Ugrás a tartalomhoz

A magyar büntetés-végrehajtási jog

Vókó György, Dialóg Campus Kiadó - Nordex Kft. (2014)

Dialóg Campus Kiadó - Nordex Kft.

IX. fejezet: A személyes szabadságot érintő büntetőeljárás-jogi intézkedések végrehajtása

IX. fejezet: A személyes szabadságot érintő büntetőeljárás-jogi intézkedések végrehajtása

A személyes szabadságot érintő intézkedéseket – eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi intézkedésekről lévén szó – egyrészt a Be., másrészt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény és a Bv. tvr. tartalmazza. Közülük a legsúlyosabban érintik a személyes szabadságot:

  • az őrizetbe vétel,[481]

  • az előzetes letartóztatás,[482]

  • az ideiglenes kényszergyógykezelés,[483]

  • és mint szakértő eljárása során közreműködési kötelezettség: az elmeállapot megfigyelése.[484]

Az egyéb személyi szabadságot érintő intézkedések közül a lakhelyelhagyási tilalom,[485] és a házi őrizet a terhelt személyi szabadságának csupán egyfajta korlátozását és nem teljes elvonását jelenti a büntetőeljárás érdekében. A távoltartás a terhelt szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megváltoztatásához való jogát korlátozza.[486]

Az elővezetés[487] az idézéssel szembeni mulasztás eseteiben a terhelttel és a tanúval szemben alkalmazható jogkövetkezmény, eljárási kötelességszegés miatt igénybe vehető eljárási szankció, amely a személyi szabadságot átmenetileg korlátozza.

A rendőrség az előállítással a személyi szabadságot csak a szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja. Ha az előállítás célja még nem valósult meg, indokolt esetben ezt az időtartamot a rendőri szerv vezetője egy alkalommal négy órával meghosszabbíthatja. Az előállítás időtartamát a rendőri intézkedés kezdetétől kell számítani.

Ha a határozatban elrendelt elővezetés másként nem teljesíthető, az elővezetett személyt a rendőrségen a szükséges ideig – legfeljebb 12 óra időtartamra – vissza lehet tartani. A Be. 162. § (4) bekezdése szerint „az elővezetést általában a napnak a hatodik és huszonnegyedik órája között kell végrehajtani”.

1. Az őrizetbe vétel foganatosítása

a) A Be. 126. § (1) bekezdése szerint az őrizetbe vétel a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonása. Az őrizetbe vétel elrendelésére – e törvényhely alapján – kizárólag szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja – különösen tettenérés – esetén kerülhet sor, amennyiben valószínűsíthető a terhelt előzetes letartóztatása. Az őrizet ilyenkor legfeljebb 72 óráig tarthat, ennek elteltével a terheltet – ha a bíróság az előzetes letartóztatását nem rendelte el – szabadon kell bocsátani. Szabadon kell bocsátani a terheltet akkor is, ha a bíróság az őrizet tartama alatt nem rendelte el az előzetes letartóztatását. Ezen kívül létezik még a tárgyalási őrizet is [Be. 281. § (6) bekezdése]. Az őrizetbe vétel elrendeléséről és megszüntetéséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság határoz. A tárgyaláson történt büntetőeljárás alapjául szolgáló rendzavarás esetében a bíróság elrendelheti a rendzavaró őrizetbe vételét, amely szintén 72 óráig tarthat.

b) Ugyancsak az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a különleges eljárás során a tárgyalás vagy az ülés megtartása végett az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben elfogatóparancsot bocsátottak ki. A Be. 555. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel ugyanis a terhelt megtalálása esetén őrizetbe vehető, az őrizet a tárgyalás, illetve az ülés befejezéséig – legfeljebb 6 napig – tarthat.

c) Végül külön kell említést tenni a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 19. § (1) bekezdéséről, amely szerint, ha a kiadni kért személy ismeretlen helyen tartózkodik, a Fővárosi Törvényszék elrendeli a kiadni kért személy felkutatását és amennyiben ez az intézkedés sikerre vezet, a rendőrség őrizetbe veszi és a Fővárosi Törvényszék elé állítja. A kiadatási őrizet legfeljebb 72 óráig tarthat.

A büntetőügyben elrendelt őrizet tekintetében a Be. előírja, hogy az őrizetbe vétel elrendeléséről és a fogva tartás helyéről 24 órán belül értesíteni kell a terhelt által megnevezett hozzátartozót. Ennek hiányában a terhelt által megjelölt más személy is értesíthető, a katona őrizetbe vételéről pedig az elöljáróját is értesíteni kell.

Nem a büntetőeljárás keretében alkalmazható őrizet a közbiztonsági őrizet. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 38. § (1) bekezdése szerint a rendőrség az előállított személyt 24 óra időtartamra – melybe az előállítás ideje is beszámít – jogosult közbiztonsági őrizetbe venni. A rendőrség azt a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet, illetve a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátottat, akit pártfogó felügyelet alá helyeztek, 72 óra időtartamra veheti őrizetbe, ha a pártfogolt a hatóság elől elrejtőzött vagy elrejtőzésétől alaposan tartani kell.

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendről szóló 2012. évi II. törvény 73. § tartalmaz előírásokat a szabálysértési őrizetre. A rendőrség elzárással is sújtható szabálysértés esetén – ha tettenérésre kerül sor – az eljárás alá vont személyt gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából őrizetbe veheti. A szabálysértési őrizet a bíróság érdemi határozatának meghozataláig, de legfeljebb 72 óráig tart. Az eljárás alá vont személyt azonnal szabadon kell bocsátani, amennyiben a szabálysértési őrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le vagy nem szabott ki elzárást. Ha az elzárást kiszabó határozat nem emelkedett jogerőre és alappal lehet arra következtetni, hogy az eljárás alá vont személy szabadlábon újabb elzárással is sújtható szabálysértést követne el, a bíróság a szabálysértési őrizet tartamát a másodfokú határozat meghozataláig indokolt határozattal meghosszabbíthatja. A szabálysértési őrizet ez esetben a másodfokú bíróság határozatának meghozataláig, illetve a nem jogerősen kiszabott elzárás tartamáig, legfeljebb azonban a meghosszabbítástól számított 10 napig tarthat.

Ugyancsak a büntetőeljáráson kívüli kényszerintézkedés a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 54. §-a szerinti őrizet. A törvény az őrizetnek két fajtáját különbözteti meg, nevezetesen az idegenrendészeti és visszautasítást előkészítő őrizetet.

A bűnügyi, a közbiztonsági, és a szabálysértési őrizet rendőrségi fogdában kerül végrehajtásra.

A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet hatálya tehát egyaránt kiterjed a bűnügyi, a közbiztonsági és a szabálysértési őrizetre is.

A fogvatartott jogait általánosságban a rendelet 2. § (1) bekezdése határozza meg.

A jogszabály rendelkezése szerint a bűnügyi őrizetes

  • büntetőeljárási jogait gyakorolhatja,

  • a fogva tartás alapjául szolgáló ügyben eljáró jogi képviselőjével (védőjével) kapcsolatot tarthat,

  • letéti pénzét indokolt személyes szükségleteinek kielégítésére fordíthatja,

  • hozzátartozójával és az ügyész, illetve a vádirat benyújtása után a bíróság jóváhagyásával – más személyekkel levelezhet,

  • a fogva tartás időtartamára tekintettel legalább havonta egy alkalommal fogadhat látogatót, és legalább havonta egy alkalommal kaphat csomagot,

  • jogosult vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására,

  • jogosult anyagi és egészségügyi ellátásra, pihenésre, térítés nélkül gyógyszerjuttatásra,

  • saját ruháját viselheti, amiből egy váltásra valót – az évszaknak megfelelő felsőruházatból és lábbeliből – folyamatosan magánál tarthat,

  • kérelmet, panaszt terjeszthet elő,

  • kártérítésre tarthat igényt.

A közbiztonsági őrizetest a jogosultságok többsége ugyancsak megilleti, a fogva tartás rövid időtartamára figyelemmel azonban a közbiztonsági őrizetes nem jogosult

  • letéti pénzének felhasználására,

  • levelezésre,

  • látogató fogadására, illetve nem kaphat csomagot.

A fogvatartotti jogok gyakorlása nem lehet ellentétes a fogda rendjével és nem veszélyeztetheti a fogvatartottal szemben folyamatban lévő eljárást.

Valamennyi fogvatartottra vonatkozó szabály, hogy a fogdába történő befogadásakor jogosult anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven írásban, ha indokolt szóban megismerni jogait és kötelességeit, azok gyakorlásának módját, a fogda napirendjét, a panasz és a kérelem előterjesztésének módját, a fegyelmi vétségeket, a kiszabható fegyelmi fenyítéseket, azok időtartamát, a jogorvoslat lehetőségeit. A fogvatartott részére befogadáskor át kell adni a jogait és kötelezettségeit tartalmazó, valamint a vele szemben alkalmazható kényszerítő eszközökről szóló írásos tájékoztatót. A szóbeli tájékoztatás megtörténtéről és megértéséről, valamint az írásos tájékoztató átvételéről a fogvatartottat írásban nyilatkoztatni kell. A fogvatartott jogosult a rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő elhelyezésre. A rendelet 14. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a zárkákban fogvatartottként legalább 10 m3 légteret és lehetőleg 4 m2 mozgásteret kell biztosítani.

A látogató fogadására egyébként előzetes egyeztetés szerinti időpontban a rendőrség épületében ellenőrzés és felügyelet mellett legalább havonta egy alkalommal kerülhet sor, legkevesebb harminc perc időtartamban.

A látogató a látogatás során nem tarthat magánál távbeszélőt, kép- és hangrögzítő eszközt, az emberi élet kioltására, illetve testi sérülés okozására alkalmas eszközt. Ezen korlátozó rendelkezés érvényre juttatása érdekében a látogató ruházata és csomagja ellenőrizhető. A látogató fogadására egyébként a fogvatartott nem kötelezhető. A fogvatartott látogatásából ki kell zárni azt a személyt, akivel szemben a fogvatartottal azonos ügyben folyik büntetőeljárás, valamint azt, akivel a kapcsolattartás a fogvatartottal szemben folyamatban lévő büntetőeljárás eredményességét veszélyeztetné. A kizárás kimondására a fogva tartás alapjául szolgáló eljárást folytató szerv vezetője, illetve az ügyész, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság jogosult. A bűnügyi őrizetes védője a rendőrségi fogdában fogva tartott védencével való érintkezése során hangrögzítő eszközt magánál tarthat, a védelem ellátása körében az általa készített hangfelvételt a fogdából ellenőrzés nélkül viheti ki.

A fogvatartott által írt, illetve a részére érkezett levelet legkésőbb a második munkanapon továbbítani, illetve kézbesíteni kell. A fogvatartott részére érkezett levelet utána kell küldeni, amennyiben időközben más rendőrségi fogdába, javítóintézetbe, vagy büntetés-végrehajtási intézetbe szállították, avagy ha a szabadításra került sor és a tartózkodási helye ismert. Ha az időközben szabadított fogvatartott tartózkodási helye ismeretlen, a részére érkezett levelet a kézbesítőnek vissza kell adni. A fogvatartott levelezése ellenőrizhető, melynek célja a szökés, a bizonyítási eszközök megváltoztatásának vagy megsemmisítésének a megakadályozása, újabb bűncselekmény, illetve a biztonságot sértő vagy veszélyeztető egyéb cselekmények elkövetésének a megelőzése, a fogda rendjének, az őrzés, illetőleg a fogva tartás biztonságának a fenntartása. Az ellenőrzésre szúrópróbaszerűen vagy rendszeresen kerülhet sor. Az ellenőrzést a fogva tartásért felelős szerv képviselője végzi, indokolt esetben a fogva tartás alapjául szolgáló eljárást folytató szerv képviselőjének a bevonásával. Az ellenőrzésről egyébként a fogvatartottat tájékoztatni kell. Az ellenőrzés kiterjedhet a levél felbontására, a levélben foglalt adatok, információk megismerésére. Az ellenőrzésnél technikai eszköz és különlegesen kiképzett kutya is igénybe vehető. A fogvatartottnak a hatóságokkal, a nemzetközi szervezetekkel és a védőjével, továbbá nem magyar állampolgár fogvatartott hazájának Magyarországra akkreditált diplomáciai, konzuli képviselőjével, valamint az egyház (felekezet) képviselőjével és a fiatalkorú fogvatartott kirendelt pártfogójával való levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Amennyiben alapos indok merül fel arra, hogy a fogvatartott részére érkező levél nem a borítékon megjelölt feladótól származik, a levelet a fogvatartott jelenlétében – jegyzőkönyv felvétele mellett – fel kell bontani. Az ellenőrzés kizárólag a feladó azonosítására szolgál. A levelezés ellenőrzése szempontjából nemzetközi szervezetnek azok a szervezetek minősülnek, amelyek tevékenysége az emberi jogok érvényesülésének a vizsgálatára terjed ki. Ha a tartalmilag ellenőrzött levélről megállapítást nyer, hogy a fogda, illetve a fogva tartás biztonságát veszélyeztető vagy bűncselekmény elkövetésére utaló adatot, információt vagy tárgyat tartalmaz, a levél nem továbbítható, illetőleg az a fogvatartottnak nem kézbesíthető. A levél továbbításának vagy kézbesítésének a megtagadását egyébként a fogvatartottal közölni kell, a levelet pedig, kivéve ha fegyelmi, büntető- vagy szabálysértési eljárás indítása szükséges, vissza kell adni, illetve a feladónak vissza kell küldeni.

A fogvatartott távbeszélő használatára a fogva tartást végrehajtó szerv lehetőségei szerint jogosult. A távbeszélő ellenőrzés mellett használható, az ellenőrzés tényéről a fogvatartottat tájékoztatni kell. A fogvatartott a távbeszélőt a védőjével, a hazája Magyarországon akkreditált diplomáciai, konzuli képviselőjével és a fogva tartás alapjául szolgáló eljárást folytató szerv képviselője által meghatározott személyekkel történő kapcsolattartásra veheti igénybe. A beszélgetés csak a fogva tartást végrehajtó szerv által biztosított, a beszélgetés ellenőrzését technikailag lehetővé tevő készüléken, a fogvatartott költségén és – a védővel, a fogva tartás alapjául szolgáló ügyben eljáró jogi képviselővel, a nemzetközi szervezetek tagjaival és a magyar jogszabályok által az emberi, állampolgári jogok védelmére feljogosított szervezet tagjaival folytatott beszélgetések kivételével – a fogva tartást végrehajtó szerv hivatali idejében, a fogda napirendjében meghatározott időben, ellenőrzés mellett történhet. A védővel, a nemzetközi szervezetek tagjaival, és az állampolgári jogok védelmére hivatott szervezetek tagjaival folytatott beszélgetések tehát nem ellenőrizhetők.

A fogvatartott legalább havonta egy alkalommal kaphat csomagot. A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 7. § (1) bekezdése szerint azonban erre egy naptári héten belül legfeljebb két alkalommal, egy munkanapon és egy munkaszüneti vagy pihenőnapon kerülhet sor. A csomagban továbbítható a fogvatartott részére

  • olyan három kilogrammot meg nem haladó súlyú, szobahőmérsékleten nem romlandó, kereskedelemben forgalmazott, alkoholt vagy egyéb kábító hatású szert nem tartalmazó élelmiszer, amelynek csomagolása személyi sérülés okozására nem alkalmas;

  • ruházati cikk és egyéb olyan tárgy, amelyet a fogvatartott e rendelet melléklete szerint magánál tarthat.

A fogvatartott részére a letéti pénzéből történő és a személyi szükségleteinek kielégítését szolgáló vásárlásra naptári hónaponként legalább két alkalommal kell lehetőséget biztosítani. Az egy naptári hónapban a személyi szükségleteinek kielégítését szolgáló vásárlásra fordítható összeg azonban nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző év első napján érvényes minimálbér egyharmadának megfelelő összeget. A fogvatartott a fogva tartásért felelős engedélyével az előbbiekben említett összegen felül megvásárolhatja azokat a tárgyakat, amelyeket a birtokában tarthat, valamint ruházatát az évszaknak megfelelően kiegészítheti.

A fogvatartott köteles

  • a fogda rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni,

  • a fogda helyiségeinek tisztántartásában és a fogvatartottak ellátásában díjazás nélkül közreműködni,

  • a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek magát alávetni,

  • ruházatának átvizsgálását és a birtokában nem tartható tárgyak elvételét tűrni,

  • az okozott kárt megtéríteni.

A fogda helyiségeinek tisztántartásában és a fogvatartottak ellátásában való közreműködés azonban nem történhet a takarodótól az ébresztőig terjedő időben és annak tartama nem haladhatja meg a napi négy, illetve a havi huszonnégy órát. A közreműködési kötelezettség teljesítésének az idejére a fogvatartottat el kell látni munkaruhával, és szakmai, munkavédelmi oktatásban kell részesíteni. Az élelmiszer előkészítésében csak olyan fogvatartott vehet részt, aki alkalmassági véleménnyel is rendelkezik.

A jogszabályban meghatározott esetekben a fogvatartott a döntés ellen keresettel fordulhat a bírósághoz és a jogorvoslati lehetőségek mellett, közvetlenül fordulhat a büntetés-végrehajtási felügyeleti ügyészhez, kérheti az ügyész általi meghallgatását. A fogvatartott ugyancsak közvetlenül fordulhat az alapvető jogok biztosához, az adatvédelmi biztoshoz, valamint a külön jogszabályban meghatározott nemzetközi szervezetekhez. A fogvatartott jogorvoslati jogának az érvényesüléséről egyébként a fogda parancsnoka, illetve a fogva tartásért felelős köteles gondoskodni. A jogorvoslati jog érvényesítésével kapcsolatos iratokat a címzettnek haladéktalanul továbbítani kell. A panaszokat, kérelmeket, bejelentéseket és a döntéseket a fogdaszolgálat köteles nyilvántartani.

Az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet végrehajtásának szabályait a 27/2007. (V. 31.) IRM rendelet tartalmazza. Az EGT-állampolgárral vagy családtagjával, illetve harmadik országbeli állampolgárral szemben idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet végrehajtásának helye az azt elrendelő idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes, a rendőrség által fenntartott őrzött szállás.

A külföldi a fogdába, illetve az intézetbe kizárólag az őrizetet elrendelő határozat alapján fogadható be, ennek hiányában a befogadást meg kell tagadni. A befogadott őrizetes a közösségben csak előzetes orvosi vizsgálat után, az orvos írásbeli egyetértése alapján helyezhető el. A közösségben nem helyezhető el az őrizetes, ha fertőző beteg vagy kórokozó-hordozó. Az orvosi vizsgálatnak egyébként ki kell terjednie a külsérelmi nyomok megállapítására, és rögzíteni kell azt is, hogy az őrizetesen külsérelmi nyomok nem találhatók. Külsérelmi nyomok észlelésekor az őrizetest nyilatkoztatni kell a keletkezésük okáról és körülményeiről, e nyilatkozatot jegyzőkönyvbe kell rögzíteni, amit két tanú jelenlétében kell felvenni. A látleletet és a jegyzőkönyvet el kell küldeni a büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeletét ellátó ügyésznek. A 18. életévét be nem töltött külföldit hozzátartozójával együtt és más felnőttektől elkülönítve kell elhelyezni. A család egységének fenntartását – lehetőség szerint – a különleges bánásmódot igénylő személy elkülönített elhelyezése során is biztosítani kell. Az őrzött szállásra befogadás során elsődlegesen a kiskorú érdekeinek szem előtt tartásával kell eljárni. A befogadáskor az őrizetest jogairól és kötelezettségeiről anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven írásban – a tájékoztató átadásával –, illetve szóban is tájékoztatni kell. Az elhelyezéskor az őrizetes számára ki kell jelölni a lakóhelyiséget, a külön fekvőhelyet, valamint a birtokában tartható tárgyak elhelyezésére szolgáló eszközt. Az őrizetes biztonsági felügyelete mellett, de ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot

  • meghatalmazott jogi képviselőjével, illetve a részére kirendelt ügygondnokkal,

  • jogi segítővel,

  • olyan társadalmi szervezet vagy alapítvány képviselőjével, amelynek alapszabályában vagy alapító okiratában a szervezet céljai között az emberi jogok védelme szerepel,

  • a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód megelőzésére alakult európa tanácsi bizottság, az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európa Tanács emberi jogok védelmére feljogosított szervezetei e célból kiküldött tagjával,

  • a magyar jogszabályok által az emberi jogok védelmére feljogosított szervezet, illetőleg a fogva tartás ellenőrzésére jogosult hatóság tagjával,

  • hazája Magyarországon akkreditált diplomáciai képviselőjével, konzuli tisztségviselőjével, ennek hiányában olyan állam képviselőjével, amely érdekei képviseletét ellátja,

  • egyháza (felekezete) képviselőjével vallásgyakorlás céljából.

Távbeszélőn történő kapcsolattartásra az őrzött szállás, fogda, illetőleg az intézet által biztosított készüléken, az őrizetes költségén van lehetőség. Az őrizetes levelezésre is jogosult, annak gyakorisága szintén nem korlátozható. Az őrizetes csomagot kaphat, illetve küldhet, a csomagküldés nem korlátozott, míg hetente két alkalommal jogosult csomag fogadására.

2. Az előzetes letartóztatás végrehajtása

A Be. 129. § (1)-a alapján: „Az előzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.

(2) A terhelt előzetes letartóztatásának szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban és akkor van helye, ha

  1. megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult,

  2. szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető; hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképpen nem biztosítható,

  3. megalapozottan feltehető; hogy szabadlábon hagyása esetén különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást,

  4. megalapozottan feltehető; hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.”

Az előzetes letartóztatást bv. intézetben kell végrehajtani. Ha a nyomozási cselekmények indokolttá teszik, az ügyész akként rendelkezhet, hogy az előzetes letartóztatás legfeljebb 30 napi időtartamban rendőrségi fogdában is végrehajtható. Ezt az időtartamot követően a gyanúsított rendőrségi fogdán elhelyezéséről – további harminc napi időtartamra – az ügyész indítványára a bíróság határoz. A rendőrségi fogdára elhelyezés tárgyában hozott határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye. Ha a bíróság úgy rendelkezik, a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben kötelező végrehajtani. Az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú – kivételesen – legfeljebb öt napra, ideiglenesen akkor is elhelyezhető a bv. intézetben vagy rendőrségi fogdában, ha az előzetes letartóztatást javítóintézetben hajtják végre. Ennek tartamáról a bíróság határoz. A bíróságnak az előzetes letartóztatásról a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig a fiatalkorú – 24 órát meg nem haladó tartamban – az ügyész rendelkezése folytán is elhelyezhető bv. intézetben vagy rendőrségi fogdában. Erről az ügyész a bíróságot értesíti.

A rendőrségi fogdába csak szabályosan kiállított, a fogva tartásért felelős által aláírt rendelvény alapján lehet befogadni.

A bv. intézet feladatai az előzetesen letartóztatott befogadása esetén lényegében ugyanazok, mint a jogerősen elítélt befogadásánál. A befogadásról 5 napon belül értesíti az előzetes letartóztatást elrendelő elsőfokú bíróságot; az előzetesen letartóztatott lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot; a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát; az előzetesen letartóztatott lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot, ha az előzetesen letartóztatottat más ügyben közérdekű munkára ítélték vagy pártfogó felügyelet alatt áll; katona [Btk. 122. § (1) bek.] esetén az állományilletékes parancsnokot is; fiatalkorú esetén a lakóhely szerint illetékes gyámhatóságot, törvényes képviselőt, gyámság esetén a gyámot; átmeneti vagy tartós nevelésbe vett fiatalkorú esetén az illetékes területi gyermekvédelmi szakszolgálatot is.

Az előzetes letartóztatás bv. intézetben történő foganatosítása rendjének tartalmi elemei hasonlóak a szabadságvesztés végrehajtása rendjének elemeivel, ezért csak az előzetes letartóztatás végrehajtása rendjének sajátosságait célszerű ehelyütt kiemelni, a Bv. tvr. 116. § (1)–(4) bekezdése szerint.

„Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig az ügyész, ezt követően a bíróság rendelkezése alapján és annak megfelelően kell végrehajtani. Ha a bíróság úgy rendelkezik, a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani.

A fogva tartó intézmény vezetője értesíti az ügyészt, ha az előzetes letartóztatás végrehajtási helyének megváltoztatása indokolt.

Az előzetesen letartóztatott az ügyész vagy a bíróság rendelkezése alapján bocsátható szabadon.”

A rendelkezési jogkör kizárólagos eseteit a Bv. Szabályzat 237. §-a a következőkben jelöli meg:

„(1) A büntetőeljárás szakaszától függően az ügyész, illetve a bíróság (a továbbiakban: a rendelkezési jogkör gyakorlója) dönt az előzetesen letartóztatott

  1. intézetben történő elhelyezéséről;

  2. az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól való elkülönítéséről;

  3. levelezése, telefonálása és látogatása ellenőrzéséről;

  4. levelezésének, telefonbeszélgetésének, a látogató fogadásának és a csomagküldemény korlátozásáról, illetve tiltásáról;

  5. előállításáról, a nyomozó hatóság részére történő kiadásáról, az intézetben való kihallgatásáról;

  6. más intézetbe való átszállításáról, kivéve a Központi Kórházba vagy az IMEI-be történő orvosilag indokolt sürgős átszállítást.

(2) Ha a bírói értesítés vagy az ügyészi rendelvény az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, az intézet az általános jogszabályi előírásoknak megfelelően jár el.

(3) Ha az intézet az előzetes letartóztatás végrehajtása alatt a bíróság vagy az ügyész rendelkezési jogkörébe tartozó döntés szükségességét észleli, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.”

Az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó szabályok meghatározzák azokat az alapvető jogokat és kötelezettségeket is, amelyek a fogvatartottakat megilletik, illetve terhelik. A jogok ugyanakkor kötelezettségként jelennek meg a hatóságok számára, míg a fogvatartotti kötelességek megszegése esetén akár kényszer is alkalmazható azok érvényesítése érdekében.

A Bv. tvr. 118. § (2) bekezdése a büntetőeljárás érdekében az előzetesen letartóztatott levelezési és látogató fogadási jogának, valamint a csomagküldeményhez való jogának a korlátozását lehetővé teszi, de egyértelműen kimondja, hogy a levelezési és látogató fogadási jog korlátozása nem terjed ki a védővel való érintkezésre, ami teljesen összhangban van a Be. 43. § (3) bekezdésével.

A kiadatási letartóztatás foganatosítására az érintettet a Fővárosi Bv. Intézetben kell elhelyezni. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 20. § (1) bekezdés h) pontja szerint a Fővárosi Törvényszék, amennyiben a kiadatás feltételei fennállnak, elrendeli a kiadni kért személy kiadatási letartóztatását.

A katona őrizetbe vételéről az elöljárót is értesíteni kell. Arra nézve, hogy ki tekintendő katonának, a Btk. 122. § (1) bekezdés rendelkezése az irányadó.

A nyomozás befejezéséig a nyomozó hatóság, a nyomozás befejezése után a vádirat benyújtásáig az ügyész, a vádirat benyújtását követően a bíróság az előzetesen letartóztatott – meghallgatása után haladéktalanul – a felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét gondozás céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra alkalmas más személynek vagy intézménynek átadja és erről a gyámhatóságot, a terhelt által gondozott más személyről a jegyzőt értesíti; vagyonának és lakásának biztonságba helyezéséről gondoskodik.

Az előzetesen letartóztatott eljárási jogainak gyakorlásában, így különösen a védekezésre való felkészülésben nem korlátozható, a fogva lévő terhelt a védőjével szóban és írásban ellenőrzés nélkül érintkezhet.[488] A külföldi állampolgár fogvatartott terhelt jogosult arra, hogy államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele ellenőrzés nélkül érintkezzék.

Amennyiben az előzetes letartóztatást bv. intézetben foganatosítják, a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás szabályairól rendelkező 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet, míg ha a rendőrségi fogdában hajtják végre, a 19/1995. (II. 13.) BM rendelet tartalmazza a részletes végrehajtási szabályokat.

Az előzetes letartóztatás végrehajtása során el kell különíteni az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől, a férfiakat a nőktől, a büntetőügyben eljáró hatóság rendelkezésétől függően az ugyanabban az eljárásban letartóztatottakat, az előzetesen letartóztatott fiatalkorúakat a felnőttektől. Az együttes elhelyezésnél a lehetőségekhez képest figyelembe kell venni az előzetesen letartóztatott előéletét és a terhére rótt bűncselekmény jellegét.

Az elhelyezés speciális követelménye a zártság. Az előzetesen letartóztatottat zárkában kell elhelyezni, a zárkaajtók zárva vagy nyitva tartásáról a parancsnok a rendelkezési jogkör gyakorlójának az előírásait figyelembe véve, a fogva tartás biztonságára vonatkozó szabályok szerint határoz.

Az előzetesen letartóztatott bv. intézeten belül csak felügyelet mellett járhat, tehát mozgását minden helyzetben figyelemmel kell kísérni. Ha nem bv. egészségügyi intézetben helyezik el, biztosítani kell a megfelelő őrzését vagy – kivételesen – ellenőrzését.

Az előzetesen letartóztatott sajátos jogi helyzetben van; egyfelől egy büntetőeljárás terheltje, másfelől egy zárt közösség – rendőrségi fogda, bv. intézet, javítóintézet, katonai fogda – fogvatartottja, egyben olyan személy, akinek állampolgári jogait és kötelességeit a büntetőeljárás és a fogva tartás ténye csak bizonyos mértékig érinti.

Az előzetesen letartóztatott jogait a Bv. tvr. 118. §-a tartalmazza. Eszerint előzetesen letartóztatott „büntetőeljárási jogait gyakorolhatja; a saját ruháját viselheti; a letétben lévő pénzéből meghatározott összeget a személyes szükségleteire fordíthat; hozzátartozóival és – az ügyész, a vádirat benyújtása után a bíróság jóváhagyásával – más személyekkel levelezhet, legalább havonta egyszer látogatót fogadhat, és kaphat csomagot, a bv. intézetben a rendelkezésre álló művelődési és sportolási lehetőségeket igénybe veheti; anyagi és egészségügyi ellátásban részesül, gyógyszert térítés nélkül kap; kérelmére részt vehet a termelőmunkában, amelyért díjazás illeti meg; panasz, kérelem előterjesztésére jogosult, kártérítésre tarthat igényt; jogosult vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabadon megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására; továbbá pihenésre, a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra, naponta legalább egy órai szabad levegőn tartózkodásra.” [2012. évi CCXXIII. törvény 82. § (1) bekezdése]

A védelemhez való jog magában foglalja a védő megbízását, a vele való ellenőrzés nélküli érintkezést szóban, írásban vagy telefonon.

Mind az előzetesen letartóztatott, mind a védő kérésére másodfokú tárgyalásra az előzetesen letartóztatottat elő kell állítani.

Az előzetesen letartóztatottnak a személyes szabadságon kívül csak azok az állampolgári jogai szünetelnek, amelyeket jogszabály kifejezetten ilyenként felsorol, választójogát a bv. intézetben gyakorolhatja. Az ügyész, a vádirat benyújtása után a bíróság engedélyével, felügyelettel meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját és részt vehet a hozzátartozója temetésén.[489]

A korlátozott mértékben érvényesülő jogok közé sorolható az előzetesen letartóztatott véleménynyilvánítási joga is. A Bv. tvr. 118/A. § (1) bekezdése alapján az előzetesen letartóztatott jogosult az 1986. évi II. törvény szerinti sajtótermékben, illetőleg az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerinti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzététellel. A közzététel engedélyezésére vagy megtagadására a Bv. tvr. 36/C–E. §-aiban foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni az előzetesen letartóztatottakra vonatkozó külön rendelkezések szerinti eltérésekkel. Az előzetesen letartóztatott nyilatkozattétele, illetve nyilatkozatának közzététele a bv. intézet rendje és biztonsága, valamint a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható. A bv. országos parancsnoka a benyújtástól számított 3 munkanapon belül javaslatot készít arról, hogy a nyilatkozattétel a fenti érdekek valamelyikét sérti vagy veszélyezteti-e, és azt a kérelemmel együtt megküldi a vádirat benyújtásáig az ügyésznek, a vádirat benyújtását követően a bíróságnak. A kérelemről az ügyész, illetőleg a vádirat benyújtását követően a bíróság végzéssel határoz.

Ez ellen az előzetesen letartóztatott és az ügyész a határozat kézbesítésétől számított 5 munkanapon belül fellebbezhet. A fellebbezést az iratokkal együtt haladéktalanul fel kell terjeszteni. A fellebbezést az iratok hozzá érkezését követően 3 munkanapon belül az ügyészi határozat ellen benyújtott a nyomozási bíró, a bíróság végzése ellen benyújtottat pedig a törvényszék másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el. Ha a bv. országos parancsnoka a Bv. tvr. 36/E. § (2) bekezdése alapján a közzététel megtagadására lát okot, erről 3 munkanapon belül javaslatot tesz és azt megküldi a kérelemmel és a közlésre szánt anyaggal együtt a rendelkezési jogkör gyakorlójának. Magának a nyilatkozattételnek az engedélyezése és a nyilatkozat közzététele engedélyezése szakaszaiból áll, tehát az ezzel kapcsolatos eljárás.

A 2012. évi CCXXIII. törvény 82. § (2) bekezdésével kiegészítette a 118. §-t a következő (6)–(7) bekezdéssekkel:

„(6) Az előzetesen letartóztatott és a pártfogó felügyelő közötti kapcsolattartáshoz nem kell beszerezni a rendelkezési jogkör gyakorlójának a hozzájárulását.

(7) Ha az előzetesen letartóztatott ellen a Btk. XIX. Fejezet alá tartozó bűncselekmény elkövetése miatt indult meg a büntetőeljárás, részére – önkéntes részvételi alapon – fel kell ajánlani megfelelő viselkedésterápiát vagy más csoportos foglalkozáson való részvételt.”

Megjegyzem, hogy az új Btk., a 2012. évi C. törvény XIX. Fejezete a nemi élet és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket tartalmazza.

Az előzetesen letartóztatott jutalomban is részesíthető; kaphat dicséretet, soron kívül csomagot, fogadhat látogatót soron kívül, növelhetik a személyes szükségletekre fordítható összegét, részesülhet tárgyjutalomban, pénzjutalomban, elengedhetik a fegyelmi fenyítését.

Ha az intézetben szervezett iskolai oktatás folyik, az előzetesen letartóztatott részére engedélyezhető, hogy az oktatásban részt vehessen.

Az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak az intézeti egyházi rendezvényeken is részt vehetnek, ha az intézet biztosítani tudja, hogy ott ne érintkezzenek egymással.

Az előzetesen letartóztatott saját ruháját viselheti, az évszaknak megfelelő felső ruházatból és lábbeliből egy váltásra valót folyamatosan magánál tarthat.

Az az előzetesen letartóztatott, aki részt vesz a munkáltatásban, vásárolhat szükségleti cikkeket a tartásra fordított költségekhez való hozzájárulás összegével csökkentett munkadíja 80%-ának megfelelő összeg erejéig.

Az előzetesen letartóztatott házasságot az intézetben köthet, a házasságkötés után a parancsnok – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előzetes jóváhagyásával – a házastársak részére a tanúkkal és a hozzátartozókkal beszélgetést engedélyezhet.

A bv. intézetben az előzetesen letartóztatott büntetés-végrehajtási jogviszonyából fakadóan köteles a bv. intézet rendjét megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni; az intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen részt venni; a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek magát alávetni (a műtétekre az egészségügyi jogszabályok az irányadók); köteles a tartására fordított összeget a munkadíjából megfizetni; az okozott kárt megtéríteni. Az előzetesen letartóztatott az elítélthez hasonlóan szintén csak „hozzájárulni” köteles a tartási költségekhez, nem pedig azt teljes egészében fedezni.

A kötelezettségek megszegése fegyelmi eljárás alapja lehet. Az előzetesen letartóztatottal szemben alkalmazható fegyelmi fenyítések; feddés, személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése három hónapig terjedő időre, 20 napig terjedhető magánelzárás. A fiatalkorú magánelzárása 10 napig terjedhet. A fenyítések végrehajtása nem akadályozhatja az előzetesen letartóztatottat a büntetőeljárási jogainak gyakorlásában. A magánelzárás kiszabása ellen a bv. bíróhoz fellebbezhet.

Ha az előzetesen letartóztatottal szemben más ügyben a bíróság szabadságvesztés végrehajtását rendeli el – kivéve a szabadságvesztésre átváltoztatott közérdekű munkát vagy pénzbüntetést –, az intézet a szabadságvesztést hajtja végre. Ennek végrehajtása során is be kell tartani az ügyésznek, illetve a bíróságnak a rendelkezéseit. Nincs helye huzamosabb időtartamú jogerős szabadságvesztést töltő elítélt előzetes letartóztatása olyan indokkal történő elrendelésének, hogy az előzetesen letartóztatott terheltekre vonatkozó büntetés-végrehajtási szabályok előírásai szigorúbbak, mint a jogerős büntetést töltő elítéltekre vonatkozó rendelkezések. Az előzetes letartóztatás és a jogerős szabadságvesztés találkozása esetén a szabadságvesztés végrehajtásának az elsőbbsége érvényesül.

A vádirat benyújtása előtti előzetes letartóztatás – szabadságvesztés-büntetés végrehajtása érdekében történő – megszakítása esetén akkor kell a törvényi előfeltételek változatlan fennállásakor a kényszerintézkedés újból elrendelését indítványozni, ha a dátum szerint meghatározott, megszakított előzetes letartóztatás időpontja a szabadságvesztés végrehajtásakor már letelt. Ellenkező esetben az előzetes letartóztatás a határozatban írt időtartamig fennáll. Abban az esetben viszont, ha a szabadságvesztés letöltése közben az előzetes letartóztatás naptári napban megjelölt határideje lejár, az előzetes letartóztatást ettől az időponttól megszűntnek kell tekinteni.

Ha a védelem kötelező és a terheltnek nincs meghatalmazott védője, vagy ha a védelem nem kötelező, de a terhelt védő kirendelését azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni, továbbá, ha a terhelt érdekében bármilyen okból szükségesnek tartja, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki. Ha a terhelt fogva van, a kirendelt védő személyéről a kirendelő értesíti a fogva tartást végrehajtó intézetet (Be. 46–47. §-ok)

Amennyiben a terhelt fiatalkorú, törvényes képviselője számára is biztosít jogokat a törvény. Így a törvényes képviselő az ügy iratait a nyomozás befejezése után megtekintheti, a nyomozás során is megtekintheti az olyan eljárási cselekményekről készült iratokat, amelyeknél jelen lehetett, egyébként pedig a jelenléti, észrevételezési, felvilágosítás-kérési, indítványtételi és jogorvoslati jogára a védő jogai az irányadók.[490]

A törvényes képviselő tehát nem védő, hiszen eljárásjogi szempontból ezzel kapcsolatban kötelezettségei nincsenek, csak jogosítványai, melyek a büntetőeljárásról szóló törvényben taxatíve meghatározottak.

A védőnek a személyazonosságát ügyvédi (ügyvédjelölti) igazolvány felmutatásával kell igazolnia. Ha az ügyvéd meghatalmazás céljából kíván kapcsolatba lépni a fogvatartottal, az intézet köteles a belépést és a meghatalmazás megadására vonatkozó érintkezést lehetővé tenni. Az ügyvéd a védői jogokat azonban csak a meghatalmazásának az illetékes hatósághoz történő benyújtását követően gyakorolhatja.

Abban az esetben viszont, ha bizonyítható, hogy a terhelt az előzetes letartóztatásának foganatba vételét követően a védőjével való kapcsolattartás felhasználásával

  • szökést készít elő,

  • a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével az eljárás meghiúsítására törekszik, illetőleg

  • újabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésére hív fel, a bíróság – a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára – a védőt az eljárásból kizárhatja.[491]

A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart. Az előzetes letartóztatást a nyomozási bíró alkalmanként legfeljebb három hónappal, összesen legfeljebb az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követően az előzetes letartóztatást a törvényszék egyesbíróként eljárva a nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályok szerint alkalmanként legfeljebb két hónappal hosszabbíthatja meg.[492]

A vádirat benyújtása után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart. Az elsőfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a másodfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás a harmadfokú eljárás befejezéséig, de mindegyik esetben legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart.

Az elsőfokú vagy a másodfokú bíróság ügydöntő határozatának hatályon kívül helyezése és új eljárásra utasítása esetén a másodfokú, illetőleg a harmadfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás a megismételt eljárásra utasított bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart.

Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás tartama

  • a hat hónapot meghaladja és az elsőfokú bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, az elsőfokú bíróság;

  • az egy évet meghaladja, a másodfokú bíróság

az előzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálja.

A vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás indokoltságát az előbbiekben említett határidőt követően a másodfokú bíróság, ha az eljárás a harmadfokú bíróság előtt folyik, a harmadfokú bíróság legalább hathavonta felülvizsgálja.

Az előzetes letartóztatás megszűnik,

  1. ha annak tartama az egy évet eléri, és a terhelttel szemben három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,

  2. ha annak tartama a két évet eléri, és a terhelttel szemben öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,

  3. ha annak tartama a négy évet eléri, és a terhelttel szemben tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás,

  4. ha annak tartama – az a)–c) pontok alá nem eső esetekben – a három évet elérni, kivéve az ügydöntő határozat után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás esetét, továbbá ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

Ha a terhelt az előzetes letartóztatás fentiek szerinti megszűnését követően elrendelt lakhelyelhagyási tilalom, illetőleg házi őrizet szabályait megszegi, az előzetes letartóztatása ismét elrendelhető. Ebben az esetben az előzetes letartóztatás tartamát az előzetes letartóztatás ismételt elrendelésének napjától kell számolni a fenti pontokban foglaltak figyelembe vételével.[493]

„Ha a fiatalkorúval szemben elrendelt előzetes letartóztatás végrehajtásának kezdetétől két év eltelt, az előzetes letartóztatás megszűnik, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás esetét, továbbá ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.”[494]

Katonával szemben előzetes letartóztatást akkor is el lehet rendelni, ha ellene katonai bűncselekmény vagy szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabadságvesztéssel büntetendő más bűncselekmény miatt folyik az eljárás és a terhelt szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon.[495]

3. A házi őrizet végrehajtása

A Be. 138. §-a a következő rendelkezést tartalmazza:

A házi őrizet a terhelt mozgási szabadságát és a tartózkodási helye szabad megválasztásának jogát korlátozza. Házi őrizet elrendelése esetén a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság határozatában meghatározott célból; így különösen a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából az ott írt időben és távolságra (úti célra) hagyhatja el.

(2) A házi őrizet akkor rendelhető el, ha a bűncselekmény jellegére és a büntetőeljárás időtartamára vagy a terhelt eljárás során tanúsított magatartására tekintettel az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok ezzel is biztosíthatók.

(3) Házi őrizet elrendelése esetén e kényszerintézkedés elrendelésére, tartamára, illetőleg fenntartására, valamint megszüntetésére; az előzetes letartóztatás elrendelésére, meghosszabbítására, illetőleg fenntartására, valamint megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket [130. § (1) bek., 131. §, 132. § (1) és (2) bek., 136. § (2) és (4) bek.] kell alkalmazni.

A bíróság úgy rendelkezhet, hogy a házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség – a terhelt hozzájárulásával – a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze. A házi őrizet előírásai megtartásának ellenőrzéséről külön jogszabály rendelkezik.

(4) Katonával [Btk. 122. § (1) bek.] szemben szolgálati viszonyának tartama alatt házi őrizet nem rendelhető el.”

A büntetőeljárási törvény által említett, a házi őrizet végrehajtásáról szóló külön jogszabály a 6/2003. (IV. 4.) IM–BM együttes rendelet.

A rendelet előírása szerint, ha a bíróság a terhelt házi őrizetét rendeli el, a házi őrizet céljára azt a lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet jelöli ki, amelyben a terhelt életvitelszerűen tartózkodik.

A rendőrség a házi őrizet előírásai megtartásának ellenőrzését elláthatja

  • járőr útján,

  • eseti ellenőrzéssel,

  • ha a bíróság így rendelkezik, a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel.

A rendőrség ellenőrzi, hogy a terhelt

  • a kijelölt lakásban tartózkodik-e,

  • a kijelölt lakást a bíróság határozatában megjelölt célból az ott írt időben és távolságra hagyta-e el,

  • a lakóhelyét, illetőleg a tartózkodási helyét nem változtatta-e meg,

  • a mozgását nyomon követő technikai eszközt nem távolította-e el, vagy nem tette-e működésképtelenné, illetőleg, hogy azon más rendeltetésszerű működést befolyásoló változtatást nem végzett-e.

Az ellenőrzés során a rendőrségnek ügyelnie kell arra, hogy a szükséges mértéken túl, törvényes ok nélkül ne zavarja a terhelt magánéletét. Biztosítani kell továbbá, hogy az ellenőrzés során ne kerüljenek nyilvánosságra a terhelt magánéletének az üggyel össze nem függő körülményei.

A kötelezettségek megszegéséről a rendőrség a bíróságot haladéktalanul értesíti, és ha ennek feltétele fennáll, a terheltet őrizetbe veheti.

4. Távoltartás

A távoltartás szintén a terhelt szabad mozgáshoz és tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát korlátozza, csak ellentétes előjellel, mint a házi őrizet. A terhelt a bíróság által megállapított szabályok szerint köteles a meghatározott lakást elhagyni, és onnan a bíróság által meghatározott ideig távol maradni. Köteles a terhelt meghatározott személytől, illetőleg a személy lakó- és munkahelyétől, a személy által látogatott nevelési és nevelési-oktatási intézménytől, gyógykezelés céljából rendszeresen látogatott egészségügyi intézménytől, vallásgyakorlása során rendszeresen látogatott épülettől a bíróság által meghatározott ideig magát távol tartani, továbbá tartózkodni attól, hogy a meghatározott személlyel közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe lépjen.

A távoltartás elrendeléséről a bíróság határoz, ennek során előírhatja azt is, hogy a terhelt meghatározott időközönként az ügyben nyomozást folytató hatóságnál jelentkezzék. Az elrendelés feltételeit a Be. 138/A. §-a részletezi, tíztől hatvan napig terjedő időre rendelhető el. Távoltartás elrendelése esetén az eljárást soron kívül kell lefolytatni, a bíróság módosító vagy megszüntető határozatot is hozhat.

„Ha a terhelt a lakhelyelhagyási tilalmat, illetőleg a házi őrizet szabályait megszegi, vagy az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja, őrizetbe vehető, továbbá házi őrizet esetén az előzetes letartóztatása, lakhelyelhagyási tilalom esetén a házi őrizet vagy az előzetes letartóztatása is elrendelhető, illetőleg, ha ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható. Ha a terhelt a távoltartás szabályait szándékosan megszegi, és ezt utólag nem menti ki, előzetes letartóztatása rendelhető el, illetőleg, ha ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható.”[496]

5. Az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtása

A Be. rendelkezése szerint az ideiglenes kényszergyógykezelés a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói elvonása jogerős ítélet nélkül.[497]

Ideiglenes kényszergyógykezelésnek akkor van helye, ha megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni. Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésére egyébként az előzetes letartóztatás elrendelésére vonatkozó szabályok az irányadók.

Ha az előzetesen letartóztatott pszichiátriai kezelése szükséges, de ideiglenes kényszergyógykezelésének elrendelésére nincs alap, az előzetes letartóztatást – a bíróság rendelkezése alapján – az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani.

A vádirat benyújtása előtt elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart. Ha a megkezdésétől hat hónap eltelt és az ügyész még nem nyújtott be vádiratot, az ideiglenes kényszergyógykezelés indokoltságát a bíróság felülvizsgálja, ha a megkezdésétől számított egy év eltelt, az indokoltságot a megyei bíróság egyesbíróként eljárva – a vádirat benyújtásáig a nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályok szerint – vizsgálja felül.

A vádirat benyújtása után az elsőfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, az elsőfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a másodfokú bíróság által elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott, illetőleg a harmadfokú bíróság által elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés a harmadfokú eljárás befejezéséig, hatályon kívül helyezés és új eljárás lefolytatására utasítás esetén a megismételt eljárásra utasított bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart.

A vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés felülvizsgálatára az előzetes letartóztatással kapcsolatos rendelkezéseket kell alkalmazni.

A kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtását szabályozó igazságügy-miniszteri rendelet szerint a végrehajtásra kijelölt intézet az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet.

A bíróság köteles az intézetnek a beutaltra vonatkozó orvos szakértői vélemény másolatát is megküldeni. Az intézet főigazgató főorvosa a szükséges vizsgálat, megfigyelés és gyógykezelés után az ideiglenes kényszergyógykezelés határidejének lejárta előtt az ügyésznek, illetőleg a bíróságnak megküldi a beutalt állapotára vonatkozó részletes kórrajzkivonatot és javaslatot tehet az ideiglenes kényszergyógykezelés megszüntetésére.

Az ideiglenes kényszergyógykezelés határidejének kezdő napja az a nap, amelyen a beutaltat az intézetbe befogadták, amennyiben ezt megelőzően a beutalt elmeállapotát az intézetben megfigyelték, a megfigyelés időtartama, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelés határideje az elrendelésének napján kezdődik.

Az, akinek az ideiglenes kényszergyógykezelését elrendelték; köteles az intézet rendjét megtartani; hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és az intézet által engedélyezett személyekkel levelezhet; látogatót hetente fogadhat; csomagot hetenként kaphat; intézeti formaruhát visel. A hatóság előtti megjelenésről az intézet vezető főorvosa dönt.

6. Az elmeállapot megfigyelése

Az elmeállapot megfigyelése nem kényszerintézkedés, hanem bizonyítási cselekmény. Ugyanakkor nyilvánvalóan lényegesen korlátozza a terhelt személyi szabadságát, ezért ennek elrendelésére kizárólag a bíróság jogosult. A Be. 107. §-a szerint

„(1) Ha a szakvélemény szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb szakértői megfigyelése szükséges, a bíróság – a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára – a terhelt elmeállapotának megfigyelését rendeli el. A fogva levő terheltet az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, a szabadlábon levő terheltet a jogszabályban meghatározott pszichiátriai fekvőintézetbe kell beutalni. A megfigyelés egy hónapig tarthat, ezt a határidőt a bíróság a megfigyelést végző intézet véleménye alapján egy hónappal meghosszabbíthatja.

(2) Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése miatt bejelentett jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a terhelt szabadlábon van.

(3) A szabadlábon levő terhelt elmeállapotának megfigyelése során a terhelt személyes szabadsága az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint korlátozható. Ha a terhelt az elmeállapot megfigyelése alól kivonja magát, a pszichiátriai intézet erről haladéktalanul értesíti az elmeállapot megfigyelését elrendelő bíróságot.”

A megfigyelés foganatosítható szabadlábon lévő és előzetes letartóztatásban lévő terhelttel szemben. Utóbbi elmeállapotának megfigyelése csak az IMEI-ben történhet. A megfigyelés egy hónapi időtartamának kezdetét előzetesen letartóztatott esetében az IMEI-be történt befogadás napjától, illetve nem előzetesesen letartóztatott esetében az elmegyógyintézetbe való felvétel napjától kell számítani.

Ha a megfigyelés befejeződött, az IMEI főigazgató főorvosa, illetőleg a polgári kórház elmeosztályának vezetője a részletes kórrajzkivonatot megküldi a megfigyelést elrendelő bíróságnak.



[481] Be. 126–128. §

[482] Be. 129–136. §

[483] Be. 140–145. §

[484] Be. 107. §

[485] Be. 137–138. §

[486] Be. 138/A–139. §

[487] Be. 162. §

[488] Be. 43. § (3) bekezdés a) pont

[489] Vö. Bv. tvr. 118. § (3) bekezdésével.

[490] Vö. Be. 451. §

[491] Be. 135. § (4) bekezdés

[492] Vö. Be. 131. § (1) bekezdés

[493] Vö. Be. 132. § (3)–(4) bekezdés

[494] Be. 455. §

[495] Be. 480. § (1) bekezdés

[496] Be. 139. § (1)–(2) bekezdés

[497] Be. 140. § (1) bekezdés