Ugrás a tartalomhoz

A magyar büntetés-végrehajtási jog

Vókó György, Dialóg Campus Kiadó - Nordex Kft. (2014)

Dialóg Campus Kiadó - Nordex Kft.

XI. fejezet: A büntetés-végrehajtást övező jogállami biztosítékrendszer

XI. fejezet: A büntetés-végrehajtást övező jogállami biztosítékrendszer

A büntetés-végrehajtást övező garanciarendszerhez hozzátartozik az adott végrehajtási tevékenységet irányító, vezető, ebből fakadó belső ellenőrzésén túlmenően az ügyészi törvényességi felügyelet, a bírósághoz fordulás lehetősége, a társadalmi ellenőrzés, az elítéltnek – mint minden embernek – az ombudsmanhoz, valamint nemzetközi szervezetekhez fordulási joga, az utóbbi szervezetek látogatásai. Ahol az egyes emberek alapjogai korlátozás alá esnek – ha törvény vagy bírósági ítélet alapján is – a legmesszebbmenő védelmet kell nyújtani az esetleges hatalommal való visszaéléssel, az emberi jogok súlyos megsértésével szemben.

1. A büntetés-végrehajtási bíró szerepéről

A büntetés-végrehajtást övező garanciarendszernek fontos eleme a bírósághoz fordulás lehetősége, amely megilleti az elítéltet ugyanúgy, mint minden állampolgárt. Sőt, a kifejezetten büntetés-végrehajtási jogviszonyából fakadó kérdésekben a törvényben meghatározott esetekben a bv. bíróhoz fordulás joga is. A bv. bíró mindenkire kötelező, valódi bírói döntést hoz a lényeges jogkorlátozások mértékéről, időtartamáról, változtat az ítélőbíróság határozatán, enyhítéssel vagy szigorítással, s van olyan büntetés-végrehajtási intézkedés, amelyben jogorvoslati fórum (pl. magánelzárás, fegyelmi fenyítés). Eljárását a Bv. tvr. 1979-ben emelte ki a Be. köréből, az ehhez képest novelláris módosítást tartalmazó 1993. április 15. napján hatályba lépett 1993. évi XXXII. törvény jelentős mértékben bővítette a bv. bíró hatáskörét, változott eljárásának a szabálya, általánossá vált – már az Alkotmánybíróság megelőző döntése folytán is – a határozata elleni fellebbezés lehetősége, bizonyítás felvétele esetén köteles tárgyalást tartani. Olyan sajátos, az igazságszolgáltatás körébe vágó feladatok ellátásáról van szó, amelyek szorosan kapcsolódnak az ítélkező tevékenységhez. A bíróság döntési jogköre a büntetés-végrehajtási ügyekben nagyon széles körű lett, kevés országot lehet találni, ahol az elítélttel kapcsolatos ennyi büntetés-végrehajtási jogi kérdésben bíró dönt.

Meg kell említeni, hogy jelenleg hazánkban a bv. bíró nem csak bírói feladatot lát el, emellett igazgatási feladatként szervezi, irányítja, ellenőrzi a bv. csoport (bv. előadók) munkáját. Ilyen jellegűnek minősíthető feladata még az is, hogy jegyzőkönyvezi annak a nem magyar állampolgár elítéltnek a hozzájáruló nyilatkozatát, aki átszállítását kéri Magyarországról, majd ezt a jegyzőkönyvet megküldi az első fokon eljárt bíróságnak.[505] A szabadságvesztés-büntetés foganatba vétele érdekében tett intézkedések is lényegében ide sorolhatók. Bírói funkciójában jogosult az ítélkező bíróság által hozott büntetést (intézkedést) a végrehajtás menetében a büntetés céljának, különösen az egyéni prevenció igényeinek megfelelően a törvény keretei között még alakítani. Ez a feladatköre, valamint a jogorvoslati fórum funkciója már igazságszolgáltatás. A bv. bíró tehát csak az igazságszolgáltatás keretében helyezhető el. A bv. bíró létének indokául felhozták külföldön – amely országban működik – azt az érvet, mely szerint az igazságszolgáltatásnak ki kell terjednie a büntetés-végrehajtási folyamatra is, hogy megvédje az emberi jogokat és lehetővé tegye minden emberi konfliktus megoldását a büntetések végrehajtásának stádiumában. Az Alkotmánybíróság 5/1992. (I. 30.) AB határozata alapján már 1993. január 1-jétől megvalósult a bv. bíró határozata ellen a terhelt, a védő és az ügyész fellebbezési jogának szabad érvényesülése, mint ahogy más büntetőbírósági eljárásban is biztosítottá vált a másodfokú felülbírálat alkotmányos követelménye.

A Be.-nek a határozatok végrehajtásáról szóló XXX. Fejezet II. Cím 590. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtása, valamint a rendbírság, a rendbírság helyébe lépő elzárás és az államot illető bűnügyi költség behajtása végett az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában az végrehajthatóvá válik. Az ügyész által kiszabott rendbírság, megállapított bűnügyi költség, valamint a vádemelés elhalasztása során elrendelt pártfogó felügyelet, továbbá az ügyész által alkalmazott megrovás végrehajtása végett az ügyész intézkedik.

2. A bv. bíró hatásköre

A bíróság büntetés-végrehajtási feladatait a törvényszéken működő bv. bíró látja el [Bv. tvr. 6. § (1) bek.]. A katonai büntetőeljárásban elítélt katona esetében a bv. bíró feladatait a törvényszék elnöke által kijelölt katonai bíró látja el [Bv. tvr. 6. § (2) bek.].

2.1. A bv. bíró fontos igazgatási jellegű feladatáról

Az ítéletről kiállított értesítőlapok gyűjtőjegyzékkel kerülnek a bírósági bv. csoporthoz, amelyet a bv. előadó ellenőriz. A bv. bíró az észlelt hiányok pótlására felhívja az értesítést kiállító bíróságot.

A bv. bíró megvizsgálja az értesítőlap és a rendelkezésre álló egyéb iratok alapján, hogy nem áll-e fenn a szabadságvesztés végrehajtását kizáró ok, az előzetes fogva tartásban, illetőleg házi őrizetben töltött idővel nem töltötte-e ki az elítélt a szabadságvesztés-büntetést, az így kitöltött időre figyelemmel sor kerülhet-e a feltételes szabadságra bocsátásra, fiatalkorú elítélt betöltötte-e a 21. életévét [9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 1–39. §-ai].

Ha a bv. bíró azt állapítja meg, hogy nincs akadálya a szabadságvesztés végrehajtásának, felhívja az elítéltet annak megkezdésére. A felhívásnak tartalmaznia kell, hogy melyik bv. intézetben, milyen időpontban jelenjen meg. Ezt a határnapot előzetesen a bv. intézettel egyezteti. A felhívásnak továbbá tartalmaznia kell a tájékoztatást arról, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a szabadságvesztés letöltését önhibájából nem kezdte meg. Ha az elítélt szabályszerűen kézbesített felhívás ellenére nem jelent meg a bv. intézetben, a bv. bíró haladéktalanul intézkedik az elővezetés iránt.

Ha az elítélt a felhívást a kézbesítés kétszeri megkísérlése után sem vette át, illetőleg a megjelölt címen ismeretlen, vagy onnan ismeretlen helyre távozott, a Be. 590. § (3) bekezdése és a Bv. tvr. 6/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a bv. bíró intézkedik az elítélt tartózkodási helyének felkutatása iránt, ennek megállapítása érdekében lakcímfigyelést rendelhet el. Amennyiben az állapítható meg, hogy az elítélt a szabadságvesztés végrehajtásának meghiúsítása céljából megszökött, elrejtőzött, a bv. bíró az elítélt körözését elfogatóparancs kibocsátásával rendeli el.

Nem csak a szabadságvesztés megkezdése során van ilyen hatásköre a bv. bírónak. A Bv. tvr. 6/A. § (1) bekezdése szerint „A büntetés-végrehajtási bíró a büntetés, illetve a kényszergyógykezelés végrehajtása érdekében lakcímfigyelést, illetve körözést rendelhet el, illetőleg elfogatóparancsot bocsáthat ki annak az ismeretlen helyen tartózkodó elítéltnek, illetőleg a kényszergyógykezeltnek a felkutatása érdekében, aki

  1. a büntetés-végrehajtási intézetből megszökött,

  2. a büntetés-végrehajtási intézetből, a javítóintézetből engedély nélkül távozott,

  3. a büntetés-végrehajtási intézetből, a javítóintézetből engedéllyel távozott, de jogellenesen nem tért vissza,

  4. a jogerősen kiszabott szabadságvesztés vagy elzárás letöltését nem kezdte meg,

  5. a jogerősen kiszabott közérdekű munkát jogellenesen megszakította, nem kezdte meg,

  6. a jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtását nem kezdte meg.

(2) A körözést határozattal kell elrendelni, a határozatot meg kell küldeni a személy- és tárgykörözésről szóló törvényben meghatározott rendőrkapitánysághoz.

(3) A körözést vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszűnt. A körözést az elrendelő büntetés-végrehajtási bíró vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni a (2) bekezdés szerinti rendőrkapitánysághoz.”

E rendelkezéseket a közérdekű munka és a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés, valamint a bíróság által elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtása során is alkalmazni kell [2007. évi CLXII. tv. 24. §; 2009. évi CXLIX. tv. 120. § (5) bek. a) pont].

2.2. A bv. bíró igazságszolgáltatás körébe eső döntési jogköre

A bv. bíró igazságszolgáltatás körébe eső hatáskörét a Bv. tvr. I. részének II. és III. fejezete tartalmazza „A bíróság büntetés-végrehajtási feladatai” cím alatt. Egyes hatásköri szabályok azonban más fejezetben is előfordulnak:

  • a szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása [Bv. tvr. 7. §; Bv. Szabályzat 194. §; 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet) 49. §],

  • enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása [Bv. tvr. 7/A. §, 28/A. §; Bv. Szabályzat 167–169. §-ai; IM rendelet 51. §],

  • fenyítés elleni fellebbezés elbírálása [Bv. tvr. 7/B. §, 43. § (4) bek., 121. § (3) bek.; 11/1996. (X. 15.) IM rendelet 23. §, 31. § (2) bek., 34. §; IM rendelet 52. §],

  • a biztonsági zárkába vagy körletre helyezés elleni fellebbezés elbírálása (Bv. tvr. 7/C. §; Bv. Szabályzat 45–47/A. §),

  • feltételes szabadságra bocsátás [Bv. tvr. 8. §; Bv. Szabályzat 198–199. §; IM rendelet 40. §],

  • a szabadságvesztés letöltését önhibájából meg nem kezdő feltételes szabadságból kizárása (Bv. tvr. 17. §),

  • a feltételes szabadság megszüntetése (Bv. tvr. 8. §; IM rendelet 40. §),

  • az elítélt sajtó útján történő nyilatkozattételét, illetve annak közzétételét [Bv. tvr. 9/A. §] megtagadó határozat elleni fellebbezés elbírálása,

  • a munkahely kijelöléséről szóló határozat és az új munkahely kijelölése iránti kérelem elutasítása elleni fellebbezés elbírálása (Bv. tvr. 10–11/A. §),

  • közérdekű munka végrehajtásának félbeszakítása [Bv. tvr. 65. § (2) bek.; 66. § (1) bek.],

  • közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre (Bv. tvr. 11/A. §; IM rendelet 70–71. §),

  • a közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása [Bv. tvr. 11. §, 66. § (3) bek.; IM rendelet 72. §],

  • a pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre (Bv. tvr. 11/C. §),

  • pártfogó felügyelet elrendelése [Bv. tvr. 13. §; 17/2003. (VI. 24.) IM rendelet 20. §; IM rendelet 115–125. §],

  • a bíróság határozatában előírt pártfogó felügyeleti magatartási szabályok megváltoztatása [Bv. tvr. 13. § (2) bek.; IM rendelet 126. §],

  • pártfogó felügyelet megszüntetése [Bv tvr. 13. § (2) bek., 100. §],

  • a szabadságvesztés fokozatának utólagos meghatározása fiatalkorúként elítélt huszonegyedik életévét betöltő személy esetében [Btk. 111. § (4) bek.; Bv. tvr. 14. §; IM rendelet 50. §],

  • az elévülés megállapítása (Bv. tvr. 14/A. §),

  • fiatalkorú elbocsátása javítóintézetből (Bv. tvr. 15. §, 112. §; IM rendelet 131. §),

  • ideiglenes elbocsátás megszüntetése (Bv. tvr. 15. §; IM rendelet 132–133. §),

  • javítóintézeti nevelés átváltoztatása szabadságvesztésre (Bv. tvr. 16. §),

  • a kiutasítás végrehajtását kizáró ok fennállásának megállapítása [2001. évi XXXIX. törvény 97. §-ával megállapított Bv. tvr. 12. § (2) bek.],

  • a kiutasítás végrehajthatóságának az ügyész indítványára, de legalább kétévenkénti megvizsgálása [Bv. tvr. 12. § (4) bek.; 2001. évi XXXIX. törvény 43. § (1) bek.].

2.2.1. A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása[506]

A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata fontosságát juttatja kifejezésre, hogy a Be. megoldási lehetőséget ad arra az esetre is, ha a bíróság elmulasztja a büntetés-végrehajtási fokozat meghatározását, illetve nem a törvénynek megfelelő rendelkezést hoz. A Be. 556. §-ában meghatározott különleges eljárási szabály akként rendelkezik, hogy a bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról utólag határoz, ha erről a jogerős ítélet nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.

A Btk. 83. §-a a büntetés kiszabásánál az előírtnál enyhébb vagy súlyosabb végrehajtási fokozat alkalmazását is indokolttá tette, elsődlegesen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára figyelemmel.

A szabadságvesztés végrehajtásának menetében azonban az elítélt magatartása, viselkedése, az elítélt személyiségének változása vagy újabb megismerése alapján nyilvánvalóvá válhat, hogy a büntetés célja és a szabadságvesztés végrehajtásának közvetlen feladata biztosítható az eredetileg kijelöltnél enyhébb fokozatban is, vagy éppen csak szigorúbb végrehajtási fokozatban érhető el. A büntetés végrehajtása során a büntetés-végrehajtási szerveknek lehetőségük nyílik az elítélt életvitelének folyamatos figyelemmel kísérésére, magatartása alakulásának nyomon követésére. Mindezekre figyelemmel indokolt annak lehetővé tétele, hogy az ítélkező bíróság döntése a végrehajtási fokozatról ne egyszer s mindenkorra szóló, végleges döntés legyen, hanem a büntetés végrehajtása menetében is lehetőség nyíljék a korrekcióra, az eredeti bírói döntéstől való eltérésre, az elítélt enyhébb vagy súlyosabb végrehajtási fokozatba helyezésére.

A Bv. tvr. 25. § (2) bekezdése értelmében az egyes végrehajtási fokozatokban eltérő az elítélt elkülönítése a külvilágtól, őrzése, felügyelete, ellenőrzése, bv. intézeten belüli mozgása, életrendje, a személyes szükségleteire fordítható összeg, jutalmazása és fenyítése, részvétele az elítéltek öntevékeny szervezeteiben. A büntetés-végrehajtási fokozathoz igazodott a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja,[507] ennél fogva a fokozat módosítása kihatott magának a büntetésnek a tartamára is, amelynek eltelte után lehetőség nyílt a feltételes szabadságra bocsátásra. A szabadságvesztés hátralévő részéből a feltételes szabadság lehetősége az új fokozathoz igazodva nyílt meg, amihez azonban a büntetés teljes tartamát kell figyelembe venni. A 2012. évi C. törvény 38. § (2) bekezdése nem tesz különbséget a fokozatok között ebből a szempontból. Az eggyel enyhébb vagy eggyel súlyosabb fokozatba helyezés lehetősége a nevelés igen hatékony eszköze, amely az ezáltal biztosított előnyökkel, illetőleg hátrányokkal alkalmas az elítéltek magatartásának befolyásolására.

A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása iránt elsősorban a bv. intézet tehet előterjesztést a bv. bíróhoz, de azt az elítélt és védője is kezdeményezheti.[508] 2013. július 1-jétől az enyhébb fokozat kijelöléséről szóló határozat hatályon kívül helyezése (Bv. tvr. 28/A. §. 1/a. bekezdés) iránt a bv. intézet tesz előterjesztést a bv. bíróhoz. Az előterjesztés elkészítése előtt az elítéltről értékelő véleményt kell készíteni, az elítélt vagy a védő kérelmét értékelő véleménnyel és javaslattal 15 napon belül kell a bv. bíróhoz továbbítani. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti. Ugyanúgy járhat el, ha az enyhébb fokozat kijelölését a törvény kizárja [Bv. tvr. 28/A. § (3) bekezdés]. A bv. bíró a kérelmet érdemi indokolás nélkül elutasítja, ha az enyhébb fokozat kijelölését a törvény kizárja, az elítélt vagy védője a 6 hónapon belül ismételten előterjesztett kérelemben új körülményre nem hivatkozik, ide nem értve azt az esetet, ha a korábbi kérelem elutasítását követően már az időbeli feltételek (feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam felének letöltése, fegyházfokozatban legalább 1 év, börtönfokozatban legalább 6 hónap) bekövetkeztek.

Megjegyzem, hogy az előzetes fogva tartásban a szabadságvesztés foganatba vételét közvetlenül megelőzően folyamatosan töltött időt be kell számítani.

A végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztés(ek)ről a bv. intézet tájékoztatja a bv. bírót. Az előterjesztést, a kérelmet 8 napon belül kell a bíróhoz továbbítani. A fokozat megváltoztatásának kezdeményezését az elítélttel is közölni kell, valamint tájékoztatni szükséges az ezzel járó változásokról.

A bv. intézet már a nem jogerős végzés alapján intézkedik az elítélt új végrehajtási fokozatának megfelelő elhelyezéséről. A végzés jogerőre emelkedését követően pedig haladéktalanul intézkedik a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének az új végrehajtási fokozat szerinti megállapítása iránt. Amennyiben ez már esedékes, a bv. intézet haladéktalanul előterjesztést tesz a bv. bírónak a feltételes szabadságra bocsátás iránt. Ez tartalmazza az elítélt személyi és büntetés-végrehajtási adataira, a végrehajtás során a vele kapcsolatos fontosabb eseményekre, a viselkedésére, tanulására, munkavégzésére, a jutalmazási és fegyelmi adatokra, a szabadidő eltöltésének módjára, a kapcsolattartásra, a szabadulásra való felkészítés érdekében tett intézkedésekre vonatkozó adatokat. Az értékelő vélemény csak a törvényben meghatározott és a bv. szervezet által nyilvántartható adatokat tartalmazhatja.

A büntetés végrehajtása során az enyhébb végrehajtási fokozat meghatározásánál a szabadságvesztés során töltött idő alatt tanúsított magatartásnak – nem pedig a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeknek – van jelentősége.[509] Az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat engedélyezésének előfeltételei kapcsán eseti döntés mutatott rá arra, hogy azok a körülmények, amelyeket a bíróságnak az ítélet meghozatala során értékelnie kell, nem szolgálhatnak alapul a bv. bíró döntéséhez.[510] A Btk. 46. § (1) bekezdése egyértelműen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén tette lehetővé az eggyel enyhébb fokozatban történő végrehajtást vagy a bv. intézet rendjének ismételt és súlyos megzavarása esetére az eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat előírását. A szabadságvesztés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás hiányában az eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat megállapításának nincs helye.[511] A büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartáson túlmutató, olykor feltételezésen alapuló elvárások támasztása téves (BH 2005/345.). Nem értelmezhető az átlag elítélti magatartáshoz képest a többletteljesítmény elvárása sem.

Az eggyel szigorúbb fokozatba helyezés iránti előterjesztés feltételét a Btk. 46. § (1) bekezdése úgy határozta meg, hogy az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten és súlyosan megzavarja. Ebből következően nem kerülhet sor a végrehajtási fokozat súlyosítására egyszeri súlyos fegyelemsértés vagy többszöri csekély súlyú rendzavarás esetén.

A végrehajtás során a fokozat enyhítésére vagy szigorítására csak egy esetben kerülhet sor. Arra tehát nincs jogszabályi lehetőség, hogy az elítélt fegyházfokozatban kezdi tölteni a büntetését, majd fogház fokozatból szabadulhat.

Lehetőség van arra is, hogy a bíróság az enyhébb, illetőleg szigorúbb fokozatba helyezésről szóló határozatot utóbb hatályon kívül helyezze. Ebben az esetben a büntetés végrehajtását az ítéletben megállapított fokozatban kell folytatni.[512] 2013. július 1-jétől az enyhébb végrehajtási fokozat kijelölése iránti előterjesztés és kérelem tárgyában a bv. bíró iratok alapján hozhatja meg a döntést. A bv. bíró a végzését megküldi az ügyben első fokon eljárt bíróságnak és a bv. intézetnek, valamint kézbesíti az ügyésznek, az elítéltnek és – feltéve, hogy a bv. ügyben eljárt – a védőnek.

Így jár el a bv. bíró akkor is, ha az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bv. intézet a határozat hatályon kívül helyezésére tesz előterjesztést.

A Bv. tvr. 7. § (2) bekezdése alapján az enyhébb fokozat kijelölése esetén a bűnügyi költséget az állam, súlyosabb fokozatba helyezéskor az elítélt viseli.

2.2.2. Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása[513]

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazására a Bv. tvr. 7/A. §-a hatalmazza fel a bv. bírót, a további feltételeket és a törvényi szintű végrehajtási szabályokat a Bv. tvr. 28/B. §-a tartalmazza. Az enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) rendeltetése alapvetően a börtönártalmak csökkentése és a társadalomba való beilleszkedés elősegítése a kapcsolattartás könnyebbé tételével, valamint a bv. intézeten kívüli – felügyelet nélküli – munkavégzés lehetőségének megteremtésével.

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazhatóságával, illetőleg annak kizárásával kapcsolatban a Bírósági Határozatokban közzétett számos eseti döntés foglalt állást, nemegyszer éles jogalkalmazói vitákat kiváltva.[514]

A büntetés végrehajtása során az elítélt javára az enyhébb végrehajtási szabályok akkor határozhatók meg, ha – a kiszabott szabadságvesztés tartamát is figyelembe véve – az életvitelére, az előéletére, valamint a bv. intézetben tanúsított magatartására figyelemmel levonható az a következtetés, hogy az enyhébb végrehajtási szabályok mellett is elérhető a büntetés célja.[515] Elsődlegesen a büntetés céljának a biztosítása a meghatározó, emellett jelentősége van az elítélt büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartásának, valamint a személyi és családi körülményeinek is.[516] Az enyhébb végrehajtási szabályok nem alkalmazhatók annak az elítéltnek a javára, akit fegyházbüntetésre ítéltek.[517] Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását a bv. intézet, az elítélt vagy annak védője egyaránt kezdeményezheti.

Az 1999. évi CIV. törvény az egyértelműbb és egységes alkalmazás érdekében segítséget adott a jogalkalmazó számára azáltal, hogy a Bv. tvr. 28/A. §-ának komoly módosítását, illetve kiegészítését végezte el. Meghatározza többek között azokat a szempontokat, körülményeket, amelyeket a bv. bírónak mérlegelnie kell,[518] továbbá tételes felsorolását adja azoknak az eseteknek, amikor eleve kizárt az alkalmazás lehetősége [Bv. tvr. 28/B. § (1)–(2) bekezdés]. Ennek értelmében a bv. bíró abban az esetben élhet a végrehajtási szabályok enyhítésének kedvezményével, amennyiben – különösen az elítélt személyiségére, előéletére, életvitelére, családi körülményeire, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bűncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel – a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhető, és az enyhébb bv. szabályok alkalmazása a bv. biztonságát nem veszélyezteti. A minimálisan letöltendő várakozási idő a feltételes szabadságra bocsátásig terjedő idő fele, de fogházban legalább három hónap, börtönben legalább hat hónap. A feltételes szabadságra bocsátásig terjedő időbe csak azt az időt lehet beszámítani, amelyet az elítélt a szabadságvesztés foganatba vételét közvetlenül megelőzően folyamatosan töltött előzetes fogva tartásban.[519] Ezzel kiküszöbölhető, hogy a szabadlábon történő elítélés előtti előzetes letartóztatás időtartamát is beszámítsák.

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása alól azok az elítéltek is kizártak, akik nem bocsáthatók feltételes szabadságra (például aki legalább két hónapot nem töltött ki, korábbi szabadságvesztésre ítélése után a végrehajtás befejezése előtt követte el az újabb bűncselekményt, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, többszörös visszaeső, nem jelentkezett önként a büntetés letöltésére). Kizártak ebből a kedvezményből azok az elítéltek is, akiket a bíróság rendelkezése folytán nem lehet feltétes szabadságra bocsátani.[520]

Kizáró ok továbbá, ha az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik – összbüntetésbe nem foglalt büntetésről – értesítés. Amennyiben az elítélttel szemben több szabadságvesztést kiszabó ítéletet kell végrehajtani, akkor indokolatlan az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával járó kedvezményekben részesítése.[521]

Ha az elítélttel szemben újabb büntetőeljárás van folyamatban, szintén nem kerülhet sor az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának előterjesztésére. Az új eljárás meghatározása vonatkozásában nincs lehetőség differenciálásra a tekintetben, hogy az eljárás mikor indult, mert ez a törvényi rendelkezés megszorító értelmezését jelentené. Magától értetődően azonban az elítéltek terhére indult eljárásokról lehet szó. Az elítélt javára indult felülvizsgálati, perújítási, kegyelmi eljárásra, valamint az összbüntetésbe foglalásra nem terjeszthető ez ki. Az új eljárás tartama alatt az elítéltek nem hagyhatják el az intézetet. Az új büntetőeljárást mindaddig folyamatban lévőnek kell tekinteni, amíg az ügyben jogerős ügydöntő határozat nem születik, az eljárás felfüggesztésétől függetlenül. Az elítéltre nézve az új eljárással kapcsolatos adatok megszerezhetők a bűnügyi nyilvántartásból.

Fegyházbüntetésre ítélés előzménye mindig valamely súlyos bűncselekmény elkövetése. Amennyiben a bíróság az elítélt jó magaviselete vagy más indok alapján eggyel enyhébb szabadságvesztési fokozatot, börtönt jelöl ki a fegyházfokozatú büntetését töltő elítélt számára, akkor sem tartja indokoltnak a törvényhozó az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását. Eltérő rendelkezés hiányában irányadó ez akkor is, ha az elítélt a fiatalkorúként elkövetett bűntett miatt kiszabott szabadságvesztését a Btk. 111. § (2) bek. a) pontja alapján fiatalkorúak börtönében tölti, majd a Btk. 111. § (4) bekezdése szerint a 21. életévének betöltését követően megállapított fegyházfokozatú szabadságvesztés végrehajtási fokozatát enyhíti a bv. bíró – a Bv. tvr. 7. §-a szerinti eljárás során – börtönfokozatúra.

A szabadságvesztés végrehajtása alatt az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok nem engedélyezhetők annak az elítéltnek a javára, aki olyan magatartást tanúsít, amely – egyébként – az enyhébb fokozatban történő végrehajtás megszüntetésére nyújtana alapot.[522] Az esetleg évekkel korábbi fogva tartás után a szabadságvesztés újbóli foganatba vétele óta folyamatosan töltött büntetés rövid időtartama alatt szerzett ismeretanyag nem elegendő annak a megalapozott megítéléséhez, hogy az elítélt esetében a végrehajtás módjának a tartós enyhítése megfelel-e a szabadságvesztés végrehajtása általános céljának.[523] A későbbi időpontban történő engedélyezésre, avagy az engedélyező határozat hatályba lépésének elhalasztására, a már engedélyezett alkalmazás későbbi időpontban történő megkezdésére nincs jogszabályi lehetőség. Az alkalmazást fellebbezésére tekintet nélkül meg kell kezdeni.[524]

A pénzbüntetés meg nem fizetése miatt szabadságvesztésre történő átváltoztatása folytán az elítélt javára nem rendelhető el többségi álláspont szerint az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása, habár a Bírósági Határozatokban megjelent egy eseti döntés, amely ettől eltérő volt.[525] Az országos gyakorlat azonban az eseti döntéstől teljes mértékben eltérő, nagyon helyeselhetően. A Bv. tvr. 7/A. és 28/B. §-aiban szabályozott enyhébb végrehajtási szabályok akkor kerülhetnek alkalmazásra, ha a bíróság ítéletében eleve szabadságvesztés-büntetést szabott ki és annak végrehajtási fokozatát állapította meg börtönben vagy fogházban. Ha a bíróság pénzbüntetést annak meg nem fizetése miatt változtatja át szabadságvesztésre, a bíróság által kiszabott büntetési nem változatlan marad, csak annak végrehajtási módjában következik be változás. Az elítélt ugyanis a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés esetén is – az ítélet jogerőre emelkedésének napján a törvény erejénél fogva – mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A pénzbüntetés hátralévő részének kifizetése esetén a befizetés azonosítását követően nyomban szabadítani kell az elítéltet [Bv. tvr. 69. § (2) bek.], továbbá a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztésből az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra, mint a szabadságvesztés-büntetésből. Ha az átváltoztatás folytán végrehajtott fogházbüntetésre is lehetséges az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása, akkor a pénzbüntetés meg nem fizetése miatt alkalmazott joghátrány enyészne el. Az átváltoztatott pénzbüntetés töltése nem számít a visszaesés, különös visszaesés, valamint a többszörös visszaesés minősítése szempontjából sem.

Az elítélt részére adható kedvezményeket és azok tartalmát a Bv. tvr. 28/B. § (3) bekezdése, a végrehajtás további részletes szabályait pedig a Bv. Szabályzat 167–168. §-ai tartalmazzák, a végrehajtás módját a bv. intézet parancsnoka határozza meg.

A bv. bíró határozata alapján az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását haladéktalanul meg kell kezdeni. Későbbi időpont nem határozható meg erre (BH 1999/105.).

A végrehajtási szabályok enyhítése az elítélt számára a fogház- és börtönfokozatban egyaránt a következő előnyökkel jár:

  1. 24 órát, kivételesen 48 órát meg nem haladó időre havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat a bv. intézetből azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát; az eltávozás időtartama a szabadságveszésbe beszámít;

  2. a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a büntetés-végrehajtási intézeten kívül költheti el;

  3. a látogatóját a bv. intézeten kívül is fogadhatja;

  4. felügyelete mellőzhető, amikor a bv. intézeten kívül dolgozik.

Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik.

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának hatálya alá tartozó elítélteket külön körleten vagy zárkában (lakóhelyiségben) kell elhelyezni. A körlet belső életének szabályait, a végrehajtás módját a Bv. tvr. 28/A. § keretei között az intézet parancsnoka határozza meg, általában ügyelve arra is, hogy az érintett elítéltek életkörülményei érzékelhetően jobbak legyenek a többi elítélténél. Ő dönt arról is – az elítélt kérését is figyelembe véve –‚ hogy az eltávozási lehetőségeket hány alkalommal, mikor és milyen időtartamban veheti igénybe az elítélt‚ továbbá a parancsnok határozza meg a kiadható készpénz összegét is [6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 168. § (3)–(4) bek.].

Ennek során az elítélt kérését is figyelembe véve meghatározza, hogy az elítélt az eltávozási lehetőséget hány alkalommal és milyen időtartamban veheti igénybe, dönt az elítélt részére kiadható készpénz összegéről, amelyet az eltávozáskor kaphat kézhez. Az eltávozó elítéltet igazolással, illetve fényképes igazolvánnyal kell ellátni.

Amennyiben a végrehajtás során merülnek fel azok – a Bv. tvr. 28/B. § (2) bek. a)–h) pontjaiban részletezett – okok, amelyek fennállása az engedélyezést kizárta volna, továbbá az elítélt az eltávozással, illetőleg a bv. intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi; így különösen, ha az eltávozásról önhibájából nem az előírt időben tér vissza vagy más súlyos fegyelemsértést követ el, a bv. intézet parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ) alkalmazását és előterjesztést tesz a bv. bírónak az EVSZ megszüntetése iránt. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását akkor is felfüggesztheti a bv. intézet parancsnoka, ha az elítélt az intézetben követ el súlyos vagy ismételt fegyelemsértést. A felfüggesztés esetén a parancsnok a megszüntetés iránt haladéktalanul előterjesztést tesz a bv. bírónak, aki az előterjesztést a Bv. tvr. 7/A. §-a szerinti eljárás keretében bírálja el. A bv. bíró haladéktalanul kitűzi az elítélt meghallgatásának időpontját. Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik. Ez az időtartam a szabadságvesztésbe beszámít.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költség az elítéltet akkor terheli, amennyiben a bíróság helyt ad az intézet előterjesztésének.

Az EVSZ alkalmazása, illetőleg alkalmazásának megszüntetése iránt a bv. intézet tesz előterjesztést a bv. bírónak. Az EVSZ alkalmazását az elítélt és védője is kezdeményezheti. A kérelmet a bv. intézet – értékelő véleményével és javaslatával – 15 napon belül továbbítja a bv. bíróhoz.

Ha az EVSZ alkalmazását a törvény kizárja [Bv. tvr. 28. § (2) bekezdés], illetőleg ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és a javaslat elkészítését a bv. intézet mellőzheti.

A hatályos szabályozás értelmében az alkalmazás kezdeményezése esetén a bv. bíró 8 napon belül kitűzi az elítélt meghallgatásának időpontját.

Ha a bv. intézet parancsnoka az EVSZ alkalmazásának megszüntetése iránt tesz előterjesztést, a bv. bíró haladéktalanul kitűzi az elítélt meghallgatásának időpontját f9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 51. § (2) bekezdés].

A Bv. tvr.-t is módosító 2012. évi CCXXIII. törvény 44. §-a értelmében 2013. július 1. napjától az EVSZ alkalmazása iránti előterjesztés tárgyában a bv. bíró az iratok alapján hozhatja meg a döntést; az elítélt vagy a védő által benyújtott kérelem tárgyában pedig meghallgatást tart; kivéve, ha az EVSZ alkalmazását a Bv. tvr. kizárja; az elítélt vagy a védője a 6 hónapon belül ismételten előterjesztett kérelemben új körülményre nem hivatkozik. Az utóbbi nem vonatkozik arra, ha közben az előírt időtartam letelt (a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes időtartam fele, börtönben 6 hónap, fogházban 3 hónap).

Az EVSZ alkalmazásának kezdeményezését az elítélttel közölni kell, és szükséges tájékoztatni az ezzel járó változásokról is.

A bv. bíró határozatának kézhezvételét követően az EVSZ alkalmazását haladéktalanul meg kell kezdeni. Az EVSZ hatálya alá tartozó elítélteket külön körleten vagy zárkában (lakóhelyiségben) kell elhelyezni. Ha a bv. intézet nem rendelkezik a szükséges feltételekkel, az elítéltet az erre kijelölt másik intézetbe kell szállítani.

2.2.3. A fenyítés elleni fellebbezés elbírálása[526]

A 2011. évi CL törvény 24. §-a iktatta be a Bv. tvr. rendelkezései közé 2012. január 1-jétől hatályosan a 7/C. § rendelkezést. Eszerint az elítéltnek a bv. intézet különleges biztonságú zárkába helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról, valamint a bv. országos parancsnoka különleges biztonságú zárkába helyezés meghosszabbításáról, vagy különleges biztonságú körletre helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról szóló határozata ellen fellebbezését a bv. bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított 5 napon belül bírálja el. A végzése elleni fellebbezést is az érkezésétől számított 5 napon belül kell elbírálni. Az előzetesen letartóztatott esetében is e szabályok irányadók. A bűnügyi költséget az állam viseli.

Megjegyzés

Az intézet rendjének, fegyelmének megtartását a jogalkotó elsősorban az elítéltek önkéntes jogkövetésétől várja, de számol azzal is, hogy egy részük megszegi a végrehajtás rendjét. A büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megsértő elítélttel szemben – nevelése, valamint a büntetés-végrehajtás rendjének biztosítása érdekében – feddés, személyes szükségletekre fordítható összeg csökkentése, valamint magánelzárás fenyítések alkalmazhatók.

A bv. intézetekben fogvatartottak fegyelmi felelősségét a 11/1996. (X. 15.) IM rendelet szabályozza. Ennek 2. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétséget az a fogvatartott követ el, aki a büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megszegi, más fogvatartottat fegyelmi vétség elkövetésére szándékosan rábír, vagy más fogvatartott részére fegyelmi vétség elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. A rendelet nem taxatív felsorolást is tartalmaz arról, hogy különösen milyen magatartás minősül fegyelmi vétségnek.

A magánelzárás fegyelmi fenyítéssel szemben a Bv. tvr. – az 1993. évi XXXII. törvénnyel történt módosítását követően – megnyitotta a bírósági felülvizsgálat útját a bv. bíróhoz benyújtható elítélti fellebbezés révén. A fellebbezésnek halasztó hatálya van a magánelzárás végrehajtására.[527] A fellebbezés azonban nem húzhatja el indokolatlanul a fegyelmi felelősségre vonást, ezért a fenyítés közlésekor azt nyomban be kell jelenteni. A bv. bíróhoz fordulás lehetőségét, a jogorvoslati jogot a Bv. tvr. 7/B. § (1) bekezdése kizárólag az elítélt számára biztosítja. Súlyosan méltánytalan helyzetet eredményezne, ha az elítélt – nyilvánvalóan enyhítésre vagy felmentésre irányuló – fellebbezése alapján a bíróság hosszabb tartamú magánelzárás fenyítést állapítana meg. Ez ellentmondana a súlyosítási tilalomnak is, amelynek célja, hogy a terhelt jogorvoslati jogának gyakorlása kockázatmentes legyen. Ha a bv. bíró határozata elleni fellebbezésnek is halasztó hatálya lenne, az a fenyítés végrehajtását elhúzhatná. A bv. bíró határozata ellen az elítélt, az ügyész és a védő fellebbezhet. Az elhúzódás megakadályozása érdekében mondja ki a Bv. tvr. 7/B. § (2) bekezdése, hogy a bv. bíró végzése elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya a fenyítés végrehajtására. Ez összhangban áll a Be. 347. § (3) bekezdésének rendelkezésével, mely szerint a végzés fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivéve, ha a fellebbezés halasztó hatályát a törvény kimondja. A fellebbezés elbírálására is a Bv. tvr. 5 napos határidőt állapít meg, ezt az iratnak a fellebbezést elbíráló másodfokú bírósághoz való érkezésétől kell számítani. A magánelzárás végrehajtását legkésőbb a bv. bírói végzésnek a fogvatartott részére való kézbesítését követő munkanapon kell megkezdeni, a bv. intézeti parancsnok azonban a végrehajtás megkezdését kivételesen legfeljebb 15 nappal elhalaszthatja büntetés-végrehajtási okból. A 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 52. §-a kimondja, hogy amennyiben az elítélt a magánelzárást kiszabó határozat ellen fellebbezett, a bv. bíró az elítélt meghallgatásának időpontját – a fellebbezésnek a bv. csoporthoz érkezését követően – haladéktalanul olyan időpontra tűzi ki, hogy a fellebbezés elbírálására öt napon belül sor kerülhessen. Ha a megyei (fővárosi) bíróság másodfokú tanácsa a bv. bíró végzését megváltoztatja, az intézet a következők szerint jár el:

  • ha a bíróság a fogvatartott fegyelmi felelősségét nem állapította meg, a fenyítést a nyilvántartásból törölni kell és a cselekményt a fogvatartottról készített értékelő véleményben sem lehet feltüntetni,

  • enyhébb fenyítés kiszabása esetén a magánelzárás végrehajtását a bírósági határozatnak az intézet részére történő kézbesítése után haladéktalanul meg kell szüntetni,

  • a végrehajtást meg kell szüntetni, ha a bíróság a magánelzárás tartamát akként változtatta meg, hogy a fogvatartott azt már teljes egészében kitöltötte.[528]

A fogvatartottal szemben nincs helye fegyelmi vétség miatt magánelzárás alkalmazásának, ha a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló tettlegességét a zárkatársával szemben jogos védelem megállapítására alapul szolgáló tettlegesség körében valósította meg.[529]

A bv. bírói eljárásban felmerült költség eltérő rendelkezés hiányában az elítéltet terheli.[530] Ilyen eltérő rendelkezés – a bűnügyi költségnek az állam által való viselése – indokolt a fenyítés elleni fellebbezés elbírálására irányuló eljárásban tekintet nélkül arra, hogy a bv. bíró vagy a másodfokú bíróság helybenhagyta a fegyelmi fenyítést, vagy azt mellőzte, illetőleg a magánelzárásnál enyhébb fenyítést alkalmazott vagy a magánelzárás mértékét csökkentette.

2013. július 1-jétől az elítélésre irányuló rendelkezéseket kell alkalmazni az elzárásra ítéltnek és a szabálysértési elzárást töltő elkövetőnek, valamint az előzetesen letartóztatottnak a magánelzárás fenyítést kiszabó határozat elleni fellebbezése elbírálására is, a 2012. évi CCXXIII. törvény 45. §-a értelmében.

2.2.4. A biztonsági zárkába vagy körletre helyezés elleni fellebbezés elbírálása

A 2011. évi CL. törvény 24. §-a iktatta be a Bv. tvr. rendelkezései közé 2012. január 1-jétől hatályosan a 7/C. § rendelkezését. Eszerint az elítéltnek a bv. intézet különleges biztonságú zárkába helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról, valamint a bv. országos parancsnoka különleges biztonságú zárkába helyezés meghosszabbításától, vagy különleges biztonságú körletre helyezés elrendeléséről és meghosszabbításáról szóló határozata elleni fellebbezését a bv. bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított 5 napon belül bírálja el.

A végzése elleni fellebbezést is az érkezéstől számított 5 napon belül kell elbírálni. Az előzetesen letartóztatott esetén is ezek a szabályok irányadók. A bűnügyi költséget az állam viseli.

2.2.5. Feltételes szabadságra bocsátás[531]

A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a büntetés-végrehajtás rendjének megtartására ösztönzi az elítéltet, és ezáltal segíti a bv. szervek munkáját. A feltételes szabadságon lévő elítélt felügyelete és annak kilátásba helyezése, hogy újabb bűncselekmény elkövetése esetén a büntetését folytatnia kell, olyan befolyásoló tényezők, melyek szintén segítik az elítélt nevelését és reszocializálását. A korábbi szabadulás reménye az elítélt viselkedését, magatartását pozitívan befolyásolja. Például, ha önhibájából nem kezdte meg a szabadságvesztést a felhívásban közölt következmény ellenére, a bv. bíró az elítéltet az előterjesztéstől számított 5 napon belül kizárja a feltételes szabadságból.

A feltételes szabadságról döntés lényegesen érintheti a szabadságvesztés mértékét, ennél fogva garanciális szempontok fűződnek ahhoz, hogy az engedélyezéséről bíróság döntsön. A Bv. tvr. 6. és 8. §-aiban foglaltak alapján a feltételes szabadságra bocsátásról a bv. bíró dönt a bv. intézet előterjesztése alapján az elítélt meghallgatását követően. A Bv. Szabályzat 79. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében az elítéltről értékelő véleményt kell készíteni a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó előterjesztés összeállítása előtt. A Bv. tvr. módosult, jelenlegi hatályos szabályozása a következő:

„8. § (1) A feltételes szabadságra bocsátásról (Btk. 47–48., 112. §) a büntetés-végrehajtási bíró a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt az elítélt meghallgatása után határoz. A határozat meghozatala előtt a büntetés-végrehajtási bíró – feltéve, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig rendelkezésre álló idő legalább kettő hónap – elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.

(2) A pártfogó felügyelő az (1) bekezdésben írt pártfogó felügyelői vélemény elkészítése érdekében az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt legalább kettő hónappal a büntetés-végrehajtási intézetben meghallgatja és vele ettől az időponttól kezdődően rendszeresen érintkezhet.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később újból megvizsgálhatja. Ebben az esetben elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.

(4) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra [(3) bek.], a feltételes szabadságra bocsátást az elítélt vagy védője is kezdeményezheti. A kérelmet a büntetés-végrehajtási intézet – értékelő véleményével és javaslatával – harminc napon belül továbbítja a büntetés-végrehajtási bíróhoz. Ha az egy éven belül ismételten előterjesztett kérelem új körülményre nem hivatkozik, az értékelő vélemény és javaslat elkészítését a büntetés-végrehajtási intézet mellőzheti.

(5) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét legkésőbb két év múlva, azt követően évente megvizsgálja. Ilyen esetben elrendelheti a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.

(6) A bűnügyi költséget az állam viseli.”

Azt, hogy az elítélt letöltötte-e már a büntetése törvényben meghatározott részét, mindig a feltételes szabadságra bocsátás vizsgálatakor töltött végrehajtási fokozat szerint kell eldönteni. Ha a bv. bíró a Btk. 46. § (1) bekezdése alapján korábban az ítéleti rendelkezéshez képest a büntetés hátralévő részének eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb fokozatban történő végrehajtásáról rendelkezett, az e fokozatnak megfelelő minimális időtartam lesz az irányadó.

A bv. bíró a következő körülményeket vizsgálja a feltételes szabadságra bocsátáskor többek között annak eldöntéséhez, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül elérhető-e:

  • az elítélt megtartotta-e a bv. intézet rendjére vonatkozó szabályokat, teljesítette-e az őt terhelő kötelezettségeket;

  • képességeire, egészségi állapotára tekintettel megfelelően, szorgalmasan dolgozott-e;

  • családjával és volt vagy leendő munkahelyével milyen kapcsolatot tartott fenn;

  • korábbi életviteléhez képest a magatartásában és erkölcsi szemléletében következett-e be kedvező változás;

  • mutat-e készséget arra, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot fog folytatni;

  • felkészült-e a szabadulásra, intézkedett-e szállása és munkahelye érdekében.

2013. július 1-jétől a 2012. évi CCXXIII. törvény 61. §-sával kiegészített Bv. tvr. 23/B. §-a szerint:

(1) „A szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátható, ha

a) a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására, valamint arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető, és

b) a határozott ideig tartó szabadságvesztésnek a Btk. 38. § (2) bekezdése szerinti vagy a bíróság által az ítéletben megállapított részét, az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a bíróság által a Btk. 43. § (1) bekezdése alapján az ítéletben meghatározott tartamot letöltötte.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a határozott ideig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátott elítélt pártfogó felügyeletét (Btk. 69. §) rendelheti el, és az elítélt számára a Btk. 71. § (2)–(3) bekezdése alapján külön magatartási szabályokat írhat elő.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátott elítélt számára a Btk. 71. § (2)–(3) bekezdése alapján külön magatartási szabályokat írhat elő.”

Ha az elítélt személyiségének, a büntetés-végrehajtás alatt tanúsított magatartásának, illetve a szabadulásra való felkészülésének vizsgálata után az a meggyőződés alakul ki a bv. bíróban, hogy további szabadságelvonás nélkül is remény van az elítélt társadalmi beilleszkedésére, az újabb bűnelkövetéstől való tartózkodására, akkor az elítéltet feltételes szabadságra kell bocsátani. Kiemelendő azonban, hogy míg az objektív feltételek fennállása esetén sincs az elítéltnek alanyi joga a feltételes szabadságra, erre csak akkor kerülhet sor, ha az megalapozottan szolgálja a büntetés célját.

A feltételes szabadságra bocsátás kérdését illetően számos eseti döntés került közzétételre.

A feltételes szabadságra bocsátás feltételeivel kapcsolatos egyik eseti döntés szerint csak az bocsátható feltételes szabadságra, akinek kifogástalan magatartása megfelel az intézeti szabályoknak.[532]

A bv. bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását nem tagadhatja meg arra hivatkozással, hogy az elítéltnek olyan más szabadságvesztést is le kell töltenie, amely – a quasi halmazati viszony hiánya miatt – nem foglalható összbüntetésbe; ilyen esetben azonban a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a feltételes szabadság addig nem kezdhető meg, amíg az elítélt a szabadságvesztés-büntetését tölti.[533]

Az elítélt feltételes szabadságra bocsátásával kapcsolatban a bv. bíró által történő meghallgatás esetén nem a Be.-nek a különleges eljárására vonatkozó rendelkezései, hanem a Bv. tvr.-nek a rendelkezései az irányadók, tehát a meghallgatás a védő értesítése nélkül is megtartható és részére a határozatot nem kell kézbesíteni.[534]

A bv. bírónak a feltételes szabadságra bocsátást mellőző és a bv. intézet parancsnokát ismételt előterjesztésre felhívó döntése érdemi döntés, így ellene fellebbezéssel lehet élni (BH 1996/632.).

A feltételes szabadságra bocsátás tárgyában eljáró bv. bíró a tárgyalás kitűzése és a tartása nélkül is kérheti a nevelői vagy a parancsnoki vélemény pontosítását a jelenlévőktől, és az azokban hivatkozott iratok bemutatását. Mindez nem minősül bizonyítás felvételének, így a védőnek a meghallgatásról való távolmaradása sem értékelhető hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésnek.[535]

A bv. bíró az elítélt meghallgatását követően (vagy a tárgyalás alapján) dönt a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében. Amennyiben az elítélt az előzetes fogva tartásban töltött időre figyelemmel az ítélet jogerőre emelkedésekor már feltételes szabadságra lenne bocsátható, soron kívül kell határoznia, hogy az elítéltet feltételes szabadságra bocsátja vagy azt mellőzi. Amennyiben ennek eldöntéséhez szükséges adatok hiányoznak, és azok rövid időn belül beszerezhetők, lehetősége van a bv. bírónak arra, hogy – a feltételes szabadságra bocsátás mellőzése helyett – a meghallgatást elnapolja.

A bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátással egyidejűleg határoz a pártfogó felügyelet alá helyezés kérdésében is.

A bv. bíró nemleges döntése nem jelenti azt, hogy az elítélt egyszer s mindenkorra elesett e kedvezménytől. A Bv. tvr. 8. § (3) bekezdése értelmében, ha a bv. bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később újból megvizsgálhatja. E vonatkozásban a bv. bíró a bv. intézet számára határidőt tűzhet, amikorra kiegészítő véleményt és javaslatot kell előterjeszteni. Amennyiben a bv. intézet parancsnoka a meghatározott időpontban nem tesz újabb előterjesztést, a bv. bíró ennek okáról felvilágosítást kér. Ha a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátás mellőzése mellett annak későbbi megvizsgálására határidőt nem tűzött, az intézet csak akkor tehet ismételt előterjesztést, ha az elítélt magatartásában tartósan kedvező változás következett be. Nem kell megvárni az adott fokozathoz kapcsolódó tartamú büntetés letöltését, ha az eredetileg engedélyezett kedvezmény továbbra is fennáll.

A jogszabályi rendelkezések biztosítják a bv. bíró részére a feltételes szabadság kérdésében való döntés meghozatalakor a meghallgatás rövid időre történő elnapolását, amennyiben ez a döntés meghozatalához szükséges adatok beszerzése érdekében történik. Ez a rendelkezés is arra utal, hogy a bv. bíró a megalapozott döntése meghozatala érdekében bizonyítás felvétele nélkül is széles körű adatgyűjtést és pontosítást végezhet. A bv. bíró a meghallgatáson az elítélten kívül meghallgatja a bv. intézet parancsnokát vagy annak megbízottját, és a meghallgatás szükségessége mellett értesített ügyészt. Ha a döntés meghozatalához indokoltnak tartja, betekint az elítéltről vezetett büntetés-végrehajtási nyilvántartásokba is.

A feltételes szabadságról való döntés előtti meghallgatással kapcsolatban a BH 1996/631. számú döntése több pontban utal arra, hogy a bv. bíró eljárására ebben az esetben a Bv. tvr. speciális rendelkezései az irányadók, ily módon a meghallgatás a védő értesítése nélkül is megtartható és részére a határozatot nem kell kézbesíteni. A döntés indokolása szerint a Bv. tvr. 6. § (7) bekezdésében írt azon rendelkezés, mely szerint amennyiben törvényerejű rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik, a bv. bíró eljárására a büntetőeljárás szabályai irányadók, nem értelmezhető akként, hogy a bv. bírói eljárásban a Be.-nek a különleges eljárásra vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni, az egyéb rendelkezéseit pedig csak annyiban, amennyiben azokból más nem következik. A Bv. tvr. vonatkozó rendelkezései ugyanis nem tartalmazzák nevesítve a különleges eljárás szabályait – mint a bv. bírói eljárásban alkalmazandó eljárást –, és a büntetőeljárási törvény sem sorolja fel a bv. bírói eljárásokat az egyes különleges eljárások között. A Bv. tvr. speciális rendelkezései pedig megelőzik a Be. különleges eljárásokra vonatkozó szabályait, amely tükröződik abban, hogy a Be. különleges eljárásai körében a meghallgatás csak lehetőség, míg a bv. bírói eljárásban a meghallgatás minden esetben kötelező, attól a bv. bíró nem tekinthet el, 2013. július 1-jéig. A bíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott konkrét ügyben, hogy a büntetőeljárás szabályai abban az esetben irányadók a bv. bíró eljárására, amennyiben a törvényben meghatározott feltételek megléte esetén tárgyalást tart, ez esetben kötelező számára az ügyész és a védő jelenlétének biztosítása.

A bv. bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátásáról soron kívül határoz, ha az előzetes fogva tartásban töltött időre figyelemmel az elítélt az ítélet jogerőre emelkedésekor feltételes szabadságra lenne bocsátható.

A meghallgatás időpontjáról a bv. intézetet, ha a terhelt szabadlábon van, a terheltet, illetőleg ha fiatalkorú, törvényes képviselőjét, továbbá ha az ügyész meghallgatása szükséges, az ügyészt értesíti. Ha a bv. bíró azt észleli, hogy az elítélt a feltételes szabadság kedvezményéből a Btk. 47. § (4) bekezdés a), b) és d) pontjai valamelyikében, a Btk. 47/C. § (2) bekezdésében, illetve a 2012. évi C. törvény 38. § (4) bekezdésében és vagy §-ában foglaltak miatt az ítélet meghozatalakor kizárt lett volna, a Be. 557. §-a szerinti eljárás lefolytatása érdekében az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságot keresi meg, és az elsőfokú bíróság határozatának megküldéséig az eljárást felfüggeszti. Amennyiben a feltételes szabadságra bocsátásról való döntéshez a szükséges adatok hiányoznak, de rövid időn belül beszerezhetők, a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátás mellőzése helyett a meghallgatást elnapolja, és a meghallgatásra új határnapot tűz ki. Ha a bv. bíró kizáró ok fennállását állapítja meg, a feltételes szabadságra bocsátást mellőzi.

Ha a bv. bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátását mellőzte, a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátásról a Bv. tvr. 8. § (5) bekezdése szerint időszakonként előterjesztést készít [9/2002. (IV. 9.) IM rendelet 40. § (7) bekezdés].

Előfordulhat, hogy a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező határozat kelte és a szabadítás határideje között az elítéltet előzetes letartóztatásba helyezik, vagy szabadságvesztés végrehajtását rendelik el. Ebben az esetben a feltételes szabadságra bocsátást kiszabó bírósági határozat nem hajtható végre, az elítélt nem bocsátható szabadon. Amennyiben az elítélt a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező bíróság határozatának kelte és annak jogerőre emelkedése közötti időben súlyos fegyelmi vétséget követ el, a bv. intézet – a jogorvoslat előterjesztésének megfontolása végett – haladéktalanul értesíti a bv.-felügyeleti ügyészt.

Ha a bv. bíró az elítélt feltételes szabadságra bocsátását rendelte el, de a bv. intézet a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének napjáig arról értesíti, hogy az elítélt súlyos fegyelmi vétséget követett el, a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátást az IM rendelet 40. § (5) bekezdése alapján újból megvizsgálja, és ennek alapján a végzését hatályon kívül helyezheti.

A bv. bíró saját határozatát nem jogosult hivatalból felülvizsgálni. Amennyiben a súlyos fegyelmi vétség elkövetésének időpontjában a feltételes szabadságot engedélyező végzés már jogerőre emelkedett, nincs törvényi lehetőség arra, hogy a bv. bíró a korábbi határozatát hatályon kívül helyezze.

Az 1998. évi LXXXVII. törvény módosította a Btk. 92. §-át, ezt követően olyan helyzetek adódhatnak, hogy egy elítélt több külön ítélettel kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést is kap és ezek nem foglalhatók összbüntetésbe, egymást követően folyamatosan kell ezeket végrehajtani. Ennek rendezését a Bv. tvr.-t módosító 1999. évi CXX. törvény oldotta meg, amely a Bv. tvr.-be 2000. március 1. napjával hatályos új 24/A. §-t iktatott be, egyidejűleg kiegészítette a Btk. 48/A. §-ának rendelkezéseit. Eszerint, ha az elítéltet több fegyház-, börtön- vagy fogházbüntetésre is ítélték és e büntetések között olyan is van, amelyik kapcsán az elítélt feltételes szabadságra bocsátható és olyan is, amelyből nem, akkor először a fegyház, majd a börtön és végül a fogház végrehajtási fokozatú büntetéseket kell végrehajtani. Az azonos fokozatúakon belül először azokat, amelyekből az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható. Minden egyes szabadságvesztés vonatkozásában külön-külön kell vizsgálni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Az engedélyezett feltételes szabadságokat mindaddig nem lehet megkezdeni, amíg az elítéltnek letöltetlen büntetése van. Az elítélt szabadlábra csak ezt követően kerülhet és valamennyi engedélyezett feltételes szabadságának időtartama ebben az időpontban kezdődik. Ezek egymással párhuzamosan telnek és külön vizsgálandó és állapítandó meg az egyes feltételes szabadságok elteltének időpontja. Ha a feltételes szabadság megszüntetésére okot adó körülmény következik be, minden egyes feltételes szabadság tekintetében külön kell vizsgálni, hogy a körülmény bekövetkezése a feltételes szabadság leteltét követő vagy azt megelőző időpontra esik-e. Lehetséges ennélfogva, hogy egy hosszabb időtartamú feltételes szabadságot meg kell szüntetni, míg a már ez idáig letelt feltételes szabadságot nem. Figyelembe kell venni azonban, hogy a feltételes szabadság minimális tartama a Btk. 48. § (1) bekezdése és a 2012. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése értelmében egy év, így a jelzett eset csak akkor fordulhat elő, ha a feltételes szabadságok között egy évet meghaladó tartamú is van. 2003. július 1. napján lépett hatályba a pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XIV. törvény (Pf. tv.), amely a pártfogó felügyelet átfogó reformját valósította meg. A Pf. tv. 29. §-a több helyen is módosítja a Bv. tvr. 8. §-át. A törvény – a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében történő döntés megalapozottsága érdekében – lehetővé teszi a bv. bíró számára a pártfogói vélemény beszerzésének elrendelését, amennyiben a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig még elegendő idő – legalább két hónap – áll rendelkezésre. A pártfogó felügyelői vélemény elkészítése érdekében az elítéltet az intézetben meghallgathatja és vele ettől kezdve rendszeresen érintkezhet. A törvény a határozott tartamú, valamint az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezendő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének későbbi ismételt megvizsgálása esetén is lehetővé teszi a bv. bíró számára a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését.

Feltételes szabadságra bocsátás esetén a Bv. tvr. 8. § (6) bekezdése alapján a bűnügyi költséget az állam viseli. A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárásának mellőzése során a bűnügyi költséget az állam viseli.[536]

2.2.6. A szabadságvesztés letöltését önhibájából meg nem kezdő feltételes szabadságból kizárása (Bv. tvr. 7/D. §)

A Bv. tvr. 23/A. § (1) bekezdése szerint „Az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ki kell zárni, ha a határozott ideig tartó szabadságvesztés letöltését önhibájából határidőben nem kezdte meg.” Erre akkor kerülhet sor, ha a szabadságvesztés megkezdésére szóló felhívásában figyelmeztették az elítéltet. Amennyiben halasztást kapott, abban az esetben a halasztást engedélyező határozatban kell erre felhívni a figyelmét.

A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárásra a bv. intézet tesz előterjesztést a bv. bíróhoz, aki ennek a hozzáérkezésétől számított 5 napon belül dönt. Ha nem zárja ki az elítéltet, a bűnügyi költséget az állam viseli.

2.2.7. A feltételes szabadság megszüntetése[537]

A feltételes szabadság megszüntetésének következménye a hátralévő szabadságvesztés végrehajtása. A feltételes szabadságon lévő elítélt jogi helyzetét alapvetően befolyásolja, hogy a feltételes szabadságot pártfogó felügyelet nélkül vagy pártfogó felügyelet mellett rendelte-e el a bv. bíró. A pártfogó felügyelet nélküli feltételes szabadságot csak újabb bűncselekmény elkövetése esetén lehet megszüntetni.

„A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság alatt végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. Ha az elítéltet egyéb büntetésre ítélik, vagy ha a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti.” [Btk. 48. § (4) bek.]. A 2012. évi C. törvény 40. § (1) bekezdése a jogerőre emelkedés utáni elkövetést, és a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélést tartotta meg ezek közül.

A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon töltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be.

Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani – ideértve a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést is –, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt.

A párhuzamosan töltött feltételes szabadságok mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság feltételei fennállnak-e.

Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes szabadságra, az elítélt a több feltételes szabadságot egyidejűleg párhuzamosan tölti. A párhuzamosan töltött feltétes szabadságok mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság megszüntetésének feltételei fennállnak-e.

A Be. szerinti büntetőeljárásban történik a feltételes szabadság megszüntetése, ha az elítélt a feltételes szabadság lejártáig újabb bűncselekményt követ el. Ebben az esetben a feltételes szabadság megszüntetése tárgyában az újabb bűncselekményt elbíráló bíróság határoz.

A feltételes szabadság megszüntetése szempontjából közömbös, hogy az újabb bűncselekményt szándékosan vagy gondatlanul követi-e el az elítélt. Ha nem állapítható meg bizonyosan, hogy a terhelt az újabb bűncselekményt a feltételes szabadság tartamának lejárata előtt követte el, úgy a feltételes szabadságot nem lehet megszüntetni (BH 1977/3. BK 85.). A feltételes szabadság megszüntetési oka nem azonos mindig a feltételes szabadság kedvezményéből való kizárási okkal. A feltételes szabadság kizárására a korábbi szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedésétől annak kitöltéséig bármikor – tehát nem csak a feltételes szabadság alatt történt újabb elkövetés esetén – sor kerülhet (BH 1995/11. BK 613.).

A bíróság a feltételes szabadság megszüntetéséről utólag határoz, ha erről a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekményt elbíráló bíróság nem rendelkezett.” (Be. 559. §)

A feltételes szabadság megszüntetésére tehát sor kerülhet a Be. szerinti és a Bv. tvr. szerinti eljárásban is.

A feltételes szabadság lényege, hogy az elítélt a szabad életben a szabadságvesztés hátralévő tartama alatt tartózkodjon újabb bűncselekmény elkövetésétől, mert ebben az esetben nemcsak az újabb bűncselekmény miatti felelősségre vonására, hanem a szabadságvesztés hátralévő tartamának letöltésére is sor kerülhet. Mind a társadalom védelme, mind pedig a feltételes szabadságra bocsátott elítéltek egy részének érdeke megkívánja, hogy a feltételes szabadság alatt közvetlenebb irányítás, ellenőrzés alatt álljanak. A törvény ezért lehetővé teszi, hogy a bíróság a feltételes szabadságra bocsátottat pártfogó felügyelet alá helyezze.[538] Ilyen esetben a pártfogó felügyelet elrendeléséről a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátással egyidejűleg határoz. Elrendelésére akkor kerül sor, ha az elítélt személyiségére, személyi, családi körülményeire, vagyoni helyzetére, környezetére, életvezetésére tekintettel a feltételes szabadság sikeres elteltéhez szükséges az elítélt rendszeres figyelemmel kísérése. Külön magatartási szabályokat is előírhat ehhez a bv. bíró. A pártfogó felügyelet tartama azonos a feltételes szabadság idejével, amely azonban legalább egy évig tart, így a pártfogó felügyelet sem lehet egy évnél rövidebb.

Ha az elítélt a feltételes szabadság időtartama alatt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi, a bv. bíró állást foglal abban a kérdésben, hogy méltó-e az elítélt továbbra is a feltételes szabadság kedvezményére, a büntetési célok elérhetők-e a további hátralévő büntetési rész végrehajtása nélkül, avagy szükséges-e a feltételes szabadság megszüntetése a büntetési célok eléréséhez.

A magatartási szabályszegés értékelését illetően meglehetősen kimunkált a bv. bírói gyakorlat. Eszerint csak akkor kerülhet sor a feltételes szabadság megszüntetésére a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak megszegése miatt, ha a szabályszegés súlyából arra lehet következtetni, hogy csak a szabadságvesztés hátralévő részének végrehajtásával érhetők el a büntetési célok.[539] A feltételes szabadság megszüntetésének van helye, ha a pártfogó felügyelet alá helyezett elítélt a magatartási szabályok megszegésével ismételten italozó életmódot folytat. A kóros elmeállapotban történő magatartási szabályszegés nem eredményezheti viszont a feltételes szabadság megszüntetését.[540] A pártfogó felügyelet magatartási szabályaként előírt alkoholelvonó-kezelés nemteljesítése és a pártfogó felügyelő idézéseivel szemben tanúsított sorozatos engedetlenség, a kapcsolattartás ellehetetlenítése a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak súlyos megszegését valósítja meg.[541] Nem lehet szó a pártfogó felügyelet szabályainak súlyos megsértéséről, ha az elkövető nem létesít állandó munkaviszonyt, de rendszeresen végez alkalmi munkát.[542]

Ha a korábban kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátott vádlott a magatartási szabályokat megsérti, s ezért a bv. bíró a feltételes szabadságot megszünteti, e tekintetben nem kell rendelkeznie annak a bíróságnak, amely a vádlott feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekményét elbírálja.[543]

A feltételes szabadság megszüntetésének indítványozására – a megyei (fővárosi) főügyészség büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti és jogvédelmi ügyésze jogosult a pártfogó felügyelő, illetve a rendőrség megalapozott előterjesztése alapján. Az ügyész a tényállás érdekében szükség esetén a nyomozóhatóságot keresi meg, vagy a pártfogótól további bizonyítási eszközök megjelölését kéri. Ha az ügyész a tényállás további tisztázását követően sem látja úgy, hogy a feltételes szabadság megszüntetésének lehet helye, az iratokat visszaküldi a pártfogónak és mellőzi az indítvány megtételét. A bv. bíró már a meghallgatás előkészítése során beszerzi az elítélt pártfogó felügyelete végrehajtásának iratait, továbbá intézkedik, hogy a szükséges bizonyítékok rendelkezésre álljanak. A meghallgatás alapján az elítélt feltételes szabadságát megszünteti vagy a feltételes szabadság megszüntetésére tett indítványt elutasítja. Amennyiben az ügyész az indítványát alapos okkal visszavonta, a bv. bíró az eljárást megszünteti. Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegte, nemcsak a pártfogó felügyelő, hanem a rendőrség is a feltételes szabadság megszüntetése érdekében az ügyészhez fordulhat. Az ügyész minden esetben megvizsgálja, mérlegeli a rendelkezésére bocsátott bizonyítási eszközöket, szükség esetén további bizonyítási eszközök megjelölését kérheti mind a pártfogótól, mind a rendőrségtől.

A feltételes szabadság megszüntetése tehát akkor indokolt, ha az elítélt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait oly módon szegi meg, hogy a szabályszegés súlyából, jelentőségéből, ismétlődéséből, az elítélt egész magatartásából arra lehet következtetni, hogy az elítélt nem tud, vagy nem akar beilleszkedni a társadalomba.

„Ha a magatartási szabályok súlyos megsértése miatt a feltételes szabadság megszüntetésének lehet helye, az ügyész az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak indítványt tesz. Ha az elítélt – az elfogása előtt – a hatóság elől elrejtőzött vagy elrejtőzésétől, illetve attól, hogy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el, alaposan tartani kell, az ügyész, az indítvány benyújtása után pedig a büntetés-végrehajtó bíró elrendelheti a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét. A szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételére a Be. előzetes letartóztatás tartamára vonatkozó rendelkezései az irányadók.”[544]

Ha a bv. bíró a pártfogó felügyelet szabályainak súlyos megszegése miatt az elítélt feltételes szabadságát megszüntette, a büntetés hátralévő részére halasztás nem adható. Fogalmilag ez kizárt a szabadságvesztés folytatásaként még hátralevő szakaszra.[545]

Amennyiben a rendőrkapitányság arról értesíti a bv. bírót, hogy az elítéltet azért nem tudta előállítani, mert ismeretlen helyen tartózkodik, a bv. bíró az elítélt ellen elfogatóparancsot bocsát ki, melyről a megyei bv. intézetet értesíti. Az ideiglenes foganatba vételi határozatot a bv. intézetnek adja át a bv. bíró.

Amennyiben a feltételes szabadság megszüntetését mellőzi a bíróság, abban az esetben a bűnügyi költség az államot terheli.

2.2.8. Az elítélt sajtó útján történő nyilatkozattétele, illetve annak közzététele[546]

Az Alkotmánybíróság a 13/2001. (V. 14.) AB határozatában úgy foglalt állást, hogy a véleménynyilvánítási szabadság – mint alkotmányos alapjog – magas értéktartalmából következik, hogy a korlátozás alapjául szolgáló érdeksérelemnek különösen súlyosnak kell lennie. A véleménynyilvánítási szabadság a végrehajtás által nem érintett és a végrehajtás lényege miatt a fogva tartás során továbbélő, de szükségképpen módosuló alapjog. Nem sérti a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot önmagában az, hogy a fogvatartottaknak a médiával való kapcsolata szabályozás és ellenőrzés alatt áll. A fogvatartás alapjául szolgáló büntetések: a szabadságvesztés-büntetés és az elzárás, illetve a büntetőeljárási kényszerintézkedés, az előzetes letartóztatás okához és lényegéhez nem csupán a személyes szabadságtól, a mozgásszabadságtól való megfosztás tartozik, hanem a külvilággal való érintkezés szabályozásának szükségessége és ellenőrzésének esetenkénti vagy folyamatos lehetősége is. Más kérdés, hogy az ellenőrzés egyes esetekben (pl. a védővel való kapcsolatban) sajátos elbírálást igényel.

Az Alkotmánybíróság határozatában ugyanakkor azt is egyértelművé teszi, hogy az előzetes letartóztatás okának és céljának alapján elfogadható az előzetesen letartóztatott és a média közötti kapcsolatfelvétel korlátozása, de kizárólag abban az esetben, ha a büntetőeljárás eredményességének, vagy a fogva tartó intézmény rendjének és biztonságának veszélyeztetése megállapítható.

Az Alkotmánybírósági határozat útmutatása alapján a 2008. évi XCII. törvény 7. §-a a Bv. tvr. 36/C–E. §-ai beiktatásával módosította a Bv. tvr.-t, így egyértelművé vált, hogy az elítélt nyilatkozattételi jogát csak ellenőrzés mellett gyakorolhatja. A vélemény nyilvánosságra hozatala kizárólag a nemzetbiztonság védelme, államtitok közlésének megakadályozása, illetőleg bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása, valamint a büntetés-végrehajtás rendje és biztonsága érdekében korlátozható. Ez azt jelenti, hogy maga a nyilatkozattétel, illetve a nyilatkozat közzététele engedélyezésre kerül vagy megtagadható. Értelmezésem szerint két engedély van: magának a nyilatkozattételnek és a nyilatkozat tartalmának az engedélyezése. Olyan engedély nem adható, miszerint a nyilatkozat csak bizonyos részek elhagyásával tehető meg.

Az elítélt a Bv. tvr. 36/C. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozattételt megtagadó határozat elleni fellebbezését a bv. bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított 5 napon belül, az iratok alapján bírálja el. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. A nyilatkozat közzétételét megtagadó határozat elleni fellebbezés elbírálása során is eszerint jár el a bíróság.

2.2.9. A munkahely kijelöléséről szóló határozat és az új munkahely kijelölése iránti kérelem elutasítása elleni fellebbezés elbírálása

A közérdekű munka végrehajtásának helyéül az elítélt állandó lakóhelye szolgál. Az elítélt kérelme alapján az ideiglenes lakóhely szerint illetékes kormányhivatal pártfogó felügyelője jelöl ki munkahelyet, tartalmazza a Bv. tvr. 62. § (1) bekezdése. További követelményként fogalmazza meg, hogy a munkahely kijelölése előtt meg kell hallgatni az elítéltet, figyelembe kell venni egészségi állapotát, szakképzettségét, a munkára való alkalmasságát és az elkövetett bűncselekmény jellegét. Közérdekű munkán a közérdeket szolgáló tevékenységet, a közösség érdekében végzett munkát kell érteni. Például még a közbiztonság fenntartásához szükséges anyagok raktározása is a közérdeket szolgálja, ezért az ilyen munkahely közérdekű munka végzésére kijelölhető.[547]

Ha a meghatározott munkahelyen a közérdekű munka nem hajtható végre, vagy ha a végrehajtás a munkafegyelem biztosítása érdekében, illetőleg az elítélt személyi körülményeiben történt változás folytán más munkahelyen célszerű, az elítélt kérelmére, az ügyész indítványára a végrehajtásra más munkahelyet jelölhet ki. Az ügyész akkor is tehet más munkahely kijelölésére indítványt, ha a pártfogó felügyelő álláspontjától eltérően nem tartja indokoltnak a közérdekű munka szabadságvesztésre való átváltoztatását.

A munkahely, illetve az új munkahely kijelöléséről szóló határozat ellen bejelentett fellebbezésről a bv. bíró iratok alapján dönt. Az elítélt és a védő fellebbezése esetén beszerzi az ügyész nyilatkozatát, az ügyész fellebbezése esetén az elítélt nyilatkozatát. A fellebbezést ezek beérkezésétől számított 15 napon belül bírálja el. A bv. bíró végzése ellen fellebbezésnek helye nincs. A bv. bíró a munkahely, illetve az új munkahely kijelöléséről szóló határozatot helybenhagyja, ha a fellebbezés alaptalan, vagy hatályon kívül helyezi és a pártfogó felügyelőt új eljárás lefolytatására utasítja.

Az eljárást a kijelölt munkahely szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le. Ennek során – a kijelölhető új munkahelyre vonatkozó pártfogó felügyelői jelentés hiányában – elrendeli a pártfogó felügyelői vélemény beszerzését, valamint meghallgatja a pártfogó felügyelőt, szükség esetén a kijelölt új munkahely képviselőjét is. A bűnügyi költséget az állam viseli.

2.2.10. Közérdekű munka végrehajtásának félbeszakítása[548]

A bv. bíró a közérdekű munka végrehajtását hivatalból vagy az elítélt, illetve védője kérelmére indokolt esetben félbeszakíthatja. Különösen az elítélt családi körülményeire és egészségi állapotára tekintettel dönthet így. A félbeszakítás tartama a közérdekű munka tartamába nem számít be, évente 60 napot nem haladhat meg. A bv. bíró e tárgyban hozott végzése ellen nincs helye fellebbezésnek. A félbeszakítás alatt az elévülés nyugszik.

A bv. bíró a közérdekű munka végrehajtását hivatalból vagy az elítélt kérelmére félbeszakítja, ha az elítélt

  1. a 12. hetet meghaladóan várandós, a gyermek 1 éves koráig, feltéve, ha a gyermekét a saját házában gondozza,

  2. gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesül, annak hátralévő idejére, de legfeljebb egy évre,

  3. egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka végrehajtását ideiglenesen nem teszi lehetővé, vagy a foglalkoztathatósági-szakvélemény alapján a foglalkoztatási korlátozásokra és a kijelölhető munkahelyre figyelemmel az elítélt ideiglenesen nem foglalkoztatható, legfeljebb 1 évre.

A büntetés végrehajtását haladéktalanul folytatni kell, ha a gyermek nem az elítélt gondozásában van, a gyermekgondozási díj vagy a gyermekgondozási segély folyósítását 1 év eltelte előtt megszüntetik, ha az elítélt egészségi állapota a közérdekű munka elvégzését lehetővé teszi.

2.2.11. Közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre[549]

A közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatását a Bv. tvr. 11/A. §-a a bv. bíró hatáskörébe utalta. A részletes szabályokat és eljárási módot a Bv. tvr. 64. §-a tartalmazza. Ebből következően a munkahelynek kell értesíteni a pártfogó felügyelőt arról, hogy az elítélt munkakötelezettségének nem tesz eleget. Ezt az értesítést a pártfogó felügyelő jelentésével küldi meg a megyei főügyészségnek. Az ügyész, amennyiben szükségesnek látja, meghallgathatja a pártfogó felügyelőt, pártfogó felügyelői véleményt szerezhet be, és ha indokoltnak tartja a közérdekű munka szabadságvesztésre átváltoztatását, erre indítványt tesz a bv. bírónak. Amennyiben nem tartja indokoltnak az átváltoztatást, szükség esetén más munkahely kijelölésére tesz indítványt.

Abban az esetben tehát, ha az elítélt munkakötelezettségének nem tesz eleget, a közérdekű munka, illetőleg annak hátralévő része helyébe azonos tartamú szabadságvesztés lép. A közérdekű munka teljesítése tehát csak önként történhet. Például igazolatlanul távol maradt a munkavégzés helyétől, vagy ott megjelenik ugyan, de nem veszi fel a munkát, vagy olyan magatartást tanúsít, hogy a munkatársai számára megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a munkavégzést stb., vagyis az elítélt nem teljesíti kötelezettségét.

Amennyiben a bíróság a közérdekű munkát szabadságvesztésre változtatja át, az elítélt nem szabadságvesztés-büntetést tölt, hanem olyan közérdekű munkát, amelyet a bíróság a munkakötelezettségének önként eleget nem tevő elítélttel szemben fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre változtatott át. Átváltoztatás esetén tehát nem a büntetési nem változik, hanem a bíróság által eredetileg kiszabott büntetésnek a végrehajtási módja. A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés jellege alapvetően eltér az ítéletben kiszabott szabadságvesztéstől. Ebből következően végrehajtása próbaidőre nem függeszthető fel, abból az elítélt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az átváltoztatás a Btk. 102. § (1) bekezdés a) pontjában [új Btk. 100. § (1) bekezdés a) pont] meghatározott mentesítési szabályt sem érinti, így a közérdekű munka büntetés vonatkozásában a büntetett előélethez fűződő joghátrányok alól az elítélt abban az esetben is mentesül az ítélet jogerőre emelkedése napján, ha a későbbiekben azt szabadságvesztésre változtatják át. A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés visszaesést nem alapoz meg, nem eredményezi a más ügyben engedélyezett feltételes szabadság megszüntetését és nem kerülhet összbüntetésbe foglalásra sem. A személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény 2001. november 1. napjával hatályon kívül helyezte a Bv. tvr. 64. § (3) bekezdését és a Bv. tvr. 6/A § (1) bekezdésének a) pontja alapján lehetővé teszi az elfogatóparancs kibocsátását is, ha az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt a közérdekű munka végrehajtását nem kezdte meg, vagy azt jogellenesen megszakította. Ezt megelőzően csak lakcímfigyelés és körözés elrendelésére nyílott lehetőség.

Az eljárást a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely, ha a kijelölésre nem került sor, az elítélt lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye szerint illetékes bv. bíró folytatja le.

Ha a bv. bíró az ügyészi indítványnak helyt ad, a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés tartamát a még le nem töltött munkaórák alapul vételével állapítja meg. Ha az átváltoztatásra nem talál okot, a bv. bíró más munkahelyet jelölhet ki. Amennyiben az elítélt felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét tölti, a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatásakor a bv. bíró határozatában azt állapítja meg, hogy a próbaidő az átváltoztatott szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik.[550]

A Bv. tvr.-t kiegészítő 2012. évi CCXXIII. törvény 50. §-a egy 11/B. §-t épít a Bv. tvr.-be. Ennek értelmében a bv. bíró – amikor hivatalból vagy az ügyész indítványára az új Btk. 49. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre változtatja át, 2013. július 1-jétől iratok alapján dönt, tehát nem hallgatja meg az elítéltet.

Az átváltoztatásról rendelkező végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van. A bűnügyi költséget az állam viseli. Az átváltoztatott közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztésre halasztás nem engedélyezhető.

2.2.12. A közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása[551]

A végrehajthatóság megszűnésének megállapítását olyan változás idézheti elő az elítélt egészségi állapotában, illetőleg családi körülményeiben, amelyek kizárják, illetve méltányossági okból már nem teszik indokolttá a közérdekű munka büntetés végrehajtását. A végrehajthatóság megszűnését a Bv. tvr. 67/B. § a)–d) pontjaiban meghatározott esetekben lehet megállapítani. Ennek értelmében a közérdekű munka, illetőleg hátralévő része nem hajtható végre, ha az ítélet jogőre emelkedése után az elítélt

  • megszületett gyermekének gondozásáról egy éven át saját háztartásában gondoskodott,

  • legalább egy évig gyermekgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesült;

  • egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka végrehajtását nem teszi lehetővé, vagy a megismételt foglalkoztathatósági vizsgálat szerint a közérdekű munka végzésére az elítélt nem alkalmas,

  • a határozat jogerőre emelkedését követően 5 évet vagy azt meghaladó időt töltött szabadságvesztésben vagy előzetes letartóztatásban.

Amennyiben az elítélt egészségi állapota már eleve az ítélet meghozatalakor sem tette lehetővé a végrehajtást, a Bv. tvr. 11. §-ának alkalmazására nem kerülhet sor, még ha a bíróság figyelmen kívül hagyta is az elítélt egészségi állapotát.

A Bv. tvr. taxatív felsorolást tartalmaz, melynek kiterjesztő értelmezése nem lehetséges. A bv. bírónak a deklaratív határozata meghozatalakor nincs mérlegelési lehetősége. A büntetés végrehajtását haladéktalanul meg kell kezdeni, illetőleg folytatni kell, ha a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósítását egy év eltelte előtt megszüntették.

A bv. bíró a figyelembe veendő változásokról, a végrehajthatóság megszűnését megalapozó körülményekről a pártfogó felügyelőtől értesül.

Az eljárást fő szabály szerint a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely szerint illetékes bv. bíró folytatja le. Ha a kijelölésre még nem került sor, az elítélt lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye szerint illetékes bv. bíró jár el. A bűnügyi költséget az állam viseli.

2.2.13. A pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre[552]

A 2012. évi CCXXIII. törvény 51. §-a kiegészítette a Bv. tvr.-t a fenti alcímmel és egy 11/C. §-sal. Ennek megfelelően 2013. július 1. napjától a bv. bíró hivatalból vagy az ügyész indítványára a Btk. 51. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén – az iratok alapján, tehát meghallgatás nélkül – a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre változtatja át. A fiatalkorúval szemben kiszabott pénzbüntetés behajthatatlansága esetén, ha a Btk. 112. §-a és 113. § (4) bekezdése a közérdekű munka átváltoztatását lehetővé teszi, a pénzbüntetést közérdekű munkára, ha pedig az kizárt, a pénzbüntetést szabadságvesztésre változtatja át. Ha az elítélt felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejét tölti, a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásakor a bv. bíró határozatában azt állapítja meg, hogy a próbaidő az átváltoztatott szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik.[553] Az átváltoztatást elrendelő végzés ellen fellebbezésnek helye nincs. A bűnügyi költséget az állam viseli.

A bv. bíró a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére fontos okból halasztást engedélyezhet. Határozata előtt pártfogó felügyelői vélemény beszerezését rendelheti el. A halasztás tárgyában hozott végzése ellen fellebbezésnek helye nincs.

2.2.14. Pártfogó felügyelet elrendelése[554]

A pártfogó felügyelet a bűncselekményt elkövetők ellenőrzését, irányítását, a társadalomba beilleszkedésük segítését és támogatását szolgáló büntetőjogi intézkedés. Kapcsolódhat a feltételes szabadság, próbára bocsátás, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséhez, a vádemelés elhalasztásához. Amikor a pártfogó felügyelet elrendelése csupán lehetőség, a bíróságnak mindig körültekintően kell vizsgálnia mind az elkövető személyiségét, személyi körülményeit, életvezetését, mind a cselekmény jellegét, s ezek alapján kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a büntetés céljának elérése érdekében a terhelt jövőbeni magatartásának rendszeres figyelemmel kísérése szükséges-e vagy sem.[555]

A Bv. tvr. 13. § (1) bekezdése szerint a bv. intézet a pártfogó felügyeletnek a feltételes szabadságra bocsátáskor való elrendelése iránt a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt tesz előterjesztést a bv. bírónak [Btk. 48. § (3) bekezdés; új Btk. 69. § (1) bekezdés b) pont].

A bíróság ítéletében csak akkor rendelheti el a pártfogó felügyeletet és állapíthat meg magatartási szabályokat, ha az elkövetőt próbára bocsátja, avagy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggeszti.

A bv. bíró – ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontjáig legalább 3 hónap időtartam van – pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el külön magatartási szabály előírása érdekében.

A Bv. Szabályzat 200. §-a értelmében, ha a pártfogó felügyelet elrendelésének van helye, az intézet az erre irányuló előterjesztést a feltételes szabadságra vonatkozó előterjesztéssel együtt teszi meg a bv. bírónak. A pártfogó felügyelet alá helyezésről a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátással egyidejűleg határoz. A meghallgatáson azonban a feltételes szabadságra bocsátás kapcsán irányadó szempontokon túl vizsgálja az elítélt személyiségét; személyi, családi körülményeit, vagyoni helyzetét; volt és leendő környezetét; korábbi életfelfogását, az életvezetésére vonatkozó adatokat. Ha a bv. intézet vagy a pártfogó felügyelő a pártfogó felügyelet elrendelésére tesz előterjesztést, illetőleg a magatartási szabályok előírására tesz javaslatot, erről kölcsönösen tájékoztatják egymást.[556] A pártfogó felügyelő véleménye elkészítése érdekében az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt legalább 2 hónappal meghallgatja a bv. intézetben, és ettől kezdve rendszeresen kapcsolatot tarthat vele.

Fiatalkorú esetében magatartási szabályok előírása csak akkor mellőzhető, ha a fiatalkorú személyiségére és környezetére vonatkozó adatok szerint ez feleslegesnek mutatkozik. A magatartási szabályokat a Bv. tvr. 96. §-a, illetőleg a bíróság állapíthat meg.[557] A jogszabály által meghatározott általános érvényű magatartási szabályokat külön feltüntetni, előírni szükségtelen.[558]

Külön magatartási szabályként csak olyan tilalom alkalmazható, amely nem jelent a törvényi célokkal összeegyeztethetetlen beavatkozást a pártfogolt magánéletébe.[559] Indokolt lehet olyan magatartási szabály előírása is, hogy a terhelt köteles legyen magát orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek alávetni.[560]

Lényegében a pártfogó felügyelet különös magatartási szabályainak meghatározása során olyan kötelezettségeket és tilalmakat lehet előírni, amelyek az intézkedés céljának az elősegítésére alkalmasak.[561]

Nem helytálló – különösen napjainkban –, hogy a pártfogó felügyelet magatartási szabályait akként állapítsák meg, miszerint a terhelt állami vagy szövetkezeti gazdálkodó szervnél köteles állandó munkát végezni.[562] A bűnügyi költséget az állam viseli.

2.2.15. A bíróság határozatában előírt pártfogó felügyeleti magatartási szabályok megváltoztatása[563]

A pártfogó felügyelet, valamint a bíróság határozatában előírt magatartási szabályok megváltoztatása iránt a pártfogó felügyelő tesz javaslatot a pártfogó működési helye szerint illetékes bv. bírónak. A magatartási szabályok megváltoztatása iránti javaslatnak a pártfogolt kérelme alapján is helye van. A pártfogó felügyelő javaslatára a bv. bíró 30 napon belül dönt, a meghallgatás időpontjáról értesíti az ügyészt és a pártfogó felügyelőt is.

A pártfogolt kérelme esetén a bv. bíró a pártfogó felügyelőt is meghallgathatja, és pártfogó felügyelői véleményt szerezhet be. A pártfogoltat ez esetben is szükség szerint idézi csak meg vagy értesíti, a fiatalkorú pártfogoltat, a fiatalkorú pártfogó felügyelőjét, valamint a meghallgatni kívánt más személyeket pedig megidézi. Ha a pártfogolt a meghallgatáson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, a bv. bíró az elővezetését rendelheti el. Ha a bv. bíró a bíróság határozatában előírt magatartási szabályokat megváltoztatja, határozatát az első fokon eljárt bíróságnak is megküldi, továbbá természetesen a pártfogoltnak, a pártfogó felügyelőnek és az érdekelt szerveknek is. Ha a bíróság a Be. 572. §-a szerinti eljárásban a büntetés végrehajtását nem rendeli el, de a magatartási szabályokat módosítja [Bv. tvr. 101. § (3) bekezdés], határozatával jogerős és végrehajthatósági záradékkal ellátott kiadmányát annak a pártfogó felügyelői hivatalnak küldi meg, amely a pártfogó felügyeletet végrehajtja. A bv. bíró, ha a feltételes szabadságra bocsátás, illetőleg az ezzel kapcsolatos pártfogó felügyelet alá helyezés kérdésében dönt, az elítéltet a bv. intézetben hallgatja meg. A bűnügyi költséget az állam viseli.

2.2.16. A pártfogó felügyelet megszüntetése[564]

A pártfogó felügyelet megszüntetése iránt a pártfogó felügyelő tesz javaslatot annak az ügyésznek, amelynek az illetékességi területén működik. Az eljárásra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a magatartási szabályok megváltoztatására irányuló eljárásra. Az ügyész indítványára a bv. bíró az elítélt pártfogó felügyeletét megszünteti, ha a pártfogó felügyelet fele része, de legalább egy év eredményesen eltelt, és annak szükségessége már nem áll fenn. A bv. bíró ezt a döntését az iratok alapján hozhatja meg. A pártfogolt kérelme esetén a bv. bíró a pártfogó felügyelőt meghallgatja, és pártfogó felügyelői véleményt szerezhet be.

A feltételes szabadságnak a magatartási szabályok megszegése miatti megszüntetése,[565] a javítóintézeti nevelés folytatásának elrendelése,[566] valamint a pártfogó felügyelet módosítása iránti eljárásban[567] a bv. bíró az elítéltet, illetőleg a pártfogoltat a bíróságon hallgatja meg.

2.2.17. A szabadságvesztés fokozatának utólagos meghatározása fiatalkorúként elítélt 21. életévét betöltő személy esetében[568]

Amennyiben a szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú a büntetés végrehajtása alatt tölti be a 21. életévét, a bv. bírónak kell rendelkeznie arról, hogy a szabadságvesztést a továbbiakban melyik büntetés-végrehajtási fokozatban kell végrehajtani.[569] Tekintettel arra, hogy a fokozat utólagos meghatározása a bv. bíró hatáskörébe tartozik, a fiatalkorú ügyében eljáró bíróságnak nem kell az ítéletében rendelkeznie a végrehajtási fokozatról arra az esetre, ha az elkövető a büntetés végrehajtása alatt betölti a 21. életévét.[570]

A bv. intézet a 21. életév betöltése előtt legalább 30 nappal korábban előterjesztést tesz a bv. bírónak az új végrehajtási fokozat megállapítására. Az előterjesztésnek az értékelő véleményt is tartalmaznia kell. A végrehajtási fokozat utólagos meghatározása különösen abban az esetben jelent komoly változást a fiatalkorú elítélt számára, ha a fiatalkorúak börtönét követően a törvény szerint fegyházban kell folytatni a szabadságvesztés végrehajtását. Ezen enyhít a 2012. évi CCXXIII. törvény 54. §-sával újraszabályozott Bv. tvr. 14. §-a.

Eszerint, ha a szabadságvesztést az ítélet szerint fiatalkorúak börtönében vagy fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani, de az elítélt a 21. életévét a büntetés végrehajtásának megkezdése előtt betölti, az első fokon eljárt bíróság székhelye szerint illetékes bv. bíró az iratok alapján a Btk. 37. §-a szerint meghatározza a szabadságvesztés fokozatát. Ennek során a Btk. 35. § (2) bekezdése alapján a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot is meghatározhat. Amennyiben a szabadságvesztés végrehajtása alatt tölti be a 21. életévét, a szabadságvesztés felnőtt korú fokozatának meghatározása, valamint a fiatalkori végrehajtás során tanúsított magatartására figyelemmel a Btk. 35. § (2) bekezdésének alkalmazása szerint a bv. intézet tesz előterjesztést a bv. bíróhoz. Az utóbbi esetben a bv. bíró meghallgatást tart, egyéb esetben az iratok alapján határozza meg a Btk. 37. §-a szerint a szabadságvesztés fokozatát. Ennek során a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot is meghatározhat azzal, hogy a törvényben leírt szempontokon túl a fiatalkorúnak a szabadságvesztés végrehajtása során tanúsított magatartását is vizsgálni kell. A bűnügyi költséget az állam viseli.

2.2.18. Az elévülés megállapítása[571]

A bv. bíró hivatalból vagy az ügyész indítványára, iratok alapján megállapítja a büntetés vagy a javítóintézeti nevelés végrehajthatóságának kizártságát, az elévülés bekövetkezése miatt.

2.2.19. Fiatalkorú elbocsátása javítóintézetből[572]

A javítóintézeti nevelést a bíróság – a Be. 465. §-a alapján – bűnösséget megállapító ítéletben rendeli el. A Btk. 118. § (3) bekezdése lehetőséget adott a fiatalkorú javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátására, ha a javítóintézetben legalább egy évet eltöltött, a kiszabott javítóintézeti nevelés felét már letöltötte és alaposan feltehető volt, hogy az intézkedés célja további javítóintézeti nevelés nélkül is elérhető. A 2012. évi C. törvény 121. §-a szintén eszerint szabályozza. Az ideiglenes elbocsátás tartama azonos a javítóintézeti nevelés hátralévő részével, de legalább egy év. Az ideiglenes elbocsátás legkorábbi időpontja tehát az intézetben eltöltött egy év, ha az elrendelt javítóintézeti nevelés tartama nem haladja meg a két évet. Ennél hosszabb tartamú javítóintézeti nevelés esetén az ideiglenes elbocsátás várakozási ideje is meghosszabbodik. Az ideiglenes elbocsátás legkorábbi időpontjának és tartamának a számításakor is figyelembe kellett venni a Btk. 120/B. §-ában előírt rendelkezést, miszerint a javítóintézeti nevelésbe az előzetes fogva tartásban eltöltött időt teljes egészében be kell számítani, függetlenül attól, hogy az előzetes fogva tartás végrehajtására rendőrségi fogdában, bv. intézetben, avagy javítóintézetben került-e sor. A 2012. évi C. törvény 125. §-a ugyanígy rendelkezik, azzal, hogy az előzetes letartóztatás mellett a házi őrizetben töltött időt is be kell számítani.

Az ideiglenes elbocsátásnak akkor van helye, ha alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja az intézeten kívül, a pártfogó irányításával is elérhető. Erre utal, ha a fiatalkorú az intézeti szabályokat megtartotta, tanulmányi kötelezettségeinek eleget tett, feladatait teljesítette.

Az ideiglenes elbocsátásra a Bv. tvr. 15. § (1) bekezdése alapján a Bv. tvr. 8. §-ának a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezéseit kell – a 15. § (2)–(4) bekezdéseiben szabályozott eltérésekkel – alkalmazni. Az ideiglenes elbocsátásra az intézeti tanács tesz előterjesztést a bv. bírónak, az ideiglenes elbocsátás esedékessége előtt legalább 3 hónappal, aki a meghallgatás időpontjáról értesíti az ügyészt, a javítóintézet igazgatóságát és a törvényes képviselőt. Az intézeti tanács – ha az a fiatalkorú további fejlődése és a megelőzés érdekében szükséges – külön magatartási szabály előírása érdekében pártfogó felügyelői vélemény beszerzésére is javaslatot tehet. Az ideiglenes elbocsátás célszerűségét különös gondossággal indokolt vizsgálni, ha az ügyész a vádemelést a Be. 459. § (1) bekezdésének alkalmazásával – akár javítóintézeti nevelés elrendelése előtt – avagy az alatt elkövetett bűncselekmény miatt – elhalasztotta. Ez esetben ugyanis az ügyész éppen a javítóintézeti nevelés által biztosított felügyeleti körülményekre is tekintettel van a határozatának meghozatalakor, míg az ideiglenes elbocsátás idején a fiatalkorú életvezetésének figyelemmel kísérése lazább módon érvényesül.

Az engedélyezett ideiglenes elbocsátás a Bv. tvr. 112. § (2) bekezdése értelmében véglegessé válik, ha a fiatalkorú annak tartama alatt betölti a 19. életévét. Eredményesen telik el az ideiglenes elbocsátás, amennyiben a fiatalkorú annak tartama alatt nem követ el bűncselekményt, illetve nem szegi meg a pártfogó felügyelet magatartási szabályait.

2.2.20. Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése[573]

Az ideiglenes elbocsátás megszüntetésére a Bv. tvr. 15. § (1) bekezdése alapján a Bv. tvr. 9. §-ának a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A bíróság az ideiglenes elbocsátást megszünteti, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik, vagy javítóintézeti nevelését rendelik el. Ha a fiatalkorúval szemben a bíróság más büntetést szab ki vagy intézkedést alkalmaz, illetve a fiatalkorú a pártfogó felügyelet szabályait megszegi, a bíróság az ideiglenes elbocsátást megszüntetheti.[574] Végrehajtandó szabadságvesztés esetén a Btk. 120. § (2) bekezdése alapján összbüntetési eljárást kell lefolytatni, míg ismételt javítóintézeti nevelés elrendelése esetén a Btk. 120/A. §-a alapján egységes intézkedést kell alkalmazni. Ha a javítóintézeti nevelésből ideiglenesen elbocsátott fiatalkorút az elbocsátás tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt utóbb szabadságvesztésre ítélik, a javítóintézeti nevelés folytatását akkor is el kell rendelni, ha az újabb bűncselekmény elkövetésekor már felnőtt korú volt, de a 19. életévét még nem töltötte be.[575] Ezen esetekben az ideiglenes elbocsátás megszüntetéséről az újabb ügyben eljáró (a büntetést kiszabó, illetve az intézkedést elrendelő) bíróság határoz. A Btk. 118. § (4) bekezdés második mondata az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének mérlegelésen alapuló eseteit tartalmazza. Erre akkor kerülhet sor, ha a fiatalkorú az újabb bűncselekményt az ideiglenes elbocsátás időtartama alatt követte el és emiatt vele szemben közérdekű munka büntetést, pénzbüntetést, önállóan alkalmazható mellékbüntetést szabtak ki, illetve megrovásban részesítették vagy próbára bocsátották. Ezekben az esetekben az ideiglenes elbocsátás megszüntetéséről az újabb ügyben eljáró (a büntetést kiszabó, illetve az intézkedést elrendelő) bíróság határoz.

A Bv. tvr. 15. § (1) bekezdésének II. fordulata az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének azon esetét szabályozza – és utalja a bv. bíró hatáskörébe –, amikor a fiatalkorú a pártfogó felügyelet magatartási szabályait szegi meg.[576] A bv. bíró mérlegelésén alapuló döntését megelőző eljárásra a feltételes szabadság megszüntetésének szabályait kell értelemszerűen irányadónak tekinteni. A bv. bíró értesíti a meghallgatásról a törvényes képviselőt. Ha a döntés időpontjáig a fiatalkorú a 19. életévét betöltötte, a bv. bíró megszünteti az eljárást.

A javítóintézeti nevelés folytatásának és ideiglenes foganatba vételének elrendelésére az a bíróság illetékes, amelynek az illetékességi területén az elítélt a javítóintézeti nevelés folytatásának elrendelése iránti indítvány előterjesztése idején tartózkodott.[577] Ha a bv. bíró elrendelte a javítóintézeti nevelés folytatását, a fiatalkorú intézetbe szállítása érdekében határozatának megküldésével a rendőrséget keresi meg, vagy a törvényes képviselőt bízza meg. Amennyiben az intézet arról tájékoztatja a bv. bírót, hogy a törvényes képviselő a megjelölt időpontban nem szállította be a fiatalkorút, erről a rendőrség útján gondoskodik. Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén a fiatalkorúnak le kell tölteni a javítóintézeti nevelés hátralévő részét, abba az ideiglenes elbocsátáson töltött idő nem számítható be. Amennyiben az ideiglenes elbocsátás megszüntetésére nem kerül sor, az eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

2.2.21. Javítóintézeti nevelés átváltoztatása szabadságvesztésre[578]

A bv. bíró hivatalból vagy az ügyész indítványára a Btk. 122. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén – az iratok alapján – a javítóintézeti nevelést vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre változtatja át. Erre a szabadságvesztésre halasztás nem engedélyezhető. A bűnügyi költséget az állam viseli.

2.2.22. A kiutasítás végrehajtását kizáró ok fennállásának megállapítása[579]

A külföldiek beutazását és tartózkodását módosító 2001. évi XXXIX. törvény (Idtv.) 97. §-a Bv. tvr.-t a bv. bíró hatáskörének bővülését eredményező rendelkezésekkel egészítette ki, mely rendelkezések csak 2002. január 1. napján léptek hatályba – a bv. bíró feladat- és hatásköre sokszínűségének és szerteágazóságának alátámasztása céljából –, és nem mellőzhető az ismeretük.

A Btk. 61. §-a szerint azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, a Magyarország területéről ki kell utasítani. Az új Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 59. § (1) bekezdése lényegében ugyanezt mondja ki. A 2001. évi XXXIX. törvényt felváltó 2007. évi II. törvény 51. §-a alapján a kiutasítás nem hajtható végre olyan ország területére, amely az érintett tekintetében nem minősül biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak, így különösen ahol a harmadik országbeli állampolgár faji, vallási, nemzeti hovatartozása, egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai véleménye miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva attól kell tartani, hogy a kiutasított harmadik országbeli állampolgár halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve.

A kiutasítás végrehajthatósága kizártságának megállapítására irányuló eljárás indulhat az elítélt kérelmére, de ezt az idegenrendészeti hatóság hivatalból is kezdeményezheti. A kizáró ok fennállásának megállapítása iránt az ügyész tesz indítványt a bv. bírónak.

Az eljárást ugyanis annak az idegenrendészeti hatóságnak a területén illetékes bv. bíró folytatja le, amelynek területén az elítélt tartózkodik. Az már a Bv. tvr. jelenleg is hatályos rendelkezéseiből következik, hogy a bv. bíró ebben a kérdésben is az érintett elítélt meghallgatása után dönt. Arról már nem is szólva, hogy bizonyítás felvétele esetén tárgyalást kell tartania.

2.2.23. A kiutasítás mellékbüntetés végrehajthatóságának az ügyész indítványára történő, de legalább kétévenkénti megvizsgálása[580]

Amennyiben a bv. bíró a kiutasítás végrehajthatóságának kizáró okát megállapítja, az elítéltet nem hozza olyan helyzetbe, hogy vele szemben ezt a mellékbüntetést a későbbiekben ne lehetne végrehajtani. A törvény ugyanis akként rendelkezik, hogy az idegenrendészeti hatóság kezdeményezése alapján az ügyész indítványára, de legalább kétévente meg kell vizsgálnia a kiutasítás végrehajthatóságát.

A törvény tehát az idegenrendészeti hatóság „kötelességévé” teszi a mellékbüntetés esetleges kizáró okainak feltérképezését, feltárását, hiszen a bv. bíró ebben a kérdésben hivatalból nem dönthet. 2002. január 1. napjától a kiutasítás végrehajtása a területi idegenrendészeti hatóság hatáskörébe került.

Abban az esetben, ha a külföldi kiutasítását a Magyarország nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettsége miatt nem lehet elrendelni, illetőleg végrehajtani, a területi idegenrendészeti hatóság – határozattal – őrizetnek nem minősülő, személyes szabadságot korlátozó intézkedésként a külföldi kijelölt helyen való tartózkodását rendelheti el.

A bíróság által elrendelt kiutasítás végrehajtása a területi idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik, eljárási szabályait a Btk. és Bv. tvr. vonatkozó rendelkezései mellett a 2007. évi II. törvény határozza meg. E körben merült fel annak az esetnek a jogszabályi rendezése, amikor a bíróság által elrendelt kiutasítás végrehajtása – a magyar állam nemzetközi kötelezettségvállalásából adódóan – törvényi tilalomba ütközne.

A Bv. tvr.-t erre az esetre az Idtv. egy új intézménnyel egészítette ki (Bv. tvr. 12. §), amelynek értelmében az idegenrendészeti hatóság jelzése alapján, az ügyész indítványára a büntetés-végrehajtási bíró állapítja meg, hogy a kiutasítás mellékbüntetés nem hajtható végre. A büntetés-végrehajtási bíró az idegenrendészeti hatóság kezdeményezése alapján az ügyész indítványára, de legalább kétévenként megvizsgálja a kiutasítás végrehajthatóságát. Ha a végrehajtás már nem ütközik akadályba, az általános szabályok szerint folytatódik az eljárás. Ugyanakkor az a helyzet, amelyben a kiutasítás végrehajtásának a meghiúsulása nem a külföldi felróható magatartására vezethető vissza, hanem humanitárius szempontokra, olyan szabályozást igényel, hogy a kiutasított külföldi ne álljon a végtelenségig a kiutasítás mellékbüntetés hatálya alatt.

3. A bv. bíró illetékessége

A bv. bíró illetékességét a Bv. tvr. 6. § (5) bekezdése akként határozza meg, hogy eltérő rendelkezés hiányában annak a bv. intézetnek, illetve javítóintézetnek a székhelye szerint illetékes bv. bíró folytatja le az eljárást, ahol az elítélt a büntetését tölti, illetőleg ahol a javítóintézeti nevelést végrehajtják. A közérdekű munkával és a pártfogó felügyelettel kapcsolatos eljárásokat – eltérő rendelkezés hiányában – a végrehajtásért felelős kormányhivatal pártfogó felügyelői szolgálatának székhelye szerint illetékes bv. bíró folytatja le [2012. évi CCXXIII. törvény 41. § (2) bekezdésével megállapított szöveg]. Az eltérő rendelkezéseket az egyes ügyekben a Bv. tvr. tartalmazza. Ezek a következők:

  • ha a magatartási szabályok megszegése miatt a feltételes szabadság megszüntetésének lehet helye, az ügyész az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes bv. bírónak tesz indítványt;[581]

  • a közérdekű munka végrehajtására irányuló eljárást más munkahely kijelölése esetén a kijelölt munkahely szerint illetékes bv. bíró folytatja le;[582]

  • a közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítására a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely szerinti bv. bíró az illetékes, amennyiben a kijelölésre még nem került sor, az eljárást az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes bv. bíró folytatja le;[583]

  • a Bv. tvr. 11. § (2) bekezdése szerinti illetékességi szabály az irányadó a közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén is;

  • a pártfogó felügyelet megszüntetése, valamint a bíróság határozatában előírt magatartási szabályok megváltoztatása iránt a pártfogó felügyelő a működési helye szerint illetékes bv. bírónak tesz indítványt;[584]

  • a javítóintézeti nevelés folytatásának és az ideiglenes foganatba vétel elrendelésére az a bíróság illetékes, amelynek az illetékessége területén az elítélt a javítóintézeti nevelés folytatásának elrendelése iránti indítvány előterjesztése idején tartózkodott.[585]

A kiutasítás végrehajtását kizáró ok fennállásának megállapítása, illetőleg a kiutasítás mellékbüntetés végrehajthatóságának az ügyész indítványára, de legalább kétévenkénti megvizsgálására annak az idegenrendészeti hatóságnak a területén működő bv. bírónak van illetékessége, amelynek területén az elítélt tartózkodik.

4. A bv. bíró eljárása

A bv. bírói eljárások csupán viszonylagosan önállóak a büntetőeljáráshoz képest. A Bv. tvr. 6. § (7) bekezdése szerint, amennyiben a törvényerejű rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik, a bv. bíró eljárására a büntetőeljárás szabályai irányadók. Adott esetben a Bv. tvr. és a Be. gondos egybevetése után lehet állást foglalni abban, hogy a Be. valamely rendelkezése alkalmazható-e a bv. bírói eljárásban.

Tehát a Bv. tvr. többször hivatkozott rendelkezése szerint, amennyiben a törvényerejű rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik, a bv. bíró eljárására a büntetőeljárás szabályai – és nem nevesítve a „Büntetőeljárási törvény” különleges eljárásokra vonatkozó szabályai – az irányadók. Érvényesül tehát a „lex specialis derogat legi generali” elve, amely szerint a Bv. tvr. speciális rendelkezései a Be. általános rendelkezéseit megelőzik. Így a bv. bíró eljárásában minden esetben kötelező az elítélt meghallgatása, amelynek azonban alaki szabályairól sem a Bv. tvr.-ben, sem egyéb jogszabályban nincs rendelkezés.

A bv. bíró egyesbíróként jár el, tárgyalás tartása esetén – amint arra a Bv. tvr. Novellájához fűzött miniszteri indokolás rámutat – eljárására, az érintett személyek részvételére, a tárgyalás nyilvánosságára stb. az egyesbírónak az eljárás során tartott tárgyalásra vonatkozó szabályok az irányadók.

A bv. bíró eljárását az Alkotmánybíróság határozata, de a törvényi szabályozás is közelítette a többi bírósági eljáráshoz. Így például a Bv. tvr. 6. § (3) bekezdés b) pontja előírta, hogy a bv. bíró a bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart.

A bv. bíró eljárását többféle és eltérő szintű szabályozás határozza meg. A korábbi Be. 397. § (1) bekezdése azt mondta ki, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtásáról a bíróság gondoskodik. Az új Be. 590. § (1) bekezdésének az a megfogalmazása, hogy a végrehajtás végett a bíróság intézkedik – lényegében tartalmában ugyanezt jelenti. Az új szövegezés azonban mégis egyértelműbb, világosabb, pontosabb. Eszerint „A büntetések és az intézkedések végrehajtása, valamint a rendbírság, a rendbírság helyébe lépő elzárás és az államot illető bűnügyi költség behajtása végett az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában az végrehajthatóvá válik. Az ügyész által kiszabott rendbírság, megállapított bűnügyi költség, valamint a vádemelés elhalasztása során elrendelt pártfogó felügyelet, továbbá az ügyész által alkalmazott megrovás végrehajtása végett az ügyész intézkedik.” Az elítélt tartózkodási helyének felkutatása iránti intézkedés megtétele, valamint szabadságvesztés esetén elfogatóparancs kibocsátása olyan feladatokat jelentenek, melyek jellege azt indokolja, hogy ne az ügyben eljárt ítélkező bíróság, hanem a bv. bíró hatáskörébe tartozzanak.

A személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény – amely 2001. november 1. napján lépett hatályba – 53. §-ával kiegészítette a Bv. tvr.-nek a bíróság büntetés-végrehajtási feladatait szabályozó II. fejezetét. A Bv. tvr.-be akkor beiktatott 6/A. § (1) bekezdésébe a 2012. évi CCXXIII. törvény 42. §-ának rendelkezése alapján a bv. bíró a büntetés végrehajtása érdekében lakcímfigyelést, körözést rendelhet el, illetőleg elfogatóparancsot bocsáthat ki annak az ismeretlen helyen tartózkodó elítéltnek a felkutatása érdekében, aki a bv. intézetből megszökött; a bv. intézetből, javítóintézetből engedély nélkül távozott; a bv. intézetből, javítóintézetből engedéllyel távozott, de jogellenesen nem tért vissza; a jogerősen kiszabott szabadságvesztés vagy elzárás letöltését nem kezdte meg; a jogerősen kiszabott közérdekű munkát nem kezdte meg vagy azt jogellenesen megszakította; a jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtását nem kezdte meg.

A körözést az elrendelő bv. bíró vonja vissza határozattal, amelyet meg kell küldeni az illetékes rendőrkapitányságnak. A Btk.-t módosító 2001. évi CXXI. törvény (Novella) 2002. április 1. napjával újraszabályozta a Btk. 245. §-ában foglalt fogolyszökés bűncselekményének törvényi tényállását.

A Novella fenntartotta a Btk. 245. §-ában foglalt azon rendelkezést, mely szerint elköveti a fogolyszökés bűntettét, aki a büntetőeljárás alatt vagy a szabadságvesztés végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökik. A törvény a fenti cselekményt továbbra is három évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel szankcionálja.

A fogolyszökés másik formáját akkor követi el az elítélt, ha a szabadságvesztés végrehajtása során a részére engedélyezett büntetés-félbeszakítás, eltávozás, rövid tartamú eltávozás vagy kimaradás tartamának elteltével abból a célból nem tér vissza, hogy a büntetés végrehajtása alól magát kivonja.

A jogalkotó szakított azzal a korábbi szemlélettel, amely kizárólag a meghatározott személyi szabadságkorlátozás alól magát jogellenesen kivonó személlyel szemben fogalmazott meg büntetőigényt, a jogszerűen eltávozó, de jogsértő módon vissza nem térő elítélt vonatkozásában azonban „megelégedett” a büntetőjogon kívüli jogkövetkezmények alkalmazásával. A 2012. évi C. törvény 283. § (2) bekezdése kiegészítette a vétségi alakzatot a lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet esetén kijelölt hely elhagyására is.

A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VI. 12.) IM rendeletet módosító 18/2002. (XI. 30.) IM rendelet 54. §-a a Bv. Szabályzatot az engedélyezett ideiglenes intézet elhagyásról vissza nem térő, valamint az intézetből megszökött, illetve engedély nélkül eltávozott elítéltekre vonatkozó eljárás szabályával (206/A. §, 206/B. §) egészítette ki.

Ennek értelmében, ha az elítélt részére az intézet ideiglenes elhagyását – büntetés-félbeszakítást [Bv. tvr. 22. § (1) és (2) bek.], rövid tartamú eltávozást [Bv. tvr. 41. § ], kimaradást [Bv. tvr. 41/A. §], eltávozást [Bv. tvr. 28. § (3) bek. a) pont; és 29. § (2) bek.], hozzátartozó temetésén, illetve súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása céljából felügyelet nélküli eltávozást [Bv. tvr. 22. § (3) bek.] (a továbbiakban együtt: ideiglenes intézetelhagyás) – engedélyezik, az arra való felkészítés során tájékoztatni kell arról, hogy a visszatérés elmulasztása esetén a Btk. 245. § (2) bekezdése; az új Btk. (2012. évi C. törvény) 283. § (3) bekezdése alapján fogolyszökés vétsége miatt büntethető.

Amennyiben az ideiglenes intézetelhagyásról az elítélt az előírt jelentkezési határidőre nem tér vissza, a parancsnok haladéktalanul

  1. megkeresi az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot az elővezetés iránt,

  2. az intézet székhelye szerint illetékes bv. bíróhoz fordul az elfogatóparancs kibocsátása érdekében, és

  3. fogolyszökés vétségének alapos gyanúja miatt feljelentést tesz az intézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon.

A feljelentésben a rendőrséget tájékoztatni kell a megtett intézkedésekről.

A feljelentés megtételéről a bv. bírót és a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt értesíteni kell. Ha az elővezetés, az elfogatóparancs kibocsátása iránti intézkedés és a feljelentés megtételét követően az elítéltet az intézet befogadja, erről haladéktalanul értesíti a megkeresett szerveket. Ha az elítélt az intézetből megszökött vagy engedély nélkül eltávozott, erről a körülményről a parancsnok – az elfogatóparancs kibocsátása végett – haladéktalanul értesíti a bv. bírót, és tájékoztatja a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt. Fogolyszökés bűntettének alapos gyanúja esetén a parancsnok feljelentést tesz az intézet székhelye szerinti illetékes rendőrkapitányságon, amelyben tájékoztatja a rendőrséget az elfogatóparancs kibocsátása iránt tett intézkedéséről. A feljelentés megtételéről a bv. bírót és a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt értesíteni kell. Ha az intézet az elítéltet befogadja, erről a felsorolt szerveket haladéktalanul értesíti.

A javítóintézeti nevelést töltő fiatalkorú által az intézet jogellenes elhagyása továbbra sem valósítja meg a fogolyszökés bűncselekményét, hanem fegyelmi vétségnek minősülő engedély nélküli eltávozásként értékelendő. Figyelemmel azonban arra, hogy a Bv. tvr. 6/A. §-a a javítóintézetből engedély nélkül távozó, valamint az engedéllyel távozó, de jogellenesen vissza nem térő fiatalkorú felkutatása érdekében teendő intézkedéseket is a bv. bíró hatáskörébe utalta, szükséges volt a javítóintézetek rendtartásáról szóló 30/1997. (X. 11.) NM rendelet (Rendtartás) módosítása.

2002. szeptember 12. napján lépett hatályba a 4/2002. (IX. 4.) EszCsM rendelet, amely a Rendtartást a rendkívüli eseményekkel kapcsolatos eljárást szabályozó 9/A. §-sal egészítette ki, valamint újszabályozta az engedély nélküli eltávozásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó 41–42. §-okat. A fiatalkorú engedély nélküli eltávozása esetén a felügyeletével megbízott személy, illetve engedélyezett távollétről való vissza nem térés esetén a fiatalkorú csoportnevelője jelentést készít az igazgató számára. A jelentés alapján az igazgató haladéktalanul megkeresi a büntetés-végrehajtási bírót a fiatalkorú körözésének elrendelése érdekében, és egyben közli a fiatalkorú személyi adatait, személyleírását, a szökésekor viselt ruházatát, a szökés körülményeit és a vélt feltalálási helyét. A szökésről az intézet értesíti a fiatalkorú törvényes képviselőjét, átmeneti nevelt esetében a vér szerinti szülőt is, valamint a fiatalkorú lakhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjét és a kirendelt pártfogót. A szökött fiatalkorúnak az intézetbe való önkéntes visszatéréséről – a körözés visszavonása végett – a büntetés-végrehajtási bírót haladéktalanul, de legfeljebb huszonnégy órán belül értesíteni kell. A fiatalkorúnak az intézetbe történő visszaszállításáról körözés elrendelése esetén az intézet, elfogatóparancs kibocsátása esetén a rendőrség gondoskodik. Az intézet a szökött fiatalkorú visszaérkezéséről mindazokat értesíti, akiket a szökésről értesített.

A jogalkotó a Bv. tvr. 6/A. §-ának beiktatásával valamennyi jogellenes távollévő elítélt felkutatásának elrendelését egységesen a bv. bíró hatáskörébe utalta. A körözést a bv. bíró – a Bv. tvr. 6/A. §-ának (2) bekezdése szerint – határozattal rendeli el, melyet a személy- és tárgykörözésről szóló törvény 6. §-a szerinti rendőrkapitánysághoz kell megküldeni.

A bv. bírói eljárás lényegét tekintve a büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó sajátos büntetés-végrehajtási eljárás, amelyre a speciális szabályokon túl a Be. különleges eljárásainak szabályai az irányadók annak ellenére, hogy a Bv. tvr. 6. § (7) bekezdése azokat épp úgy nem nevesíti, mint ahogyan a Be. sem sorolja fel az egyes bv. bírói eljárásokat a különleges eljárások között.

A bv. bíró eljárási működését (eljárási jogát) legmagasabb szinten a Bv. tvr. II. fejezete tartalmazza, míg az „anyagi jogi” szabályok elsősorban a Btk.-ban, illetve a Bv. tvr.-ben találhatók. Az eljárást meghatározó jogszabályok következő szintjét azok a miniszteri rendeletek képezik, amelyek a Bv. tvr. felhatalmazást tartalmazó rendelkezésein [105. § (2) bekezdés, 127. § (1) bekezdés] alapulnak. Így például a Bv. Szabályzat. A bv. bíró tevékenységének további részletszabályait a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2002. (IV. 9.) IM rendelet tartalmazza. A Be. 604. § (2) bekezdés l) pontja 2003. július 1. napjától a korábbihoz képest szűkebb körű felhatalmazó rendelkezést tartalmaz, kizárólag a bíróságokra háruló feladatokra vonatkozó részletszabályok megalkotásáról szól.

A különleges eljárás szabályainak alkalmazását a tudományos igényű értelmezések is pusztán a két eljárás hasonló jellegére, quasi jobb híján való alkalmazására vezetik vissza. Hasonló jelleget emel ki a Legfelsőbb Bíróság a BH 1984. évi 12. számában 486. szám alatt közzétett B. törv. II. 211/1984. számú határozatának indokolásában is. Eszerint „minthogy a feltételes szabadság megszüntetése iránti eljárás a Be. XXVIII. fejezetében foglalt különleges eljárásokhoz hasonló jellegű, nincs ok arra, hogy az ott kialakított ítélkezési gyakorlattól eltérő álláspontot foglaljon el a bíróság”. E jogértelmezések által kialakított jogalkalmazói gyakorlatra utalt az Alkotmánybíróság is, amikor a határozata indokolásának 5. pontjában kimondta, hogy a Be. különleges eljárásainak közös szabályai alapján [555. § (2) bekezdés g) pont] a bíróság határozata ellen a terhelt, a védő és az ügyész fellebbezhet.[586]

Nem vitatható, hogy a Be. különleges eljárásokra vonatkozó szabályait megelőzik a Bv. tvr. speciális rendelkezései. Figyelemmel arra, hogy a bv. bírói eljárásban a nemzetközi követelményekkel összhangban a kontradiktórius tárgyalás lehetőségének kizárása indokolatlan, ezért a Bv. tvr. 6. § (3) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy a bv. bíró bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart. A specialitás bizonyítékául, annak alátámasztására szolgált továbbá még az is, hogy amíg a Be. különleges eljárásai körében a meghallgatás csak lehetőség, erre utal a törvény szövegében szereplő „szükség esetén” kitétel, addig a bv. bírói eljárásban a meghallgatás minden esetben kötelező, attól a bíró nem tekinthet el. 2013. július 1-jétől ez a rendelkezés megváltozik a 2012. évi CCXXIII. törvény 41. §-a értelmében, amely szerint a bv. bíró akkor hallgatja meg az elítéltet, ha azt szükségesnek tartja, bizonyítás felvétele esetén tart meghallgatást. Ezzel a leendő gyakorlattal kapcsolatban számos kritika fogalmazódott meg. 2013. július 1-jétől a Bv. tvr.-ben meghatározott esetekben a bv. bíró iratok alapján hozhatja meg a döntését.[587] Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ha akarja, ne hallgathassa meg az elítéltet.

A bv. bírói meghallgatás szükségességét tükrözik a Bírósági Határozatokban megjelent határozatok, a Legfelsőbb Bíróság 4/2000. számú Büntető Jogegységi Határozata, valamint az Európa Tanács Ellenőrző Bizottsága[588] Magyarországon tett látogatása alkalmával kifejtett álláspontja is. A Legfelsőbb a Bíróság a jogegységi határozat indokolásában rámutatott arra, hogy a bv. bíró „elsőfokú” eljárásában hozott döntése az elítélt alapvető jogait és kötelezettségeit érinti, ezért nem zárható el attól, hogy a bv. bíró döntése előtt őt személyesen meghallgassa.

Bizonyítás felvétele esetén a bv. bíró tárgyalást tart. Bizonyítás felvétele esetén a bv. bírói eljárásban is alapvető követelmény a tényállás felderítése, a bizonyítékok szabad mérlegelése, a bizonyítás törvényessége.[589] A bv. bírói eljárásban folytatott bizonyítás célja is a megalapozott bírói döntés, a ténykérdések tisztázása érdekében a tényállás felderítése, valósághű megállapítása, személyi és tárgyi jellegű bizonyítási eszközök útján. Az, hogy mikor minősül valamely eljárási cselekmény foganatosítása bizonyításnak, mi az elhatárolási szempont, amely a meghallgatás vagy a tárgyalás irányába billenti a mérleg nyelvét, mindig csak esetenként és a konkrét ügyre vonatkozóan dönthető el. Például ha az elítéltnek a bv. bíró kérdéseket tesz fel, vagy a nevelőt arra vonatkozóan hallgatja meg, amit a nevelői vélemény tartalmaz, mintegy annak alátámasztásaként, annak kiegészítése céljából; a meghallgatás tárgykörébe tartozik. Abban az esetben azonban, ha ugyanazt a nevelőt valamely tényre, az elítélt valamely cselekvőségére nézve hallgatja meg, már tanúkénti meghallgatásra kerül sor, amely bizonyítás felvételét jelenti, s mint ilyen, már a tárgyalás körébe tartozik. A feltételes szabadságra bocsátás tárgyában eljáró bv. bíró például a tárgyalás kitűzése és tartása nélkül is kérheti a parancsnoki vélemény pontosítását a jelenlévőktől és az azokban hivatkozott iratok bemutatását; ami már nem minősül bizonyítás felvételének.[590]

A bizonyítást a bv. bírónak kell felvennie, illetve az ügyészt kell megkeresnie bizonyítási eszközök felkutatása végett, arra a bv. intézet parancsnokát nem kötelezheti, illetve a hivatásos pártfogót sem bízhatja meg ilyen feladattal.[591]

A védelem alkotmányos alapelve a bv. bíró eljárásában is irányadó. A védő részvétele azonban eltérően alakul attól függően, hogy a bv. bíró meghallgatást vagy tárgyalást tart. A Bv. tvr. 6. § (3) bekezdésének b) pontja – az ügyész mellett – a védőt illetően is csupán lehetőségként fogalmazza meg az eljárásban való részvételt. Ebből következően a részt vevő védő gyakorolhatja az őt megillető jogokat, távolmaradásának azonban nincs eljárásjogi következménye. A bv. bíró által tartott meghallgatásra nem a Be. különleges eljárásra vonatkozó szabályai, hanem – a már hivatkozottak szerint – a Bv. tvr. rendelkezései az irányadók. Ezért a meghallgatáson a védő részvételi jogának a biztosítása – így a védő kirendelése és a meghallgatásról történő értesítése, valamint részére perorvoslati jog biztosítása – nem kötelező.

Nem kizárt annak a lehetősége, hogy a védő meghatalmazása vagy az elítélt külön védő kirendelésére irányuló kérelme alapján a meghallgatáson részt vegyen és részére a perorvoslat lehetősége is biztosított legyen.[592] Ha a bv. bíró bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart, kötelező a védő részvétele is az ügyész mellett.[593] A Legfelsőbb Bíróság BH 1984. évi 12. számában 486. szám alatt szereplő B. törv. II. 211/1984. számú határozatának indokolásában rámutat, hogy a bv. bíró részéről előírt személyek megidézése mindenkor kötelező, azonban a szabályszerű idézés ellenére történt távolmaradásuk a meghallgatás és az érdemi határozat meghozatalát nem akadályozza. Ha a bíróság elmulasztja a védő kötelező megidézését, nem valósul meg a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés. Arra ugyanis csak kontradiktórius tárgyalás tartása esetén kerülhet sor, a bv. bírói meghallgatás pedig olyan eljárási forma, amelyben jogszabály nem a védő mellőzhetetlen jelenlétét, csupán megidézését írja elő.

A Bv. tvr. 6. § (3) bekezdésének c) pontja biztosítja – a törvény által meghatározott esetek kivételével – a bv. bíró eljárása során hozott végzések elleni fellebbezés lehetőségét. Az Alkotmánybíróság az 5/1992. (I. 30.) AB határozatának indokolásában hangsúlyozta, hogy a bv. bírói döntések jelentős hányadában komoly érdekek fűződnek a határozatok helyességéhez, törvényességéhez, így ahhoz, hogy a döntések vitathatók legyenek. Az ítéletben meghatározott joghátrány ugyanis főként a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtása során érvényesül, akkor, amikor valaki ténylegesen elveszíti a szabadságát, a kijelölt helyen kell laknia vagy dolgoznia, amikor korlátozzák a mozgásszabadságát stb. Kétségtelen, hogy az alapvető emberi jogokba való beavatkozás jogalapját a büntetőeljárásban meghozott jogerős ítélet teremti meg, azonban a tényleges korlátozás, a beavatkozás a végrehajtás során történik. A büntetések és intézkedések végrehajtásának menetében a jogorvoslati jog, mint alkotmányos alapjog érvényesülése megköveteli, hogy az érdemi, ügydöntő, az elítélt jogi helyzetét lényegesen befolyásoló határozat tekintetében a jogorvoslat biztosítsa a döntést hozó szervtől eltérő más szerv részéről a felülvizsgálatot, az állásfoglalást a döntés helyessége, törvényessége tekintetében, esetleg a döntés megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.

A Bv. tvr. szabályozása 2013. július 1-jéig mindössze két esetben zárta ki a fellebbezés lehetőségét a bv. bíró határozatával szemben. (Mivel a közérdekű munkát a bv. bíró változtatja át szabadságvesztésre, ezért indokolt, hogy az így átváltoztatott büntetés megkezdésének elhalasztásáról is ő döntsön.[594] Nem tekintette alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság a garanciális jellegű jogorvoslati jog hiányát a közérdekű munka végrehajtásának félbeszakítása tárgyában hozott bv. bírói határozat esetén sem.)[595]

A bv. bíró határozata elleni fellebbezés elbírálása a törvényszék másodfokú tanácsának hatáskörébe tartozik, amely szintén akkor tart tárgyalást, ha bizonyítást vesz fel, egyébként a fellebbezést tanácsülésen bírálja el.

A törvényszék katonai tanácsának bv. bírája által hozott határozata elleni fellebbezés elbírálása a katonai tanács székhelyén törvényszék másodfokon eljáró tanácsának hatáskörébe tartozik.[596]

A bv. bírói eljárásban megszületett jogerős ügydöntő határozat érdemi felülvizsgálatára kizárólag a Be. 430–438. §-aiban szabályozott törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján és csak szűk körben van lehetőség. A jogerős bv. bírói határozat megváltoztatására a jogegységi eljárásban nincs mód (Be. 439. §). A bv. bíró határozata elleni fellebbezés lehetőségét az elítélt, az ügyész és a védő számára a Bv. tvr. biztosítja. A bv. intézetnek nincs külön nevesített jogorvoslati joga még abban az esetben sem, amennyiben az intézet előterjesztésével ellentétes tartalmú bv. bírói döntés születik. Ebben az esetben a bv. intézet parancsnoka az ügyészhez fordulhat a jogorvoslat előterjesztésének megfontolása érdekében. A bv. bíró végzésével szembeni jogorvoslat általánossá tételével megszűnt annak lehetősége, hogy a bv. bíró hivatalból megváltoztassa, vagy hatályon kívül helyezze a saját, esetleges jogszabálysértő vagy megalapozatlan határozatát. A Be. 261. § (1) bekezdésében meghatározott kijavítási lehetőség ilyen okból történő alkalmazása fel sem merülhet, hiszen az csak garanciális szempontokat nem sértő, az ügy érdemi elbírálását nem érintő hibák orvoslására vonatkozhat. A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos bv. bírói eljárással összefüggésben fordulhat elő, hogy a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező bírósági határozat kelte és a szabadon bocsátás határideje közötti időben az elítéltet előzetes letartóztatásba helyezik, vagy vele szemben szabadságvesztés végrehajtását rendelik el. Ilyen esetben a Bv. Szabályzat 198. § (2) bekezdése alapján az elítélt nem bocsátható szabadon. A bv. bíró ilyenkor deklaratív határozatot hoz és megállapítja, hogy a feltételes szabadságra bocsátást kimondó határozat nem hajtható végre.

Az anyanyelv használata olyan alkotmányos, jogállami alapelv, amely a büntetés végrehajtása során[597] és így a bv. bíró eljárásában is érvényesül. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit nem érhet hátrány, az eljárásban biztosítani kell, hogy mindenki szóban és írásban egyaránt használhassa anyanyelvét. Irányadó továbbá a Be.-ben a tolmács igénybevételére vonatkozóan meghatározott előírás is [Be. 9. §, 114. § (1) bek.]. Az anyanyelv használatával kapcsolatos alapelvi rendelkezés megsértése vagy figyelmen kívül hagyása eljárási szabálysértés. Ha a bv. bíró a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező – ilyen adott esetben a tolmács is – a Be. 373. § (1) bek. II/d. pontja szerinti „feltétlen” eljárási szabálysértés valósul meg.

A bírósági tárgyalás nyilvánosságának alkotmányos alapelve érvényesül a bv. bíró által megtartott tárgyalás során is. Az a tény, hogy a bv. bíró a tárgyalást a bv. intézetben tartja, nem alapozza meg a nyilvánosság kizárását a Bv. tvr.-t módosító törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint. Így tehát érvényesülnek a tárgyalás nyilvánosságának (Be. 237. §) általános szabályai. A tárgyalás nyilvánossága azonban nem jelenti azt, hogy az elítélt kérheti, hogy a tárgyaláson ott lehessen a hozzátartozója egyéb esetekben is, vagyis, ha a látogatási idő nem esik egybe a tárgyalás tartásával. Az ilyen lehetőség a tárgyalás nyilvánosságának olyan mértékű kiterjesztését jelentené, amely már ellentétes lenne a törvény szellemével.

A Bv. tvr. 6. § (3) bekezdés b) pontja – a hatályos és az új szövegezése is – kategorikus rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a fogva lévő elítélt esetében a bv. bíró a meghallgatást, illetve a tárgyalást a bv. intézetben tartja. Értelemszerűen a fogva tartás helyén kell a meghallgatást vagy a tárgyalást megtartani akkor is, ha az eljárás tárgya az előzetesen letartóztatottal szemben kiszabott magánelzárás fegyelmi fenyítés elleni fellebbezés elbírálása. A Bv. tvr. ezen szabályozásának oka, hogy a fogva lévő elítéltnek a bv. bíró meghallgatása, illetve tárgyalása céljából a törvényszék épületébe való előállítása indokolatlan munkaterhet jelentene a bv. intézet számára.

Az ügyész bv. bírói eljárásban való részvételével összefüggésben kiemelhető, hogy az ügyészi jelenlét a meghallgatáson fogva lévő terhelt esetén sem kötelező, tekintettel arra, hogy egyrészt ilyen esetekre nem vonatkoznak a Be. 241. §-ában a kötelező ügyészi részvételre irányadó jogszabályi rendelkezések, másrészt a Bv. tvr. maga is csupán lehetőségként említi az ügyész részvételét a meghallgatáson. Az ügyész döntésének függvénye tehát az, ha úgy ítéli meg, hogy konkrét esetben a jogorvoslati jogosultság megalapozottabb gyakorlása érdekében szükséges, személyesen vesz részt a meghallgatáson.[598] Az új szabályozás szerint azonban, ha a bv. bíró iratok alapján dönt, abban az esetben beszerzi az ügyész és az elítélt nyilatkozatát, amit az ügyésznek és az elítéltnek is a bíróság felhívásától számított 8 napon belül kell megtennie.[599] Amennyiben az ügyész a meghallgatások során nem vesz részt és a kihirdetés útján közölt határozat ellen a terhelt és a védő nem jelent be fellebbezést, a meghallgatáson jelen nem lévő ügyésszel a bíró a határozatot a rendelkező rész kézbesítése útján közli. A kézbesítés útján közölt határozat ellen 8 napon belül van helye fellebbezésnek.[600] Az ügyész jogorvoslati jogosultságának lehetősége akár személyes jelenléte révén, akár a határozatok kézbesítése útján történő közlése esetén egyaránt érvényesül. Nehézség abban az esetben keletkezik számára, amennyiben személyesen nem jelent meg és csak rendelkező részt kap és annak tartalma ellentétes az indítványával. Ez esetben vagy megpróbálja rövid úton megtudni a bírótól a határozat alapjául szolgáló indokokat, vagy ezek hiányában nyújtja be a fellebbezését, amelyet már a részletes indokok ismeretében a másodfokú bíróság területén működő ügyész a Be. 357. § (2) bekezdése alapján visszavonhat. A Bv. tvr. 6. § (3) bekezdés d) pontja ugyanis a bv. bíró számára az eljárás kötelező megszüntetését írja elő arra az esetre, ha az ügyész indítványát alapos okkal visszavonta.

Az ügyész a bv. bíró hatáskörébe tartozó döntésekkel összefüggésben a következő esetekben rendelkezik indítványtételi joggal:

  • feltételes szabadság megszüntetése a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak megszegése miatt;[601]

  • közérdekű munka végrehajtására más munkahely kijelölése;[602]

  • közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre,[603]

  • a kiutasítás végrehajthatósága kizártságának megállapítása.[604]

Ha az ügyész nincs jelen a meghallgatáson, nem gyakorolhatja természetesen a Bv. tvr. 6. § (3) bekezdés d) pontjában szereplő jogát. Jogsérelem azonban ebben az esetben sem fenyeget, tekintettel arra, hogy amennyiben az indítvány visszavonását megalapozó körülmények fennállnak, a bv. bíró hivatalból köteles észlelni és az ügyészi indítványt elutasítani. Ennek hiányában nyitva áll az ügyész számára a fellebbezés lehetősége.

A Bv. tvr. 6. § (6) bekezdése rendelkezik a bűnügyi költség viseléséről. Ennek értelmében a bűnügyi költség – eltérő rendelkezés hiányában – az elítéltet terheli.

Az állam viseli a bűnügyi költséget az alábbi esetekben:

  • enyhébb fokozat kijelölése;[605]

  • enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának elrendelése, valamint alkalmazásuk megszüntetésének mellőzése;[606]

  • a fenyítés elleni fellebbezés elbírálása;[607]

  • feltételes szabadságra bocsátás;[608]

  • feltételes szabadság megszüntetésének mellőzése;[609]

  • közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása;[610]

  • közérdekű munka szabadságvesztésre átváltoztatásának mellőzése;[611]

  • pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre.[612]

2013. július 1-jétől a bv. bíró azon eljárásaiban, amelyeknél a 2012. évi CCXXIII. törvénnyel módosított Bv. tvr. nem írja elő az elítélt meghallgatását, a bv. bíró feladatait önálló aláírási joggal a törvényszék elnöke által kijelölt bírósági titkár is elláthatja. A bírósági titkár döntését iratok alapján hozza meg [Bv. tvr. 6. § 5/a) bek.].

5. A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete

A büntetés-végrehajtást övező garanciarendszerhez hozzátartozik az adott végrehajtási tevékenységet irányító, vezető, ebből fakadó belső ellenőrzésén túlmenően az ügyészi törvényességi felügyelet, a nemzetközi ellenőrzés, társadalmi ellenőrzés, az elítéltnek – mint minden embernek – az ombudsmanhoz, valamint nemzetközi szervezetekhez fordulási joga, az utóbbi szervezetek látogatásai is. Ahol az egyes emberek alapjogai korlátozás alá esnek – ha törvény vagy bírósági ítélet alapján is történik ez – a legmesszebbmenő védelmet kell nyújtani az esetleges hatalommal való visszaéléssel, az emberi jogok súlyos megsértésével szemben.

A törvényesség fontosságának kérdésében a világon egyetértés van. Az erre való törekvés is összeköti az országokat, még ha különböző is a sajátos történelmi útjuk során kialakult jogrendszerük, intézményrendszerük.

A büntetés-végrehajtásnál a törvényesség tartalmilag magában foglalja, hogy a büntetés-végrehajtási szervek rendeltetésüknek megfelelően működnek, mindent megtesznek a büntetés és a büntetőjogi intézkedés, a büntetőeljárási kényszerintézkedés, és valamennyi jogkorlátozó szankció céljának megvalósítása érdekében. A törvények prioritásának biztosítása – nemcsak mennyiségi, hanem minőségi értelemben is (tartalmi, a végrehajtás szempontjából kézzelfogható mondanivaló) – egyik alapvető tartópillére a jogállamnak. A törvénysértések a büntetőbírósági határozatok végrehajtásának késedelmét eredményezhetik, az állam büntetőigényének érvényesülését akadályozhatják, ugyanakkor a büntetés célján túlmenő hátrányokat okozhatnak a végrehajtás hatálya alatt álló személy számára. A személyes szabadsággal összefüggő törvénysértések, mulasztások megszüntetése pedig konkrét esetekben egy jogállamban azonnali intézkedést igényel. A törvényességi felügyelet hatékonyságát a vizsgálati és intézkedési jogkör biztosítja. Éppen ezen okok miatt alakult ki már a régmúlt történelem folyamán e területen a világ nagy részén évszázados klasszikus értékekkel is rendelkező sajátos ügyészi törvényességi felügyelet. Minden törvénysértés lehetetlenné teszi a büntetési cél megvalósítását, más szóval törvénytelen eszközökkel nem töltheti be rendeltetését egyetlen büntetőbírósági határozat sem.

A büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete két oldalról közelíthető meg. Egyrészt érvényt kell szerezni a fogvatartottak jogainak, hogy sajátos helyzetükben ne érje őket több hátrány, mint amit a törvény előír; másrészt gondoskodni kell a többi ember, a társadalom jogainak védelméről azáltal, hogy akit elítéltek, azon valóban hajtsák végre az ítéletet. Az ügyészi törvényességi felügyelet a fogvatartottak jogi helyzetének védelméhez, a jogérvényesüléshez járul hozzá ellenőrzéseivel, tényfeltárásaival, vizsgálataival és más felügyeleti jogosítványai gyakorlásával, az állam büntetőhatalmi igényének alkotmányos, törvényes keretek között tartását segítve. Az ügyészi tevékenység a büntető igazságszolgáltatás folyamatát egészében átfogja, annak minden szakaszára kiterjed, mintegy összekötve a büntető felelősségre vonás szakaszait; a nyomozást, a bírósági tárgyalást, a büntetés-végrehajtást, sőt az ezt követő visszailleszkedést. Az ügyész a bűnügyek teljességét átlátva tudja megtenni a szükséges intézkedést. A büntetés-végrehajtási ügyészi törvényességi felügyelet – amely bizonyos tekintetben elkülönül a többi ügyészi tevékenységtől, de egyben tartja a szoros munkakapcsolatot is – jelenti az állampolgárok, az elítéltek jogainak védelmét, de egyben az állam büntetőigénye érvényesülésének eszközét is, a társadalom és a többi állampolgár védelmét, az állami szervek kötelezettségei teljesítésének kikényszerítését, a mindkét oldalú esetleges joggal való visszaélés kiküszöbölésének garanciáját. Célja a büntetőhatározat törvényes végrehajtásának elősegítése, de cél annak előmozdítása is, hogy az adott büntetés, intézkedés betöltse rendeltetését, amit a törvénysértések feltárásával, megelőzésével szolgál.

A büntetés-végrehajtás feletti törvényességi felügyelet feltételezi a rendszeres, de a soron kívüli, szükség szerint azonnali ellenőrzést, vizsgálatot, adott esetben a haladéktalan jogi (bűnügyről lévén szó: büntetőjogi vagy büntetés-végrehajtási jogi) intézkedési jogosultságot; minden bűnüldöző, igazságszolgáltató, végrehajtó, igazságügyi igazgatási szerv irányába az indítványozási jogosultságot. Ezek együttes megléte biztosíthatja, jelentheti a törvényességi felügyelet elvárható funkcionálását. Ez más, mint a belső ellenőrzés vagy akár egy külső társadalmi ellenőrzés, avagy önmagában a jogorvoslati fórum. Utóbbi a bíróság is lehet, és kell is hogy legyen, viszont csak az elítélt által sérelmezetteket (ha volt erre lehetősége) tudja elbírálni, tehát ami a bírói pulpitusra kerül (mást nem tehet, hiszen a bírói funkcióval összeegyeztethetetlen a helyszíni kutatás, tényfeltárás, vizsgálódás, nyomozás stb.), a többi esetben előforduló törvénysértést már nem tudja jogállami döntési, igazságszolgáltatási alkotmányos helyzeténél fogva észlelni, feltárni.

A büntetés-végrehajtás ügyészi törvényességi felügyelete a történelem folyamán kialakult sajátos eszközeivel, módszereivel elősegíti, hogy a büntetéseket, a büntetőjogi intézkedéseket, a büntetőeljárási kényszerintézkedéseket, az utógondozást, a bűnügyi nyilvántartást, és még a nem büntető felelősségre vonáshoz kapcsolódó, de a büntetés-végrehajtással foglalkozó szervek által foganatosított jogkorlátozásokat, a törvények és más jogszabályok előírásainak megfelelően hajtsák végre; a visszaesés megelőzése érdekében mind az állampolgár, mind az állami szervek az őket megillető rendelkezéseket megtartsák. Szerepe van a végrehajtásban közreműködő, a legkülönfélébb intézményrendszerekbe és szervezeti hierarchiába tartozó, más-más ágazati irányítás alatt álló szervek gyakorlatának koordinálásában, egységesítésében. Az ügyészek e feladat ellátásával kapcsolatos kötelességét a legfőbb ügyész 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítása tartalmazza. Az Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdés c) pontja szerint a legfőbb ügyész az ügyészségi törvényben meghatározottak szerint felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. Ugyanezt tartalmazza az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (továbbiakban: Ütv.) 1. § (1) bekezdése is. Azt, hogy ennek érdekében milyen feladatokat végez el, milyen intézkedéseket tehet, az Ütv. 4. § (1)–(2) és a (4) bekezdései, az 5. § (1) bekezdése, a törvény III. fejezet 3. pontja 22–24. §-ai szabályozzák.

A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 2. § (3) bekezdése kimondja, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtása felett az ügyészség – külön törvényben meghatározottak szerint – törvényességi felügyeletet gyakorol. A rendőrségi fogdák rendjéről szóló, többször módosított 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján általános fogdaellenőrzésre jogosult a büntetés-végrehajtási felügyeleti ügyész. A Bv. Szabályzat több rendelkezése is utal az ügyészi törvényességi felügyeletre [pl. 7. § a) pont, 58. §], valamint más büntetés-végrehajtási jogszabályok is (pl. a fogvatartottak egészségügyi ellátásáról szóló miniszteri rendelet). Természetesen a Bv. tvr. II. és V. fejezete is tartalmazza az ügyészi közreműködéssel kapcsolatos szabályokat.

A büntetés-végrehajtás feletti törvényességi felügyelet szükségessége több nemzetközi dokumentumban is megfogalmazódik. Így

  • az ENSZ által 1978-ban elfogadott „Előzetes alapelvek valamennyi, bármely formában fogvatartott vagy bebörtönzött személy védelméről” című alapelvek II.3. 25. pontjában;

  • az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az Európai Börtönszabályokról szóló R(87) 3. számú ajánlása I. részének 4., 5. pontjában;

  • az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az Új Európai Börtönszabályokról szóló Rec.(2006) 2. számú ajánlása 92. és 93. szabályában;

  • az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa Bűnmegelőzési és Ellenőrzési Bizottsága 11. ülésszakán Bécsben hozott EAC 57/1990/1. szám alatti határozata mellékletének 11. és 15. pontja szerint is az ügyészeknek aktív szerepet kell játszaniuk a bírósági határozat végrehajtásában, illetve felügyeletében; kellő figyelmet kell fordítaniuk a hatalommal való visszaélésre, az emberi jogok súlyos megsértésére;

  • a Kínzás Elleni Bizottság (CPT) 1994. évben Magyarországon tett látogatása alapján készített jelentésében hangsúlyozta az ügyészség büntetés-végrehajtás törvényessége feletti tevékenységének a jelentőségét a jogvédelemben, a fogvatartottakkal való törvényes bánásmód biztosításában, 1999. évben tartott ellenőrzéséről készült jelentésében kiemelte a kínzás megelőzésében betöltött szerepét;

  • az Emberi Jogok Európai Bizottsága 21.967/1993. számú ügyében először, majd több ügyben is a büntetés-végrehajtási ügyészi törvényességi felügyelet jogorvoslati szerepét tette nyomatékossá;

  • az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Rec.(2000) 19. számú ajánlása 4. pontjában az ügyészség feladatai között említi meg, hogy „felügyeli a bírósági határozatok végrehajtását”;

  • a 24. pont előírja, hogy védelmeznie kell az emberi jogokat, továbbá az ajánlás kommentárja szerint különösen fontos szerepe van a szabadságvesztés-büntetéssel kapcsolatban,

  • az Európai Ügyészek Konzultatív Tanácsa (CCPE) az ügyészek és a büntetés-végrehajtási szervek közötti kapcsolatokról a (2011) 6. számú ajánlásában foglalkozik részletesen.

Felügyeleti jogkörében az ügyész a végrehajtás bármely kérdésében vizsgálatot tarthat, illetve az ellenőrzött szervet vizsgálat tartására kérheti fel; a végrehajtásra illetékes szervek vezetőitől iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, illetőleg megküldését, továbbá felvilágosítás adását kérheti; általános érvényű rendelkezés (intézkedés, utasítás stb.) kiadását, módosítását, vagy hatályon kívül helyezését kezdeményezheti a végrehajtási szerveknél.

Az ügyész bármely időpontban tarthat ellenőrzést a fogva tartó intézetekben és a nyomozó hatóságoknál a foganatosítás és a fogva tartás körülményeinek törvényessége tárgyában, megtekintheti a fogvatartási iratokat, a fogva tartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításokat.

Az őrizet és az előzetes letartóztatás végrehajtásának törvényességi felügyelete során az ügyész legalább havonta kétszer, de szükség szerint gyakrabban is ellenőrzi a befogadás, a fogva tartás törvényességét, hogy a fogvatartottak ügyeiben a fogva tartáshoz szükséges hatósági határozatok, illetve iratok megvannak-e, ezek előírásszerűek-e, önkényesen vagy tévedésből nem tartanak-e valakit fogva, a személyi azonosítást elvégezték-e, orvosi vizsgálat volt-e, egészségügyi szűrés nélkül ne helyezzenek közösségbe befogadott személyt; a befogadásra utasítást tartalmazó bírósági értesítés meglétét,pontosságát,szabályszerűségét; ha van, rendelkezéseinek teljesítését; a fogvatartási határidők betartását; minden ellenőrzés vagy vizsgálat alkalmával tájékozódik a bánásmódról, a fogva tartási körülményekről, az élelmezésről, a ruházattal ellátásról, tisztálkodásról, egészségügyi ellátásról (négyszemközti meghallgatás és a zárkákban együttes meghallgatás útján); a büntetőeljárási jogok, a bv. intézeti jogok biztosítása; a kötelességek teljesítésének megkövetelése, valamint a foganatosítás rendje körébe tartozó számos kérdés köréből tart vizsgálatot az év folyamán. Mindezekről a fogvatartottak négyszemközt történő meghallgatása és iratok vizsgálata útján tájékozódik a bv.-felügyeleti ügyész; tehát nemcsak az intézetben, hanem másutt is iratokat vizsgál, így rendőrségnél, ügyészségnél, bíróságnál lévő és más szerveknél fellelhető iratokat is az adott ügy kivizsgálásához szükséges mértékben.

1995. május 1. napjától bővült a bv.-felügyeleti ügyészek feladatköre az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának törvényességi felügyeletével.

Köteles legalább havonta kétszer ellenőrizni a befogadás alapjául szolgáló iratok szabályszerűségét, az ezekben írt rendelkezések végrehajtását, a fogvatartási határidők betartását, valamint az idegenrendészeti őrizet, a közösségi szálláshelyeken kijelölt tartózkodás, a szabálysértési és a pénzbírságot helyettesítő elzárás, valamint a nyomozó hatóságok előállító helyiségeiben foganatosított személyi szabadságkorlátozás végrehajtására vonatkozó jogszabályokban a felelősségre vonás alatt álló személyt megillető jogok biztosítását, kötelességek teljesítését, a fogva tartás rendjének törvényességét.

Az ügyész minden alkalommal köteles tájékozódni a kínzás és más megalázó, embertelen, kegyetlen büntetést, illetve bánásmódot tilalmazó nemzetközi egyezményben foglaltak megtartása felől is.

A szabadságvesztés végrehajtásának törvényességi felügyelete keretében az ügyész havonta kétszer rendszeresen tájékozódik a bánásmódról, a fogvatartási körülményekről. Évenként pedig arról is, hogy a félbeszakítás, eltávozás, kimaradás, illetve rövid tartamú eltávozás lejárta után foganatba veszik-e a szabadságvesztés-büntetés hátralévő részét. Szintén évenként legalább egyszer megvizsgálja, hogy a feltételes szabadság megszüntetését követően foganatba vették-e a szabadságvesztés-büntetést. Felügyeli a feltételes szabadságon lévő elítéltek ellenőrzésének törvényességét is. A legfőbb ügyészi utasítás értelmében felügyeli a felvételi eljárást, a fogva tartás és a szabadítás törvényességét, a szabadságvesztés végrehajtásának rendjére, az elítéltek jogaira és kötelezettségeire, anyagi és egészségügyi ellátására, jutalmazására és fegyelmezésére, munkáltatására vonatkozó rendelkezések megtartását.

A bv. törvényességi felügyeleti és jogvédelmi ügyész rendszeresen meghallgatást tart valamennyi fogvatartott részére; panaszaik, kérelmeik, bejelentéseik intézését folyamatosan végzi.

Ha a meghallgatás során előadott vagy írásban benyújtott panasz a fogva tartó intézet működésével, így többek között jogok biztosításával kapcsolatos, azt kivizsgálja és érdemben elintézi, minderről a panaszost utána tájékoztatja. Amennyiben a panasz vagy bejelentés rendőr vagy büntetés-végrehajtási dolgozó ellen irányul, azt jegyzőkönyvbe foglalja és megteszi a szükséges intézkedést, az ügyet jogerős befejezéséig figyelemmel kíséri, sőt a következményeket is. A fogvatartott hozzátartozójától, jogi képviselőjétől vagy a fogvatartott érdekében más személy részéről előterjesztett panasz, kérelem, bejelentés intézése a panaszintézésre vonatkozó általános szabályok szerint történik.

A fogva tartó intézetekben, a nyomozó hatóságok előállító helyiségeiben, valamint a közösségi szálláshelyen előforduló rendkívüli eseményekkel kapcsolatos feladatai is vannak a bv. törvényességi felügyeleti és jogvédelmi ügyésznek.

A fogvatartott haláláról értesülve az ügyész köteles a legrövidebb időn belül megjelenni a haláleset színhelyén és megvizsgálni a halál bekövetkezésének körülményeit. Bűncselekmény gyanúja esetén a főügyészség költségén elrendeli az igazságügyi orvos szakértői boncolást. Mindenképpen ellenőrzi a fogva tartásért felelős szerv halálesettel kapcsolatos vizsgálatának megállapításait is. Az ügyész engedélyezi a holttest hatósági boncolás utáni eltemetését.

Ha az ügyész a fogvatartott súlyos balesetéről értesül, 5 napon belül köteles megvizsgálni a baleset bekövetkezésének okait és értékelni a bv. intézet vizsgálatainak megállapításait, valamint a megelőzés érdekében tett intézkedéseket. A fogvatartott halála vagy életveszélyes sérülése esetén az ügyész a legrövidebb időn belül megjelenik a baleset helyszínén e feladatok elvégzésére.

Ha a balesettel, a fogvatartott halálával kapcsolatban a fogva tartó szerv dolgozójának felelőssége merül fel, nyomban kezdeményezi a megfelelő (büntető, fegyelmi, szabálysértési, kártérítési) felelősségre vonását.

Minden – a fogva tartás rendjét zavaró cselekményt, mulasztást vagy más történést – az úgynevezett rendkívüli eseményt – figyelemmel kísér, megvizsgálja a rendkívüli esemény bekövetkezésének okait, körülményeit. Ezzel kapcsolatos jelentési kötelezettségeit legfőbb ügyészi utasítás szabályozza.

Ha az ügyész a fogvatartottal szemben a fogva tartás során alkalmazott lőfegyverhasználatról értesül; ellenőrzi, hogy megtörtént-e a kényszerítő eszköz használata jogszerűségének vizsgálata. Az erről szóló jelentést, az annak alapján hozott határozatot értékeli, bűncselekmény alapos gyanúja esetén a szükséges intézkedést megteszi.

A nem fogva tartással járó szankciók végrehajtásának törvényességi felügyelete során az ügyész

  • Megvizsgálja a közérdekű munka végrehajtását a végrehajtásra kijelölt szerveknél; megtekinti a végrehajtással kapcsolatos iratokat; meghallgatja a közérdekű munkára ítéltet, közvetlen munkatársait, feletteseit, valamint az általuk megjelölt és az elítélt munkáját, munkahelyi magatartását ellenőrző személyeket; intézi a büntetés-végrehajtási, valamint a munkajogi panaszát.

  • Megvizsgálja – háromévenként legalább egyszer – a pénzbüntetés végrehajtásának törvényességét az azt végrehajtó szerveknél, megtekinti a végrehajtással kapcsolatos iratokat. Emellett a büntetés-végrehajtási intézetben ellenőrzi a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtásának törvényességét.

  • A foglalkozástól, járművezetéstől eltiltás, és kiutasítás büntetések, valamint a közügyektől eltiltás és 2013. július 1-jéig a kitiltás mellékbüntetések végrehajtásának törvényességét legalább háromévenként egyszer minden rendőrkapitányságon, területileg illetékes idegenrendészeti hatóságnál és önkormányzatnál szúrópróbaszerűen ellenőrzi.

Az intézkedések végrehajtásának törvényességi felügyelete során ha az ügyész arról értesül, hogy a próbára bocsátott, továbbá a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt pártfogó felügyelet alatt álló a magatartási szabályokat megszegi, ennek súlyossága kérdésében állást foglal. Amennyiben a magatartási szabályok megszegését súlyosnak találja, az iratokat – indítvány benyújtása végett – megküldi az illetékes ügyészségnek.

A feltételes szabadságon lévő pártfogó felügyelet alatt álló magatartási szabályszegését szintén megvizsgálja, de az ő esetében már nem kell az indítványhoz a magatartási szabályszegésnek súlyosnak lennie, viszont bizonyítottnak igen. A tényállás tisztázása érdekében – ha ezt szükségesnek látja – az elítéltet meghallgatja, további bizonyítékok megjelölését kéri a pártfogó felügyelőtől vagy ezek beszerzése érdekében az illetékes rendőri szervet keresi meg. Amennyiben alaposan tartani lehet attól, hogy a feltételes szabadságon lévő elítélt a hatóság elől elrejtőzik, az ügyész elrendeli a szabadságvesztés ideiglenes foganatba vételét, vagy ennek elrendelésére indítványt tesz a bv. bírónak.

Törvényességi felügyeleti munkája során az ügyész megvizsgálja a pártfogó felügyelő, illetve az ellenőrzési feladattal megbízott rendőri szerv tevékenységének törvényességét, megtekinti a pártfogó felügyelettel kapcsolatos iratokat. Emellett a pártfogolt, továbbá annak hozzátartozói, munkatársai, munkahelyi vezetői meghallgatásával is tájékozódhat a magatartási szabályok megtartásáról.

A kényszergyógykezelés foganatosítása feletti törvényességi felügyelet során az ügyész többek között vizsgálja a foganatosító intézet rendjére vonatkozó jogszabályi előírások érvényesülését, a kényszergyógykezelt jogi helyzetét a végrehajtás ideje alatt, ennek keretében a társadalombiztosítási helyzetét is, kiemelt feladatként ellenőrzi a bánásmód törvényességét, nagy figyelmet fordít még a szociális és egészségügyi rendelkezések érvényre juttatására. A törvényességi felügyeleti munkája kiterjed az intézetnek az elmefigyeléssel és az ideiglenes kényszergyógykezeléssel kapcsolatos tevékenységére.

Háromévenként legalább egyszer vizsgálja az ügyész a törvényszéki gazdasági hivatalban és a nyomozó hatóságoknál (rendőrség, NAV) a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének és nyilvántartásának, az elkobzás végrehajtásának törvényességét. Az iratok és nyilvántartások alapján azonosítja a bűnjelkamrákban elhelyezett tárgyakat. Figyelemmel kíséri, hogy a kiadni, illetve visszaadni rendelt dolgok jogos tulajdonosukhoz visszakerüljenek. Vizsgálja a bűnjelek kezelésére vonatkozó előírások betartását, az elkobzott tárgyak értékesítését, kivizsgálja az érintettek panaszait stb. A szükséghez képest megvizsgálja, hogy törvényesen járnak-e el azok a szervek, amelyek a bíróság büntetőügyben hozott határozatának vagyonelkobzást tartalmazó részét hajtják végre. Így a törvényszéki gazdasági hivatal, végrehajtó iroda, földhivatal stb.

Az ügyész a bűnügyi nyilvántartás törvényességi felügyelete során intézkedik, ha a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés nem a jogszabályoknak megfelelően történik. Ha a mentesítés hatályát vesztette, vagy utóbb megállapítják, hogy törvényi akadálya volt,[613] értesíti az illetékes ügyészt a bíróság mentesítést kimondó határozatának hatályon kívül helyezését célzó indítvány benyújtása végett.

Az utógondozás törvényessége feletti felügyelet gyakorlásával az ügyész a szabadságvesztést kiállott elítélt társadalomba való beilleszkedését segíti elő, továbbá az újabb bűncselekménytől visszatartást, illetve az ezzel foglalkozó szervek munkáját. Megvizsgálja a bv. intézetben a szabadítás előkészítésére vonatkozó jogszabályok megtartását, de értelemszerűen vizsgálatot tart az utógondozással megbízott szerveknél, ezenkívül az ellenőrzési és irányítási joggal felruházott szervet vizsgálat tartására kéri fel, s természetesen meghallgatja a szabadultat, intézkedik esetleges panaszával, kérelmével kapcsolatban.

A házi őrizet végrehajtásának törvényességi felügyelete során az ügyész tájékoztatást kérhet a házi őrizet hatálya alatt álló személyekről, az őrizet végrehajtásának módjáról, megtekintheti az ezzel kapcsolatos iratokat, megvizsgálhatja a házi őrizet foganatosítását; továbbá, hogy a megszüntetését követően nem folytatják-e tovább.

A vizsgálatokról készített feljegyzések egy példányát az ügyész 8 napon belül külön átirattal megküldi a vizsgált szerv vezetőjének. Az átiratban kezdeményezi a bíróságtól a szükséges intézkedést, más szervek felé pedig rendelkezik vagy jelez.

Rendelkezést ad az ügyész, ha a jogszabályok megsértését észleli; továbbá, ha azt állapítja meg, hogy nem tartják meg a fogva tartás körülményeire vonatkozó szabályokat. A rendelkezésben figyelmezteti az illetékes szerv vezetőjét, hogy a törvénysértés megszüntetésére kapott utasítást köteles végrehajtani és erről 15 napon belül az ügyészt tájékoztatni. Az ellene felettese útján a felettes ügyészhez esetleg előterjesztett panasznak a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. Az ügyész köteles nyomban szabadlábra helyezni azokat, akiket törvényes határozat nélkül vagy a határozatban megjelölt időponton túl tartanak fogva.

Felhívást intéz az ügyész, ha a fogvatartási körülményeket kifogásolja, ha a büntetőügyben hozott határozat végrehajtása során törvénysértésnek nem minősülő hiányosságot észlel; továbbá ha a rendelkezést nem igénylő, kisebb jelentőségű törvénysértést állapít meg. Amennyiben a fogva tartást foganatosító hivatalos személy olyan cselekményét vagy mulasztását észleli, amely bűncselekmény elkövetésének alapos gyanújára utal, az erről szóló feljegyzéssel közvetlenül a megyei főügyészt tájékoztatja. A felhívás ellen szintén 15 napon belül tehet előterjesztést az illetékes vezető felettese útján a felettes ügyészhez.

Az ügyész az általa észlelt törvénysértés miatt – attól függően, hogy az minek a megállapítására alkalmas – fegyelmi, szabálysértési vagy büntetőeljárást kezdeményez. Kártérítési eljárást akkor kezdeményez, ha a törvénysértés folytán károkozás is történt és fontos állami és társadalmi érdek indokolja, illetve a jogosult nem képes jogainak védelmére.

A bíróság büntetés-végrehajtási igazgatási tevékenységével összefüggésben észlelt intézkedésre okot adó körülmény esetében az ügyész a jogszabályi rendelkezés érvényesülésének biztosítása érdekében a törvényszék elnökének intézkedését kezdeményezi.

Az arra kijelölt bv. intézet katonai körletrészén a területileg illetékes katonai ügyész gyakorolja a törvényességi felügyeletet mindezek szerint, továbbá a katona pártfogó felügyeletét végrehajtó kijelölt parancsnok e tevékenysége felett is.

A fiatalkorúak feltételes szabadsága megszüntetésével,[614] javítóintézeti nevelésével[615] és pártfogó felügyeletével[616] kapcsolatos eljárásban a fiatalkorúak ügyésze jár el.

6. Együttműködés az alapvető jogok biztosával, a társadalmi és nemzetközi szervezetek ellenőrző tevékenysége

Az ombudsman büntetés-végrehajtási jogi szempontból az emberi jogok biztosítása terén szintén egy panaszfórum, mégpedig egyedi ügyekben, ezeket vizsgálhatja, ha tudomására jut vagy ha az elítélt hozzá fordul. Amennyiben az eljárás folyamatban van, meg kell várnia, míg a jogorvoslati lehetőséget kimeríti. Csak szükség esetén tart ellenőrzést, tehát nem rendszeresen, ami pedig már nem felügyelet, s megelőző hatás is kevesebb fűződik hozzá, csak az egyéni sérelmet tudja elsősorban kivizsgálni. Kezdeményezhet egyébként kivizsgálást, orvoslást a megfelelő jogosítvánnyal rendelkező hatóságnál. Az ombudsman nem végezhet – nem is tud speciális módszerek, eszközök hiányában – általános megelőző, feltáró vizsgálatokat, nincs rendszeresen és gyakran jelen a vizsgált szervnél, nincs benne a büntető felelősségre vonás folyamatában. A sérelmek túlnyomó többsége pedig a büntetőeljárás folyamatából származtatható. Tehát az ombudsman szerepe nem törvényességi felügyelet, hanem emberi jogi fórum. E kettő más és mást jelent, egyik sem pótolhatja a másikat. Általánosságban véve „közvetítő”, az általa nyújtott jogvédelmet „kiegészítő” és „helyettesítő” jogvédelemnek nevezik. Jogi következménye nincs, de erkölcsi ereje igen. Az ombudsman feladata, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.[617]

A társadalmi ellenőrzés – amely a büntetés-végrehajtási jogviszonyban állók közül csak a fogvatartottakat érinti – nyilvánvalóan nem tud megoldani komoly büntető anyagi, eljárási vagy végrehajtási jogi törvényességi kérdéseket, főként nem azonnal, viszont a problémákat a szakértelemmel rendelkező hatósághoz továbbíthatja. Szerepe elsősorban a büntetés-végrehajtási intézet és a környezet kapcsolatának erősítése, az elítéltek társadalmi beilleszkedésének elősegítése. A társadalmi kontroll nem lehet felügyelet, nem büntető- és egyéb hatóság. A társadalmi szervezeteknek nem csupán az ellenőrzés, az intézményesített nyilvánosság szerepét kell betöltenie, hanem segítő-támogató, tanácsadó és közvetítő feladatokat is elláthatnak a helyi szervekkel. E tevékenység azonban az állami büntetőigény törvény szerinti érvényesülését nem zavarhatja. Ellenőrzéseket végezhetnek a bánásmód, elhelyezés, anyagi és egészségügyi ellátás, jogorvoslati jog biztosítása, a társadalmi beilleszkedés elősegítése témákban.

A büntetés és intézkedés végrehajtása nemzetközi kontrolljának fontos részét képezi a kínzás megakadályozására vonatkozó európai egyezmény, az 1987-ben aláírt és 1989-ben bevezetett megelőzést szolgáló látogatási rendszer, amely jelentős mértékben kiegészíti a jellegében eltérő, az emberi jogok európai egyezménye szerint felállított jogvédő fórumot, az Emberi Jogok Európai Bíróságát. Magyarország az egyezményt az 1995. évi III. törvénnyel hirdette ki, a Kínzás Elleni Bizottság (CPT) hazánkban már hat alkalommal is látogatást tett.

Tehát az ideális, jó megoldás az, ha a büntetés-végrehajtást, az egész büntető felelősségre vonást és a nem büntető felelősségre vonás során kiszabott szankció végrehajtását övező garancia-kontroll rendszer minél gazdagabb, sokrétűbb. Mindegyik más-más szempontból, tapasztalattal, szakértelemmel, jogkörrel, intézkedési lehetőségekkel segíti elő a jogállam, a törvényességi, a hatékonysági követelmények teljesítését, egyik sem pótolhatja vagy helyettesítheti a másikat.



[505] 9/19995. (IK 8.) IM számú rendelet 1. § (2) bekezdés

[506] Bv. tvr. 7. §; Bv. Szabályzat 194. §; 194/A. §

[507] Btk. 47. § (2) bekezdés, 2012. évi C. törvény 38. § (2) bekezdés

[508] Bv. tvr. 7. § (1) bekezdés

[509] BH 1997/161.

[510] Uo.

[511] BH 1994/642.

[512] 2012. évi CCXXIII. törvény 43. §; Bv. tvr. 7 §

[513] Bv. tvr. 7/A. §; Bv. Szabályzat 167–168. §; 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 51. §

[514] Például: FBK 1993/21., FBK 1994/26., BH 1994/530., BH 1995/265., BH 1995/338., BH 1995/442., BH 1996/138., BH 1996/181., BH 1997/4., BH 1997/64.

[515] BH 1996/181.

[516] BH 1994/530.

[517] BH 1995/442.

[518] A 28/A. § (1) bekezdés a 28/B. §-ba került át a 2011. évi CL törvény 26. § (2) bekezdése értelmében.

[519] Bv. tvr. 28/B. § (2) bekezdés a) pont

[520] Bv. tvr. 28/A. § (2) bekezdés c) pont

[521] Bv. tvr. 28/B. § (2) bekezdés e) pont

[522] BH 1996/13.

[523] BH 1996/293.

[524] Bv. Szabályzat 167. § (4) bekezdés

[525] BH 1997/4.

[526] Bv. tvr. 7/B. §, 43. § (4) bekezdés, 121. § (3) bekezdés; 11/1996. (X. 15.) IM számú rendelet 23. §, 31. § (2) bekezdés, 34. §

[527] Bv. tvr. 43. § (4) bekezdés

[528] 11/1996. (X. 15.) IM számú rendelet 34. §

[529] BH 1994/174.

[530] Bv. tvr. 6. § (6) bekezdés, 7/B. § (3) bekezdés, 7/C. §

[531] Btk. 47. §; Bv. tvr. 8. §; Bv. Szabályzat 198–199/A.§; 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 40. §

[532] BH 1996/12.

[533] Btk. 47. § (1) és (2) bekezdés, BH 2001/460.

[534] BH 1996/631.

[535] BH 1994/72.

[536] 2012. évi CCXXIII. törvény 46. §-sal kiegészített Bv. tvr. 7/D. § (3) bekezdés

[537] Bv. tvr. 9. §; 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 41–48. §-ai

[538] Btk. 48. § (3)bekezdés, 82. § (1) bekezdés, 2012. évi C. törvény 69. § (1) bekezdés b) pont

[539] BH 1981/130.

[540] BH 1986/171.

[541] BH 2000/336.

[542] BH 1985/460.

[543] BH 1982/414.

[544] A Bv. tvr. 9. § (2) bekezdésének a 2012. évi CCXXIII. törvény 47. §-sával megállapított szövege.

[545] BH 2001/520.

[546] Bv. tvr. 9/A. §

[547] BH 1994/465.

[548] Bv. tvr. 67/A. §

[549] Bv. tvr. 67/C–D. §

[550] Btk. 86.§ (2)–(3) bekezdés

[551] Bv. tvr. 11. §, 67/B. §

[552] Bv. tvr. 11/C. §

[553] Bv. tvr. 11/C. § (3) bekezdés

[554] Bv. tvr. 13. §

[555] Btk. 48. § (3) bekezdés, 119. §; 2012. évi C. törvény 69. §; Bv. tvr. 13. §; 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 115–127. §

[556] 6/1996. (VII. 12.) IM számú rendelet 200. § (4) bekezdés

[557] Bv. tvr. 100. §

[558] BH 1982/401., BH 1990/409., BH 1980/154.

[559] BH 1980/329.

[560] BH 1987/35.

[561] BH 1984/85., BH 1997/379.

[562] BH 1984/184., BH 1990/42.

[563] Bv. tvr. 13/A. § (3) bekezdés, 100. §, 101. § (3) bekezdés; 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 126. §

[564] Bv. tvr. 13. § (2) bekezdés, 13/A. § (5) bekezdés

[565] Bv. tvr. 9. §

[566] Bv. tvr. 15. §

[567] Bv. tvr. 13. § (2) bekezdés

[568] Bv. tvr. 14. §; 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 50. §

[569] BH 1982/130.

[570] BH 1982/130.

[571] 2012. évi CCXXIII. törvény 55. §-a által a Bv. tvr.-be iktatott, azt kiegészítő 14/A. §

[572] Btk. 118. § (3)–(4) bekezdés; 2012. évi C. törvény 121. §; Bv. tvr. 15. §, 112. §; 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 131. §

[573] Btk. 118. § (4) bekezdés; Bv. tvr. 15. §; 9/2002. (IV. 9.) IM számú rendelet 132–133. §

[574] Btk. 118. § (4) bekezdés

[575] 2012. évi C. törvény 123–124. §; BH 1983/475.

[576] BH 1987/193.

[577] BH 1982/185.

[578] 2012. évi CCXXIII. törvény 57. §-ával megállapított alcím és rendelkezés

[579] 2001. évi XXXIX. törvény 97. §-ával megállapított Bv. tvr. 12. § (2) bekezdése

[580] Bv. tvr. 12. § (4) bekezdés

[581] Bv. tvr. 9. § (2) bekezdés

[582] Bv. tvr. 10. § (2) bekezdés

[583] Bv. tvr. 11. § (2) bekezdés

[584] Bv. tvr. 13. § (2) bekezdés

[585] BH 1982/185.

[586] 5/1992. (I. 30.) AB határozat

[587] 2012. évi CCXXIII. törvény 41. §-ával módosított Bv. tvr. 6. § (3) bekezdés b) pont

[588] European Comittee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT)

[589] Be. 4. §; 75. § (1) bekezdés, 77–78. §

[590] BH 1994/72.

[591] BH 1997/64.

[592] BH 1996/631.

[593] Bv. tvr. 6. § (3) bekezdés b) pont

[594] Bv. tvr. 11/A. § (6) bekezdés

[595] Bv. tvr. 65. § (2) bekezdés

[596] BH 1995/10.

[597] Bv. tvr. 2. § (2) bekezdés a) és b) pont

[598] Bv. tvr. 6.§ (3) bekezdés b) pont

[599] 2012. évi CCXXIII. törvény 41. § (1) bekezdésével megállapított Bv. tvr. 6. § (3) bekezdés b) pontja

[600] Be. 325. § (2) bekezdés

[601] Bv. tvr. 9. § (2) bekezdés

[602] Bv. tvr. 10. § (1) bekezdés

[603] Bv. tvr. 11/A. § (1) bekezdés

[604] Bv. tvr. 12. § (2) bekezdés

[605] Bv. tvr. 7. § (5) bekezdés

[606] Bv. tvr. 7/A. § (3) bekezdés

[607] Bv. tvr. 7/B. § (3) bekezdés

[608] Bv. tvr. 8. § (6) bekezdés

[609] Bv. tvr. 9. § (4) bekezdés

[610] Bv. tvr. 11. § (3) bekezdés

[611] Bv. tvr. 11/A. § (5) bekezdés, 11/B. § (2) bekezdés a módosítás folytán

[612] Bv. tvr. 11/C. § (5) bekezdés

[613] Be. 577. § (4) bekezdés

[614] Btk. 48. § (4) bekezdés

[615] Btk. 118. §

[616] Btk. 119. §

[617] Magyarország Alaptörvénye 30. cikk (2) bekezdés