Ugrás a tartalomhoz

Erdővédelemtan

Dr. Varga Ferenc

Szaktudás Kiadó Ház

6. fejezet -

6. fejezet -

5. A faanyag védelme a másodlagos feldolgozásig

A faanyagvédelem célja a faanyag élettartamának (= felhasználhatóságának) a környezet számottevő károsítása nélküli meghosszabbítása.

5.1. A faanyag károsodása

A faanyag lebontásában élettelen és élő környezeti tényezők vesznek részt.

Az élettelen (abiotikus) tényezők hatása a kitermelt, feldolgozott és beépített faanyagot folyamatosan éri. Elsősorban a szabadban beépített vagy ott tárolt faanyagon fejtik ki hatásukat.

Általában – a tűz esetét kivéve – csak hosszabb idő elteltével károsítják a faanyagot. Fellépésük lehetővé teszi, illetve elősegíti az élő lebontó tényezők érvényesülését.

Az élettelen tényezők: hőmérsékleti változások, a nedvességviszonyok változásai, a környezet vegyi terhelése, különféle sugárzások (ultraibolya, fény, elektromágneses stb.) hatása. Ezek általában együttesen okozzák a faanyag „öregedését”.

Az élő (biotikus) tényezők is többfélék lehetnek, úgymint baktériumok, gombák, egyéb növényi szervezetek, valamint az állatvilág jellegzetes, xilofág képviselői. A gyakorlati faanyagvédelem, a tűz hatásán kívül, a farontó gombák és állatok (főleg rovarok) elleni védekezésre irányul.

5.1.1. A farontó gombák okozta károk

A gombák okozta károk jelentkezhetnek a faanyag

– kékülésében és egyéb elszíneződésében,

– fülledésében,

– álgesztesedésében és

– korhadásában.

5.1.1.1. Kékülés és egyéb elszíneződés

A kékülés és egyéb elszíneződés elsősorban a kitermelt és esetleg még élő (erősen sebzett) faanyagban gombák hatására fellépő színbeli elváltozás, amely lombos és fenyő faanyagban egyaránt felléphet. Ezek az elváltozások általában a sejtfal károsodását nem okozzák, így a faanyag mechanikai, szilárdságbeli tulajdonságai lényegesen nem változnak. Elsősorban esztétikai a károsodás.

Leggyakoribb jelenség a fenyőfélék kékülése, amely a szijácsos erdei- és feketefenyőt, valamint a lucfenyőt érinti, de a gesztet nem.

A kékülés mindig a fatest külső palástfelülete felől támad, és a bélsugarak mentén befelé haladva a rönk keresztmetszetén lángnyelvszerű foltokat okoz. Felfűrészelés után a vágásfelületeken hosszanti csíkok, szabálytalan sávok láthatók.

A jelenség, különösen nyári időben, a kitermelést követően rövidesen megjelenik. Az élőnedves víztartalom 15%-kal való csökkenése már lehetővé teszi a kékülést okozó gombák megtelepedését és elterjedését. Elsősorban esztétikai károsodást okoz, de a bekékült faanyagot a valódi farontó gombák könnyebben támadják meg, és az eltömődések következtében rosszul telíthető.

A kékülést leggyakrabban a tömlősgombákhoz tartozó Ceratocystis-fajok, valamint a konídiumos gombák több faja váltja ki. A gombák terjesztésében a kéregben költő szúk fontos szerepet játszanak.

A kékülésen kívül gombák hatására felléphet még a bükkfaanyag barna elszíneződése (Graphium album), a fenyőfélék sötét, kávébarna színeződése (Discula brunneo-tingens). Világosbarna, foltos elváltozást okoz a Phlebiopsis gigantea és a Schizophyllum commune, a magas víztartalmú fenyőfaanyag szürkülését pedig a Trichoderma lignorum és a Cadophora fastigiata válthatja ki. A faanyag rózsaszín vagy piros elszíneződését a Penicillium, a Fusarium gombák, míg a zöld színeződést a Chlorosplenium-fajok idézhetik elő.

A bükkfaanyag fatelepeken, rakodókon megjelenő fekete csíkoltságát a Bispora monilioides elszaporodása okozza.

A faanyag penészek okozta felületi elszíneződését a Penicillium és Trichoderma genusba tartozó fajok okozzák. A gőzölt bükkfaanyagot esetenként a Monilia sitophila vastag rózsaszínű micéliumtömege borítja be. A penészek okozta színváltozás általában nem hatol mélyre, a felületi elváltozás vegyszeres úton eltávolítható.

5.1.1.2. Fülledés

A fülledés a kitermelt lombosfa-anyagon fellépő, gombák által okozott színbeli elváltozás, amely a későbbiek során a sejtfalak károsodásába megy át. A kitermelt faanyag szijácsában érinti, a színes gesztet nem. A szijácsfáknál a kártétel a teljes keresztmetszetben jelentkezik.

A fülledés a rönk bütüfelületeiről kiindulva a rostokkal párhuzamos irányban haladva hatol a fatest belső részeibe. Mindig tilliszképződéssel jár együtt.

A folyamat a fatesten belül biokémiai folyamatok (plazmaoxidáció, tilliszképződés stb.) lejátszódásával indul meg, amelyben gombák még nem vesznek részt.

Ezt követően gombák hatására a faanyagon erőteljes, szürkésbarna foltos elszíneződés jelentkezik, amelyhez lilásbarna sávozódás is kapcsolódik. Végül az előzőleg keletkezett színes foltok kifehérednek, majd azokat fekete izoláló sáv veszi körül. Ezt márványosodási szakasznak is nevezzük, ami már a korhadás bevezető szakasza. Egy rönkön belül mind a három fülledési stádiumban lévő faanyag is megtalálható.

A fülledés elsősorban a szórt likacsú fáknál (bükk, gyertyán, nyír, cseresznye) jelent problémát, a gyűrűs likacsúaknál csak a szijácsrészt érinti (tölgy, cser). A nyárrönkök, mivel azok csak lassan veszítik el víztartalmukat, a fülledésre kevésbé érzékenyek.

A fülledés elleni védekezés a fafeldolgozó ipar fontos faanyagvédelmi problémája. A bükk fülledése különösen a hámozási rönk alapanyagában, de a fűrészrönkökben is minőségrontó, kizáró tényező. A márványos fülledési stádiumban levő alapanyagból jó minőségű, értékesíthető termék gyakorlatilag nem készíthető.

A védekezés leggyakoribb módja a bükkalapanyag téli kitermelése és annak a vízben való tárolása feldolgozásáig vagy a máglyák vízzel való, folyamatos permetezése. A rönkök bütüfelületeinek tapasszal való lezárása inkább csak átmeneti védettséget ad, hazai körülmények között ritkán alkalmazzák. A legmegfelelőbb védekezési mód a mielőbbi felvágás és a mesterséges szárítás.

5.1.1.3. Álgesztesedés

Élő, elsősorban lombos fákban előforduló, rendellenes elszíneződés, amely a gesztben lép fel. Az egészséges gesztnél sötétebb színű, az évgyűrűhatárt nem követő, szabálytalan alakú, belső elváltozás.

Keletkezését tekintve még sok kérdés tisztázatlan. Az előidéző okok között többen az élő fákon előforduló, álgesztesítő farontó gombákat jelölik meg, mások a fagy hatását hangsúlyozzák (fagygeszt), míg ismét mások a fa életműködésében bekövetkező zavarokat tekintik a kiváltó tényezőnek.

Az álgesztesedés gyakori a bükkfában, ahol az elváltozás a rönkkeresztmetszetben összefüggő foltként vagy csillagként jelenik meg. Erősen álgesztesednek a hazai nyárak, de a nemesnyárak közül az óriásnyár csaknem minden esetben álgesztes faanyagot ad (fagyérzékenység!). A cser álgesztesedése a kétalakú csertapló fertőzésével hozható összefüggésbe.

A fontosabb álgesztesítő gombák: bükkfatapló (Fomes fomentarius), kétalakú csertapló (Inonotus nidus-pici), nyárfa tőkegomba (Pholiota destruens).

Az álgesztes faanyag több tulajdonságában eltér az egészségestől, így

– térfogatsűrűsége nagyobb,

– erősen repedékeny (cser, szürkenyár kártyásodása!),

– száradás során erős alakváltozást szenved,

– telítéskor az oldatot nem vagy csak nehezen veszi fel,

– az erős tilliszesedés miatt rosszul ragasztható és felületkezelhető.

5.1.1.4. Korhadás

Korhadásnak nevezzük a faanyag farontó gombák által történő, a sejtfalak fő összetevőit is érintő károsítását. A farontó gombák fejlett enzimrendszerük segítségével a faanyag valamennyi összetevőjét képesek lebontani. Élő és elhalt, kitermelt, beépített faanyagban egyaránt fellépő jelenség.

Megkülönböztetünk

– barna (vörös) korhadást,

– fehér korhadást,

– lágy korhadást.

A barna (vörös, reves, destrukciós) korhadást azok a gombák okozzák, amelyek elsősorban a faanyag holocellulóz (cellullóz, pentozánok) összetevőjének lebontására képesek. A visszamaradó lignin a fotokémiai reakciók hatására sötétbarna, vöröses színt vesz fel. A ligninben a száradási folyamat során feszültségek lépnek fel, amely a vörös korhadt faanyagban jellegzetes hosszanti és harántrepedésekből keletkező feldarabolódást idéz elő, végül a faanyag teljesen felaprózódik és porszerű anyaggá esik szét.

A lágy korhadás szintén vörös korhadás, de igen magas víztartalom mellett. A faanyag felületén egy vékony, nyálkás, kenhető, könnyen lekaparható réteg képezi a lebontott részt.

A fehér (maró, korróziós) korhadás során a gomba a faanyag összes alkotóelemét lebontja, de a cellulózt nagyobb mennyiségben hagyja vissza. Ezért a faanyag eredeti színe kivilágosodik. A cellulóz esetenként csomókba (lencsékbe) tömörülve marad vissza. A faanyag rostos, szalmaszerűvé válik, erősen felpuhult, de nem porladó anyaggá változik.

Különösen élő fákon gyakori a fehér korhasztó gombák okozta kiüregesedés. Több fehér korhasztó gombafaj kezdetben a faanyag fülledését okozza.

5.2. A faanyag másodlagos feldolgozásáig fellépő fontosabb farontó gombák

Itt csak a legfontosabb, az erdei rakodókon és a fafeldolgozó üzemek rönkterén és készáruterén fellépő farontó gombákat soroljuk fel.

5.2.1. Fenyő faanyagon

Fenyő lemezestapló (Gloeophyllum abietinum)

Cifra lemezestapló (Gloeophyllum sepiarium)

Fogas egyrétű tapló (Hirschioporus fusco-violaceus)

Pincegomba (Coniophora puteana)

5.2.2. Lombos faanyagon

Fakó lemezestapló (Lenzites betulina)

Borostás egyrétű tapló (Trametes hirsuta)

Lepketapló (Coriolus versicolor)

Nyárfa tőkegomba (Pholiota destruens)

Réteggombák (Stereum spp.)

Labirintus tapló (Daedalea quercina)

Kis dücskögomba (Panus stipticus)

Ezekről a farontó gombákról bővebb ismeretanyag a faanyagvédelmi szakiroda- lomban található.

5.3. Állati szervezetek okozta károk

Az állati szervezetek mind az élő, mind pedig az elhalt, kitermelt, feldolgozott faanyagot képesek károsítani. Kártételük vagy a faanyagban készített meneteik, üregeik formájában jelentkezik, vagy abban, hogy az élő fák megsebzésével a kórokozók és más állati szervezeteknek a faanyagba való bejutását teszik lehetővé. Faanyagvédelmi szempontból különösen fontosak a tárolt, feldolgozott, beépített faanyagban élő rovarok.

5.3.1. A faanyag másodlagos feldolgozásáig fellépő fontosabb farontó rovarok

A faanyag másodlagos feldolgozásáig fellépő rovarok a jellegzetes fatelepi károsítók.

5.3.1.1. Fenyő faanyagban

Tövises fenyőcincér (Rhagium inquisitor)

Kék korongcincér (Callidium violaceum)

Házicincér (Hylotrupes bajulus)

Romboló fenyőcincér (Tetropium castaneum)

Gödrösnyakú cincér (Archopalus rusticus)

Fenyvescincérek (Monochamus spp.)

Daliás cincér (Acanthocinus aedilis)

Sávos fenyőszú (Tripodendron lineatum)

Nagy fadarázs (Urocerus gigas)

Kis fadarázs (Paururus juvencus)

5.3.1.2. Lombos faanyagban

Fafúróbogár (Hylecoetus dermestoides)

Szijácsbogár (Lyctus linearis)

Piros csuklyásbogár (Bostrychus capucinus)

Piros korongcincér (Pyrrhidium sanguineum)

Bársonyos darázscincér (Plagionotus arcuatus)

Varratos bükkszú (Xyloterus domesticus)

Szarvas tölgyszú (Xyleborus monographus)

Törzsszú (Platypus cylindrus)

Sárgagyűrűs fadarázs (Tremex fuscicornis)

A fafeldolgozó és tárolótelepeken előforduló farontó rovarokról bővebb ismeretanyag a faanyagvédelmi szakirodalomban található.

5.4. Faanyagvédő szerek

Faanyagvédő szernek nevezzük mindazon természetes vagy mesterséges eredetű anyagokat, készítményeket, amelyeket a faanyag felhasználhatóságának (= élettartamának) a meghosszabbítása, vagyis környezetállóságának a fokozása érdekében alkalmazunk. A gyakorlati életben faanyagvédő szer fogalom alatt elsősorban a biológiai lebontó tényezők (gombák, rovarok) elleni anyagokat és készítményeket értik.

A faanyagvédő szerek, a növényvédő szerekhez hasonlóan, két részből állnak:

– hatóanyag és

– kiegészítő anyagok.

A faanyagvédő szerek a kereskedelmi és különösen a kiskereskedelmi forgalomban általában felhasználásra kész állapotban szerezhetők be.

A faanyagvédelemben használt ható- és kiegészítő anyagok hatásosságuk és szerepük szerint csoportosíthatók. Így vannak:

– abiotikus károsítást csökkentő anyagok,

– égéskésleltetők,

– vízfelvételt gátlók,

– fény káros hatását kiszűrők,

– egyéb atmoszferikus hatásokat csökkentők,

– biotikus károsítást csökkentő anyagok,

– gombák elleni szerek (fungicidek),

– rovarok elleni szerek (inszekticidek),

– egyéb állatok elleni szerek.

A korszerű faanyagvédelem törekvése a komplex hatású készítmények kidolgozása és bevezetése a gyakorlatba.

A faanyagvédő szereket az oldatba hozásukhoz szükséges oldószer és a hatóanyaguk szerint csoportosítani lehet. Eszerint vannak

– vízben oldható szerves és szervetlen anyagok (sók),

– szerves oldószerben oldott anyagok,

– kőszén–kátrányolaj származékok.

A Magyarországon jelenleg engedélyezett, forgalomban lévő fontosabb faanyagvédő szerek listája a Faipari Kézikönyv I. kötetében megtalálható.

5.5. Faanyagvédelem a vágástéren és az erdei rakodón

A faanyagvédelem az élő fa tőtől való elválasztásának a pillanatában kezdődik. A faanyag további sorsa nagymértékben a kitermelt fa szakszerű kezelésétől, tárolásától és feldolgozásától függ.

5.5.1. Faanyagvédelem a vágástéren

Az erdőben kitermelt fa nyersanyagot a farontó rovarok és gombák leginkább a vágástéren és az erdei, majd feldolgozó telepi rakodón veszélyeztetik. Az itt fellépő romlási jelenségeknek a későbbiekben való megszüntetése csaknem megoldhatatlan problémát és nagy anyagi veszteséget jelent.

Magyarországon a vágástéri és az erdei rakodón folytatott faanyagvédelem elsősorban technikai jellegű. A vegyszeres védekezés itt, az élő környezet miatt, általában nem szokásos, ha alkalmaznak is különböző készítményeket, azok mindig csak átmeneti védelem biztosítására szolgálnak.

A faanyag későbbi minőségét nagyon befolyásolja a kitermelés időpontja.

A nyári kitermelésű faanyag gyengébb minősége arra vezethető vissza, hogy a nedvkeringésben lévő élő fa sok, a farontó szervezetek számára alkalmas tápanyagot tartalmaz. Ezek az anyagok a téli, nyugalmi állapotban nem, vagy csak kis mennyiségben találhatók meg a fában. Ezért is volt az, hogy a korábbi időkben véghasználati fakitermelést szinte csak a téli időszakaszban folytattak.

Hazai vizsgálatok adatai szerint a nyári kitermelésű tölgyrönkökben a szijács romlása már 1 hónap után érzékelhető volt, a téli vágásból származó faanyag csak 4–4,5 hónap elteltével mutatta ugyanezeket a bélyegeket. Az erdeifenyő faanyag kezdeti romlása (kékülés, barnulás) a nyári időszakaszban már 1 hónap után jelentkezik szemben a téli 4–5 hónapos időtartammal.

A farontó szervezetek megtelepedése szempontjából döntő fontosságú a faanyag nedvességtartalma. A farontó és lebontó élőlények alkalmazkodtak a faanyag természetes száradási folyamatához. A faanyag száradásának a meggyorsítása révén ezeknek a szervezeteknek a megtelepedési és életlehetőségeit korlátozzuk. Tehát a vágástéri faanyagvédelem egyik lényeges törekvése a kitermelt faanyag nedvességtartalmának mielőbbi leszállítása a károsítók optimuma alatti értékre. Ilyen módszer lehet, hogy a tőtől elválasztott fákat egy ideig a koronában meghagyjuk, ami nagy mennyiségű víz elpárologtatásával jár. A módszer azonban a bükk faanyag fülledését nem tudja megakadályozni, de más, nem fülledékeny fafajoknál eredményes szárítási eljárás.

A kitermelt faanyag kiszárítását a kéreg eltávolítása szintén meggyorsítja. Ez különösen a farontó rovarok megtelepedése ellen jelent hatásos védekezést, de ugyanakkor a kéregtelenített anyag a hirtelen száradás miatt erősen repedezik.

Vágástéren és erdei rakodón tárolt rönkanyag nedvességtartalmát befolyásolni lehet az ott alkalmazott máglyázási módszerekkel is. A tömör máglyázás bükk vagy más fülledékeny fafajok rönkjei esetében hasznos, amikor a máglyákat árnyas, széltől védett helyen készítik el, és a vízvesztés csökkentésére a bütüket és levágott ághelyeket fungicid anyagot tartalmazó tapasszal zárják le.

A rönköknek a vágástéren, de különösen az erdei rakodón való tárolásakor meg kell követelni a máglyák alatti alátétfák alkalmazását. A rönkök a talajjal a gomba és rovarfertőzés veszélye miatt nem érintkezhetnek.

Korábban vágástéren és erdei rakodón a pentaklór-fenolt használták jó hatásfokkal a farontó rovarok, valamint a fülledést és szijácskorhadást okozó gombák ellen. Jelenleg ezt a vegyi anyagot faanyagvédő szerként nem szabad használni.

A keletkező károk megelőzésének fontos módszere a faanyag mielőbbi kiszállítása és átadása az elsődleges feldolgozónak. A vonatkozó szabvány a fülledés által leginkább veszélyeztetett bükk-, gyertyán-, juhar- és nyírrönköknek az erdőből május 1-ig történő kiszállítását és a feldolgozónak való átadását írja elő. A feldolgozó telepek rönkterén a károsítók elleni védekezés sokkal hatásosabban oldható meg, mint az erdei környezetben. A fülledésmentesen leszállított bükk rönkanyag vízben való tárolással hosszabb ideig is elraktározható.

Egyes farontó rovarok, pl. a fában költő szúk elleni védekezés korszerű módszere lehet a feromonos rovarfogó csapdák alkalmazása. Ezekkel a vágástéren és az erdei rakodón a frissen kitermelt rönkanyagot veszélyeztető szúbogarak nemzői összegyűjthetők, vagy legalábbis népességük a veszélyességi szint alá csökkenthető. Így lehet védekezni pl. a sávos fenyőszú (Trypodendron lineatum) ellen.

5.5.2. Faanyagvédelem a rönktéren

A fafeldolgozó telep rönktere az elsődleges feldolgozásra váró nyersanyag befogadására és rövidebb-hosszabb ideig való tárolására szolgáló hely. A rönkanyagnak az erdei rakodókon kívüli veszélyeztetettsége itt a legnagyobb. A károsodások jó részét a rönktéri és később a készárutéri higiéniai szabályok betartásával meg lehet előzni. Itt is elsősorban a technikai védekezési módszerek a jellemzők, de kémiai védekezés is lehetséges.

5.5.2.1. A rönktér és a készárutér higiéniai szabályai

A rönktéri és készárutéri higiéniai szabályok két fő kérdés köré csoportosíthatók:

– a fertőzött faanyag (fertőzési góc) eltávolítása,

– a biológiai károsodás feltételeinek a korlátozása és megszüntetése.

A rönktereken gyakran jelent faanyagvédelmi problémát a friss beszállítású és a már régebben, esetleg évek óta ott tárolt rönkanyagnak az együttes tárolása. Az egy évnél hosszabb ideig tárolt rönkanyag, a farontó gombák és különösen rovarok által már biztosan fertőzött, károsított. Az ezekből kikelő rovarnemzők a frissen beszállított anyagot lepik el, mivel az a régi anyagnál alkalmasabb az utódok létrehozásához. Különösen veszélyesek az esetleg már évek óta ott félretett, túlméretes, fémdarabokat tartalmazó rönkök. Ezeket el kell távolítani, illetve az ottani tárolásukat eleve meg kell tiltani.

Gyakori hiba a rönktéren, esetleg a készárutéren is, a tűzifa rakatok létesítése és tárolása. A tűzifa természetes száradása hosszabb ideig tartó tárolást tesz szükségessé, így az abban elszaporodó farontó szervezetek az egészséges rönkanyagot veszélyeztetik.

A rakodó területén gondoskodni kell a talaj víztelenítéséről, mert a rovar-, de főleg a gombakártétel kialakulását a nedves viszonyok, magas páratartalom, szabad vízfelszín keletkezése stb. elősegítik. Ilyen környezetben a faanyag száradása is csak lassan megy végbe.

5.5.2.2. Máglyázás a rönktéren

A védekezési módok közül legfontosabb a rönkök szakszerű tárolása, máglyázása.

A máglyázás szabályait szabvány tartalmazza. Faanyagvédelmi szempontból fontos követelmény, hogy a máglyákat mindig alátétre kell elhelyezni. Az alátétfákat lehetőleg teljes védelemmel, faanyagvédő szeres telítéssel kell kezelni. Ha a védőszeres kezelésre nincs mód, akkor az alátétfákat évente cserélni kell.

A máglyákat a faanyag száradásának, a máglyatér áttekinthetőségének és az anyagmozgatás feltételeinek a biztosítása érdekében meghatározott térbeli rendben kell elhelyezni.

Megkülönböztetünk tömör és laza máglyázást, és elkülönítjük a száraz és nedves tárolási módszereket.

A nedves tárolás lényege, hogy a rönkök nedvességtartalmát olyan magas szinten tartja, hogy az a faanyagot a farontó szervezetek számára megtelepedésre alkalmatlanná teszi. A nedves tárolás megvalósulhat vízben való tárolással és permetezéses tárolással.

Korábban alkalmazták a friss, nedves fűrészporban való tárolást is.

5.5.2.3. Vízben való tárolás

A rönkök vízben való tárolására természetes vagy mesterséges tárolómedencék, tavak, valamint folyóvíz szolgálhat. Fontos követelmény, hogy a rönkök teljesen a víz felszíne alatt legyenek, amit vagy leterheléssel lehet elérni, vagy pedig állandóan nedvesen tartva azokat, felülről történő permetezéssel.

A vízben való tárolás eredményességének feltétele, hogy a rönköket a fülledés vagy egyéb romlási folyamat megindulása előtt kell a tárolóvízbe elhelyezni.

Ha a tárolás állóvízben történik, a víz cseréjéről nyáron kéthetente, télen havonta kell gondoskodni. Folyóvízben való tárolásnál az állandó vízcsere biztosított. Itt a rönkök elsodrástól való védelme a legfontosabb feladat.

Ez a tárolási mód a bükkrönk fülledés elleni védelmének a legfontosabb módszere, de más fülledékeny hazai és különösen a trópusokról importált, értékes rönkök védelmére is szolgál. Kérgezett és kéregben lévő rönk egyaránt tárolható így. A farontó gombák, rovarok és a rönkök repedezése ellen is a legbiztonságosabb védekezést adja.

A tárolótóból kivett rönkanyagot azonnal fel kell dolgozni és a fűrészről lekerülő anyagot szárítani kell.

5.5.2.4. Permetezéses tárolás

A rönköket a tárolási idő alatt tiszta vízzel, kisebb megszakításokkal, de folyamatosan permetezni kell, így a faanyag természetes száradási folyamata megakadályozható, illetve lassítható. Esős időben a permetezés szüneteltethető. Permetezéssel csak kéregben lévő rönk tárolható.

A máglyákat úgy kell elkészíteni, hogy a szél és a nap szárító hatása minél kevésbé érvényesülhessen. Fontos követelmény, hogy a rönkök bütüfelülete állandóan permetezve legyen, mert a vízvesztés itt a legintenzívebb. A rönkökről lecsurgó vizet a máglyák alól el kell vezetni.

A permetezést a rönkök beérkezésekor azonnal meg kell kezdeni. A permetezéses rönkvédelem a farontó gombák és a repedezés ellen jó védelmet biztosít, a rovarok ellen kevésbé hatásos.

A permetezett máglyából kivett anyagot azonnal fel kell dolgozni, és a készáru szárításáról gondoskodni kell.

5.5.3. Faanyagvédelem a készárutéren

A fűrészcsarnokból kikerülő termék, nedvességtartalmától függően, természetes vagy mesterséges száradási, illetve szárítási folyamatba kerül. A faanyagot minél előbb olyan nedvességi állapotba kell hoznunk, amely kizárja a farontó szervezetek megtelepedését.

A friss fűrészáru kezdeti magas nedvességtartalma elsősorban a fülledést, kékülést, penészesedést és egyéb elszíneződést okozó gombák megtelepedésére ad lehetőséget. A korhadást okozó farontó gombák legtöbb esetben még a rönkök feldolgozása előtt fertőzik a faanyagot, a farontó rovarok pedig csak ritkán telepednek meg a már feldolgozott faanyagban. Tehát a készárutéren elsősorban a penészesedést, kékülést és fülledést okozó gombák elleni átmeneti védelmet kell biztosítani. A végleges, beépítés előtti védelemmel majd a készterméket kell ellátni.

A faanyag természetes száradásához az ideális környezet az oldalról nyitott, felülről fedett, fészerszerű raktár.

A készárutéri faanyagvédelem megelőző jellegű, tehát a rönkök feldolgozása előtti faanyag-károsodás nem szüntethető meg.

5.5.3.1. Máglyázás a készárutéren

A készárutéri máglyázás a faanyag egyenletes, torzulásmentes száradásának a biztosítása mellett faanyagvédelmi szempontból is a készáru minősége megőrzésének egyik legfőbb eszköze. A faanyag mielőbbi egyenletes kiszáradása kizárja az élő farontó tényezők megtelepedésének lehetőségét, ezért hézaglécekkel, a máglyák letakarásával védjük a csapadéktól és az erős napsugárzástól.

5.5.3.2. Átmeneti védelem

A fűrésztelepen feldolgozott készárut legtöbb esetben nem dolgozzák fel azonnal, hanem rövidebb-hosszabb időn keresztül a készárutéren tárolják. Ezt szükségessé teszi a felvágott anyag rendszerint magas nedvességtartalma is.

A készáru magas nedvességtartalma lehetővé teszi az egyszerűbb gombaszervezetek megtelepedését és elszaporodását. Kiküszöbölésükre átmeneti védelmet nyújtó kezelést lehet alkalmazni, amelynek csak néhány hónapig kell biztosítania a faanyag gombák és rovarok elleni védettségét. Ez alatt az idő alatt a faanyag nedvességtartalma természetes száradási folyamatban is a kritikus érték alá csökkenhet. Itt csak felületi védelem szükséges, amelyet egyszerű mártással felvitt védőszermennyiség is biztosítani képes. A kezelés során az összekötözött készárut daruval a védőszert tartalmazó kádba merítik be, majd onnan kiemelve a csepegtetőre helyezik, és szikkadás után a szokásos máglyázás következik.

A készárun fellépő gombák a fungicid anyagokra érzékenyek, ezért a mezőgazdaságban (szőlő- és gyümölcskertészetben) használt fungicid permetezőszerek a faanyag kéküléseinek és penészesedéseinek megelőzésére is alkalmazhatók. A már kialakult kékülést, elszíneződést azonban nem képesek megszüntetni.

A korábban elvégzett vizsgálatok szerint a lombosfa-anyag fülledését okozó gombák ellen a most már tiltott, klórozott fenolok (pl. PCP) és azok vízben oldott sói (pl. PCPNa) adnak jó védettséget. A kutatás feladata lesz újabb, a fülledés ellen is hatékony kémiai anyagok felkutatása és alkalmazásuk feltételeinek a kidolgozása.

A szijácsbogárnak (Lyctus linearis) a szijácsos tölgyanyagba történő betelepedését úgy lehet megelőzni, hogy pl. a nyers parkell-fríz anyagot a bórax néhány százalékos vizes oldatába bemártjuk.

Bizonyos faanyagoknak a felvágás utáni gyorsabb kiszárítására, illetve a benne lévő anyagok egy részének az eltávolítására gőzölést szoktak alkalmazni. A gőzölés faanyagvédelmi szempontból egyrészt kizárja bizonyos farontó szervezetek megtelepedését, ugyanakkor pedig az így kezelt fát más károsító tényező számára kedvezőbbé alakítja át. A gőzölt bükkanyagon a gőzölést követően nagy tömegben szaporodik el a rózsaszínű penész (Trichothecium roseum) és a farontó gombákkal szembeni ellenálló képessége is lecsökken.