Ugrás a tartalomhoz

Erdővédelemtan

Dr. Varga Ferenc

Szaktudás Kiadó Ház

8. fejezet -

8. fejezet -

7. Az erdőben keletkezett károk gazdasági hatása

Az erdőben keletkezett károk esetenként súlyosan érintik a gazdálkodót. A kár jellegének és nagyságának meghatározása több szempontból is fontos követelmény. Üzemi szinten az eredményesség egyik befolyásoló tényezője és kártérítési ügyekben is meg kell tudni határozni a követelésünket.

7.1. Az erdőkárok és azok osztályozása

Az erdőket, illetve azok élőfakészletét, vagyis az erdővagyont minden esztendőben jelentős abiotikus és biotikus eredetű kár éri, amelynek egy részét többé-kevésbé pontosan felmérik. Az észlelt károk jelentős részét azonban nem mérik fel, és így nyilvántartásba sem kerül. A kár milyensége és nagysága az egyes években különböző. A károk jó része ellen védekezni lehet és kell is, amelynek jelentős ökonómiai vonzata van.

Ma még a faállományokat ért károkat legnagyobb részben természetes egységben (terület, ha, fatérfogat, m3, db) állapítják meg. A kár pénzbeni nagyságának megalapozott, szakszerű értékbecslésére ritkán kerül sor.

Az erdőkárok értékelésekor:

– a talajt, a termőhelyet,

– a faállományt,

– egyéb erdei termékeket (gyümölcs, gomba stb.) ért károk becsléséről, megállapításáról lehet szó.

A károsítás lehet:

– egyszeri, ezen belül rövid időn át, vagy hosszabban, esetleg több éven át ható,

– többszöri, rendszeresen vagy rendszertelenül, időszakonként fellépő,

– végül a folyamatos kár, amely a faállomány egész életén át (rendszerint kis intenzitással) hat.

A talajt, illetve a termőhelyet ért károk következtében a fatermő képesség és a fatermés jelentősen csökken. Szélsőséges esetben a talaj olyan mértékben károsodhat, szennyeződhet, hogy fatermelésre alkalmatlan lesz. Előfordulhat olyan mértékű termőtalaj-lepusztulás is, amely jelentős változást okoz a fatermés minőségében, mennyiségében.

A faállományt ért károk következtében a különböző fáskultúrák:

– teljesen (totálisan) elpusztulhatnak,

– lehet, hogy fatermésük kisebb, minőségűk rosszabb lesz,

– a fatermés ideje – a kitűzött termelési cél elérése – meghosszabbodik, a növekedés lelassul,

– egy vegetációs időszakon belül elhúzódhat a fatermés beérése, ami aztán fagykárt von maga után.

A teljes (totális) kár egyes fákra, illetve foltokra, esetleg teljes erdőrészletekre terjed ki. Az elhalt fa műszaki tulajdonsága lehet olyan, hogy a felhasználást nem befolyásolja, vagy csökkent minőségű, egyes esetekben hasznosíthatatlan, azonnali megsemmisítést követelő.

A kár következtében a faállományban záródáshiányok, foltok keletkeznek, amelyek pótlással sem hozhatók helyre. Lehet olyan mértékű a záródáshiány, hogy a kívánt állománysűrűség többé nem áll helyre, és készlethiányos erdő keletkezik. Egyes esetekben a kigyérült erdő idő előtti véghasználatra kerülhet, ami tetemes anyagi veszteséget okoz.

A dendrometria segítségével a fatermés mennyisége, ezen belül a minősége, az erdő-értékszámítással pedig az értéke kiszámítható. A kárt szenvedett faállomány pillanatnyi élőfakészlete, hosszabb-rövidebb időre vonatkozó fatermése és ezek értéke rendszerint kisebb, mint a kárt nem szenvedett állományoké. Az objektív kármegállapítás megköveteli az etalonállományok felvételét, amelyekhez viszonyítani lehet a kárt szenvedett faállományt.

Az etalon-faállomány lehet:

– a fatermési táblán modellezett faállomány,

– az erdőnevelési modell szerinti faállomány,

– azonos termőhelyű, korú, elegyarányú stb. faállomány, amelyet a természetben jelölnek ki,

– végül a kárt megelőző állapotból kiindulva a helyreállított (rektifikált) károsított állomány.

7.2. Az erdészeti növényvédelmi ökonómia feladatai

Az erdészeti növényvédelem főleg termelési célú szolgáltató tevékenység.

Az erdészeti növényvédelmi ökonómiai vizsgálat, elemzés főleg erdőrészletenként, országos, szakágazati és műveleti szinten történik. Az erdővédelmi ökonómia egyrészt a megfelelő módszerek kidolgozására, másrészt a kimunkált módszerek alapján való vizsgálatokra vonatkozik.

A legfontosabb és leggyakoribb feladatok a károk nagyságának megállapítása, a védekezés ökonómiai eredményességének eldöntése.

7.2.1. A hozamok, a hozamkiesések (károk) megállapítása

Az erdészeti növényvédelmi ökonómia legfontosabb feladata a hozamok, hozamkiesések, a károk megállapítása természetes egységben és pénzben. A megállapítás vonatkozhat a tényleg bekövetkezett, a teljes mértékben vagy részben elhárított, vagy a valószínűleg bekövetkező várható kárra.

Káron általában az abiotikus és a biotikus okokra visszavezethető jelentősebb mennyiségi és minőségi termés- és hozamveszteséget értjük. A termeléssel együtt járó kisebb mérvű, szokványos veszteségek nem sorolhatók a károk fogalmába.

A károk – függetlenül a keletkezési okoktól – jellegük, formájuk, mértékük és észlelhetőségük alapján csoportosíthatók. Jellegük szerint mennyiségi, minőségi és összetett kárt különböztethetünk meg. Megjelenési formájuk szerint közvetlen, közvetett, másodlagos vagy következményes (kárláncolati) károkról lehet beszélni. A közvetlen kár a termék mennyiségének csökkenéséből, illetve minőségének romlásából áll elő. A közvetett kár tekintélyes része abból származik, hogy a károsított fák feldolgozása nagyobb munkaráfordítást és ebből következően nagyobb költségeket igényel. Mértékük szerint teljes és részleges kár lehetséges. Észlelésük, számbavételük alapján az éves pénzügyi eredményt azonnal befolyásoló vagy csak bizonyos idő után jelentkező károk adódnak. Az éves pénzügyi eredményt rontó károk rendszerint könnyen észlelhetők, felmérhetők és számbavehetők, tehát a kár pénzben is aránylag könnyen és gyorsan kimutatható. Az éves pénzügyi eredményben azonnal nem jelentkező károk a természetben ugyan szinte azonnal észlelhetők, de a kárértékben csak egy bizonyos idő után, legtöbbször a fahasználatkor, a fatermés mennyiségének és értékének csökkenése alapján észlelhető.

Gondolni kell arra is, hogy a károsodás miatt nem egy esetben idő előtt kell a faállományokat kitermelni. Ez esetben nemcsak az összes fatermés és annak összes árbevétele kisebb, mint a normális vágásfordulóban elérhető, hanem a fajlagos árbevétel (Ft/m3) is kisebb, mert az idő előtt kitermelt faanyag mérete és minősége alatta marad a normálisnak. Tovább rontja az eredményt az, hogy az erdősítési költség kisebb fatérfogatra oszlik el. Növeli a jövedelemkiesést a kipusztult és már fel sem újítható területek többéves fatermésének és jövedelmének kiesése is.

A károk megállapításakor egy kedvező hozamot (kontrollt) hasonlítjuk össze egy ennél kisebb eredménnyel, amelyet a károsított állomány ad. A kontrollt helyszíni felvételekből, üzemi eredményekből, különböző fatermési és állománynevelési táblázatokból lehet átvenni. A károsítottat helyszíni vizsgálaton lehet megállapítani. A kár kiszámításának matematikai képlete:

S = (Éx – És) + ΣΚ – H,

ahol:

   S = kár Ft-ban,

   Éx = kontroll,

   És = károsított állomány értéke Ft-ban,

   K = kárral kapcsolatos többletköltségek,

   H = esetleges hozamok Ft-ban.

A naturáliák megállapításakor különböző felvételi egység alkalmazása szükséges, ill. lehetséges. A szaporítóanyag esetén pl. a darabszámos megfigyelés lehet célszerű (az elpusztult vagy károsodott csemeték száma). Idősebb állományokban a közvetett úton való megállapítás lehet célravezető (évgyűrűvizsgálat). Egyes esetekben a károsítók vagy életjelenségeik számából lehet bizonyos károk bekövetkezését prognosztizálni (pl. a pajor mennyisége, ürülék stb.). Esetleg a lombhullás után begyűjtött levélminták tömegén található károsodásokból is lehet következtetni az előző év károsításainak milyenségére és annak mértékére. A levélkár és a fatérfogat-, illetve a növedékkiesés korrelációban van.

A naturáliák megállapítása minden egyedre kiterjedő felvétellel vagy mintavételes eljárással történhet. Ez utóbbi esetben a mintavétel esetleg meg is semmisítheti a mintát. A mintavételi helyek lehetnek állandó, folyamatos megfigyelési pontok (fénycsapdák) vagy egyszeri felvételi helyek.

A mintavételes eljárás csak akkor ad használható eredményt, ha a megtervezésekor, végrehajtásakor és értékelésekor egyaránt messzemenően alkalmazzák a matematikai statisztika módszereit (kellő számú minta, véletlenszerű kiválasztás). A mintavételes eljárásnak is gazdaságosnak kell lennie.

A naturáliákban történt becsléseket pénzértékre kell átszámítani, amelyekhez fajlagos árak szükségesek. Ezek is többfélék lehetnek. A lényeg az, hogy mindig közöljük az értékelés módját, mert csak azonos módon készült értékelések hasonlíthatók össze.

7.2.2. A költségek alakulása

Az erdővédelmi ökonómiai vizsgálatok jelentős része a költségszámítással foglalkozik, ennek keretében a tervezett és a tényleges önköltséget állapítják meg, amelyet azonos felépítésű és szerkezetű elő- és utókalkulációval végeznek el. Feltétlenül szükséges az egyes költségek tartalmának egyértelmű meghatározása is. Részfeladat az önköltség alakulásának ellenőrzése, elemzése, az önköltségcsökkentés lehetőségeinek feltárása.

A kalkulációkat költséghelyek, költségviselők és költségnemek szerint szokás csoportosítani, elemezni. A költséghelyek elhatárolása főleg területi alapon történhet. Ez esetben mód van pl. az egyes erdőrészek, csemetekertek, táblák stb. költségeinek nyilvántartására, elemzésére.

A költségviselők szerinti nyilvántartás tevékenység vagy termék szerint lehetséges.

A költségnemenkénti nyilvántartás és elemzés az anyag, az energia, a munkabér, a közteher, az értékcsökkenés, az egyéb és az általános költségekre vonatkozik.

Az anyagköltség rendkívül sokrétű. Megkülönböztethető alap-, segéd- és üzemanyagköltség és egyéb anyagköltség. Különösen jelentősek a védelemmel kapcsolatos különböző vegyszerek, preparátumok stb. költségei. Az anyagköltségek elemzésekor vizsgálni kell mennyiségben és értékben a fajlagos anyagfelhasználást. Az olcsó, de kétes értékű vegyszer alkalmazását ki kell zárni. Közel azonos hatás és ár esetén a hazai gyártmányt kell előnyben részesíteni. A vegyszerrel való ésszerű takarékosságot nemcsak ökonómiai szempont támasztja alá, hanem biológiai is. Ne terheljük, szennyezzük feleslegesen és túlzottan a környezetet. Ügyelni kell arra, hogy a költségek arányban legyenek az elért eredményekkel.

A munkabérköltségek kalkulálásakor az operatív munkát végző fizikai munkások és az irányító munkakört ellátó növényvédelmi szakemberek munkabérét kell számításba venni. A tervezett és teljesített munkabérek összehasonlító vizsgálata értékes eredményeket adhat. A munkabérek járulékait adott kulcsok alapján pótlékolják.

A gépi, fogat- és egyéb energiaköltségek az üzemeltetéssel, a hatóanyagok és a szükséges víz szállításával kapcsolatosak.

Jelentős tétel az erő- és munkagépek, valamint azok tárolóhelyiségeinek amortizációja is. Az erdővédelmi gépeknél általában öt év a leírási idő.

Itt kell megemlíteni az üzemóraköltség elemzését, amelyet az amortizációs, a javítási költségek és az állandó, változó járulékos költségek befolyásolnak. Az üzemóraköltséget meghatározó amortizációs és javítási költség szoros összefüggésben van a gép és alkatrészek árának alakulásával.

A vegyszeres növényvédelem költségeinek vizsgálatakor az úgynevezett kijuttatási költség vizsgálata alapvető fontosságú. A kijuttatási költség alakulása függ az erő- és munkagép típusától, a terítés szélességétől, az üzemi sebességtől, a tartály térfogatától, a tábla és a kezelt terület alakjától, a terület és a víznyerőhely távolságától, a munka szervezésétől és egyéb tényezőktől. A költségek csökkentése végett gondoskodni kell a víz-, illetve permetléellátásról, a folyadéktöltés kellő gépesítéséről, a fordulási, töltési és utazási idő csökkentéséről.

Beruházási költség százalékában számított üzemeltetési költség segítheti a hasonló paraméterű gépek között a választást.

7.2.3. Az erdővédelem ökonómiai eredményessége

Az ökonómiai eredményességi vizsgálatokat időben, térben, döntési alternatívákban, tény- és tervviszonylatban lehet elvégezni.

Az ökonómiai eredményességi vizsgálatkor az elhárított kár, illetve a megmentett értékből le kell vonni a védekezési költségeket.

Ha a megmentett érték nagyobb, mint a vonatkozó költség, akkor a mutató pozitív, ha a költség nagyobb, mint a megmentett érték, akkor negatív. A pozitív szakaszban ökonómiailag is eredményes a védekezés. Negatív esetben nem fizetődik ki a védekezés, ennek ellenére a további nagyobb károk megelőzése végett szükséges lehet. A védekezés elrendelését nem az ökonómiai, hanem a termelésbiztonsági szempontok döntik el.

7.3. Az erdővédelem ökonómiája és az erdőérték-számítás

A klasszikus erdőérték-számítás különböző módszereit (kamatoskamat-, járadékszámítás) az erdővédelem ökonómiai kalkulációinál külföldön régtől alkalmazzák.

A klasszikus erdőérték-számítás a fiatal állományok esetén a költségértékkel, a középkorúaknál az ún. gazdasági értékkel, végül az időskorban a kitermelési, forgalmi értékkel kalkulálja az élőfakészlet egészének vagy egy részének (a termelési kiesésnek) az értékét.

A kipusztult, fatermést illetve fahasználati árbevételt nem adó foltok jövedelemkiesésének értékelését a talajjáradék alapján kell számításba venni.

A vonatkozó, közismert eljárások az erdőérték-számítással foglalkozó kézikönyvekben megtalálhatók.

A továbbiakban ismertetésre kerülő formulákban a következő jelölések találhatók:

S = kár Ft-ban az „n”. évben,

ÁKÉ = állomány-költségérték,

ÁHÉ = állományhozadéki (gazdasági) érték,

ÁFÉ = állományforgalmi érték.

Az „x” jelű értékek a kontroll (etalon), az „s” jelűek a károsodott állományra vonatkoznak.

TJ = talajjáradék,

K = kárral kapcsolatos kiadások,

H = esetleges hozamok,

f = vágásforduló éveinek száma.

7.4. A leggyakoribb károk értékelési módszerei

A csemetekerti károk értékelésekor az egy-, illetve néhány éves szaporítóanyag teljes vagy részleges megsemmisüléséből vagy minőségi romlásából eredő kár értékét kell meghatározni. Teljes megsemmisülés esetén a kár a felvetődött teljes költséggel vehető egyenlőnek. Ha a tönkrement anyagot el is kell távolítani, akkor ezzel a költséggel emelni kell a kárértéket. Részleges kár a területtel vagy darabszámmal, illetve aránnyal adható meg. A kár pénzbeli értékének kidolgozásakor az egyszerű területarányos kármegállapítás nem mindig ad helyes eredményt. Megtörténhet, hogy a költségek egy részét lehet csak figyelembe venni (pl. a trágyázási költségek csak időarányos része kerül a kalkulációba).

7.4.1. Az abiotikus károk értékelése

Az abiotikus károk között az erdősítést, illetve a fiatalost ért tűzkár becslésekor az első részfeladat a kárt szenvedett terület nagyságának a megállapítása. A kár teljes összegét úgy kapjuk meg, hogy a károsítási évre vonatkozó faállomány költségértékéhez hozzáadjuk az oltási és az elhalt fák eltávolítást költségeit és levonjuk az esetleges árbevételt. A teljes kárt tehát a következők szerint kalkulálhatjuk.

Sn = (ÁKÉ + K) – H.

Légszennyeződés (füstkár) esetében az éves károsítást rendszerint a leveleken észleljük. Az egyes évek kárértékének megállapítása azonban szinte megoldhatatlan. A többéves kár a növedékkiesésből állapítható meg. A károsított állományt azonos termőhelyi körülmények között felnőtt kontrollállománnyal kell összesíteni. A károsított és a kontrollállomány azonos időpontra vonatkoztatott fatermésének levezetése után mindkettőre meg kell állapítani az állomány gazdasági értékét. Az értékkülönbség adja meg a kárt.

Képlettel:

Sn = (ÁHÉX – ÁHÉS) + K.

Az erdősítések aszálykárának megállapításakor területfelvétel alapján kell a kipusztult állományrészre kiszámítani a károsítási évre vonatkozó költségértékét, amely megadja a kárt. A számítás menete megegyezik a tűzkárnál alkalmazott móddal.

Víz- és jégkár megállapításakor helyszíni bejárással kell felvenni, hogy mekkora az a terület, amelyet nem ért kár, mekkora az újraerdősíthető, illetve pótolható, és végül mekkora a nem pótolható, amely tehát kiesik a hátralévő időben a fatermelésből. A kárt csak az utóbbi két területrészre kell kiszámítani. Az újraerdősíthető részre vonatkozó kár a költségértékkel vehető azonosnak. A nem pótolható részre a kár a talajjáradékkal egyenlő. Mindkét részen a letakarításból, illetve az esetleges árbevételből származó összegeket figyelembe kell venni. Képlettel:

Sn = (ÁKÉS + Tj) + K – H.

A gyakorlatban nem ritka az, hogy a pangó víz kiöli a középkorú állományokat is. Ez esetben az állományt a tervezett idő előtt termelik le, ami veszteséggel jár. Ilyenkor modellezéssel ki kell számítani a tervezett véghasználati korra az állomány kitermelési értékét, amelyet aztán diszkontálni kell a károsítás évére. A továbbiakban a kiszáradt állományra vonatkozó forgalmi vagy kitermelési értéket kell kimunkálni. Ez utóbbi értéket kell levonni a diszkontált véghasználati értékből. A kalkuláció a következő:

A széldöntés, illetve -törés által károsított állományrészekből rendszerint nem lehet azt a választék-összetételt és árbevételt kihozni, ami egyébként lehetséges lenne. A kár értékelésekor először a kárt szenvedett és kényszervéghasználatra került fák kitermelési értékét kell kiszámítani. Majd ezt követően ki kell kalkulálni, hogy a kárt megelőzően ugyanezen fatérfogat mekkora kitermelési értéket képviselt. Ha az utóbbiból levonjuk az előbbit, megkapjuk a kár értékét. A kényszervéghasznált területrészek olyan foltokat képeznek, amelyek a fatermesztésből kiesnek. Ezen területekre a vágásforduló hátralévő időtartama alatt a kár a talajjáradékkal egyenlő.

A teljes kár két részből tevődik össze, amelynek formulája a következő:

Sn = (Ákx – Ák + Tj) + K (ÁTÉx – ÁTÉs) + Tj + K.

7.4.2. A biotikus károk értékelése

A biotikus károk jelentős részét a rovarkárok mellett a különböző gombák okozzák. A károk kiszámításának egyenkénti bemutatása alig lehetséges, csupán tipikus példák segítségével adhatunk eligazítást.

Erdősítést, fiatalost ért lisztharmatkár esetében először az érintett terület megállapítása a feladat, majd azt kell tisztázni, hogy a gomba kártétele következtében a növekedésben milyen mérvű a lemaradás. Ez utóbbit a faállomány magassága, illetve hajtáshossza összehasonlítása alapján lehet számszerűsíteni. A kárt pénzben megkapjuk, ha a valóságos és a csökkentett korra vonatkozóan kiszámítjuk a faállomány költségértékét és képezzük a különbségeket. Képlettel:

Sn = ÁKÉx – ÁKÉs.

Idősebb állományokban a gyökérrontó tapló (Heterobasidon annosum) okozta kár több részből tevődik össze. A károsítás következtében a fák egy része idő előtt elhal, ezért kisebb lesz az összfatermés. A fák jó részén a minőséget rontó elváltozások lépnek fel. A mennyiségi és minőségi kár együttesen árbevétel-csökkenést okoz. A kár kiszámításakor az első lépés a modell és a kárt szenvedett állomány gazdasági értékének kiszámítása a kérdéses korra. A kigyérülés olyan mértékű lehet, hogy a véghasználat időpontját évtizedekkel előbbre kell hozni. A két állomány gazdaságiérték-különbsége adja a kár egyik részét. A továbbiakban a különböző ideig üres területek talajjáradékát kell ugyancsak a kérdéses időpontra kiszámítani. A kettő összege az egész kárral egyenlő. Képlettel:

Sn = (ÁHÉx – ÁHÉ) + Tj + K.

A rovarok a gyökerek, a lombozat és a hajtások lerágásával erdősítések, fiatal állományok teljes pusztulását okozhatják. Ez esetben is a károsítás évére vonatkoztatva kell az állomány költségértékét kiszámítani, amelyhez – ha fennáll – hozzá kell kalkulálni még a védekezés és a letakarítás költségét is.

Sn = ÁKÉs – Kvéd + Kk.

Ha pusztulás nincs, csupán növekedésben van visszamaradás, akkor azt kell megállapítani, hogy a károsítás következtében hány évesnek vehető az állomány. A modell és a csökkentett korú állomány költségérték-különbözete adja a kár értékét.

Sn = (ÁKÉs – Kvéd) + Kvéd.

Idősebb állományokban a különböző mérvű hernyórágásból adódnak károk. Ez esetben a károsodott lombkorona nem tudja több éven át hozni azt az évgyűrűszélességet, amely elvárható lenne. Ilyenkor viszonylag könnyen rekonstruálható a növedékkiesés, amelyet átmérő-, évgyűrű- és fatérfogat-vizsgálatokkal lehet felderíteni. A pénzbeli kárt úgy állapítjuk meg, hogy a modellre és a károsított állományra vonatkozóan is kiszámítjuk az állomány gazdasági értékét a károsítás évére és képezzük a különbséget, amelyhez hozzáadjuk még a védekezés költségét is.

Sn = (ÁHÉx – ÁHÉs) + Kvéd.

Az állati eredetű károk tekintélyes részét a vadkár adja. A leggyakoribb károk csemetével történő erdősítések, magvetések teljes vagy részleges megsemmisítése, a csemetések, fiatalosok lerágása, a suhángok letörése, a kéreghántás és -dörzsölés stb.

Az erdősítések teljes vagy részleges megsemmisítése esetén az újraerdősítendő terület nagyságát kell megállapítani, és arra kell kidolgozni a károsítás évére érvényes állományköltség-értéket (ÁKÉ).

Vadrágás következtében növekedésbeni visszamaradás is lehetséges. Ez esetben a már ismert módon kell a modell, illetve tényleges állományadatok alapján azt megállapítani, hogy hány évre lehet becsülni a visszamaradást. A költségértékek különbözetét kell meghatározni a kár megállapításakor. Ha az állomány rendbetétele céljából költségek is felvetődnek, akkor azzal növelni kell a kárt (csemeték visszavágása):

Sn = (ÁKÉx – ÁKÉs) + K.

A hántás- és dörzsölési károk következtében a fatermés mennyisége csökken, a minőség romlik, ezért kisebb a várható árbevétel. A kárt úgy kell megállapítani, hogy a kárt nem szenvedett modell és a károsított állomány költség, illetve tőár szerinti értékét kiszámítjuk a vonatkozó korra, majd képezzük az értékkülönbözetet.

Középkorú, véghasználatra még nem kerülő állományoknál a gazdasági értéket, a véghasználathoz közel állókra a kitermelési értéket kell számítani.

Nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy az előzőekben csak vázlatosan ismertetett kárkalkulációk csupán általános tájékoztatások. Minden kármegállapítás – a naturáliák és az érték tekintetében is – egyedi vizsgálatot követel, ami nagy szakértelmet és gyakorlatot kíván.

7.5. A kárértékelés gyakorlati lebonyolítása

A kár pénzbeni értékelése általában több lépcsőben történik. Mindenekelőtt helyszíni vizsgálattal kell felmérni a naturális kárt. Ennek során jegyzőkönyvben kell rögzíteni (fényképek mellékelhetők) az erdőtervi és egyéb műszaki adatokat, a kárt és a kapcsolatos körülményeket, az esetleges felelősöket, majd – az előzőek alapján – a kár pénzbeni becsült értékét és annak kiszámítási módját. Elemi kár esetén ez a becslés képezi alapját a hatóságokkal (alapokkal), illetve a biztosító társaságokkal szembeni követelésnek.

Ha a kár okozója ismert, két eset fordul elő.

Az egyik a peren kívüli egyezség: a kárt okozó és a kárt szenvedő szakértője egyeztetés után a legtöbb esetben megtalálja a mindkét félnek elfogadható összeget.

A másik esetben per útján kívánja a kárt szenvedett a vonatkozó kártérítés megállapítását. A felek és a bíróság szakértőinek meghallgatása után születik meg a vonatkozó ítélet, amelyet aztán fellebbezni is lehet. Az ügy befejezése így elhúzódik, a költségek egyre nőnek. A peren kívüli egyezségeket rendszerint üzemi titokként kezelik a felek. Az alkalmazott módszereket a szakirodalomban legfeljebb vázlatosan ismertetik. A kárbecslés jelentős jövedelmet biztosít a szakembereknek, ezért módszereiket ritkán publikálják. A szakértői vélemények kidolgozásában az ismertetett erdőérték-számítási módszereket messzemenően alkalmazzák.