Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

33. fejezet - Rend: Strepsiptera Legyezőszárnyúak

33. fejezet - Rend: Strepsiptera Legyezőszárnyúak

Rovarokban élő, a parazita életmódhoz alkalmazkodott rovarok. Kifejezetten ritkán talákozhatunk ezzel a különös endoparazita rovarcsoporttal. Általában kicsi (1–4 mm), erős ivari dimorfizmussal jellemezhető rovarok. A hímek feje orthognath, szájszerveik rágók, de gyengén fejlettek. A csápok nagyok, fésűsek, 4–7 ízűek. Az összetett szemek nagyok, az ocellák hiányoznak. Az elő- és középtor kicsi, a metathorax nagyon nagy. Az első pár szárny a legyek billérjéhez hasonlóan redukálódott. A hátsó pár nagy, de csak néhány hosszú eret tartalmaz, nyugalmi helyzetben legyezőszerűen összehajtott. Az első és középső lábon a coxa nagy, a trochaneter a femur-ral összeolvadt. A hátsó lábon a coxa kicsi, a trochaenter elkülönült a femur-tól. A tarsus 2–5 ízű, a karmok általában hiányoznak. A potroh 10 szelvényű, a cerci hiányzik.

A nőstények lárvaszerűek, mindig szárnyatlanok, a fejlettebb formáknál a lábak, csápok és a szem is hiányzik, a fej a torral tagolatlan cephalothorax-á olvadt össze. A nőstény tartósan a gazdaszervezetben él, azt nem hagyja el, csak a testének elülső része látszik ki a gazdaszervezet két potrohszelvénye közül. Idegrendszerük koncentrált, csak 3 tor és 1 pár potroh ganglionjuk van. A bélcsatorna erősen redukált, a hímek nem táplálkoznak.

A nőstény nagyszámú (6000) eleven (vivipar) lárvát hoz a világra. A hipermetaboliával fejlődő csoport első lárvastádiuma („triungulinus lárva”) önállóan keresi fel a gazdaszervezetet és általában a potrohszelvények között befurakszik, ahol a másodlagos lárvaalakok és a bábulás is (az utolsó lárvabőrben) lejátszódik. A báb a potroh interszegmentális membránján átfurakodva részben a szabadba kerül. A hím elhagyja a bábbőrt, a nőstény a legtöbb fajnál a bábbőrben marad (puparium).

Mint endoparaziták különböző rovarrendekben előfordulnak. A hím rövid életű, csak néhány óráig marad életben, nem táplálkozik. A „stylopizált” rovarok (az elnevezés egy viszonylag gyakori genus – Stylops – nevére utal) nem pusztulnak el, azonban morfológiailag megváltoznak és nem szaporodnak.

Főleg trópusi elterjedésűek. Nálunk a Stylopidae család néhány faja, főleg a hártyásszárnyúak és kabócák parazitáiként ismert. Például: a Xenos vesparum Rossi társas darazsakban (Polistes), az Ellenchus fajok pedig kabócákban (Delphacidae) élősködnek.