Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

8. fejezet - 5. Egyes antropogén tényezők hatása az erdei rovarokra

8. fejezet - 5. Egyes antropogén tényezők hatása az erdei rovarokra

Az előzőekben már bemutatott fajok közötti interakciókon túl antropogén tényezők is igen jelentős hatást gyakorolnak az erdei rovarok elterjedésére, populációdinamikájára, ezeken keresztül pedig ökológiai és ökonómiai jelentőségére is. E fejezetben a rendkívül sok, és nagy jelentőségű antropogén hatás közül néhány kiemelt példát mutatunk be.

5.1. VÉLETLEN BEHURCOLÁS

Az országok és kontinensek közötti egyre nagyobb volumenű kereskedelmi, és utasforgalom egyik jelentős negatív mellékterméke a rovarok véletlenszerű behurcolása. A véletlenszerűen behurcolt rovarok közül számos kifejezetten drasztikus hatással van „új hazája” vegetációjára. Egyes vélemények szerint a biológiai környezetszennyezés (növények és állatok behurcolása) ökológiai és ökonómiai értelemben is nagyobb jelentőségű, mint a technikai környezetszennyezés.

A behurcolt rovarfajok veszélyessége általában abban rejlik, hogy az újonnan meghódított területeken jó ideig természetes ellenségeik hatékony kontrollja nélkül tudnak terjeszkedni, illetve szaporodni. A behurcolt, és megtelepülő rovar ideiglenesen „megszökik” természetes ellenségei elől. Az új területen honos természetes ellenségek csak bizonyos idő elteltével válnak képessé arra, hogy az „új faj” populációit szabályozzák. Erre szolgáltat példát az Európába nagy valószínűséggel szándékosan betelepített, és már Magyarországon is elterjedt Cameraria ohridella esete. Gyors elterjedésének és számottevő kártételének tápnövénye (Aesculus hippocastanum) tömegességén kívül az az oka, hogy a megtelepedést követő években parazitoidjai csak igen kis arányú mortalitást okoztak populációiban. Sok esetben nem is maga a behurcolt rovar, hanem az általa terjesztett, vele mutualista kapcsolatban élő kórokozó okoz ökológiai katasztrófát. Erre szolgáltatnak példát az Új Zélandra behurcolt fadarazsak és az általuk terjesztett szimbionta gombák, melyek a gombához nem adaptálódott fenyők tömeges pusztulását okozták.

Erdészeti jelentőségű rovarokat leggyakrabban tápnövényükkel együtt hurcolnak be. Az Európából Amerikába tartó telepesek a 16–17. századtól kezdve vitték magukkal megszokott növényeiket (dísznövények, gyümölcsfák stb.). Ezekkel együtt meghonosítottak a növényeken élő bizonyos rovarfajokat is.

A tápnövényükkel, az akáccal együtt kerültek be Európába a Parectopa robiniella, és a Phyllonorycter robiniella nevű aknázómolyok. Az előbbi a 70-es években már jelen volt Olaszországban (Szőcs 1977), Magyarországot az egykori Jugoszlávián keresztül, délnyugati irányból, 1983-ban érte el (Bakó & Seprős 1987). A Phyllonorycter-t 1983-ban, Svájcban (Basel) észlelték először, 1991-ben Ausztriában is megtalálták (Huemer 1993). Magyarországon 1996-ban jelent meg, első aknáit Mosonmagyaróvár mellett találták meg (Szabóky & Csóka 1997). Mára már mindkettő az egész országban elterjedt, közönséges faj, helyenként már jelentős károkat is okoznak. Robbanásszerű terjeszkedésük fő oka az a tény, hogy az akác Magyarországon a legelterjedtebb fafaj, erdeinknek közel 20%-át akácosok teszik ki.

Szintén Észak-Amerikából, minden bizonynyal tápnövényével együtt hurcolták be Európába az Argyresthia thuiella nevű molyt. Hernyója a Thuja occidentalis és a Chamaecyparis lawsoniana tűleveleiben aknáz. Első európai észlelési adata 1971-ből, Hollandiából származik. Ezt követően feltűnt Belgiumban, Németországban, Svájcban, Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában is. Nálunk először Zalaegerszeg mellett, 1997. nyarán észlelték (Szeőke & Gál 1999).

Az Észak-Amerikából Európába való behurcolás egyik jelentős esete a burgonyabogár mellett, az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea). A csepeli szabadkikötő környékén, 1940 augusztusában gyűjtötték először, ezért valószínűsíthető, hogy valamilyen szállítmánnyal együtt ide hozták be őshazájából (Issekutz 1946). Azóta sugárirányban elterjedt, és egész Közép-Európában megtalálható, gyümölcsfák és egyes erdei lombos fafajok jelentős kártevőjévé vált. Érdekességként megjegyzendő, hogy az erdei fafajok közül a 18. század második felében, szintén Észak-Amerikából betelepített zöld juhart (Acer negundo) kedveli.

A véletlen behurcolás másik igen jelentős módja a fakereskedelem. A kontinensek között szállított nagymennyiségű faanyag szinte kikerülhetetlenül tartalmaz xylofág rovarokat is, melyek esetenként sikeresen megtelepszenek, és megfelelő tápnövény tömeges jelenléte esetén robbanásszerűen elszaporodnak. A xylofág rovarok behurcolása szempontjából további jelentős veszélyforrás a nagyméretű gépek csomagolására használt faanyag. Ez általában viszonylag friss, gyakran csak részben kérgezett puhafa (pl. nyár). Minden bizonnyal ilyen szállítmányok révén jutott be Ázsiából Észak-Amerikába az Anoplophora glabripennis nevű cincérfaj, mely már az USA több nagyvárosában a sorfaként ültetett nyárak létét veszélyezteti.

A Magyarországon is honos fajok közül Észak-Amerikában nagy jelentőségre tett szert többek között a Lymantria dispar, az Operophtera brumata, az Euproctis chrysorrhoea, a Tomicus piniperda és a Neodiprion sertifer is.

A behurcolások gyakorisága nagy mértékben növekedett az elmúlt 100 évben, mivel erre az időszakra tehető a kontinensek közötti gyors és rendszeres teherforgalom kialakulása. Az Amerika felfedezése óta eltelt 5 évszázadban mintegy 2000 rovarfaj telepedett meg a kontinensen. A behurcolt fajok a faunának kb. 2%-át, a jelentős károkat okozó fajoknak pedig 40%-át teszik ki (Niemela & Mattson 1996). Érdekes aszimmetria, hogy ennek csak töredéke azoknak a fajoknak a száma, melyek Észak-Amerikából származnak és az európai erdőkben számottevő jelentőségre tettek szert. Az aránytalanság magyarázata több okban rejlik. Európában egyrészt már korán megkezdték az erdőirtást, így a Nyugat-Európába behurcolt fajok fragmentálódott erdőterületeken keresztül, tehát csak lassan tudtak terjeszkedni. Ezzel szemben Észak-Amerikában, különösen annak nyugati partvidékén még mindig igen jelentős az erdőborítás, mely kedvező a betelepedő fajok gyorsabb terjedéséhez. A másik alapvető ok földtörténeti vonatkozású. Az európai flóra és fauna az utóbbi 3 millió évben, elsősorban a jégkorszakok miatt, meglehetősen gyakran volt kénytelen refúgiumokba visszahúzódni. Ennek következtében sokkal inkább versenyképességre, kolonizációs képességre szelektálódott, mint a sokkal stabilabb körülmények között evolválódó észak-amerikai flóra és fauna. Európában például sokkal magasabb a parthenogenetikus úton szaporodó rovarfajok száma. Ez a szaporodási stratégia pedig éppen az alacsony denzitású populációk (pl. behurcolást követően) esetén lehet különösen sikeres. További jelentős szempont, hogy Európában a lombhullató erdők öve északabbra fekszik, mint Észak-Amerikába. Ez azzal jár, hogy az északabbról délebbre kerülő rovar fotoperiódusával jobban tud alkalmazkodni az új areára jellemző nappalhosszhoz, mint fordított esetben (Niemela & Mattson 1996).