Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

29. fejezet - Rend: HOMOPTERA

29. fejezet - Rend: HOMOPTERA

EGYENLŐSZÁRNYÚ ROVAROK

Kizárólag növényi nedvekkel táplálkozó fajok tartoznak ide. Általában 2 pár hártyás szárnyuk van. Alakjuk különböző, de nagyságuk a 15 mm-t csak ritkán haladja meg. Szívó szájszerveik az alsó és felső ajakból képzett hüvelyből és ebben négy sörtéből állnak. A sörtékből képzett két cső egyikében a nyálka kerül a sebbe, a másikban a testnedvek felszívása történik. A szipóka egyébként a fej alsó részén ered. Figyelmet érdemlő – és növényvédelmi szempontból nem elhanyagolható – jellemzőjük, hogy különböző vírusokat terjesztenek. Az egész világon elterjedtek, faunaterületünkön mintegy 800 fajuk ismert. Ide tartoznak a kabócák és a növénytetvek, ezeken belül a levélbolhák, liszteskék, levéltetvek és pajzstetvek.

Alrend: AUCHENORHYNCHA – KABÓCÁK

A kabócák főleg apró, legtöbbször 1 cm-nél kisebb, négyszárnyú, többnyire erős testalkatú és erősen kitinizált szipókás rovarok. Fejük nagy és harántosan álló, amely az erősen kifejlett torhoz szorosan csatlakozik. Szipókájuk 3 ízű, jól fejlett. Csápjuk rövid, a szem előtt ízül, két-három nagyobb tőízzel és sörtealakú ostorral. Lábaik erősek, a hátulsók ugrólábbá alakultak át. Lábfőik három ízüek, és két karmúak. Potrohuk zömök, amelyet nyugalomkor a szárnyak háztetőszerűen takarnak. A fejen, az előtoron és a középtoron gyakoriak a különös kinövések. Epimorfózisssal vagy hemimetamorfózissal szaporodnak, a fiatal lárvák hasonlítanak az imágókhoz, amelyekké négyszeres vedléssel alakulnak. Általában melegkedvelők, ezért nagyobb részük száraz, napos réteken, legelőkön él, de sok fajuk tanyázik a cserjéken és a fákon is. Esetleges kártételük az alábbiakban nyilvánulhat meg:

1. közvetlenül a növényi nedveket szívogatják.

2. A szívásnyomok kambiumsérülések és (különösen kosárkötő fűztelepeken) műszaki károk.

3. Petézésük során az ún. „tojólemezzel” hoszszanti hasitékot készítenek a vesszőkön, a hajtásvégek elhalnak.

4. Vírus- és mikoplazma terjesztők. Főleg a kistermetű fajoknál jelentős ez a kártétel.

Orosz András szerint hazánkban mintegy 600 fajuk él.

Család: RECÉSKABÓCÁK – Fam: Ciixidae

4–10 mm nagyságú, többnyire fekete fejű és torú kabócák. Keskeny, hosszú, nyúlt szárnyuk átlátszó, vagy gyengén sárgás, foltok nélküli, vagy sötét foltokkal. Legtöbbször lombos fákon, ritkábban réteken, cserjéken élnek.

Fűzfa recéskabócaMyndus mutivus Germar

Syn: Flata musivaGermar

Az imágók lába fekete, feje és előháta sárga szegéllyel, a homlokán éles sárga tarajjal. Füzesekben gyakori.

Sárgalábú recéskabóca

Hyalesthes obsoletus Signoret

Syn: Liorhinus albolimbatusKirschbaum

Az előző fajhoz hasonló, napos helyeken nyírfákon nem ritka. Alapszíne fekete, homlokán taraj. 4,5–5,5 mm nagyságú. A hátsó combokon 2 tüske van, a lábak jórésze sárga színű. A sztolbur néven ismert mikoplazmás betegség vektoraként részt vesz a betegség terjesztésében, burgonyán és paradicsomon (Kuroli 1970).

Család: ÉNEKESKABÓCÁK

Fam: Cycadidae

Ebbe a családba tartoznak a nagytestű kabócák. Ugrani nem tudnak. A hím első potrohszelvényén hangadó szerv van, amellyel erősen cirpel. Cirpelni csak erős napsütésben szoktak. Álcáik a talajban élnek, elülső lábaik ásólábbá alakultak. Gyökereken fejlődnek. Átalakulásuk hemimetamorfózis. Szárnyuk kifejlődése az utolsó nyugalmi állapotban történik. Pontszemeik a fejtetőn háromszög alakban rendeződnek el. Megvastagodott első combjaikon erős tövis található. A kifejlett rovarok a lombfák koronájában tartózkodnak.

MannakabócaCicada orniLinné

Syn: Tettigonia punctataFabricius, Macroprotopus oleaeCosta

Leírás: Testét fekete alapon sárga foltok díszítik, 23–28 mm nagy. A szárnyak átlátszók, erezetük jól látható. Hazánkban, főleg az ország déli részein kőriseken elég gyakori.

Elterjedés, életmód: Elsősorban a Mediterráneumban gyakori, északi elterjedési határa húzódik a Kárpát-medencében. Győrfi (1957) szerint szúrása következtében a kőris cukortartalmú nedve kifolyik, a levegőn megkeményedik. Ez adja a mannát. Petézése során felsérti a hajtások kérgét. Tölgyön és nyárakon is megfigyelték.

Óriás énekeskabóca (színes 172.)

Tibicina haematodes Scopoli

Syn: Cicada haematodesScopli, C. helveolaGermar,Tettigonia sanguinea Fabricius

Leírás: Legnagyobb kabócafajunk. Kifeszített szárnyainak szélessége eléri a 85–102 mm-t. Hossza 25–38 mm. Alapszíne fekete, de a potroh egyes részei vörösek. Combjain tüskék vannak.

Elterjedés, életmód: Elsősorban a Mediterráneumban gyakori, északi elterjedésének határa húzódik a Kárpát-medencében. A lombfák koronájában tartózkodik. Sokfelé előfordul, de nem gyakori. Az 1980-as aszályos évek második felében a Mecsek hegységben jelentős mértékben elszaporodott. A Kárászi erdészet területén idős, zárt bükkösökben fülsértő éneke volt hallható. A törzsek 1 folyóméterén 2–4 levedlett álcabőrt számoltunk. Tölgyekről, kőrisről és Acer tataricum-ról is leírták. A másodéves hajtásokba méterenként akár 50 petét is rakhat, az ilyen hajtások elszáradnak és letöredeznek. Álcái a taljban, gyökerekben fejlődnek.

Család: TAJTÉKOSKABÓCÁK

Fam: Cercopidae

0,5–1,0 cm nagyságú, kékesfekete, vörös vagy sárgásbarna rajzolatú, feltünő külsejű kabócák. A 3. lábszáruk külső oldalán 1–3 tüske van, a végét pedig tüskék koszorúzzák. Álcáik növények szárán, fák levelein levő habos, hólyagos felfújt, „kakukknyálnak” nevezett burokban fejlődnek, s azt csak az imágó hagyja el. Innen az elnevezés. A burok a kiszáradástól védi az álcákat. Réteken, cserjéken, fákon élnek.

Vérehullató kabóca

Cercopis vulnerata Geoffroy

Társneve: Vérfoltos kabóca, Sarlós vérpettyes kabóca

Syn: C. sanguineaFourcroy, Triecphora

vulnerata Melichar

Vérpettyes kabóca

Cercopis sanguinolenta Scopoli

Syn: Cicada sanguinolentaScopoli,

Cercopis machata Germar, C. distinguenda Kirschbaum

Leírásuk: Egymáshoz nagyon hasonló fajok. A kifejlett imágók kékesfekete színűek, elülső szárnyukon vérvörös foltokkal, haránsávokkal. 8-11 mm nagyságúak.

Elterjedésük, életmódjuk: Magyarországon mindenütt megtalálhatók. Gazdanövényeik közé tartoznak a nemesnyárak, a faalakú fehérfűzek és a tölgyek is, de más lombfákon is gyakoriak. Az imágók rajzási ideje május elejétől augusztus végéig tart. Sáringer (1966) évente egy nemzedéket említ. Az imágó a friss hajtásvégeket szúrásszerűen szívja. A megszúrt hajtásvégek elhervadnak. Álcáik tápnövényeik hajtásrészein, törzsén élnek és nyálkás váladékkal vonják be magukat. Fejlődésük folyamán a hajtások, vagy a fiatal, sima kérgű törzsek kérgét foltosan megrágják. Kosárkötő fűztelepeken káros lehet (Szontagh 1990). Győrfi (1957) a kanadai nyárakról említi.

ÉgerfakabócaAphrophora alniFall

Társnév: Éger tajtékos kabóca

Syn: Cicada cinctaThunberg, Cercopis alniFallén

Leírás: 8–10 mm nagyságú kabóca. Sárga, sárgásbarna, szürkésbana, feketén pontozott. A pontokban szőrszálak. A fejtetőn és az előtoron taréj húzódik.

Elterjedés, életmód: Európában és egészen Kelet-Ázsiáig elterjedt. Magyarországon közönséges, leggyakoribb kabócafajunknak tartjuk (Sáringer 1966). Tápnövényei elsősorban Salix, Populus, és Alnus fafajok, de megfigyelték Betula, Carpinus, Quercus, Tilia, Acer, Viburnum és Rosa, valamint lágyszárú fajokon is. Évente egy nemzedékkel szaporodik. Fűztelepeken okozhat kárt, amikor az imágók szívása következtében a vesszőkön keresztirányban megvastagodások keletkeznek, ezeknél a vessző könnyen törik. Különösen azokon a vesszőkön jellemző a törés, melyeket a vegetációs idő vége felé hántolnak (Szalay-Marzsó 1964).

Nagy fűzfa tajtékoskabóca

Aphrophora salicina Goeze

Társnév: Fűz tajtékos kabóca

Syn: Cicada salicinaGoeze, Aphrophora lacrymansEversmann, A. grisea Haupt, A. salicisFallén

Leírása: A fűz-tajtékoskabóca előhátának elülső szegélye egyenes vagy jelentéktelenül hajlott. Szürkés-sárgától őzbarnáig terjed, 8–11 mm. A szárnyakon halvány összefolyó foltok.

Elterjedés, életmód: Magyarországon nedves termőhelyeken mindenütt elterjedt. Tápnövényei különböző lombfák, az éger és a füzek. Megfigyeléseink szerint (Szontagh-Tóth 1986) a faalakú fehérfűz klónok kedvelt gazdanövényei közé tartoznak. Szontagh megfigyelése szerint fehérfüzeken tömegszaporodásra hajlamos. Gyakran együtt él az égarfakabócával. 1994-97 között tiszamenti idős bédai füzesekben gradációik alkalmával tarrágás szerű erős mértékű levél- és hajtáskárosodást okoztak. Az idős füzesekben a kabócák a hajtásokon, ágelágazódásoknál, rügyeknél elhelyezkedő tajtékszerű (kakukknyál) képződményben pete vagy álca alakban telelnek át. A tavasszal, május–júniusban előbújó kifejlett imágók a rügyeket, levelek szárát és a vékony oldalhajtások tő körüli részén a kérget hámozásszerűen rágják-szúrják. Az ilyen hajtások, levelek elszáradnak, elhalnak. Tarrágáshoz hasonló képet mutatnak. Esetenként az alvórügyekből ismételten keletkező új hajtások jellegzetes bokros képződményt alkotnak a fákon. Május–júniusban az imágók fő rajzási idején az alsóbb ágakon és az aljnövényzet levelein tömegesen fordulnak elő a levedlett álcabőrök. A fákról szinte esőszerűen permetez a tajték.

A kabócáknak a vékony hajtásokon és a levelek tövénél végzett rágása, szívása torz, fejletlen levélképződést, levél-, rügy-elhalást, végül a hajtás különböző hosszúságú (15–40 cm) részének elszáradását is okozza. Kosárfonó fűztelepeken, fehérfűz csemetéken, suhángokon hasonlóan károsak.

Változó tajtékos kabóca

Philaenus spurimanus Linné

Társnév: Tajtékzó kabóca, Kakukknyálas

kabóca

Syn: Cicada spumarinaLinné, Jermy és Balázs (1989) szerint 52 szinonim név ismert.

Leírása: 5–6 mm nagyságú faj. Nagyon sok színváltozata ismert, sárga, vörös, feketebarna, szürke, stb. Fején két kis fekete folt. Szárny-fedőin hosszanti sötétebb csíkozás. Álcái zöldes színűek.

Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt elterjedt, közönséges faj. Nagyon sok tápnövénye ismert, erősen polifág. Réteken, lágyszárúakon él, de a fűztelepekre, fűz állományokba is előszeretettel telepszik be. Reichart (1962) Tiszaszentimréről említ károkat, Szalay-Marzsó (1964) szerint ugyanakkor sokkal kevésbé káros, mint az Aphrophora fajok.

A tajtékoskabócák közé tartozik a Haematoloma dorsatum nevű faj, melynek említését indokolja, hogy a Pinus-fajok tűin szívogat és okoz vörösödést. Dél-Európai országokból rendszeresen érkezik jelentés kártételéről, de Németországban is megtalálták már (Moraal 1996). Megjelenése várható. A frissen kifejlődő fenyőtűkön szívogat, ahol kezdetben barna keresztcsíkok jelennek meg, majd később az egész tű megbarnul. Évente egy nemzedékkel szaporodik.

Család: PÚPOSKABÓCÁK

Fam: Membracidae

Előtorukon púpszerű, hátrafelé irányuló kinövések vannak, amelyek a potroh közepéig érnek. Zömöktestű állatok.

Szarvas kabóca Centrotus cornutusLinné

Tárnév: szarvas tüskekabóca

Syn: Cicada cornutaLinné

Leírása: Az imágó előhátán kétoldalt hátrafelé irányuló, három élű hegyes szarv van. Színe fekete, sűrűn pontozott, 8–10 mm.

Elterjedés, életmód: Magyarországon mindenütt előfordul. Bokrokon, bozótokon, csemetéken található. A fiatal hajtások nedvét szívogatja. Szúrása következtében a szövetek elsárgulnak és elhalnak. Tápnövényei közé tartoznak megfigyeléseink szerint a tölgyek és a nemesnyárak is, de Reichart (1962) mogyoróról, égerről és fűzekről is említi. Csemetekertekben, telepítésekben nemesnyár csemetéken szintén előfordul.

Amerikai bivalykabóca

Stictocephala bisonia Kopp et Yonke

Syn: Ceresa bubalusFabricius

Leírása: Imágója a szarvaskabócához hasonló, előháta kétoldalán hátrafelé irányuló éles, hegyes szarvval. Zöld színe a hasonló fajoktól jól megkülönbözteti. 8–13 mm. Felülnézetben keskeny háromszög alakú.

Elterjedés, életmód: Észak kivételével egész Európában elterjedt. Eredeti hazája Észak-Amerika, ahonnan ebben az évszázadban hurcolták Európába. Európában először éppen a Kárpát-medencében találta meg Győrffy Jenő, 1912-ben, Kevevára községben (Horváth 1912). Polifág faj. Megfigyeléseink szerint imágója fiatal tölgy és nemesnyár hajtásokon okozhatja szívásával ágak, hajtások elhalását. Szőlőkártevőként ismert. A szilfavészt okozó Ceratostomella ulmi nevű gomba vektora lehet!

Család: MEZEI KABÓCÁK

Fam: Cicadellidae

Az idetartozó legtöbb faj apró, jelentéktelen külsejű. Feltűnően hosszú, négyszögletes 3. lábszárukról könnyen felismerhetők.

Fekete kabócaPenthimia nigraGoeze

Syn: Cicada nigraGoeze, és még nagyon sok szinoním név ismert

Imágója egyszínű, fényes kékesfekete, 5,5 mm nagyságú. Magyarországon mindenütt igen közönséges. Fiatal nyír, tölgy, nyár és fehérfüzeken található. Csemetekertekben nyár, fűz csemetéken és suhángokon néha kárt okozhat (Reichart 1962).

További említésre méltó kabócafajok a következők:

Kétfoltos kabóca Idiocerus populi Linné nyár, fűzön

Nyárfakabóca Rhytidodus decimusquartus Schrank

Méregzöld kabóca Cicadella viridis Linné polifág

Fakabóca Alebra albostriella Fallén tölgyek, nyír

Nyírfakabóca Platymetopius undatus De Geer nyírfán

Rózsakabóca Edwardsiana rosae Linné -rózsán