Ugrás a tartalomhoz

A magyar büntetés-végrehajtási jog

Vókó György, Dialóg Campus Kiadó - Nordex Kft. (2014)

Dialóg Campus Kiadó - Nordex Kft.

VI. fejezet: A szabadságvesztés végrehajtásának rendje

VI. fejezet: A szabadságvesztés végrehajtásának rendje

1. A végrehajtási rend meghatározása

A végrehajtás rendje a büntetés-végrehajtási rendszer legfontosabb tartalmi eleme; a büntetési, intézkedési cél megvalósítását szolgálja, nélküle a végrehajtási feladatokat nem lehet teljesíteni. Magában foglalja a szabályozottságot és az érvényes szabályok betartását, betartatását is.[223] A rend kialakítása és fenntartása a büntetés-végrehajtási szervezet feladata. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának helyei a büntetés-végrehajtási intézetek. Annak érdekében, hogy a helyi sajátosságok ne akadályozzák, hanem segítsék a végrehajtás céljának megvalósulását, az elítéltet megillető jogok gyakorlásának és a kötelességek teljesítésének rendjét „házirend” szabályozza. Ennek tartalmát a Bv. Szabályzat 34. §-a sorolja fel, nem taxatíve. A házirend megtartásának következményeire az elítélt figyelmét fel kell hívni. A házirend tartalmazza többek között az elítéltnél tartható tárgyak fajtánként meghatározott mennyiségét [Bv. Szabályzat 21. § (1) bek.]; a körleten betartandó balesetvédelmi és tűzvédelmi előírásokat; a dohányzással kapcsolatos rendelkezéseket [a Bv. Szabályzat 18/2002. (XI. 30.) IM számú rendelet 9. §-ával történt kiegészítése], a pártfogó felügyelői szolgálat önkéntes igénybevételének lehetőségéről tájékoztatást, valamint figyelmeztetést a házirend megtartására, továbbá megszegésének következményeire [a Bv. Szabályzat 24/2003. (VII. 1.) IM számú rendelet 4. §-ával történt módosítása].

Léteznek általános vagy állandó elemek, amelyek egyetlen büntetés és intézkedés végrehajtása folyamán sem hagyhatók figyelmen kívül, a különös vagy változó elemek viszont csak egyes büntetések és intézkedések végrehajtása során nélkülözhetetlenek.

Az állandó és változó elemek a következők:

  • a végrehajtó szerv kötelezettségeinek és jogainak meghatározása, különös figyelemmel a nyilvántartási, jelentési, tájékoztatási, intézkedési kötelezettségre;

  • az elítélt (terhelt) jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, érdekvédelme;

  • a tilalmak érvényesítése;

  • felügyelet, őrzés, ellenőrzés;

  • anyagi és egészségügyi ellátás, gyógyítás;

  • nevelés, oktatás, munkáltatás;

  • a végrehajtás befejezésének előkészítése.

Általános értelemben tehát a büntetések és intézkedések végrehajtásának rendje a jogszabályok azon rendelkezéseinek megtartását jelenti, amelyek meghatározzák az adott büntetés és intézkedés eredményes végrehajtásának alapvető feltételeit, különös figyelemmel a végrehajtó szerv és a végrehajtás hatálya alatt álló személy kötelezettségeire és jogaira.

A bv. intézetekben a helyes rendet egyrészt a biztonsági, a biztonságossági és fegyelmi követelmények figyelembevételével kell megtartani, a fogvatartottak számára olyan életfeltételeket biztosítva, amelyek tiszteletben tartják az emberi méltóságot és teljes tevékenységi programot biztosítanak számukra [Európa Tanács Miniszteri Bizottság Rec(2006) 2. ajánlása a tagállamok számára „Az európai büntetés-végrehajtási szabályokról”, 49–69. szabályok].

2. A szabadságvesztés differenciálása, a végrehajtási fokozatok

A szabadságvesztés egységes büntetés, a végrehajtás azonban különböző módon, differenciáltan történik a bíróság ítéletének megfelelően, fegyház-, börtön- vagy fogházfokozatban. Az ítéletben kijelölt szabadságvesztés végrehajtási fokozatot a bírósági értesítésen feltüntetik.[224] A fegyház a börtönnél, a börtön a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód.[225]

A szabadságvesztésre ítélt bűnelkövetők kategorizálásának (az elkövetett cselekmény jellege, súlya, a büntetés mértéke, az elkövető előélete, jogi szempontból jelentőséggel bíró személyes tulajdonságai és egyéb ismérvek szerint), a kialakított kategóriáknak megfelelően differenciált végrehajtási rendszernek régi hagyománya van Magyarországon.

A Bv. tvr. 1999. évi CXX. törvény 43. § (1) bekezdésével 2000. március 1-jével beiktatott 24/A. §-a szerint az ugyanazon elítélttel szemben több, külön ítélettel kiszabott, határozott tartamú összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést úgy kell végrehajtani, hogy előbb mindig a legszigorúbb fokozatot, az azonos végrehajtási fokozatban lévő szabadságvesztések közül pedig azt kell végrehajtani, amelyikből az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés folyamatban lévő végrehajtását e sorrend érvényesítése érdekében meg kell szakítani. A végrehajtási sorrendre, az egyes büntetések foganatba vételének időpontjára kihatással lehet az egyes szabadságvesztésekből engedélyezhető feltételes szabadság, annak foganatosítási időpontja is. Amennyiben szigorúbb végrehajtási fokozatú szabadságvesztés végrehajtásának foganatba vétele válik esedékessé az enyhébb végrehajtási fokozatú szabadságvesztés végrehajtásának időtartama alatt, az enyhébb végrehajtási fokozatú szabadságvesztés végrehajtását a szigorúbb végrehajtási fokozatú szabadságvesztés végrehajtásának befejezéséig meg kell szakítani.

A szabadságvesztés egyes fokozataiban eltérő az elítélt

  • elkülönítése a külvilágtól;

  • őrzése, felügyelete és ellenőrzése;

  • büntetés-végrehajtási intézeten belüli mozgása;

  • életrendje;

  • személyes szükségleteire fordítható összeg;

  • jutalmazása és fenyítése;

  • részvétele az elítéltek öntevékeny szervezeteiben.

A külvilágtól elkülönítés azt jelenti, hogy az elítélt elhagyhatja-e, s ha igen, milyen feltételekkel és gyakorisággal a bv. intézetet.

Az elítéltek őrzése, felügyelete és ellenőrzése a fogva tartás biztonságát szolgálják. E feladatok ellátásának rendjét az intézet parancsnoka határozza meg.[226] Az őrzés az elítélt szemszögéből a meghatározott helyen való tartására, életének és testi épségének a megóvására irányuló tevékenység. A felügyelet az elítélt meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének folyamatos irányítása, az ellenőrzés pedig a meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének az időszakos figyelemmel kísérése.

Az életrend kötöttsége abban jut kifejezésre, hogy az elítélt a számára kötelező programok mellett rendelkezik-e szabadidővel, illetőleg jogosult-e az intézeti lehetőségek és adottságok között maga meghatározni, hogy azt mire fordítja.

A személyes szükségletre – szükségleti cikkek vásárlására – az elítélt munkadíjából, illetőleg letéti pénzéből fordítható összeg nagysága a tartásra fordított költségekhez való hozzájárulás összegével csökkentett munkadíjhoz és a végrehajtási fokozathoz kapcsolódik.[227] (Fogházban és átmeneti csoportban ennek 90%-át, börtönben 85%-át, fegyházban 80%-át költheti ilyen célra az elítélt.)

A jutalmazás vonatkozásában a fokozatok között eltérés az intézet elhagyását jelentő jutalmaknál jut kifejezésre (rövid tartamú eltávozás, kimaradás).[228]

A rövid tartamú eltávozás tartama évente fegyházban legfeljebb öt, börtönben tíz, fogházban és átmeneti csoportban tizenöt nap lehet, amely idő a szabadságvesztésbe beszámít. Kimaradás – aminek a tartama a 24 órát nem haladhatja meg – a fegyházbüntetés felének, börtönben hat hónapnak, míg fogházban a három hónapnak a letöltése után engedélyezhető. Fiatalkorúak bv. intézetében a rövid tartamú eltávozás évente legfeljebb 15 nap.

A büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megsértő elítélttel szemben alkalmazható fenyítések köre mindhárom fokozatban azonos, eltérés a kiszabható magánelzárás leghosszabb tartamában van: fegyházban 30, börtönben 20, fogházban 10 napig terjedhet.[229]

Az elítéltek öntevékeny szervezeteinek programjában való részvétel lehetősége összefügg az életrend kötöttségének, meghatározottságának a fokával és az elítélt intézeten belüli mozgásának viszonylagos szabadságával, illetőleg a korlátozás mértékével. Ennek keretében sem bízható meg az elítélt olyan feladattal, amelynek végrehajtása során más elítélttel alá- és fölérendeltségi viszonyba, illetve más elítélt személyiségi jogait sértő adat birtokába kerülhet.[230]

A legszigorúbb végrehajtási fokozatban, a fegyházfokozatban az elítélt életrendje részleteiben is meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt áll. Külső (bv. intézeten kívüli) munkában kivételesen vehet részt, a külvilágtól a munkavégzés alatt is elkülöníthető. Az intézeten belül is csak engedéllyel és felügyelet mellett járhat; ez a korlátozás azonban – kivételesen – egy év szabadságvesztés eltöltése után enyhíthető és engedélyezhető, hogy az intézetben vagy annak meghatározott részén belül felügyelet nélkül, de ellenőrzés mellett járjon és részt vehessen az intézeten kívüli munkában is az elítélt. A börtönben az elítélt életrendje meghatározott, de már nem minden részletre kiterjedően, irányítása, ellenőrzése e fokozatban is kötelező, de már viszonylagos önállósággal rendelkezik; a bv. intézeten belül a kijelölt területen szabadon járhat.

A fogház a szabadságvesztés enyhébb végrehajtási módja, az elítélt az intézet területén szabadon járhat (kivéve az intézet azon részeit, ahová elítéltek nem léphetnek be). Az életrendje csak részben meghatározott, a szabadidejét belátása szerint használhatja fel, részt vehet intézeten kívüli munkavégzésben, és – nem kivételes jelleggel – rövid tartamú eltávozása is engedélyezhető.[231]

A fiatalkorúak börtönének, illetőleg a fiatalkorúak fogházának rendje – életkori sajátosságaiból fakadó eltérésekkel – a börtön, illetőleg fogház rendjének felel meg.[232]

A katonai fogházban a szabadságvesztés végrehajtásának rendje – a katonai sajátosságokból fakadó eltérésekkel – a fogház rendjének felel meg.[233]

A végrehajtás során a fokozat enyhítésére vagy szigorítására csak egy esetben kerülhet sor. Arra tehát nincs jogszabályi lehetőség, hogy az elítélt fegyházfokozatban kezdi tölteni a büntetését, majd fogházfokozatból szabadulhat.

Lehetőség van arra is, hogy a bíróság az enyhébb, illetőleg szigorúbb fokozatba helyezésről szóló határozatot utóbb hatályon kívül helyezze. Ebben a esetben a büntetés végrehajtását az ítéletben megállapított fokozatban kell folytatni [Btk. 46. § (2) bek.].

A Bv. tvt 7. § (3) bekezdése alapján az enyhébb fokozat kijelölése esetén a bűnügyi költséget az állam, súlyosabb fokozatba helyezéskor az elítélt viseli.

A bv. intézet már a nem jogerős végzés esetén intézkedik az elítélt új végrehajtási fokozatának megfelelő elhelyezéséről. „Amennyiben az enyhébb végrehajtási fokozat szerint az elítélt feltételes szabadságra bocsátása esedékes, az intézet haladéktalanul előterjesztést tesz a bv. bírónak a feltételes szabadságra bocsátás iránt.” [6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 194/A. § (2) bek.]

A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása iránt elsősorban a bv. intézet tehet előterjesztést a bv. bíróhoz, de azt az elítélt és védője is kezdeményezheti. Az Alkotmánybíróság 248/B/1998. AB határozatában a fokozatváltoztatás tekintetében mondta ki, hogy általános kérelmezési jog az elítéltet és védőjét is megilleti, a hivatalból történő kezdeményezés előírása nem zárja ki, hogy ők is kérelmezzék az eljárás folytatását.

Az előterjesztés elkészítése előtt az elítéltről értékelő véleményt kell készíteni, az elítélt vagy a védő kérelmét értékelő véleménnyel és javaslattal kell a bv. bíróhoz továbbítani 15 napon belül. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti [6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 194. § (2) bek.], ez esetben a kérelmet 8 napon belül kell a bv. bíróhoz továbbítani.

Ez tartalmazza az elítélt személyi és büntetés-végrehajtási adataira, a végrehajtás során a vele kapcsolatos fontosabb eseményekre, a viselkedésére, tanulására, munkavégzésére, a jutalmazási és fegyelmi adatokra, a szabadidő eltöltésének módjára, a kapcsolattartásra, a szabadulásra való felkészítés érdekében tett intézkedésekre vonatkozó adatokat. Az értékelő vélemény csak a törvényben meghatározott és a bv. szervezet által nyilvántartható adatokat tartalmazhatja.

A büntetés végrehajtása során az enyhébb végrehajtási fokozat meghatározásánál a szabadságvesztés során töltött idő alatt tanúsított magatartásnak – nem pedig a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeknek – van jelentősége. Az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat engedélyezésének előfeltételei kapcsán eseti döntés mutatott rá arra, hogy azok a körülmények, amelyeket a bíróságnak az ítélet meghozatala során értékelnie kell, nem szolgálhatnak alapul a bv. bíró döntéséhez (BH 1997/161.).

A Btk. 46. § (1) bekezdése egyértelműen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén teszi lehetővé az eggyel enyhébb fokozatban történő végrehajtást, vagy a bv. intézet rendjének ismételt és súlyos megzavarása esetére az eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat előírását. A szabadságvesztés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás hiányában az eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat megállapításának nincs helye (BH 1994/642.). Ugyanakkor „a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartáson túlmutató, olykor feltételezésen alapuló elvárások támasztása téves” (BH 2005/345.). Nem értelmezhető az átlag elítélti magatartáshoz képest a többletteljesítmény elvárása sem.

2012. évben 1258 elítéltet helyeztek enyhébb fokozatba, 49 főt pedig szigorúbb fokozatba.

Az eggyel szigorúbb fokozatba helyezés iránti előterjesztés feltételét a Btk. 46. § (1) bekezdése úgy határozza meg, hogy az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten és súlyosan megzavarja. Ebből következően nem kerülhet sor a végrehajtási fokozat súlyosítására egyszeri súlyos fegyelemsértés vagy többszöri csekély súlyú rendzavarás esetén.

A szabadságvesztés enyhébb fokozatának kijelölésére lehet előterjesztést tenni, ha az elítélt folyamatosan kifogástalanul teljesíti kötelezettségeit és a büntetés célja enyhébb fokozatban is elérhető. Az intézet tájékoztatja a bv. bírót a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztés(ek)ről, valamint arról, ha az elítélt ellen új büntetőeljárás van folyamatban. Kifogástalan magatartás hiányában enyhébb fokozat megállapításának nincs helye.[234] Akkor is engedélyezni kell az enyhébb fokozatba helyezését az elítéltnek, ha ezáltal egyben feltételes szabadságra is jogosulttá válik. Úgy az enyhítés, mint a szigorítás komoly nevelési eszköz. Összbüntetési ítélet esetén a bv. intézeteknek ismét meg kell vizsgálnia, hogy az összbüntetés tekintetében fennállnak-e a fokozatváltoztatás feltételei.[235]

„Enyhébb végrehajtási fokozat nem jelölhető ki, ha

  1. az elítélt a szabadságvesztésből – az előzetes fogva tartásban a szabadságvesztés foganatba vételét közvetlenül megelőzően folyamatosan töltött időt is beszámítva – a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le,

  2. az elítélt a szabadságvesztésből fegyházfokozatban legalább egy évet, börtön fokozatban legalább hat hónapot nem töltött le,

  3. az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,

  4. az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

  5. az elítélt életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést tölt”

tartalmazza a Bv. tvr. hatályos 28/A. § (3) bekezdése.

A 2012. évi CCCXXIII. törvény 63. § (2) bekezdésére a fenti e) pont helyébe a következő rendelkezést léptette: „Az elítélt olyan életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést tölt, amelyből nem bocsátható feltételes szabadságra.” Az „olyan” szó beiktatása a Bv. tvr. 28/A. § (3) bekezdés e) pontjába azt jelenti, hogy az az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést töltő, aki nem kizárt a feltételes szabadságra bocsátásból, nem TÉSZ-es, az nincs kizárva abból, hogy enyhébb fokozatba kerüljön.

Az új Btk.-ról szóló 2012. évi C. törvény 41. § (2) bekezdése szerint „Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház”.

A két törvényi rendelkezés közötti ellentmondást célszerű lenne a jogalkotónak megszüntetnie. Amennyiben erre nem kerülne sor, álláspontom szerint az új Btk. rendelkezése az irányadó.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatása esetén a bv. bíró a végzését megküldi az ügyben, illetőleg az összbüntetési ügyben első fokon eljárt bíróságnak és a bv. intézetnek, valamint kézbesíti az ügyésznek, az elítéltnek és – feltéve, hogyha a bv. ügyben eljárt – a védőnek.[236]

Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság az enyhébb fokozatba helyezést elrendelő határozatát hatályon kívül helyezheti (2012. évi CCXXIII. törvény 63. §-a).

3. Enyhébb végrehajtási szabályok foganatosítása

A Bv. tvr. 28/B. § (1) bekezdése szerint a fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) akkor alkalmazhatók, ha – különösen az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, bűnözői kapcsolataira, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel – a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető, és az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok alkalmazása a büntetés-végrehajtás biztonságát nem veszélyezteti. Nem alkalmazhatók az enyhébb végrehajtási szabályok, ha

  1. az elítélt a szabadságvesztésből – az előzetes fogva tartásban a szabadságvesztés foganatba vételét közvetlenül megelőzően folyamatosan töltött időt is beszámítva – a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felét nem töltötte le;

  2. az elítélt a szabadságvesztésből fogházfokozatban legalább három hónapot, börtönfokozatban legalább hat hónapot nem töltött le;

  3. az elítélt a törvény értelmében [Btk. 47. § (4) bekezdés], vagy a bíróság határozata folytán nem bocsátható feltételes szabadságra;

  4. az elítélt erőszakos többszörös visszaeső,

  5. az elítélt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

  6. a bíróság jogerős ítéletében fegyházbüntetésre ítélt szabadságvesztés fokozatának enyhítésével (Btk. 46. §) tölti a büntetését,

  7. az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban;

  8. az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és a büntetések nincsenek összbüntetésbe foglalva.

A bv. bíró határozata alapján az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását haladéktalanul meg kell kezdeni. Későbbi időpont nem határozható meg erre.[237]

A végrehajtási szabályok enyhítése az elítélt számára a fogház- és börtönfokozatban egyaránt a következő előnyökkel jár:

  1. 24 órát, kivételesen 48 órát meg nem haladó időre havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat a bv. intézetből azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát;

  2. a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a büntetés-végrehajtási intézeten kívül költheti el;

  3. a látogatóját a bv. intézeten kívül is fogadhatja;

  4. felügyelete mellőzhető, amikor a bv. intézeten kívül dolgozik.

Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beleszámít.

Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik.

Amennyiben úgy az eltávozással, mint a bv. intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi (önhibájából nem az előírt időn belül tér vissza az intézetbe, vagy más súlyos fegyelemsértést követ el stb.), a bv. intézet parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását és előterjesztést tesz a bv. bírónak ezek megszüntetése iránt.

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának hatálya alá tartozó elítélteket külön körleten vagy zárkában (lakóhelyiségben) kell elhelyezni. A körlet belső életének szabályait, a végrehajtás módját a Bv. tvr. 28/A. § keretei között az intézet parancsnoka határozza meg, általában ügyelve arra is, hogy az érintett elítéltek életkörülményei érzékelhetően jobbak legyenek a többi elítélténél. Ő dönt arról is – az elítélt kérését is figyelembe véve –, hogy az eltávozási lehetőségeket hány alkalommal, mikor és milyen időtartamban veheti igénybe az elítélt,[238] továbbá a parancsnok határozza meg a kiadható készpénz összegét is.

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása nem jelent új fokozatot. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásához nem szükséges különleges érdem, elegendő a kifogástalan magatartás. Az elítélt személyisége és a szabadságvesztés végrehajtása alatt tanúsított magatartása alapján ennek megítélésénél azt kell vizsgálni, hogy ez a rendelkezés mennyiben szolgálja a szabadulás után a társadalomba való beilleszkedést. Következtetni lehet erre abból is, hogy az elítélt a megjelölt előírásokat megtartja.

Nincs helye annak, hogy a bv. bíró a feltételek megléte esetén határozatában későbbi időponttól engedélyezze az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását.[239] 2012. évben 282 elítélt került az EVSZ alkalmazásának hatálya alá. Közülük 13 főt visszahelyeztek.

Pénzbüntetés meg nem fizetése miatt szabadságvesztésre történt átváltoztatása folytán fogházban lévő elítélt javára enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása ugyanúgy nem rendelhető el, mint ha közérdekű munkát változtattak volna át szabadságvesztésre, hiszen lényegében egyik esetben sem szabadságvesztés-büntetésről van szó. Van ugyan ezzel ellentétes eseti döntés is, a többségi álláspont szerint azonban nem engedélyezhető az átváltoztatás folytán fogházban lévő esetében az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása.

Az enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezése szempontjából – a jogszabályban írt általános feltételeken túlmenően – az elkövetett bűncselekményt, a kiszabott szabadságvesztés tartamát, az elítélt személyiségét, családi körülményeit, előéletét, életvitelét és a büntetés töltése során tanúsított magatartását összességében figyelembe véve kell határozni.[240] Minél hosszabb a kiszabott szabadságvesztés, annál hosszabb idő kitöltésének figyelembevétele szükséges annak értékelésénél, hogy az elítélt személyiségében jelentős kedvező változás bekövetkezett-e.[241] Az eltávozáson tanúsított magatartásra szűkítő értelmezés szemben áll a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának a céljával.[242]

A bv. bíró a bv. intézet parancsnokát az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetésére irányuló előterjesztésben foglalt adatok kiegészítésére kötelezheti, de nyomozati cselekmények elvégzésére nem hívhatja fel és a pártfogó felügyelőt sem bízhatja meg azzal, hogy tanút hallgasson ki; az ilyen jellegű bizonyítást maga veszi fel, illetve az ügyészt keresi meg a szükséges bizonyítási eszközök felkutatása érdekében.[243]

4. Az átmeneti csoport

A fegyház-, illetőleg a börtönfokozatban a szabadságvesztésből legalább öt évet kitöltött elítéltek számára a Bv. tvr. úgy teremti meg a szabad élet viszonyaihoz közeledés lehetőségét, a társadalomba beilleszkedés elősegítését, hogy megengedi átmeneti csoportba helyezésüket. Erre a várható szabadulás előtt legfeljebb két évvel kerülhet sor. Az átmeneti csoportban az elítéltre irányadó végrehajtási szabályok enyhíthetők, így különösen engedélyezhető az intézetből eltávozása 24 órát meg nem haladó időre, továbbá jutalomként fegyházfokozatú elítélt öt, börtönfokozatú tíz nap eltávozást kaphat; részt vehet intézeten kívüli munkában; csökkenthető az életrend meghatározottsága; a bv. intézet kijelölt területén szabadon mozoghat; a pártfogó felügyelővel rendszeresen érintkezhet; az elítéltek öntevékeny szervezetének munkájában fokozottan részt vehet;[244] a személyes szükségletre fordítható pénzösszeget vagy annak egy részét készpénzben is megkaphatja. Az eltávozás időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. Az átmeneti csoportba helyezésről az intézet székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálat pártfogó felügyelőjét értesíteni kell.[245]

Az átmeneti csoportba helyezés megszüntethető, ha az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét súlyosan megsérti.[246] Az elítélt átmeneti csoportba helyezéséről – és annak megszüntetéséről – a bv. intézet parancsnoka dönt. Az átmeneti csoportban lévők létszáma 2012. december 31. napján 126 fő volt.

A fegyelemsértésnek legalább olyan súlyúnak kell lennie, amely miatt magánelzárás szabható ki, vagy az elítélt ellen újabb büntetőeljárás indult. Utóbbi esetben 1 év eltelte előtt akkor helyezhető átmeneti csoportba az elítélt, ha felmentették, vagy vele szemben ezt az eljárást megszüntették.

5. A gyógyító-nevelő csoport

Sajátos végrehajtási módot jelentenek rendeltetésüket tekintve az egyes végrehajtási fokozatok mellett szervezett gyógyító-nevelő csoportok. A szabadságvesztés végrehajtási rendszerének javára írható az is, hogy gondot és figyelmet fordít azokra, akiknél az elmeműködés kóros állapota korlátozta a cselekmény következményeinek a felismerését, illetve akik személyiségzavarban szenvednek. A végrehajtás során gyógyítható vagy elviselhetővé tehető betegség az általánostól eltérő környezetet és életrendet tesz indokolttá.

Gyógyító-nevelő csoportba kell helyezni – az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) történt kivizsgálás után – azt az elítéltet,

  1. akinek korlátozott beszámítási képességét állapították meg;

  2. akit szabadságvesztés végrehajtása alatti időben – kóros elmeállapota miatt – az IMEI-ben kezeltek és elmeállapota olyan mértékben javult, hogy az a szabadságvesztés folytatását nem akadályozza;

  3. akinek, a személyiségzavar jellege vagy annak súlyossága miatt gyógyító-nevelő csoportban való elhelyezése indokolt.

Ha az elítélt kóros elmeállapotúvá válik és emiatt a szabadságvesztést nem lehet végrehajtani, az IMEI-ben kell elhelyezni. Az itt eltöltött idő a szabadságvesztésbe beszámít.

Abban az intézetben, ahol gyógyító-nevelő csoport működik, orvosi javaslatra, legfeljebb 30 nap időtartamra az intézet parancsnoka is elhelyezhet oda személyiségzavarban szenvedő elítéltet. Az ide elhelyezett elítéltek külön házirend és napirend szerint élnek, részükre állapotuknak megfelelő jellegű és idejű foglalkoztatást, oktatást, pszichoterápiás kezelést biztosítanak. Gyógyító-nevelő csoportban 2012. december 31. napján 316 fő volt.

6. Az elítéltek elhelyezése

A Bv. tvr. 24. §-a szerint „A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban – fegyházban, börtönben vagy fogházban – és a büntetés-végrehajtási szervezet által kijelölt, lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre. A fegyház a börtönnél, a börtön a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód.”

Az elhelyezés olyan büntetés-végrehajtási feladat, amely a bv. intézet működéséhez szükséges helyiségek kialakítását, a technikai és egyéb feltételek biztosítását jelenti a szabadságvesztés végrehajtása rendjének érvényesítése érdekében. A zárka ajtaja, ablaka külön rendelkezésekben meghatározott biztonsági követelményeknek felel meg, a lakóhelyiségnél ilyen felszerelés mellőzhető. A zárkában folyóvízzel ellátott mosdót, illetve – az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére kialakított zárka kivételével – elkülönített, lehetőség szerint önálló szellőzésű WC-t kell létesíteni.[247] Az elhelyezhető létszámot egy-egy zárkában vagy lakóhelyiségben úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg 6 m3 légtér és férfi elítéltek esetében 3 m2, fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetében 3,5 m2 mozgástér jusson. Megjegyezhető, hogy a legújabb Európa tanácsi ajánlásokban ennek már a duplája szerepel. Ennek meghatározása szempontjából az alapterületből az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni. Egyéni elhelyezés esetén az alapterületnek lehetőleg el kell érni a 6 m2-t. A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezett szekrényt lakattal saját költségére bezárhatja az elítélt, az egyik kulcsot magánál tarthatja, a másikat az intézet őrzi. Személyenként jár az elítélteknek fekhely, ülőke, szekrény; közös használatra asztal, hulladéktároló, hamutartó, lábbeli-tároló, tükör, lavór, söprű, szemeteslapát, felmosóruha, lehetőség szerint rádió, televízió.

Az elhelyezés során a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól, a férfiakat a nőktől, a fiatalkorúakat a felnőtt korúaktól, az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől, a fekvőbetegeket az egészségesektől, az előbbiek közül a fertőzőeket a nem fertőzőektől el kell különíteni. Ha az elítélttel szemben más ügyben büntetőeljárás folyik, az elítéltet a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig az ügyész, ezt követően pedig a bíróság rendelkezése szerint el kell különíteni.

Az elítéltek elhelyezési körletét az intézet egyéb területeitől, az egyes körletrészeket pedig szükség szerint egymástól el kell különíteni. A fegyházfokozatú, továbbá a különleges biztonságú körleten elhelyezett elítéltek zárkájának ajtaját zárva kell tartani. Ha a fegyházfokozatú elítélt számára az intézet meghatározott részén a felügyelet nélküli mozgást engedélyezték, vagy az elítélt átmeneti csoportba került, a zárkák ajtaját a napirendben meghatározott ideig kell nyitva tartani. A parancsnok a fegyházfokozatú elítélteknél a zárkaajtó nyitva tartását kivételesen egyéb esetekben is engedélyezheti. A börtön, illetve a fogházfokozatú elítélteknél a zárka, illetve lakóhelyiség ajtaját a reggeli létszámellenőrzéstől az esti létszámellenőrzésig – a napirendben meghatározott esetektől vagy a parancsnok eltérő rendelkezésétől eltekintve – nyitva kell tartani.[248]

Az elítélt élete nem csak a zárkában, lakóhelyiségben zajlik, hiszen különféle büntetés-végrehajtási feladatokhoz különböző helyiségekre van szükség (befogadó, szabadságos, szabaduló, fegyelmi, az ön- és közveszélyes elítéltek elhelyezésre szolgáló, továbbá a különleges biztonsági zárka, szabadidő eltöltését és közös foglalkozást, közös vallásgyakorlást szolgáló helyiségek, könyvtár, szabad levegőn tartózkodásra és sportolásra alkalmas terület, látogatóhelyiség, orvosi rendelő, betegszoba, egészségügyi elkülönítő szoba, fürdő, fertőtlenítő, konyha, fegyelmi és elkülönítő zárka, védővel és más személlyel történő hivatalos érintkezés céljára alkalmas helyiség, iskolai oktatáshoz és szakirányú képzéshez tanterem, sportolásra alkalmas terület is követelmény).

7. Őrzés, felügyelet, ellenőrzés, biztonsági csoportok

Az őrzés az elítélt meghatározott helyen való tartásának, életének és testi épségének a megóvására, az intézet és az ahhoz tartozó létesítmények, illetve területek védelmére irányuló tevékenység, amelyet jogszabály alapján rendszeresített fegyverrel, illetve technikai eszközökkel, vagy szolgálati kutyával látnak el.

A felügyelet az elítélt meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének folyamatos – közvetlen vagy közvetett – irányítása.

Az ellenőrzés az elítélt meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének az időszakos figyelemmel kísérése.[249]

Mind az őrzés, mind a felügyelet az elítéltre nézve passzív kötelességet jelent; tűrni köteles mindkettőt.

A fogva tartás biztonsága olyan állapot fenntartását jelenti, amelynél az intézetben, illetve büntetés-végrehajtási feladat teljesítése miatt az intézet területén kívül tartózkodó személyek élete, testi épsége, szabadsága, a büntetés-végrehajtás anyagi javainak sértetlensége, valamint a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátása a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően biztosított.

A fogva tartás biztonságát jelentős mértékben sértő vagy veszélyeztető olyan események, amelyek jogszabályban meghatározott külön intézkedések bevezetését teszik szükségessé, rendkívüli eseménynek minősülnek.[250]

Az elítéltet a befogadási bizottság a fogva tartás biztonságára való veszélyesség növekvő mértéke szerint az I., a II., a III., illetve IV. biztonsági csoportba sorolja. Ennek során különösen

  1. az elkövetett bűncselekményt (annak jellegét és körülményeit), a szabadságvesztés időtartamát és végrehajtási fokozatát, a szabadságvesztésből még le nem töltött időt, a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének az időpontját;

  2. az elítélt személyiségét, előéletét, egészségi és fizikai állapotát, kapcsolattartását;

  3. új büntetőeljárás indítása esetén az ennek alapjául szolgáló magatartás jellegét és körülményeit;

  4. az intézet, illetve a foglalkoztatás biztonsági szempontú sajátosságait kell figyelembe venni.

Az I. biztonsági csoportba lehet besorolni azt az elítéltet, aki az intézet rendjét várhatóan betartja, a szökésétől vagy más bűncselekmény elkövetésétől nem kell tartani, és a biztonságos fogva tartás általában ellenőrzéssel is biztosítható.

A II. biztonsági csoportba lehet besorolni az elítéltet, ha arra lehet következtetni, hogy veszélyeztetheti az intézet rendjét, a biztonságos fogva tartás azonban felügyelettel vagy ellenőrzéssel is biztosítható.

A III. biztonsági csoportba az elítélt akkor sorolható, ha arra lehet következetni, hogy az intézet rendjével tudatosan szembehelyezkedik, és a biztonságos fogva tartás csak őrzéssel vagy felügyelettel biztosítható.

A IV. biztonsági csoportba kell besorolni azt az elítéltet, akinél alapos okkal arra lehet következtetni, hogy az intézet rendjét súlyosan sértő cselekményt, szökést, a saját vagy mások életét, testi épségét sértő vagy veszélyeztető magatartást fog tanúsítani, illetve ilyen cselekményt már elkövetett, és a biztonságos fogva tartás csak őrzéssel, kivételesen felügyelettel biztosítható.

A 2012. évi CCXXIII. törvény 64. §-a a Bv. tvr.-be 2013. július 1. napjától beépítette a 28/C. §-t, amely szerint a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó általános szabályok a különleges biztonságú zárkában vagy körletben történő elhelyezés esetén annak végrehajtási rendjéhez igazodnak.

A biztonsági elkülönítés az elítélt elhelyezésének megváltoztatását, intézeten belüli kapcsolattartásának és mozgásának, valamint a nála tartható tárgyak körének korlátozását jelentik. Az elkülönítés elrendelésére okot adó körülmény lehet különösen valamely utasítás végrehajtását megtagadó csoportos ellenszegülés, táplálkozás megtagadása, illetve ha az elítélt ön- és közveszélyes magatartást tanúsít. A biztonsági elkülönítés csak az elrendelésére okot adó körülmény megszűnéséig tarthat, de legfeljebb 10 napig, amit egy alkalommal legfeljebb tíz nappal a parancsnok meghosszabbíthat. A parancsnoknak a biztonsági elkülönítés szükségességét ötnaponként felül kell bírálnia. Az elítélt az e célra szolgáló helyiségben is elkülöníthető, nem kell az elhelyezést megváltoztatni, ha az elítélt egyszemélyes elhelyezésben van, és a zárkában hagyása a biztonsági elkülönítés célját nem veszélyezteti (Bv. Szabályzat 46. §).

A különleges biztonságú zárka olyan sajátos szabályok alapján működtetett, speciálisan kialakított és felszerelt helyiség, ahová az elítéltet egyedül helyezik el. A különleges biztonságú körlet különleges biztonságú zárkákból és a hozzájuk tartozó helyiségekből álló elkülönített rész a bv. intézetben, ahová az elítélt végrehajtási fokozattól függetlenül helyezhető el.

8. Az elítéltek anyagi ellátása

Az anyagi ellátás a végrehajtás rendjében az elítélt létfenntartását, egészségi állapotának megóvását és személyi tulajdonának megvédését egyaránt jelenti. Ennek megfelelően az anyagi ellátás feladatkörébe tartozik az elítéltek élelmezése (beleértve a védőitalt, a terhes és szoptatós anyát megillető élelmezési pótlékot is); az évszaknak megfelelő formaruhával, alsóruhával, lábbelivel, ágyneművel ellátása; ruházatuk rendszeres tisztítása és karbantartása; a tisztálkodás lehetőségeinek és feltételeinek biztosítása.

Az étrend összeállításánál gondoskodni kell arról, hogy az elítéltek – orvosi javaslat alapján, a vonatkozó normakereten belül – diétás vagy kímélő ellátásban részesüljenek.[251] Az élelmezésnél az intézet lehetőségein belül figyelemmel kell lenni az elítélt vallási igényeire is.[252] Az elítéltek számára naponta legalább háromszori étkezést úgy kell biztosítani, hogy ebből legalább egy alkalommal meleg ételt kapjanak. Kizárólag hideg élelemmel is elláthatók az elítéltek rendkívüli esemény idején legfeljebb három napig; átszállítás, előállítás esetén annak tartamára. Az esetleges visszaélések megelőzése érdekében az ételek adagolását és a kiosztást elítélt csak felügyelet mellett végezheti.[253]

Általános követelmény, hogy a kiadott ruházat – beleértve még a munkaruhát, védőruhát, védőfelszerelést is – nem lehet megalázó vagy lealacsonyító. A rendszeres tisztítás és karbantartás az intézet feladata.[254]

Az elítélt tárgyainak, értékeinek megőrzése nem letéti szerződés alapján történik, hanem a büntetés-végrehajtási jogviszony következményeként a bv. intézetnek kötelessége.

Az elítélt keresményére kiadott letiltások teljesítése során az elítélt munkadíjából le kell vonni a személyi jövedelemadó-előleget, a tartásra fordított költségekhez való hozzájárulás napi összegét, havonta személyes szükségleteire fordítható keretet, a szabadulás idejére tartalékolt pénzt. E levonások után fennmaradó összegből – figyelemmel a Vht. szerinti kielégítési sorrendre – legfeljebb az 50%-a vonható le. A letétbe helyezett tárgyakat az elítélt beleegyezésével sem szabad felhasználni, használni vagy zálogba adni.[255] A bv. intézetekben fogvatartottak birtokában lévő külföldi fizetőeszközökkel kapcsolatos eljárásról a 4/1997. (II. 12.) IM rendelet 2. §-a rendelkezik. Az elítélt letétjével való szabad rendelkezési jogát korlátozó rendelkezéseket tartalmaz a Bv. Szabályzat az elítélt letétjével kapcsolatban a szabadulás idejére tartalékolás;[256] a tartási költségekhez való hozzájárulás;[257] a levonások, költségek és egyéb tartozások tekintetében.[258]

A vásárlás céljára fordítható keretösszeg megállapításának az alapja az elítéltnek a tartási költségekhez való hozzájárulás összegével csökkentett munkadíja. Ebből az elítélt fogházban és átmeneti csoportban 90%-nak, börtönben 85%-nak, fegyházban 80%-nak megfelelő összegért vásárolhat szükségleti cikkeket. Ha az elítélt önhibájából nem dolgozik, a megállapított keretösszeg tartási költségekhez való hozzájárulással csökkentett része 50%-át fordíthatja vásárlásra. A vásárlás az intézetben dolgozó szakmunkás beosztású elítéltek munkadíjának alsó határösszegét alapul véve az említett százalékos arányban történik.

Az elítéltnek a tartására fordított kiadáshoz való hozzájárulás fizetési kötelezettsége napi összege nem lehet kevesebb, mint egy havi alapmunkadíj egy százaléka.[259] Nem lehet hozzájárulás fizetésére kötelezni az elítéltet, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és nem részesül nyugellátásban; a befogadási és szabadítási eljárás időtartamára; betegsége idejére, kivéve, ha azt szándékosan maga okozta; ha az orvos munkavégzésre alkalmatlannak nyilvánította; a bv. intézettől távol töltött időre. Az összeget a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka állapítja meg erre figyelemmel. A hozzájárulás szempontjából az elítélt önhibájából akkor nem dolgozik, ha annak oka bűncselekmény vagy fegyelmi vétség elkövetése, illetve ha munkaképtelen állapotát szándékosan maga okozta. Ha az elítéltet saját büntetőügyében állítja elő a bv. intézet, szállítási és előállítási költséget nem lehet felszámítani.

9. Az egészségügyi ellátásról

Az elítéltek egészségének védelmére és egészségügyi ellátására az egészségügyi jogszabályok irányadók, az elítéltet a gyógyszerellátás térítés nélkül illeti meg.[260]

Az egészségügyi panasszal jelentkező fogvatartottat a legközelebbi orvosi rendelésre elő kell állítani.[261] Akinek az egészségi állapota ezt indokolja, és kórházi fekvőbeteg-ellátása nem szükséges, azt a fogvatartottat a bv. intézet betegszobájában kell elhelyezni. Sürgős szakorvosi vagy kórházi kezelésre szoruló beteget a legrövidebb időn belül a legközelebbi, megfelelő ellátást biztosító egészségügyi intézménybe kell szállítani, amihez mentőt vagy betegszállító gépkocsit kell igénybe venni. Haladéktalanul orvosi vizsgálatnak kell alávetni a dühöngő, valamint az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítéltet.

A betegségek megelőzésének eszközei: az orvosi vizsgálat a befogadás alkalmával (legkésőbb 72 órán belül), az orvosi rendelés, az üzemi gyógyító-megelőző ellátás, munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata, a különböző szűrések, a magánelzárás orvosi ellenőrzése, az elítélt ellátása gyógyászati segédeszközökkel.

A fogvatartottnak egészségügyi intézmény járóbeteg-szakrendelésére, továbbá fekvőbeteg-gyógyintézetbe beutalásának kötelező eseteit az 5/1998. (III. 6.) IM rendelet 16. § (2) bekezdése és a 17. § (1) bekezdése tartalmazza. Például szakrendelésre kell beutalni a fogvatartottat, ha a kivizsgálása, gyógykezelése a bv. intézetben, bv. egészségügyi intézetben nem végezhető el, az ellátás nem tűr halasztást és a szállítással járó időveszteség a beteg egészségi állapotát veszélyezteti stb.; fekvőbeteg-gyógyintézetbe kell utalni a beteget, ha a vizsgálattól, kezeléstől a gyógyulás, illetve a munkaképesség visszanyerése időtartamának a lényeges megrövidülése várható, a vizsgálat és gyógykezelés a járóbeteg-ellátás keretében nem biztosítható.

Ha a várandósságra tekintettel nem engedélyeztek büntetés-félbeszakítást, a fogvatartottat a szülés várható időpontja előtt négy héttel a Bv. Központi Kórházba kell szállítani.

A fogvatartott nő terhesség megszakítása iránti kérelmét a bv. intézet székhelye szerint illetékes családvédelmi szolgálat munkatársa előtt teheti meg.

A várandós fogvatartott nő részére biztosítani kell a térítésmentes terhesgondozást, tanácsadást, az élettani állapotának megfelelő gyógyító-megelőző ellátást, valamint a megszületett gyermek egészséges fejlődését.

Ha az IMEI-be kivizsgálásra utalt elítéltről két elmeszakorvos véleménye alapján megállapítják, hogy kóros elmeállapota miatt a szabadságvesztést nem lehet végrehajtani, az elítéltet az IMEI főigazgató főorvosa további gyógykezelés céljából az IMEI elmeosztályára helyezi át.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 218. § (3) bekezdésének g) pontja értelmében a fogvatartott halála minden esetben rendkívüli haláleset, a holttestet csak az ügyész nyilatkozata, valamint a hatósági boncolás után szabad eltemetni.

A fogvatartott gyógyszert csak a bv. orvos írásbeli engedélye alapján tarthat magánál. Biztosítani kell a fogvatartottnak külön jogszabályokban meghatározottak szerint az egészségügyi adatainak a megismerését. Az „egészségügyi ellátása visszautasításával kapcsolatos önrendelkezési joga – a saját és a közösség egészségének védelme érdekében – veszélyeztető, illetve közvetlen veszélyeztető állapot fennállása esetén; életveszélyes állapot, valamint várhatóan maradandó egészségkárosodás elhárítása miatt; közegészségügyi-járványügyi érdekből; törvényben meghatározott esetekben korlátozható.”[262] Az általános egészségügyi jogszabályok irányadóak a műtétre és a műtétnek minősülő vizsgálati (invazív) eljárásra.

Az első befogadáskor évente tüdőszűrésen (ernyőképszűrés), fogászati szűrésen, a nőknek évente nőgyógyászati szűrésen kell részt venniük. Egyéb szűrővizsgálatokra a hatályos rendelkezések az irányadóak. Az elítélt HIV-szűrésen önkéntes alapon részt vehet.

A bv. intézet parancsnoka a bv. orvos javaslatára járványügyi érdekből a fogvatartott törvényben biztosított egyes jogainak gyakorlását átmenetileg korlátozhatja, így különösen a látogató fogadását, csomag küldését és átvételét, a munkavégzést, a bv. intézeten belüli mozgást, a gyógykezelés kivételével a bv. intézet elhagyását.[263]

A fogvatartott – önkéntes jelentkezés alapján – részt vehet a bv. intézetben szervezett véradásban.

Kórházi kezelésre szoruló fogvatartott szabadulásakor a bv. orvos intézkedik a megfelelő egészségügyi intézményben való elhelyezés iránt.

10. Az elítéltek nevelése, célszerű foglalkoztatása, képzése, jutalmazása, fegyelmezése, kapcsolattartása

A büntetés-végrehajtási nevelés a kriminálpedagógián keresztül – amely interdiszciplináris tudományág a pedagógia és a büntetőjog határai között – tudatos, tervszerű tevékenység, mely a bűncselekményt elkövetett szabadságvesztés-büntetésre ítéltekre irányul, folyamat jellege van, szervesen illeszkedik a büntető igazságszolgáltatás egész hatásrendszerébe.

A szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze a felelősségérzetét és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre.[264] Az elítélt önbecsülésének fenntartását elsősorban megfelelő bánásmóddal; a szabadságvesztés ideje alatti értelmes élettevékenység szervezésével; a társadalmi hasznosság tudatának kialakításával, illetve erősítésével kell elérni. A felelősségérzet fokozására felhasználják az öntevékenység és önképzés megfelelő formáit, az önálló munkavégzés lehetőségeit, valamint családi és társadalmi kapcsolatainak támogatását, a jutalmazást és a fegyelmi felelősségre vonást. A neveléshez tartozik az elítélt megismerése, képzése, szakképzése, önképzésének támogatása, szabadidős programjának biztosítása, rehabilitációs programjának szervezése, családi és társadalmi kapcsolatok támogatása, jutalmazása és fegyelmezése, lényegét tekintve munkával foglalkoztatása, azaz munkáltatása is.

A nevelési eljárások lehetnek közvetlenek, mint a neveléssel megbízott személyeknek az elítéltre gyakorolt személyes, a felügyelet általános magatartásának hatása; lehet közvetett eljárás, mint az elítéltek egymásra gyakorolt hatásának irányítása, tevékenységük megszervezésére irányuló, a közösség személyiségformálása.

A nevelési eljárások három területre irányulnak: az elítéltek életviszonyainak alakítására úgy, hogy a nevelési céloknak megfelelő irányú hatások keletkezzenek; az elítéltek cselekvéseinek szabályozására úgy, hogy egyes tevékenységformák gyakoroltatása, erősítése, mások háttérbe szorítása, csökkentése váltsa ki a kedvező hatást; az elítéltek felfogásának alakítására oly módon, hogy változzon értékrendszerük, bővüljenek ismereteik, erősödjenek a beilleszkedésre irányuló törekvéseik.

A büntetőintézetben a fegyelem megteremtése érdekében alkalmazott eszközök: a házirend, a napirend, a magatartási szabályok, a munka, az oktatás, a különböző kedvezmények, az elítéltekkel kapcsolatos bánásmód.

Az egyénre szabott nevelési folyamat az ún. nevelési tervben konkretizálódik.

A büntetés-végrehajtás alatti differenciálás a büntetés-végrehajtási jog rendelkezéseinek követésével az egyéniesítést valósítja meg. Az elítéltet megismerés végett az intézet felkészítő részlegében kell elhelyezni legfeljebb 30 napra, mely időtartamot a parancsnok további 30 nappal meghosszabbíthatja. Itt kell elvégezni az elítélt egészségügyi, pedagógiai, munkaalkalmassági és – beleegyezésével – pszichológiai vizsgálatát.[265] Nem kell a felkészítő részlegbe helyezni azt az elítéltet, aki előzetes letartóztatását bv. intézetben töltötte és rajta a megfelelő vizsgálatokat már elvégezték, valamint, akit személyiségzavara miatt az IMEI-ben vizsgáltak ki.

A célszerű foglalkoztatás keretében a bv. szervezet biztosítja az alapfokú iskolai oktatást, a szakirányú képzést, a munkáltatást, a terápiás foglalkoztatást, a művelődési, a szabadidős, a sport-, továbbá a személyiségfejlesztő és gyógyító, rehabilitációs programokon való részvétel lehetőségét (Bv. Szabályzat 73. §).

„Az elítéltet – büntetésének tartamához képest – betanított munkás, illetve szakmunkásképzésben kell részesíteni.

Indokolt esetben lehetővé kell tenni, hogy az elítélt középfokú tanulmányokat végezzen, illetve a megkezdett felsőfokú tanulmányokat folytassa.

Az elítélt a vizsgára felkészüléshez a munka alól – a jogszabályban meghatározott időre – felmenthető.

Lehetőséget kell adni az elítélt önképzésére.” [266]

A bv. intézetekben az egyházi és az alapítványi iskolák működését is lehetővé kell tenni.[267] Az alapfokú iskolai oktatásban való részvételt úgy is támogatni szükséges, hogy ha annak feltételeit az intézet nem tudja biztosítani, az elítéltet – kérelmére – az erre kijelölt másik intézetbe kell szállítani.[268] A középfokú oktatást vagy a megkezdett felsőfokú oktatás folytatásának indokoltságát az elítélt kérelmére a parancsnok mérlegeli és azután ad erre engedélyt [Bv. Szabályzat 74. § (4) bek.].

„Az intézetben a szabadidős, a sport-, a kulturális és közművelődési programok szervezésére az elítéltek öntevékeny szervezetei működhetnek, az elítéltek által választott tisztviselők azonban utasítási joggal nem rendelkeznek.” [269]

A világ eseményeiről, az ország gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életéről a tájékozódási lehetőséget biztosítani kell.

Önkéntes jelentkezés alapján az az elítélt, aki írásban nyilatkozik arról, hogy

  • a kábítószer-mentesség ellenőrzése érdekében aláveti magát rendszeres vizsgálatnak,

  • és azokhoz vizsgálati anyagot (testváladékot) szolgáltat,

kábítószer-fogyasztás és terjesztés megelőzésére létesített prevenciós részlegben helyezhető el. Az itt elhelyezett elítéltek foglalkoztatására és prevenciós programjaik szervezésére a bv. intézet fokozott figyelmet fordít, számukra a kapcsolattartás gyakorisága is növelhető.

A prevenciós részlegből kihelyezését az elítélt írásban bármikor kérheti. Az itt elhelyezés megszüntetését kell kezdeményezni, ha

  • a kábítószer-mentesség ellenőrzésére szolgáló vizsgálat eredménye pozitív (az elítélt szervezetében kábítószert mutatott ki),

  • az elítélt az intézetben vagy azon kívül súlyos fegyelemsértést, illetve bűncselekményt követett el [6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 76/A., B., C. §-ok].

Az elítélt kérelmére részt vehet személyiségfejlesztő, gyógyító vagy rehabilitációs programokon, a parancsnok engedélyezheti azt is, hogy az elítélt intézeten kívüli szakemberek ilyen jellegű szolgáltatásait is igénybe vehesse, ha a költségeket fedezni tudja és a feltételek az intézetben biztosíthatók.

Ha más bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárás során

  • az ügyész vagy a nyomozó hatóság a Be. 188. § (1) bekezdés h) pontja alapján a nyomozást felfüggesztette (a kábítószer-élvező gyanúsított önként alávetette magát a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételnek, és az a büntethetőség megszűnését eredményezheti, feltéve, hogy további nyomozási cselekmények elvégzése nem szükséges),

  • az ügyész a Be. 222. § (2) bekezdése alapján a vádemelést elhalasztotta egy évi időtartamra (ha a kábítószer-élvező gyanúsított vállalja a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt), avagy

  • a bíróság a Be. 266. § (6) bekezdése alapján az eljárást felfüggesztette (a fenti okból)

az erre kijelölt bv. intézet az elítélt írásbeli kérelmére biztosítja számára a fenti kezelésen, szolgáltatáson való részvételt, már a más bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárás során, a hatósági határozatok előtt is [6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 76. §].

10.1. Jutalmazás, fegyelmezés

A fogvatartottak jutalmazása és fegyelmezése a személyiség fejlesztésének, az erkölcsi-akarati nevelésnek olyan meghatározó eszköze, melynek célja egyben a fogva tartás rendjének a biztosítása.

„Az elítélt példamutató magatartásáért, a munkában elért eredményéért, a tanulásban tanúsított szorgalmáért, az elítéltek nevelésében való eredményes közreműködéséért, élet vagy jelentős anyagi érték megmentéséért vagy súlyos veszély elhárításáért jutalomban részesíthető.” [270]

A jutalmazás rendeltetése az, hogy ösztönözzön a végrehajtás célját szolgáló szabályok betartására, az elítélt magatartásának pozitív értékelésével erősítse a helyes magatartásforma választását.

A jutalmak a következők: dicséret; annak engedélyezése, hogy az elítélt soron kívül csomagot kapjon; látogató fogadása soron kívül; a látogatási idő meghosszabbítása; a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése; tárgyjutalom; pénzjutalom; a fenyítés elengedése; a végrehajtott fenyítés nyilvántartásának törlése; rövid tartamú eltávozás; valamint a kimaradás.

A rövid tartamú eltávozás tartama évente fegyházban legfeljebb öt nap, börtönben legfeljebb tíz nap, fogházban és az átmeneti csoportban legfeljebb 15 nap, amely a szabadságvesztésbe beszámítandó.

Kimaradásban nem részesülhet az elítélt, ha ellene újabb büntetőeljárás van folyamatban, valamint, ha a kimaradással kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegte. Kimaradás az elítéltek csoportja részére is engedélyezhető.

„Nem engedélyezhető rövid tartamú eltávozás, ha

  1. az elítélttel szemben más ügyben újabb büntetőeljárás van folyamatban;

  2. az elítéltet a korábbi távolléte alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított legalább három évig;

  3. az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából nem tért vissza, az intézetbe való visszaszállítástól számított egy évig;

  4. az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából késve tért vissza, illetve ittasan vagy bódult állapotban visszatérve az intézet rendjét megzavarta, a visszaérkezéstől számított hat hónapig.”[271]

Nem engedélyezhető rövid tartamú eltávozás oda, ahonnan az elítéltet kitiltották, kivéve, ha azt a rendőrség előzetesen engedélyezte.

A c) és d) pontban meghatározott feltételek fennállása esetén is engedélyezhető a rövid tartamú eltávozás, ha az elítélt átmeneti csoportban van; várható szabadulása 4 hónapon belül esedékes; személyi vagy családi körülményei az eltávozást különösen indokolják.

A kimaradás és a rövid tartamú eltávozás csak kivételesen engedélyezhető, ha további szabadságvesztést kell végrehajtani.

A jutalmazásra a személyi állomány bármely tagja tehet javaslatot. A bv. intézet parancsnoka valamennyi jutalom adására jogosult. Kizárólag csak az ő hatáskörébe tartozik a fenyítés elengedése, a végrehajtott fenyítés törlése, a rövid tartamú eltávozás és a kimaradás engedélyezése. A jutalmazásra jogosultakat és az általuk adható jutalmak körét az országos parancsnok intézkedésben határozza meg. Ilyen személyek a nevelő, munkáltató stb.

Dicséret történhet szóban és írásban. Az utóbbit az elítélt nevelési anyagában is el kell helyezni. A jutalomként engedélyezett csomag súlyára és tartalmára az egyéb csomagokra vonatkozó előírások irányadók. A látogatási idő alkalmanként legfeljebb egy órával hosszabbítható meg. A személyes szükségletekre fordítható összeg egy hónapra legfeljebb 100%-kal növelhető meg. A tárgyjutalom körét a bv. intézet parancsnoka határozza meg. A fenyítés elengedése a kiszabott, de még végre nem hajtott fenyítésnek, illetve hátralévő részének az elengedését jelenti. A nyilvántartásból törölt fenyítést az elítéltről készített értékelő véleményben nem lehet feltüntetni [6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 81. §].

A rövid tartamú eltávozásra, illetve kimaradásra bocsátott elítéltet igazolással kell ellátni, amely tartalmazza a személyazonosságot, az engedélyező szervet és személyt, a távollévő jogcímét, időtartamát, a kijelölt tartózkodási helyet, továbbá a rendőrségen való jelentkezési kötelezettséget. A rövid tartamú eltávozásról és a kimaradásról az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot értesíteni kell [6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 84. §].

A büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak fegyelmi felelősségéről szóló 11/1996. (X. 15.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétséget követ el az a fogvatartott, aki a büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megszegi, más fogvatartottat fegyelmi vétség elkövetésére szándékosan rábír vagy más fogvatartott részére fegyelmi vétség elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.

A miniszteri rendelet keretjellegűen sorolja fel a fegyelemsértés elkövetésének tárgyait.[272] Eszerint fegyelmi vétségnek minősül különösen, ha a fogvatartott megsérti a fogva tartás rendjére és biztonságára, a fogvatartottak kötelezettségeire vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit, megszegi az intézet házirendjét stb. A felsorolás nem taxatív.

A büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megsértő elítélttel szemben – nevelése, valamint a büntetés-végrehajtás rendjének biztosítása érdekében – a következő fenyítések alkalmazhatók: feddés, a személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése, magánelzárás.

A személyes szükségletekre fordítható összeg hat hónapig terjedő időre, legfeljebb 50%-kal csökkenthető.

Magánelzárás fegyházban 30, börtönben 20, fogházban 10 napig terjedhet; engedélyezhető, hogy az elítélt dolgozzék. Magánelzárás terhes és kisgyermekes nővel szemben nem alkalmazható.

A magánelzárás végrehajtása alatt az elítélt

  • nem küldhet, és nem kaphat csomagot;

  • nem fogadhat látogatót, kivéve a lelkészt, valamint a szabadulás előkészítése érdekében a leendő munkáltatóját, a pártfogó felügyelőt és a karitatív szervezet megbízottját;

  • személyes szükségleteire nem vásárolhat;

  • nem veheti igénybe a bv. intézet művelődési és sportolási lehetőségeit, sajtóterméket nem olvashat.

Az elítélt a magánelzárás végrehajtása alatt is érintkezhet viszont a védővel; a bv. intézet parancsnokának engedélyével, felügyelettel meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, részt vehet hozzátartozója temetésén.

A magánelzárás végrehajtása folytán elmaradt látogatás, csomagküldemény és az elítélt személyes szükségleteire szolgáló vásárlás a magánelzárás végrehajtása után engedélyezhető.

Ha az orvos az elítélt egészségi állapota okából a magánelzárás végrehajtásának folytatását nem javasolja, a magánelzárás végrehajtását félbe kell szakítani.[273]

Fegyelmi fenyítés kiszabása a fegyelmi jogkör gyakorlójától megfelelő egyéniesítést kíván meg. Figyelemmel kell lennie a fegyelemsértés súlyára és az elítélt eddigi magatartására, szem előtt tartva a fenyítés célját. Ha a fegyelemsértés szabálysértést is megvalósít, azt fegyelmi vétségként kell elbírálni. Ha a fegyelemsértés bűncselekményt valósít meg egyben, a fenyítés mellett emiatt a feljelentést is meg kell tenni.

Nincs helye fogvatartottakkal szemben fegyelmi vétség miatt magánelzárás alkalmazásának, ha a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló tettlegességet a zárkatársával szemben a jogos védelem megállapítására alapul szolgáló tettlegesség körében valósította meg (BH 1994/174.).

A magánelzárás alkalmazásának egyik törvényességi biztosítéka, hogy az elítélt a fegyelmi határozat ellen a bv. bíróhoz fellebbezéssel élhet. Ezt a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni, a fellebbezésnek a magánelzárás végrehajtására halasztó hatálya van. A bv. bíró az elítélt fellebbezését az irat hozzá érkezésétől számított 5 napon belül bírálja el.[274] A fellebbezés elbírálásakor a megtámadott határozatot megváltoztathatja vagy helybenhagyhatja. A 4/2000. BJE határozat szerint a bv. bíró az elítéltet köteles meghallgatni, mielőtt a bv. intézet fegyelmi határozata elleni fellebbezést elbírálja.

A fogvatartott által megbízott jogi képviselő a fegyelmi vizsgálat során végzett eljárási cselekményeknél, illetve a fegyelmi tárgyaláson jelen lehet, a fogvatartotthoz és a tanúhoz kérdéseket intézhet, bizonyítási indítványt tehet, a fegyelmi vizsgálat befejezése után az iratokat tanulmányozhatja, a fegyelmi tárgyaláson az ügy érdemi elbírálása előtt felszólalhat, a fogvatartottat tanácsokkal láthatja el.[275]

A fegyelmi fenyítés – a jogellenes távollét esetét kivéve – nem hajtható végre, ha a fenyítés jogerős kiszabásától számítva hat hónap már eltelt.[276]

10.2. Kapcsolattartás

Napjainkban általános követelmény, hogy a szabadságvesztés ténye ne szakítsa meg az elítélt pozitív emberi és társadalmi kapcsolatait. A kapcsolattartás Bv. tvr.-ben szabályozott formái a levelezés, a látogatás, a csomagküldés, a távbeszélő használata, valamint a rendkívüli eltávozás.

A Bv. tvr. az elítélt jogaként teszi lehetővé a hozzátartozókkal való korlátozás nélküli levélváltást. A hozzátartozókon kívüli személyekkel az elítélt e jogát a bv. intézet engedélyével gyakorolhatja,[277] hiszen nem kívánatos az olyan kapcsolatok engedélyezése, amelyek az elítéltet károsan befolyásolhatják (pl. volt bűntársa, elítélttársa).

Minden elítélt legalább havonként jogosult látogató fogadására.[278] A bv. intézetbe belépő látogatók körét az intézet engedélyezi úgy, hogy az elítélt által megjelölt személyek részére a látogatásról az elítélt útján értesítést küld.[279] Az elítélt egy időben két kiskorút és két felnőttet fogadhat. A látogatásból ki kell zárni azt, akit az ügyész vagy a bíróság a folyamatban lévő büntetőeljárás eredményessége érdekében attól eltiltott, illetve azt, akinek a magatartása – a rendelkezésre álló adatok alapján – az intézet biztonságára veszélyt jelent.[280] A látogatás időtartamát a bv. intézet parancsnoka határozza meg úgy, hogy az alkalmanként 30 percnél rövidebb nem lehet, de az elítélt, illetve látogatója kérelmére újabb 30 perccel meghosszabbítható.[281]

A látogatás lebonyolításának általános szabálya az, hogy az erre kijelölt helyiségben, asztal mellett, ülve történik.[282] Biztonsági okok azonban indokolhatják, hogy az elítélt látogatójával rácson keresztül vagy zárt fülkéből, telefonon beszéljen.

Az elítélt végrehajtási fokozattól függetlenül legalább havonként kaphat és küldhet csomagot.[283] Az alkalmanként küldhető csomag súlya korlátozott – öt kilogrammnál több nem lehet –, nincs ilyen korlátozás a kizárólag ruhaneműt és tisztasági szereket tartalmazó csomagra.

Az elítélt az intézet által kijelölt távbeszélőt a házirend előírásainak megfelelően használhatja.[284] A telefonbeszélgetést értelemszerűen a levelezésre vonatkozó szempontok és előírások szerint kell ellenőrizni, indokolt esetben biztonsági okból a beszélgetést meg kell szakítani.

A családi kapcsolatok ápolásának új, humanitárius szempontokat figyelembe vevő, valamint a kegyeleti jog gyakorlását is megengedő formája, hogy az elítélt felügyelettel vagy anélkül meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, részt vehet a hozzátartozója temetésén.[285] A parancsnok attól függően, hogy az elítélt eltávozása a közrendet nem veszélyezteti-e, az eltávozást szükség esetén felügyelet mellett engedélyezi, ami azt jelenti, hogy az elítéltet a bv. intézet beosztottja kíséri a látogatásra, illetve a temetésre.

Bizonyos kapcsolatot jelent a külvilággal a külső munkahelyen dolgozás, az intézetből távollétek (félbeszakítás, rövid tartamú eltávozás, kimaradás, enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása keretében eltávozás és látogató intézeten kívül fogadása stb.).

11. Az elítéltek munkáltatása, szakmai képzése, terápiás foglalkoztatása, munkavédelme

„Az elítéltek munkáltatása a szabadságvesztés végrehajtásának fontos része. Célja az, hogy elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását, lehetőséget adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, s ezáltal megkönnyítse, hogy a szabadulás után a társadalomba beilleszkedjék.” [286]

A munka kijelölésénél figyelembe kell venni az elítélt testi és szellemi képességeit, lehetőség szerint szakmai képzettségét és érdeklődését is.[287]

Az elítélt munkával foglalkoztatása, büntetés-végrehajtási szakkifejezéssel munkáltatása a szervezett foglalkoztatásnak az a formája, amelyben díjazás ellenében rendszeres munkát végez. Ezzel szemben nem munkáltatás az elítéltnek az intézet tisztántartásában és ellátásában való díjazás nélküli, kötelező részvétele.[288]

„Az elítéltnek a munkavégzéssel kapcsolatos jogaira és kötelezettségeire a munkajog általános rendelkezései az irányadók, a büntetés-végrehajtás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel.

Gondoskodni kell az egészséges és biztonságos munkavégzésről.

Az elítélt munkaideje megegyezik a munkajogi rendelkezésekben megállapított munkaidővel.” [289]

A munkáltatás céljának reszocializációs tartalma azt is megköveteli, hogy az elítélt munkavégzése sem súlyában (pl. rendkívül megterhelő nehéz testi munka), sem természetében (pl. egyhangú, megalázó, egészségre ártalmas) nem hordozhatja a társadalmi rosszallás jegyeit.

A büntetés-végrehajtás foglakoztatási kötelezettsége a szabadságvesztés ideje alatt folyamatosan fennáll, míg egy általános munkaadó csak eredményhez kötötten és szerződés alapján foglalkoztatja a dolgozót. A munkáltató kötelezettsége a biztonságos munkafeltételek megteremtése, a szükséges tájékoztatás megadása, az előírt (munka, tűz- és környezetvédelmi) oktatás megtartása, a munka folyamatos szervezése, irányítása, díjazása. Az elítélt alapvető kötelezettsége a munkáltatás során a kijelölt helyen és időben személyesen megjelenni, a kijelölt munkát az utasítások szerint tőle elvárható szakértelemmel és gondossággal, technológiai utasítások betartásával elvégezni. Mindezekért fegyelmi és kártérítési felelősséggel tartozik.

Az ENSZ Minimum Szabályok szerint „elegendő és hasznos munkát kell biztosítani ahhoz, hogy az elítélteket teljes munkanapon át foglalkoztatni lehessen”.[290]

Az elítéltet munkával az intézet vagy az e célra alapított gazdálkodó szervezet (munkáltató) foglalkoztatja.[291]

Az intézeti (költségvetési) munkáltatás során történik az elítéltek kisebb hányadát foglalkoztató intézet fenntartási, az ún. központi ellátásra, szolgáltatásra irányuló és a terápiás jellegű munkáltatás. Az elítéltek többségét 9 ipari és 3 mezőgazdasági profilú gazdasági társaság (kft.) foglalkoztatja munkával.

Az elítélt nem köteles munkát végezni, amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti; közeli hozzátartozója súlyos betegsége vagy halála esetén legalább két munkanapon át, ha a parancsnok a látogatást, illetve a temetésen való részvételt engedélyezte; ha keresőképtelen beteg; a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára, valamint a véradás miatt távol töltött időre, de legfeljebb egy munkanapra; ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni; valamint a munkáltató külön engedélye alapján.

Az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt napi munkaidejének megállapítására külön jogszabály az irányadó. A munkaköröket, a munkában tölthető időt, a tevékenységre folyamatosan vagy megszakítással fordítható időt és az ehhez szükséges munkaszervezési intézkedéseket a munkáltató – foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával, jogszabályban meghatározott keretek között – szabályzatban határozza meg.[292] Az iskolai tanulmányokat folytató vagy szakképzésben részt vevő munkaidő-beosztását úgy kell meghatározni, hogy az iskolai oktatásban, képzésben részt tudjon venni.[293]

A heti pihenőidő havonta összevontan is kiadható az elítélt részére, de egy pihenőnapnak vasárnap történő kiadása ilyen esetben is kötelező. Idényjellegű (pl. mezőgazdasági) munkakörökben, munkahelyeken ettől el lehet térni. Munkaszüneti napon az alapmunkadíj időarányos része jár az elítéltnek.[294]

„Az elítéltet egy évi munkavégzés után 20 munkanap fizetett szabadság illeti meg.” [295]

Az évi fizetett szabadságot legkésőbb a munkában töltött 254. munkanapot követő három hónapon belül, betegség vagy más akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül kell kiadni. A szabadság kiadásának időpontját – a munkáltatóval történt előzetes egyeztetés alapján – az intézet határozza meg, melynek során a munkarend szerinti napokat kell figyelembe venni.

Az elítélt számára elrendelhető túlmunka felső határa havonta 16 óra, két egymást követő napon összesen 4 óra lehet. E korlátozás azonban nem vonatkozik a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munkára. Nem kötelezhető túlmunkára a 18 éven aluli elítélt; az elítélt nő a terhessége megállapításától gyermekének 6 hónapos koráig, illetve ha a gyermeke az intézetben van elhelyezve, annak egyéves koráig; az egészséget károsító kockázatok között foglalkoztatott elítélt.[296] A túlmunka számításával összefüggő további rendelkezés az, hogy a fél órát meg nem haladó túlmunka fél órának, a fél órát meghaladó túlmunka teljes órának számít.

„Az elítélt jogosult társadalmilag hasznos munka végzésére, a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemre, munkavédelemre.” [297] A munkadíj mértékének megállapítása a teljesítmény, a ledolgozott idő, valamint az előzőek kombinációja alapján történik.[298] A Bv. Szabályzat 124. § (2) bekezdése előírja, hogy „a teljes munkaidőben foglalkoztatott elítélt részére havi munkadíjként a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyban álló dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének legalább egyharmada (a továbbiakban: alapmunkadíj) jár.” A betanulási idő alatt végzett munkáért az elítélt részére tanulódíjat kell fizetni, amelynek mértéke az alapmunkadíj legalább 60%-a. Az elítélt számára juttatható pótlékokat a munkáltató a végzett munka jellegére figyelemmel állapíthat meg, ezek együttes összege legfeljebb a besorolás szerinti munkadíj 50%-áig terjedhet. Állandó éjszakai munkarendben foglalkoztatott elítélt részére a pótlék mértéke 15%. Ha a munkáltató a működési körében felmerült okból nem tudja az elítéltet munkával foglalkoztatni – ide nem értve a büntetés-végrehajtási okokat –, a kiesett munkaidőre az alapmunkadíj 50%-a jár.

Az elítéltek szakmai képzésével szemben támasztható követelmény, hogy vegye figyelembe a munkaerő-piaci igényeket, ezért elsősorban olyan szakmákban célszerű megszervezni, amelyek elősegíthetik a szabadulás utáni beilleszkedést. Az elítéltet – büntetésének tartamához képest – betanított munkás, illetve szakmunkásképzésben kell részesíteni.[299] Az elítélt szakképzésbe és továbbképzésbe kérelme alapján vonható be, amit a befogadási bizottság bírál el. Ha a szakképzést, továbbképzést megkezdte és a képzésben önhibájából nem vesz részt, a felmerült költségek teljes vagy részleges megtérítésére kötelezhető. A munkába még nem állított elítéltet, aki alapfokú oktatásban, szakképzésben vagy továbbképzésben részt vesz, a képzés ideje alatt az alapmunkadíj egyharmadának megfelelő térítés illeti meg.

Terápiás foglalkoztatásról akkor beszélhetünk, ha az elítélt megváltozott munkaképességéhez vagy egészségi állapotához igazodó munkát végez. A terápiás foglalkoztatáson részt vevő elítéltet is rendszeresen pénzbeli juttatásban kell részesíteni, amelynek legkisebb összege az alapmunkadíj egyharmada.[300]

A fogvatartottak munkavédelmével kapcsolatban a hatályos törvényi szabályozás nem tesz különbséget az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit illetően a szabad munkavállalók és a fogvatartottak között. A Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés d) pontja alapján az elítélt jogosult munkavédelemre, ezért írja elő a 45. § (2) bekezdése, hogy gondoskodni kell az egészséges és biztonságos munkavégzésről. A munkáltató köteles „… a munkába állítás előtt, azt követően pedig a jogszabály előírása szerint az elítéltet munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni” [18/2003. (XI. 30.) IM rendelet 31. §].

12. Az elítéltek jogi helyzete

Az elítéltek jogi helyzete kifejezi az egész büntetés-végrehajtási rendszer lényegét és egyben szintjelzője a jogállamiságnak is. Az elítélt a büntetés-végrehajtási szervekkel büntetés-végrehajtási jogviszonyba kerül, ami jogok és kötelezettségek hordozását egyaránt jelenti. Hiszen a büntetés végrehajtására, az intézkedés foganatosításra hivatott szerv és a kötelezett közötti viszonyt a jog szabályozza, az csak a jog révén létezik. Az ember szabadságjogait az állam csak annyiban korlátozhatja és szabályozhatja, de annyiban köteles is korlátozni és szabályozni, amennyiben azt a közjó, vagyis a társadalom egysége, békessége és fejlődésének érdeke megköveteli.

A büntetés hatékonyságának az is feltétele, hogy sikerül-e a büntetéssel összefüggő negatív hatásokat – például az elítélt személyiségének károsodását – kizárni vagy legalább a lehető legkisebb mértékűre korlátozni. A fogvatartott jogainak elismerése; sine qua non előfeltétele, mintegy kiindulópontja minden olyan akciónak, amely megkísérli a reszocializálásának elérését.

Általános értelemben az állampolgár és az állam, továbbá az állami, társadalmi szervek közötti, valamint az állampolgárok egymás közötti viszonyában a jogok és a kötelezettségek meghatározását, tartalmát jelenti a jogi helyzet.

A jogerős ítélet (határozat) megszületése és a végrehajtás megkezdése közötti időszakra jellemző, hogy az elítélt (terhelt) és az állam viszonya eltér az általánostól. Ez abban jut kifejezésre, hogy az állam a végrehajtás érdekében speciális jogokat kap (elővezetés, körözés, a végrehajtási nyilvántartás vezetése stb.), s ugyanakkor az érintett állampolgárt speciális büntetés-végrehajtási kötelezettségek terhelik (jelentkezési, tűrési kötelezettség stb.).

Az általános állampolgári jogi helyzetben beálló változás mértéke a büntetés-végrehajtási jogi helyzet tartalma. A fogvatartottak jogi helyzetével kapcsolatban az európai országokban nincs kizárólagos vagy elterjedtebb elméleti irányzat. A jogvédelemre is különféle modellek és megoldások alakultak ki.

A 2012. évi CCXXIII. törvény 65. §-a 2013. július 1-jétől a Bv. tvr. hatályos szövege helyébe a következő rendelkezést léptette:

„32. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát.

(2) A szabadságvesztés végrehajtása alatt

  1. szünetelnek azok az állampolgári jogok, amelyek a büntetés végrehajtására tekintettel nem gyakorolhatók,

  2. szünetelnek azok az állampolgári jogok, amelyekre – ha a bíróság az elítéltet eltiltotta a közügyek gyakorlásától – a közügyek eltiltás hatálya kiterjed,

  3. korlátozottan érvényesíthetők azok a jogok és állampolgári kötelezettségek, amelyekről törvény így rendelkezik, vagy amelyek gyakorlásában, illetve teljesítésében az elítélt akadályozva van.”

Mindez lényegében összhangban van az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatával és a tudományos szakirodalommal is.

12.1. Az elítélt állampolgári kötelességei

Az állampolgári kötelezettségek egy részét a büntetés-végrehajtási jogszabályok a végrehajtás idejére adaptálják, ezek – részben változatlanul, részben módosulással – fenntartanak egyes állampolgári kötelezettségeket.

A szabadságvesztés általában nincs hatással az állampolgári kötelezettségekre, így

  • a jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően az elítéltnek is hozzá kell járulnia a közterhekhez;

  • teljesítenie kell a munkavédelemmel, környezetvédelemmel összefüggő kötelességeit;

  • terheli a feljelentési kötelezettség a Btk.-ban megjelölt esetekben;[301]

  • köteles tanúvallomást tenni és azt csak a Be. szerinti esetekben tagadhatja meg;[302]

  • ha az elítélt más ügy terheltje, ebben az ügyben a bizonyítási eljárás lefolytatása során köteles magát szakértői vizsgálatnak alávetni és tűrni, hogy a szakértő a szakvélemény megadásához szükséges vizsgálatot elvégezze.[303]

Ha az elítélt magánvádlóként szerepel, köteles a bizonyítási indítványával felmerülő bűnügyi költséget előlegezni, feltéve, hogy költségmentesség nem illeti meg.

A Ptk., a Pp., illetve a Vht. alapján az elítéltet terhelő kötelezettségek közül kiemelhető:

  • az elítélt a tanúvallomást – polgári perben is – csak a jogszabály szerinti esetekben tagadhatja meg;[304]

  • az elítélt köteles tartózkodni alaptalan polgári per kezdeményezésétől, mert az joggal való visszaélésnek minősül és fegyelmi, valamint anyagi konzekvenciákkal jár;

  • ha az elítélt félként[305] szerepel polgári, munkaügyi peres eljárásban, az eljárási szabályok szerint a feleket terhelő kötelezettségek alól nem mentesül csak azért, mert szabadságvesztést tölt. Így terheli őt a közreműködési, a bizonyítási kötelezettség stb.

  • perköltség, illetékfizetési kötelezettség szintén a polgári peres eljárás szabályai szerint terhelheti;

  • a szabadságvesztés töltése nem mentesíti az elítéltet a polgári végrehajtás alól, köteles eltűrni, hogy keresményére – a jogszabályok betartásával – végrehajtást vezessenek;

  • hozzá kell járulni a gyermeke jogainak (így a családhoz, a testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jog) biztosításához.

Egyes állampolgári kötelezettségekre nézve büntetés-végrehajtási jogszabály is tartalmaz rendelkezéseket.

Az immár volt alkotmányos kötelességek közül a honvédelmi kötelezettségről mondta ki a Bv. tvr., hogy az a szabadságvesztés végrehajtása következtében korlátozott.[306]

Korlátozott bizonyos mértékig az elítéltnek – mint más ügy terheltjének – a jelenléti kötelezettsége. A jogi szabályozás a bv. intézet kötelességévé teszi az elítélt előállítását, amennyiben ezt az illetékes hatóság szükségesnek tartja.

12.2. A szabadságvesztésre elítélt büntetés-végrehajtási jogi kötelességei

A végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt személyre a bíróság jogerős ítélete által létrejött büntetés-végrehajtási jogviszony a végrehajtás teljes tartamára érvényes, törvényben megállapított kötelezettségeket hárít. A kötelességekről szóló legátfogóbb, legáltalánosabb és minden büntetőjogi szankcióra kiterjedő szabály arról rendelkezik, hogy az elítélt köteles magát a büntetés, illetőleg az intézkedés végrehajtásának alávetni.[307] A büntetés-végrehajtási kötelezettségek sajátosságai többek között, hogy csak átmeneti jellegűek, tehát csak a szabadságvesztés végrehajtásának ideje alatt hatályosulnak, az elítélt szabadulásával aktualitásukat veszítik és helyükbe teljességgel a szabad állampolgárt terhelő kötelezettségek lépnek.

Az elítélt kötelességeit a Bv. tvr. a 33. § (1) bekezdés a)–g) pontjaiban sorolja fel.

ad. a) A szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervek által meghatározott helyen köteles tölteni az elítélt.[308] A Bv. tvr. 24. §-a lehetőséget ad arra, hogy az elítélt szabadságvesztés-büntetését lehetőleg a lakóhelyéhez legközelebb eső bv. intézetben töltse le. Ha valaki olyan betegségben szenved, hogy nem kerülhet össze az egészséges elítélttársakkal, gyógyulásáig a Bv. Központi Kórházba kerül, függetlenül annak lakóhelyétől való távolságától. Behatárolja a kijelölési jogot a Btk. 111. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amelynek értelmében ugyanis a fiatalkorú szabadságvesztését a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében kell végrehajtani. A Btk. 127. § (1) bekezdése szerint, ha az elítélt szolgálatban megtartható, katonai fogdában kell végrehajtani a katonára kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztést a Btk. 44. §-ában meghatározott esetben (vétséget fogházban).

Az elítélt éjjel és nappal a számára kijelölt bv. intézetben köteles tartózkodni, az intézet az elítélt lakó- és tartózkodási helyét jelenti a büntetés végrehajtásának teljes tartama alatt, onnan csak jogszabályban meghatározott esetekben lehet távol.

A teljes távollét – amikor az elítélt mind a nappalt, mind az éjszakát bv. intézeten kívül tölti – esetei a következők: a szabadságvesztés-büntetés félbeszakítása, nyomozás céljából történő kiadás, polgári kórházi elhelyezés, elmeállapot megfigyelése, rövid tartamú eltávozás, enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása keretében történő eltávozás.

Az ideiglenes távollét – amikor az elítélt csak átmenetileg, rövid időre vagy csak meghatározott napszakban van távol – esetei:

  • kimaradás, jutalom (24 órát nem haladhat meg),

  • enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása keretében látogató bv. intézeten kívül fogadása esetén,[309]

  • peres eljárásban bíróságra, ügyészi és nyomozóhatósági kihallgatásra, továbbá közjegyzőhöz előállítás,

  • más intézetekbe átszállítás,

  • intézeten kívüli munkavégzés,

  • külső egészségügyi szakrendelésre előállítás,

  • súlyosan beteg hozzátartozója meglátogatása, hozzátartozójának a temetésén való részvétel címén.

ad. b) Az elítélt köteles eltűrni más nemű és más fokozatú elítéltektől való elkülönítést; az életkori, kriminológiai, biztonsági, nevelési és egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolását.

Az elítéltek elkülönítése és csoportosítása a szabadságvesztés végrehajtása céljának elérését, feladatának teljesítését, továbbá a végrehajtás rendjét és biztonságát szolgálják.

ad. c) Az elítélt köteles a büntetés-végrehajtás rendjét, biztonsági és higiéniai követelményeit megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni.

Kérdésként merülhet fel, hogy a végrehajtás rendje megsértésének tekintendő-e, ha az elítélt valamely állampolgári kötelezettségét szegi meg a végrehajtás ideje alatt, akár cselekvéssel, akár mulasztással. Miután a Bv. tvr. 32. §-a értelmében az elítélt állampolgári kötelességei annyiban szünetelnek, amennyiben erről az ítélet vagy a törvény rendelkezik, a végrehajtás rendje megsértésének kell tekinteni, ha az elítélt ezeket az állampolgári kötelezettségeket megszegi.

ad. d) Köteles az elítélt a kijelölt munkát szakismereteinek és a képességeinek megfelelően, fegyelmezetten elvégezni, a munkavédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani.

A munkavégzésre, munkavédelemre a Munka Törvénykönyve általános szabályait kell alkalmazni, ha a büntetés-végrehajtási jogszabályok ettől eltérően nem rendelkeznek. A büntetés-végrehajtás rendje megsértésének kell tekinteni, ha az elítélt fegyelmezetlenül dolgozik.

ad. e) Az elítélt köteles a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen – a külön jogszabályban meghatározott mértékben – részt venni. Ennek ideje a napi négy órát, havonta összesen a 24 órát nem haladhatja meg.[310] Az intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkának kell tekinteni a takarítást, nyersanyag ki- és berakását, az alkalmi kisebb karbantartási munkákat stb.

ad. f) Köteles az elítélt alávetni magát a jogszabályban előírt kötelező vagy egészségi állapotának megítéléséhez szükséges orvosi vizsgálatnak és a jogszabály szerint kötelező, illetve életmentő gyógykezelésnek, műtétre az egészségügyi jogszabályok az irányadók.

A szabad emberek általában saját elhatározásuk alapján vesznek részt orvosi vizsgálaton, gyógykezelésük is a kérésükre történik. Kivételnek azok a betegségek minősülnek, amelyek tekintetében az általános szűrővizsgálaton, ennek eredményétől függően gyógykezelésen – az állami egészségügyi szolgálat felhívására – mindenki köteles részt venni. A szabadságvesztés végrehajtása nem eredményezheti az elítélt egészségkárosodását. A befogadáskor történő általános, a későbbiekben pedig időszakosan, illetve szükség szerint végzett szűrővizsgálatok hiányában egyes betegségek elterjedésének, az elítéltek tömeges megbetegedésének a fokozott veszélyével kellene számolni.

A fogvatartott egészségügyi ellátása visszautasításával kapcsolatos joga a saját és a közösség egészségének védelme érdekében,

  • veszélyeztető, illetve közvetlen veszélyeztető állapot fennállása esetén,

  • életveszélyes állapot, valamint várhatóan maradandó egészségkárosodás elhárítása miatt,

  • közegészségügyi, járványügyi érdekből,

  • törvényben meghatározott esetekben korlátozható.[311]

Amennyiben a fogvatartott ezekben az esetekben az előzetes tájékoztatás ellenére megtagadja az együttműködést, az orvos köteles a vizsgálatot vagy a kezelést (a Büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvényben meghatározott intézkedések mellett) elvégezni.

A fogvatartottaknak az első befogadáskor EGK-szűrésen, évente tüdőszűrésen, fogászati szűrésen, a nőknek évente nőgyógyászati szűrésen kell részt venniük[312] és a megbetegedések korai felismerését célzó rutinszerűen alkalmazott laboratóriumi szűrővizsgálatokon.

Az általános tűrési kötelezettség nem terjed ki az orvosi kísérletre és a műtéti beavatkozásra.

Az orvosi kísérletek – így pl. új gyógymódok, új gyógyszerek kipróbálása – elítélten még annak beleegyezésével sem végezhetők.[313]

ad. g) Az elítélt köteles a tartására fordított költséghez – a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka által megállapított összeggel – hozzájárulni, kivéve, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és nem részesül nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban. A hozzájárulás összege nem lehet kevesebb, mint egy havi munkadíj 1%-a. Az elítélt önhibájából akkor nem dolgozik, ha annak oka fegyelmi vétség vagy bűncselekmény elkövetése, illetve, ha munkaképtelen állapotát szándékosan maga okozta.

Az elítélt tűrni köteles, hogy keresményének, a letétben lévő pénzének a külön jogszabályban meghatározott részét a szabadulás idejére a büntetés-végrehajtási intézet a számára tartalékolja.[314] A kötelezően tartalékolt összeg a mindenkori alapmunkadíjjal egyenlő.[315]

Az elítélt köteles a szabadságvesztés végrehajtása során vagy azzal összefüggésben az általa okozott kárt megtéríteni. A kártérítésre az elítéltet a károkozás jellegének megfelelően a Polgári Törvénykönyv, illetőleg a Munka Törvénykönyve, mint irányadó jogszabályok alkalmazásával az intézet határozattal kötelezi, amely ellen a közléstől számított 30 napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz.[316]

A károkozás egyben a büntetés-végrehajtás rendjének megsértése is, a kárfelelősség együtt jár a fegyelmi felelősséggel. A kárfelelősség nemcsak reparációs, hanem nevelési célt is szolgál. Alapvető funkciója a kármegelőzés, hogy az elítélt ismét ne okozzon kárt. Sajátossága az is, hogy károsult lehet az elítélt társa, büntetés-végrehajtási dolgozó, a bv. intézet, a külső munkáltató vagy annak dolgozója.

Minden olyan munkavégzéssel kapcsolatban kár keletkezhet, amelyet az elítélt díjazásért vagy díjmentesen köteles elvégezni. Ilyen lehet a gazdasági társaságoknál, más munkáltatónál vagy a bv. intézet ellátásában és fenntartásával kapcsolatban végzett tevékenység.

Ha az elítélt nem ismeri el a kárt, a bv. intézet parancsnokához nyújthat be panaszt, illetve ha a parancsnok döntését nem fogadja el, akkor a szabadságvesztés ideje alatt is peres eljárást indíthat a bv. intézettel szemben. Az utóbbi esetben annál a bíróságnál kell három példányban a keresetlevelet benyújtani, ahol az intézet székhelye van.

A kártérítési eljárás egyfokú, a meghozott döntés ellen a közléstől számított 30 napon belül a határozatot hozó bv. szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz lehet keresettel fordulni. A 30 napos határidő elmulasztása esetén a jogérvényesítés elvesztése áll be. A határidő elmulasztása esetén azonban lehetőség van a Polgári Perrendtartás szabályai szerinti igazolási kérelem előterjesztésére.

Az általános elévülési idő munkavégzéssel összefüggő károk esetén a kár bekövetkezését követő három év, míg a nem munkával összefüggő károk megtérítése iránti igény esetében öt év.

A Bv. tvr. 34. § (3) bekezdése szerint „ha az elítélt keresetet nem terjesztett elő és a kárt önként nem térítette meg, a határozatban megállapított kártérítés összegét a bv. szerv az elítélt keresményéből – a bírósági végrehajtástól szóló 1994. évi CIII. törvény (továbbiakban: Vht.) vonatkozó szabályai szerint levonhatja. Ha a levonás az elítélt fogva tartásának az ideje alatt nem teljesíthető, a határozatot hozó bv. szerv a kártérítési igény érvényesítésére keresettel fordulhat a székhelye szerint illetékes bírósághoz.” A 13/1996. (XII. 23.) IM rendelet 17. § (2) bekezdése alapján „Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke – a károkozás körülményeire, a vétkesség fokára, valamint a károkozás gyakoriságára tekintettel – legfeljebb a fogvatartott háromhavi munkadíjának összegéig terjedhet.”

A kártérítési eljárást az a bv. szerv folytatja le, ahol a kár bekövetkezett. Ha a fogvatartott a kártérítési igényét más bv. szervnél jelentette be, ez a szerv a kártérítési igényt tartalmazó iratot haladéktalanul megküldi az eljárás lefolytatására jogosult szervnek.

12.3. A szabadságvesztés-büntetést töltő elítélt jogai

Az állampolgári jogok és kötelezettségek a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának ideje alatt annyiban érvényesülhetnek, amennyiben nem ellentétesek a büntetés céljával, aminek konkrét tartalmat a büntetés végrehajtását szabályozó törvény ad. A végrehajtás ideje alatt egymás mellett élnek a minden állampolgárt megillető jogok és kötelességek, valamint a végrehajtás során keletkezett speciális jogok és kötelezettségek. Ezek sajátossága az, hogy csak a büntetés végrehajtásának ideje alatt állnak fenn, az elítélt szabadulásával aktualitásukat vesztik.

12.4. A büntetés-végrehajtás ideje alatt tovább élő módosult jogok

A büntetés végrehajtása alatt tovább élő jogok egy része módosul a végrehajtás miatt, ezért ezeknek az alkotmányos jogoknak az elvi tisztaságú érvényesülése nem állítható egyértelműen. E jogok gyakorlásának engedélyezése nincs a büntetés-végrehajtási hatóság diszkrecionális jogkörébe utalva és a jogok megtagadása, gyakorlásuknak törvényi kereteken túlmenő korlátozása vagy megtiltása miatt a fogvatartottaknak jogorvoslati joga van.

A Bv. tvr. 36. § (5) bekezdése szerint „az elítélt állampolgári jogai a következőképpen módosulnak:

  1. a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való joga nem veszélyeztetheti a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát;

  2. a munkához való joga átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok fennállásáig szünetel;

  3. a véleményét – ellenőrzés mellett – olyan formában nyilváníthatja, amely nem zavarja a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát; a vélemény nyilvánosságra hozatala a nemzetbiztonság védelme, minősített adat közlésének megakadályozása, illetőleg bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása, valamint büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága érdekében korlátozható;

  4. a levelezése – a hatóságokhoz és a nemzetközi szervezetekhez küldött levelek kivételével – a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága szempontjából ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell;

  5. távbeszélő használatára a büntetés-végrehajtási intézet lehetőségei szerint jogosult, ez ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell;

  6. az egyesüléshez, a tanuláshoz való joga, valamint honvédelmi kötelezettségének teljesítése a szabadságvesztés végrehajtásának következtében korlátozott.

  7. a pénzküldemény küldése és fogadása a jogcím igazolásához, az elítélt nyilatkozatához vagy kapcsolattartói minőség – ideértve a védővel való kapcsolattartást is – fennállásához köthető.”

A közérdekű adatok megismerésének akadálya, hogy nincs senki a szabadságvesztést töltők közül ebben a helyzetben. Törvényben kell meghatározni a korlátozásokat és meg kell indokolni, miért minősülnek a szükséges intézkedésnek egy demokratikus társadalomban, különösen a börtönrend védelme, vagy az ottani bűnözés megelőzése érdekében. A bv. intézet rendjének megsértése akkor következik be, ha valaki vagy valakik egy vagy több meghatározott kérdésben kiáltozva, demonstratív módon fejtik ki véleményüket, de megnyilvánulhat ez teljes csöndben, ha csak éppen a kapott utasítások vagy a házirend előírásával ellentétesen cselekszenek.

Az elítélt jogosult nyilatkozatot tenni az 1986. évi II. törvény szerinti sajtótermékben, illetőleg az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzététellel. A nyilatkozattétel engedélyezéséről az országos parancsnok 3 munkanapon belül határozattal dönt. Ellene fellebbezéssel lehet fordulni a bv. bíróhoz.

Az Alkotmánybíróság a 13/2001. (V. 14.) AB határozatában úgy foglalt állást, hogy a véleménynyilvánítási szabadság – mint alkotmányos alapjog – magas értéktartalmából következik, hogy a korlátozás alapjául szolgáló érdeksérelemnek különösen súlyosnak kell lennie. A véleménynyilvánítási szabadság a végrehajtás által nem érintett és a végrehajtás lényege miatt a fogvatartás során továbbélő, de szükségképpen módosuló alapjog. Nem sérti a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot önmagában az, hogy a fogvatartottaknak a médiával való kapcsolata szabályozás és ellenőrzés alatt áll. A fogva tartás alapjául szolgáló büntetések a szabadságvesztés-büntetés és az elzárás, illetve a büntetőeljárási kényszerintézkedés. Az előzetes letartóztatás okához és lényegéhez nem csupán a személyes szabadságtól, a mozgásszabadságtól való megfosztás tartozik, hanem a külvilággal való érintkezés szabályozásának szükségessége és ellenőrzésének esetenkénti vagy folyamatos lehetősége is. Más kérdés, hogy az ellenőrzés egyes esetekben (p1. a védővel való kapcsolatban) sajátos elbírálást igényel.

Az Alkotmánybíróság határozatában ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy az előzetes letartóztatás okának és céljának alapján elfogadható az előzetesen letartóztatott és a média közötti kapcsolatfelvétel korlátozása, de kizárólag abban az esetben, ha a büntetőeljárás eredményességével, vagy a fogva tartó intézmény rendjének és biztonságának veszélyeztetése megállapítható.

Az Alkotmánybírósági határozat útmutatása alapján a Bv. tvr. 36/C., D., E. §-ai beiktatásával módosult (2008. évi XCII. törvény 7. §), egyértelművé vált, hogy az elítélt nyilatkozattételi jogát csak ellenőrzés mellett gyakorolhatja. A vélemény nyilvánosságra hozatala kizárólag a nemzetbiztonság védelme, államtitok közlésének megakadályozása, illetőleg bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása, valamint a büntetés-végrehajtás rendje és biztonsága érdekében korlátozható. Ez azt jelenti, hogy maga a nyilatkozattétel, illetve a nyilatkozat közzététele engedélyezésre kerül vagy megtagadható. Értelmezésem szerint két engedély van, magának a nyilatkozattételnek az engedélyezése és a nyilatkozat tartalmának. Olyan engedély nem adható, miszerint a nyilatkozat csak bizonyos részek elhagyásával tehető meg.

Az elítélt magánál tartható tárgyainak köre a bv. intézet rendjére és biztonságára figyelemmel korlátozható (Bv. tvr. 36/B. §).

Az elítélt által írt, illetve a részére érkezett levelet – ha jogszabály másként nem rendelkezik – legkésőbb a második munkanapon továbbítani, illetve kézbesíteni kell. A levelek biztonsági okból ellenőrizhetők a biztonságot sértő vagy veszélyeztető cselekmények megelőzése végett. Az ellenőrzés lehet szúrópróbaszerű, de rendszeres is, az adott helyzettől és tényektől függően. Az elítéltnek a hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és a védővel való levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Konkrét ügyben az Emberi Jogok Európai Bizottságától érkezett levelet a bv. intézetben felbontották, amivel megsértették az Egyezmény 8. Cikkét (Emberi Jogok Európai Bizottsága 21967/1993. számú kérelem alapján S. S. kontra Magyarország ügyben hozott jelentése). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete Olaszországot a Domenicini-ügyben elmarasztalta azért, mert az ügyvéddel folytatott levelezést ellenőrizték.[317]

Ha alapos indok merül fel arra, hogy az elítélt részére érkező levelek nem a borítékon megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettől vagy a védőtől származnak, a levelet – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – az elítélt jelenlétében fel kell bontani.

A távbeszélő használata ellenőrizhető, amiről nem maradhat el az elítélt tájékoztatása.

Az egyesület mindennapi életében való részvétele az elítéltnek korlátozott, de nem kizárt. Például, ha valaki olyan egyesület tagja, amely település helytörténetének feldolgozását vállalta magára, az ezzel kapcsolatos kutatómunka, tanulmány készítése a börtönökben található könyvtárak igénybevételével is elképzelhető. Az egyesületek alapszabályai egyébként sokszínűek, több olyan feltétel is szerepelhet ezekben, amely miatt az, aki szabadságvesztését tölti vagy jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem lehet az egyesület tagja.

A tanuláshoz való jog nem érvényesülhet maradéktalanul az oktatási intézményekben való személyes megjelenés, a tanórákon, gyakorlatokon való részvétel korlátozottsága vagy lehetetlensége miatt. További korlát, ha az oktatási intézmény szabályzata kizárja a tanulmányok folytatását annak a személynek az esetében, aki jogerős büntetőítélet hatálya alatt áll.

A honvédelmi kötelezettség teljesítése – amíg létezett – a szabadságvesztés végrehajtása alatt kizárt volt.

Lényegében korlátozottan érvényesülnek azok a jogok és állampolgári kötelezettségek, amelyekről törvény úgy rendelkezik, vagy amelyek gyakorlásában, illetve teljesítésében az elítélt akadályoztatva van.

12.5. A szünetelő jogok

A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt állampolgári jogai és kötelezettségei annyiban szünetelnek, illetve korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy jogszabály rendelkezik, illetve amennyiben az érvényesülés a büntetés céljával ellentétes, a büntetés végrehajtására tekintettel nem gyakorolhatóak.

A Btk. 41. §-a (3) bekezdése szerint „A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítéltnek azok az állampolgári jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így különösen, amelyekre a közügyektől eltiltás kiterjed.” A 2012. évi CCXXIII. törvény 65. §-ával a Bv. tvr. 32. §-a helyébe léptetett rendelkezés (2) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy azok az állampolgári jogok szünetelnek, amelyekre – ha a bíróság az elítéltet eltiltotta a közügyek gyakorlásától – a közügyektől eltiltás kiterjed. Ez utóbbiakat a Btk. 62. §-a tartalmazza részletesen.

Ez összhangban áll az EJEB Hirch kontra Egyesült Királyság ügyben hozott döntésével is.

A Bv. tvr. 36. § (6) bekezdése szerint: A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga

  1. a szabad mozgáshoz és tartózkodási hely megválasztásához;

  2. a gyülekezéshez;

  3. a sztrájkhoz,

  4. ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választható és – ha a közügyektől eltiltás hatálya alatt áll – választó legyen, valamint

  5. a szülői felügyelet joga

kivételekkel.

Az e) ponthoz kapcsolódó kivételek, hogy az anya és a gyermek bv. intézetben együttes elhelyezése esetén az anya a gyermek felett a gondozás és a nevelés jogát gyakorolja. Szintén ilyen kivétel, hogy az elítélt a gyermekével kapcsolattartásra jogosult, és a büntetés-végrehajtási jogviszony keretei között részt vehet a gyermek nevelésében, valamint a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések eldöntésében, kivéve, ha a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette vagy korlátozta [2012. évi CCXXIII. törvény 67. § (6) bekezdés].

A d) ponthoz kapcsolódó – 2013. július 1-jétől hatályba lépő rendelkezés szerint „A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt részére biztosítani kell, hogy – ha ezzel élni akar – a választójogát gyakorolhassa. Az elítélt a fogvatartási helyén, a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, az elítélt személyazonosságát a fogva tartó bv. intézet nyilvántartása alapján kell megállapítani. A bv. intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását, szükség esetén az elítélt részére félbeszakítást kell engedélyezni, amelynek tartama legfeljebb három nap.

A szabad mozgáshoz és tartózkodási hely megválasztásához való jogot a Bv. tvr. 26–28. §-ai, továbbá a Btk. 41–44. §-ai korlátozzák.

A gyülekezési jogra vonatkozóan az 1989. évi III. törvény, míg a sztrájkjogra vonatkozóan az 1989. évi VII. törvény határozza meg a jogok gyakorlásának módját, illetve annak tilalmát.

A választójognak a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatti szünetelését a választójogi törvények is tartalmazzák.

A szülői felügyelet legfontosabb szabályait a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvény tartalmazza, ennek értelmében, aki szabadságvesztés-büntetését tölti, gyakorlatilag lehetetlen, hogy a szülői felügyeleti jogát gyakorolni tudja. A Családjogi törvény (1952. évi IV. törvény) 91. § (1) bekezdés b) pontja is kimondja, hogy szünetel a szülői felügyelet akkor, ha a szülő ténylegesen akadályozva van.

12.6. A szabadságvesztésre elítélt büntetés-végrehajtási jogviszonyból származó jogai

Az egyes büntetés-végrehajtási jogok a következőképpen csoportosíthatók:

  • ellátási (pl. az elhelyezéshez, élelmezéshez, ruházathoz, egészségügyi ellátáshoz, a már megállapított nyugellátáshoz és baleseti ellátáshoz való jog);

  • kapcsolattartási (levelezés, látogatás, csomag küldése és fogadása, távbeszélő használata, munkáltatóval, karitatív szervezet tagjával, pártfogóval kapcsolat);

  • újrafogalmazott, büntetés-végrehajtási körülmények között sajátosan érvényesülő alkotmányos jogok (vallásgyakorláshoz való jog, munkához való jog, művelődéshez való jog stb.).

Az elítéltet a büntetés-végrehajtási jogviszonyból megillető jogok túlnyomó többségét a Bv. tvr. 36. § (1)–(4) bekezdései, valamint a 35. § tartalmazza.

A büntetés végrehajtása során a jogok és kötelezettségek kölcsönös feltételezettségének elve azt igényli, hogy a büntetés-végrehajtási apparátus számon kérhető kötelezettségeként jelenjen meg az elítélti jogok érvényesülése. A jogokkal ellentétes gyakorlat kedvezőtlenül hat az elítélt személyiségére.

A Bv. tvr. 36. § (1)–(3) bekezdései szerint:„Az elítélt jogosult

  1. a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának és a szabadságvesztés végrehajtása alatti tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra;

  2. a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a büntetés-végrehajtási intézet által engedélyezett személyekkel való levelezésre, a levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott;

  3. legalább havonként látogató fogadására; ha a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága indokolja, az elítélt rácson keresztül beszélhet a látogatóval;

  4. társadalmilag hasznos munka végzésére, a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemre, munkavédelemre;

  5. a nők és a fiatalkorúak a rájuk vonatkozó sajátos védelemre;

  6. munkahelyi vagy üzemi baleset esetén baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra;

  7. a büntetés-végrehajtási intézetben és a büntetés-végrehajtástól független szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére;

  8. vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására;

  9. a személyi tulajdonához fűződő jogainak védelmére;

  10. a szabadulása utáni munkába állása és letelepedése érdekében a munkáltató, valamint karitatív szervezetek megbízottjával és pártfogóval való érintkezésre;

  11. naponként legalább egy órai szabad levegőn tartózkodásra;

  12. pihenésre, szabadidőre, a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra;

  13. önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeinek igénybevételére;

  14. általános iskolai, indokolt esetben középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok folytatására, a vizsgákra való felkészüléshez a jogszabályban meghatározott tanulmányi és vizsgaszabadságra;

  15. ha külföldi állampolgár, államának diplomáciai, illetve konzuli képviseletéhez fordulni, annak képviselőjével érintkezni;

  16. az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság által elektronikus eszközön átadott iratokba vagy az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban keletkezett iratokról elektronikus eszközön kiadott másolatba történő betekintéshez a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított eszközt igénybe venni;

  17. a már megállapított nyugellátásának, korhatár előtti ellátottságának, szolgálati járandóságának, valamint egyéb rendszeres pénzbeni juttatásának a meghatalmazott személy kezéhez vagy a büntetés-végrehajtási intézethez folyósítása, továbbá a saját jogon járó családi pótléknak a letéti számláján való elhelyezésére.

(2) Az elítélt jogképessége nem korlátozott. A bírósági tárgyaláson való megjelenését lehetővé kell tenni, a költségek viselése szempontjából helyzete azonos a többi állampolgáréval.

(3) Az elítélt legalább havonként kaphat és küldhet csomagot.”

A Bv. tvr. 36. § (4) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: „A terhes és kisgyermekes elítélt nőnek az egészségét védő és a gyermek fejlődését szolgáló, e törvényen kívüli jogai nem korlátozhatók. Ha a szülése a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, az újszülöttet hat hónapos koráig az anyjával együtt kell elhelyezni, kivételesen engedélyezhető, hogy a csecsemő egyéves koráig anyjával együtt a büntetés-végrehajtási intézetben maradjon.” Együttes elhelyezés esetén az anya a gyermek felett a gondozás és a nevelés jogát gyakorolja. Ezen az eseten kívül az elítélt a gyermekével kapcsolattartásra jogosult, a bv. jogviszony keretei között részt vehet a gyermek nevelésében, valamint a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések eldöntésében, kivéve, ha a szülői felügyelet jogát a bíróság megszüntette vagy korlátozta.

A 2012. évi CCXXIII. törvény 67. §-a kiegészítette fentieket a 4/a–4/c bekezdéssekkel. Ezek szerint: „Az anya és a gyermek együttesen nem helyezhető el, ha

  1. az anya a gyermek gondozását nem vállalja,

  2. a bíróság a szülői felügyeletet az anya valamennyi gyermekével kapcsolatban megszüntette,

  3. az anya ellen a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt eljárás indult,

  4. az anya egészségi állapota miatt a gyermek gondozását, nevelését nem tudja ellátni. Ez utóbbi esetben, ha az anya gyermekét szoptatja, a gyermek a büntetés-végrehajtási intézet anya-gyermek körletén elhelyezhető.

(4/b) A gyermek feletti szülői felügyeletet gyakorló vagy a gyermekkel kapcsolattartásra jogosult másik szülő, valamint a gyám részére heti egy alkalommal a kapcsolattartást és a gyermek fejlődéséről a megfelelő tájékoztatást biztosítani kell.”

A 4/c bekezdés értelmében a gyermek elhelyezése iránt indított eljárás elbírálására a bv. intézet székhelye szerint illetékes bíróság jogosult.

A Bv. tvr. 1996. március 1-jével új 36/A. §-sal egészült ki, amely részletesen kifejti a 36. § (1) bekezdés h) pontjában megjelölt jogot. Eszerint

„(1) A büntetés-végrehajtási intézetben minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy az egyház lelkészének, illetőleg más képviselőjének (továbbiakban együtt: lelkész) gondozásában részesülhessen.

(2) Az elítélt számára lehetővé kell tenni az egyházi házasságkötést, a keresztelést és az egyházi temetést.

(3) Az elítélt eltiltható az istentiszteleten való részvételtől, ha az a büntetés-végrehajtási intézet rendjét vagy biztonságát veszélyezteti.

(4) Az istentiszteletre önként jelentkezők részvétele – a (3) bekezdés alapján eltiltottakat, valamint a magánelzárást töltő elítélteket kivéve – nem korlátozható. A lelkésszel való ellenőrzés nélküli találkozás lehetősége azonban ez esetben sem tagadható meg.

(5) A büntetés-végrehajtási intézet köteles elősegíteni az egyház szociális, gondozói tevékenységét, az elítéltnek a szabadulásra való felkészítéséhez nyújtott szolgálatait.”

A bv. intézetek parancsnokai, valamint a börtönlelkészi szolgálat tagjai lehetőségeikhez képest kötelesek elősegíteni, hogy a bejegyzett egyházak vallásgyakorlási és lelki-gondozási jogosultsága a fogvatartottak igényei szerint érvényesüljön.[318] A szolgálat végzi az istentiszteleteket, bibliaórákat és hitoktatást, egyéni és közösségi lelki gondozást, rendszeres fogadóórákat tart, továbbá életismereti, valláserkölcsi oktatást is. A bv. intézet köteles elősegíteni az egyház szociális gondozói tevékenységét, az elítélt szabadulásához való felkészítéséhez nyújtott szolgálatait. Jogosult az elítélt magánál tartani a vallásgyakorláshoz szükséges kegytárgyakat.[319] A magántitok védelmét szolgálja, hogy az intézet a lelkésztől nem kérhet felvilágosítást a működése során tudomására jutott adatokról. Ugyanakkor a lelkész sem avatkozhat be a bv. intézet szakmai tevékenységébe.[320] Ha a lelkész a bv. intézet működési rendjére vonatkozó szabályokat megsérti, a közalkalmazottakra vonatkozó hatályos szabályok szerint tartozik felelősséggel.[321]

Az élelmezési normák alapján[322] történik az elítéltek élelmezése, legalább napi három étkezést – ebből legalább egy alkalommal meleg ételt – kell az elítélt részére biztosítani. Kivételesen (rendkívüli esemény, illetve az elítélt szállításának idején) kizárólag hideg élelemmel is ellátható.

Az elítélt az ellátását saját költségére kiegészítheti a munkadíjából és letéti pénzéből – a parancsnok által meghatározott időben és módon – szükségleti cikkeket vásárolhat. Erre a célra a tartási költségekhez hozzájárulás összegével csökkentett munkadíjának fogházban és átmeneti csoportban 90, börtönben 85, fegyházban pedig 80%-ának megfelelő összeget fordíthat.[323]

A ruházati ellátás az évszaknak megfelelő formaruha, alsóruha és lábbeli, a dolgozó elítélteknek ezen túlmenően munkaruha biztosítását jelenti.

Az elítélt egészségének védelmére, egészségügyi ellátására az egészségügyi jogszabályok az irányadók, a gyógyszerellátás – és az önhibáján kívül nem dolgozó elítélt részére szükséges gyógyászati segédeszköz – az elítéltet térítésmentesen illeti meg.[324]

A hozzátartozóival és a külvilággal való kapcsolattartásra vonatkozó jogok fontos szerepet töltenek be a társadalomba visszailleszkedés esélyeinek megőrzésében, javításában. A zárkákat fel kell szerelni rádióval és televízióval, de az elítélt a saját televízióját, elemmel működő rádiókészülékét is használhatja.[325] A hozzátartozóival levelezhet, a levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott.[326] A végrehajtási fokozatától függetlenül legalább havonként látogatót fogadhat, egy alkalommal legfeljebb két kiskorút és két felnőttet, legalább 30 perc időtartamban. Ez az időtartam a látogató vagy az elítélt kérelmére legalább 30 perccel meghosszabbítható. A látogatás az erre kijelölt helyiségben, asztal mellett történik, de ha az intézet biztonsága indokolja, elrendelhető, hogy a beszélgetés rácson keresztül történjék.[327] A kapcsolattartási jog az intézet lehetőségeitől függően távbeszélő használatára is kiterjed.[328] Az elítélt legalább havonként kaphat és küldhet csomagot.[329] Az elítélt részére érkező csomag súlya az 5 kg-ot nem haladhatja meg, és mindazon tárgyakat tartalmazhatja, amelyeket engedéllyel magánál tarthat. Ha a túlsúlyos csomag ruhaneműt, illetve tisztasági szereket tartalmaz, az átadása engedélyezhető.[330]

Az elítélt kapcsolatot tarthat ügyvédjével, külföldi állampolgárságú elítélt pedig hazája diplomáciai, illetve konzuli képviseletével is. Jogosult az elítélt – felügyelettel vagy anélkül – meglátogatni súlyosan beteg hozzátartozóját, részt vehet a hozzátartozója temetésén. Az intézet parancsnoka elrendelheti bilincs használatát, kivételes esetben megtagadhatja a látogatás, illetőleg a temetésen való részvétel engedélyezését.[331]

A dolgozó elítéltek részére a munka befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 8 óra összefüggő pihenőidőt kell biztosítani. Emellett a napi munkaidőn belül legalább 20 perc munkaközi szünetre, hetente pedig a heti pihenőidőre is jogosult.[332]

A szabad levegőn tartózkodás a fogvatartottakat megillető olyan jog, melynek gyakorlására nem kötelezhetőek. A Bv. Szabályzat 50. § (1) bekezdése értelmében a zárkák biztonsági ellenőrzése naponta kötelező, melynél a fogvatartott nem lehet jelen, ezért a fogva tartott a bírósági ellenőrzés időtartamára köteles a zárkát elhagyni. A fogvatartotti jogok gyakorlásának módja ugyanis a büntetés-végrehajtás rendjét nem sértheti.

A nyugdíjra jogot szerzett elítélt saját belátása szerint dönthet úgy, hogy az általa szabályosan meghatalmazott személy rendszeresen felvegye a havi nyugdíját vagy baleseti nyugdíját, de dönthet úgy is, hogy a bv. intézetbe, a letéti számlájára kerüljön.

Büntetőügyben történő idézés alapján az elítéltet a megjelölt helyre és időre az intézet előállítja. Értesítésre csak akkor, ha a megjelenést ő vagy a védője kérte.

Nem büntetőügyben három esetben kötelező az elítélt előállítása – megjelenési szándékától függetlenül – mégpedig, ha a bíróság tanúként, az apaság és a származás megállapítása iránti perben személyes megjelenésre kötelezéssel félként, gondnokság alá helyezés iránti perben alperesként idézi. A polgári és a közjegyzői eljárásban való részvétel szempontjából a Bv. Szabályzat 190. §-a tartalmaz fontos szabályokat. Ennek értelmében az elítéltet elő kell állítani, ha félként, ha személyes megjelenés kötelezettségével idézik. Ezenkívül az intézet akkor állítja elő az elítéltet, ha az előállítását kéri, és annak költségeit megelőlegezi. Ha erre nem képes az elítélt, az intézet tájékoztatja, hogy költségmentességet, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. Az intézet az előállítás költségeit az elítélt írásbeli kérelmére kivételesen megelőlegezheti, ha a kérelemben a költségek visszafizetését vállalja. A 44/2007. (IX. 19.) IRM rendelet 2007. október 4-i hatállyal a Bv. Szabályzat 190. §-át egy (4) bekezdéssel egészítette ki, mely szerint a bírósági ügyekben való előállításra vonatkozó szabályokat a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői eljárásra, illetve a közjegyzői eljárásra is megfelelően alkalmazni kell.

Ha szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, az újszülöttet 6 hónapos koráig az anyjával együtt kell elhelyezni. Kivételesen engedélyezhető, hogy a csecsemő egyéves koráig anyjával együtt a bv. intézetben maradjon.[333]

A szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet ért kárért a Polgári Törvénykönyv szerint, a munkájával összefüggésben ért kárért a Munka Törvénykönyvének értelemszerű alkalmazásával a bv. szervezet felelős. A kártérítési igényt a bv. intézet elismeri vagy elutasítja. Határozata ellen az elítélt keresettel fordulhat a kézhezvételétől számított 30 napon belül az intézet székhelye szerint illetékes bírósághoz.

A fogvatartottakat ért károk rendezésével foglalkozó 13/1996. (XII. 23.) IM. rendelet 16. §-a szerint a fogvatartottat a bv. szerv írásban köteles felhívni az őt ért kár megtérítése iránti igény előterjesztésére. A kártérítési igény elévülése csak akkor kezdődik, amikor a bv. szerv a kárigény előterjesztésének lehetőségére a fogvatartottat írásban felhívta és a kárt szenvedett fogvatartott a felhívást átvette.

A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában[334] kifejtett álláspontja szerint a Bv. tvr. szövegéből nem következik, hogy államigazgatási eljárásról van szó, ennél fogva az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok alkalmazására sem kerülhet sor, illetőleg lehetőség van perindításra akkor is, ha elkésettség miatt utasította el a bv. szerv a fellebbezést.[335] A kártérítési igény érvényesítésének határideje a felhívástól számított három év abban az esetben, ha a kárigény a fogvatartott munkavégzése során keletkezett károsodással függ össze, öt év abban az esetben, ha a kár nem munkavégzés alatt, hanem más körülmények között következett be. A kártérítési igény esetében mindig meg kell pontosan határozni a kár keletkezésének okát és mértékét, továbbá azt, hogy a kár megtérítésére pontosan milyen összegű kártérítést szeretne kapni a károsult. A fogvatartott a kártérítés iránti igényét a bv. szervnél jegyzőkönyvbe is diktálhatja. A jogerős határozat alapján a fogvatartott javára megállapított kártérítést a teljesítési határidőn belül köteles megtéríteni a bv. szerv. A fogvatartott eltérő rendelkezésének hiányában ezt az összeget a fogvatartott letétjében kell elhelyezni. A teljesítési határidőt a bv. szerv határozatának rendelkező része tartalmazza, s azt általában 15 napban szokás meghatározni.

Ha az elítélt a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közül valamely bűncselekményt 18. életévét be nem töltött sértett sérelmére követte el, vagy a 18. életévét be nem töltött sértett ellen elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetési körülményeiből a szexuális motívum kimutatható, az elítélt befogadását követően fel kell mérni; mennyire áll fenn a veszélye annak, hogy szabadon bocsátását követően hasonló bűncselekményt fog elkövetni. Ha ennek a lehetősége fennáll, akkor az elítélt részére – önkéntes részvételi alapon – fel kell ajánlani megfelelő viselkedésterápiát vagy más csoportos foglalkozáson való részvételt [a Bv. tvr. 36. § (9) bekezdésének a 2012. évi CCXXIII. törvény 67. §-ával megállapított szövege].

A bv. intézet feladatainak megoldása érdekében támaszkodhat az elítéltek öntevékeny szervezeteire (Bv. tvr. 37. §).

12.7. Egyes elítélti jogosultságok gyakorlásának ideiglenes felfüggesztése

A Bv. tvr. 37/A. §-a felhatalmazza a bv. intézet parancsnokát az elítéltek meghatározott csoportjára nézve egyes elítélti jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztésére, szabályozva annak lehetséges okát (jogcímét), tartamát, tartalmát (mely jogokat érint) és – garanciális szabályként – a felfüggesztés indokoltságának a felülvizsgálatát.

Az intézkedés oka (jogcíme) a bv. intézet rendjét, a fogva tartás biztonságát közvetlenül és súlyosan sértő vagy veszélyeztető esemény; tartama: ennek felszámolási ideje, de legfeljebb öt nap, amit az országos parancsnok további 5 nappal meghosszabbíthat; tartalma: azok a jogosultságok, amelyek egészére vagy meghatározott részére az intézkedés kiterjed (kapcsolattartási jogok, munkavégzés, iskolai tanulmányok folytatása, szabad levegőn tartózkodás, szabadidőben gyakorolható jogok).

Az intézkedést kiváltó ok előidézésében vétlen elítélt részére az elmaradt jogainak a gyakorlását utólag lehetővé kell tenni.

Az ügyész az intézkedés indokoltságát haladéktalanul megvizsgálja, annak tartalmát megváltoztathatja, a jogok gyakorlásának a felfüggesztését megszüntetheti.

12.8. A jogok gyakorlása, a jogérvényesítés eszközei

Az elítéltet megillető állampolgári, illetőleg a büntetés-végrehajtási jogviszonyból származó jogosultságok jelentős része kizárólag személyesen gyakorolható jogok, más jogai gyakorlása pedig egészben vagy részben a helyettesítést, mások megbízását vagy felkérését igénylik. A Bv. Szabályzat 2. §-a azért mondja ki, hogy az elítélt a jogait személyesen, törvényes képviselője, jogi képviselője, illetőleg meghatalmazottja útján gyakorolhatja.

Általános jogérvényesítési eszköz a kérelem. Így annak is, hogy az elítélt – egyedi elbírálás alapján – jogszabály által nem kizárt, de engedélyhez kötött tevékenységet folytathasson (mint például kapcsolattartás hozzátartozónak nem minősülő személlyel, vagy az intézet nyújtotta munkalehetőségek közül a neki legmegfelelőbbet végezze) egyik eszköze. Kérelmi lapon, de ügyészi ellenőrzés alkalmával szóban is kérhet az elítélt meghallgatást a bv. felügyeleti ügyésztől.

Az elítélt jogainak védelmét, a jogsérelmek orvoslását szolgáló eszköz az elítélt panaszjoga, törvényben meghatározott esetekben a fellebbezés, a kereset. A panasz irányulhat a fogva tartással összefüggő és attól független jogsérelem orvoslására. Ha a panasz a szabadságvesztés végrehajtásával összefügg, a Bv. Szabályzat 6. és 7. §-a rendelkezései szerint az elítélt a fogva tartó intézet szervezeti egységének a vezetőjéhez, annak döntése ellen az intézet parancsnokához, ha az ügyet ő bírálta el, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága kijelölt szervezeti egysége vezetőjéhez, az ő döntésével szemben pedig az országos parancsnokhoz fordulhat, végső esetben pedig a panaszt a belügyminiszter bírálja el. A jogsértőnek tartott döntéssel szembeni panaszt a döntés közlésétől, ha az elítélt a panasztételben akadályoztatva volt, annak megszűnésétől számított 15 napon belül kell előterjeszteni.

Az elítélt fogva tartással kapcsolatos ügyében közvetlenül fordulhat a büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti ügyészhez, az alapvető jogok biztosához, az adatvédelmi biztoshoz, nemzetközi szervezetekhez.

A fellebbezés a sérelmezett határozat megtámadása. Az elítélt fellebbezéssel élhet a bv. intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen a bv. bíróhoz, az ő döntése ellen pedig a másodfokú bírósághoz.

Az elítélt minden olyan jogvitás ügyben keresettel fordulhat a bírósághoz, amely a szabadságvesztés-büntetéssel nincs kapcsolatban, ha ezt az ügy jellege szerinti jogág eljárási szabályai megengedik. A büntetés-végrehajtási jogviszonyban az elítélt az intézet kártérítésre kötelező határozata és a kárigényét elbíráló határozat ellen fordulhat a közléstől számított 30 napon belül a határozatot hozó büntetés-végrehajtási szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz.[336]

13. A különleges kategóriák sajátosságai a végrehajtás rendjében

A szabadságvesztés végrehajtása az elítéltek egy-egy csoportján az általánostól eltérően történik, ami elsősorban a személyiségükből fakad, másrészt a hatékonyabb szocializációjukat szolgálja, de közös bennük az, hogy könnyítéseket jelentenek az ide sorolt elítélteknek az általános büntetés-végrehajtási szabályokhoz képest.

13.1. A fiatalkorúak szabadságvesztés-büntetésének végrehajtása

„A fiatalkorúak szabadságvesztését külön büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A fiatalkorúak börtönének, illetőleg a fiatalkorúak fogházának rendje – fiatalkorúak életkori sajátosságaiból fakadó eltérésekkel – a börtön, illetve a fogház rendjének felel meg.” [337]

A fiatalkorúak felnőtt korúakétól eltérő büntetőjogi megítélését és büntetés-végrehajtási kezelését életkori sajátosságaik teszik szükségessé. A Btk.-t módosító 1995. évi XLI. törvény már a „Gyermek Jogairól Szóló Egyezmény (1989) szellemével összhangban rendelkezett úgy, hogy fiatalkorúakra szabadságvesztés kiszabása csak végső eszközként alkalmazható, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.”[338]

A Btk. 111. § (1) bekezdése szerint „a fiatalkorú szabadságvesztését a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében kell végrehajtani” [Bv. tvr. 49. § (1) bek.].

A fiatalkorúként (14-18. életév között) elkövetett bűncselekményért kiszabott szabadságvesztést az elítélt 21. életévének eléréséig töltheti a fiatalkorúak intézetében. A 21. életévét a szabadságvesztés végrehajtása alatt betöltő elítélt büntetését a felnőtt korúak intézetében folytatja. Az új végrehajtási fokozat kijelölése – a bv. intézet előterjesztésének figyelembevételével – a bv. bíró hatáskörébe tartozik.

A fiatalkorú befogadásakor az intézet értesítési kötelezettsége kiterjed a fiatalkorú lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságra, a törvényes képviselőre, gyámság esetén a gyámra, illetve átmeneti vagy tartós nevelésbe vett fiatalkorú esetén az illetékes területi gyermekvédelmi szakszolgálatra.[339]

A fiatalkorúak életrendjére, elhelyezési körletük belső rendjére, az intézeten belüli mozgásukra vonatkozó előírásokat, továbbá a személyes szükségletekre fordítható összeget – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára figyelemmel – a jogszabályok keretei között a parancsnok határozza meg. Ennek során figyelembe kell venni a korosztályoknak megfelelő sajátos szükségleteket, törekedni kell a fiatalkorút érhető káros hatások elkerülésére.[340]

A nevelő hatások érvényesítésének egyik feltétele a fiatalkorúak csoportosítása. Az intézeti pszichológus, illetve nevelő hatására ún. korrekciós csoportba helyezik egyfelől azokat a fiatalkorúakat, akik elesettebbek, társaiknál kiszolgáltatottabbak és ezért különös védelemre, gondozásra szorulnak, másfelől külön csoportba azokat, akik agresszivitásuk miatt jelentenek veszélyt társaikra vagy önmagukra. A fiatalkorúak intézetében is működik gyógyító-nevelő csoport.

A büntetés-végrehajtás fontos nevelési feladata a hiányzó általános iskolai végzettség pótlása. Az általános iskolai, illetve az első szakmai végzettséget adó iskolarendszerű képzésben részt vevő fiatalkorúakat a végzettség megszerzéséhez szükséges képzési idő alatt munkavégzési kötelezettség és a tartására fordított költségekhez való hozzájárulás nem terheli.[341]„Biztosítani kell, hogy a fiatalkorú szakmunkás-, illetőleg betanított munkás képzésben vegyen részt, és lehetővé kell tenni, hogy középfokú tanulmányokat folytasson.

A fiatalkorú neveléséhez és a társadalomba beilleszkedésének segítéséhez igénybe kell venni a gyámhatóság és egyéb állami szervek, a társadalmi szervezetek, a pártfogó felügyelő, valamint a fiatalkorú hozzátartozóinak segítségét.” [342]

A munkavégzésnek a fiatalkorúak életkori sajátosságaihoz, szellemi és testi képességeihez, érdeklődésükhöz közelállónak, valamint a munkaerő-piaci szükségletekhez egyaránt alkalmazkodónak kell lennie. Fokozottabban kell figyelemmel lenni az oktatásban, illetve szakmai képzésben való részvételükre, valamint az életkori sajátosságokból fakadó általános munkajogi korlátozásokra. A 18 éven aluli fiatalkorú éjszakai munkára nem osztható be.[343] Túlmunkára nem kötelezhető.[344]

A felnőtt korú elítélteknél alkalmazható jutalmak köre a Bv. tvr. 51. §-ában foglalt jutalommal egészül ki. A dicsérő oklevél erkölcsi jellegű elismerés, amelynek átadására a parancsnok jogosult, és amely az elítéltek csoportjainak is adományozható.[345] A rövid tartamú eltávozás tartama mind a fiatalkorúak börtönében, mind a fiatalkorúak fogházában évente legfeljebb 15 nap.[346]

A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható fegyelmi fenyítések köre azonos a felnőtt korúakéval, a magánelzárás végrehajtási fokozattól függő differenciálása is megegyezik a felnőtt korúakéval. Ha azonban a fiatalkorú iskolai oktatásban vesz részt, az iskolai óráktól nem lehet eltiltani.[347]„A magánelzárás a fiatalkorúak börtönében húsz, a fiatalkorúak fogházában tíz napig terjedhet: engedélyezhető, hogy a fiatalkorú dolgozzék.”[348]

A bv. intézetnek a szabadítást előkészítő feladatai eltérőek aszerint, hogy a fiatalkorú a szabadulás időpontjában 18 éven aluli vagy ezt az életkort már betöltötte. Az utóbbi esetben a pártfogó felügyelet és az utógondozás a felnőtt korúakkal azonos rendelkezések alapján történik. Ha a fiatalkorú várható szabadulásakor még nem tölti be a 18. életévét, az intézet a pártfogó felügyelettel kapcsolatos intézkedés érdekében értesíti a fiatalkorú lakóhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot.[349] „Ha a fiatalkorút a szabadságvesztés foganatba vétele előtt átmeneti nevelésbe vagy tartós nevelésbe vették, a szabadulása előtt a területi gyermekvédelmi szakszolgálatot is értesíteni kell a fiatalkorú elhelyezésének elősegítése érdekében. A fiatalkorút szabadulásakor a területi gyermekvédelmi szakszolgálat által megjelölt személynek kell átadni. Ha az átvételre megjelölt személy nem jelenik meg, a fiatalkorút a fogva tartás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) ideiglenes elhelyezést biztosító gyermekotthonba kell szállítani.”[350] A szabadulás előtt az intézet – a pártfogó bevonásával – fokozott figyelmet fordít a fiatalkorú lakáskörülményeinek a rendezésére, az elhelyezkedés elősegítésére, a tanulmányok folytatására, az esetleges szociális ellátások igénybevételére vonatkozó tájékoztatás megadására.[351]

A jogi szabályozás a fiatalkorúakon túlmenően további korosztályok vonatkozásában már nem tartalmaz az általánostól eltérő rendelkezéseket, ami azonban nem zárja ki a végrehajtás során a jogszabályi rendelkezések keretei közötti kezelések ilyen szempontból történő további differenciálását. A fiatal felnőttek (19-25 évesek) szabadságvesztése differenciált végrehajtásának fontosságát indokolja, hogy sajátos biológiai, pszichikai, szociális és kulturális adottságokkal rendelkeznek, melyek specializált büntetés-végrehajtást igényelnek.

Ha a fiatalkorú a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közül bármelyik bűncselekményt is elkövette, a sajátos fejlődési szükségleteit fokozottan figyelemmel kell kísérni, és részére – önkéntes részvételi alapon – fel kell ajánlani megfelelő viselkedésterápiát vagy más csoportos foglalkozáson való részvételt [2012. évi CCXXIII. törvény 68. §-ával kiegészített Bv. tvr. 50. § (3) bekezdése].

A fiatalkorúak börtönében vagy fiatalkorúak fogházában töltendő szabadságvesztés esetén – a Bv. tvr. 48. § (4) bekezdése értelmében – a már felnőttkorban elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés tekintetében nem áll fenn, hogy a szigorúsági végrehajtási sorrend érvényesítése érdekében meg kelljen szakítani a fiatalkorúak börtönét vagy fogházát. Tehát az hiába szigorúbb fokozatú, nem bocsátható abból feltételes szabadságra (Bv. tvr. 24/A. §).

13.2. Nők szabadságvesztése

Az elhelyezés során el kell különíteni a nőket a férfiaktól,[352] velük szemben kényszerítő eszköz csak kisszámú esetben és korlátozottan alkalmazható. Semmilyen kényszerítő eszköz sem alkalmazható terhes nővel szemben, ha a körülményről az intézkedőnek tudomása van, vagy az számára nyilvánvalóan felismerhető.[353] A terhesgondozásra, szülésre, a terhesség megszakítására vonatkozó szabályok szintén a nők sajátos védelmét szolgálják a szabadságvesztés-büntetésük töltése idején.[354]„Ha a szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, az újszülöttet 6 hónapos koráig az anyjával együtt kell elhelyezni, kivételesen engedélyezhető, hogy a csecsemő egyéves koráig anyjával együtt a büntetés-végrehajtási intézetben maradjon.” [355] Magánelzárás terhes és kisgyermekes nővel szemben nem alkalmazható.[356]

A nők jogosultak a rájuk vonatkozó sajátos védelemre a munkáltatás során is.[357] Éjszakai munkára nem osztható be,[358] túlmunkára nem kötelezhető[359] az elítélt nő a terhessége megállapításától gyermeke hathónapos koráig, ha a gyermek az intézetben van elhelyezve, annak egyéves koráig.

További kedvezmény, hogy a nőknek nagyobb mozgásteret biztosítanak, mint a férfiaknak, gyakrabban nyílik lehetőségük a tisztálkodásra is.[360]

13.3. Katona szabadságvesztésének végrehajtása

Az intézetet, amelyben a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést kell végrehajtani [Btk. 127. § (1) bek., új Btk. 132. § (1) bek.], a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter jelöli ki. „A katonai fogdában végrehajtandó fogházbüntetést a külön jogszabályban kijelölt intézet – e célra – elkülönített részén kell végrehajtani.”[361]

A szabadságvesztés végrehajtásának rendje a katonai fogdában a fogház rendjének felel meg.

A szabadságvesztés végrehajtása alatt a különböző állománycsoportú elítélteket el kell különíteni egymástól.

Az elítéltek katonai érdekből is csoportosíthatók.

„A katonai fogdában büntetésüket töltő elítéltek szolgálati kötelezettségei és jogai annyiban szünetelnek, illetőleg korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy jogszabály rendelkezik, illetve amennyiben ezek érvényesülése a büntetés céljával ellentétes.”[362]

A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítéltek elöljárói és feljebbvalói joggal nem rendelkeznek, fegyvert nem viselhetnek, és szolgálatot nem láthatnak el, rendfokozati és fegyvernemi jelzés nélküli egyenruhát kötelesek használni. Lehetővé kell tenni, hogy az elítélt szabadidejének felhasználásával önképzés útján folytassa a már megkezdett tanulmányait, illetőleg képezze magát. A szabadságvesztés végrehajtása alatt az önképzés folyamán tanultakból vizsgát tehet, ebből a célból rövid tartamú eltávozás vagy a büntetés félbeszakítása engedélyezhető. Az elítéltek anyagi és egészségügyi ellátására, valamint az elítéltek által okozott, illetőleg az elítélteket ért kár megtérítésére külön jogszabály vonatkozik. Kapcsolattartásra jogosult személy az elítélt állományilletékes parancsnoka, vagy annak megbízottja is.

13.4. A nem magyar állampolgárságú elítéltek szabadságvesztésének végrehajtása

Külföldi elítélt befogadásáról értesíteni kell azt a konzuli képviseletet, amelyik a befogadott személy állampolgársága alapján illetékes. Ez lehet hazájának a külképviselete, de ennek hiányában azon ország külképviselete is, amely ezt a feladatot ellátja. Nem kell értesíteni a konzuli képviseletet ellátó szervet, ha az elítélt írásban nyilatkozik arról, hogy ezt kifejezetten ellenzi. Ez az elítélt személyiségi jogainak védelme érdekében van így, hiszen ő sem kényszeríthető arra, hogy olyan érdekvédelmi tevékenységet vegyen igénybe, amelyiket nem akar. A bv. intézet értesíti a külföldi befogadásáról a rendőrséget is. Alapvetően fontos kötelezettsége a bv. intézetnek, hogy a külföldi elítélt saját vagy az általa ismert más nyelven megismerhesse a bv. intézet házirendjének szabályait, valamint a jogaira, kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket. Tájékoztatni kell annak lehetőségéről is, hogy a büntetés végrehajtásának átengedéséről van-e az adott államnak egyezménye Magyarországgal. Az elhelyezés során törekedni kell arra, hogy lehetőleg olyan személy legyen a közelében, aki segíteni tud neki a napi érintkezésben. E célból tolmács is igénybe vehető. Ha a külföldi elítélt a tolmácsot nem a büntetőeljárással vagy a büntetés-végrehajtással összefüggő kérdésben kívánja igénybe venni, abban az esetben a költségeket maga köteles viselni.

Az intézet az illetékes külképviseletet haladéktalanul értesíti a külföldi elítélt haláláról, továbbá ha a külföldi elítélt részére – az intézet tudomása szerint – gyámot vagy gondnokot kell kirendelni.[363]

Az intézet arról is értesíti az illetékes külképviseletet, ha a külföldi elítélt szabadul, illetve a büntetés végrehajtása más államnak kerül átengedésre, az értesítést azonban mellőzni kell, ha azt a külföldi elítélt írásbeli nyilatkozatában kifejezetten kérte.[364]

14. Az elítéltek szabadítása feltételesen és véglegesen

14.1. Az elítéltek feltételes szabadságra bocsátása és a feltételes szabadság megszüntetése

A Btk. 47. § (1)–(3) bekezdései szerint

„(1) A bíróság a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bocsátja, ha – különösen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására és arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.

(2) Feltételes szabadságra bocsátásnak csakis akkor van helye, ha az elítélt fegyházban végrehajtandó büntetésének legalább 4/5-öd részét, börtönben végrehajtandó büntetésének legalább 3/4-ed részét, fogházban végrehajtandó büntetésének legalább 2/3ad részét kitöltötte.

(3) Három évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső.”

Az utóbbi különös méltánylást érdemlő eset fokozattól függetlenül értendő.

Az új Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 38. §-a szerint határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén az ítélő bíróság az ítéletében állapítja meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy azt, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad, visszaeső esetén háromnegyed részénél, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. Öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételesen szabadon bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső.

Ha a bv. bíró a Btk.-ban említett legkorábbi időpontban mellőzi a feltételes szabadságra bocsátást, annak lehetőségét később újból megvizsgálhatja, és ezt az elítélt kedvezően megváltozott magatartása esetén megadhatja.[365]

Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a bíróság az ítéletében meghatározza, s ha ennek lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább 20 évben; ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább 30 évben határozza meg a hatályos Btk. szerint.[366]

Nem bocsátható feltételes szabadságra

  1. a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyházfokozatban kell végrehajtani,

  2. az erőszakos többszörös visszaeső,

  3. aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

  4. akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el.

Azt a húsz esetet, amikor az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetében a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja, a 2012. évi C. törvény 44. §-a tartalmazza.

Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt, alatt, a feltételes szabadsága idején elkövetett bűncselekmény miatt ezen időszakok alatt elítélik, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját minden egyes esetre a 2012. évi C. törvény 45. §-a írja elő.

A feltételes szabadság lényege a következőkben összegezhető:

  • A feltételes szabadság nem jog az elítéltnek, hanem csupán lehetőség, amelyet a bíróság a törvényi előfeltételek alapján vizsgál meg.

  • A feltételes szabadság a bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának sajátos szakasza; az elítélt még a büntetés hatálya alatt áll akkor is, ha a pártfogó felügyeletét nem rendelték el.

  • A feltételes szabadságra bocsátott elítélt gyakorlatilag elhagyhatja a bv. intézetet, a szabad élet körülményei közé kerül. Ezért már a végrehajtás ideje alatt jelét kell adnia annak, hogy – vagy pártfogó felügyelet mellett vagy anélkül, de – képes törvénytisztelő életmódot folytatni.

  • A feltételes szabadság jogi tartalmában még a büntetés célja realizálásának az időszaka.

  • A pártfogó felügyelet nélkül elrendelt feltételes szabadság esetén a feltételes szabadságra bocsátottat magatartási szabály nem terheli és semmiféle ellenőrzésnek sem lehet helye.

„A határozott ideig tartó feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévő részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén pedig legalább 15 év. Ha a szabadságvesztés hátralévő része egy évnél rövidebb, és a végrehajtását nem rendelték el, a büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralévő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.” [367]

A bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt két hónappal (katona esetében három hónappal), illetve ha ennél kevesebb idő áll rendelkezésre, haladéktalanul előterjesztést tesz a bv. bírónak, katona esetében a bíróság katonai tanácsának, amely tartalmazza a nevelői véleményt, értékelést. A személyi és büntetés-végrehajtási adatokon kívül kiterjed az elítélttel kapcsolatos fontos eseményekre, a viselkedésére, tanulására, munkavégzésére, a jutalmazására és fegyelmezésére, a szabadidő eltöltésének módjára, a kapcsolattartásra, a szabadulásra való felkészítés érdekében tett intézkedésekre.

Amennyiben az elítélt a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező bírósági határozat kelte és annak jogerőre emelkedése közötti időben súlyos fegyelmi vétséget követ el, az intézet erről a törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészt haladéktalanul értesíti.[368]

A bv. bírónak nem kötelező meghallgatni az elítéltet, ha a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező végzését azért kell – a bv. intézet közlése alapján – hatályon kívül helyeznie, mert a szabadítás előtt más ügyben az elítélt előzetes letartóztatásának elrendeléséről vagy jogerős büntetés kiszabásáról szóló értesítés érkezett.[369]

Ha a bv. bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra és annak későbbi megvizsgálására sem szabott meg új határidőt, a bv. intézet akkor tehet ismételt előterjesztést, ha az elítélt magatartásában tartósan kedvező változás következett be.[370]

Az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának a mellőzését indokolhatja, ha ellene újabb büntetőeljárás van folyamatban, ilyen esetben ugyanis nem lehet alappal felvetni, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.[371] Ez azonban olyan büntetőeljárásra nem vonatkozik, amelyik még a büntetés végrehajtása előtt indult egy másik ügyben és a büntetés végrehajtása alatt is folyik az elítélt ellen.[372]

A pártfogó felügyelet nélküli feltételes szabadságot csak újabb bűncselekmény elkövetése esetén lehet megszüntetni. Ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, vagy ha a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti. A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon töltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be.

Az elítélt több feltételes szabadságot egyidejűleg párhuzamosan is tölthet. Mindegyik esetben külön kell vizsgálni, hogy a megszüntetés feltételei fennállnak-e.[373] Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó szabadságvesztést kell végrehajtani, a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt.

A feltételes szabadság kizárására a korábbi szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedésétől annak kitöltéséig bármikor – tehát nem csak a feltételes szabadság alatt történt újabb elkövetés esetén – sor kerülhet.[374]

„A bíróság a feltételes szabadság megszüntetéséről utólag határoz, ha erről – a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett – bűncselekményt elbíráló bíróság nem rendelkezett.” [375]

A feltételes szabadság megszüntetése akkor történik a Bv. tvr. szerinti eljárásban, ha a pártfogó felügyeletre kötelezett feltételes szabadságra bocsátott a magatartási szabályokat megszegi. A pártfogó, illetőleg a rendőrség a feltételes szabadság megszüntetése érdekében az ügyészhez fordul, előterjesztésében megjelöli a bizonyítási eszközöket. Amennyiben az ügyész a tényállást nem látja kellően tisztázottnak, megkeresi a nyomozó hatóságot vagy a pártfogótól további bizonyítási eszközök megjelölését kéri.[376]

„Ha az elítélt – elfogása előtt – a hatóság elől elrejtőzött vagy elrejtőzésétől alaposan tartani kell, az ügyész, az indítvány benyújtása után pedig a büntetés-végrehajtási bíró elrendelheti a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét.” [377] Erre a Be.-nek az előzetes letartóztatás tartamára vonatkozó rendelkezései az irányadók. A feltételes szabadság megszüntetésének nem akadálya az, hogy a feltételes szabadság tartama a bv. bíró döntése előtt már eltelt, az előterjesztésnek az ügyészségre kell a tartam alatt megérkeznie.

14.2. A végrehajtás befejezése

Végérvényesen szabadul az elítélt, ha teljesen letöltötte a szabadságvesztés-büntetését. A szabadulás, illetve a szabadítás a végrehajtás befejező aktusa. A szabadulás szó helyett célszerűbb a szabadítás kifejezés használata, a szabadulás ugyanis nem más, mint az elítélt kiléptetése a bv. intézetből. A szabadítás valamennyi formájának közös jellemzője, hogy az elítélt a bv. intézet elhagyásával visszaszerzi személyes szabadságát és visszanyeri az őt teljességében megillető valamennyi állampolgári jogot, amelyek a szabadságvesztés végrehajtása alatt szüneteltek, vagy amelyek gyakorlásában a szabadságvesztés korlátozta.

A végrehajtás befejezésének előkészítése azt szolgálja, hogy a szabaduláskor biztosított legyen az elítélt lakása, szállása, munkahelye; továbbá megfelelő környezetbe kerüljön. Már a szabadságvesztés végrehajtása során is támogatni kell az elítéltet abban, hogy a szabadulás utáni életre felkészülhessen. Ha a súlyosan beteg vagy mozgásában jelentősen korlátozott szabadulás előtt álló elítéltnek nincs hozzátartozója, vagy az a hazaszállítást nem vállalja, a bv. intézet kezdeményezi az egészségügyi intézménybe való elhelyezését. Az elítéltet az általa megjelölt címre, kórházi elhelyezés szükségessége esetén az egészségügyi intézménybe a mentőszolgálat igénybevételével kell szállítani.[378]

A szabadulást megelőző szabadítási eljárás legfeljebb 48 óráig tarthat. Az elítélt utazási körülményeit figyelembe kell venni, hogy lehetőleg még ugyanazon a napon a lakóhelyére vagy az általa megjelölt tartózkodási helyére megérkezzék.[379]

A szabadon bocsátásról 72 órán belül értesíteni kell mindazokat a szerveket, amelyeket a befogadásról is értesített a bv. intézet.

Ha a mellékbüntetés hatálya alatt álló elítélt feltételes szabadságát megszüntetik, illetve a kegyelemből felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, erről a befogadó intézet átiratban értesíti az illetékes rendőrkapitányságot.

A szabaduló elítéltet igazolással látják el, amely tartalmazza a személyi adatain kívül a büntetési és büntetés-végrehajtási adatait is.[380]

15. Az elzárás végrehajtása

A 2012. évi C. törvény 33. § (1) bekezdés b) pontjában – mint a második legsúlyosabb büntetési nem – szerepel az elzárás. A 46. § is csak annyit tartalmaz, hogy tartamát napokban kell meghatározni, legrövidebb tartama öt, leghosszabb tartama kilencven nap. Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Az elzárás részletes végrehajtási szabályait – majdnem teljes azonosságuk miatt – a szabálysértési elzárás végrehajtási szabályainál ismertetem.



[223] Bv. tvr. 24. §

[224] Btk. 45. § (1) bekezdés; 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 9. § (2) bekezdés a) pont

[225] Btk. 41. § (1) bekezdés; Bv. tvr. 24. §

[226] Bv. Szabályzat 37. § (4) bekezdés

[227] Bv. Szabályzat 153. §; 18/2002. (XI. 30.) IM számú rendelet 42. §

[228] Bv. tvr. 41. § (3) bekezdés és 41/A. § (1) és (2) bekezdés

[229] Bv. tvr. 42. §., 52. § (2) bekezdés

[230] Bv. Szabályzat 33. §

[231] Bv. tvr. 26–28. §

[232] Bv. tvr. 49. § (2) bekezdés

[233] Bv. tvr. 55. § (2) bekezdés

[234] BH 12/1994. BK 642. határozat, BH 1994/233.

[235] BH 1983/7, 106. BK közös kollégiumi állásfoglalás

[236] 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 49. § (3) bekezdés

[237] BH 1999/105.

[238] Bv. Szabályzat 168. § (3) bekezdés

[239] BH 1996/4. BK 181.

[240] BH 1999/105.

[241] BH 1995/388.

[242] BH 1995/7. BK 388; BH 1996/4. BK 181.

[243] BH 1995/11. BK 624.; BH 1997/2. BK 65., BH 1997/2., BK 64.

[244] Bv. tvr. 29. § (2) bekezdés

[245] Bv. Szabályzat 170. § (3) bekezdés

[246] Bv. tvr. 29. § (4) bekezdés

[247] Bv. Szabályzat 135. § (2) bekezdés

[248] Bv. Szabályzat 41. § (1), (4)–(5) bekezdések

[249] Bv. Szabályzat 37. §

[250] Bv. Szabályzat 36. § (1)–(2) bekezdés

[251] Bv. Szabályzat 147. § (4) bekezdés

[252] Bv. Szabályzat 147. § (5) bekezdés

[253] Bv. Szabályzat 147. § (6) bekezdés

[254] Bv. Szabályzat 148–149. § (1)–(4) bekezdés

[255] Bv. Szabályzat 157. § (3)–(7) bekezdés

[256] Bv. Szabályzat 158. § (2) bekezdés

[257] Bv. Szabályzat 159. és 160. §

[258] Bv. Szabályzat 161. §

[259] Bv. tvr. 33. § (5) bekezdés; Bv. Szabályzat 159. § (1) bekezdés

[260] Bv. tvr. 47. § (2) bekezdés, 36. § (1) bekezdés a) pontja

[261] A fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III. 6.) IM számú rendelet 7. § (1) bekezdése

[262] 5/1998. (III. 6.) IM számú rendelet 4. § (3) bekezdés

[263] Bv. tvr. 37/A. §

[264] Bv. tvr. 38. § (1) bekezdés

[265] Bv. Szabályzat 69. § (2) bekezdés

[266] Bv. tvr. 39. § (2)–(5) bekezdés

[267] Bv. Szabályzat 74. § (2) bekezdés

[268] Bv. Szabályzat 74. § (7)–(9) bekezdés

[269] Bv. Szabályzat 77. §

[270] Bv. tvr. 41. § (1) bekezdés

[271] Bv. Szabályzat 82. § (1) bekezdés

[272] 11/1996. (X. 15.) IM számú rendelet 2. § (2) bekezdés

[273] Bv. tvr. 42. § (1)–(9) bekezdés

[274] Bv. tvr. 7/B. § (1) bekezdés

[275] 11/1996. (X. 15.) IM számú rendelet 22. § (1) bekezdés

[276] 11/1996. (X. 15.) IM számú rendelet 27. § (2) bekezdés

[277] Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés b) pont

[278] Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés c) pont

[279] Bv. Szabályzat 88. § (1) bekezdés

[280] Bv. Szabályzat 88. § (2) bekezdés

[281] Bv. Szabályzat 89. § (1)–(2) bekezdés

[282] Bv. Szabályzat 89. § (3) bekezdés

[283] Bv. tvr. 36. § (3) bekezdés

[284] Bv. Szabályzat 92. §

[285] Bv. tvr. 22. § (3) bekezdés

[286] Bv. tvr. 44. § (1) bekezdés

[287] Bv. tvr. 44. § (3) bekezdés

[288] Bv. Szabályzat 102. § (1) bekezdés; Bv. tvr. 33. § (1) bekezdés e) pont

[289] Bv. tvr. 45. § (1)–(3) bekezdés

[290] ENSZ Minimum Szabályok 71.3. pontja

[291] Bv. Szabályzat 101. § (2) bekezdés

[292] Bv. Szabályzat 108. § (2) bekezdés

[293] Bv. Szabályzat 111. §

[294] Bv. Szabályzat 113–116. §

[295] Bv. tvr. 45. § (6) bekezdés

[296] Bv. Szabályzat 117. § (4) bekezdés, módosította a 18/2002. (XI. 30.) IM számú rendelet 34. §-a

[297] Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés d) pont

[298] Bv. Szabályzat 124. § (1) bekezdés

[299] Bv. tvr. 39. § (2) bekezdés

[300] Bv. Szabályzat 133. §

[301] Btk. 150. §; 2012. évi C. törvény 263. §

[302] Be. 82. §

[303] Be. 106. §

[304] Pp. 170. §, 286. § (2) bekezdés

[305] Pp. 48. §

[306] Bv. tvr. 36. § (5) bekezdés f) pont

[307] Bv. tvr. 2. § (6) bekezdés

[308] Bv. tvr. 33. § (1) bekezdés a) pont

[309] Bv. tvr. 28/B. § (3) bekezdés c) pont

[310] Bv. Szabályzat 102. § (2) bekezdés

[311] A fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III. 6.) IM számú rendelet 4. § (3) bekezdés

[312] 5/1998. (III. 6.) IM számú rendelet 8. § (1) bekezdés

[313] Bv. tvr. 21. § (1) bekezdés

[314] Bv. tvr. 33. § (2) bekezdés

[315] Bv. Szabályzat 161. § (3) bekezdés

[316] Bv. tvr. 34. § (1)–(2) bekezdés

[317] Vö. BH 1997/9. 715–717. oldalak

[318] Bv. tvr. 36/A. §

[319] Bv. tvr. 36/B. §, a Börtönlelkészi Szolgálatról szóló 13/2000. (VII. 16.) IM számú rendelet 2–3. §

[320] Bv. Szabályzat 99. §

[321] Bv. Szabályzat 1. sz. melléklet 6. pont

[322] A normákat a Bv. Szabályzat 7. számú melléklete tartalmazza

[323] Bv. Szabályzat 153. §

[324] Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés a) pont, 47. § (2)–(3) bekezdés

[325] Bv. Szabályzat 1. számú melléklete

[326] Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés b) pont

[327] Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés c) pont; 6/1996. (VII. 12.) IM számú rendelet 90. §

[328] Bv. tvr. 36. § (5) bekezdés e) pont

[329] Bv. tvr. 36. § (3) bekezdés

[330] Bv. Szabályzat 91. §

[331] Bv. tvr. 22. § (3) bekezdés

[332] Bv. Szabályzat 113–115. §

[333] Bv. tvr. 36. § (4) bekezdés

[334] P. törv. III. 20. 350/1988. szám

[335] Vö. BH 1988/448.

[336] Bv. tvr. 34. §

[337] Bv. tvr. 49. §

[338] Btk. 108. § (3) bekezdés

[339] Bv. Szabályzat 208. § (1) bekezdés

[340] Bv. Szabályzat 210. §

[341] Bv. Szabályzat 216. §

[342] Bv. tvr. 50. §

[343] Bv. Szabályzat 110. §

[344] Bv. Szabályzat 117. § (4) bekezdés a) pont

[345] Bv. Szabályzat 214. § (1) bekezdés

[346] Bv. tvr. 51. § (2) bekezdés

[347] Bv. Szabályzat 215. §

[348] Bv. tvr. 52. (2) bekezdés

[349] Bv. Szabályzat 220. § (1)–(2) bekezdés

[350] Bv. Szabályzat 220. § (3) bekezdés

[351] Bv. Szabályzat 218. §

[352] Bv. Szabályzat 39. § (1) bekezdés b) pont

[353] 1995. évi CVII. törvény 16. § (2) bekezdés

[354] A fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló 5/1998. (III. 6.) IM számú rendelet 20–23. §-ai

[355] Bv. tvr. 36. § (4) bekezdés

[356] Bv. tvr. 42. § (5) bekezdés

[357] Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés e) pont

[358] Bv. Szabályzat 110. §

[359] Bv. Szabályzat 117. § (4) bekezdés b) pont

[360] Bv. Szabályzat 151. § (1)–(2) bekezdés

[361] Bv. tvr. 54. § (3) bekezdés

[362] Bv. tvr. 55. § (1) bekezdés

[363] Bv. Szabályzat 230. §

[364] Bv. Szabályzat 232. §

[365] Bv. tvr. 8. § (3) bekezdés

[366] Btk. 47/A. §

[367] Vö. Btk. 47/B. §

[368] Btk. 48. § (1)–(3) bekezdés; 2012. évi C. törvény 39. § és 43. §

[369] Vö. Bv. Szabályzat 198. § (2)–(3) bekezdés

[370] BH 1976/10., Fejér Megyei Bíróság Bf. 29/1995. számú határozata

[371] Vö. Bv. Szabályzat 199. § (2) bekezdés

[372] BH 1996/1. BK 3.

[373] BH 1997/3. BK 106.

[374] BH. 1995/11. BK 613.

[375] Be. 559 §

[376] Bv. tvr. 9. § (1) bekezdés

[377] Bv. tvr. 9. § (2) bekezdés

[378] Bv. tvr. 9. § (2) bekezdés

[379] Bv. Szabályzat196–197. §, 201. §, 205. § (2)–(3) bekezdés

[380] Bv. Szabályzat 204. §