Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

26. fejezet - Rend: Siphunculata (ANOPLURA) Vérszívó tetvek

26. fejezet - Rend: Siphunculata (ANOPLURA) Vérszívó tetvek

A vérszívó tetvek a rágó tetvektől nem választhatók el élesen, sem a táplálék jellege sem a test felépítése alapján. pl. a Piagetiella (Mallophaga, Menopodiae) a pelikán torokzacskóján a tollak között aktív vérszívással táplálkozik. Hasonlóan a Mallophaga 3. alrendjébe tartozó elefánt tetű (Haematomyzus) megnyúlt, csőszerű szájkúpjával alaktanilag is átmenetet képez a két csoport között. Korábban a két rendet „Phthiraptera” = állati tetvek néven összefoglalták, a mai felfogásban viszont megalapozottnak tűnik a két rend külön választása, elsősorban a szájszervek alakulása és a torszelvények jellegzetessége alapján.

A vérszívótetvek szájszerve sajátos szúró-szívó típusú: a maxillából és a mandibulából szúrótüskék ill. szívócső képződött és az egész szúró-szívó szerkezet a szájüregbe visszahúzódott. A fej prognath helyzetű, a megnyúlt szájnyílás körül egy horogkoszorú biztosítja a a biztonságos megtapadást a gazdán. A csáp rövid, 3–5 ízű, a szemek redukálódtak, legfeljebb 1–2 ommatidium marad az összetett szemekből, az ocellák mindig hiányoznak. A prothorax szélesebb a fejnél, a meso- és metathorax-szal összeolvadt. A szárnyak mindig hiányoznak. A lábak erős fogólábak, a kapaszkodást szolgálják. A tarsus egy ízű, erőteljes karommal. A tibián egy hüvelykujj-szerű kinövés segíti a megtapadást a gazdaszervezet bundájában. A potrohon 5–9 látható szelvény van, a cerci hiányzik. Idegrendszerük a Mallophaga-hoz hasonlóan koncentrálódott. A szimbionta mycetocyta-k vagy a középbél epitel sejtjeiben vannak bezárva, vagy egy gyűrűt képeznek a bélepitél és az izomzat között.

Szaporodásuk nem kötődik az évszakokhoz. Egész éven át több generációval sokasodhatnak. A fejtetű pl. egy hónap alatt kb. 350 petét rakhat. A tojásokat a gazda szőrére ragasztják.

Fejlődésük paurometabolia. Gyors egyedfejlődésük a gazdaszervezet optimális hőmérsékletétől függ. A Pediculus-nak 37 °C-on 2–3 hét alatt egy-egy új nemzedéke „nő fel”, míg a téli álmot alvó gazdákon a vérszívó tetvek fejlődése is leáll.

Obligat ektoparaziták, de nem minden emlős csoportnak van vérszívó tetve. Hiányoznak pl. a denevéreken, más rendekben pedig csak meghatározott családokon élősködnek. Előfordulnak a kutyaféléken, de hiányoznak a medvéken, menyétféléken és a macskaféléken. Elterjedésük a gazdaállatokat követve világszerte kiterjedt. Gazdasági jelentőségük a betegségek terjesztésével óriási, úgy humán-, mint állategészségügyi vonatkozásban. A történelem nagy háborúit rendszerint a vérszívó tetvek által terjesztett tifusz járványok kísérik illetve „fejezik be”.

Rendszerük mintegy tucatnyi családot tartalmaz, melyeket két csoportba lehet osztani a szemek megléte vagy hiánya alapján. A Közép-Európában élő kb. 25 faj hét családba tartozik. Gyakoribb képviselőik:

Pediculus humanus Linné (Pediculidae) két alfaja ismert, a P.h. humanus L., a ruhatetű és a P.h. capitisDe Geer, a fejtetű. 2,5–4 mm, lábaik közelítően azonosak, rövidek, karmaik nem vastagodtak meg. A fejtetű valamivel kisebb a ruhatetűnél, főleg a fejen élősködik, petéit a hajszálakra ragasztja. A ruhatetű a testen és főleg ruházatban (fehérnemű) található, ahová a petéit is rakja. Tömeges elszaporodásakor veszélyes a betegségek, pl. a kiütéses tifusz terjesztésével (kórokozó a Rickettsia prowazeki, mely főleg vakarózás közben a tetvek ürülékével jut a bőr kis sebeibe).

A Haematopinidae család fajainál a lábak hasonlóak, de megnyúltak, a karmok vastagok. Az ide tartozó Haematopinus fajok 2–6 mm nagyságúak, előfordulásuk fajspecifikus: Disznótetű Haematopinus suis LINNÉ a sertésen, a a H. apri Goureau a vaddisznón, a nagy marhatetűH. eurysternus Nitzsch a tehénen, a szamártetűH. asini Linné a szamáron és a lovon él.

Az összes többi fajnál a lábak eltérőek, legalább az első pár gyengébb mint a következők.

LapostetűPhthirus pubis Linné

1–2 mm, a test zömök, széles, a potroh szegélyén kúp alakú nyúlványok vannak. Az ember szőrzetében él.

A kutyatetűLinognathus setosus Olfers 1,5–1,6 mm, középső és hátsó lábai csak gyengén karolók, a fej negyedével hosszabb a szélességénél, a potroh szelvényei (dorsal) sertékkel viszonylag gazdagon borítottak.

Sertékkel viszonylag gyéren borított a szarvason és őzön élő Cervophthirius burmeisteri Fahrenh és C. capreoli Freund potroha. Mókuson él a 0,8–0,9 mm Enderleinellus nitzschiBurmeister, üreginyúlon a Haemodipsus ventricosusDenny, mezei nyúlon a H. lyriocephalus Burmeister, (2–2,5 mm).