Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

Alrend: BRACHYCERA

Alrend: BRACHYCERA

Rövidcsápú kétszárnyúak (Légyalkatúak)

Az alrend az általában legyeknek nevezett kétszárnyúakat foglalja magában. Csápjuk 3-ízű, csápsörtéjük a 3. íz csúcsán vagy háti oldalán ered. Tapogatójuk többnyire 1-ízű.

Család: BÖGÖLYÖK – Fam: Tabanidae

Közepes vagy nagyobb, 6–24 mm-es, zömök testű legyek. Félgömb alakú fejük nagy, néha még a toruknál is szélesebb. Szárnyuk hosszú és erős, többségük kitűnően repül. Csápjuk rövid, szájszervük jól fejlett, a nőstényeké vérszívásra alkalmas. Nyűszerű, lábatlan, ragadozó lárváik vízben, iszapban, vízparti nedves talajban, néha nyirkos korhadékban fejlődnek. A hímek virágokon táplálkoznak, a nőstények általában vérszívók, a peték érleléséhez többnyire vérre van szükségük. Inkább a nagyobb testű emlősöket kínozzák szúrásukkal, de nem ritkán az embert is megtámadják. Főleg a nedvesebb erdőkben dolgozó munkások szenvedhetnek sokat májustól-augusztus végéig a zaklatásuktól. Mivel kórokozók terjesztésében is szerepük van, jelentőségük mind ember-, mind állategészségügyi szempontból kiemelt. Magyarországon is a viszonylag jól kutatott Diptera családok közé tartoznak, a hazai fajok száma 60-ra tehető (Majer 1987).

Esőthozó pőcsik

Haematopota pluvialis Linné

Szürkésfekete alapszínű imágója 8–12 mm-es, szárnya jellegzetes márványos rajzolatú. Egész Európában elterjedt, Magyarországon mindenfelé közönséges. Emlősállatok és az ember vérét szívja. Különösen agresszíven támad fülledt, meleg, párás időben, eső előtt, valamint vízparton. V–IX. hónapokban repül.

Közönséges pőcsik

Chrysops caecutiens Linné

A kifejlett légy 8–12 mm, alapszíne fekete, potroha részben világos, szárnya feltűnően foltos. Palearktikus elterjedésű, Magyarországon mindenfelé megtalálható, helyenként nagyobb egyedszámban is. Lárvája nedves, mocsaras talajban fejlődik. Az emlősállatok és az ember vérét szívja. V–IX. hónapokban rajzik.

LóbögölyTabanus bromiusLinné

Imágója 14–17 mm, szürkés alapszínű, potrohának hátoldalát rendszerint vörösesbarna oldalfoltok tarkítják. Palearktikus elterjedésű, Magyarországon egyike a leggyakoribb bögölyöknek. Főleg nedvesebb területeken, legelőkön, réteken, erdei tisztásokon az állatokat és az embert egyaránt erőszakosan támadja. V–IX. hónapokban repül.

Marhabögöly Tabanus bovinusLinné

Nagytestű, 19–24 mm, sárgásbarna vagy vörösesbarna, palearktikus elterjedésű bögöly. Magyarországon legelőkön, réteken, erdei tisztásokon sokfelé gyakori. Elsősorban a lovak, a szarvasmarhák és a sertések vérét szívja, de nem kíméli az erdei állatokat sem. V–IX. hónapokban repül.

Család: PÖSZÖRLEGYEK

Fam: Bombyliidae

Többnyire közepes nagyságú, ritkábban apró és nagyobb testű legyek. Gyakoriak közöttük a dús szőrzetű, bundás, poszméhekre emlékeztetők. Vannak fajok, melyek nem szállnak le a virágra, hanem előtte gyors szárnycsapásokkal egy helyben lebegnek, közben hosszú szívókájukkal a nektárt szívogatják. Kora tavasztól késő őszig megfigyelhetők, de minden évszakban más-más fajok repülnek. Lárváik különféle rovarokban, főleg azok bábjában, sáskák petetokjában stb. élősködnek. A Palearktikumban mintegy 1000 fajuk fordul elő, közülük Magyarországról eddig kereken 70-et ismerünk (Tóth 1977).

Közönséges gyászlégy

Hemipenthes morio Linné

Közepes nagyságú, 6–14 mm-es, fekete alapszínű, szőrzete is túlnyomórészt fekete. Szárnyának tövi felét sötét folt díszíti. Lárvája lepkékben és más rovarokban élősködik.

Sárga borzaslégyVilla hottentottaLinné

Feltűnően bundás szőrzete csaknem teljesen sárga, 11–19 mm-es. Szárnya folt nélküli, legfeljebb elülső pereme kissé barnás. Lárvája főleg bagolylepkék parazitoidja.

Szegélyes pöszörlégyBombylius majorLinné

Közepes termetű, 8–14 mm-es, túlnyomórészt sárga, bundás szőrzetű pöszörlégy. Szárnyának tövi felét nagyrészt az elülső peremre is kiterjedő barna folt díszíti. Lárvája különböző méhfélék parazitoidja. Hegyvidéki erdőkben már kora tavasszal megfigyelhetjük, amint főleg a tüdőfű (Pulmonaria) és különböző ajakos növények előtt gyors szárnycsapásokkal egy helyben lebegve, hosszú szívókáját a virágba nyújtja, és a nektárt szívogatja.

Család: ZENGŐLEGYEK – Fam: Syrphidae

Kicsi, közepes és nagyobb termetű, formagazdag, változatos színű, leggyakrabban fekete alapon sárgán foltos, sokszor darazsakra, máskor méhekre emlékeztető kétszárnyúak. A többi légycsaládtól jól megkülönbözteti őket a szárnyuk középső részén húzódó ráncszerű álér. Imágóik többnyire viráglátogatók, virágporral és nektárral táplálkoznak (szerepük a megporzásban is jelentős), de előszeretettel fogyasztják a mézharmatot, fák kicsurgó nedvét stb. Lárváik táplálkozásuk alapján 3 főtípusba sorolhatók: 1. ragadozók, 2. korhadékevők, 3. növényevők. A ragadozók (zoofág) többsége hasznos levéltetű pusztító (afidofág) szervezet. A levéltetvek mellett pusztítják a pajzstetveket, a levélbolhákat, a molytetveket, kivételesen a lepkehernyókat és levéldarázs álhernyókat is. A Neocnemodon fajok a fenyőkárosító levéltetvek (Dreyfusia) speciális fogyasztói. A korhadékevők (szaprofág) között egyaránt vannak különböző típusú vizekben, korhadó fákban, magas humusztartalmú talajban stb. fejlődők. A növényevők (fitofág) lágyszárú növények szárában, levelében, kalapos gombákban stb. élnek, kivételesen előfordulnak közöttük hagymakártevők is. Európából közel 600, Magyarországról mintegy 350 fajukat ismerjük.

Ékfoltos zengőlégy

Episyrphus balteatus De Geer

Fekete alapszínű, sárga (a potroh hátlemezén többnyire kettőzött) foltokkal díszített imágója 8–10 mm. Egyike leggyakoribb és leghasznosabb zengőlegyeinknek, szinte minden élőhelyen rendszerint nagy egyedszámban található. Lárvája a legjelentősebb afidofág fajok közé tartozik, rövid, legfeljebb két hétig tartó élete során átlagosan 350–400 levéltetvet is elpusztít. Kora tavasztól késő őszig több nemzedéke fejlődik, a nősténye áttelel. Hasonló faj a Tarka darázslégySphaerophoria scriptaLinné

Közönséges herelégyEristalis tenaxLinné

Imágója 13–15 mm, meglepően hasonlít a házi méhre (elsősorban a herére), de nagyrészt barna színe és egy pár hártyás szárnya alapján a méhektől könnyen megkülönböztethető. Szaprofág életmódú lárvája nyűszerű, többé-kevésbé szennyezett vizekben, iszapos pocsolyákban, gyakran trágyalében, pöcegödörben fejlődik (ezért nevezik „pocikféreg”-nek is), feltűnően hosszú légzőcsövét a víz fölé dugva lélegzik. A kifejlett légynek jelentős szerepe van a virágok megporzásában, a lárvának a szennyvizek tisztításában.

Család: CSEREBOGÁRLEGYEK

Fam: Pyrgotidae

Közepes nagyságú kétszárnyúak. Pontszemeik nincsenek, 2. csápízük hosszú. Jellemző rájuk, hogy madárcsőrre emlékeztető tojócsövük alap íze nagyon megnyúlt, hosszabb a potrohnál. Lárvájuk lemezescsápú bogarakban élősködik. A kis fajszámú családnak hazánkban csupán egyetlen képviselője él, a 8–9 mm nagyságú cserebogárlégy (Adapsilia coarcataWaga) (Soós 1959).

Család: FÚRÓLEGYEK – Fam: Tephritidae

Általában apró termetű, 2–6 mm nagy, de a tojócsővel együtt elérheti a 9 mm-t is. Szárnyukat többnyire foltok, csíkok vagy sötét alapon átlátszó pettyek díszítik. A nőstények tojócsövének 1. szelvénye erősen kitines, merev, nem húzható be a potrohba. Feltűnően gyűrűzött testű lárváik kivétel nélkül növényevők. Többségük fészkesek virágzatában él, de vannak szárban, gyökérben és gyümölcsben fejlődők, sőt néhány fajuk gubacsképző. Akadnak gazdasági kártevők is, legismertebb közülük a cseresznyelégy. Magyarországon eddig valamivel több, mint 100 fajukat találták (Mihályi 1960).

CseresznyelégyRhagoletis cerasiLinné

Imágója 3–4 mm nagy. Teste nagyrészt fekete, feje és pajzsocskája sárga. Hamvasszürke torán 3 fekete, hosszanti csík látható. Szárnyát 3 széles fekete harántsáv és egy kisebb folt díszíti. Fénylő fehéres sárga lárvája 5 mm hosszú. Szalmasárga bábja a talajban telel át. Lárvája a cseresznye kukacosságát okozza, de ritkábban a lonc (Lonicera) bogyóiban is fejlődik. A kifejlett légy V–VI. hónapokban rajzik.

Csipkebogyólégy

Rhagoletis alternata Fallén

Imágója 4–7 mm-es, sárga, szárnyán két harántsáv és egy csúcsfolt látható. Lárvája vadrózsafajok gyümölcsében fejlődik. Évente egy nemzedéke van, bábja a talajban telel át. Magyarországon nem gyakori. Imágója III–VIII. hónapokban rajzik.

Galagonya-gyümölcslégy

Anomoia permunda Harris

Mintegy 5 mm hosszú, sárgásfehér, nyűszerű lárvája a cseregalagonya (Crataegus oxycantha) és madárbirs fajok (Cotoneaster tomentosa, Cotoneaster multiflora) gyümölcseiben fejlődik. Kártételéről elsősorban a galagonya termésének drog céljára való gyűjtése szempontjából beszélhetünk.

Család: AKNÁZÓLEGYEK

Fam: Agromyzidae

Apró, mindössze 1–3 mm-es, többnyire sötét színű legyek. Nedves, növényzetben gazdag helyeken élnek. Lárváik a levéllemezben vagy a szárban kanyargós aknákat rágnak, többnyire abban is bábozódnak. A növényfaj és a jellemző rágáskép alapján meghatározható az aknát okozó faj. Erdészeti szempontból elsősorban az ún. kambium-aknázó legyek szerepe emelhető ki. A lárvák által rágott aknák gyengítik, és kosárfonásra alkalmatlanná tehetik a fűzfavesszőket. Kártételük különösen a nyártörzseknél lehet számottevő, mivel az aknák a hántolt rönkök minőségének romlását idézhetik elő (Győrfi 1957). A hazai fajok számát mintegy 300-ra becsülik.

Közönséges kambium-aknázó

Phytobia cambii Hendel

Syn: DizygomyzacambiiHendel, Dendromyzacambii Hendel

Lárvái a törzsben hosszirányú, kígyózó járatokat készítenek. Kártételük következtében a fában az évgyűrűk irányában repedések keletkeznek.

Család: IGAZI LEGYEK – Fam: Muscidae

Kicsi, és közepes (ritkábban nagyobb), 3–13 mm-es állatok. Közéjük tartozik sok gyakori, közönséges kétszárnyú (pl. a közismert házi légy). Második csáp ízük hosszában hasított, szívó vagy szúró-szívó szájszervük mindig fejlett. Testük erősen sörtézett. Táplálkozásmódjuk változatos, vannak közöttük ürülékkel, cukortartalmú anyagokkal, nektárral, gyümölcscsel stb. táplálkozók, de ismerünk ragadozót is. Néhány fajuk vérszívó, mások a vérszívók által ejtett sebből szivárgó vért, a szem és az orr váladékát, valamint a verejtéket nyalogatják. Hazánkból eddig 256 fajukat mutatták ki (Mihályi 1975).

Házi légyMusca domesticaLinné

6–8 mm-es, túlnyomórészt sötétebb szürke színű, potrohának oldala többé-kevésbé sárgás. A Föld szinte minden emberlakta vidékén elterjedt kozmopolita faj. Főleg faluhelyen hazánkban is mindenfelé gyakori, településektől távolabb azonban csak ritkán található. Lárvája elsősorban sertéstrágyában fejlődik, de más állatok trágyájában, mindenféle szemétben, konyhahulladékban stb. megél. Évente több nemzedéke van. Fertőző betegségek terjesztésében is szerepe lehet.

IzzadtságlégyMusca vitripennisMeigen

Kisebb termetű, 4–5 mm-es, fényes fekete torú légy. Homloka, arca és pofája ezüstszürkén csillog. Potroha sárgán áttetsző, közepén keskeny hosszanti sáv húzódik. A nőstény potrohát erősen csillámló zöldesfehér hamvasság díszíti. Lárvái marhalepényben fejlődnek. Hazánkban főleg az Alföld lakója, de hegyvidéki legelőkön, erdei tisztásokon sem ritka. Jellegzetessége, hogy az izzadó állatot és embert egyaránt kitartóan követi és a verejtéket szívogatja. Imágója az V–IX. hónapokban rajzik.

Szuronyos istállólégy

Stomoxys calcitrans Linné

Házi légy nagyságú (4–7 mm) és arra hasonlító kétszárnyú. Attól azonban jól megkülönbözteti messze a feje elé nyúló, fényes fekete, tőrszerű szívókája. Arca sárgásfehéren csillog, háta és potroha sárgás-szürkén hamvas. Előszeretettel tartózkodik az istállóban, ahol tömegesen szívja a háziállatok vérét. A háziállatokkal együtt szinte minden földrészbe és éghajlati övbe behurcolták, gyakorlatilag kozmopolitának tekinthető.

Család: GYOMORBAGÓCSOK

Fam: Gasterophilidae

Szájszervük és tapogatójuk elcsökevényesedett, a kifejlett legyek nem táplálkoznak. Közepes, illetőleg nagy termetű, bundás szőrzetű, méhszerű kétszárnyúak. Lárvájuk a ló és a szamár gyomrában fejlődik. Mintegy 4–5 fajuk élhet hazánkban.

LóbagócsGastrophilus intestinalisDe Geer

Közepes nagyságú, a hím 12, a nőstény 15 mm-es. A kifejlett légy nem táplálkozik, a nőstény petéjét a ló szőrére rakja, ahonnan azt az állat lenyalja, majd száján keresztül a gyomrába kerül. Az érett lárva a béltartalommal ürül ki az állatból, és a talajban bebábozódik. Kozmopolita elterjedésű faj, hazánkban is gyakori, de a kifejlett legyeket csak ritkán gyűjthetjük.

Család: FÜRKÉSZLEGYEK

Fam: Tachinidae

Többségükben kicsi vagy közepes nagyságú kétszárnyúak. A családra jellemző az ún. hypopleurális sörtesor, valamint a párnaszerűen kidudorodó postscutellum együttes jelenléte. Többségében erősen sörtézett, gyakran dúsan szőrös rovarok. A kifejlett legyek erdős, bokros helyeken röpködnek, édes nedvekkel, különösen ernyős virágzatú növényeken nektárral táplálkoznak. Lárvájuk fejetlen és lábatlan nyű, mely a gazdaállat pusztulása után többnyire a talajban alakul át tonnabábbá.

Az erdő életében a kétszárnyúak közül kétségtelenül a fürkészlegyeknek van a legnagyobb jelentősége. Érthető, hogy a legjobban kutatott családok közé tartoznak. Az európai fajok biológiájának alapvető összefoglalása Herting (1960) érdeme. A közép-európai taxonok határozókulcsa, elterjedésük és ökológiájuk korszerű leírása a legutóbbi évek eredménye (TschorsnigHerting 1994). Magyarország fürkészlégy faunájának feldolgozását és határozókönyvük megírását Mihályi Ferencnek köszönhetjük (MIHÁLYI 1986).

A fürkészlegyek kivétel nélkül erősen alkalmazkodott belső parazitoidok. A legtöbb fajuk a lepkehernyókat fertőzi meg, innen ered német elnevezésük: Raupenfliegen („hernyólegyek”). A lepkehernyókon kívül azonban vannak fürkészlégy parazitoidjai a hártyásszárnyúaknak (elsősorban levéldarázs álhernyóknak), bogaraknak (főleg levélbogarak lárváinak), poloskáknak, kabócáknak, lószúnyog lárváknak, sáskáknak, sőt fülbemászóknak is.

A fürkészlegyek átörökítés biológiája a gazdaállat parazitálásának rendkívül széles skáláját mutatja. Ebből a szempontból két alapvető főcsoportjukat különböztetjük meg:

1. A fajok többsége a gazdára petézők csoportjába tartozik. Ezek nősténye viszonylag kevés (100–200) petét érlel. A lepkehernyók és a levéldarázs álhernyók parazitálásakor a fürkészlégy petéit a gazda szabad testfelületére ragasztja, vagy a bőrt átszúrva a test belsejébe juttatja. A bogarak és poloskák fertőzésekor a légy a petéit kinyújtható tojócsövével többnyire a gazdaállat szárnya alá csúsztatja.

2. A második főcsoportba tartozó fürkészlegyek a kibújásra kész lárvát tartalmazó petéiket a gazda közelébe rakják le. A megfertőzés ez esetben úgy történik, hogy a fürkészlégy lárva vagy aktív mozgással megkeresi a gazdát, vagy véletlenül érintkezik vele, illetve más fajoknál a táplálékkal jut a parazitoid a gazda szervezetébe. Mivel ennél a fertőzési módnál a Tachinidae lárvák nagy része elpusztul, a termékenység jóval nagyobb, az egy nőstény által érlelt peték száma elérheti a 4000-et is. A gazdán kívüli peterakásnak óriási előnye, hogy lehetővé teszi éjszaka aktív vagy rejtve élő gazdák parazitálását is.

A fürkészlégy lárva a gazda szervezetébe jutva kezdi el élősködő életmódját. A fiatal lárva eleinte gyakran csupán a gazda testnedveivel táplálkozik, és csak később fúrja be magát a szövetekbe. A gazdaállat a parazitálást nagyon ritkán éli túl, a szervezetében fejlődő fürkészlégy lárva legtöbbször a pusztulását okozza.

Egy gazdában az esetek zömében csupán egy parazitoid fejlődik ki. Megtörténik, hogy több parazitoid kerül egy gazdába, mint amenynyi eljuthat az érettségig. Ilyenkor túlparazitáltság (szuperparazitizmus) jön létre és a parazitoidok között táplálkozási konkurencia alakul ki. Ugyancsak táplálkozási konkurencia esete áll fenn, ha két különböző fajhoz tartozó parazitoid jut egy gazdába. Ilyenkor multiparazitizmusról beszélünk, mely természetesen előfordul fürkészlégy és fürkészdarázs parazitoidok között is.

A sikeres parazitálásnak feltétele, hogy a fürkészlégy lárva élettanilag megfelelően alkalmazkodjon a gazdához. Ezért minden Tachinida fajnak van egy bizonyos gazdaköre, amit parazitálni képes. Ezt lényegében három faktor határozza meg:

1. Térbeni és időbeni megfelelő találkozás. Csak olyan gazdák parazitálása lehetséges, melyek ugyanabban a biotópban élnek és a fürkészlégy rajzása ideje alatt már parazitálható állapotban (pl. idősebb hernyóstádium) vannak.

2. A parazitoid élettani (fiziológiai) alkalmazkodása a gazda szervezetéhez.

3. A peterakásnál a megfelelő gazda ösztönös kiválasztásának képessége.

A gazdaspecifitásnak három fontosabb típusa ismeretes. Vannak ún. obligát–monofág fajok, melyek élettani okokból csak szűk gazdakörben fejlődhetnek. Ezek közé tartozik, pl. a kizárólag téli araszolók hernyóiban élősködő Cyzennis albicansFallén. A második típusba tartozó preferent–monofág fajok előnyben részesítenek egy szűk gazdakört, de számos más gazdát is sikeresen parazitálhatnak. Vannak végül nagy gazdakörrel rendelkező polifág fajok. Az utóbbiak közé tartozó Phryxe vulgarisFallén pl. ún. mérsékelten polifág, a Compsilura concinnataMeigen viszont erősen polifág. A polifág fajoknak rendszerint gyors a fejlődési ciklusuk és évente két- vagy több nemzedékük van.

A fürkészlegyek a leghasznosabb rovarok közé tartoznak. Elsősorban az erdőgazdaságban segítenek sokat az ember kártevők elleni küzdelmében. Más parazitoid rovarokkal együtt nagy a szerepük a hernyógradációk összeomlásában. A palearktikum nyugati feléből mintegy 800 Tachinidae fajt ismerünk. A hazánkból eddig kimutatott fajok száma 426.

Fűrészhasú fürkészlégy

Compsilura concinnata Meigen

Közepes termetű, 5–9 mm-es, szürkésfekete színű, sárga tapogatójú légy. Nevét a nőstény has lemezeinek középen húzódó, fűrészre emlékeztető fogakról kapta. Jellemző még a fajra a hajlott tüskévé alakult tojócső. Eredetileg Európában és Ázsiában volt honos, de a gyapjaspille (Lymantria dispar ) elleni biológiai védekezés céljából az Egyesült Államokba is sikeresen betelepítették. Egyike legpolifágabb fürkészlegyeinknek, Európában mintegy 100 lepkefaj hernyójából és 5 levéldarázs álhernyóból nevelték ki. Nálunk mindenfelé elterjedt, helyenként és időnként tömeges megjelenésű. Évente több nemzedéke is van, imágója V–IX. hónapokban rajzik.

Gyapjaslepke fürkészlégy

Parasetigena silvestris Robineau-Desvoidy

Syn: Phorocera agilisRobineau-Desvoidy, Phorocera silvestrisRobineau-Desvoidy

Imágója 8–13 mm nagy, fekete alapszínű, háta sárgásszürkén hamvas, pajzsocskájának csúcsa vöröses, tapogatója sárga. Egész Európában, Dél-Szibériában és Japánban honos. Magyarországon a hegyvidéki tölgyesekben mindenfelé gyakori. A gyapjaspille (Lymantria dispar) gradáció idején tömegesen elszaporodik, és nagy szerepe van a rajzás összeomlásában. Hazánkból a gyapjaspille elleni védekezés céljából 1926–1931 között eredményesen telepítették át az Egyesült Államokba. A parazitálás következtében elpusztult hernyókból a lárva a talajra hull, a földben bábozódik és így telel át. Évente egy nemzedéke van, imágója IV–VI. hónapokban rajzik.

Gyapjaspille bábfürkészlégy

Blepharipa pratensis Meigen

Nagyobb testű, 9–15 mm-es, fekete alapszínű, szürkén hamvas fürkészlégy. Potrohának 2–4. hátlemezén kétoldalt vörösbarna folt látható, pajzsocskája nagyrészt vörösessárga. Eurázsia nagy részén elterjedt, a magyarországi tölgyerdőkben főleg hernyójárásos években gyakori. A gyapjaspille ellen ezt a fajt is sikeresen telepítették át az Egyesült Államokba. A gyapjaspille mellett fontos parazitoidja a fenyőpohók (Dendrolimus pini) hernyójának. A nőstény apró petéit a tölgy levelére rakja, azok a hernyó táplálkozása során kerülnek be a gazda szervezetébe. A lárva csak a hernyó bebábozódása után hagyja el áldozatát, majd a talajban bábozódik és áttelelés után, tavasszal fejlődik ki, V–VI. hónapokban rajzik.

Gyilkos fürkészlégyPhryxe vulgarisFallén

Közepes nagyságú, 7–9 mm-es, szürkésfekete, több-kevesebb hamvassággal. Ázsia nagy részén elterjedt, Magyarországon főleg hegyvidékeken gyakori. Erősen polifág, elsősorban nappali lepkék, bagolylepkék és araszolólepkék parazitoidja. Imágója az V–X. hónapokban rajzik.

Hernyóirtó fürkészlégy

Exorista larvarum Linné

Nagyobb testű, 9–14 mm-es légy, sárgásszürkén hamvas torát 4 széles fekete hosszanti sáv díszíti. Pajzsocskája nagyrészt vöröses, potrohának hamvassága változó kiterjedésű. A palearktikum nagy részében elterjedt, Magyarországon főleg a síkságon és a dombvidékeken gyakori. Az erősen polifág fajt mintegy 60 lepkefajból nevelték ki, különösen kedveli a szövőlepkék hernyóit. Egy gazdában több lárvája is élősködhet, évente több nemzedéke fejlődik, imágója az V–IX. hónapokban rajzik.

Közönséges fürkészlégyTachina feraLinné

A közepesnél valamivel nagyobb, 11–15 mm-es, sárgásbarna-vörösessárga alapszínű fürkészlégy, potroha hátoldalán fekete középsáv húzódik. Eurázsia nagy részében megtalálható, hazánkban elsősorban a hegyvidékeken közönséges. Polifág fürkészlégy, főleg különféle bagolylepkékben fejlődik. Egyéb gazdái közül ismertebbek, pl. az apácalepke (Lymantria monacha), valamint a hamvasszövő (Dasychira pudibunda). Imágója az V–X. hónapokban rajzik.

Család: ORRBAGÓCSOK – Fam: Oestridae

Arcpajzsuk keskeny, középen összeszűkül. A kifejlett legyek nem táplálkoznak. Lárváik patások orr-, garat- és homloküregében fejlődnek. Magyarországon mindössze néhány fajuk él.

JuhbagócsOestrus ovisLinné

Közepes nagyságú, 10–12 mm-es zömök légy. Arcpajzsa keskenyebb az arcnál. Potrohán kis fénylő fekete szemölcsök és feketén-szürkén csillogó foltok vannak. A nőstény petéit a birka orrába (ritkán előfordul, hogy az ember szemébe) fecskendezi. Az érett lárvákat a gazdaállat az orrüregéből kitüsszögi. Gyakori faj, de a kifejlett legyeket viszonylag ritkán figyelhetjük meg.

Őz garatbagócs

Cephenomyia stimulator Clark

Nősténye az anyaállat testében már kikelt lárvákat az őzek orrnyílásába fecskendezi be. A lárvák bemásznak az állat szájába, a garatban, a szájpadon vagy a nyelv tövén telepednek meg. Kifejlődésük után az orron keresztül hagyják el az állat testét, és a talajban bebábozódnak.

Család: BŐRBAGÓCSOK

Fam: Hypodermatidae

Általában bundás szőrzetű, dongóra emlékeztető kétszárnyúak. A kifejlett legyek nem táplálkoznak. Lárváik patások és rágcsálók bőre alatt élősködnek. Nálunk eddig 3 fajukat találták.

MarhabagócsHypoderma bovisLinné

Bundás, dongószerű, 12–14 mm nagy légy. Arcpajzsa olyan széles, mint amilyen magas, sokkal szélesebb az arcánál. Második csápíze világos, barna vagy vöröses. Torának első felét sárga, a hátulsót fekete szőrzet fedi. Lárvája a szarvasmarha bőrében él, fejlődése közben a bőrt átlyuggatja, amivel annak értékét csökkenti.

Család: KULLANCSLEGYEK(Tetűlegyek) Fam: Hippoboscidae

A kullancslegyek a denevérlegyekkel (Nycteribidae) együtt az ún. bábtojó legyek (Muscidae pupiparae) csoportjába tartoznak. Ezekre jellemző, hogy nem petéket raknak, hanem az anya testének elhagyását követően hamarosan bebábozódó, kifejlett lárvákat.

A kullancslegyek kicsi és közepes, 2–9 mm-es nagy, lapos testű, erős kitinvázú kétszárnyúak. Az élősködő életmódhoz alkalmazkodtak. Többnyire dús szőrük a gazdaállat szőrzetén vagy tollazatán való megtapadásukat segíti elő. A repülni nem tudó fajok szemei csökevényesek. Szárnyuk gyakran visszafejlődött vagy teljesen hiányzik. Potrohszelvényeik részben összeolvadtak. Lábaik és kapaszkodásra alkalmas karmaik erősek. Emlősök és madarak vérszívó külső élősködői. Főleg a fiatal erdei állatok szenvednek sokat állandó zaklatásuktól. Ha nagy tömegben lepik meg őket, végkimerülésükhöz is vezethet. Kórokozók terjesztésével súlyos betegségek előidézői is lehetnek. Az erdőben tartózkodó embert is gyakran meglepik és a bőrön való mászkálásukkal kellemetlen érzést okoznak. Kis család, az ismert hazai fajok száma 11 (Soós 1955).

Ló-kullancslégy Hippobosca equinaLinné

A legnagyobb testű, 7–8 mm-es hazai kullancslégy. Színe többnyire sötét, torának rajzolata éles. Kerek feje jól elkülönül a torától. Potroha szélesebb, mint amilyen hosszú, hátoldalát barnássárga harántsávok díszítik. Hazánkban a leggyakoribb kullancslégy. Elsősorban a ló és a szarvasmarha élősködője, de ritkábban megtámadja a kutyát, a nyulat, a szarvast és az embert is. V–IX. hónapokban rajzik.

Madár-kullancslégy

Ornithomyia avicularia Linné

Közepes termetű, 6–7 mm-es. Szemei nagyok, pontszemei megvannak. Válldudora tövisszerűen kiemelkedik, feje kissé szélesebb, mint amilyen magas, nem különül el élesen a torától. Különböző madarakon élősködő, V–IX. hónapokban rajzó, Magyarországon mindenfelé gyakori faj.

Szarvas-kullancslégyLipoptena cerviLinné

Közepes nagyságú, 5–6 mm-es teste lapos, tora ötszögletű, kicsi, széles és lapos fejét az első csípők oldalról körülfogják. Színe szaru-sárgától világosbarnáig terjed. Összetett szemei csökevényesek, pontszemei nagyon kicsik. Szárnyai eleinte jól fejlettek, később a tövükben leválnak, késő ősszel már csak letört szárnyú példányai találhatók. Főleg a szarvas-félék élősködője, de gyűjtötték már vaddisznóról, borzról és vadmacskáról is. Elsősorban erdős vidékeken a IV–X. hónapokban országszerte gyakori.

Család: DENEVÉRLEGYEK (Póklegyek) Fam: Nycteribiidae

Apró, 2–5 mm-es, pókszerű, az élősködő életmódhoz nagymértékben alkalmazkodott legyek. Kicsi fejükből fonálszerű szívóka és két nyélszerű tapogató nyúlik előre. Szemük általában nincs, ha van, nagyon visszafejlődött. Szárnyatlanok, de billérjük mindig fejlett. Lábaik a tor hátoldalán erednek. Első lábfejízük feltűnően megnyúlt, karmaik erősek. A nőstény 1–1 teljesen kifejlődött lárvát szül, mely azonnal bebábozódik. Denevérek vérszívó külső élősködői. Hazánkban eddig 10 fajukat találták (Soós 1955).

Kis denevérlégy

Nycteribia schmidlii Schiner

Teste 3 mm-es, keskeny és megnyúlt, szőrzete ritka és rövid. Szemei nincsenek. Lábszárai feltűnően szélesek, tora hosszabb, mint széles. Európában és Észak-Afrikában honos, nálunk a leggyakoribb denevérlégy-fajnak látszik. Ismert gazdaállatai a vízi denevér (Myotis daubentoni), a közönséges denevér (Myotis myotis), a törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus), és a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersi).

Nagy denevérlégy

Penicillidia dufourii Westwood

Ismert gazdaállatai lényegében megegyeznek a kis denevérlégyével.