Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

1.6. A potroh

1.6. A potroh

A potroh funkciója a rovarok életfolyamatában igen sokrétű. Ez a központja az emésztésnek, a kiválasztásnak, a vérkeringésnek, az ion-és ozmoregulációnak, valamint a szaporodásnak.

Az „alapséma” szerint 11 valódi szelvényből, valamint a telsonból áll. A telson a 11. szelvényt alkotó 3 farfedő lemezt (1 dorsal epiproctum, 2 ventral paraprocti) követő periproctum, ami 3 kis lemezből állhat (lamina analis). Több csoportnál ez redukálódhat, pl. a Collembola fajoknál max. 6 potrohszelvény, számos rovarnál pedig csak 9–10 vagy még kevesebb szelvény látható, de ezeknél embrionálisan megtalálható még a teljes szelvényszám. A redukció az egyedfejlődés (ontogenezis) során következik be.

Az ivarnyílások a 8–9 szelvényeken találhatók, ennek megfelelően a potroh szelvényeit csoportosíthatjuk mint:

1–7. szelvények a praegenital szelvények

8–9. a genital szelvények

10–11. a terminalia vagy postgenital szelvények

A praegenital szelvényeken rendszerint nincsenek végtagok (kivétel: Ellipura, Diplura), a tergum és a sternum egyszerű, a pleuron redukálódott. Ez utóbbin csak a stigmák szegélye, a serték és a szőrszálak alapja szklerotizált. A pleuralmembrán néha szabadon látható (pl. lárvák), de sokszor a tergit eltakarja, mivel ráborul a sternit-pleurit alsó határára (adult rovarok többségénél). A 7 praegenital szelvény sokszor nem látható tisztán, pl. Hymenoptera csoportnál (méhek, hangyák, darazsak) az 1 potrohszelvény összeolvad a torral, a legyeknél, szúnyogoknál az 1+2. potrohszelvény, a futóbogaraknál az 1–3. szelvény olvad össze.

Kép

A potroh az „alapséma” szerint 11 szelvényből és a telsonból áll (Protura). (Eidmann, 1970)

Végtagokat a potrohon az említett „Apterygota” csoportokon kívül csak a lárvákon találunk.

Ilyenek pl. a kérészek (Ephemeroptera) mozgatható kopoltyú lapjai és a lepkehernyók állábai. Ez utóbbiak membránszerű coxopoditok, szklerotizált véglappal, melyen karomszerű serték láthatók. Az ősibbnek számító formáknál ez a horogkoszorú zárt (pedes coronati), a fejlettebb lepkecsoportoknál pedig nyitott (pedes semicoronati). Ez utóbbi kapocslábak „előnye”, hogy a karomserték recés aljzaton kinyitva, a kapaszkodást szolgálják, míg sima aljzaton „behajtva”, a láb vége tapadókoronggá alakul át.

Több rovarcsoportnál (pl. csótányok, „Thysanura”) találunk a 11. szelvényen egy páros, sokszor tagolatlan függeléket, ami nem a helyváltoztatást, hanem az érzékelést szolgálja, vagy fogóapparátusként működik. (pl. fülbemászók). Ez a cercus vagy farfüggelék, helyzete dorsalis.

Nem végtagképződmény a végfonal (filum caudale), ami némely rovarnál, pl. a kérészeknél a cerkuszok között, a 11. szelvényből eredő, sok ízből álló nyúlványt a lárváknál pedig kopoltyú lapot képez.

A postgenitalis szelvények sokszor összeolvadtak vagy részben redukálódtak: a 11. legtöbbször hiányzik, a 10. a 9.-kel szokott összeolvadni.

A potroh legfeltűnőbb végtagjai a nőstény genital szelvényén található külső ivarszervek, a gonopoda-k. Mivel ezek a szaporodást szolgáló „gonopoda”-k legtöbbször csupán tagolatlan kinövések (apophysis), a „gonopophysis” kifejezést helyesebb használni.

Sok nőstény rovar esetében a 8.+9. szelvény gonopophysis-ait valva(-ae)-nak nevezik, mivel egy csőszerű tojásrakó apparátust, az ovipositor-t képezik. Az ovipositor ősi formája az orthopteroid tojócső, ami a szöcskékre jellemző. (Ennek egy „kezdeti stádiuma” már a sertefarkúaknál (Machilis) is megtalálható.) A tipikus orthopteroid tojócső 6 valvulából (3 valva párból) áll. Ezt a szitakötőknél, poloskáknál és a hártyásszárnyúaknál találjuk meg, a szöcskék mellett. A tücsköknél a második valva pár redukálódott, és ott a tojócső másodlagosan leegyszerűsödve csak 4 valva-ból, az 1. és a 3. valva párból áll. A fürkészdarazsak feltűnően hosszú tojócsövénél a 3. valva pár védőhüvely a két másik körül és nem hatol bele a tojásrakás anyagába.

Kép

A: Lombszöcske potroha: c =cerci, ov = ovipositor , B: Orthopteroida tojócső keresztmetszete: V = valvula, C: Fadarázs tojócsöve keresztmetszete

(Eidmann, 1970)

A tojócső egy különleges módosulása a méhek, darazsak fullánkja, mivel ez már nem a szaporodást, hanem a védekezést szolgálja. A tojás itt a fullánk alatti résen hagyja el a nőstény testét. (A hímeknek nincs fullánkjuk!)

A hímek 9. potrohszelvényén (a ventrális oldalon) található külső párzószervek az ovipositorral ellentétben nem tekinthetők módosult végtagoknak. Ősi formájában, a kérészeknél ez még egy páros képződmény a 10. szelvényen. Az összes többi pterygota rovarnál a herékből (testicules) induló ivarvezeték (vasa deferentia) nem nyílik közvetlenül a szabadba, hanem egy közös hímivarvezetékbe, a ductus ejaculatorius-ban egyesülnek a 9. szelvényben.