Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

15. fejezet - Rend: ZYGENTOMA – Pikkelykék

15. fejezet - Rend: ZYGENTOMA – Pikkelykék

Az Archaeognata-hoz hasonló, megnyúlt testű, orsó alakú rovarok. Testméretük a csápok és a cerkusz nélkül a 10 mm-t ritkán haladja meg. Kutikulájukat ezüst csillogású pikkelyek fedik. Szájszervük ectognath, rágó típusú. A mandibula 2 bütyökkel ízesül a fejtokhoz, hasonlóan a Pterygota rovarokhoz. Az állkapcsi tapogató 5, az ajaktapogató 4 ízű. A csápjuk sok ízű, fonalszerű. Az összetett szemeket sokszor csak néhány ommatidium alkotja, a homlokszemek (ocelli) hiányoznak. A három torszelvény azonos felépítésű (az Archaeognata-nál az első szelvény keskenyebb, mint a meso- és metathorax). Mellékhátlemez mindhárom szelvényen van. A tarsus általában 3 ízű, 2 karommal. Stylus-ok és csípőhólyagok változó számban, csak a potrohon vannak. A potroh 11 ízű, a telson hosszú, sokízű cerkusszal, a terminal filamentum olyan hosszú, mint a cerkusz (a pattanó sertefarkúaknál hosszabb). A nősténynek a tojócsöve ízelt.

Kép

Pattanók és pikkelykék: A és B= Archaeognatha, C= Zygentoma. (Eidmann, 1970)

Az idegrendszer alig koncentrálódott, a potrohganglionok száma 8. A trachearendszer 2 pár tor és 8 pár potroh stigmából áll. A Malpighi edények száma 4–8. A spermatophora átadása kifeszített fonalak alatt, a pattanókhoz hasonló násztánccal történik. Fejlődésük az Archaeognata-hoz hasonlóan epimetabolia.

Melegkedvelő, gyors mozgású (futó), alkonyatban, sötétben aktív állatok. Dél-európai, trópusi elterjdésű fajok, nálunk főleg a házakban élnek. Készletkártevők, az élelmiszert, szárított gyümölcsöt, lisztet fogyasztják, de a bőr és különösen a papír megrágásával okozhatnak kárt. Különösen „fájó”, hogy a levéltárak, múzeumok pincéiben pótolhatatlan értékű feljegyzéseket, könyveket tehetnek tönkre.

A szabadban élő fajok hangyafészkekben, barlangokban vagy kőzetrepedésekben (lösz) élnek. A hazai fajok két családba tartoznak.

Az Atelura formicariaHeyd. 6 mm nagyságú, fémesen csillogó pikkelyke. Hangyafészkekben találjuk, ahol az egymást tápláló hangyák között „csen” a táplálékból, vagy a szerves hulladékból él.

Az ezüst halacskának nevezett Lepisma saccharinaLinné, 10–11 mm.Melegkedvelő, nálunk csak a házakban marad meg, ahol mindenevő.

Hasonló az előző fajhoz a Thermobia domesticaPack, de pikkelyei fekete-sárga mintázatúak. Mivel optimális hőmérséklete kb. 38 °C, különösen a pékségekben elterjedt.