Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

19. fejezet - Rend: Dermaptera – Fülbemászók

19. fejezet - Rend: Dermaptera – Fülbemászók

Közepes, vagy kicsi, lapított testű rovarok. Szájszervük rágó típusú, a szájnyílás helyzete prognath. Csápjuk fonalszerű, sok ízű. Összetett szemeik fejlettek, ocelláik hiányoznak. A pronotum erősen fejlett, „bogárszerű”. Az első pár szárny mindíg megrövidült, erősen szklerotizált, erezet nélküli. A hátsó szárny nagy, az anal mező az előtte levő rész rovására erősen megnagyobbodott, membránszerű, erezete nagyon sajátos, egyenes lefutású erekből áll. Nyugalmi helyzetben legyezőszerűen összehajtott, csúcsa az első szárnya alól kilátszik. Lábai járólábak, a tarsus 3 ízű. A potroh 11 szelvényű, megnyúlt, a hátlemezek és haslemezek cikk-cakk alakúan fedik egymást, az oldallemezek nem látszanak. A cerkusz erősen szklerotizált, egy ízű, párzáskor és a szárny kibontásakor fogószerkezetként működik. A „primitív” fajok lárváinál a cerkusz még tagolt. A nemek közötti ivari dimorfizmus a cerkusz nagyságában, alakjában látható. A nősténynek nincs tojócsöve.

Hasdúclánc idegrendszerük 3 tori és 6 pár abdominális ganglionból áll. A Malpighi-edények száma általában 8–10.

A nőstények 20–90 tojást raknak, de ovovipar, sőt vivipar fajok is ismertek körükből (Hemimerinea). Az ivadékgondozás bizonyos mértéke figyelhető meg a Formiculaauricularia esetében: a nősténykb. 50 tojást rak le kis földi üregekbe és folyamatosan ellenőrzi, forgatja azokat a kikelésükig. Ennek hiányában a tojások tönkremennek, bepenészednek.

Fejlődésük paurometabolia. Az adult vedlés általában 4 imágószerű lárvastádium után következik.

Feltűnően reagálnak érintésre (thigmotaxis) főleg alkonyatkor aktívak és rosszul repülnek (kivéve: Labiduridae). Táplálékukat részben növényi anyagok, fiatal hajtások, valamint elhalt állati maradványok és kisebb élő rovarok képezik. A levéltetvek, pajzstetvek fogyasztásával jelentősek lehetnek a biológiai védekezésben. Másrészről a virágok, csíranövények és a gyümölcsök megrágásával kisebb kárt okozhatnak. Három alrendjükből csak a Forficulinae alrend három családja gyakoribb nálunk.

A Labidura ripariaPallas 26 mm-ig nő meg, a homokos fövenybe ásott függőleges lakócsövekben él, ragadozó. A kis fülbemászó Labia minorLinné mintegy 5 mm, nappal is aktív, jól repül. Komposzthalmokban telel át.

A közönséges fülbemászóForficula auriculariaLinné 16 mm, főleg a kertekben, tömegszaporodása esetén feltűnő lehet, tápláléka elsősorban növényi, de a levéltetveket is pusztítja.

Viszonylag ritkább a sárga szárnyfoltjáról felismerhető, nagyobb Anechura bipunctata 17 mm. Melegkedvelő faj, ivadékgondozása, a lárvák táplálása ismert. Az előző fajokkal szemben nem tud repülni az erdei fülbemászóChelidurella acanthopygiaGené (13 mm) és az Apterygida mediaHGB. (11 mm). Fák kérge alatt, bokrokon találhatók, ragadozók és mindenevők.

Kép

Közönséges fülbemászó (Forficula auricularia) (Schwenke, 1972)