Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

14. fejezet - Rend: ARCHAEOGNATHA - Pattanó sertefarkúak

14. fejezet - Rend: ARCHAEOGNATHA - Pattanó sertefarkúak

Kicsi, vagy közepes nagyságú rovarok, méretük a csápok és a cerkusz nélkül az 1,5 cm-t ritkán haladja meg. Megnyúlt, „fél-hengeres” testüket pikkelyek borítják, színezetük barnás szürke, sötétebb mintákkal. Szájszervük ectognath, rágó típusú. A mandibula egyetlen „bütyökkel” ízesül a fejtokhoz. Az állkapcsi tapogató (palpus maxillaris) hosszú, 7 ízből áll, az ajaktapogató (p. labialis) 3 ízű. Csápja sok ízű „ostor antenna”. Összetett szemei nagyok, helyzetük a fej középvonalához közel esik, az ocellák száma 3. Szárnyuk nincs, de a hátlemez laterális nyúlványa (paranota) mindhárom torszelvényen fejlett. A lábak járólábak, a tarsus 3 ízű, 2 karommal. A potroh 11 látható szelvényből és a telson-ból áll. Ezen hosszú, sok ízű cerkusz és terminal filamentum van. A potroh 1–7 (9) szelvényén ősi jellegként, végtagcsökevények: csípőhólyagok és stylusok láthatók. A nőstényeknek 4 gonophysis-ből összetett, orthopteroida típusú tojócsöve van. Idegrendszerük alig koncentrálódott, a potrohban 8 ganglionpár húzódik. A trachea rendszerük 2 tor és 7 potroh stigmával nyílik a kutikulán. A Malpighi-edények száma 12–20.

A párzási „ceremónia” során a hím sajátos, félkör alakban görbített testartással körültáncolja a nőstényt, miközben úgy irányítja azt, hogy az ivarnyílásával felvegye a hím által egy kifeszített vékony fonálra függeszett spermacseppeket. Postembrionális fejlődésük epimetabólia. Az adult stádiumot kb. 8 vedlés után érik el, de a vedlések száma ez után is folytatódik. Ökológiájuk kevésbé ismert, sok faj közöttük petrofil (a kőzetekhez kötődnek) ezért főleg hegyvidéken, sziklák között gyakoriak. Táplálékukat üledék, algák és zuzmók képezhetik.

A pikkelyek mintázata jó rejtőző színt biztosít az egyébként éjjel aktív fajoknak. A cerkusszal és a végfonallal erőteljes ugrásra képesek.

Nálunk egy család (Machilidae) néhány faja ismert, pl. Machilis dudichiStach, Machilis bokoriStach, M. (Lepismachilis ) notataStach, utóbbi viszonylag gyakori az Alföldön és hegyvidéken, mohával benőtt sziklákon, fatörzseken. A pattanó sertefarkúak meghatározása főleg a gonophysis és a potrohszelvények függelékei, valamint a comb sertézettsége és a rágó szájszerv részei alapján történik, az összetett szem színezettsége sokszor fajspecifikus bélyeg.