Ugrás a tartalomhoz

A magyar büntetés-végrehajtási jog

Vókó György, Dialóg Campus Kiadó - Nordex Kft. (2014)

Dialóg Campus Kiadó - Nordex Kft.

VII. fejezet: A nem szabadságvesztéssel járó büntetések végrehajtásáról

VII. fejezet: A nem szabadságvesztéssel járó büntetések végrehajtásáról

A kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőinél a szabadság elvonása nélkül is elérhető a büntetés célja. A nem szabadságvesztéssel járó szankciókra az irodalomban gyakran az „alternatíva” kifejezést használják, megfeledkezve arról, hogy ez a szó valójában több értelmet is takar.

Jelentheti egyrészt az adott ügy bíróság elé vitelét megelőző olyan eljárást, melynek célja, hogy az elkövető bírósági felelősségre vonását elkerüljék; vagy a szabadságvesztés végrehajtása előtt vagy során alkalmazott olyan eljárási cselekményt, amely a szabadságvesztés káros hatásainak megelőzésére vagy csökkentésére irányul, vagy pedig a bíróság által alkalmazott olyan szankciókat, amelyek nem járnak szabadságelvonással. Mindhárom jelentésre találhatunk példát a nemzetközi gyakorlatban is. Pl. az első jelentés szerinti büntetés a svéd gyakorlatban alkalmazott napi tételes pénzbüntetés, melyet az ügyész ró ki, vagy a holland „tranzakció”, melyet akkor is alkalmaznak, ha egyébként az elkövetőt akár 6 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetik.

A második értelmezés sem valódi alternatíva, hanem egyfajta megoldás a szabadságvesztés-büntetés negatív hatásainak csökkentésére. Ilyen megoldást alkalmaznak a skandináv típusú, más néven nyílt típusú büntetés-végrehajtási intézetek.

A harmadik lehetőség sem valódi alternatíva, hiszen a legtöbb esetben kapcsolódnak a szabadságvesztéshez valamilyen módon, például átváltoztathatók szabadságvesztésre. A szakirodalomban szorgalmazzák a vagyoni jellegű, anyagi hatású szankciók alkalmazását, mint amelyek megfelelően képesek visszatartani az elkövetőt újabb bűncselekményektől.[381] Kiemelik a szabadságvesztéshez hasonlítva, hogy végrehajtásuk sokkal kevesebb költségráfordítást jelent.[382] A végrehajtás megszervezésére viszont már kevesebb figyelem esik.

A szabadságvesztés visszaszorítására törekvéssel gyakorlati problémák is felmerültek az egyes országokban. Pl. Németországban a szociálisan hátrányos és/vagy gyökértelen, többszörösen visszaeső bagatell bűnözők csoportjánál, akikkel szemben az anyagi szankciók végrehajthatatlanok és akik a munkabüntetést nem képesek vagy nem akarják teljesíteni.

A kezelési elmélet háttérbe szorulásával a jogállami, a garanciális előírások és értékek hangsúlyozása mellett előtérbe kerültek a sértett érdekei, az ezzel foglalkozó viktimológia is. Az áldozat és a tettes kiegyezésének hangsúlyozása meghatározott körben a szankciók alkalmazásával szemben növekvő kétely megnyilvánulását is érzékeltette, valójában azonban még mindig jobb, ha az állam szabályozza a megegyezés feltételeit, mintha az állampolgárok önhatalommal védenék érdekeiket. A mediációt is általában csekélyebb súlyú bűncselekmény esetén alkalmazzák, mint a büntetőeljárást helyettesítő intézményt. Az érintett felek között ún. mediátor közvetít, aki ügyel arra, hogy a megkötött egyezség a felek valódi akaratát tükrözze. A büntetőeljárásra csak akkor kerül sor, ha nem jön létre megállapodás.

Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is kedvező tapasztalatokról írnak a mediációval kapcsolatban. A mediációt és a jóvátételt főként a vagyoni indokkal elkövetett bűncselekmények esetén tartják alkalmazhatónak, továbbá esetenként mintegy a „sértett fájdalomdíjaként”. Európában is keresik a büntetés egyéniesíthetősége céljából a szankcionálási lehetőségek nagyobb használhatóságát.

A nem szabadságvesztéssel járó büntetésre ítélt jogi helyzetében beálló változás az adott büntetés nemétől, tartalmáról függ. Mindegyik tartalmi eleme egyfajta, egymástól eltérő mértékű jogfosztás, jogkorlátozás.

A közérdekű munka végrehajtása alatt az elítélt nem kerül munkaviszonyba a munkáltatóval, de mind az elítéltet, mind a munkáltatót megilletik azok a munkaviszonyból eredő jogok és terhelik a kötelességek, amelyek a büntetés céljával nem ellentétesek.

A pénzbüntetés végrehajtása az elítéltet azzal a kötelességgel terheli, hogy a pénzbüntetést az előírt időpontig megfizesse.

Az új Btk. 33. § (1) bekezdés e)–i) pontjaiban a (2) bekezdésben meghatározott büntetések, illetve mellékbüntetés hatálya alatt álló elítélt jogi helyzete a büntetés, illetve a mellékbüntetés jellegétől függően eltérő, attól függően, hogy milyen tilalom képezi az adott büntetés, mellékbüntetés tartalmát.

1. A közérdekű munka végrehajtásának jellemzői

1.1. A közérdekű munka kialakulása és sajátosságai az egyes országokban

A munkabüntetések nagy történelmi múlttal rendelkeznek a világ valamennyi országában, így hazánkban is. Vannak, akik a gályarabságot is ennek az előzményének tekintették, valójában azonban az a szabadságvesztésé volt. Magyarországon is élt a középkorban szokásjog alapján a munkával büntetés, de írásban is megjelent. Mária Terézia rendelkezésére például községenként írásban rögzítették a jobbágy robotterhein, szolgáltatási kötelezettségein kívül azt is, hogy „aki az erdőket rontotta, a fákat nyeste, a kártérítésen felül háromnapi munkával tartozott”.

Megjegyzés

A Nemzetközi Börtönügyi Társaság részéről már 1883-ban hangzott el javaslat közérdekű munkáltatásra, de csak 1920-ban került rá sor a volt Szovjetunióban, mégpedig a szabadságvesztést helyettesítő szankcióként. Az angolszász államokban már több mint 20 éve bevezették büntetési formaként a közmunkát. Németországban merült fel, hogy önálló büntetési nem legyen, nemcsak azért, hogy a szabadságvesztés negatív hatásait kiküszöbölje, hanem gazdaságossági és megelőzési megfontolásokból is. Hazánkban a gazdasági életben bekövetkezett változások folytán lehetetlenné vált a javító-nevelő munka kijelölt munkahelyen végrehajtandó formájának fenntartása, az 1987-ben bevezetett közérdekű munkaként végrehajtandó változata lépett elő főbüntetéssé. Az 1984. évi 19. sz. törvényerejű rendelettel bevezetett szigorított javító-nevelő munka végrehajtása szintén lehetetlenné vált.

Anglia, Kanada, Ausztrália után az USA szövetséges államainak egyharmada és Franciaország, Írország, Dánia, Portugália a 70-es évek végén, a 80-as évek elején bevezette büntetőjogi szankciórendszerébe a közhasznú munkát. Jellemvonása általában ezekben az országokban, hogy közhasznú munkát az elítélt csak szabad akaratából végezhet, rossz vagy el nem végzett munka esetén általában szankciókat helyeznek kilátásba (ami nem lehet pénz- vagy szabadságvesztés-büntetés). A legtöbb országban 240 munkaóra a felső határa. Azt a problémát, hogy a munkanélkülieket és munkával rendelkezőket ugyanúgy közhasznú munkára köteleznek, a holland megoldás hidalja át. Eszerint úgy kell meghatározni a heti óraszámot, hogy amellett a normális munkájának is eleget tudjon tenni a kötelezett. Előírás, hogy el kell különülnie a normális és a büntető jelleggel végzett munka helyének. Az ítélet arra kötelezi az elítéltet, hogy ellenszolgáltatás nélkül (legtöbbször karbantartó jellegű) munkát végezzen. Angol szerzők említik: az idős vagy rokkant emberek lakásainak festését, tapétázását, régészeti ásatásokban való részvételt, stb. Más országokban is hasonló jellegűek a munkák, de mint a szerzők kiemelik, túlnyomórészt karbantartási munkálatokról van szó.

A közérdekű munkával kapcsolatos publikációk hangsúlyozzák annak jelentőségét, hogy a végzendő munkát az elítélt személyiségének megfelelően kell megválasztani. A közmunka sikerének forrását a háromszoros ráhatásban keresik; büntetésjellegű, mivel a kijelölt munkát meghatározott időben, éspedig szabadidőben kell végezni; a munka fegyelme, az ellenőrzés reszocializációs elem. Különösen lényeges az elítélt aktív hozzájárulása, mivel humánus és társadalmilag hasznos tevékenységet vállal, hogy bizonyos mértékben jóvátegye azt a kárt, amit a társadalomnak okozott és erre lehetőséget is kap (retributív tényező). Ilyen munka vállalása fejleszti az önbecsülést és felkeltheti az erkölcsi érzést. A társadalmi elítélés helyett, ami a hagyományos büntetések velejárója, a közmunka a társadalommal való pozitív kötelékeket erősíti, felkelti és fejleszti az egyes társadalmi csoportokkal való azonosulás, összetartozás érzését. A hátránya a munka szabadidőben történő elvégzése és ingyenessége, a kötelesség-teljesítéssel összefüggő szabadságkorlátozás. Inkább egy bizonyos megállapodásról van szó a vádlott és a bíróság között; a vádlott vállalja, hogy elvégzi a számára kijelölt munkát ingyen, a bíróság pedig eltekint a szabadságvesztés kiszabásától. A vádlott szabadon dönthet, közreműködhet a vele szemben alkalmazandó büntetés kiválasztásában.

Megjegyzés

Az elvégzendő munka jellege rendszerint valamely szolgáltatás, Angliában hangsúlyozottan szociális jellegű szolgáltatás. A helyettesítő büntetések megfelelően alkalmazva hatékonyabbnak bizonyulnak, végrehajtásuk sokkal könnyebb.

Lengyelországban a Minisztertanács 1989. március 14-i rendelete szerint a közszolgáltatással foglalkozó intézmény köteles úgy megszervezni az elítéltek munkáját, hogy az hasznos legyen és a társadalmi követelményeknek megfelelő körülmények között végezzék. A felügyelet alatt, díjazás nélkül végzendő, közérdekű munkával járó szabadságkorlátozás végrehajtására alkalmas munkahelyeket az üzemek kötelesek bejelenteni az illetékes körzeti bíróságnak. Kötelesek foglalkoztatni a bíróság által kijelölt személyt felügyelet alatt, díjazás nélkül végzendő közérdekű munka teljesítése céljából.

Angliában és Walesben a közmunkát mint büntetési nemet az 1979. március 1-jei törvénnyel vezették be egy 1973-ban kezdődött, sikeresen eltelt kísérleti időszakot követően. A kiszabása csak a büntetendő személy beleegyezésével történhet, azonban használata még igen súlyos törvényszegések esetén is lehetséges. Az időtartama 40 és 240 óra között lehetséges, amelyet egy éven belül kell ledolgozni. A büntetés alkalmazásának lehetőségét és eredményességét alapvetően a jól szervezett és gondosan ellenőrzött végrehajtás határozza meg. Angliában a bíróságok nem szabnak ki büntetést részletes környezettanulmány nélkül. A munkákat elsősorban és főként idős, fizikailag vagy szellemileg károsodott személyek, egyedülálló anyák részére végzik. Hasonló jellegű munkákat végeznek iskolákban; óvodák, bölcsődék rendben tartása során, az intézményben bútorok, játékok, szemléltető eszközök megjavítását, e helyek rendbetételét, csinosítását; esetenként idősek napközi otthonának nevezhető helyeken főzés, felszolgálás, veteményeskert létesítése a feladatuk stb. Olyan típusú munkák is léteznek, mint műemlékek, parkok rendbetétele, rendjük és tisztaságuk biztosítása.

Írországban is létezik a közmunka, mint büntetési forma egy 1983-as és 1984-ben életbe lépett törvény alapján. A kiszabható időtartam 40–120 óra között van. A bíróság a közmunkát tartalmazó ítéletet akként hirdeti ki, hogy mellette egy szabadságvesztés-büntetést is kiszab, de ez utóbbit nem hajtják végre. Amennyiben az elítélt a közmunkát nem végzi el, akkor ismét a bíróság elé kerül és a bíróság most már a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását mondja ki az újabb ítéletében.

Skócia egy 1978-as és 1979. február 1-jén életbe lépő törvényben fogadta el ezt a büntetési formát, de alkalmazása csak 16 éven felüli és börtönbüntetéssel sújtható bűnelkövetők esetében lehetséges. Hasonlóan az angliai gyakorlathoz, az ilyen ítélet kiszabásához szükség van az elítélt beleegyezésére és az időtartama 20–240 óra között lehet, amit egy év alatt kell teljesíteni.

Az Amerikai Egyesült Államokban e büntetés a 70-es évektől kezdve létezik a szövetségi törvények megszegéséért, ugyanúgy, mint egyes államok törvényeinek megszegéséért. A kiszabáshoz itt is szükséges a bűnelkövető beleegyezése. Államonként változó a rá vonatkozó szabályozás, pl. New-Yorkban a közmunka időtartama 8–150 óra lehet.

Kanadában 1980. április hónapban az igazságügy-miniszter törvényerőre emeltetett egy közösségi munkákról szóló rendeletet. Ezeket a munkákat önkéntesen végzik egy szociális jellegű szervezet számára végrehajtási és ellenőrzési mechanizmus mellett. 1983 óta kártalanítási munkák is léteznek, amelyeknek fő célja, hogy az anyagilag teljesen lerongyolódott emberek, akik nem tudják kifizetni a büntetésüket, elkerüljék a bebörtönzést.

Franciaországban az 1983. június 10-i törvénnyel vezették be, hozzáfűzve a Büntető Törvénykönyv 43. §-ához, olyan törvényszegések esetében, amelyeket börtönbüntetéssel lehet büntetni. Csak azoknak az elítélteknek az esetében lehet alkalmazni ezt a büntetést, akiket a megelőző 5 évben nem súlyos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, vagy ha a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésük nem haladta meg a 4 hónapot. A kiszabható időtartam 40–240 óra közötti lehet.

Egy 1987-es izraeli törvény is megengedi ilyen ítélet kiszabását a bíró számára, amennyiben az elítélt beleegyezik. Ez a büntetési nem csak a maximum 6 hónapi szabadságvesztéssel járó büntetés kiváltását teszi lehetővé. Javaslat készült arra, hogy ezt a határt 12 hónapra módosítsák.

Brazília is elfogadta ezt a büntetési formát a 7209/1984. számú törvény alapján, de csak olyan bűntények esetében lehet alkalmazni, amelyek egy évnél kisebb szabadságvesztéssel szankcionáltak, vagy a törvényszegés gondatlan volt. Az időtartama megegyezik annak a szabadságvesztéssel járó büntetésnek az időtartamával, amelyet kivált.

Hollandiában közel 20 éves kísérleti időszak előzte meg, mielőtt 1989-ben ezt a büntetést a Büntető Törvénykönyv 22/b–22/j §-aiként beiktatták. Ezek szerint a közösség érdekében végzendő munkát – kifejezés, melyet megközelítően így használnak – csak főbüntetésként lehet kiszabni és maximum 6 hónapos szabadságvesztést válthat ki, az elítélt részletes ajánlata alapján. Az időtartam nem haladhatja meg a 244 órát, melyet még abban az évben végre kell hajtani.

Svájcban a közmunkák fogalmát háromféleképpen ismerik: mint alternatív vagy fő- és független büntetés a gyerekek és serdülők részére, mint a pénzbüntetés kiváltásának módja a felnőttek és serdülők esetében, vagy mint egy maximum 30 napos szabadságvesztés kiváltásának módja a felnőttek esetében. 1995-ben már 15 kantonban alkalmazták. A közérdekű munkát ingyenesen szociális intézményekben, segélyszerveknél, segítségre szoruló személyeknél stb. lehet végezni. 1996. január 1-jétől a napi tartamot 4 órára szállították le.

Svédországban – ahol eddig kifejezetten elutasították ezt az intézményt – 1990-ben kísérletet kezdtek, mely szerint 40–120 óra közötti közmunkára lehet valakit ítélni a jóváhagyásával, mintegy kimondott felfüggesztés feltételeként.

Finnország egyes büntetési körzeteiben ugyancsak folytatnak hasonló kísérletet: ezekben (az elítélt beleegyezésével) a végzett közmunka felválthatja a maximum 8 hónapi feltétel nélküli szabadságvesztést. Az időtartam 20–200 óra között lenne.

Belgiumban, Dániában, Spanyolországban, a Luxemburgi Nagyhercegségben, Izlandon, Olaszországban, Japánban, Liechtensteinben, Marokkóban, Szenegálban és Tunéziában a törvényhozók nem ismerték el a közmunkák intézményét büntetési formának. Ausztriában is csak a fiatalkorúak bíróságánál létezik, 1989. január 1-jétől. Ennek ellenére az egyes államokban használják ezt a formát a feltételes szabadlábra helyezés feltételeként (Belgium, Luxemburgi Nagyhercegség), közkegyelem nyújtásánál (Luxemburgi Nagyhercegség), vagy feltételes szabadlábra helyezés keretében (Szenegál).

A közérdekű munka alkalmazására nem olyan célból kerül sor, amelyet a kényszermunkát tiltó nemzetközi egyezmény felsorol.

A kényszermunka megszüntetéséről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által 1957. június 26-án elfogadott egyezmény első cikke kimondja, hogy „a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden olyan tagja, amely a jelen egyezményt megerősíti, vállalja, hogy megszünteti a kényszer- vagy kötelező munkát és azt semmilyen formában nem veszi igénybe az alábbi célokból:

  1. politikai kényszerítés, vagy nevelés eszközeként, vagy mint büntetést olyan politikai nézetek megvallásáért, vagy kifejezéséért, vagy olyan ideológiai nézetekért, amelyek szemben állnak a meglévő politikai, társadalmi, vagy gazdasági rendszerrel;

  2. mint a gazdasági fejlődés céljából a munkaerő mozgósításának és felhasználásának módszere;

  3. mint a munkafegyelem eszköze;

  4. mint a sztrájkokban való részvétel büntetése;

  5. mint a faji, társadalmi, nemzeti, vagy vallási megkülönböztetés eszköze”.

A közérdekű munkára ítélt személy szabad belátása szerint létesíthet munkaviszonyt, illetve korábbi munkahelyét megtarthatja, munkaviszonyát fenntarthatja, szakmáját folytathatja, azt a közérdekű munka végrehajtása nem érinti. Nem kényszermunkáról van szó, hiszen az elítélt nincs kényszerítve a munkavégzésre, helyette szabadságvesztést is tölthet. Így tehát a közérdekű munka olyan önálló büntetési nem, amely nem érinti a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jogot, annak lényeges tartalmát nem korlátozza.

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a tagállamokhoz a büntetéskiszabás egyöntetűségére ajánlást készített [Rec(92) 17.], amit a Miniszteri Bizottság a miniszterhelyettesek 482. ülésén, 1992. október 19-én fogadott el. A függelék B.5., C.6. és 7. pontjai is érintik a közérdekű munkát. Többek között tartalmazzák, hogy „a szabadságelvonással nem járó büntetések és intézkedések elősegítése érdekében, különösen ha új törvényt alkotnak, a törvényalkotó vegye figyelembe szabadságelvonással nem járó büntetés vagy intézkedés előírását bizonyos cselekmények esetében a szabadságelvonás büntetés helyett. […] Nemcsak a különböző jogkövetkezmények formái veendők tekintetbe (pl. felfüggesztett büntetés, pénzbüntetés), hanem szigorúságuk különböző fokozatai is (pl. magas, vagy alacsony pénzbüntetések, hosszú vagy rövid időtartamú közérdekű munka); […] A szabadságvesztéssel nem járó határozat követelményeinek a megszegése esetén (nem újabb bűncselekmény elkövetésével) az elkövetőt csak akkor kell bebörtönözni, ha a bíróság meg van győződve arról, hogy minden más, a törvényben előírt módszert már alkalmaztak, vagy azok alkalmazhatatlanok és hogy az elkövető képes lett volna az előírásokat teljesíteni”.

Az Európa Tanács illetékes szerve éppen az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelme Egyezményének 3., 5. és 6. cikkeire hivatkozott lényegében a közérdekű munka elismerését is magában foglaló dokumentumában.

A nyugat-európai jogirodalomban a közmunka végzését olyan fő- vagy mellékbüntetésnek tekintik, amely szociális és reedukatív (nevelő, képző) jellegű tevékenység elvégzését jelenti fizetség nélkül, elősegítve ugyanakkor az elítélt beilleszkedését vagy újra beilleszkedését a társadalomba.

1.2. A közérdekű munka végrehajtásának jellemzői Magyarországon

A hatályos törvényi szabályozás szerint a közérdekű munkára ítélt személy szabad belátása szerint létesíthet munkaviszonyt, illetve korábbi munkahelyét megtarthatja, munkaviszonyát fenntarthatja, szakmáját folytathatja, azt a közérdekű munka végrehajtása nem érinti.

A közérdekű munka végrehajtásának helyéül az elítélt állandó lakóhelye – az elítélt kérelme alapján az ideiglenes lakóhelye – szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságon működő büntetés-végrehajtási bíró a pártfogó felügyelő javaslatára intézményt vagy gazdálkodó szervezetet jelöl ki. Az ítélet rendelkező részében a közérdekű munka természetét olyan általánossággal kell meghatározni, amely annak tényleges végrehajthatóságát biztosítja. Ehhez képest az elkövető személyi adottságaihoz mérten kell megjelölni a betöltendő munkakört vagy elvégzendő feladatot. Például köteles könnyű fizikai munkát végezni vagy hivatalsegédként, betegápolóként dolgozni stb. A bv. bírónak már a konkrét munkahely kijelölésénél figyelembe kell venni az elítélt egészségi állapotát, képzettségét, a munkára való alkalmasságát és az elkövetett bűncselekmény jellegét is. Közérdekű munkának közérdeket szolgáló tevékenységet, a közösség érdekében végzett munkát kell érteni. Például még a közbiztonság fenntartásához szükséges anyagok raktározása is a közérdeket szolgálja, ezért az ilyen munkahely közérdekű munka végzésére kijelölhető.[383] Az elítélt a közérdekű munkát végezheti folyamatosan, évi rendes szabadságának ideje alatt is, hetenként legalább egy napon, a heti pihenőnapon vagy a szabadidejében. A büntetés legrövidebb tartama 48 óra, leghosszabb tartama 312 óra. Négy óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.

Lényeges, hogy a kijelölt munkahelyen a közérdekű munka tartamára az elítéltnek nem létesül munkaviszonya, a munkát díjazás nélkül végzi.[384]

A 2012. évi C. törvény 49. §-a szerint „Ha az elítéltet a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a közérdekű munka büntetést még nem hajtják végre, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy négy óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.”

A közérdekű munka végrehajtásának szabályait a 2012. évi CCXXIII. törvény 69. §-a megváltoztatta és egy új V. fejezetet iktatott „A közérdekű munka végrehajtása” cím alatt a Bv. tvr. eddigi V. fejezete helyébe.

1.3. A közérdekű munka végrehajtásának rendje

A közérdekű munka végrehajtásának célja, hogy az elítélt a köz érdekében álló munkát végezzen, és hogy az az elítélt bűnismétlése megelőzésének és társadalmi beilleszkedésének az elősegítését szolgálja.

A közérdekű munka végrehajtásáról a pártfogó felügyelői szolgálat gondoskodik, amely feladatát a központi vagy helyi önkormányzati költségvetési szervekkel vagy ezek intézményeivel, helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezetekkel, az állam és önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott, vagy erre a célra az állam vagy az önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezetekkel, az egyházi fenntartású intézményekkel, a közhasznú jogállású szervezetekkel, a civil szervezetekkel, valamint a gazdálkodó szervezetekkel (a továbbiakban együtt: munkahely) és az állam foglalkoztatási szervvel együttműködésben látja el.

A kijelölt munkahellyel a közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony, az elítélt a munkát büntetés-végrehajtási jogviszony keretében végzi.

A közérdekű munka végrehajtása során a munkaidő legalább négy óra, legfeljebb tizenkét óra. A közérdekű munkavégzés heti időtartama legalább négy óra, de a negyvennyolc órát nem haladja meg. A letöltött közérdekű munkát órákban kell nyilvántartani.

A közérdekű munkát az első munkahelyi kijelölésről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül végre kell hajtani. A félbeszakítás, valamint a közérdekű munka szabadságvesztés-büntetés vagy előzetes letartóztatás foganatba vétele miatti megszakításának tartama e határidőbe nem számít be. Ha két éven belül a közérdekű munkát az elítélt önhibájából nem végzi el, a pártfogó felügyelő jelentést készít, és kezdeményezi az ügyésznél a közérdekű munka szabadságvesztésre való átváltoztatásának indítványozását.[385]

A közérdekű munka végrehajtása során az elítélt jogosult

  1. a munkavédelemre vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelemre,

  2. ha a munkakör jellege indokolja, a munkahely által biztosított munkaruházatra és egyéni védőeszköz-ellátásra,

  3. munkahelyi vagy üzemi baleset esetén a külön törvény szerinti baleseti ellátásként baleseti egészségügyi szolgáltatásra.

Munkahelyi és üzemi baleset esetén a pártfogó felügyelő és a munkahely képviselője közös jegyzőkönyvet vesz fel.

A közérdekű munka végrehajtása során az elítéltnek az általa okozott kárért való felelősségére, illetve az elítéltet ért kárért a munkahely felelősségére a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az elítélt anyagi felelősségének a mértékét a hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók távolléti díjának figyelembevételével kell megállapítani.

A közérdekű munka végrehajtásának elévülését félbeszakítja, ha az elítélttel szemben szabadságvesztést vagy előzetes letartóztatást vesznek foganatba. Ezeknek a körülményeknek a megszűnéséig az elévülés nyugszik.

Az állami foglalkoztatási szerv a büntetőügyben kiszabott közérdekű munka végrehajtására kijelölhető munkahelyekről vezetett foglalkoztatói nyilvántartást és a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény alapján létrehozott közérdekű munka foglalkoztatói nyilvántartásnak a foglalkoztatókra vonatkozó részét egységes rendszerként működteti.

A foglalkoztatói nyilvántartásba közérdekű munka végzésére kijelölhető munkahelyként nyilvántartásba vehető:

  1. a központi és a helyi önkormányzati költségvetési szerv,

  2. az állami és az önkormányzati fenntartású intézmény,

  3. az állami és az önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott, vagy erre a célra az állam vagy az önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezet,

  4. a helyi közszolgáltatást végző egyéb szervezet,

  5. az egyházi fenntartású intézmény,

  6. a közhasznú jogállású szervezet,

  7. a civil szervezet,

  8. a gazdálkodó szervezet.

A foglalkoztatói nyilvántartás tartalmazza

  1. a kijelölhető munkahely megnevezését és elérhetőségét,

  2. a közérdekű munka jellegét, a munkahely tevékenységét, a közérdekű munkaként végezhető munkakör megnevezését, leírását,

  3. a kijelölhető munkahely által igényelt létszámot,

  4. a munkavégzés helyét,

  5. a munkavégzés tartamát,

  6. a napi munkaidő legalacsonyabb és legmagasabb mértékét,

  7. az arra vonatkozó adatokat, hogy a közérdekű munka az általános munkarend szerinti heti pihenő- vagy munkaszüneti napokon végezhető-e,

  8. az egy napon foglalkoztatható személyek legkisebb és legnagyobb létszámát,

  9. a munkavégzéshez szükséges iskolai végzettségre, szakképesítésére, személyi higiénés alkalmassági vizsgálatra vonatkozó adatokat.

Az állami foglalkoztatási szerv a honlapján való közzététellel tájékoztatja a pártfogó felügyelői szolgálatot azokról a munkahelyekről, amelyek közérdekű munka végzésére elítéltek kijelölését igénylik.

Ha a pártfogó felügyelő a munkahely kijelöléséről értesíti a foglalkoztatási szervet, akkor a kijelölt munkahely nem jeleníthető meg a szabálysértési eljárásban kiszabott közérdekű munka, illetve a pénzbírság, helyszíni bírság vagy közigazgatási bírság megváltására vállalt közérdekű munka elvégzésére kijelölhető munkahelyként a foglalkoztatási szerv által a szabálysértési törvény alapján vezetett közérdekű munka foglalkoztatói nyilvántartásban.

Ha a foglalkoztatói nyilvántartás alapján a közérdekű munka elvégzésére nincs kijelölhető munkahely, a pártfogó felügyelő arra a szabálysértési törvény alapján vezetett közérdekű munka foglalkoztatói nyilvántartás szerinti munkahelyet is kijelölhet.

1.3.1. A munkahely kijelölése

A közérdekű munka végrehajtására szolgáló munkahelyet az elítélt lakóhelye – ennek hiányában a tartózkodási helye – szerinti illetékes kormányhivatal pártfogó felügyelője jelöli ki, a munkahely kijelölése előtt az elítéltet meghallgatja. Evégből az elítéltet a bíróság értesítésének kézhezvételétől számított nyolc napon belül megidézi, egyben az iskolai végzettségére, szakképesítésére és az egészségi állapotára vonatkozó iratok bemutatására hívja fel.

Ha az elítéltnek magyarországi lakóhelye vagy tartózkodási helye nem ismert, az eljárásra a Fővárosi Kormányhivatal pártfogó felügyelője illetékes.

A munkavégzés helyeként elsősorban az elítélt lakóhelye, ennek hiányában, illetve az elítélt kérelmére a tartózkodási helye szerinti munkahelyet kell kijelölni. Az elítélt legkésőbb a meghallgatáson kérheti, hogy a közérdekű munka végrehajtási helyét a tartózkodási helye szerint illetékes kormányhivatal pártfogó felügyelői szolgálata jelölje ki.

A munkahely kijelölése előtt a pártfogó felügyelő foglalkoztathatósági szakvélemény kiadása érdekében kezdeményezi az elítélt foglalkoztathatósági vizsgálatát és az elítéltet a vizsgálaton való megjelenésre hívja fel.

Az elítélt köteles a foglalkoztathatósági vizsgálaton megjelenni. A felhívásban az elítéltet figyelmeztetni kell arra, hogy ha a vizsgálaton nem jelenik meg és távolmaradását nem igazolja, akkor a pártfogó felügyelő a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását kezdeményezi.

Ha a foglalkoztathatósági vizsgálat elvégzésére jogosult arról értesíti a pártfogó felügyelői szolgálatot, hogy az elítélt a foglalkoztathatósági vizsgálaton nem jelent meg és az elítélt a távolmaradását nem mentette ki, a pártfogó felügyelő jelentést készít az ügyésznek. Az eljárásra a továbbiakban a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásának szabályait kell alkalmazni.

Az elítélt a foglalkoztathatósági szakvéleményt köteles bemutatni a pártfogó felügyelőnek, aki ennek alapján – kivéve, ha a közérdekű munkavégzés félbeszakítására okot adó körülmény áll fenn – legkésőbb a foglalkoztathatósági szakvélemény bemutatásától számított tizenöt napon belül a közérdekű munka végrehajtására szolgáló munkahelyet határozatban jelöli ki.

A munkahely kijelölése előtt a pártfogó felügyelő köteles a kötelezettségeire vonatkozó tájékoztatás mellett egyeztetni a munkáltatóval.

A munkahely kijelölésénél az ítélet rendelkezésén túl figyelembe kell venni az elítélt egészségi állapotát, a foglalkoztathatósági szakvéleményt, az elítélt szakképzettségét, szakképesítését és a munkára való alkalmasságát, valamint az elkövetett bűncselekmény jellegét.

A munkavégzés helyeként nem jelölhető ki az a munkahely,

  1. ahol az ellátandó munkakört az elítélt – büntetett előéletére vagy a foglalkoztatástól eltiltás hatályára figyelemmel, vagy egészségi állapota miatt – nem töltheti be,

  2. amelynek az elítélt akár a közérdekű munka megkezdése előtt, akár annak végrehajtása alatt vezető tisztségviselője vagy tulajdonosa, vagy abban üzletrésszel rendelkezik,

  3. ahol az elítélt a közérdekű munka végrehajtása során hozzátartozójával kerülne alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba,

  4. amelynél a munkába járás költségeit az elítélt előreláthatólag nem tudja fedezni.

A határozatban a pártfogó felügyelő meghatározza a munkavégzés kezdő időpontját.

A munkahely kijelöléséről szóló határozat ellen a kézhezvételtől számított nyolc napon belül az ügyész, az elítélt és védője a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezhet. A fellebbezést az ügyben eljárt kormányhivatal pártfogó felügyelői szolgálatánál kell benyújtani. Ha a munkahely kijelöléséről a pártfogó felügyelő meghallgatáson határoz, az elítélt a fellebbezésről nyomban nyilatkozatot tesz, amit jegyzőkönyvbe kell foglalni. A pártfogó felügyelő a fellebbezést a rendelkezésére álló iratokkal együtt a fellebbezési határidő leteltét követően haladéktalanul felterjeszti a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak.

Ha az elítélt a fellebbezésben kizárólag a közérdekű munka megkezdésének az időpontját kifogásolja, a büntetés-végrehajtási bíró a fellebbezést félbeszakítási kérelemként bírálja el.

Ha az elítélt a pártfogó felügyelői meghallgatáson vagy a munkahely kijelöléséről szóló határozattal szemben benyújtott fellebbezésében úgy nyilatkozik, hogy a közérdekű munka elvégzését megtagadja, a pártfogó felügyelő erről jelentést készít az ügyésznek. Az eljárásra a továbbiakban a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásának szabályait kell alkalmazni.

A munkahely kijelöléséről – a határozat előkészítése során a munkahellyel való kapcsolatfelvétel alapján –, továbbá a fellebbezés folytán a kijelölés módosításáról haladéktalanul értesíteni kell az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes állami foglalkoztatási szervet.

A munkahely kijelöléséről szóló jogerős határozatot a pártfogó felügyelő kézbesíti az elítéltnek, és egyben a munkavégzés megkezdésére hívja fel. A felhívásban az elítéltet figyelmeztetni kell arra, hogy a foglalkoztathatósági szakvéleményt a munkahely képviselőjének mutassa be, továbbá arra, hogy ha a kijelölt munkahelyen a felhívás szerinti határidőn belül vagy időpontban nem jelenik meg, akkor a pártfogó felügyelő a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását kezdeményezi.

A munkavégzés kezdő időpontjáról a pártfogó felügyelő értesíti a munkahelyet.

Ha a munkahely-kijelölés érdekében történő meghallgatáson az elítélt egészségi állapotával összefüggésben olyan adat merül fel, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján – a foglalkoztatási korlátozásokra és a kijelölhető munkahelyekre figyelemmel – megalapozottan arra lehet következtetni, hogy az elítélt ideiglenesen nem lesz foglalkoztatható, és egészségi állapotában a közeli jövőben változás nem várható, a pártfogó felügyelő jelentést készít és a pártfogó felügyelői szolgálat székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak javaslatot tesz a közérdekű munka félbeszakítására.

Ha munkahely kijelölés érdekében történő meghallgatáson az elítélt egészségi állapotával összefüggésben olyan adat merül fel, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján megalapozottan arra lehet következtetni, hogy az elítélt egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, ami a közérdekű munka végrehajtását nem teszi lehetővé, a pártfogó jelentést készít és a pártfogó felügyelői szolgálat székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak javaslatot tesz a közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének a megállapítására.[386]

1.3.2. Új munkahely kijelölése

Az elítélt lakóhelye, ennek hiányában vagy az elítélt kérelmére a tartózkodási helye szerint illetékes kormányhivatal pártfogó felügyelője hivatalból vagy az elítélt, illetve a munkahely kérelmére a közérdekű munka végrehajtására új munkahelyet jelöl ki, ha a közérdekű munka

  1. a kijelölt munkahelyen nem hajtható végre,

  2. végrehajtása a munkafegyelem biztosítása érdekébe vagy az elítélt személyi körülményeiben történt változás miatt más munkahelyen célszerű,

  3. azért nem teljesíthető, mert az elítélt jövedelmi viszonyai miatt nem képes fedezni a kijelölt munkahelyre történő utazás költségeit, és azokat a munkahely sem fizeti meg.

A pártfogó felügyelő új munkahelyet jelöl ki, ha erre a büntetés-végrehajtási bíró, illetve az ügyész felhívja.

Az új munkahely kijelöléséről szóló határozat ellen a kézhezvételtől számított nyolc napon belül az ügyész, az elítélt és védője a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezést jelenthet be. Az elítélt és védője az új munkahely kijelölése iránti kérelmet elutasító határozattal szemben is fellebbezéssel élhet. A fellebbezést az ügyben eljárt kormányhivatal pártfogó felügyelői szolgálatánál kell benyújtani. Ha az új munkahely kijelöléséről a pártfogó felügyelő meghallgatáson határoz, az elítélt a fellebbezésről nyomban nyilatkozatot tesz, amit jegyzőkönyvbe kell foglalni.

A pártfogó felügyelő a fellebbezést a rendelkezésre álló iratokkal a fellebbezési határidő leteltét követően haladéktalanul felterjeszti a székhelye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak.[387]

1.3.3. A közérdekű munka végrehajtásának ellenőrzése, az elítélt és a munkahely kötelezettségei

A közérdekű munka végrehajtását a pártfogó felügyelő ellenőrzi, ennek keretében rendszeresen vizsgálja, hogy az elítélt, illetve a munkahely a közérdekű munka végrehajtásával összefüggő kötelezettségeinek eleget tesz-e.

A pártfogó felügyelő a közérdekű munka végrehajtásának nyilvántartására nyilvántartó lapot és jelenléti ívet állít ki, amely tartalmazza

  1. az ügy számát,

  2. az elítélt természetes személyazonosító adatait, lakóhelyét, tartózkodási helyét és egyéb elérhetőségét,

  3. a munkahelyen történő megjelenésének időpontját,

  4. az egy munkanapon ledolgozott órák számát és munkanaponként az elítélt és a munkahely képviselőjének aláírását,

  5. az összesen ledolgozott órák számát.

A közérdekű munka végrehajtása során az elítélt köteles

  1. a kijelölt munkahelyen a munkaidő kezdetére munkaképes állapotban megjelenni, és a meghatározott munkaidőben munkát végezni, esetleges hiányzásait orvos által vagy más módon igazolni,

  2. a kijelölt munkát szakismerete, képessége és legjobb tudása szerint, fegyelmezetten, a kijelölt munkahely képviselőjének az utasításai, vagy ha a munka felügyeletét a pártfogó felügyelő vagy a pártfogó felügyelői asszisztens látja el, az ő utasítása szerint elvégezni,

  3. a munkavédelemmel, a tűzvédelemmel, a balesetvédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani,

  4. a kijelölt munkahelyen munkát végzőkkel együttműködni, és a munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy más egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi kárt ne idézzen elő,

  5. a közérdekű munka végrehajtása során az elítélt a pártfogó felügyelővel köteles együttműködni és számára a szükséges tájékoztatást megadni, a közérdekű munka végrehajtását elősegítő rendelkezéseit megtartani.

A közérdekű munka végrehajtása során a munkahely köteles

  1. az elítéltet és a kijelölésről szóló határozat szerinti közérdekű munkával, hetente legalább egy napon, napi legalább négy és legfeljebb tizenkét óra közötti tartamban foglalkoztatni,

  2. az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani,

  3. a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani,

  4. az elítéltet a munkavédelemmel, a balesetvédelemmel, a tűzvédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokról kioktatni,

  5. az elítéltnek a munkával összefüggésben okozott kárt megtéríteni,

  6. a pártfogó felügyelő által megküldött nyilvántartó lapot és jelenléti ívet vezetni,

  7. az elítéltről kért felvilágosítást a pártfogó felügyelőnek megadni,

  8. haladéktalanul értesíteni a pártfogó felügyelőt arról, ha

    • az elítélt a büntetése letöltését megkezdte,

    • az elítélt a közérdekű munka önkéntes végrehajtásának nem tesz eleget,

    • új munkahely kijelölése tűnik célszerűnek,

    • rendkívüli esemény következett be, így különösen, ha az elítéltet munkahelyi baleset érte,

    • az elítélt a meghatározott közérdekű munkát teljesítette.[388]

1.3.4. A közérdekű munka végrehajtásának félbeszakítása

A büntetés-végrehajtási bíró az elítélt vagy védője kérelmére fontos okból, különösen az elítélt családi körülményeire, egészségi állapotára tekintettel a közérdekű munka végrehajtását félbeszakíthatja. A félbeszakítás tartama évente a hatvan napot nem haladhatja meg.

A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka végrehajtását hivatalból vagy az elítélt kérelmére félbeszakítja, ha az elítélt

  1. a tizenkettedik hetet meghaladóan várandós, a gyermek egy éves koráig, feltéve, hogy gyermekét a saját háztartásában gondozza,

  2. gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült, annak hátralévő idejére, de legfeljebb egy évre,

  3. egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka végrehajtását ideiglenesen nem teszi lehetővé, vagy a foglalkoztathatósági szakvélemény alapján a foglalkoztatási korlátozások és a kijelölhető munkahelyekre figyelemmel az elítélt ideiglenesen nem foglalkoztatható, legfeljebb egy évre.

  4. A büntetés végrehajtását haladéktalanul folytatni kell, ha

    • a gyermek nem az elítélt gondozásában van,

    • a gyermekgondozási díj vagy a gyermekgondozási segély folyósítását egy év eltelte előtt megszüntetik,

    • az elítélt egészségi állapota a közérdekű munka elvégzését lehetővé teszi.

A félbeszakítás tartama a közérdekű munka tartamába nem számít bele. A félbeszakítás alatt az elévülés nyugszik.

1.3.5. A közérdekű munka végrehajthatóságának megszűnése

A közérdekű munka, illetve annak hátralévő része nem hajtható végre, ha az ítélet jogerőre emelkedése után az elítélt

  1. megszületett gyermekének gondozásáról egy éven át saját háztartásában gondoskodott,

  2. legalább egy évig gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült,

  3. egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka végrehajtását nem teszi lehetővé, vagy a megismételt foglalkoztathatósági vizsgálat szerint a közérdekű munka végzésére az elítélt nem alkalmas,

  4. a határozat jogerőre emelkedését követően öt évet vagy azt meghaladó időt töltött szabadságvesztésben vagy előzetes letartóztatásban.

1.3.6. A közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre

A pártfogó felügyelő jelentést készít, ha

  1. az elítélt a közérdekű munka elvégzését megtagadja,

  2. az elítélt a foglalkoztathatósági vizsgálaton nem jelent meg és távolmaradását nem igazolta,

  3. a munkahely értesítése alapján vagy az ellenőrzések során megállapítja, hogy az elítélt önhibájára visszavezethető okból

    • a közérdekű munka megkezdésére a megjelölt időpontban nem jelent meg,

    • a munkavégzési kötelezettségének az arra való felhívás ellenére nem tett eleget,

    • a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartást tanúsít.

A pártfogó felügyelő a jelentést – az azt alátámasztó bizonyítékok csatolásával – megküldi az ügyésznek,[389] és javaslatot tesz a közérdekű munka szabadságvesztésre való átváltoztatásának indítványozására.

Az ügyész szükség esetén meghallgatja a pártfogó felügyelőt és az elítéltet, illetve további bizonyítékok csatolására hívhatja fel a pártfogó felügyelőt.

Ha az átváltoztatás indítványozására az ügyész nem lát alapot, az ügyész, illetve ha a büntetés-végrehajtási bíró az ügyész indítványát elutasítja, a büntetés-végrehajtási bíró új munkahely kijelölésére hívja fel a kormányhivatal pártfogó felügyelői szolgálatát.

A közérdekű munka, illetve annak hátralévő része helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy négy óra közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.

A közérdekű munka szabadságvesztésre a munkahely kijelölését megelőzően is átváltoztatható, ha annak elmaradása az elítélt felróható magatartására vezethető vissza.

A közérdekű munkára ítélt és az őt foglalkoztató intézmény vagy gazdálkodó szervezet között a kártérítési felelősséggel, továbbá a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezett vitában a munkaügyi jogvitákat eldöntő bíróságok járnak el.

2. A pénzbüntetés végrehajtása

A pénzbüntetést a törvényszék gazdasági hivatala hajtja végre. A pénzbüntetés napi tételei számának a meghatározásakor figyelemmel kell lenni a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt anyagi előnyre is. A meg nem fizetett pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést úgy kell megállapítani, hogy egynapi tétel helyébe egynapi szabadságvesztés lép. Pénzbüntetés fiatalkorúakkal szemben akkor alkalmazható, ha a fiatalkorúnak önálló keresete, jövedelme, illetve vagyona van.

2.1. A végrehajtás szervezete, felhívás a pénzbüntetés megfizetésére és annak előkészítése

A bíróság határozata jogerőre emelkedésekor egységes értesítést állít ki a pénzbüntetésről. A bíróság ezt mellőzi, ha a pénzbüntetés végrehajtását felfüggesztette, vagy azt az előzetes fogva tartással teljes egészében lerovottnak nyilvánította.[390]

A bíróság kezelőirodája az egységes értesítéseket – gyűjtőjegyzékkel – a bíróság székhelye szerint illetékes Törvényszéki Gazdasági Hivatalnak (TGH) adja át, illetve küldi meg. A TGH az egységes értesítés alapján a pénzbüntetést előírja, majd felhívja az elítéltet, hogy a kimutatott összeget a felhívás kézbesítésétől számított 15 napon belül a TGH bevételi számlájára fizesse be. A felhíváshoz postai befizetési lapot csatol, amelyen az előírási tételszámot feltünteti.[391]

A Be. 592. §-a szerint, ha az elítélt valószínűsíti, hogy a pénzbüntetés azonnali vagy egy összegben való megfizetése magának vagy tartásra szoruló hozzátartozóinak a büntetés célján túlmenő jelentős anyagi nehézséget okozna és megalapozottan feltehető, hogy az elítélt a meghosszabbított határidőben fizetési kötelezettségének pontosan eleget tesz, részére a bíróság legfeljebb három hónapi halasztást adhat, illetőleg engedélyezheti a pénzbüntetésnek 3 éven belüli részletekben való megfizetését. Fontos okból egy alkalommal, legfeljebb további három hónappal meghosszabbítható a pénzbüntetés megfizetésére adott halasztás.

A részletfizetés havonta fizetendő olyan összegben engedélyezhető, amely osztható a pénzbüntetés esetén az ítéletben megállapított napi tétel összegével.

2.2. A pénzbüntetés végrehajtásának rendje

Ha az elítélt a pénzbüntetést a meghatározott időpontig nem fizette be, a gazdasági hivatal fiatalkorú esetén a behajtása iránt intézkedik, illetve ennek eredménytelensége, valamint a felnőtt korú elítélt esetén az első fokon eljárt bíróságot keresi meg a pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatása iránt.

Amennyiben a pénzbüntetést a helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése előtt kifizetik, a szabadságvesztés nem hajtható végre, ha pedig a szabadságvesztés végrehajtása alatt fizetik meg, a befizetés azonosítását követően az elítéltet nyomban szabadon kell bocsátani.[392] Halasztás és részletfizetés esetén is bármikor kifizetheti a pénzbüntetést, de nem kötelezhető arra, hogy a halasztás lejárta előtt, vagy a részlettől eltérő összeget fizessen. A szabadságvesztésre átváltoztatása után halasztás vagy részletfizetés nem engedélyezhető.

Joga van az elítéltnek a befizetett összeg egészben való visszatérítését kérni, ha azt a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés letöltésével lerótta. Az így leróttnak tekintendő összeget a TGH az elítélt részére visszafizeti.

Fiatalkorú esetében a pénzbüntetést behajthatatlansága esetén kell szabadságvesztésre átváltoztatni.

A pénzbüntetés átváltoztatása folytán a helyébe lépő szabadságvesztés nem azonos a szabadságvesztésre ítéléssel. Így annak végrehajtása sem függeszthető fel és abból az elítélt feltételes szabadságra sem bocsátható. Átváltoztatás esetén is a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés a pénzbüntetésre vonatkozó szabályok szerint következik be [Btk. 100. § (1) bek. a) pont], az ítélet jogerőre emelkedésével bekövetkező mentesülést az átváltoztatás nem érinti.

2.3. A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtása

A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés-büntetés végrehajtására – kivéve meghatározott esetet – a szabadságvesztés fogházfokozatának rendelkezései az irányadók azzal, hogy a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítélt

  1. a szabadságvesztésre ítéltekkel együtt elhelyezhető,

  2. havonta legalább két alkalommal fogadhat látogatót,

  3. kérelmére részt vehet a munkáltatásban.

A közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltő elítélt részére biztosítani kell, hogy – ha ezzel élni akar – a választójogát gyakorolhassa. Az elítélt a fogva tartás helyén, a választási eljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult szavazni, az elítélt személyazonosságát a fogva tartó büntetés-végrehajtási intézet nyilvántartása alapján kell megállapítani. A büntetés-végrehajtási intézet köteles elősegíteni az elítélt választójogának gyakorlását, szükség esetén az elítélt részére félbeszakítást kell engedélyezni, amelynek tartama legfeljebb három nap.

A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka fontos okból, így különösen az elkövető személyi és családi körülményeire, egészségi állapotára tekintettel a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést legfeljebb harminc napig terjedő időtartamra félbeszakíthatja.

Ha az elkövető kórházi gyógykezelése szükséges és az a büntetés-végrehajtás keretei között nem megoldható, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a gyógykezelés tartamára a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést félbeszakítja.

A félbeszakítás tartama a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés tartamába nem számít be. A félbeszakítás alatt a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés elévülése nyugszik.

3. A foglalkozástól, járművezetéstől eltiltás, a kitiltás, a kiutasítás és a sportrendezvények látogatásától való eltiltás végrehajtása

Sajátosságuk a bennük rejlő hátrány realizálásának időpontja. Az elítélt már az ítélet jogerőre emelkedésének napján elveszti azt a jogosultságot, amelyet a büntetés, a mellékbüntetés érint. Az, hogy az egyes büntetések milyen tilalmakat és milyen időtartamban tartalmaznak, a Büntető Törvénykönyvben megtalálhatók. Ezen túlmenően azonban az elítélt más állampolgári jogai is változnak, így különösen a közügyektől eltiltás miatt, amit külön jogszabályok tartalmaznak. A tilalom érvényesítéséről a végrehajtó szervnek kell gondoskodnia. Ha azonban az elítélt a részére kötelező tilalmat nem tartja be, az nem jelenti a jogfosztó büntetés lejáratának eltolódását, mert a beszámítás tilalmi esetei között a Bv. tvr. 70 §-a nem jelöli meg azt az esetet, amikor az elítélt gyakorolja a számára tiltott jogot. Éppen ezért döntő jelentőségű ezen büntetések hatályosulása, amelynek érvényt szerezni a rendőrség kötelessége.[393]

A büntetések végrehajtásában közreműködő szervek: a bíróságok, a bírósági bv. csoportok, a törvényszéki gazdasági hivatalok, a bírósági végrehajtók, a rendőri szervek; egyéb állami intézmények, társadalmi szervezetek, egyesületek; katonai mellékbüntetések tekintetében az illetékes miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője, a megfelelő személyügyi hatáskörrel rendelkező parancsnok. A közügyektől, foglalkozástól, járművezetéstől eltiltás, a kitiltás és a kiutasítás végrehajtása a rendőrség feladata.

Törvényességi szempont, de a jogfosztó büntetésre ítélt egyéni érdeke is, hogy a büntetés tartalmát képező tilalmak a törvényes időtartamon keresztül érvényesüljenek. A tartam számításánál a Btk. 53. § (2) bekezdése, a Bv. tvr. 5. és 70. §-a irányadó. A közügyektől, foglalkozástól, járművezetéstől eltiltás és a kitiltás büntetés lejárati napja csak akkor határozható meg, ha figyelembe vesszük a kezdőnapját, a büntetésbe beszámítható és be nem számítható időtartamokat. Be kell számítani az ítélet jogerőre emelkedése és a szabadságvesztés megkezdése között eltelt időt, a szabadságvesztés félbeszakításának tartamát, valamint a feltételes szabadságon töltött időt, ha a bíróság azt nem szüntette meg. Nem számít be e büntetések tartamába az az idő, amely alatt az elítélt kivonta magát a szabadságvesztés végrehajtása alól.[394] Nem számít be továbbá az az idő sem, amely alatt az elítélt szabadságvesztést töltött – ideértve a más ügyben kiszabott, valamint a közérdekű munka vagy pénzbüntetés átváltoztatása folytán végrehajtott büntetést is – továbbá más ügyben fogva tartásban töltött idő, ha abban az elítéltet jogerős büntetéssel sújtották. A szabálysértés átváltoztatása folytán alkalmazott elzárás beszámítását sem a Btk., sem a Bv. tvr. nem zárja ki. A jogszabály foglalkozástól eltiltás esetén a szakképzettséget igénylő foglalkozás újbóli gyakorlását a foglalkozáshoz szükséges jártasság, alkalmasság igazolásától teheti függővé. Az elítélt a foglalkozás gyakorlását mindaddig nem teheti meg, amíg a foglalkozáshoz szükséges jártasságát, alkalmasságát a jogszabályban előírt módon nem igazolja. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a végleges hatályú eltiltás alóli mentesítés esetén az alkalmasság igazolásának módjára (2012. évi CCXXIII. törvény 73. §). „A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az elítélt vezetői engedélyét a bűncselekménnyel összefüggésben visszavonták.”[395]

A beszámítható és be nem számítható időtartamok ismeretében a mellékbüntetés tartama számításának képlete: kezdő nap + bíróság által kiszabott tartam – a beszámítható idő + a be nem számítható idő. Így kapjuk meg a lejárati időt.

A jogfosztó büntetések közül azt kell végrehajtani, amelyik az elítéltre hátrányosabb.

A közügyektől eltiltás nem foglalható összbüntetésbe. Több közügyektől eltiltás mellékbüntetés közül azt kell végrehajtani, amelyik a leghosszabb tartamú.

A büntetések végrehajtási rendjéhez tartozó folyamat azzal indul, hogy a jogerős ítéletről a bírósági tanács elnöke által kiállított különjelzésű (I., II., III.) értesítés a bv. csoporton keresztül eljut a végrehajtó szervekhez. Az I. jelzésű értesítést a bv. csoport előadója haladéktalanul megküldi az elítélt állandó lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságnak, hogy nyomban az ítélet jogerőre emelkedése után tudomást szerezzen a büntetésről. A II. jelzésű értesítést a bv. csoporttól a bv. intézet akkor kapja meg, amikor a bv. csoport a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó értesítés megküldésével a szabadságvesztés-büntetés megkezdése érdekében intézkedik.[396] Az elítélt szabadulása alkalmával a bv. intézet kitölti a II. jelzésű értesítés megfelelő rovatait és az így kitöltött értesítést még a szabadítás napján megküldi a 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 95. § (2) bekezdésében büntetésenként külön-külön felsorolt szerveknek, így például az elítélt lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságnak. A kiutasításról az értesítést az idegenrendészeti hatóságnak küldi meg a bíróság a 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 99. § (2) bekezdése szerint. Ha járművezetéstől eltiltást alkalmazott, akkor az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes körzetközponti feladatokat ellátó települési önkormányzat jegyzőjének.

Kitiltás esetén a bv. csoport előadója a bíróságtól kapott értesítésen feljegyzi a szabadságvesztés megkezdésének előre látható idejét, illetve azt, hogy az elítélt már tölti szabadságvesztés-büntetését. Ezzel jelzi a rendőrkapitányság számára a Bv. tvr. 74. § (2) bekezdése szerinti 8 napos határidő kezdetét. Ha a tiltás nagyobb közigazgatási területre – megye vagy több megye – szól, a rendőrkapitányság a szükséges példányban állítja ki a figyelőlapot és azt megküldi a kitiltással érintett rendőrkapitányságoknak.

Olyan kettős állampolgárságú személyt, aki magyar állampolgár is, kiutasítani nem lehet.

Nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, a Magyarország területéről ki kell utasítani.

A kiutasítás végleges hatályú, vagy határozott ideig tart.

Az országból egyszer kiutasított külföldi a kiutasítás tartama alatt csak külön engedéllyel térhet vissza.

A Btk. 61. § (5) bekezdése rendelkezik arról, hogy a bíróság a végleges hatályú kiutasítás alól a kiutasítottat kérelmére mentesítheti. A mentesítés előfeltétele, hogy a kiutasított arra érdemes legyen és kiutasítása óta tíz év elteljen.[397]

A katonával szemben alkalmazott mellékbüntetésekről a bíróság külön állít ki értesítést és azt az állományilletékes parancsnoknak küldi meg.[398]

A büntetések közül csak a kitiltás végrehajtása szakítható meg. „A rendőrség fontos okból a kitiltás végrehajtását félbeszakíthatja, illetőleg engedélyezheti, hogy az elítélt rövid tartamra visszatérjen olyan helységbe, ahonnan kitiltották.” [399] A kérelem tárgyában az állandó lakhely szerinti rendőrkapitányság határoz, a félbeszakítás tartama hat nap, ami a mellékbüntetés tartamába beszámít.

A Btk. és a Bv. tvr. rendelkezése között a kiutasítással kapcsolatban ellentmondás tapasztalható. A kiutasított a feltételes szabadságból nem zárható ki, ugyanakkor a Bv. tvr. alapján viszont büntetésének kitöltésekor kell a kiutasítást végrehajtani. A gyakorlat ezt úgy oldotta meg, hogy már a feltételes szabadságát is külföldön tölti az elítélt. A kérdés felveti a szabályozás szükségességét a tekintetben is, hogy a külföldi esetében milyen mértékben alkalmazható a szabadságvesztés végrehajtása során az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával járó eltávozás, továbbá a kimaradás, a rövid tartamú eltávozás jutalom. Kiutasított esetében való alkalmazását nem tiltja a hatályos törvény. Felvetődik a kérdés, ez mennyire van összhangban úgy a kiutasítás, mint az eltávozások alkalmazásának céljával. Ha egyszer valakinek „az országban tartózkodása nem kívánatos”[400] és kiutasították, az büntetés-végrehajtási jogi kedvezményként, jutalomként tartózkodhat-e tovább az országban bv. intézeti területen kívül. Másik oldalról viszont alapelv, hogy a nem magyar állampolgár elítélt sem hozható hátrányosabb helyzetbe magyar állampolgár elítéltnél.

A jogok megvonásával és a tilalmak érvényesítésével kapcsolatban megjegyezhető, hogyha a foglalkozástól eltiltott folytatja foglalkozását, és a munkáltató nem veszi figyelembe a foglalkozástól eltiltást, szabálysértés alkalmazására van lehetőség. „A foglalkozástól, illetőleg a járművezetéstől végleges eltiltás alóli mentesítést az elítélt az alapügyben első fokon eljárt bíróságnál kérheti. A bíróság a kérelem elbírálása előtt beszerzi az ügyész nyilatkozatát. Ha a mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja”[401]

A büntetésre ítélt személyekről az illetékes rendőrkapitányság és a körzeti megbízott is vezet nyilvántartást, a tartam változását figyelemmel kíséri és vezeti. Az ellenőrzés az adott büntetés tartalmát képező jogkorlátozás érvényesülésére terjedhet csak ki.

A katonai mellékbüntetések közül a rendfokozatban visszavetés,[402] a várakozási idő meghosszabbítása[403] a bíróság által megszabott tartamig tart, a lefokozott viszont csak az általános szabályok szerint nyerheti vissza rendfokozatát.

A 2012. évi CCXXIII. törvény 74. §-a kiegészítette a Bv. tvr.-t egy 76. §-sal. Ennek értelmében a sportrendezvények látogatottságától való eltiltás végrehajtását – a bíróság értesítése alapján – a sportrendészeti nyilvántartás alapján a rendőrség ellenőrzi. Az elítélt köteles az eltiltás tartama alatt a bíróság által meghatározott sportrendezvények, sportlétesítmények helyszínétől távol maradni.



[381] Kövér Á.: Az angol büntetőpolitika törekvései a börtönnépesség csökkentésére. Magyar Jog, 1991/9. szám

[382] Kerezsi K. – Dér M.: Az alternatív szankciók költségösszefüggései. Magyar Jog, 1998/5. szám

[383] BH 1994/9. BK 465. határozat

[384] Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának MK 156 számú Állásfoglalása – BH 1993/8.

[385] Bv. tvr. 60–61. §

[386] Bv. tvr. 62–65. §

[387] Bv. tvr. 66. § (1)–(4) bekezdés

[388] Vö. Bv. tvr. 67. §

[389] Vö. 17/2003. (VI. 24.) IM számú rendelet 18. §

[390] Bv. tvr. 69. § (3) bekezdés; 9/2000. (IV. 9.) IM számú rendelet 73. § (1) bekezdés

[391] 9/2000. (IV. 9.) IM számú rendelet 75. § (3) bekezdés

[392] Bv. tvr. 69. § (2) bekezdés

[393] 1994. évi XXXIV. törvény 1. § (2) bekezdés i) pont; Bv. tvr. 70. § (3) bekezdés

[394] Btk. 55. § (2) bekezdés; új Btk. 53. § (3) bekezdés

[395] Bv. tvr. 73. § (1) bekezdés

[396] 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 94–104. §

[397] Btk. 61. § (5) bekezdés; új Btk. 60. § (5) bekezdés

[398] 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 155. § (2) bekezdés

[399] Bv. tvr. 74. § (3) bekezdés

[400] Btk. 61. §; új Btk. 59. § (1) bekezdés

[401] Be. 565. § (1)–(2) bekezdés

[402] Btk. 133. §; új Btk. 139. §

[403] Btk. 134. §; új Btk. 140. §