Ugrás a tartalomhoz

Jogi alaptan

Szilágyi Péter (2014)

ELTE Eötvös Kiadó

4. A jogi normák kapcsolódása

4. A jogi normák kapcsolódása

A jogi normák magatartás-szabályozó szerepüket együttesen, egymásra tekintettel látják el, ezért közöttük sajátos kapcsolatok jönnek létre mind logikailag, mind tartalmilag. A jogi normák kapcsolódásának logikai szempontból három formája emelhető ki: az alternativitás, a pozitív megerősítés és együttesség (inherencia), valamint az egymásutániság.

Alternativitás esetében több jogi norma közül csak az egyik alkalmazandó. Ennek egyik tipikus megjelenési formája a főszabály-kivétel szerkezet, amikor is a kivételre más jogkövetkezmény vonatkozik, mint a főszabályra. Előfordulhat a kivétel alóli alkivétel is, amelyre viszont – eltérő rendelkezés hiányában – ismét a főszabályra vonatkozó jogkövetkezmény vonatkozik. A megengedő normák nagy része a tiltó normák alóli kivételként fogalmazódik meg. Az alternativitás másik tipikus megjelenési formája az általános és a különös jogi norma külön-külön történő megfogalmazása. A büntetőjogban gyakori az alapeset, a súlyosabban büntetendő minősített és az enyhébben büntetendő privilegizált eset megkülönböztetése.

Inherencia esetében ugyanahhoz a magatartáshoz több jogkövetkezmény is kapcsolódik. Az inherens jogi normák – amennyiben ez lehetséges – együttesen alkalmazandók. Szükségszerű az inherencia a nem kivételként megfogalmazott, garantáló jellegű megengedő normák és a megengedett magatartást biztosító tiltó normák esetében. Ilyen például az állampolgári szabadságjogok alkotmányjogi garantálása és azok büntetőjogi védelme közötti kapcsolat. Pusztán erősítő – nem szükségszerű – az inherencia, ha a parancsoló vagy tiltó normához a szankció mellett joghatás is kapcsolódik, mint a találás már említett példája esetében. Pusztán párhuzamos az együttesség, ha a többszörös szabályozás különböző jogpolitikai célkitűzésre tekintettel történik, mint például a közlekedési balesetért való együttes polgári és büntetőjogi felelősség.

Az egymásutániság esetében az egyik jogi norma diszpozíciójának a megvalósítása vagy meg nem valósítása a másik norma hipotézisét képezi. Ily módon több jogi norma is láncolatszerűen egymáshoz kapcsolódhat.

Tartalmi szempontból nézve a jogi normák egymáshoz való kapcsolódása jogintézményeket hoz létre. A jogintézmény az egy meghatározott társadalmi viszonyt (például házasság, adásvétel, tulajdon, halálbüntetés) szabályozó jogi normák összessége. Mivel egy társadalmi viszonyhoz kapcsolódnak, egy jogintézményhez általában különböző tartalmú, eltérő jogágba tartozó jogi normák tartoznak. A jogintézmények kérdésére a X. fejezetben még visszatérünk.