Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

27. fejezet - Rend: PHYSOPODA (THYSANOPTERA) – TRIPSZEK (HÓLYAGOSLÁBÚAK)

27. fejezet - Rend: PHYSOPODA (THYSANOPTERA) – TRIPSZEK (HÓLYAGOSLÁBÚAK)

Apró, 1–2 mm nagyságú fajok. Testük alakja hosszúkás, hengeres. Fejük hosszúkás, alul kúpszerűen megnyúlt. Szúró-szívó szájszerveikkel a növényeket szívogatják. Csápjaik előre állók. A tor első szelvénye külön mozgatható az egybeforrott közép- és utótortól. A lábfejek végén tapadó lapocskák találhatók, amelyek nyugalmi állapotban összehúzódnak. A felülettel történő érintkezéskor viszont megnövekednek, sőt a lábszár végén levő mirigy váladékának köszönhetően a tapadóképesség még fokozódik. Korábban azt gondolták, hogy a megnagyobbodást a testnedvek beáramlása okozza, és ezért nevezték a rendet hólyagoslábúaknak. Tekintve, hogy nincs testnedv beáramlás, a hólyagoslábúak elnevezés helytelen. A tripszeknek hártyás szárnyaik vannak, amelyek – főleg a hátulsó részen – hosszú pillaszőröket viselnek. Innen a másik elnevezés: serteszárnyúak, pillaszárnyúak.

Ivaros módon és szűznemzéssel is szaporodnak. Petéiket vagy a növények felülétére rakják (tójócső nélküli fajok –Tubulifera alrend), vagy besüllyesztik a levéllemezbe (tojócsöves fajok – Terebrantia alrend). Fejlődésük holometabólia. Évente általában több nemzedékkel szaporodnak, de vannak egynemzedékes fajok is.

A tripszek elsősorban a mezőgazdaságban és a dísznövény termesztésben ismertek, hiszen jónéhány közülük komoly kártevő. Néhány gyakori faj:

Borsótripsz Kakothrips pisivorus Westwood

Lucernatripsz Odontothrips confusus Priesner

Lentripsz Thrips lini Ladureau

Búzatripsz Haplothrips tritici Kurdjumov

Nyugati virágtripsz Frankliniella accidentalis Pergande

Dohánytripsz Thrips tabaci Lindeman

Szegfűtripsz Taeniothrips dianthi Priesner

Gladiolusz tripsz Taeniothrips simplex Morison

Pirosfarú üvegházi tripsz Heliothrips haemorrhoidalis Bouché

Eredeti elterjedési területe Amerika trópusi vidéke, ahonnan Magyarországra is behurcolták. 1890-től ismert hazánkban. A mérsékelt égöv alatt csak üvegházi körülmények között él, itt azonban komoly károkat okozhat. Szívása nyomán a leveleken ezüstfehér foltok keletkeznek, ürüléke a fonákon fekete.

Erdészeti szempotból néhány faj érdemel említést:

Vörösfenyőtripsz

Taeniothrips laricivorus

Kratochvill & Farsky

Mindössze 1,2 mm nagyságú faj, a hím naracssárga, fekete szárnyerekkel és szemekkel, a nőstény sötétbarna, fekete. Az áttelelő nőstények elsősorban a vörösfenyő csúcsi részére rakják petéiket, de abban az évben még egy nyári nemzedék is kifejlődhet. A megtelepedés a következő tünetek alapján ismerhető fel: tűsárgulás, gyantacseppecskék megjelenése, a tűk torzulása, majd másodlagos gombafertőzés következtében tűhullás. Tömeges elszaporodáskor a fiatal, még be nem fásodott hajtások is elszíneződnek és el is halhatnak. Tipikusan elsődleges károsító faj, ráadásul a vörösfenyő legintenzívebb fejlődési szakaszában, a vegetációs idő első felében támad. A japán vörösfenyő (Larix leptolepis) rezisztens a fajjal szemben (Schwenke, 1972). A Taeniothrips piniUzel rokon faj az Abies, Pinus és Picea fajokon fordul elő.

Kép

Vörösfenyőtripsz (Taeniothrips laricivorus) nőstény (Schwenke, 1972)

Fagyaltripsz

Dendrothrips ornatus Jablonowski

Szabad szemmel alig látható, 0.7–0.8 mm nagyságú faj. Lapított testű, csápja vékony és hosszú, szárnyfedői a testhosszt meghaladják. Elülső szárnyán 2 sötét csík látható. Az álca sárga színű. Mint a latin név is utal rá, fásszárú növényeken fordul elő, mindenekelőtt a fagyal, hárs, orgona és éger levelein. Szívásának következménye a leveleken megjelenő ezüstös foltok, amelyek az egész levelet ellephetik. A megtámadott levelek pöndörödnek, idő előtt lehullanak.