék” (Marx 1957a, 233.).

Ennek a folyamatnak két nagy, történelmi korszakot lezáró és új formákat nyitó, forradalminak nevezhető csomópontja volt: először az állam, politika, jog kialakulása, majd a modern állam, politika és jog kialakulása. „A világ-társadalomtudomány egyik legfontosabb megállapítása az, hogy az emberi történelemben van néhány nagy vízválasztó. Az egyik ilyen általánosan elfogadott vízválasztó… az ún. neolit vagy mezőgazdasági forradalom volt. A másik nagy vízválasztó a modern világ kialakulása… Széles körben egyetértenek azzal, hogy az utolsó néhány száz évben nagy strukturális változás zajlott le a világban, olyan változások, amelyek a ma világát a tegnapétól minőségileg különbözővé tették. Még azok is elfogadják a strukturális különbség tényét, akik elvetik a meghatározott fejlődés evolucionista előfeltevéseit.” (Wallerstein 1983, 9–10.) Különbséget kell tehát tennünk az állam mint néptől elkülönült közhatalmi apparátus és a gazdaságtól, termeléstől, „polgári társadalomtól” elkülönült politikai állam között. (A kortárs szakirodalomban sokan annyira fontosnak tartják ezt a különbséget, hogy az állam fogalmának a használatát csak a modern állam esetében tartják indokoltnak.) Hasonlóan meg kell különböztetnünk a jogot mint államilag szankcionált normarendszert és a modern, tudatosan alkotott és kiszámítható, racionális jogot.

A továbbiakban a másodiknak említett nagy csomóponthoz – amelynek a tartalmát a szakirodalom a polgári társadalom és a modern politikai állam elválásaként jelöli meg – kapcsolódó különbségeket és azonosságokat tekintjük át. Ennek előkérdéseként azonban tisztázandó a „polgári társadalom” vagy „civil társadalom” kategória tartalma.

A „polgári társadalom” kifejezés többféle értelemben használatos (vö. Takács 1995, 204.). Ennek a sokféleségnek alapvetően három oka van. Az első a fogalomnak „societas civilis” kifejezésként az antikvitásig nyúló története (lásd erről Szabó 1980); a második a fogalom terjedelmét képező modern jelenségeknek a továbbiakban részletezett összetettsége és végül a harmadik, de a megértést leginkább nehezítő körülmény abban foglalható össze, hogy a kategóriát a modern politikai gondolkodásban nemcsak leíró jelleggel, a viszonyok elemzésére használták és használják, hanem normatív értelemben, helyenként mint etikai eszményt is, vagyis – leegyszerűsítve itt most a kérdést – hogy hogyan kell alakítani a polgári társadalom és az állam viszonyát, alá kell-e rendelni az államot a polgári társadalomnak, vagy az állam hivatása éppen az, hogy a tökéletlen polgári társadalom fölé emelkedve oldja meg és föl annak ellentmondásait. Ez a leírás szintjén is óhatatlanul különböző értelmezésekhez és hangsúlyokhoz vezetett, ezen túlmenően azonban a polgári társadalom fogalmát számos esetben etikai eszménnyé magasztosította és annak világnézeti, sőt esetenként aktuális politikai színezetet adott (lásd erről részletesen Seligman 1997). Ez egyeseknél fönntartásokat idézett elő a kategória elméleti használhatóságát illetően is. Éppen emiatt és a további félreértések elkerülése érdekében szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy a következőkben a polgári társadalom kategóriáját kizárólag a modern állam kialakulásának az összefüggésében, ennek a folyamatnak a megvilágítására használjuk, és nem mélyedünk bele sem az állam és társadalom viszonyának az elméleti elemzésébe, sem pedig a kapcsolódó politikai filozófiák vizsgálatába.

A „polgári társadalom” eredetileg mint „civitas sive societas civilis sive res publica” az antikvitástól a kora újkorig „a társadalom és az állam nemfogalma, a politikai társadalom szinonimája” volt (Politikai filozófiák enciklopédiája 1995, 64.; vö. még Szabó 1980), az újkortól napjainkig pedig „az államtól különvált társadalmi és gazdasági berendezkedések, törvények, intézmények” jelölésére szolgál (Politikai filozófiák enciklopédiája 1995, 64.). Ebben az összefüggésben a polgári társadalom alapvető jelentése szerint az anyagi életviszonyok szférája, szemben a politikai életviszonyokkal. Nem azonos azonban pusztán a termelés, a gazdaság világával, hanem a magánérintkezés világa, amelynek legjobb fordítása a magántársadalom lenne. A politikától, hierarchikus felsőbbségtől független magántevékenység világa tehát, ahol az anyagi gazdagodás nem királyi adomány függvénye, ahol a boldogulás független a politikai elismeréstől. A polgári társadalom a politikum határait jelzi, tényszerűen is, és normatíve, az elvárások szintjén is. Ez a magánautonómia szférája, amely abban a mértékben bontakozik ki, ahogyan a társadalmi viszonyokat áruviszonyok kezdik közvetíteni. Az árutulajdonosok ugyanis a piac birodalmának kiterjedésével és szabaddá válásával tesznek szert magánautonómiára, egyáltalán a „magán” pozitív értelme a kapitalisztikusan működő tulajdon fölötti szabad rendelkezés fogalma nyomán alakult ki. A magánautonómia alapja a társadalmi kötöttségektől, politikai előfeltételektől és minőségektől független magántulajdon, amellyel tulajdonosa szabadon rendelkezhet. „E tulajdon egyik sajátossága az, hogy egy piaci rendben szabadon értékesíthető, s hogy – e piaci rend jellegétől is függően – értéket teremt. E tulajdon lehet igen változatos formát öltő tőketulajdon, lehet munkaerő-tulajdon, de megjelenhet a gazdaságilag értékesíthető javak más formáiban is (például tudás, információ stb.).” (Takács 1995, 205.) A polgári társadalom annyiban is magántársadalom, nem állami társadalom, hogy az egyének társadalomban elfoglalt helye nem a – gyakran velük született – rendi hovatartozásuknak a függvénye, továbbá hogy a társadalmi (származási, vagyoni, képzettségbeli stb.) különbségeknek nincs közvetlenül politikai jellege.

A kategória jelentésének összetettsége abban is kifejeződik, hogy a magánszféra ugyan már kialakulásakor magában hordozta a tőkés fejlődés lehetőségét, és ezért is gazdasági mozzanata volt a döntő, a polgári társadalom kifejlett alakjában mint valódi magántársadalom azonban csak a kapitalizmussal jött létre. Ennek ellenére azonban – mivel a fejlettebb a fejletlenebb megértésének a kulcsa – a terminus a prekapitalista társadalmakra is alkalmazható, ami egyben lehetőséget ad arra, hogy a korábbi társadalmi-gazdasági formációkban is az anyagi életviszonyok és a politika viszonyát e kategória segítségével ragadjuk meg, és az ázsiai, antik, feudális és tőkés formációt a polgári társadalom és a politikai állam egymáshoz viszonyított kialakulásának fázisaiként értelmezzük. Ez viszont tovább bonyolítja a kategória használatával együtt járó, már említett terminológiai problémákat, hiszen itt további eltérések adódhatnak abból, hogy a kategória összetett tartalmából mely mozzanatokat emelik ki és vetítik vissza, teszik az összehasonlítás alapjává.

A „politikai állam” kifejezés – mint erről szó lesz – a korábban a társadalomban szétszórt politikai mozzanatok államban való koncentrálódására és tisztán politikaivá válására, vagyis a vallási és gazdasági vonatkozásoktól való elkülönülésükre utal. A „politikai állam” kifejezés önmagában tautológia lenne, annak értelmét a „polgári társadalom”-mal való szembeállítás adja meg, amelynek alapját az állam és társadalom viszonyának és ezáltal az állam lényegének a tőkés fejlődéssel létrejövő új minősége képezi.

Végül az „elválást”-t illetően előzetesen is jelezzük, hogy e folyamat kapcsán nem a kifejezés köznyelvi értelmében vett térbeli elválásról van szó, hanem a korábban összefonódott jelenségek, mozzanatok differenciálódásáról és ily módon s ennek következtében új minőség kialakulásáról.