Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

1. fejezet - Az erdészeti rovartan fogalma, tárgyköre

1. fejezet - Az erdészeti rovartan fogalma, tárgyköre

Az erdészeti rovartan az erdőkben és az erdők közelében élő rovarok leírásával, életmódjával, elterjedésével, esetleges kártételével és hasznával foglalkozik. Tekintettel arra, hogy az erdő a legmagasabban szervezett növénytársulás és ismerve a rovarvilág rendkívüli fajgazdagságát, az erdészeti rovartan c. könyv több mint félezer fajra vonatkozóan közöl ismereteket, az izeltlábúak (Arthropoda) törzsén belül, a rovarok (Insecta) és a pókszabásúak (Arachnoidea) osztályából. Az általános rész a rovarok külső és belső alaktanát (morfológia, anatómia), élettanát (fiziológia) és a környezetükkel kialakított kapcsolatrendszerüket (ökológia) tárgyalja, kiemelve a fajok erdőgazdasági jelentőségét. A fajok részletes tárgyalása során különös hangsúlyt kaptak a jellemzően erdei rovarcsoportok (Cerambycidae, Scolydidae stb.). Ugyancsak részletesen tárgyaltak a faanyagvédelmi szempontból is jelentőséggel bíró fajok (Lymexilonidae, Lyctidae, Anobiidae stb.).

A fajlisták összeálításánál nem az volt az elsődleges cél, hogy az esetlegesen, bizonyos körülmények között kárt okozó fajokat ismertessük, hanem az, hogy az erdei életközösségeknek a rovarok világából kikerülő legjellemzőbb képviselőit bemutassuk. Az erdei növények fitofág rovaregyütteseiben sokkal nagyobb szerepet játszanak a „szürke eminenciások”, az ismeretek hiányában „közönbösnek” nevezett fajok, mint a kisszámú, tömegszaporodásra hajlamos, és ekkor kárt is okozó ún. „kártevő fajok”. Maga a „kártevő” fogalom egyébként mesterségesen és önző módon kialakított, és csak az ember szempontjából előnyös kategória. A fenyőtűt rágó kendermagbogár kiváló fácáneledel, a gyökéren élő pajor a vaddisznó csemegéje, a hangyák kifejezetten kedvelik a hajtásokon szívogató tetükolóniákat és a leveleket rágó hernyók nélkül az énekesmadarak fiókái elpusztulnak.

Az erdészeti rovartan nem álathatározó, az egyes fajoknak csak a legjellemzőbb morfológiai bélyegeit ismerteti. Ugyanakkor törekszik arra, hogy a fitofág fajok élettevékenysége által kiváltott növényi reakciókat (gubacsok, deformációk, növekedési rendellenességek, elszíneződések stb.) minél pontosabban bemutassa. Nagyon sok faj rágásképe annyira jellemző, hogy magát a fajt is pontosan meg lehet ebből határozni (Scolytidae). Ilyen esetekben természetesen egyszerű határozókulcsok is helyet kaptak a könyvben.

Az erdészeti rovartan alapvető törekvése, hogy valamennyi hazai forrás – a Soproni Egyetem, a valamikori Erdővédelmi Állomások, a 37 éve üzemelő Erdővédelmi-Figyelő-Jelzőszolgálati Rendszer, az Erdészeti Tudományos Intézet, az Országos Erdészeti Egyesület és természetesen a témakörrel foglalkozó más intézmények, mindekelőtt az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete – adataira támaszkodva rendszertani sorrendben bemutassa az erdészetileg fontos rovarokat.