Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

5.4. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS

5.4. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS

Gyakorta hangoztatott vélemény, hogy a környezetszennyezés a fák ellenálló képességének csökkentésén keresztül, pozitívan hat a herbivor rovarok elszaporodására. Habár számos bizonyító erejű példa támasztja alá ezt az állítást is, valójában a kép ennél lényegesen árnyaltabb. A környezetszennyezés rovarokra gyakorolt hatásai meglehetősen összetettek, egyaránt lehetnek pozitívak, negatívak és közömbösek. A tisztánlátást tovább nehezíti, hogy általában igen nehezen választhatók szét a tápnövényre, a herbivor rovarra, illetve annak természetes ellenségeire gyakorolt hatások.

A légszennyezés által legyengített faegyedek bizonyos esetekben sokkal inkább ki vannak téve egyes rovarfajok támadásának. A kéndioxid szennyezés például legyengíti a luc szúk ellen való védekezését, így elősegíti tömegszaporodásaik kialakulását. Hasonló összefüggést feltételeznek a Zeiraphera diniana esetében is, mivel tömegszaporodásai a légszennyezéssel sújtott területekre koncentrálódnak (Führer 1995). Ugyanez a szennyező anyag pedig egyes rovarfajok esetében kimutathatóan javítja a tápnövény hasznosíthatóságát (Alstad & al 1982). A Cephalcia abietis és a Pristiphora abietina esetében ilyen jellegű hatásról számol be Führer (1995). A fákon élő herbivor rovarok többsége kísérleti körülmények között pozitívan reagált a megnövekedett SO és SO2 szintre (Whittaker 1994, Watt & al. 1998). Ezzel szemben legtöbbjük negatívan reagál a megemelkedett CO2 szintre, mert az csökkenti a növények felvehető N-tartalmát (Roth & Lindroth 1994, Williams & al 1994, Watt & al. 1998).

A tápnövényben felhalmozódó szennyeződések gyakran negatív hatásúak a herbivor rovarokra. Führer (1985), valamint Mitterböck & Führer (1988) vizsgálatai szerint a luc tűk fluorid tartalmával pozitív korrelációt mutat a velük táplált Lymantria monacha hernyók mortalitása. A táplálékban jelenlévő nehézfémek jelentős mértékben csökkentik a Panolis flammea és a Bupalus piniarius átlagos bábtömegét (Heliövaara & Vaisanen 1993). Megnövekedett nehézfém koncentráció mellett a Diprion pini lárvái lassabban fejlődnek, a bábmortalitás pedig megnövekszik (Heliövaara & Vaisanen 1990).

Heliövaara & al. (1992) kísérleti körülmények között azt találták, hogy a szimulált savas csapadék növeli a Neodiprion sertifer telelő tojásainak túlélési rátáját. Neuvonen & al. (1990) a fenyőtűket ugyanilyen módon kezelték, és a kezelt tűkkel Neodiprion lárvákat tápláltak, de nem tapasztaltak számottevő változásokat a táplálékminőségben. A mesterséges savas esővel kezelt parcellákon viszont alacsonyabb volt a ragadozó ízeltlábúak (pókok, futóbogarak… stb.) denzitása (Heliövaara & Vaisanen 1993). Mások is rámutatnak, hogy az entomofág ízeltlábúak gyakran érzékenyebbek aszennyező anyagokra, mint a herbivor rovarok (Koricheva & al. 1995).

Az ipari eredetű légszennyezés a predáción keresztül is gyakorolhat szelekciós nyomást egyes rovarfajokra. Erre vonatkozó legismertebb példa a szürke pettyesaraszoló (Biston betularius) ipari melanizmusa. E faj tipikus formája (világosszürke alapon sötétebb pettyek) domináns volt Manchester környékén, a múlt század közepén. Sötét változatát ekkor még kifejezetten ritkának tartották. A század végére a sötét forma vált dominánssá. A változást azzal magyarázták, hogy a jelentős ipari eredetű légszennyezés miatt a fák törzséről eltűntek a zuzmók, és a madarak így már a sötétebb háttérbe kevésbé beolvadó tipikus formát zsákmányolták nagyobb arányban. Ez a szelektív predáció pedig néhány évtized alatt a két forma közötti dominancia viszony alapvető megváltozását eredményezte (Kettlewell 1955). Ezt a tetszetős hipotézist Kettlewell (1956) kísérleti úton is alátámasztotta.