Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

37. fejezet - Rend: TRICHOPTERA – Tegzesek

37. fejezet - Rend: TRICHOPTERA – Tegzesek

A tegzesek a lepkékhez rendszertanilag közelálló, bár valamelyest kezdetlegesebb rovarrendbe tartoznak. Az imágók megjelenésben is hasonlatosak a molylepkékhez, elülső szárnyukat azonban pikkelyzet helyett szőrök fedik, pödörnyelv még nem alakult ki (akár a kezdetlegesebb molyoknál), bábjuk szabad báb. Fejlődésük vízhez kötött.

Teljes átalakulással fejlődnek. A vízbe szórt petékből kikelő lárvák hernyószerűek, többnyire szövedékkel megerősített növényi részekből, korhadékból, csigahéjból, homokszemekből, vagy apró kavicsokból álló házat, (=tegezt) építenek, melyet magukkal hurcolnak és vissza tudnak húzódni belé. Az állóvízi fajok könnyebb tegezt készítenek maguknak, az áramló vizet, különösen patakokat kedvelő fajok viszont nehéz, kavicsokkal nehezített házzal védekeznek az áramlás által történő elsodródás ellen. Bizonyos fajok nem készítenek tegezt, hanem az aljzat nagyobb kövei között készített szövedékben élnek. Légcseréjüket a vízben oldott oxigénből végzik. Táplálkozásuk vegyes, fogyaszthatnak növényi részeket, korhadó anyagokat, de ragadozók is lehetnek. A bábozódás saját szövedékükben zajlik, a vízben.

A bábból kibújó imágók általában nem hagyják el a vizeket nagy távolságra, bár esetenként találkozhatunk bizonyos fajokkal víztől távolabbi fénycsapdákban is. Az imágók jelentős részét a mesterséges fény vonzza, különösen az ultraibolya közeli tartományokra érzékenyek. Egyes fajok egyszerre nagyobb tömegben lépnek fel és a vizek fölött rajzanak, mások a parti növényzeten pihennek és kevesebbet mozognak nappal. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy – a lepkékkel összevetve – lábaik erősebbek, tüskékkel és tövisekkel többnyire jól el vannak látva, jól tudnak szaladni és veszély elől elrejtőzni a növényzet között, repülésük viszont a lepkékhez képest gyengébb, kezdetlegesebb, a nagyobb fajok hallhatóan „zörögve” repülnek.

Egyik legnagyobb termetű hazai fajuk a Nagy tegzes (Phryganea grandis Linné), 4 cm körüli szárnyfesztávolságával, szürkés, mintázattal tarkított elülső szárnyával elég feltűnő látvány. Nagyobb állóvizeink mentén, nyári estéken találkozhatunk vele, lámpák körül körözve.

Ugyancsak állóvizeknél (a Balatonnál pl. gyakran) kerülhet szemünk elé egy kisebb méretű (1,5–2 cm szárnyfesztávolságú), halványsárga elülsőszárnyú faj, az Oecetis ochracea (Curtis), melynek csápjai akár 3–4 cm hosszan is előre nyúlhatnak. Szintén lámpák körül figyelhetők meg.

Habitusukat tekintve hasonló, igen hosszú csápú, kékes-fekete szárnyú fajokkal találkozhatunk patakok fölött napközben, melyek egy része a Mystacides genusba tartozik. Ugyancsak folyóvizek felett röpködnek, esetenként igen nagy számban a szövőtegzesek (Hydropsyche) közé tartozó fajok, melyek faji szinten történő meghatározása a szakemberek számára is többnyire komoly feladatot jelent.

Összességégben a hazai, mintegy 200 körülire tehető tegzesek meghatározása – kevés kivételtől eltekintve – elmélyült, alapos kutatómunkát és nagy gyakorlatot igényel, vizsgálatuk azonban élővizeink állapotáról értékes információkat szolgáltathat.