Ugrás a tartalomhoz

Erdészeti rovartan

Tóth József (2014)

Agroinform Kiadó

38. fejezet - Rend: LEPKÉK – LEPIDOPTERA

38. fejezet - Rend: LEPKÉK – LEPIDOPTERA

Fejük szabadon mozgatható. Csápjuk különböző hosszúságú, sokízű, alakjuk különféle. A hímek csápja többnyire fésűs a nőstényeké fonalas. Szájszervük jellegzetes pödörnyelv, vagy szipóka, amely nyaló-szívó készülék. A pödörnyelv az állkapocs (maxilla) jobb és baloldali külső karéjból (lobus extrema, galea) alakult. A rágó és az állkapocs többi része, valamint az alsó ajak erősen redukálódott, az alsó ajak tapogatója jól fejlett. Egyes fajok szívókájának végén nedvfúró készülékek vannak, amely segítségével megfúrják a gyümölcsöt. Az evolúciósan alacsonyabb rendű családokban még megtalálható a 3–6 ízű állkapcsi tapogató, a legprimitívebb csoportoknak még a rágásra alkalmas mandibulái is megvannak. A legfejlettebb alakokon előfordul a pödörnyelv másodlagos csökevényessége. A fej két oldalán található a nagy félgömb alakú összetett szem. Az összetett szemen kívül lehet két pontszemük is, ami általában a fejtetőn található.

Kép

Lepkeszárny erezet (Lepidoptera) (Szabóky, eredeti)

Torszelvényeik összeforradtak, egységes tokot alkotnak. 3 pár járólábuk van, lábfejük öt ízből áll, rajtuk rendesen két karom van. Szárnyaik nagysága és alakja különböző, rendszerint az első pár hosszabb és rendkívül változatos. Gyakori a hátulsó szárny megnyúlása, sok esetben farokszerű nyúlvány van rajta. A két szárnyat a nappali lepkék és néhány család kivételével (Saturniidae, Lasiocampidae, Hesperiidae) kapcsolókészülék fogja össze, ami kétféle lehet. A kapcsolókaréj (jugum) az elülső szárny lebenyszerű nyúlványa, ami a hátulsó szárny elülső szegélyén lévő redőcskébe kapcsolódik. Az akasztótüske (frenulum) a hátulsó szárny elülső szegélyén van, amely az elülső szárny hátsó szegélyén elhelyezkedő akasztóba (retinaculum) kapcsolódnak. A szárnyak erezete egyszerű, de rendkívül változatos, a rendszerezésben fontos szerepe van. A szárny ereinek elnevezése a felső szegély felől haladva a következő: a szegély alatti ér ( subcosta, sc), radiális vagy sugárerek ( radius, r1–5), mediális, vagy középső erek (media, m1–3 ),cubitális vagy hónaljtőerek (cubitus, c1–2), belsőér (analis, an), végső ér (axillaris, ax). A hátulsó szárny erezete eredetileg megegyezik az elülső szárnyéval, ami ma is látható a legősibb lepkék esetében (Lepidoptera homoneura – egyező szárnyerezetű lepkék). Az esetek többségében azonban a hátulsó szárnyon a sugárereket már csak egyetlen ér képviseli (Lepidoptera heteroneura – eltérő szárnyerezetű lepkék). A szárny helyzete nyugalomban háromféle. A nappali lepkék a szárnyukat a hátuk felett függőlegesen összecsapják, az araszolók vízszintesen kiterjesztik, a legtöbb lepkefaj azonban hátracsapja a szárnyát és a teste felett tetőszerűen tartja.

Kép

Lepkehernyók és báb: A: Nagy púposszövő (Cerura vinula) B: Fenyőszender (Hyloicus pinastri) C: Kék övesbagolylepke báb (Catocala fraxini) D: Köszmétearaszoló (Abraxas grossulariata) (Szabóky, eredeti)

A potroh 10 szelvényből áll, kívülről 7–8 látszik, a többi az ivarkészülék alkotásában vesz részt. A nőstényeknek egy (Monotrysia), vagy két (Ditrysia) ivarnyílásuk van, ami a rendszerezésükben is szerepet játszik.

Testüket többé- kevésbé fejlett szőrzet és pikkely fedi. A pikkelyek (pikkely = lepis) annyira jellemző rájuk, hogy rendszerükben is kifejezésre jut (lepidoptera = pikkelyes szárnyúak). Ha a szárnyról a pikkelyek hiányoznak a szárny átlátszó lesz (Sesia fajok), vagy a pikkelytelen helyen üvegablakok keletkeznek (Saturnia fajok). Egyes esetekben a szárnyak hiányoznak vagy csökevényesek. A pikkelyek kutikuláris képződmények, és alakjuk igen változatos, bennük egyrészt különböző pigmentek tárolódnak, amelyek változatos kémiai színeket idéznek elő, másrészt finomabb szerkezetük (vékony lemezek, rács) a fizikai színeket (interferencia szín, irizálás, fémes szín) okozzák. A színek egyenletes, vagy foltokra, sávokra stb. eloszlása hihetetlen változatosságot hozott létre. Az összehasonlító vizsgálatok azonban arra mutatnak rá, hogy mindenféle mintázat egy kezdetleges rajzolattípusra vezethető vissza, ami azt jelenti, hogy a szárny világos alapszínében 7, a szárny hossztengelyére merőleges sötét sáv húzódik. A színezet és a szárny rajzolata jellemző az egyes fajokra, azonban fajon belül lehet ivari kétalakúság, földrajzi polimorfizmus és évszakos kétalakúság is.

Szaporodásuk általában kétivarú. Posztembrionális fejlődésük holometabolia. Lárvájuk a hernyó (eruca). Testük 13 szelvényből áll. Három pár rosszul ízelt egyforma torlábuk van. A 3–6 potrohszelvényen 1–1 pár állábuk, a 10. potrohszelvényen 1 pár far- vagy tolólábuk (pygopodium) található. Az állábak kétfélék lehetnek: a talpuk szegélyén, vagy köröskörül serte ill. horogkoszorú (pedes coronati), vagy csak a külső szélükön vannak erős kitinhorgok (pedes semicoronati). Ez rendszerezésükben is szerepet játszott, ennek alapján osztották fel a lepkéket két nagy csoportra, a molylepkékre (Microlepidoptera), és a nagylepkékre (Macrolepidoptera), amit még ma is használnak a gyakorlati életben. A lepkék felosztása azonban ennél sokkal bonyolultabb és alapos elválasztásukhoz több bélyegcsoport szükséges. Vannak olyan családok, amelyek átmeneti helyet foglalnak el. Rendszerezésükkel sokan, sokféleképpen foglalkoznak és sok család helye ma sem tisztázott ill. vita van a rendszerezők között. Jelen munkánál OleKarsholt–Józef Razowski (1996) rendszertanát használtuk. A hernyók 2–12 vedlés után, vagy a talajban, vagy a szabadban bábozódnak. Bábjuk általában fedett (múmia) báb (pupa obtecta). Csak a legkezdetlegesebbeknél fordul elő szabad báb (pupa libera). Gyakori a gubószövés.

Kép

Lepkeszárny (Szabóky, eredeti)

Kép

Állatföldrajzi régiók (Szabóky, eredeti)

Az imágók belső szervére jellemző, hogy nyelőcsövükhöz hosszúnyelű begy kapcsolódik, amely a folyékony táplálék ideiglenes tárolására szolgál. Testükön szétszórva, és különösen a csápjukon számos bőrérzékszerv található, amelyek különböző fizikai és kémiai ingerek felfogására szolgálnak. Sok lepke ciripelni képes. A hang ingerek felfogására az utótoron és a két első potrohszelvényen tympanalis hallószervek lehetnek, vagy pedig a két szárny tövében chordantalis szervek. Újabb kutatások kimutatták, hogy némely lepke az ultrahangot is képes érzékelni. Az éjszakai lepkék általában kémiai kommunikáció segítségével érintkeznek (feromonok), a nappaliak viszont elsősorban vizuálisan kommunikálnak.

A lepkék és a hernyók biológiája igen változatos. A kifejlett imágó nappali vagy éjszakai állat. Virágok nektárjával, vagy virágporral táplálkoznak. Vannak lepkék, amelyek életük során nem vesznek fel táplálékot. A növények beporzásában szerepet játszanak. Vannak évenként egy, két sőt háromnemzedékes (univoltin, bivoltin, multivoltin) fajok. A hernyók főként a növények levelével táplálkoznak, de vannak farágók (xilofág), különböző szerves anyagokkal táplálkozók, sőt ragadozók (predátorok), levél- és pajzstetvekkel táplálkozók is. Egyesek állati maradványok, vagy viasz fogyasztására specializálódtak. A vízhez kevés kapcsolódik, de néhány faj hernyója a növények víz alatti részével táplálkozik.

A nagy rendszerek 85–89 családot is tárgyalnak. Mi csak a hazánkban előforduló és erdőhöz kötődő családokkal ill. fajokkal foglalkozunk.

Család: ARANYSZÁRNYÚ ŐSMOLYOK

Fam: Micropterigidae

Ősi típusú család. A tegzesekkel (Trichoptera) való részbeni hasonlóságukat példázza az a tény, hogy még az 1920-as években is oda sorolták őket (Comstock, 1918). Rendszertani helyük máig vitatott. A lepkéknek működő rágó szájszervük van, ezzel őrlik meg a virágpollen szemeket. Nyelvük hiányzik. Szárnyuk kihegyesedő. Apró termetű lepkék, a legnagyobb hazai fajuk szárnyfesztávolsága 4–12 mm között mozog.

A család főleg Közép- és Dél-Európában terjedt el, de néhány képviselője északon, pl. Finnországban is fellelhető. A palearktikumban Japánig előfordulnak. Észak-Amerikában és Ausztráliában is él néhány faja. Hazánkban eddig 6 faja ismert. A lepkék tavasszal, nyár elején a reggeli órákban és nappal repülnek. Több faját sásféléken (Carex spp.), vagy a gólyahír virágain (Calthapalustris) – táplálkozásuk közben – tömegesen figyelhetjük meg. Hernyói mohaféléken élnek. Gazdaságilag közömbös fajok.

Vörösöves ősmoly

Micropterix thunbergella Fabricius

Leírás: A lepke 9–10 mm szárnyfesztávú, tehát a nagyobb ősmoly fajokhoz tartozik. Elülső szárnya rézvörös, rajzolata villogó aranysárga két keresztsávból és két foltból áll, mely utóbbiak a szárny elülső szegélyében helyezkednek el. Hátulsó szárnya barnásszürke, a szegélyeken bíbor színűen villogó. Fejszőrzete rozsdasárga.

Elterjedés, életmód: Leginkább a napsütötte délelőtti órákban pillanthatjuk meg kora tavaszszal, március–áprilisban, főleg bükk (Fagus sylvatica) és gyertyán (Carpinus betulus) törzsén. A lepkék néha tömegesen pihennek a fatörzsön és ha megfelelő szögben éri őket a fény, csillogásuk messziről megfigyelhető. Viszonylag éberek, az egyedek közeledtünkre felrepülnek. Hazánkban mindenütt megtalálhatók, ahol az előbb említett két fafaj él. Valószínűleg más fák törzsére (pl. Quercus spp.) is lepihenhetnek, de ott jóval nehezebb észlelni őket.

Család: ŐSMOLYOKEriocraniidae

Fam: Társnév: álmoly-félék

Ősi típusú család, az előző (Micropterygidae) családtól a meglévő, de működésképtelen rágószájszervvel, a lábszárakon már meglévő sarkantyúkkal és az erezet bizonyos redukcióival tér el.

A hernyók aknázó életmódot folytatnak. Az aknában rendszerint vékony, összegubancolódott hajszálakhoz hasonló ürülékvonalakat hagynak maguk után. Ősszel a növényekről leereszkednek a talajra, áttelelnek és csak tavaszszal bábozódnak.

A család fajai Európában, Indiában és Észak-Amerikában terjedtek el. A fajok szárnyfesztávolsága 10–16 mm között mozog. Hazánkban két nemét és két faját ismerjük. Ez a szám a jövőben változni fog, mert nagyon korai március–áprilisi repülési idejük nehezíti a fajok pontos elterjedésének felderítését. Az Eriocrania nem fajai előszeretettel aknáznak a nyír-félék (Betula spp.) levelében. Gazdaságilag közömbösek.

Tölgyaknázó ősmoly

Mnemonica subpurpurella Haworth

Leírás: A lepke 13–16 mm szárnyfesztávolságú. Elülső szárnya csillogó világoszöldes aranyszínű, rajta nagyító alatt apró acélkék vagy ibolyaszínű pikkelyek láthatók, de nem alakítanak határozott mintázatot. A hátulsó szárnya barnásszürke és a rajta található pikkelyek egy része, különösen a szegélyek mentén nagy és tojás alakú. Fejszőrzete barnásszürke.

Elterjedés, életmód: A nem a palearktikumban terjedt el. Hazánkból egy faját ismerjük, mindenütt előfordul. A lepke nappal repül, különösen kedveli a napsütést. Az erdei utak mentén viszonylag alacsonyan – a földfelszíntől kb. 50 cm magasan – repkedő, sárgásan megcsillanó szárnyú lepkével gyakorta találkozhatunk március – áprilisban. A mesterséges fényre jól repül, ha a fényforrás a lepke biotópjában található. Hernyója nyáron a Corylus- és Quercus-félék levelében készíti nagy, világos, sárgásbarna foltaknáit.

Család: GYÖKÉRRÁGÓ ŐSLEPKÉK

Fam: Hepialidae

Társnév: Gyökérfúró molylepkék

Csápjuk különböző alakú, de igen rövid. Szájszerveik csökevényesek. Szárnyaik megnyúltak, közel tojás alakúak. Nagy termetű fajok is akadnak közöttük. A hazai fajok között találhatunk 60 mm-es fesztávolságú fajt (pl. Triodia sylvina Linneaus) is, a nagy példányok a nőstények közül kerülnek ki. Szárnyaik akasztósörtével kapcsolódnak egymáshoz, de a fajok többségénél ez a kapcsolat gyenge, ezért a repülésük nehézkes. Sajátságos a főerek tövi ágait összekötő kereszterek léte. Hátulsó szárnyuk erezete megegyezik az elülső szárnyéval. A szárnyrojtok igen rövidek. A mintázat és szín egy fajon belül is igen változó lehet.

A család főleg trópusi elterjedésű, hazánkból négy nemzetség hat faját ismerjük. A lepkék a kora esti órákban (Pharmacis, Triodia spp), vagy nappal repülnek, a gyökérrágó lepke (Korscheltellus lupulina Linnaeus). Az aranyló gyökérrágó lepke (Phymatopus hectus Linneaus) bükkfa törzsén pihenő példányaival gyakorta találkozhatunk a nyár eleji hónapokban.

Nagy gyökérrágólepke

Hepialus humuli Linnaeus

Társnév: Komlómoly

Leírás: Ez a faj nagyon szép iskolapéldája a sexualdimorfizmusnak. A hím selymesen fehér színű, teljesen rajzolatmentes. A nőstény elülső szárnya világos agyagsárga, mintázata világos piros. Két keresztsávból áll, amelyből a tő felőli megszakadozik, de látható a tőtéren is néhány piros folt, melyeknek terjedelme igen változó lehet. Hátulsó szárnya világos vörhenyesszürke.

Elterjedés, életmód: Észak- és Közép-európai, valamint Nyugat-ázsiai faj. Magyarországon a nedves, lápos területek jellemző lakója. Repülési ideje a nyár derekára tehető. Fő tápnövénye a komló (Humuluslupulus), melynek gyökerében él, de feljegyzések vannak egyéb tápnövényeiről is. (Leontodon-, Daucus-, Rumex-, Spirea-fajok). A nőstények jól repülnek mesterséges fényre. Szürkületkor megfigyelhetjük a hímeket, amint a komló körül fehér szárnyaikkal szinte világítva libegnek. Hazai kártételük nem ismert.

Család: Törpemolyok

Fam: Nepticulidae

A legapróbb termetű lepkék tartoznak ebbe a családba. 3–10 mm közötti a szárnyfesztávolságuk. Fejükön elálló szőrözet van. Csápostoruk az elülső szárny feléig vagy 3/4-éig ér. A csáp tőízén tányérszerű képződmény látható, ez az u.n. szemtakaró. Szárnyuk hegyes, keskeny, a rojtok hosszúak. A szárnyak mintázata egyszerű keresztsávból, vagy 1–2 foltból áll. Gyakori az egyszínű szárny.

A törpemolyok az egész földön elterjedtek. Magyarországon 3 nemből 125 faj ismert. Földrajzi elterjedésük még részben tisztázatlan. A lepkék nappal repülnek, levélfonákon, fatörzsön pihennek. A mesterséges fény többnyire vonzza őket. Hernyóik kivétel nélkül aknáznak, de a bábozódás csak ritkán történik abban. Rendszerint a növényeken kívül, vagy a talajon készítik a körte vagy tojás alakú gubót, melynek színe a szürkétől a sárgán át a vörösig változó. Az aknák zömmel a növények levelében találhatók, de ismert olyan faj, pl. az Ectoedemia sericopeza, amelynek 1. nemzedéke az Acer pseudoplatanus rügyeiben, a 2. nemzedék a termésében, vagy más növények szárában él. A törpemolyok általában gazdaságilag közömbösek, de egyes fajok gradáció alkalmával más családba tartozó fajokkal együtt esetenként jelentős kártételt tudnak okozni (pl. Nepticula malella almán).

Bükkfakéreg-törpemoly

Ectoedemia liebwerdella Zimmermann

Leírás: A szárny alapszíne okkersárga, sűrű ibolyásfekete pikkelyekkel. Fejszőrzete fekete. A harántsáv maradványa a két háromszög alakú sárga folt. Csápja barna, szemtakarója sárga.

Elterjedés, életmód: Az Ectoedemia nem csak a palearktikumban fordul elő. Európában négy faja ismert, ebből kettő hazánkban is megtalálható. Az E. liebwerdella alkonyatkor repül, a mesterséges fény erősen vonzza. A lepke hernyója a bükk (Fagus silvatica) kérgében aknázik, két évig. Július–augusztusban repül. Eleinte a hernyók lábatlanok és csak az utolsó vedlési stádiumban jelenik meg a csökevényes lábpár. A gubó, bronzszínű a kígyózó akna végén, a kéreg felett található. Az aknák rendszerint visszafordulnak és párhuzamosan folytatódnak. Nem csak az alsó kéregrészeken, hanem magasan a koronában is találhatók aknák, ez az egyik magyarázata, hogy a lepkét egész Európában csak két helyről nevelték. Számos helyről csak az aknája ismert, ugyanis az sok éven át megmarad, s a helye rendszerint kalluszosodik. A fiatal aknát nagyon nehéz észrevenni.

Család: HOSSZÚCSÁPÚ MOLYOK

Fam: Adelidae (színes 102.)

Társnév: Zsákhordó aknázó lepke-félék

Evolúciós sorrendbe állítva a családokat, ettől a családtól kezdve minden lepke eltérő szárnyerezetű, a hátulsó szárnyak erezetében bizonyos visszafejlődés tapasztalható Csápjuk igen hosszú, az elülső szegély 3–4-szeresét is elérheti. Adott faj esetén a hím csápja 2-szer olyan hosszú lehet, mint a nőstényé. A nyelvük nem látható; rövid; hiányzik, vagy feltekercselt. Az állkapcsi tapogató néhány esetben hiányzik. A szárnyak oválisak. Viszonylag apró termetű fajok, 7–21 mm szárnyfesztávolsággal. Öt nemét és 39 faját ismerjük hazánkban. Gazdasági jelentőségük nincs.

Az Adela nemenzetségen belül igen változó a csáphossz. Van olyan faj, melynél mindkét ivarnak egyforma hosszú a csápja és itt fordul elő a család jellemzésében említett háromszoros hosszúságú csáp (Nemaphora [Adela] degeerella Linnaeus). A hímek csápja hajszálvékony, a nőstényekét olykor pikkelyek vastagítják. A szárnyak lekerekítettek. A szárny egyes fajokon belül is ingadozó lehet. A hím farpamacsa igen kicsi, vagy hiányzik. A nőstény utolsó potrohszelvényén lesimult pikkelyek vannak, a tojócső csak kevéssé látszik.

A nagy fajszámú nemzetség majdnem kizárólagosan az északi féltekén fordul elő. Hazánkból 15 faj ismert eddig.

A lepkék nappal repülnek, rendszerint virágokon pihennek. A hernyók fiatal korukban virágokban élnek, majd később lapos zsákot készítenek és a talaj közelében táplálkoznak tovább. Tápnövényeik egyaránt lehetnek fásszárú (Quercus, Salix stb), vagy lágyszárú (Veronica, stb) növények.

Pompás tőrösmoly

Nemaphora degeerella Linnaeus

Syn: Adela degeerella Linnaeus

Leírás: 15–21 mm fesztávolságú faj. Alapszíne piszkos aranysárga. A mintázat a szárny hosszával párhuzamosan ibolyás sávokból áll, de a szárny 2/3-ában egy dupla sáv szakítja meg azokat. Hátulsó szárnya ibolyásan csillogó szürkésbarna. Jellegzetes függőlegesen hullámzó röptéről és a menetszél miatt hosszan hátrahajlott csápjáról könnyen felismerhető.

Életmód: Erdei növényeken polifág. Repülési ideje május–június.

Smaragdfényű tőrösmoly

Adela reaumurella Linnaeus

Társnév: Hosszúbajszú zöld moly; avarmoly

Syn: Adela viridellaLinnaeus

Leírás: Elülső szárnya élénk csillogó zöld, hátulsó szárnya feketés. A hím csápja kétszer olyan hosszú, mint az elülső szárnya.

Életmód: Tápnövényei a Fagus- és Quercus-fajok. Repülési ideje megegyezik az előzőekben említett fajéval. Nappal összegyűlhet akár több száz példánya is a ritkásabb erdőrészeken és jellegzetes liftező táncot lejtenek.

Család: FOLTAKNÁS MOLYOK

Fam: Tischeriidae

Társnév: Tölgyaknázó molylepkefélék

Fejük felül szőrös, arcuk sima. Nyelvük fejlett, rágóik maradványai megvannak. Csápjuk vékony, olyan hosszú, mint az elülső szárny. Elülső és hátulsó szárnyuk megnyúlt, keskeny, hegyes.

A Tischeria genusból nyolc fajt találtak hazánkban. A lepkéket a mesterséges fény kevéssé vonzza, de ha a biotópban világít, akkor tömegesen repül rá. Többnyire lombos fák levelében készítik foltaknáikat. A bábozódás az aknában történik, gubóban, vagy anélkül. Szárnyfesztávolságuk 6–10mm között változik.

Tölgyaknázó sörtésmoly

Tischeria ekebladella Bjerk

Társnév: Tölgyaknázó pille, tölgyaknázó moly

Syn: Tischeria complanellaHübner

Leírás: Elülső szárnya tojássárga, tompán csillog. A szegélyeken rendszerint gyenge barna behintés látható. Hátulsó szárnya szürke, rojtja sárgásszürke. Feje, csápja és tora sárga, szárnyainak fesztávolsága 8–10 mm.

Elterjedés, életmód: európai, észak-afrikai és kisázsiai faj. Magyarországon mindenhol előfordul. Májustól–októberig lehet találkozni az imágóival. A nemzedékek számát nem ismerjük pontosan, de lehetséges hogy két nemzedéke van. Hernyója Quercus-félék levelein készíti nagy fehér foltaknáit, melyek olykor az egész levelet befedik. Egy levélen rendszerint több akna is látható. Az őszi hernyók a foltaknában telelnek át, és áprilisban bábozódnak. 1987– 1988-ban az Ormánságban kocsányos tölgyeken tömegszaporodása volt.

Család: RUHAMOLYOK

Fam: Tineidae

Társnév: Valódi molylepke-félék

Fejük rendszerint elállóan borzas, a szőrözet rövid, olykor tarkó felől előreboruló. A hím csápja finoman, ritkán pillás, vagy fésüfogas, a nőstényé egyszerű fonalas és rendszerint rövidebb az elülső szárny elülső szegélyénél. Nyelvük fejletlen, gyakran hiányzik. Elülső szárnyuk megnyúlt, többnyire tompa a csúcsa. Hátulsó szárnyuk olyan, mint az elülső, csak hegyesebb. A hímeknek farpamacsa van, a nőstények tojócsöve rendszerint messzire kinyúlik. Az egyes fajok szárnyfesztávolsága 6–30 mm.

Hatalmas család, az egész földön elterjedt. Hazánkból 19 nemzetség 45 faját ismerjük. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Táplálékuk határozza meg élőhelyüket és elterjedésüket. A hernyók növényi eredetű anyagokon: száraz, korhadó fában, szárított készletekben; és állati eredetű anyagokban: szőrben, gyapjúban; zuzmókban élnek. Egyes fajok hernyói csövet, zsákot készítenek maguknak, vagy selyemmel kibélelt járatokban mozognak.

Több faj igen komoly háztáji kártevő, mint pl. az alábbi fajok:

takácsmoly: Trichophaga tapetzella Linneaus

szűcsmoly: Tinea pellionella Linneaus

Speciális faj a dugómoly:Oinophila v-flavumHaworth – Pincében tenyésző gombákon él, de olykor a boroshordók dugóját is megtámadja.

A ruhamoly (Tineola bisselliella Hummel) elülső szárnya teljesen rajzolatmentes, csillogó szalmasárga színű, 10–16 mm között mozog a szárnyfesztávolsága. Rendszerint a sötét, bolygatatlan helyeket kedveli, így faliszőnyegek, faliképek mögött, vagy éppen a szekrénybe helyezett és régen mozdított ruhanemük alatt, között található. Amint erősebb fény éri, igen gyorsan – rendszerint nem repülve, hanem futva – menekül a sötét zugok felé. Az anyagokban lyukakat rág és szövedéket készít, melyben megtalálható az ürüléke.

A hangyafészek-moly (Myrmecozela ochraceellaTengström) nevéhez illően hangyafészkekben él. Szalmasárga színű, kissé áttetsző szárnyú lepke, mintegy 15 mm szárnyfesztávolságú.

Májustól júliusig repül a fésüscsápú korhadékmoly (színes 100.) (EuplocamusanthracinalisScopoli). A 26–32 mm szárnyfesztávolságú lepke a koromfekete szárnyában levő fehér foltokkal, pöttyökkel, jellegzetes vitorlázó röptével könnyen felismerhető. Gyakran találkozhatunk vele a ritkásabb erdőrészletekben. Hernyója taplókon, Quercus-félék stb. korhadó fájában él.

Közönséges óriásmoly (Morophaga [boleti] choragella Denis & Schiffermüller). Elülső szárnya tompa okkersárgás, mintázata barna, szabálytalan, elmosódott foltokból áll, középen egy V alakban megtört folt látható. Szárny fesztávolsága 18–28 mm. Június–júliusban repül. Hernyója taplókon és Fagus-, Quercus-, Crataegus félék korhadó fájában él.

Kép

Zsákhordó lepkék (Psychidae) zsáktípusai: A: Psyche viciella – csak keresztirányú fűszálak, B: Canephora unicolor – fűszálak és levéldarabok, C: Taleporia tubulosa – talajszemcsék, D: Fumaria casta – csak hosszirányú fűszálak (Szabóky, eredeti)

Család: Zsákhordó lepkék (színes 96.)

Fam: Psychidae

A hímek csápja rövid, szőrös, pillás, fésüs lehet. Az ajaktapogatók hiányoznak, vagy csökevényesek. Nyelvük nincs. Testük rendszerint szőrös. Lábaikon sarkantyúk vannak. Szárnyaik megnyúltak, lekerekítettek, többnyire egyszínűek (a szürke és a barna valamilyen árnyalata), kissé áttetszők. A nőstények többsége szárnyatlan – ezeken a szemek, csápok, szájszervek és lábak is csökevényesek.

Nagy fajszámú család, az egész Földön elterjedt. Hazánkból 18 nemzetséget és 30 fajt mutattak ki. A hernyók zuzmókon, fűféléken, ritkábban virágos növényeken élnek. Egyes fajai állati eredetű táplálékot is fogyasztanak (pl. rovarhullák stb.) Hazai kártételükről nincs ismeretünk. A hernyók zsákot készítenek, belülről selymes anyaggal kibélelik, kívülről pedig különböző anyagokat ragasztanak rá. Az anyagok lehetnek talajszemcsék, levelek, fűszálak, tűlevelek s az így készített lakhely fajra jellemző, jó határozóbélyegekkel bír. A lepkék a kora reggeli, vagy késő délutáni órákban repülnek. Szárnyfesztávolságuk 8–28 mm között változó.

Közönséges csövesmoly

Taleporia tubulosa Retzius

Syn: Talaeporia tubulosaRetzius

Leírás: Erdei faj, zuzmókon táplálkozik. Zsákja 14 mm hosszú, hengeres, végén az élek letompítottak. Eleje apró szemcsékkel borított. Bükk, gyertyán fatörzseken gyakran találkozni az odakötött lelógó zsákokkal. A hím 13–18 mm szárnyfesztávolságú és csillogó barnásszürke színű. Május–júniusban repül a délelőtti órákban. A nőstény szárnyatlan, csupasz tojócsővel.

Család: Keskenyszárnyú molyok

Fam: Gracillariidae

Társnév: Levélaknázó molyfélék

Fejét sima pikkelyek borítják. Csápja hosszú, rendszerint meghaladja az elülső szárny hosszát. Ajaktapogatói vékonyak, hosszúak. Elülső szárnyai erősen megnyúltak, keskenyek, végükön kissé meggörbültek, 5–20 mm között mozog a fesztávolságuk. Hátulsó szárnyai hegyes ék alakúak, nagyon hosszú rojttal.

A család az egész földön elterjedt, sok fajt ölel fel. Hazánkból 24 nemet, 115 fajt ismerünk. Újabban a sátoraknás molyok (Lithocolletidae) családját is itt tárgyalják. Éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Egy részük imágó alakban telel. A család egyes csoportjai csak fiatal korukban aknáznak (pl. Parornix) más csoportjai fejlődésük végéig aknáznak (Phyllonorycter). A bábozódás rendszerint az aknában történik. Az esetleges tömegszaporodás esetén károkat is okozhatnak (pl. Cameraria ohridella). Tápnövényeik között éppúgy szerepelnek a lombos fák, mint a lágyszárú növények.

A tölgyhajtásmoly SpulerinasimploniellaFischer von Rösslerstamm: Syn: Dialectica simploniella Fischer von Rösslerstamm tölgy kérgében aknázik

Orgonamoly

Calpotilia syringella Fabricius

Syn: Gracillaria anastomosisHaworth elülső szárnya sárgás olajbarna, finom fehér pontokkal és foltokkal márványozott. Két nemzedéke ismert hazánkból: március–április és július–augusztus. Szárnyfesztávolsága 12–14 mm. Hernyója Syringa, Ligustrum és Fraxinus félékben él.

Platánmoly:

Phyllonorycter platani Staudinger

Társnév: Platánlevél aknázómoly

Syn: Lithocolletis plataniStaudinger

Leírás: Alapszíne világosbarna, fehér mintázattal, ezek ékekből és hossztengelyi vonalakból állnak. Szárnyfesztávolsága 9–10 mm.

Elterjedése, életmódja: Dél-európai faj. Két nemzedéke repül, májusban és augusztusban. Hernyója a platán leveleken készíti sátoros foltaknáit. A „gyűrött” levelek messziről elárulják jelenlétét. Felső és alsó aknája egyaránt előfordul. Az imágókat a fa alatt állva, az ég felé tekintve vehetjük észre.

Bükkmoly Phyllonorycter faginellaZeller

Társnév: Bükklevél aknázómoly

Syn: Lithocolletis faginellaZeller

Leírás: Minden bükkösünkben előfordul. Repülési ideje május–július. Színe világosbarna, melyben világos-fehéres ékfoltok láthatók, melyek sötétbarna szegélyűek.

Elterjedés, életmódja: Európai faj. A bükkfa sima kérgén könnyű észrevenni pihenő példányait, különösen a törzs napsütötte, világosabb oldalán. Tápnövénye a bükk, alsó aknája van.

Tölgylevél aknázómoly

Phyllonorycter roboris Zeller

Társnév: Tölgyaknázó sátorosmoly

Leírás: Elülső szárnyának a középtere fehér, világosbarna csak a tőtéren és a csúcsban látható. A csúcsi barna színben az elülső szegélyen fehér ékecskék találhatók. A csúcsban fekete pont látható, ebből indul ki egy fekete farkocska, mely a rojtban folytatódik. Szárnyfesztávolsága 7,5–9,5 mm között változik.

Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-európai faj. Két nemzedéke repül hazánkban, április– májusban és júliusban. Aknája alsó. Az imágókat – különösen tavasszal – könnyű észrevenni, ilyenkor még van elég fény a tölgyesben, mert a fatörzsek repedései között a fehérségük szinte világít.

Feketenyár sátorosmoly

Phyllonorycter populifoliella Treitschke

Syn: Lithocolletis populifoliellaTreitschke

Leírás: Elülső szárnya világos barna, szürkés árnyalattal. A felső szegényen 5, a belső szegélyen 4 fehér folt van. Szárnyfesztávolsága 8–9,5 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Két nemzedéke van, nyáron és ősszel repül. A második nemzedék imágóként telel pl. a kéreg alatt, de megtalálhatjuk az épületek nyílászárói között áttelelő példányaikat is. Jelenlétük különösen tavasszal szembetűnő, ahogy az ablaküvegen tucatjával repkednek. Tápnövénye a kanadai, fekete- és jegenyenyár, aknája alsó. Városokban ültetett nyárfákon óriási tömegben tud megjelenni.

Kép

Akáclevél aknázómoly – Phyllonorycter robiniella (Szabóky, eredeti)

Akáclevél aknázómoly (színes 56.)

Phyllonorycter robiniella Clemens

Leírás: A lepke barna színű. Elülső szárnyán, az elülső szegélyen 4, a belső szegélyen egy, a külső szöglet előtt további egy fehér horgocska található, melyek a külső szöglet felé irányulnak, s a középsők érik el a szárny tengelyét. A fehér horgocskákat fekete szegély kíséri. A tő bizonytalan kiterjedésű, feketésbarna, a csúcsban 1 fekete folt látható. A rojt töve fekete és az alsó harmadban megszakított. Hátulsó szárnya világosbarna, széles rojtozattal. Feje erősen borzas. Szárnyfesztávolsága 5 mm körüli.

Elterjedés, életmód: Eredetileg észak-amerikai faj, innen behurcolva 1993-ban találták először Európában. Jelenlegi ismert előfordulási helyei Svájc, Olaszország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország. A hernyó a Robinia pseudo-acacia-n készíti foltaknáit. Rendszerint a fonákon látható, de ismerünk felszíni aknáit is. Az akna ezüstfehér színű és az ellentétes oldalon a levél sárgás-barnás elszíneződése árulja el jelenlétét. Az akna helye nagyon jellemző, sohasem fekszik a főéren, hanem a levéllemez egyik vagy másik felén található. Érdekes, hogy a hernyók sok esetben többedmagukkal rágnak ugyanazon aknában. Az ürülék az akna közepén szóródik szét. A hernyó az aknában készíti fehér gubóit és ott is bábozódik. Két nemzedéke biztosan van, de megfelelő időjárás esetén egy részleges harmadik is kifejlődhet. A levélben telelnek a bábok.

Kép

Vadgesztenyelevél aknázómoly – Cameraria ohridella (Szabóky, eredeti)

Vadgesztenyelevél aknázómoly (színes 53., 54.)

Cameraria ohridella Deschka & Dimicˇ

Leírás: A lepke elülső szárnya aranybarna színű, benne három fehér harántsáv. A tő felőli oldalon két keresztsáv teljes, a harmadik megszakadt. A fehér szinezetet fekete árnyék szegélyezi. A tőből egy rövid, vékony fehér sáv indul a külsö szegély irányába, továbbá a csúcs előtt az elülső szegélyen is látható egy apró fehér ékfolt. Rojtjában két sötét választóvonal látható. Hátulsó szárnya világosbarna. Feje borzas, csápja fehéresen gyűrűzött. Szárnyfesztávolsága 6 mm.

Elterjedés, életmód: Erópai faj. Megjegyzendő, hogy a Cameraria nemzetség tipikusan észak-amerikai, az ohridella a nemzetség egyetlen európai faja. Nemrég írták le a macedóniai Ohridi tó mellől (Deschka & Dimiˇc  1996). Azóta a faj nyugat, majd észak felé terjedt tovább. Jelenleg ismert előfordulási helyei Ausztria, Olaszország, Németország, Szlovákia, Magyarország. Hazánkban 1997-ben észlelték először.

A lepkének hazánkban 3 nemzedéke van. Tápnövénye a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) melynek a levelében aknázik. Az első nemzedék petéit a fa virágzása előtt, május hónapban, a levelek felszínére rakja. A hernyó foltaknát készít, és az érközöket rágja ki. A nemzedékek folyamatosak őszig. A hernyó a levélben bábozódik, s így telel át. A városi vadgesztenyefák veszélyes kártevője, tömegszaporodása esetén a fa idő előtt, augusztusban hullatja le az elszáradt leveleket, sőt másodvirágzás is előfordul.

Kép

 Akácaknázó hólyagosmoly – Parectopa robiniella (Szabóky, eredeti)

Akácaknázó hólyagosmoly (színes 55.)

Parectopa robiniella Clemens

Leírás: Elülső szárnya fekete, kissé selymesen fénylő, az elülső szegélyen 4, a belső szegélyen 3 hófehér vonal található. A külső szegletben, a rojt határán van egy bizonytalan kiterjedésű vékony fehér folt. A rojt világosszürke, benne két fekete választóvonal. Hátulsó szárnya fekete. Homloka fehér, fekete lábain fehér gyűrűk láthatók. Szárny fesztávolsága 5 mm.

Elterjedés, életmód: Észak-amerikai faj, Európába behurcolták (1970-es évek végén). Jelenlegi elterjedése: Olaszország, Szlovénia, Horvátország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Románia. Magyarországon 1983-ban észlelték először. A faj Észak-Olaszországból terjedt északra és keletre, a Phyllonorycter robiniellá-val azonos úton! A hernyó az akác (Robinia pseudoacacia) leveleiben készíti jellegzetes ujjas aknáit, mégpedig a levél felszínén és mindig a főéren. A bábozódás az aknán kívül történik. Klimatikus viszonyoktól függően 2–3 nemzedéke fejlődik hazánkban (Bakó és Seprős 1987) Az áttelelni készülő hernyó a földre hullott leveleken ősszel egy levél szélén fehér gubót sző, ebben telel, majd tavasszal alakul át bábbá. Magyarországon mindenfelé elterjedt és melegebb években 100%-ban fertőzi a fákat. Vannak olyan területek, ahol az akácon csak az akácaknázó hólyagosmoly (P. robiniella) fordul elő, de az akáclevél akázómoly (Ph. robiniella) nem, ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a P. robiniella több mint tíz évvel hamarabb került Magyarországra!

Kép

Pókhálósmolyok aktivitása (Löfstedt, 1984 nyomán)

Család: PÓKHÁLÓS MOLYOK

Fam:Yponomeutidae

Syn: Hyponomeutidae

Ajaktapogatói kicsik és vékonyak, rendszerint lecsüngők. Legjellegzetesebb tulajdonságuk az elülső szárny tövénél, a fonákon látható viszonylagosan nagy, elsötétült szárnyfolt, az ún. stigma. A tőtéri szárnyrészek igen szélesek és fejlettek. Tág ökölógiai tűrőképességű fajok, az egész világon elterjedtek. Főleg a trópusokon vannak színpompás képviselőik. Magyarországról 6 nem 20 faját ismerjük. A pókhálós moly elnevezés onnan ered, hogy hernyóik (Yponomeuta) a fákon, cserjéken pókhálóra vagy fátyolra emlékeztető nagy hálókat szőnek, mely messziről látható. Ez az ún. „nyári hernyófészek”, amelyet gyakran összetévesztenek az amerikai fehér medvelepke (H. cunea, lásd ott) hernyófészkével, de amelynél a pókhálós molyok hernyófészke mindig korábban jelenik meg, s benne a hernyók befejezik fejlődésüket mielőtt még a Hyphantria hernyói megjelennének. A lerágott csupasz ágvégeket, a maradék hálóval maguk mögött hagyva átvándorolnak a közeli ágra tovább táplálkozni. Ritkán megfigyelhető olyan eset is amikor a pókhálós molyok a körülbelül 40 cm átmérőjű fák törzsét körbeszövik oly módon, mintha selyem harisnyát húztak volna rá és a fa messziről fehér „platán” külsőt mutat. Az egyes fajok hernyói közt vannak magevők, lombfogyasztók és aknázók is.

Pókhálós májusfamoly

Yponomeuta evonymellus Linneaus

Társnév: Zelnice-moly.

Syn: Hyponomeuta evonymellusLinneaus

Leírás: Elülső szárnya fehér és hosszában öt sorban elhelyezkedve apró, egyforma nagyságú fekete pontok sorakoznak. A többi Yponomeuta fajon jóval kevesebb, de szinte csak nagyobb méretű pontok láthatók. Elülső szárnya hegyes. Feje, tora fehér. Hátulsó szárnya szürke. Szárny fesztávolsága 22–26 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj. A hernyók csoportosan élnek zelnicemeggy (Prunus padus), vagy akecskerágó-fajok (Euonymus spp.) ágain. Júliusban, augusztusban repül a lepke. A tápnövény rügyire kis kupacokba rakja le petéit. A kis hernyók áttelelnek, és tavasszal kezdik „látványos” tevékenységüket, a pókhálószerű szövedékek építését, mely alatt szinte láthatatlanok. A hernyók piszkosfehér színűek, fekete pettyekkel. A kolónia növekedése nem tart a végtelenségig, mert a hernyók csoportokra oszlanak, és különböző ágakra másznak, és szőnek. Közösen bábozódnak, mégpedig úgy, hogy egymás mellett párhuzamosan szövik meg gubójukat. Különös jelenséget figyeltek meg a pókhálós májusfa molyoknál, mégpedig azt, hogy vannak olyan egyedek, amelyek nem bábozódnak be, – mint a többi – hanem tovább szövik a hálót a sérült részeket kijavítják. Mivel a hálóval zárt területen minden levél elfogyott, úgy az „őrhernyók” nem tudnak táplálkozni, s végül elgyengülve elpusztulnak. Ez egyfajta munkamegosztásnak minősül!

(„önzetlen” hernyó, vagy „önző gén”).[1]

*Pókhálós fűzmoly

Yponomeuta rorellus Hübner

Syn: Hyponomeuta rorellus Hübner

Leírás : Elülső szárny alapszíne fehér, a szárny közepén szürke árnyék húzódik, mely a sejtben egy hosszanti sávból áll, és kiterjed a csúcs felé is. A rajzolat 3 sor hosszanti irányú fekete pontból tevődik össze. Feje, tora fehér. Szárnyfesztávolsága 19–22 mm.

Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai faj. Hernyója fűz-féléken (Salix spp.) júliusig él. Repülési ideje július–augusztusig tart.

A valódi pókhálós molyok (Yponomeuta) fajait nagy hasonlóságuk miatt igen nehéz száraz preparátumokból meghatározni. Megjegyzendő, hogy a bábok specifikusan különböznek. Érdekességként megemlítendő, hogy a legújabb feromon kutatások egyfajta megoldást kínálnak a fajok biztos szétválasztáshoz, meghatározásához. Egyazon komponens, különböző hígítását használták fel a kísérletekben. A következő eredmény született. A koncentráció nö-vekedésével bizonyos fajok aktivitási csúcsa nagyon szépen elválik egymástól (lásd a táblázatot). Azon fajok melyek aktivitási csúcsa nagyon közeli, ott a napszakok választják el őket, nevezetesen az egyik faj csak délután, a másik faj csak hajnalban repül, tehát az egyes fajok hímjei nem találkozhatnak a másik faj nőstényeivel („kereszteződési gát”).

Almalevél tarkamoly

Swammerdamia pyrella Villiers

Leírás: Elülső szárnya hegyes, szürke, a szárcsúcs körüli rojt rézszínben csillog. Elülső szárnyán határozatlan körvonalú sötétszürke foltok láthatók. Nagyon szembetűnő, hogy a feje fehér. Hátulsó szárnya világos szürke. A legkisebb hazai faj 10,5–11,5 mm szárnyfesztávú.

Elterjedés, életmód: A Swammerdamia nemzetség összes faja, így az almalevél tarkamoly elterjedése is Európára korlátozódik. Hazánkból a nemzetségnek 6 faját ismerjük. Két nemzedéke repül májusban, és augusztusban. Hernyója az alma, körte, meggy és szilva levelét eszi oly módon, hogy az összehúzott levelekben az epidermiszt rágja le. A bábozódás vastag gubóban történik. A lepkék borús időben nappal a sűrű lombozat között aktívak, fényre jól repülnek.

Kép

Hamvas fenyőtűmoly – Cedestis gysseleniella (Szabóky, eredeti)

Hamvas fenyőtűmoly

Cedestis gysseleniella Duponchel

Leírás: Ajaktapogatója rövid, zömök, lelógó. Elülső szárnya keskeny kihegyesedő, fehéres színű. A szárny tőterén és közepén egy-egy széles barnássárga keresztsáv látható. Feje, tora fehéres, 12–13 mm szárnyfesztávolságú.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Hernyója tavasszal fenyőfélék tűi között fonadékban él. Repülési ideje június–júliusig tart. A mesterséges fény vonzza.

Szürke fenyőtűmoly

Cedestis farinatella Duponchel

Leírás: Elülső szárnya világosszürke, sötét behintéssel. A szárny közepe előtt vékony sötétbarna keresztsáv van, melyet a csúcs felől fehér vonal határol. A csúcs előtt két ellentett fehér folt van. Feje, tora fehéresszürke. Szárnyfesztávolsága 10–11 mm.

Elterjedés, életmód : Közép-európai faj. Hernyója irodalmi adatok szerint az erdeifenyő (Pinus silvestris) tűiben él. Hazánkból újabban olyan területekről került elő, ahol a Pinus-fajok közül kizárólag a feketefenyő (Pinus nigra) található.

Égerrügymoly

Prays curtisellus Donovan

Leírás: Feje simán szőrözött. Ajaktapogatója hosszabb, mint a feje, meredeken előreálló, vagy csúcsízével felgörbülő. Két formája ismeretes, az egyiknél az elülső szárny alapszíne fehér, hatalmas, közel háromszögletű sötétszürke folt van a felső szegélyen, amelynek hegye majdnem a belső szegélyig terjed. A külső szegély szélesen sötétszürke. A másik sokkal ritkább forma egyszínű sötétszürke. Szárnyfesztávolsága 12–18 mm.

Elterjedés, életmód : Európai faj. Égererdők jellemző lepkéje. Repülési ideje a kiegyenlített ökológiai viszonyokkal rendelkező lápvidéki égeresekben június és szeptember között folyamatos. Hernyója az éger és a kőris leveleiben, ághegyeiben aknázik. Fényre jól repül. (Meg-említhető az a jelenség, hogy általában a nyíren élő fajok, ha nincs nyír, az égert is fogyasztják, és az égeren lévő fajok, ha nincs éger akkor a kőrist is megeszik.)

Pókhálós gyümölcsfamoly

Scythropia crataegella Linnaeus

Leírás: Elülső szárny alapszíne fehér, rozsdabarnás és szürkés behintéssel, mely legsűrűbb a csúcstérben, itt sokszor foltot alkot. Két ferde keresztsávja van, az egyik a szárny egyharmadánál a másik a kétharmadánál. A belső keresztsáv a tő felé, a külső a külső szöglet felé tart. Feje, tora fehéres.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Repülési ideje június–augusztus. Hernyója májusban Prunus-, Pyrus és Crataegus-féléken él, de megtalálták madárbirsen (Cotoneaster), almán (Malus), cseresznyén (Cerasus) is. A hernyó május folyamán többedmagával fiatal korában először a leveleken aknázik, majd a felszínen hámozgat, végül a levél lemezt karéjosan rágja, s külön bábozódik, az összeszőtt levelek között. Száraz levelek között ún. hernyófészekben telelnek.

Meggyvirágmoly

Argyresthia pruniella Clemens

Társnév: Cseresznye moly, cserenyevirágmoly

Syn: Argyresthia ephipellaFabricius

Leírás: Elülső szárny alapszíne fehér, mely a belső szegélyre korlátozódik. A mintázat egy rozsdabarna ferde keresztsávból áll, mely az elülső szárny kétharmadától a belső szegély közepéig ér. A tőből párhuzamos barna sáv indul a külső szöglet felé. A mintázat erőssége példányonként változó. Elülső szárnya hosszú és lándzsa alakú, feje és tora fehér. Hátulsó szárnya szürke. Szárnyfesztávolsága 10–12 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Repülési ideje június–július. Hernyója Crataegus-, Sorbus-, Corylus-, Prunus-, és Pyrus-félék rügyeiben él. Egy hernyó képes fél tucat rügyet elpusztítani. A mesterséges fényt kedveli. A molylepkék között szinte egyedülálló az imágóinak pihenő testartása. Az elülső két pár lábával kapaszkodik a harmadik párat a szárny alá rejti. A lepke homloka szinte érinti az alzatot – mintha bukfenchez készülődne – és az összecsukott szárnya, amely a potrohon nyugszik kb. 45 fokos szöget zár be. Időnként, mint egy „libikóka” hintázik előre-hátra. Ez a viselkedés az összes Argyresthia fajra jellemző. Nappal leveleken, faágakon figyelhetjük meg. A mesterséges fényt kedveli.

Berkenyevirágmoly

Argyresthia conjugella Zeller

Leírás: Elülső szárnya sötét, ibolyás palaszürke. Az elülső szegélyen a csúcs előtt jól látható fehér horog van. A ferde keresztsáv elmosódott de kivehető. A belső szegély sávja sárgásfehér. Szárnyfesztávolsága 13–14 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Repülési ideje május–június. Hernyója irodalmi adatok szerint ősszel a madárberkenye (Sorbus aucuparia) bogyóiban él, de valószínűleg más Sorbus fajon is kifejlődik. Bábként telel. Termesztett almán is előfordul, sőt időnként károkat is okoz.

Nyírfúró aranymoly

Argyresthia brockeella Hübner

Leírás: Elülső szárnya erősen fénylik, alapszíne fehér. Az aranybarna mintázat egy meredek tősávból és egy W-szerű sávból áll, amelyek a elülső szegélyen 2, a szárnycsúcsban pedig 1 fehér foltot zárnak közre. Szárnyfesztávolsága 10–12 mm.

Elterjedés, életmód: Észak- és közép-európai faj. Hernyója tavasszal a nyír (Betula)-fajok rügyeiben aknázik. Repülési ideje június–július. A mesterséges fény erősen vonzza, de zavarásra nappal is kirepül a nyírek koronájából.

Égerbarka aranymoly

Argyresthia goedartella Linnaeus

Leírás: Hasonló az előző fajhoz, de az alapszíne nem fehér, hanem aranyló sárga. Az elülső szárny tőterén aranybarna ferde sáv, a szárny közepén V-alakú sáv és a csúcstérben egy ferde sáv látható. A mintázat élesen rajzolt. Gyakran találkozni szinte egyszínű, aranybarna színezetű egyedekkel, ezek rajzolatát, csak bizonyos szögből lehet látni, akkor is csak halványan. Szárnyfesztávolsága 10–12 mm.

Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai faj. Hernyója fiatalon az éger (Alnus)- és nyír (Betula)-félék barkáiban, később a törzs kérge alatt él. Repülési ideje június–augusztus. Az imágók nappal aktívan repülnek a koronában, de mesterséges fényre is nagyon jól repülnek.

Tuja aranymoly

Argyresthia thuiella Packard

Leírás: Piszkosfehér színű lepke. Feje és tora fehér. Mintázata szürkésbarna foltokból áll. Jellegzetes Argyresthia tartásban pihen. Szárnyfesztávolsága 4–5 mm.

Elterjedés, életmód: Észak-amerikai faj. Európába behurcolták, hazánkban jelenleg is terjedőben van. Tápnövényei a Thuja-félék, melyek ágvégein a pikkelylevelekben aknázik. A hernyó jellegzetesen a csúcs felől kezdi az aknázást, és ennek arányában, ahogy előrehalad, úgy szárad el mögötte a növényi rész. A néhány négyzetcentiméternyi szalmasárga folt a tuján messziről szembetűnik. A hernyó az aknában bábozódik. Három nemzedéke is lehetséges. A lepkék nappal aktívan röpködnek a tuja ágak között májustól szeptemberig.

Család: TARKAMOLY FÉLÉK

Fam:Ypsolophidae

Gyertyánfonó tarkamoly

Ypsolophus parenthesellus Linnaeus

Leírás: Ajaktapogatója előremeredő, rajta a fején túlérő pamacs található, csúcsíze olyan hosszú, mint a második íz, vastag szegszerű. Elülső szárnya kihegyesedő, alapszíne a világos sárgásbarnától a világos fahéjszínűig terjed. Az elülső szegély fehéres sávja széles, a tőtől a szárny kétharmadáig terjed. Ha a fehéres sáv vékony és vonalszerű, úgy a csúcsig ér. Hátulsó szárnyán széles ráncmező van.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Júniustól tavaszig repül, az imágó telel át. Hernyója a bükk és a gyertyán levelét eszi. Trapéz formájú gubóban bábozódik. Mesterséges fényre jól repül.

SZAKÁLLAS MOLYOK – Glyphipterigidae

Kisebb termetű molyok 7–19 mm közötti szárnyfesztávolsággal. Zömmel a trópusokon elterjedt család, ott rendkívül színpompás fajokkal. A hazai fajok többsége sötétbarna, esetleg fekete alapszínű, és a szárnyakon ezüst vagy fehér horgocskák ill. néhányuknál “szemfolt” látható. Ajaktapogatójuk, második ízén, alul hosszú és durván elálló pamacsszerű szőrcsomó van innen a szakállas elnevezés. A lepkék zöme nappal repül. Előszeretettel ülnek a fűszálakra, és a szárnyaikkal időnként legyezőszerű mozgást végeznek. Ilyenkor megcsillannak az ezüstös foltok. Sok faj tápnövénye ismeretlen. A hernyók fűfélék magjában rágnak vagy levelekben és hajtásokban aknáznak. A hazai legszínpompásabb, legnagyobb (18–19 mm) és egyben egyetlen hazai védettséget élvező fajuk a budai szakállasmoly (Glyphipterix loricatellaTreitschke). sárgásbarna elülső szárnya,fehér ékfoltokkal és ezüstös keresztszalagokkal díszített. A külső szöglet fekete háromszögű foltjában szinte világító kékezüst pettyek láthatók. A fekete mező feletti fehéres térben vízszintes fekete, párhuzamos vonalak fekszenek.

Kép

Budai szakállasmoly – Glyphipterix loricatella (Szabóky, eredeti)

Család: FEKETEMOLYOK

Fam:Ethmiidae

Az eddigönálló családként kezelt feketemolyokat újabban a díszmolyok között tárgyalják. A fajok nevüket onnan kapták, hogy színezetükben a fekete és a fehér szín uralkodik. Magyarországról 9 fajuk ismert. Tápnövényeik zöme a Boraginaceae családból kerül ki, melyeken laza szövedéket készítve élnek. Az északi féltekén elterjedt fajok. Kora tavasszal már március közepén is megfigyelhetjük a korai feketemolyt(Ethmia fumidellaWocke) amint nappal a tölgyfa törzsek repedéseiben húzódik meg. Fekete-fehér színezetével meglehetősen jól elválik a környezetétől. Szárnyfesztávolsága 20 mm. Fényre jól repül, elterjedése kevéssé ismert.

Kép

Korai feketemoly – Ethmia fumidella (Szabóky, eredeti)

Család: LAPOSMOLYOK

Fam:Depressariidae

Ha egy molylepke szárnyán a tőtér egész széles, kikerekített és kiugró, akkor a vizsgált példány a laposmolyok (Depressariidae) közé tartozik. A laposmolyok két jelentősebb neme a Depressaria és az Agonopterix. A potrohuk hát-hasi irányban erősen lapított, sarlóalakban felfelé hajló ajaktapogatójuk van. A lepkékre jellemző a szürke, barna ritka esetben sárga és fehér alapszín. A hátulsó szárnyuk szélesebb, mint az elülső szárny, mely utóbbi tőtere igen fejlett széles, lebenyszerű. Kizárólag holarktikus elterjedésű fajok, az egyenlítőtől délre nem fordulnak elő. A csoport fajainak jelentős része ernyős virágú növényeken él. Sok fajuk imágóként telel át és így gyakorta találkozhatunk késő ősszel vagy kora tavasszal elhalt fa kérge alatt, zsúpfedélben, rőzsekötegben továbbá ablak, ajtó stb. résekben áttelelni készülő vagy áttelelt példányaival.

Bürökmoly

Agonopterix alstroemeriana Clerck

Leírás: Elülső szárnya hófehér alapszínű, tűhegynyi apró fekete és piros foltokkal. Hátulsó szárnya világos szürke. Szárnyfesztávolság 20 mm.

Elterjedés, életmód: Palearktikus faj. A bürök (Conium maculatum) összehúzott levelei között él. Lepkeként telel át. Mesterséges fényre jól repül.

Ezerjófűmoly

Agonopterix furvella Treitschke

Leírás: Elülső szárnya egyszínű vörösbarna, s csupán egy élénksárga folt található a sejt végén. Ugyanilyen élénksárga a szárny töve, a fej, tor és az ajaktapogató is.

Elterjedés, életmód: Monofág lévén areája megegyezik a nagy ezerjófű (Dictamnus albus) elterjedési területével. Hernyója a tápnövény összeszőtt levelei között él. Június elejétől őszig repül. Ritka esetben részleges második nemzedéke is kifejlődik (Villányi-hegység).

Család: FŰAKNÁZÓ MOLYOK

Fam:Elachistidae

Fejük simán szőrözött, vagy pikkelyezett. Összetett szemük kicsi, pontszemük hiányzik. Csápjuk 3/4 olyan hosszú, mint az elülső szárny, a hímeké gyengén pillás, töve kissé megvastagodott. Ajaktapogatóik szétállók, ha rövidek lecsüngők, ha hosszabbak, akkor meggörbültek, vagy felmeredők. Elülsőszárnyuk lándzsás alakú, középrésztől kezdve erősen hegyesedő, a csúcs körüli rojtok azonban nagyon lekerekítik. Külső szögletük ennek következtében hiányzik. Hátulsó szárnyuk 3/4 olyan széles, mint az elülső. Elülső szegélyén törés van, csúcsuk hegyes. A lepkék apró termetűek, főleg szürkésfekete vagy fehér alapszínűek, szürke, barna vagy sárga mintázattal. Főleg síkvidékek, füves területek, tisztások jellemző lakói. A mesterséges fény erősen vonzza őket. Sok fajuk a szürkületi és a hajnali, kora délelőtti órákban aktív. Különösen a fehér színű fajok (pl. Elachista argentellaClemens stb.) figyelhetők jól ily módon. Szinte világítanak a sötét fűszálakon, melyek csúcsára előszeretettel ülnek. Rendszerint „társasak”, egy adott területen egyszerre több példányát láthatjuk. Az egész világon elterjedt család, legtöbb faja eddig Európából ismert. Hazánkból 4 nemzetséget és mintegy 55 fajt ismerünk. Ez a szám a jövőben valószínűleg változni fog, mert a csoport revíziója (világ revízió) folyamatban van. Apró termetű lepkék, a legnagyobb fajok szárnyfesztávolsága is csak alig éri el a 10 mm-t. Hernyóik 16 lábúak és aknázó életmódot folytatnak a Gramineae, Cyperaceae és Juncaceae család fajain. Az aknák alapján, melyek hólyagszerűen fehéresen áttetszők, a határozás sok esetben nehéz, mert az teljesen kitölti a levéllemezt. A bábozódás a szabadban történik, aknában ritkán. A fajok gazdaságilag közömbösek.

Család: ZÖLDMOLYOK

Fam:Scythrididae

Elülső- és hátulsó szárnyuk szélesen lándzsás, kihegyezett. Elülső szárnyuk vége kissé visszahajlik. Ajaktapogatóik hosszúak, felgörbülők, hegyesek. Zömmel 10–20 mm fesztávolságú lepkék, egy hazai fajuk, a törpe zöldmoly (Scythris siccellaZeller) nem éri el a 10 mm-t. A csoport fajai nehezen határozhatók, eddig hazánkból 20 fajuk ismert. Az egész világon elterjedt a család, de a fajok zöme Európa melegebb vidékein él. Nappal repülnek, vagy lágyszárú növények virágain és levelein ülnek. Néhány fajuk mesterséges fényre viszonylag jól repül. Hernyóik többnyire társasan szövedékben, vagy összehúzott levelek között táplálkoznak. Gazdaságilag közömbösek. Számos fajuk tápnövénye ismeretlen. A lepkék rendszerint fémfényűek (gyakran zöldek) aranybarna színűek, határozott rajzolat nélkül. Néhány fajukon pöttyöket, esetleg sávokat figyelhetünk meg. Meleg, száraz területeket kedvelő lepkék, de ismerünk hegyvidéki fajt is.

Az ércfényű zöldmoly (Scythris obscurella Scopoli)selymesen fénylő zöld lepke a legnagyobb hazai zöldmoly – hímje 20–23 mm – a hegyvidéki rétjeinken (pl. Mátra-hegység), kaszálóinkon május hónapban egész nap igen aktívan röpköd, a mesterséges fény vonzza.

A kétpettyes zöldmoly (Scythris mülleriMann) azon zöldmolyok közé tartozik, amelyek soha nem repülnek fényre, csak nappal figyelhető meg, leggyakrabban a szamóca (Fragaria) virágain május hónap folyamán. A fekete színű lepke elülső szárnyán két fehér kör alakú pötty látható. Szárnyfesztávolsága 10 mm.

Család: TÉLIMOLYOK

Fam: Chimabachidae

Kép

Télimoly – Diurnea lipsiella (Szabóky, eredeti)

Télimoly

Diurnea lipsiella Denis & Schiffermüller

Syn: Diurnea phryganella Hübner

Leírás: A hímek elülső szárnya okkerbarnás, alig látható gyenge rajzolattal – világos keresztsáv. Egy-egy sötét pont van a sejt egyharmadában és a vége között. Hátulsó szárnya szürke. Ajaktapogatója kissé felgörbülő, második ízét rásimuló szőrzet vastagítja. A nőstények csápja egyszerű, barnával és fehérrel gyűrűzött, ajaktapogatója rövidebb a híménél. Elülső szárnya fehéres hamuszürke, sötétszürke pikkelybehintéssel, amely barna pikkelyekkel keverten két keresztsávot alkot. Azon kevés lepkefajhoz tartozik, melynek nősténye röpképtelen, csökevényes szárnyú. A nőstény csökevényes szárnya keskeny és hegyes. A lepkék 17–21 mm szárnyfesztávúak.

Elterjedés, életmód: Európai faj, Oroszország délkeleti részéig terjedt el. Tápnövénye a tölgy. Hernyói két összeszőtt levél között élnek. Nagyon késői rajzású, október végétől-november közepéig, – enyhe időjárás esetén december elejéig repül. A hímek a napsütötte órákban egész nap aktívan röpködnek az erdőben, s rendszerint a fatörzsekre, ágakra, esetleg avarra szállnak le pihenni. A mesterséges fény erősen vonzza. A nőstényüket a szürkületi időszakban fatörzseken lehet a legkönnyebben észrevenni.

Kép

Tavaszimoly – Diurnea fagella hím (Szabóky, eredeti)

Kép

Tavaszimoly – Diurnea fagella csökevényes szárnyú nőstény (Szabóky, eredeti)

Tavaszimoly

Diurnea fagella Denis & Schiffermüller

Társnév: Bükklevél moly

Leírás: A hím elülső szárnyának alapszíne fehér, határozatlan körvonalú feketés mintázattal, és az egész szárnyfelületére kiterjedő sötétszürke pikkelybehintéssel. A mintázat két keresztsávból (a szárny 1/3-a és 2/3-a) és a közöttük lévő három fekete pontból áll. Hátulsó szárnya sötétszürke egyszínű, mintázat nélküli. A nőstények csökevényes szárnya kicsi, hasasan hegyes, színezete olyan, mint a hímé, de a pikkelycsomók kissé felállnak a szárny síkjából. A hím 28–32 mm, a nőstény 18–22 mm szárnyfesztávú. A lepkék egyedeinek egy része az utóbbi években a megszokott szürke szín helyett szinte teljesen fekete.

Elterjedés, életmód : Európától Kelet-Szibériáig terjedt el. Repülési ideje márciustól áprilisig, esetleg május közepéig tart. A nőstényt is könnyű megtalálni akár nappal is a fatörzseken. Hernyója az előző fajhoz hasonlóan két összehúzott levél között lombos fákon él, polifág. Tömeges elszaporodás esetén károkat okoz.

Család: DÍSZMOLYOK

Fam: Oecophoridae

Fejüket rendszerint előresimított szőrözet borítja, csápjuk közepes hosszúságú, tőízén néhány alcsalád fajainál sertesort figyelhetünk meg. Ajaktapogatójuk jellegzetesen felgörbülő, sarlóalakú, vagy egyenesen előrenyújtott, erősen szőrözött vagy pikkelyekkel borított. Elülső szárnyuk széle megnyúlt, csúcsát a rojt erősen lekerekíti. Hátulsó szárnyuk néha szélesebb, mint az elülső. Alakja tojásdad, vagy megnyúlt ellipszis, sohasem ék- vagy lándzsa alakú. Szárnyfesztávolságuk 8–35 mm között változik. A legszínesebb és legdíszesebb molyok közöttük találhatók. Az egész Földön elterjedt nagy fajszámú család képviselői főleg Asztráliában és Dél-Amerikában fordulnak elő. Hazánkból 33 nemzetségét és 105 faját ismerjük. Hernyóik különböző növényeken élnek, vagy növényi hulladék anyaggal táplálkoznak. Zömmel éjszaka repülnek, a mesterséges fény erősen vonzza őket, de a hárfajegyes díszmoly(Alabonia [Oecophora] staintoniellaZeller) kizárólag nappal repül tölgyesekben. A magas hegyvidéktől a síkságokig száraz és nedves éghajlati viszonyok mellett mindenhol találhatók képviselőik.

Kép

Vastagcsápú díszmoly – Carcina quercana (Szabóky, eredeti)

Vastagcsápú díszmoly

Carcina quercana Fabricius

Leírás: A hím csápja hosszabb az elülső szárny szegélyénél. Ajaktapogatójának második íze fölfelé meredő, de nem sarló alakú. Elülső szárnyának alapszíne világos pirosasszürke, sárgás mintázattal. A mintázat terjedelme változó. A rojt élénksárga. Hátulsó szárnya fehéres, feje, vállfedői, tora, csápja és ajaktapogatója pirosasszürke. A szárny fesztávolsága 18–21 mm.

Elterjedés, életmód: Közép-és Dél-Európa, valamint Észak-Afrika, Kis-Ázsia és Észak-Amerika az elterjedési területe. Hazánkban annak ellenére, hogy ismert tápnövényei a Fagus-, Pyrus-, Quercus-fajok, mégis a tölgyesek jellemző lakója. A levélfonákon szövedékben él. Repülési ideje július-augusztus. Ritkán nappal is megpillanthatjuk az alsóbb leveleken ülő példányait. A mesterséges fényt kedveli.

Család: ZSÁKHORDÓ MOLYOK

Fam: Coleophoridae

Fejük kerek, előreálló, simán szőrözött. Csápjuk nyugalmi állapotban előrenyújtott, tőízük megvastagodott, s néha az egész csáp hosszát elborítja. Elülső szárnyuk nyújtott, keskenyedő. A hátulsó szárny keskeny, hegyes, lándzsa alakú, igen hosszú rojttal.

Hazánkból 4 nemzetséget és 150 fajt ismerünk (a család folyamatosan revízió alatt áll s így a kimutatott fajok száma jelentősen változhat a közeljövőben). Legjelentősebb nem a Coleophora-nem. Legtöbb faját Dél-Európából mutatták ki. A lepkéket a mesterséges fény erősen vonzza, sok fajuk nappal is repül. Szárnyfesztávolságuk 5–25 mm, de zömmel apró termetű lepkék. A hernyók különleges aknázó életmódot folytatnak. Levelekben, vagy virágmagvakban aknáznak. Levélaknájuk átlátszó, ürülékmentes foltakna, amelynek egy részéből (epidermisz) különféleképpen megformált zsákot készítenek. A kirágott maghéjból szintén zsákot készítenek. Életük további részét a zsákban töltik. Vedlések alkalmával vagy új zsákot készítenek, vagy a meglévőt hosszirányban felhasítják és megtoldják. Táplálkozás közben kibújnak a zsákból (utolsó lábpárukkal benne maradnak a zsákban és tartják azt), lyukat rágnak a levéllemez felületén, és így aknázva rágják ki az üregeket, majd tovább haladnak. Az ürüléket a zsák hátulsó ajtaján távolítják el. Bábozódáskor elhagyják a táplálkozási helyet és ágakra, fatörzsre felrögzítik magukat. A lepkék rendszerint sárga és sötétbarna színűek vagy rajzolatmentesek vagy a szárny hosszában sávok láthatók. A fajok egy kis csoportja erősen selyemfényű, zöld-bíbor színű. Tápnövényük fás és lágyszárú növények közül kerül ki. A zsákjuk fajspecifikus, a tápnövény ismeretével együtt nagyon jó határozóbélyeget hordoz. A zsák hátulsó nyílását két vagy három lebeny zárja le (fontos határozóbélyeg)

A zsákokat különböző csoportokra szokás osztályozni: Csőzsák, hüvelyzsák, levélzsák, lebenyes zsák, pisztolyzsák, magzsák.

A Coleophora nembe tartozik az egyetlen igazi gubacsokozó lepkefajunk, az Augusma auratellumZeller, melynek hernyója a madár keserűfű (Polygonum aviculare) szárában ősszel vöröses gubacsot okoz, s ebben alakul át tavasszal bábbá. A lepke szárnyfesztávolsága 10–11 mm.

A vörösfenyőmoly (Coleophora laricellaHübner) tömeges fellépése esetén fiatal fenyőültetvényekben és faiskolákban a tűlevelek kirágása révén jelentős pusztítást végezhet (Larix). A tűből készült csőzsákja van. A lepke szürke színű, szárnyának fesztávolsága 9–10 mm. Hazánkban számottevő kártételéről nincs tudomásunk. Társnevei: vörösfenyő tokosmoly, vörösfenyő aknázómoly.

A gyümölcslevél zsákosmoly (Coleophora hemerobiella Scopoli) európai faj. Csőzsákja fiatal korban görbe, később egyenes. A lepke júliusban repül. Szárnyfesztávolsága 12–14 mm. Tápnövényei Prunus-, Pyrus-, Malus-, Crataegus-, Cotoneaster-félék. Alapszíne fehér, rajta sötétbarna, fekete pikkelybehintés.

A gyümölcsfa levélmoly (Coleophora serratella Linneaus) kerti gyümölcsfákon okoz kárt azzal, hogy tavasszal a fiatal rügyeket rágja szét. A lepke hernyója ősszel kis aknákat rág a levelekbe, az átteleléshez pedig gallyakra köti csőzsákját. Tavasszal rágja be magát a rügyekbe. Később a friss levelekből új zsákot készít s a megrágott levél szélén otthagyja apró őszi zsákját. Ezután már nagy foltaknákat készít a leveleken.

Tölgyrügy zsákosmoly = tölgyrügy-molylepke (Coleophora lutipennellaZeller) Elülső szárnya világos agyag- vagy okkersárga, a csúcs felé némi barna behintéssel, 12–14 mm szárnyfesztávolságú. Európai és kisázsiai faj. Meleg tölgyesek jellegzetes lepkéje, június– júliusban repül. Hernyója májusig tölgyféléken él. ősszel kicsi, sarló alakú, tavasszal pedig csőzsákja van.

Család: CSÍKOSMOLYOK

Fam: Amphisbatidae

Boroszlánmolyok – Anchinia spp.

Nevükhöz illően a boroszlán-féléken élnek. Kora tavasszal március-áprilisban a lilán virágzó és kellemes erős illatot árasztó farkasboroszlánon (Daphne mezereum) két Anchinia faj él, a nagy boroszlán moly(Anchinia daphnellaHübner) és a pirosfejű boroszlánmoly(Anchinia cristalisScopoli). Mindkét faj a virágzás utáni hajtásokban él ill. a csúcsi leveleket összeszőve abban táplálkozik. Bábozódása levélzet alatt a száron történik. Az összeszőtt leveleket már messziről észre lehet venni. A báb ingek sokáig meglelhetők a növényeken. A lepkéket kikelésük után, nem sokáig, de megfigyelhetjük a boroszlánok levelén. Az A. daphnella 21–26 mm szárnyfesztávolságú. Az elülső szárny alapszíne szürkés csontszínű, okkersárga és szürke mintázattal. Némely példányon piros árnyalat figyelhető meg. Ajaktapogatója előremered, sárgás, kívül barnás. Feje, tora, vállfedői sárgásak. Repülési ideje május–július.

Henyeboroszlán-moly (Anchinia laureolella Herrich-Schäffer) tápnövénye a henyeboroszlán (Daphne cneorum). Ez a faj nagyobb tömegben az Őrségben fordul elő az ottani cneorum alfajon az arbusculoides-en. A hernyók a virágos hajtások csúcsában táplálkoznak és itt készítenek vedlő kamrát. A bábozódás a tápnövény szárán, vagy a szomszédos növények (pl. Calluna stb.) szárán történik. Előszeretettel fogyasztják a boroszlán kinyílt virágait is. Az imágók a délutáni órákban aktívan röpködnek az erdeifenyő (Pinus silvestris) ágai körül. Szárnyuk inkább szürke tónusú, némi vörössel keverve, szárnyfesztáv 15 mm.

Család: SARLÓSAJKÚ MOLYOK

Fam: Gelechiidae

Fejük simán pikkelyezett. Szemük közepes nagyságú. Csápjuk finoman pillás vagy sima. Ajaktapogatójuk hosszú, sarló alakú, felfelé görbül. Elülső szárnyuk egyenletesen kihegyesedő, közepes szélességű. Legjellegzetesebb a hátulsó szárny alakja. Rendszerint nem szélesebb az elülső szárnynál, hozzávetőlegesen trapezoid alakú, felső csúcsa élesen kihúzott, hosszú, hegyes, alatta a külső szegély többé-kevésbé mélyen kikanyarított, a szárny szinte karéjos. Hátulsó szárnyának ez az alakja egyetlen más családnál, sőt rovarrendnél sem fordul elő. Ez a hátulsó szárnyalak is jól elkülöníti az Oecophoridae családtól.

A család az egész Földön elterjedt, és a legnagyobb fajszámú molycsalád. A trópusi vidékeken főleg a palearktikus elterjedtségű sodrómoly–féléket (Tortricidae) helyettesíti. A fajok egy része növényekkel, egy másik része növényi törmelékanyaggal táplálkozik. A lepkék főleg éjszaka repülnek, a mesterséges fényt a legtöbb faj kedveli. Egyaránt megtalálhatók a síkságokon, a magashegységekben, a nedves és száraz élőhelyeken. Rajzolati elemeik rendszerint egyszerűek, és ebből adódik a sok hasonló faj, így bizonyos csoportok meghatározásához ivarszervi vizsgálat szükséges. Hazánkból eddig 23 faját ismerjük. Veszélyes mezőgazdasági kártevők sorra kerül ki közülük: barackmoly (Anarsia lineatellaZeller);magtári gabonamoly(Sitotroga cerealellaOlivier);kis vörös rügysodró(Recurvaria nanella Hübner);répamoly (Euscrobipalpa ocellatella Boyd = Gnorimoschema ocellatellum Boyd).

A burgonyamoly(Phthorimaea [Gnorimoschema] operculella Zeller) a faunaterületünkről nem ismert.

Kozmopolita faj, a meleg égöv alatt 6–8 nemzedéke is kifejlődhet, s így komoly gondot okoz a burgonyatermesztésben. Magyarországtól délre már észlelték.

Fenyőrágó örvösmoly

Chionodes electella Zeller

Leírás: A lepke elülső szárnya fehér alapszínben két jellegzetes feketés keresztsávval, melyek csak a ráncig nyúlnak le. Csúcsterében némi feketés behintés látható. Hátulsó szárnya szürke. Feje, tora, ajaktapogatója fehéres. Szárnyfesztávolsága 12–14 mm.

Elterjedés, életmód: A Chionodes nem főleg az északi féltekén terjedt el, és elsősorban hegyvidéki fajok találhatók közöttük. Közép-európai faj. Repülési ideje június–július. Tápnövényei a boróka- és más fenyőfélék, amelyeken hernyója duzzanatokat okoz. Mesterséges fényre jól repül.

Tölgyfúró sarlósmoly

Stenolechia gemmella Linnaeus

Leírás: Elülső szárnyában soha nincs sárga színező elem. Alapszíne fehér. A felső szegély tövénél, egyharmadánál, kétharmadánál egy-egy feketés barna folt van, az utóbbinál folytatásként a ráncig megszakított vonal húzódik. A csúcs körül barnás pikkelyek sorakoznak. A ránc tövénél és végénél, valamint a csúcstér közepén és hegyén, egy-egy fekete pont van. Rojtja fehér, három választóvonallal. Hátulsó szárnya világos szürke. Tora világosbarna, vállfedői, feje, ajaktapogatója fehér. Szárnyfesztávolsága 9–10 mm.

Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai valamint kis-ázsiai faj. Mesterséges fényre jól repül. Nappal a tölgyfák kéregrepedéseiben pihen. Fehér színével apró volta ellenére is feltűnő. Hernyója a tölgy hajtásaiban él. Két nemzedéke április–májusban és augusztusban repül. Megjegyzendő, hogy az elmúlt években egy új fajt írtak le Stenolechiodes pseudogemmellus Elsner néven, melynek repülési ideje és helye, módja megegyezik a S. gemmela első nemzedékével.

Égerlevél borzasmoly

Teleiodes proximella Hübner

Syn: Adrasteia proximellaHübner

Leírása: Elülső szárnyának alapszíne igen élénk, fehéres hamuszürkével kevert szürkésbarna. A külső fehér keresztsáv és a tő között 10 fekete pont látható, melyeknek körben fehér udvaruk van. Feje, tora, vállfedői hamuszürkék. Szárnyfesztávolsága 13–16 mm.

Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai faj. Repülési ideje május-július. Tápnövénye az éger- és nyír-félék. Nappal a fiatal, 15–20 cm átmérőjű törzsekről „rugdosással” könnyen fölzavarhatjuk a lepkéket, s ilyenkor előszeretettel ülnek a talajra.

Kép

Nagy vörös rügysodró – Recurvaria leucatella (Szabóky, eredeti)

Nagy vörös rügysodró

Recurvaria leucatella Clerck

Leírás: Elülső szárnyának alapszíne barnásfekete, a fehér keresztsávok a tő felőli a szárny egyharmadánál széles, a kétharmadánál kettészakadt és keskeny. A keresztsávok belső oldalán fekete foltok láthatók, felálló pikkelyekkel. Tora, vállfedői barnák, feje és ajaktapogatója fehér.

Elterjedés, életmód: A Recurvaria-nemzetségnek Amerikában mintegy 70 képviselője él., a palaerktikumban csak 5. Hazánkban két fajt találtak, a nagy vörös rügysodró európai faj, de Kis-Ázsiában is gyűjtötték. Repülési ideje június-július. A hernyók ősszel a levelekben aknáznak, majd a koronában áttelelve tavasszal a rügyekben élnek, később pedig az összesodort hajtásokban. Tápnövényei: Pyrus-, Prunus-, Sorbus-, Crataegus-fajok. Mesterséges fényre jól repül. Tömegszaporodása esetén kárt okozhat.

Fenyőtű aknázómoly

Coleotechnites piceaella Kearfott

Syn: Recurvaria piceaellaKearfott

Leírás: Elülső szárnya szalmasárga színű. A külső fehér keresztsáv élesen megtört. Három feketés keresztsáv tőfelőli végén fekete pontok láthatók szalma színű udvarral. A csúcstérben az elülső szegély és a külső szegély mentén 6 fekete pont helyezkedik el, szintén világos udvarral. Hátulsó szárnya szürkés, a rojt töve sárgás. Feje, ajaktapogatója világos sárga, a többi rész szalmasárga. Szárnyfesztávolsága 9–11 mm.

Elterjedés, életmód : Észak-amerikai faj. Európában először Németországban találták meg (1962), azóta tovább terjedt. Magyarországon az 1970-es években figyelték meg Gödöllőn és a Balatonfelvidéken. Mára az egész országban elterjedt. Az Epinotia nanana-hoz hasonlóan fenyőtűben aknázik. A fiatal hernyók berágják magukat a tűbe. Telelés a kirágott tűben történik. Április-május végéig táplálkoznak. Jellemző, hogy a kirágott tűket egymáshoz szövik és ezek a tűcsomók messziről árulkodnak jelenlétükről. Szövedékben bábozódnak. Tápnövényeik: Picea pungens, Picea abies, Picea omorika. Az imágók a fenyőfák körül a késő délutáni órákban aktívan röpködnek. A pihenő példányok napközben a fenyőfákon és környékén lévő fák törzsén könnyűszerrel megfigyelhetők. Ha nincs más fa a közelben, akkor a lágyszárúakon is megtalálhatók.

Család: CSIGALEPKÉK

Fam: Limacodidae

Társnév: pajzsmoly-félék

Hernyóik teste rövid tojásdad, kicsi fejük mélyen visszahúzható. Torlábaik igen rövidek, hasi lábaik átalakultak, hasoldaluk lapos, tapadós nyálkát bocsátanak ki, amelynek segítségével a hernyók csigaszerűen haladnak előre. Innen a csigalepke elnevezés. Lombhullató fákon élnek, ősszel tonna alakú gubót készítenek, ebben áttelelnek, s csupán tavasszal bábozódnak. Bábjuk a lepkéknél szokatlan „szabad báb”, melynek szelvényei szabadon mozgathatók, sőt a csáp-, szárny- és láb kezdemények szabadon elállnak.

A család Ázsiában, Afrikában és Asztráliában és Amerikában terjedt el. Európából két neme ismeretes.

Kagylólepke

Cochlidion limacodes Hufnagel

Leírás: Elülső szárnya gesztenyebarna. A nagy A betűhöz hasonló mintázata rozsdabarna. Igen változó erősségű a színezet, a világos okkerbarnától a sötétbarnáig mindenféle átmenet előfordul. A nőstények nagyobbak, és világos okkersárgák, vagy okkerbarnák. Hátulsó szárnyuk világosabb, vagy sötétebb barnásszürke, olykor sárgás árnyalattal. Szárnyfesztávolság 18–33 mm között mozog.

Elterjedés, életmód: Európai faj, Kis-Ázsiában is előfordul. Tápnövényei a lombos fák, elsősorban a tölgy. Repülési ideje, május végétől július közepéig tart. Mesterséges fényre nagyon jól repül.

Kép

Változékony csüngőlepke – Zygaena ephialtes (Szabóky, eredeti)

Család: SÜNGŐLEPKÉK

Fam: Zygaenidae

Fejük szőrös. Pontszemük is van. Ajaktapogatóik kicsik, előrenyújtottak. Nyelvük fejlett, de lehet csökevényes is. Csápjuk bunkószerűen megvastagodott, de kihegyesedő, fogazott. Toruk, potrohuk szőrös. Szárnyaik pikkelyesek. A pikkelyek megnyúltak és fémesen csillogóak. Szárnyerezetük teljes, A lepkék egyszínűek (Procris spp.) vagy jellegzetes pettyekkel és csíkokkal díszítettek. (Zygaena spp.). Ez utóbbi nemnél a piros szín a domináns. A lepkék testszőrzete olykor élénken csillogó, fémes fényű. Hernyóik vaskosak, zömökek, fejük mélyen behúzható. Jelentős részük pillangósvirágúakat fogyaszt. A tápnövényükön jellegzetes, sárga, selymes fényű kissé bordázott gubókban bábozódnak. Bábjuk egyes szelvényei mozgathatók. Az imágók kizárólag nappal repülnek, de a Procris-fajok éjszaka is. Röptük jellegzetes, egyenes vonalú de gyenge, lomha.

Az egész Földön elterjedt családsorozat, az óceániai szigetvilágról és Új-Zélandról hiányzik. Hazánkból 6 nem 27 faját ismerjük. Rendszertani helyük erősen vitatott, mert egyaránt rendelkeznek ősi primitív és magasabb fejlettségű bélyegekkel. Általános felfogás szerint mintegy összekötők a „nagylepkék” és „molylepkék” között.

Változékony csüngőlepke

Zygaena ephialtes Linneaus

Leírás: Elülső szárnya kékesen csillogó fekete. Az első és második petty piros-sárgáspiros; a harmadik, negyedik, ötödik fehér, a hatodik igen apró és piros. Potrohgyűrűje piros. Hátulsó szárnya fekete, egyetlen fehér pettyel. Csápja hegye fehéres. Szárnyfesztávolsága 36–40 mm. Igen sokféle aberrációja ismert, melyeknél a pöttyök színe más lehet ill. hiányozhatnak.

Elterjedés, életmód: Európai és nyugat-ázsiai faj. Május közepétől augusztus elejéig repül. Erdőkben, helyenként gyakori lehet, nem tévesztendő össze az ugyancsak ott repülő álcsüngő lepkével (Synthomis phegeaLinnaeus) melynek más a szárnyalakja, foltjaik pedig mindig fehérek. Tápnövényei Lotus-félék, Coronilla-, Trifolium- és Thymus fajok.

Család: SZITKÁROK

Fam: Aegeridae

Társnév: Üvegszárnyú lepkék

Syn: Sesiidae

Igen feltűnő megjelenésű, és jól körülhatárolt csoportot alkotnak. Fajaik többségének szárnya alig pikkelyes, és különösen az elülső szárnyakon üvegszerűen átlátszó ablakok vannak. Pödörnyelvük fejlett. Nagyobbrészt nappal repülnek, és igen sebesen. Gyakran találkozhatunk Sambucus-,Euphorbia stb. virágokon táplálkozó egyedeivel. Lábaik erősek és hosszúak. Néhány fajuk esetén a mimikrijük döbbenetesen „élethű”. Leginkább valamilyen darázshoz hasonlatosak, úgy a csáp alakja, a potroh sárgán gyűrűzöttsége, mint repülésekor a döngése. Sőt ismert olyan fajuk is amelynek „darázsdereka” van! Életmódjuk rejtett. Rendszerint valamilyen lágyszárú, vagy fás szárú növény belsejében vagy gyökerében rágnak. Némely esetben jól látható duzzanatot okoznak a gazdanövényen. Nem ritkán kétéves fejlődésűek. Hazánkból 35 fajuk ismert.

Kép

Bögölyszitkár Paranthrene tabaniformis (Szabóky, eredeti)

Bögölyszitkár (színes 61., 62.)

Paranthrene tabaniformis Rottenburg

Társnév: Üvegszárnyú nyárfalepke

Syn: Sphinx tabaniformisRottenburg,

Spihnx asiliformis Denis& Schiffermüller , Sesia serratiformis Frey

Leírás: Elülső szárnya feketésbarna, üveges folt rendszerint csak a szárnytőnél van. Hátulsó szárnya üveges, feketésbarna szegéllyel és kereszt érrel. Teste és csápjai feketék. A potrohán sárga gyűrűk láthatók, a nőstényen három (2., 4., 6. potrohszelvény) a hímen négy (2., 4., 6., 7. potrohszelvény). A hím farpamacsa egyszínű fekete, a nőstényeké is fekete, de két hosszanti sárga csík látható rajta. A nőstény általában 1/4-el nagyobb a hímnél, de a nagyság függ a hernyóként elfogyasztott táplálék menynyiségtől és a klimatikus viszonyoktól is. Szárnyfesztávolsága 20–30 mm.

Elterjedés, életmód: Palearktikus faj. Hazánkban is mindenütt megtalálható. Észak-amerikai előfordulásáról is tudunk (Szontagh, 1965). Tápnövényei a Populus-fajok közül kerülnek ki, de leginkább a nemes nyárasokban találkozhatunk velük. Irodalmi adatok Salix-ról is említik. A fiatal hernyók kezdeti rágását csak a nagyon finom porszerű barna, nedves rágcsálékról lehet felismerni. Később a hajtások és vékony ágak a rágási helyen megduzzadnak, gubacsszerű dudorok keletkeznek rajtuk, melyek rendszerint féloldalasak. (Figyelni kell arra, hogyha a duzzanaton patkó alakú rágásnyom van az a kis nyárfacincér rágásképe.) A hernyók további rágásukat a „gubacstól” fölfelé haladva mindig a nedvkeringés irányában a bélben vagy a béllel párhuzamosan a fatestben folytatják. A kifejlett hernyó járatának átmérője 4–8 mm és hosszúsága 4–25 cm lehet. Ha a hernyók az anyatövekben vagy a törzsrészekben károsítanak, úgy nem keletkezik duzzanat. (Szontagh 1965). A „gubacsnál” később eltörik a fa. A sebzéseken át egyéb kórokozó, pl. gombák stb. könynyen behatolhatnak a fába. A bögölyszitkár irodalmi adatok szerint kétéves fejlődésű, de ismeretes egyéves is. Az imágók időjárástól függően április végétől július közepéig rajzanak. A délelőtti órákban kelnek ki a bábokból, és a déli órákban repülnek. Kikelés után néhány nappal párosodnak. A nőstény a petéit rendszerint egyesével rakja a sebzések és mechanikai sérülések helyén keletkező hegszövetbe, rovarok rágásnyomaiba, a kéregrepedésekre, de magára a sima kéregre is. A petékből a hernyók két hét múlva kelnek ki és hamarosan berágják magukat a fába. A hernyók járataikat rendszeresen kitakarítják, tehát ha friss ürüléket találunk a daganat mellett, abban még biztosan rág a hernyó. A különböző stádiumban lévő hernyó telel át. Az áttelelt hernyó tavasszal még táplálkozik, majd április–június között bebábozódik. Tipikusan az 1–3 éves nemesnyár telepítésekben okozhat jelentős károkat. A hajtásokban rágó hernyók ellen a hajtások tőből – vagy legalább a duzzanat alatt néhány cm-rel – történő levágásával és a fertőzött részek elégetésével lehet védekezni.

Kép

Darázslepke – Aegeria apiformis (Szabóky, eredeti)

Darázslepke (színes 59., 60.)

Aegeria apiformis Clerk

Társnév: Méh alakú üvegszárnyú lepke

Syn: Sesia apiformis Clerk

Leírás: Az imágó lódarázs nagyságú. A hím szárnyfesztáva 30 mm, a nőstényé 40 mm. Teste fekete, széles sárga potrohgyűrűkkel. Szárnyai barnán szegélyezettek. Csak a hímnek van sárgás farpamacsa.

Elterjedés, életmód: Európában az Altáj-hegységig terjedt el, Észak-Amerikába behurcolták. Magyarországon mindenütt előfordul. Tápnövényei elsősorban a nyár (Populus)-fajok, ritkábban fűz (Salix), hárs (Tilia), kőris (Fraxinus), és a nyír (Betula). A hernyó a nyárfa anyatelepeken, anyatövek gyökfőinek és a gyökér közötti részeinek összerágásával okoz kárt. Rágása következtében az anyatövek bekorhadnak, részben elhalnak, végül elpusztulnak (Szontagh 1965). Kétéves fejlődésű faj. Repülési ideje hosszan elnyújtott. A föld felszínéhez közel könnyű megtalálni a röpnyílásokat. Az imágó a reggeli órákban, 7 órától kel ki. Felmászik a fatörzsre és ott szárítkozik, ilyenkor az elülső szárnya barna, de az első repülése alkalmával a barna szőrök nagy részét elveszíti, s csak a szegély környékén maradnak meg. A peték hosszúkás sötétvörösek, azokat a nős-tény fa tövébe rakja, s az itt kikelő hernyók ellen itt lehet védekezni.

Égerfaszitkár

Paranthrene spheciformis Gerning

Leírás: Elülső szárnyának csúcsa lekerekített, hátulsó szárnyán a sejt külső határa merőlegesen áll a külső szegélyre. Potrohának második szelvényén., vékony sárga gyűrű látható, mely oldalt az első két szelvényen folttá vastagszik. A 4. potrohszelvényen alul vékony sárgásfehér szegély látható, mely az oldalakon megvastagszik. Az 5. és 6. szelvényen alul sárga pikkelyek láthatók. Farpamacsa egészen kékesfekete. Tapogatói sárgák, kívül feketék. Combjai és lábszárai kékesfeketék, utóbbiak alul sárgán foltozottak, lábfejei sárgák. Vállfedői belül sárgán szegélyezettek. Szárnyfesztávja 24–28 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj, hazánkból is ismert. Repülési ideje májustól júliusig húzódik. Hernyója két évig fejlődik az égerfa törzsében és ágaiban.

Család: FARONTÓ LEPKÉK

Fam: Cossidae

Társnév: Farontólepke-félék

Fejük kicsi, testük zömök, potrohuk hosszú. Csápjuk többnyire rövid. A hím csápja fogazott, vagy lemezes, a nőstényé is, de a nyúlványok rövidebbek. Csökevényes nyelvük van. Hátulsó szárnyuk rendszerint kerek.

Az egész Földön elterjedt családból hazánkban 7 nembeli 7 fajt ismerünk. A lepkék este és éjszaka repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. A hernyók növények belsejében élnek, fejlődésük több évig is eltarthat. A rágásukkal kárt okozhatnak pl. csemetekertben, fiatal ültetvényben.

Kép

Fűzfarontó lepke – Cossus cossus (Szabóky, eredeti)

Fűzfarontó lepke (színes 28., 29., 30.)

Cossus cossus Linnaeus

Társnév: Nagy farágó, vagy farontó

Syn: Cossus ligniperdaFabricius

Leírás: Nagy testű lepke, 60–95 mm szárnyfesztávolságú. Alapszíne barna, benne több-kevesebb fehér pikkely látható. A mintázat barnás, feketés, apró vonalkákból áll. Fakéreg mintázatú hátulsó szárnya barnás szürke. A gallérja sárga, a test többi része szürkés-feketés.

Elterjedés, életmód: Európai, Nyugat-ázsiai és Észak-afrikai faj. Magyarországon mindenütt megtalálható. Mesterséges fényre jól repül, június-júliusban, tölgy- és fűzfélékben él. A hernyókat rendszerint az öreg fákban találjuk. Egészséges fát ritkán támad meg. Erdészeti és faipari jelentősége nincs.

Kép

Almafarontó lepke – Zeuzera pyrina (Szabóky, eredeti)

Almafarontó lepke (színes 25., 26., 27.)

Zeuzera pyrina Linneaus

Társnév: Kis farontó, kis farágó

Leírás: A hím csápostora erősen fogazott, az első fele kétoldalúan fésűs. A nőstény csápja egyszerű. Elülső szárnya áttetszően fehér, rajta az érközökben kékesfekete pettyek láthatók. Hátulsó szárnyán halványabbak a foltok. Tora fehér, rajta 6 kékesen fénylő fekete folt található. Potroha fehér, keresztsávos. Lába fehér, kékesen csillogó gyűrűkkel.

Elterjedés, életmód: Repülési ideje júniustól augusztusig tart. A mesterséges fény erősen vonzza. Hernyója különböző fák (Fraxinus, Ligustrum, Syringa) belsejében, vastagabb gallyaiban 2 évig fejlődik. Megtámadja az almafát (Malus domestica) is. A fiatal fákat elpusztíthatja. Az ürülékét a fa kérgén levő nyíláson keresztül kitolja, ezzel elárulja jelenlétét.

Család: SODRÓMOLYOK

Fam:Tortricidae

Nevüket onnan kapták, hogy hernyóik a leveleket hengeresre összesodorják, és benne rejtőzködve táplálkoznak. A sodrás iránya lehet a levél főerével párhuzamos, vagy arra merőleges, más esetekben néhány levelet összeszőnek és abban élnek, A lepkék elülső szárnya hosszúkás trapezoid alakú, számos fajuknál a csúcs sarlósan kifelé hegyesedik.(Archips, Ancylis stb). Színezetük többnyire élénk, tarka rajzolatúak. Sok esetben erős ivari kétalakúság figyelhető meg. Sok fajnál az elülső szárny elülső szegélyén ékfoltok sora látható (Grapholitha, Cydia stb.). A külső szöglet fölött nagyjából négyszögletű, szalaggal keretezett ún. tükör látható melyben változó számú vízszintes, ritkán függőleges sötét vonalka sorakozik. A fej csupasz vagy gyapjasan pikkelyes. A csáp fonál alakú és rövid, gyakran alig ér az elülső szárny feléig. Szájszervük rendszerint fejlett, de lehet csökevényes is. Lábaik erőteljesek, de rövidek, a lábszárukon két pár egyenlőtlen hosszú sarkantyúval.

Az imágók nappali vagy alkonyati állatok. Legtöbb fajuk szürkületben a legaktívabb. Ebben az időszakban, ha beállunk egy fa ill. faág alá az ég felé tekintve a világos háttérben könnyen megfigyelhetjük, amint csoportosan „táncolnak”. Az imágók nyugalmi helyzetben háztetőszerűen összezárják a szárnyukat. Hernyóik hengeresek, és mindkét testvégükön elkeskenyednek. Bábozódás vagy az összesodort levélben, vagy a növény kérgében, esetleg a talaj felszínén történik, laza vagy sűrű szövedék védelmében. A fajok jelentős része egynemzedékű, de ismeretesek kétnemzedékesek is. Az áttelelés mindenféle fejlődési alakban történhet: imágó alakban (pl. Argyrotaenia ljungiana), pete alakban (pl. Archips rosana), hernyó alakban (pl. Choristoneura hebenstreitella), báb alakban (Tortricodes alternella). Ismerünk gubacsban fejlődő sodrómolyokat is. A nagyon nagy fajszámú családból 430 fajt ismerünk Magyarországon. Újabban a pirosmolyokat (Cochylidae) is a sodrómolyokon belül tárgyalják. A legtöbb hazai kártevő molylepke ebből a családból kerül ki!

Sárga sodrómoly

Pandemis corylana Fabricius

Leírás: Elülső szárnyánanak mintázata okkersárga alapszínben barna rácsmintázatból áll. Hátulsó szárnya szürke, a csúcs sárga. Feje fehéres világossárga. Szárnyfesztávja 8–12 mm.

Elterjedés, életmód: Európában elterjedt. Tápnövénye a tölgy, fűz, valamint a gyümölcsfák. Két nemzedéke júniusban, és szeptemberben repül. Zöld hernyói az összesodrott levelek között májusban rágnak, és itt bábozódnak. Mesterséges fényre aktív.

Kép

Kerti sodrómoly – Pandemis cerasana nőstény (Szabóky, eredeti)

Kerti sodrómoly

Pandemis cerasana Hübner

Társnév: Zöld rügysodrómoly, kimetszett csápú sodrómoly

Syn: Pandemis ribeana Hübner

Leírás: Elülső szárnya barnássárga, halvány rácsozattal. A tőtér és a középső keresztsáv, valamint az elülső szárny rojtja sötét. Hátulsó szárnya barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 8–12 mm.

Elterjedés, életmód: Palearktikus elterjedésű, Észak-Indiában is előfordul. Polifág. Tápnövényei között lombos fák és fenyőfák egyaránt szerepelnek. Kétgenerációs faj, májusban és június–júliusban repül. Petéit csoportosan a levél felszínére, vagy a fenyőtűkre rakja. A hernyók fiatalon a levél fonákján élnek. Szövedéket készítenek a főér mentén, és az alatt rágják az epidermiszt. ősszel a hernyó megsodorja a levelet és ebben vedlik. Áttelelése hernyóként kéregrepedésekben és a rügyekben történik. Tavasszal rügyekkel táplálkoznak. Bábozódása vagy a rágás helyén, vagy a talajban történik. Kártételét tölgyről, luc- és jegenyefenyőről ismerjük ( Schwenke 1978). A mesterséges fényt kedveli.

Kép

Ligeti sodrómoly – Pandemis heparana (Szabóky, eredeti)

Ligeti sodrómoly

Pandemis heparana Denis & Schiffermüller

Társnév: Májszínű rügysodró

Leírás: Elülső szárnya barnássárgától a vörösesbarnáig változó, rácsozathoz hasonló mintázattal. A tőtér, a középső keresztsáv és az elülső háromszög alakú szegélyfolt feketésbarna. A lepke májbarna benyomást kelt. Hátulsó szárnya szürkésbarna.

Elterjedés, életmód: Palearktikus faj, Japánig elterjedt. Egész Európában megtalálható. Polifág. Tápnövényei jelentős része fás növények: Quercus, Sorbus, Betula, Vaccinium stb. közül kerül ki. Gyümölcsfákon kártevő mértékben léphet fel. Az előző fajhoz hasonlóan, a hernyó egy ér mentén szövedékcsövet készít. Az érközöket hámozgatják, de a felső bőrszövetet érintetlenül hagyják. Időjárástól függően két vagy három nemzedéke fejlődik. Május közepétől szeptember végéig szinte mindig találkozhatunk imágóival. Nappal a levélzeten pihen, a mesterséges fény erősen vonzza.

Ékes sodrómoly

Argyrotaenia ljungiana Thunberg

Társnév: Ereifenyőmagonc sodrólepke

Syn: Argyrotaenia pulchellanaHaworth,

Eulia politana Haworth

Leírás: Elülső szárny ezüstszürke, a tőtér, a ferde középsáv, az elülső szegélyfolt és a belső szöglet foltja sötétbarna. A mintázat és a színezet erőssége nagyon változó. Hátulsó szárnya ezüstösen csillogó, hamuszürke, rojt ezüstös. Szárnyfesztávolsága 7–10 mm.

Elterjedés, életmód: Európában és Kis-Ázsiában, valamint Észak-Amerikában is előfordul. Egész Magyarországon elterjedt. Polifág. Tápnövényei között Acer, Betula, Euonymus, Genista, és Artemisia stb. szerepel. Gyümölcsfákon károkat okoz. Hazánkban rendszerint két nemzedéke fejlődik, de kedvező időjárás esetén egy harmadik nemzedék is kifejlődik. A hernyó vagy szövedékcsőben a levélfonákon, vagy összehúzott levelekben táplálkozik. Egyik legkorábban repülő sodrómolyunk, már március végétől megjelenik, egész nap aktívan röpköd, és az aljnövényzeten vagy a faágakon pihen. Petéit rügyfakadás előtt rakja a rügyekre. A mesterséges fényt nagyon kedveli.

Mogyoró sodrómoly

Choristoneura hebenstreitella Müller

Syn: Archips sorbianaHübner

Leírás: A két ivar különböző nagyságú, a nőstény másfélszer nagyobb. Elülső szárnyának alapszíne okkersárga, enyhén zöldes árnyalattal. Tőtere kissé sötétebb. A ferde középsáv az elülső szegély felé elkeskenyedik, gyakran középen megszakad, és csak két foltja marad meg. Az elülső szegélyfolt jól látható, a szárny felszínén változó erősségű hálózat látható. A hátulsó szárnyak szürkésbarnák. A szárnyfesztávolsága 11–16 mm.

Elterjedés, életmód: A palearktikumban fordul elő. Hernyója polifág, zömében fás növényeket fogyaszt: Betula, Quercus, Ulmus, Vaccinium stb. Egynemzedékes faj. Május közepétől- június elejéig rajzik. A kis hernyó áttelelés után rügyekben fejlődik, majd két levelet összeszőve benne táplálkozik, s a bábozódás előtt már karéjosan rág. A mesterséges fényt kedveli. Nappal megtalálható a lombos fák levélfelszínén, és szürkületkor aktív.

Kép

Kökényszövő sodrómoly Archips xylosteana (Szabóky, eredeti)

Kökényszövő sodrómoly (színes 103., 104.)

Archips xylosteana Linnaeus

Leírás: Elülső szárnya sárgásbarna vagy szürkésbarna. Az elülső szegély sárgás és a három folt világos vörösbarna, fehér szalaggal határolva. A hátulsó szárny barnásszürke, sárgás rojtozattal. A szárnyfesztávolság 10–14 mm.

Elterjedés, életmód: Palearktikus faj. Magyarországon is mindenütt előfordul. Polifág. Tápnövényei: körte, tölgy, lonc, hárs, szeder, kecskefűz szelídgesztenye bükk, orbáncfű stb. A kis hernyók márciustól először az ágcsúcsi rügyeket keresik fel és ebbe rágnak bele, később a fakadó leveleket fogyasztják úgy, hogy a csúcsuktól a levél hossztengelyére merőlegesen felgöngyölik azt és abban táplálkoznak. Egynemzedékes faj, a petéit csomókba rakja és azok fatörzseken, vastag ágakon telelnek át. Március végén kelnek ki a hernyók, és a koronában a fakadó rügyekkel táplálkoznak, majd később a leveleken hámozgatnak és az utolsó levélsodratban alakulnak át bábbá. Május–június hónapban rajzanak az imágók. A nőstények petéiket csomókban rakják le és azok hosszan diapauzálnak, áttelelnek.

Cseresznye ilonca

Archips crataegana Hübner

Leírás: Az összes Archips fajhoz hasonlóan erre a fajra is jellemző az ivari kétalakúság. A nőstény minden esetben nagyobb és más a rajzolata. A hím elülső szárnya sötét sárgásszürke, vagy lilásszürke. A mintázati elemek sötétbarnák, így az elülső szárny szegélyfoltja, a ferde keresztsáv, a szárnytő, a belsőszegély mentén, a kihegyesedő szárnycsúcs is. Az említett foltokat vékony fehéressárga csík szegélyezi. Hátulsó szárnya barnásszürke. A nőstény elülső szárnyán a rajzolati elemek elmosódottak és világosabb árnyalatúak. Hátulsó szárnya szürke. Szárnyfesztávja 10–17 mm.

Elterjedés, életmód: Palearktikus elterjedésű, Európában mindenütt megtalálható. Polifág, a tápnövényei: szilva, körte, alma, madárberkenye, tölgy, rezgőnyár kökény, fűz, galagonya, nyír stb. Egynemzedékes. A peték telelnek át, és márciustól kezdődően kelnek ki a hernyók, melyek először a rügyeket eszik, majd a levelek fonákán táplálkoznak. A levélgöngyölegben bábozódnak. Májusban rajzik. A nőstények petéiket háztető-cserépszerűen körülbelül huszonötösével rakják a fatörzsekre. A peték hosszan diapauzálnak. Az imágók mesterséges fényre nagyon érzékenyek.

Rózsailonca – Archips rosana Linnaeus

Leírás: A hím elülső szárnya a világosbarnától a szürkésbarnáig változó. A rajzolati elemek a barnásvöröstől a mély szürkésbarnáig terjednek. A szárnycsúcson ívesen kihegyesedő sötétbarna folt látható. A nőstény szárnycsúcsa ívesebben hegyes. A szárnyrajzolatok gyakran elmosódottak. A mintázat keresztsávokból áll, mely az erekkel rácsozatot alkot. A hátulsó szárnyak mindkét ivarnál szürkésbarnák, a csúcstér sárgás. Szányfesztávja 10–16 mm.

Elterjedés, életmód: Palearktikus faj, Észak-Amerikába behurcolták. Polifág, sok tápnövényű faj. Tápnövényei: juhar, veresgyűrű som, galagonya, lucerna, komló, fagyal, tölgy, hárs stb. A fiatal hernyó először a rügyeket, virágbimbókat rágja belülről, később a fakadó levelekkel táplálkozik, úgy, hogy több levelet „szivarrá” sodor. Egynemzedékes, repülése elhúzódó, májustól júliusig tart. A petecsomók telelnek át, a fatörzsön, vastagabb ágakon. A hernyók virágzás idején kezdenek rágni. Az imágók mesterséges fényre erősen aktívak.

Kép

Dudvasodrómoly – Archips podana (Szabóky, eredeti)

Dudvasodrómoly – Archips podana Scopoli

Társnév: Csúcsosszárnyú sodrómoly

Leírás: A hím elülső szárnya az élénk világos gesztenyebarnától a vörösbarnáig változó. A belső szegély tőfoltja, a középső ferde keresztsáv a tőtér felől fehéres sávval határolt, a külső szegély felé elmosódik. A külső szegéllyel párhuzamosan egy sötét sáv fut, mely a külső szögletben pontokra szakadozik. A csúcs előtt még látható egy sötét folt, mely a rojttőig ér. A rojt széle sötét. A nőstény szárnya egyszínű, és a mintázat rácsrajzolatot képez. Szárnyfesztávja 14–20 mm közötti.

Elterjedés, életmód : Holarktikus faj. Az Archips rosana-hoz hasonlóan, polifág. Tápnövényei: mogyoró, dió, jegenyefenyő, bükk, kőris, lonc, berkenye, áfonya, medvetalp stb. A hernyó a szövedékcső védelme alatt a levélfonákon hámozgat. Hernyóként áttelelve virágzás előtt a rügyekben táplálkozik. Virágzás után leveleket eszik, ezeket lazán összesodorja és a tölcsér belsejében hámozgat, majd idősebb korában a leveleket karéjozva fogyasztja. Magyarországon két nemzedéke repül május-június, és augusztus–szeptemberben. Némi elcsúszás van a fejlődésükben, mert egész nyáron lehet találkozni példányaival. Nappal a leveleken pihen, a mesterséges fényre jól repül.

Kép

Fenyő sodrómoly – Archips oporana nőstény (Szabóky, eredeti)

Kép

Fenyő sodrómoly – Archips oporana hím (Szabóky, eredeti)

Fenyő sodrómoly – Archips oporana Linneaus

Társnév: Erdeifenyő sodrómoly, erdeifenyőtű-sodrómoly

Syn: Archips piceana Linnaeus

Leírás: A hím elülső szárnya szürkésbarna alapszínű, vörösbarna sávokkal és foltokkal. A nőstény másfélszer nagyobb, okkersárga alapon barnán rácsozott. Gyakran szinte teljesen egyszínű kávébarna egyedek is találhatók közöttük. Hátulsó szárnya szürkésbarna, a csúcsa sárga. A hím szárnyfesztávolsága 9–12 mm.

Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Polifág, tápnövényei: Pinus sylvestris, Abies alba, Picea abies, Juniperus communis, Larix decidua. A repülési idő május közepétől június közepéig tart. Mesterséges fényre jól repül mindkét ivar. A petéket a rügy közelében a tűkre rakja egyesével. A fiatal hernyók a tűkben aknáznak. Az idősebb hernyók a tűket csővé szövik. A hernyók telelnek át. A rágás helyén bábozódik.

Kép

Füstös sodrómoly – Parasyndemis musculana (Szabóky, eredeti)

Füstös sodrómoly

Parasyndemis musculana Hübner

Syn: Syndemis musculanaHübner

Leírás: Elülső szárnya szürkésbarna. A keresztsáv barna, a külső szöglet felé elmosódik. A mintázat erőssége igen változó, vonalkázottnak tűnik a felület. Hátulsó szárnya barna, világos rojttal. Szárnyfesztávja 15–22 mm.

Elterjedés, életmód: A palearktikumban elterjedt, főleg Európában és Szibériában. Észak-Amerikában is fellelhető. Tavaszi repülésű, áprilistól májusig repül, a nappali órákban aktív, és a mesterséges fényt kedveli. Polifág. Hernyója fás növényeken táplálkozik. Fő tápnövénye a tölgy. A hernyók őszig táplálkoznak, majd áttelelés után márciusban bábozódnak az összesodort „szivarokban”.

Parlagi sodrómoly

Aphelia viburnana Denis & Schiffermüller

Syn: Aphelia viburniana Fabricius

Leírás: A hím elülső szárnya sárgásbarna alapon sötétebb barna, vagy rozsdabarna hullámos hosszanti csíkokkal mintázott. A nőstény elülső szárnya az okkersárgától a világosbarnáig változó, világosabb középmezővel. A hullámvonalak hiányozhatnak, de lehetnek jól fejlettek is. Hátulsó szárnya világosbarnától szürkéig változó. Szárnyfesztávja 14–20 mm.

Elterjedés, életmód: Közép-Európában terjedt el. Tápnövényei Abies, Pinus, Vaccinium, Salix és lágyszárúak: Lysimachia, Sanguisorba, Centaurea, Plantago stb. A fiatal hernyó a levelek fonákán hámozva az erek mellé szőtt csatorna védelme alatt él, majd később selyemszállal összehúzza a levél szélét, és abban rejtőzik. A felnőtt hernyó karéjosan rág, úgy, hogy a fő erek megmaradnak, a levelet visszahajtva benne sűrű szövedékben bábozódik. Az imágók két nemzedéke repül, júniusban és augusztusban. Nappal nagyon aktívak. Mesterséges fényre jól repülnek. A kis hernyók telelnek, és áprilisban már intenzíven rágnak.

Szalmaszínű sodrómoly

Clepsis spectrana Treitschke

Syn: Clepsis costanaFabricius

Leírás: Elülső szárnya okkersárga. A belső keresztsáv gyakran elmosódott, az elülső szegély foltja feketésbarna. A nőstény mintázata erősen kiterjedt, de elmosódott, ezzel szemben a hím mintázata gyengén terjed ki, de élesebb, pontokra szakadozott. A nőstény elülső szárnycsúcsa hegyesebb, mint a hímé. A nőstény hátulsó szárnya sötétbarna, míg a hímé fehéres. Szárnyfesztávolsága 10–14 mm.

Elterjedés, életmód: Nyugat-, Közép- és Észak-Európában találták. Tápnövényei zömmel nedvesebb élőhelyek lágyszárú növényeiből kerülnek ki: Phragmites, Iris pseudacorus, Lysimachia stb. Ribiszkéről és köszmétéről is nevelték. Tavasszal a hernyók rügyekbe és a fakadó hajtásokba rágnak be, később a leveleket fogyasztják. Hazánkban két nemzedéke fejlődik. Májustól augusztusig rajzik. Nappal könnyen felzavarható az aljnövényzetből, a mesterséges fényt kedveli.

Ezüstsávos sodrómoly

Pticholoma lecheanum Linnaeus

Leírás: Elülső szárnya feketésbarna alapszínű, de okkersárga szárnypikkelyekkel sűrűn borított. A két keresztsáv feketével határolt ólomszínű. A külső keresztsáv kis villája a csúcs felé mutat. Az ólomszín interferál, bizonyos szögből alig látszik. A szárnytőnél bizonytalan alakú ezüstös színeződés látható. Hátulsó szárnya feketésbarna. Szárnyfesztávja 17–20 mm között változik. A nőstény alig nagyobb.

Elterjedés, életmód: Európai faj, de megtalálható Kis-Ázsiában is. Polifág. Tápnövényei közé sorolhatók a Populus., Fagus, Salix, Fraxinus stb. fajok. Tavasszal a fiatal hernyók a fakadó rügyeket rágják, később a hajtás belsejét eszik, majd az összeszőtt levelek között táplálkoznak, és ott bábozódnak. Repülési ideje május második felére esik. Nappal a leveleken pihenő példányait az árnyékos helyeken figyelhetjük meg. A mesterséges fényre jól repül.

Aranyvessző-sodrómoly

Cnephasia virgaureana Treitschke

Leírás: Elülső szárnya fehéres alapszínű, barnásan márványozott mintázattal. Három fűrészes keresztsáv látható rajta. Hátulsó szárnya barnás szürke. Szárnyfesztávja 10– 14 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Polifág. Tápnövényei: Fagus, Pinus silvestris,Salix-félék, és különféle lágyszárú növények. Repülési ideje májustól augusztusig folyamatos. Petéit a friss hajtásokra rakja. A kikelő kis hernyók a földben telelnek át. Áprilisban a rügyeken, hajtásokon aknáznak, később a leveleket összeszőve, de mindig a hajtásvégeken táplálkoznak. Bábozódás az összeszőtt levelek között történik. Nappal az aljnövényzetben aktívan repked. Mesterséges fényre jól repül.

Ezüstszárnyú sodrómoly

Eana argentana Clerck

Leírás: Elülső szárnya fényes ezüstfehér. Hátulsó szárnya sárgás ezüstös szürke. Szárnyfesztávja 11–13 mm. A feje, tora fehér.

Elterjedés, életmód: Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában terjedt el. Magas hegységekben 2400 m tszf. magasságban is találták. A hernyó kizárólag a gyepszintben táplálkozik. Erdészeti szempontból azzal károsít, hogy a fiatal lucfenyő csemetéket fogyasztja. Egynemzedékes. Június–július hónapban repül. Petéit csoportosan rakja a lágyszárú növényekre. A kikelő hernyók a talajba húzódnak, szövedéket szőve abban áttelelnek. Tavasszal a friss hajtásokban laza szövedéket készítenek, és úgy táplálkoznak. Az idősebb hernyók a tűleveleket tövig lerágják. A bábozódás erős szövedékben történik. Az imágó nappal aktívan repked a hegyi réteken, s fehér színével feltűnő. Fényre igen jól repül.

Kép

Tavaszi sodrómoly – Tortricodes alternella (Szabóky, eredeti)

Tavaszi sodrómoly

Tortricodes alternella Denis & Schiffermüller

Syn: Tortricodes tertricellaHübner

Leírás: Az elülső szárnya hegyes, színe világosbarna, a mintázat felszakadozott sötétbarna keresztsávokból áll. Egyes példányoknál fehéres foltszerű behintés látható. A rajzolati elemek kiterjedése nagyon változó. Szárnyfesztávolsága 18–22 mm.

Elterjedés, életmód: Közép-, Dél- és Észak-Európában elterjedt faj. Nagyon korán, február-márciusban repül. A napsütötte órákban a lombnélküli erdőkben feltűnő. Tápnövénye a tölgy és egyéb lombos fák, melyeken a hernyó májustól-októberig táplálkozik. A földben gubóban bábozódik.

Aranybarna sodrómoly

Eulia ministrana Linnaeus

Leírás: Az elülső szárny alapszíne sárgásbarna, benne felhőszerű vörösbarna mintázat. Hátulsó szárnya barna. Szárnyfesztávolsága 18–22 mm.

Elterjedése, életmódja: Palearktikus elterjedésű faj, nyugaton Közép- és Észak-Európában él. Repülési ideje májustól júliusig tart. hernyó augusztustól októberig a besodrott levelekben él. Tápnövényei lombos fák (Betula, Alnus, Rhamnus, Corylus, Fagus, Quercus, Tilia stb.). Mesterséges fényre jól repül.

Kép

Tölgylevél sodrómoly – Aleimma loefflingiana (Szabóky, eredeti)

Tölgylevél sodrómoly

Aleimma loefflingiana Linnaeus

Leírás: Az elülső szárny világos sárga, mintázata barnás vöröses rácsozatból áll, két ólomszínű keresztsávval. A szárny rácsozatának kiterjedtsége erősen változó, a teljes sárgától a sötét barnáig minden árnyalat előfordul. Hátulsó szárnya barnás szürke. Feje, tora sárgás. Szárnyfesztávja 7–10 mm.

Elterjedés, életmód: Európában terjedt el. Tápnövényei a Quercus-félék, és legfontosabb közülük a Quercus petraea, mely a Magyarországon a középhegységekre jellemző fafaj. Egynemzedékes faj, májusban repül. Hernyója fiatalon a bomló rügyeket rágja, az idősebb hernyó a levelet lakócsővé sodorva, abban tartózkodik. A Mátra-hegységben 1967 és 1972 között 3 évig az A. loefflingiana volt a domináns kártevő (Szontagh 1973).

Kép

Tölgyilonca – Tortrix viridana (Szabóky, eredeti)

Tölgyilonca (színes 101.)

Tortrix viridana Linnaeus

Társnév: Tölgylevél-sodró

Leírás: Az elülső szárny egyszínű világoszöld, mintázat nélkül, csak az elülső szegély mentén sárgás kissé. Hátulsó szárnya szürkésbarna, fehér rojttal. Szárnyfesztávolsága 9–11 mm.

Elterjedés, életmód: Európai és kis-ázsiai faj, Észak-Afrikában is megtalálható. Tápnövényei elsősorban a Quercus-félék közül kerülnek ki. Különböző lombos fákban is kifejlődik: Populus, Betula, Acer, Fagus. Néha lágyszárú növényen is felnő, pl. Dyctamnus albus stb. Repülési ideje május végétől június elejéig tart. A kora nyáron lerakott peték áttelelnek, majd március-áprilisban kelnek a hernyók, melyek rendszerint többedmagukkal a rügyekbe rágják magukat. Érdekességként említhető, hogy egy rügyben 13 hernyót is megfigyeltek. Később a fakadó leveleket összeszőve azokat eszik. A leveleket összesodorják, s majd később ezekben bábozódnak. Tömegszaporodás idején bábokat találhatunk még a kéregrepedésekben és a fatörzsön is, sőt a lágyszárú növényeken és cserjéken is. Gradációja hazánkban 4–5 évenként fordul elő, a legerősebb rágások az Északi-középhegységben voltak. Természetes ellenségei közül legfontosabbak a ragadozó futóbogarak ( Calosoma sycophanta, C. inquisitor stb.) A parazitoidok közül legfontosabbak a gyilkosfürkészek (Braconidae), és a fémfürkészek (Calcididae). Ismeretes, hogy bizonyos hangyafajok (Formica spp.) is gyakran táplálkoznak a hernyókkal. Az abiotikus tényezők közül a hideg esős időjárás és a kései fagyok az L1 –es hernyókat elpusztítják, ill. erősen megtizedelik. A gradáció összeomlását az éhség és a rovarpatogén gombák, vírusok segítik elő. A Tortrix viridána-val rendszerint együtt károsít az Aleima loeflingiana és más sodrómoly-fajok, s ezt a károsítási formát sodrómoly komplexnek is nevezhetjük. A védekezés madárodúk telepítésével, légi úton pedig Bacillus thuringiensis-t tartalmazó biopreparátummal lehetséges.

Rozsdarácsos levélmoly

Croesia bergmanniana Linnaeus

Leírás: Elülső szárnya citromsárga alapon vörösbarnán rácsozott, márványozott. A szárny elülső széle és a külső szegély vörösbarna. A szárnyon három ólomszínű keresztsáv látható, melyekhez a szárnytőnél egy negyedik csatlakozik. A második keresztsáv mellett a külső szegély felőli oldalon egy kis sötétbarna pont található. A hátulsó szárnyak világos szürkésbarnák. Szárnyfesztávolsága 10–17 mm.

Elterjedés, életmód: Egész Európában, Szibériában és Észak-Amerikában megtalálható, Főleg vadon termő rózsa-fajokon él. Ismert tápnövénye még a Rhamnus catharctica és a Frangula alnus. Az ágakon áttelelt petékből a hernyók április–májusban kelnek ki, és az összesodort csúcslevelek között rágnak, majd ott is bábozódnak. A lepkék június-júliusban rajzanak. Nappal könnyű észrevenni a leveleken pihenő imágókat. Mesterséges fényre jól repülnek

Rügysodró tükrösmoly

Hedya nubiferana Haworth

Társnév: Feketeszemölcsös rügysodró

Syn: Hedya varieganaHübner

Leírás: Az elülső szárny a tövénél fahéjbarna, mely kékesszürkével márványozott. A középmezőt egy kékesszürke keresztsáv szeli át. A szárny a külső szöglet felé fehér, szürkén vagy barnásan felhőzött, és a külső szegély közepén egy sötét foltot alkot. A szárny kiszögellő része alatt két fekete pont van, melyet ezüstszínű sáv határol. Hátulsó szárnya szürkésbarna.

Elterjedés, életmód: Palearktikus elterjedésű faj, Európa legnagyobb részén. Észak-Amerikába behurcolták (Jermy, Balázs 1993). Polifág, sok tápnövényű faj. Tápnövényei között Malus, Prunus, Cerasus, Rubus, Crataegus, Sorbus, Alnus is szerepel. A hernyó rágása hasonlít a Spilonota ocellana rágásához. Táplálkozását azokban hamarabb fejezi be. Egynemzedékes faj, május–júniusban repül, nappal igen aktív, a fehér színével, madárürülékhez hasonló formájával nagyon feltűnő, a leveleken pihen. Mesterséges fényre nagyon aktív.

Kép

Nyárfahajtás tükrösmoly – Gypsonoma aceriana (Szabóky, eredeti)

Nyárfahajtás tükrösmoly

Gypsonoma aceriana Duponchel

Leírás: Elülső szárnyának alapszíne sárgásfehér, barnás mintázattal. A keresztsávok élesek, a tükör jól látható. Hátulsó szárnya barnásszürke, trapezoid alakú és a rojtban két barnás választóvonal található. A fej, a tor barna, a potroh szürke. Szárnyfesztávolsága 7–12 mm.

Elterjedés, életmód: Közép-európai faj, de megtalálható Spanyolországban, Szardínián és Norvégiában is. Az imágó június–júliusban repül, mesterséges fényre érzékeny. Hernyója Populus-fajokon él, melyek fiatal levelét besodorva május–júniusban táplálkozik.

Fenyőkéregmoly – Cydia pactolana Zeller

Társnév: Lucfenyő-kéregsodró

Leírás: Elülső szárnya rövid és széles, olajbarna alapszínű. A szárny közepén egy fehér keresztsáv van, a külső szegély felé kettőzött vonalakkal. A tükör ólomfényű. Az elülső szegélyen fehér horgok láthatók. A belső szegélyen ívben, a csúcs irányába hajló kettőzött rövid fehér vonalak láthatók. A hátulsó szárny sötét barna. A rojtok sötét szürkések, sötét választóvonallal. Szárnyfesztávja 11–15 mm.

Elterjedés, életmód: Közép-, Észak-, Kelet-Európától Szibériáig terjedt el. Tápnövénye a Piceaabies, de előfordul a Pinus-féléken és idős Larix decidua-n is. Egy nemzedéke repül májustól-június végéig, az időjárási viszonyoktól és a tengerszint feletti magasságtól függően. Petéit leggyakrabban az 5–10 éves lucfenyők ágörvére, vagy annak közelébe csoportosan rakja. A kis hernyók befúrják magukat az ágörvek kérgébe és abban 2–4 cm hosszú járatokat készítenek. A hernyó jelenlétét mutatja az ágörvek fölötti csomós barnásvörös ürülékhalom. Bábozódás az ürüléknyílás közelében történik. Fiatal fákat elpusztíthat azzal, ha a törzset vízszintesen körberágja. A mesterséges fény jól csalogatja.

Fenyőrákmoly – Cydia coniferana Ratzeburg

Társnév: Jegenyefenyőrák sodrólepke

Leírás: Az elülső szárny sötétbarnás szürke, a szárny közepén megszakított két fehér keresztvonallal. A tükör háromszögletű fekete vonalkákkal, halványan keretezett. A hátulsó szárny sötétbarna világos szürke rojttal, Szárnyfesztávolsága 8–10 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Tápnövényei főleg Pinus-fajokból állnak, de a Picea abies-t, és az Abies alba-t is fogyaszthatja. Repülési ideje májustó augusztusig tart. A hernyó a sebzéseknél fúrja be magát a fába, áttelel. Életmódja hasonlít a sötét gyantamolyéhoz (Rhyacionia duplana). A járatok főleg a kéregben találhatók, rendszerint más fajokkal együtt (C. pactolana, Dioryctria spp.) hatol be a fába. Komplex károsító! Nappal felzavarható a fenyőágakról.

Fenyőhajtás tükrösmoly

Cydia conicolana Heylaerts

Leírás: Elülső szárnya sötét barnásszürke, a tőtér kékesszürke és fénylő, a külső keresztsáv hegyes szögben fut le. A tükörben négy fekete vonal látható. Hátulsó szárny szürkésbarna, töve világosabb. Szárnyfesztávolsága 11–13 mm.

Elterjedés, életmód: Nyugat- és kelet-európai faj. A hernyó a Pinus-fajok tobozán él. A lepke május–júniusban repül. A hernyó júliustól áprilisig a tobozban él, és abban telel át. A fertőzött toboz egy oldalra görbül, gyanta és ürülék halmok borítják. Rajzás idején szürkületkor az ég felé nézve megpillanthatjuk az ágak körül heves táncot lejtő imágókat. Fényre gyengén repül.

Kép

Tölgymakkmoly – Cydia splendana (Szabóky, eredeti)

Tölgymakkmoly – Cydia splendana Hübner

Társnév: Tölgymakk-sodró

Syn: Laspeyresia splendana Hübner

Leírás: Elülső szárnya fehéresszürkétől a barnásszürkéig változik, a töve sötétebb, a középtér világosszürke. A tükör sárgásszürke romboid alakú, 4–6 fekete vonallal. A szárny sötét szürkésbarna, Az elülső szegélyen 6–7 fehéres ékpár helyezkedik el, melyeket a külső szöglet irányában fekete ékek választanak el egymástól. Hátulsó szárny barnásszürke, rojtja világosabb, szárnyfesztávolsága 12–14 mm.

Elterjedés, életmód: Palearktikus elterjedésű faj, areája egybeesik a két fő tápnövénye, a tölgy és szelídgesztenye elterjedési területével. A kis hernyó a külső héj és a mag között rövid járatot rág, majd behatol a termés belsejébe. Ott fejlődik és az ürüléket is bent halmozza fel. (Ezzel szemben a Curculio elephas az ürüléket kiszórja a gesztenyéből.) Ezekkel a bogárlárvákkal együtt egy termésben is fejlődhetnek (szelídgesztenyében), míg a tölgymakkban a hernyó rendszerint elfogyasztja a kisebb termetű ormányos lárvákat (C. nucum, és a C. glandium). A termések a földre hullanak mielőtt a hernyó befejezné a fejlődését. A hernyó szövedéket készítve a talajban telel, majd a rajzás előtt bábozódik. A lepkék május–július hónapban repülnek. A nőstény a petéit a termés közelében rakja le. Az imágót a mesterséges fény erősen vonzza.

Kép

Mogyorómoly – Cydia amplana (Szabóky, eredeti)

Mogyorómoly – Cydia amplana Hübner

Leírás: Elülső szárnya vöröses szürkésbarna, illetve fahéjbarna alapon sárgásbarna, mindkét oldalán sötéten határolt belső szegélyfolttal díszített. A tükör határa ólomszínű, benne fekete pontok, és vonalak találhatók. Hátulsó szárnya vöröses barna, a tő felé világosabb.

Elterjedés, életmód: Kelet-Európában és Kis-Ázsiában is előfordul. Tápnövényei: a tölgy, szelídgesztenye, mogyoró. A fiatal hernyó a még el nem fásodott héjú termésekbe belerág, és a sziklevél kezdeményekben járatot készít, melyet szövedék és ürülék tölt ki. A hernyó távozását a termés oldalán lévő 1,5–2 mm átmérőjű kerek lyuk jelzi. Többnyire a tölgymakkmollyal együtt táplálkozik. Egynemzedékű, júliusban–augusztusban repül. A mesterséges fényt kedveli.

Kép

Bükkmakkmoly – Cydia fagiglandana (Szabóky, eredeti)

Bükkmakkmoly

Cydia fagiglandana Zeller

Társnév: Bükkmakksodró

Syn: Laspeyresia gossanaHaworth

Leírás: Elülső szárnya hamvasszürke, finom sötét hullámos keresztvonallal. A tőtér szögben kiugrik, és feketésbarna. A tükör sárgásbarna, fekete hosszanti vonalkákkal. A belső szegélyre egy fekete háromszög alakú folt irányul. Hátulsó szárnya sötét barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 12–14 mm

Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Tápnövénye a bükk, ritkábban a tölgy és a mogyoró termése. Egy nemzedéke májustól júliusig repül. Petéit a magkezdeménybe rakja. A hernyó októberig a termésben él, és azt teljesen kirágja. Hernyó alakban telel, és tavasszal a földben, vagy korhadt fában bábozódik. Jelenlétét a lehullott és kirágott makkok jelzik. Tömeges előfordulása esetén az egész évi makktermést elfogyaszthatja.

Magfúrómoly – Pammene fasciana Linnaeus

Társnév: Mag-sodrólepke

Syn: Pammene julianaCurtis

Leírás: Elülső szárnya ólomszürke, finom sötét hullámvonallal. A tükör mellett világos folt látható, mely sötét elmosódott vonallal kettéosztott. A tükör feketén vonalkázott, ólomszürke kerete van. A tükör előtt továbbá 3–4 fekete folt látható. Hátulsó szárny barnásszürke, a rojt fehéres. Szárnyfesztávja 10–12 mm.

Elterjedés, életmód: Közép-, és Dél-Európában terjedt el. Tápnövényei: Quercus, Fagus, Acer, Castanea. Egy nemzedéke június–júliusban repül. Petéit általában a levelekre, ritkábban a termésre rakja. A hernyó eleinte a levélben aknázik, később befúrja magát a termésbe, melyen laza szövedék közötti ürülékhalmok árulják el jelenlétét. Az utolsó fejlődési stádium után elhagyja a termést, és a fatörzs mohás oldalán szövedékben áttelelés után bábozódik áprilisban. A megrágott termések idő előtt lehullanak. A hernyók egyesével rágnak a makkban. Mesterséges fényre jól repül.

Kép

Fenyőilonca – Rhyacionia buoliana (Szabóky, eredeti)

Fenyőilonca (színes: 95., 98., 99.)

Rhyacionia buoliana Denis & Schiffermüller

Syn: Evetria buoliana

Denis & Schiffermüller

Leírás: Elülső szárnya téglapiros, sárga behintéssel, 4–6 villaszerűen elágazó, ezüstösen fénylő keresztsávval. Hátulsó szárnya szürkésbarna, világos rojttal.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Észak- és Dél-Amerikába behurcolták. Tápnövénye hazánkban a Pinus nigra és a Pinus sylvestris. Repülési ideje május–június. Petéit a rügykoszorú környéki tűhüvelyekre rakja, s a kis hernyó eleinte ezt fogyasztja. A tűhüvely és a rügy között alagutat sző, majd a rügybe befúrja magát. Hernyó alakban telel a rügyben. Tavasszal a rügykoszorúban fénylő barnás szövedéket készít, és ez alatt rágja a rügyeket, majd később a hajtásokba rágja magát. A hajtásban bábozódik, ott ahol befejezte a táplálkozást. Kártételére jellemző, hogy a kirágott vezérhajtás letörik, vagy postakürt alakot vesz fel. Tömeges elszaporodása esetén a csúcson egy bozontos seprő alakul ki. Természetes ellenségei közül legfontosabbak, a gyilkosfürkészek (Braconidae), fémfürkészek (Calcididae), igazi fürkészek (Ichneumonida), és fürkészlegyek (Diptera). Az imágók nappal a hajtáscsúcsokon ülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Feromonja ismert, Előrejelzése, feromon- és fénycsapdákkal lehetséges.

Kép

Piros gyantamoly – Rhyacionia pinicolana(Szabóky, eredeti)

Piros gyantamoly

Rhyacionia pinicolana Doubleday

Syn: Evetria pinicolanaDoubleday

Leírás: A lepke nagyon hasonló a Rh. buoliána-hoz. Elülső szárnya azonban hosszabb és hegyesebb. Az ezüstösen fénylő keresztsávok valamivel szélesebbek. Alapszíne bordóvöröses. Hátulsó szárnya világos barna. Szárnyfesztávolsága 10–16 mm-t is elérheti.

Elterjedés, életmód: Európában terjedt el. Tápnövénye Magyarországon a Pinus nigra és a Pinussilvestris. A lepke 3–4 héttel később kezd repülni, mint a buoliana. (július–augusztus). A peterakás és a fiatal lárvák fejlődése nem ismert. A rügyekben és a hajtásban hiányzik a Rhyacionia buoliana-ra jellemző ismert szövedék. A bábozódás a kirágott üregben történik. Mesterséges fényre jól repül.

Kép

 Tarka gyantamoly – Rhyacionia pinivorana (Szabóky, eredeti)

Tarka gyantamoly

Rhyacionia pinivorana Lienig & Zeller

Syn: Evetria pinivorana Lienig & Zeller

Leírás: Elülső szárnya vörösesbarna, sötétebb megszakított keresztsávokkal. Hátulsó szárnya barnásszürke. A lepke feje, tora szürkésbarna. Szárnyfesztávolsága 10–18 mm.

Elterjedés, életmód: Európában terjedt el. Tápnövényeként a Pinus silvestris ismert, de előkerült olyan helyekről is, ahol csak Pinus nigra található. Repülési ideje május vége– június. Hernyója telel át. A mellékágakon eszi a hajtás középrügyét, mégpedig úgy, hogy azt belülről teljesen kirágja. A felnőtt hernyó a rügy hegyén a pikkelyeket lerágja, és a keletkező nyíláson szövedéket készít, majd itt bábozódik. Mesterséges fényre, különösen a nőstények igen jól repülnek.

Kép

Sötét gyantamoly – Rhyacionia duplana (Szabóky, eredeti)

Sötét gyantamoly

Rhyacionia duplana Hübner

Társnév: Erdeifenyő-hajtásmoly,

erdeifenyőhajtás-szövőlepke

Syn: Evetria duplana Hübner

Leírás: Elülső szárnya szürkésbarna, olykor feketésbarna, négy vagy több ezüstösszürke, középen finoman feketén pontozott egyenes keresztvonallal. A külső szegély sárgás. A csúcs hegyes és barnásan sárgás. A hátulsó szárny barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 7-9 mm. Feje sárgásszürke.

Elterjedés, életmód: Európai elterjedésű. Tápnövénye a Pinus sylvestris. A repülési idő március végétől április közepéig tart. Meleg években, már esetleg február végén is repül. Petéit az előző évi tűkre rakja. A kikelt hernyó, olyan friss hajtáscsúcsra mászik, amelyen még a tű nem fejlődött ki. Többedmagával a hajtáscsúcsba felülről rágja bele magát, a hajtást az aljáig kirágja. Augusztus végégi táplálkoznak, majd a hernyó a gyökfőn, vagy az avarban, szövedékben bábozódik, de előfordul olyan eset, is mikor a kirágott hajtást használja e célra. Augusztusban már a bábban kialakul a lepke, és így telel át. A megtámadott hajtások elszáradnak és lehullanak.

Kép

Rügyfúró gyantamoly – Blastesthia turionella (Szabóky, eredeti)

Rügyfúró gyantamoly

Blastesthia turionella Linnaeus

Társnév: Erdeifenyőrügy sodrólepke,

erdeifenyő rügymoly

Syn: Blastesthia turionana Haworth,

Evetria turionana Haworth

Leírás: Az elülső szárny a tövénél barnásszürke, a szárny felétől a külső szögletig rozsdasárga. Helyenként ólomszínű foltok és keresztsávok találhatók az alapszínben. Hátulsó szárnya világos, a csúcs körül barna. Feje és ajaktapogatója okkersárga. Szárnyfesztávja 10–15 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Tápnövénye a Pinus nigra és a Pinus silvestris. Április végétől május közepéig repül. Petéit a tűk belső oldalán a villába rakja, a tűhüvelyhez közel. A kikelő hernyók a rügyek hegye és a tűhüvely közötti részt összeszövik. Először a tűpárt fogyasztják, később a rügykoszorú oldalrügyeibe rágják be magukat, és azt a fedőpikkelyekig kirágják. Késő őszig még 1–2 rügyet kirágnak. A felnőtt hernyó a vezérrügyet is kirághatja. Fehér szövedékben az előbábok telelnek át. A bábozódás márciusban történik. A mesterséges fény erősen vonzza.

Kép

Kormos gyantamoly – Petrova resinella (Szabóky, eredeti)

Kormos gyantamoly (színes: 93., 94.)

Petrova resinella Linnaeus

Társnév: Gyantagubacs sodró, gyantagubacs ilonca

Syn: Retinia resinellaLinnaeus

Leírás: Az elülső szárny alapszíne sötétszürke, ólomszínben fénylő keresztvonalakkal. Hátulsó szárnya szürkésbarna. Feje barna, világos ajaktapogatóval. Szárnyfesztávja 8–12 mm.

Elterjedés, életmód: Európában terjedt el, és a tengerszint felett 1000 m magasságig hatol. Tápnövénye Magyarországon a Pinus silvestris. Egy- és kétéves fejlődésű egyedeket ismerünk. Repülési ideje április közepétől május elejéig tart. Petéit a rügykoszorú alatti rügyre rakja. A kis hernyók először a tűhüvelybe fúrják magukat, és ott rágnak, ezután a hajtáscsúcsra vándorolnak, és annak felületét rágják, mégpedig közvetlenül az új rügykoszorú tövébe. A hernyó szövedékcsövet készít, amelynek iránya az ág tengellyével 75 fokos szöget zár be, s a kicsorduló gyantából, (mely a szövedékre ráfolyik) „gyantagubacsot” képez. Áttelelés után a hernyó erősebben folytatja a rágást (kétéves fejlődésű). A gyantagubacsban több kamrát készít, ezekbe helyezi el az ürülékét. A második év végén a középső részen szintén 75 fokos szögben elhelyezkedő bábbölcsöt készít, s a következő tavaszon márciusban bábozódik (ez az életmód-szakasz megegyezik az egyéves fejlődésűével). Magyarországon a hernyók többsége egyéves fejlődésű, de a Dunántúlon előfordul kétéves fejlődésű is. Figyelni kell arra, hogy ha a második rügykoszorú alatt lévő gyantagubacsban hernyó van, akkor kétéves fejlődésűvel van dolgunk. Mesterséges fényre alig repül.

Kép

Márványos gyantamoly – Gravitarmata margarotana (Szabóky, eredeti)

Márványos gyantamoly

Gravitarmata margarotana Heinemann

Leírás: Elülső szárnya ezüstös szürke alapszínű, vékony vöröses barna finom feketével szegélyezett, megszakított keresztsávokkal. A csúcs közelében egy csillag alakú zárt kör a jellemző mintázati elem. A csúcs vörösbarna. Hátulsó szárnya barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 9–12 mm.

Elterjedés, életmód: Eddig ismert előfordulásai Anglia, Németország, Franciaország, Lengyelország, Ukrajna és Japán. Magyarországon 1992 óta ismerjük (Szabóky 1993), Ásotthalmon tömegesen fordul elő. Azóta előkerült Bugacról, Kecskemétről és Tápióságról is. A lepkék április második felében repülnek. Tápnövénye Magyarországon a Pinus silvestris és a Pinus nigra. Hernyója a hajtásokon valószínűleg együtt rág a fenyőiloncával (Rh. buoliana), és a rügyfúró gyantamollyal (B. turionella). Mesterséges fényre kitűnően repül.

Kép

Gyantamolyok rajzási ideje (Szabóky, eredeti)

Vízparti tükrösmoly

Celypha lacunana Denis & Schiffermüller

Syn: Aryroploce lacunana

Denis & Schiffermüller

Leírás: Az elülső szárny olajzöld, fekete hullámvonalakkal. A szárnyközép mindkét oldalán egy-egy sárgás ezüstösen csillogó keresztvonal van. A szegélyvonal olajzöld. A hátulsó szárnyak sötétbarnák. Szárnyfesztávolsága 8–12 mm.

Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Két nemzedéke május és szeptember között repül. Polifág faj. Tápnövényei: Betula, Salix, Rubus és sok egyéb lágyszárú növény, melyek összesodrott levelei között él a hernyó. Legjelentősebb kártételét bükk csíracsemetén okozta (Schwenke 1976). Nedvesebb helyeken repül, nappal igen aktív, mesterséges fényre jól repül.

Nyárbarka tükrösmoly

Epinotia nisella C lerck

Leírás: Az elülső szárny mintázata és színezete rendkívül változatos, a fehéres olajszürkétől a rozsdaszínig mindenféle átmenet megtalálható. A rajzolat finom sötét hullámvonalakból áll, a tőtér feketés. Hátulsó szárny szürkésbarna. Szárnyfesztávolsága 12–15 mm.

Elterjedés, életmód: Közép-Európában elterjedt faj. Tápnövénye a Populus tremula és a Salix caprea, melyek virágját és termését fogyasztja. A rügyekre csoportosan rakott peték áttelelnek. A fiatal hernyó a virágrügyekbe rágja magát, később a virágokat, majd a terméseket fogyasztja, miközben a barkákon szövedéket készít. A bábozódás a földön gubóban történik. Az imágók nappal a leveleken pihennek, időnként felröppennek. Mesterséges fényre aktívan repülnek.

Nyírbarka türösmoly

Epinotia tenerana Denis & Schiffermüller

Syn: Epinotia penklerianaFischer von Röslerstamm

Leírás: Nagyon változatos színezetű és mintázatú faj. Elülső szárnya rozsdasárga, sötétbarna, vagy feketésbarna. A szárny közepén egy nagy fehéres sárgás elkeskenyedő keresztsáv látható. A tükör rozsdasárga és ólomszínnel keretezett. Néha az elülső szárny egyszínű rozsdasárga, csak a tükör körül marad meg az ólomszínű keret. Hátulsó szárnya barna vagy szürkésbarna. Szárnyfesztávja 10–12 mm

Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt. Tápnövénye: Alnus, Betula. Corylus, Quercus, Ulmus. Egynemzedékes, júliusban, augusztusban repül. A nőstény a petéket a rügyekre rakja, rendszerint többet. Az egy hónap múlva kikelő hernyók berágják magukat a rügyekbe, és ott telelnek át. Tavasszal virágrügyekkel táplálkoznak, később az összeszőtt fiatal levelek között rágnak. A bábozódás a talajban történik, fehérgubóban.

Kép

Fenyőtűmoly Epinotia tedella (Szabóky, eredeti)

Fenyőtűmoly – Epinotia tedella Clerck

Társnév: Lucfenyő fészeksodró

Leírás: Elülső szárnya sötétbarna, ezüstös fehér összemosódó szabálytalan keresztsávokkal. Az egész szárny mozaikosnak tűnik. Hátulsó szárnya sötétbarna, világos rojttal. Szárnyfesztávolsága 9–11 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Fő tápnövénye a Picea abies, de más Picea-fajokon is felnő. Ritkán a Pinus silvestris-t és a Larix decidua-t is fogyasztja. Repülési ideje június– július, de az időjárástól és a tengerszintfeletti magasságtól függően előbbre, vagy későbbre tolódhat. Petéit a fenyőtűre rakja, egyesével. A hernyó tűaknázó, a tű alján hatol be a tűbe, és a csúcs felé fogyasztja a parenchimát. A hernyó a kirágott tűket egymáshoz szövi. Az idősebb hernyó a tűleveleket a csúcs felől kezdi rágni. A hernyó a kirágott tűket egymáshoz szövi és az így képzett tűfészekben él, amiből az ürüléket kitolja. A hernyó szürke szövedékben, a talajban telel át. Tavasszal a talajban bábozódik. Minden korosztályú fenyőt megtámad, és bizonyos esetekben tarra rágja azokat. Gradációját a hideg idő és a fagyok omlasztják össze. Természetes ellenségei a fémfürkészek, és a gyilkosfürkészek. Az imágó nappal aktívan repül a levelek között. Mesterséges fényre jól repül.

Fenyősövény tükrösmoly (színes: 106.)

Epinotia nanana Treitschke

Társnév: Törpe lucfenyősodró

Leírás: Elülső szárnya sötét szürkésbarna, vörösen csillogó, három széles világos keresztsávval. A fej barnásszürke, arca szürkésfehér. Szárnyfesztávja 8–10 mm

Elterjedés, életmód: Közép- és Észak-Európában terjedt el. Észak-Amerikába behurcolták. Tápnövénye a Picea abies és a Picea pungens. Május végétől júliusig repül. A petéit az előző évi tű hüvelyére rakja és sohasem a friss az évi hajtásra. A hernyók abba a tűbe fúrnak bele, amelyiken a pete volt. A hernyó nyári és őszi rágása nagyon csekély, de az áttelelés után a tavaszi rágás igen intenzív, a kifejlődésig 5–6 tűt is kirág. Rendszerint a talajban bábozódik, de bábozódhat a rágás helyén, a tűk tövénél szövedékben, vagy a fenyő gubacstetvek (Sacciphantes spp.) gubacsában. A hernyó rágása egyébként nagyon hasonló a fenyőtűszövő lándzsásmoly (Batrachedra [Eustantonia] pinicolella Zeller) és a fenyőtű aknázómoly (Coleotechnites piceaella) rágásképéhez. A lepkék szürkületkor a fenyőfák körül rajzanak. Mesterséges fényre jól repülnek.

Szemes tükrösmoly

Spilonota ocellana Fabricius

Társnév: Barna rügysodró

Leírás: Elülső szárnya sötét hamuszürke. A tőtér kékesen csillogó. A szárny csúcsa a krémsárgától a szürkés feketéig változó. A külső szögletben egy háromszögű sötét folt található. Az ólomszürkén keretezett tükörben két-három sötét vonal fekszik. Hátulsó szárnya világos hamuszürke. Szárnyfesztávolsága 12–14 mm.

Elterjedés, életmód : Az egész paleartikumban elterjedt. Polifág, legfontosabb tápnövényei Malus, Cerasus, Prunus, Alnus, Corylus- ritkábban Carpinus. Quercus, Sorbus, Salix. Egy nemzedéke július–augusztusban repül. A nőstény a petéket csoportosan rakja a levélre. A kikelő hernyók augusztus–szeptemberben a terméseket és a leveleket fogyasztják majd áttelelés után április–júniusig a rügyeket, virágokat és a fiatal leveleket rágják. Mesterséges fényre jól repül az imágó.

Hozzá nagyon hasonló faj a vörösfenyő tükrösmoly – Spilonota laricana Heinemann, mely egy melanisztikus nagy S. ocellana-hoz hasonló. Tápnövénye a Larix decidua. Egyébként életmódja az előbbi fajéhoz hasonló.

Család: TOLLASMOLYOK

Fam: Pterophoridae

Változó nagyságú fajok 11–34 mm közötti szárnyfesztávolsággal. Színük többnyire szürke, barnás, sárgás, de ismerünk teljesen hófehér fajt is. A rajzolat rendszerint 1–2 keresztsávból áll. Fajra jellemző a hátulsó szárny 3. tollán lévő pikkelycsomó nagysága, kiterjedtsége (pl. Oxyptilus). A lepkék feje kicsi, simán pikkelyezett. Csáptőízük kicsi, csápostoruk vékony. Szemük nagy, ajaktapogatójuk különböző hosszúságú. Nyelvük fejlett. A családra jellemzők a vékony és igen hosszú lábak, melyeken különböző sarkantyúk láthatók (ezek fontos faji bélyegek). Potrohuk hosszú vékony. A család fajai nevüket onnan kapták, hogy a felhasított szárnyuk a rojtozattal együtt tollhoz hasonlatosak. A család fajainak legnagyobb részére az jellemző, hogy az elülső szárny vége a külső szegély felöl egy hasítékkal kettéosztott, a hátulsó szárny pedig két hasítékkal három részre osztott. Egy kis csoportjuknál, nincs hasíték egyik szárnyon sem, ezek az egytollú molyok (Agdistis) Figyelem! Ismerünk olyan tollasmolyokat melyeknél az elülső és hátulsó szárny egyformán öt hasítékkal 6–6 tollra válik szét. Ezek a fajok szárnyfesztávolsága a 20 mm-t nem haladja meg, és egy külön családot, a soktollú molyok (Alucitidae) családját alkotják. A tollasmolyok szárnya kapcsoló sertével illeszkedik egymáshoz. Egyes fajok nyugalmi helyzetben szárnyaikat összesodorják, vagy összehajtogatják. Nyugalmi helyzetben a szárnyak vízszintesen állnak és a test tengelyére merőlegesek, T alakúak. Az előbb említett egytollú molyok szárnyaikat előbbre húzzák és kb. 120 fokos szöget zárnak be velük. A lepkék egy része nappal repül, virágokon (pl. Alchemilla) táplálkozik, vagy a szürkületben késő délután aktív. A fajok nagy része mesterséges fényre is repül. Az egész Földön elterjedt család, hazánkból 25 nemzetségének mintegy 50 faját ismerjük. Ez a szám valószínűleg módosulni fog, mert jelenleg a család világrevizíója folyamatban van.

Rózsabimbó tollasmoly

Cnaemidophorus rhododactylus

Denis & Sciffermüller

Syn: Eucnaemidophorus rhododactylus

Denis & Schiffermüller

Leírás: Az elülső szárny alapszíne világos fahéjszíntől a rozsdavörös színig változó. Elülső szárnyán elmosódott ferde keresztsáv húzódik, a hasíték mögött egy éles fehér, egyszer megtört keresztvonal látható. A rojt töve mellett világos sáv húzódik, mely arra is kiterjed. A hátulsó szárny szürke, de a harmadik toll külső fele fehér és egy nagy háromszögű pikkelycsomó található rajta. Lábai barnák, fehér gyűrűkkel. Szárnyfesztávolsága 25–29 mm.

Elterjedés, életmód: Európai és nyugat-ázsiai faj, de Észak-Amerikában is él. Tápnövényei a rózsa-félék, melyek virágbimbóiban táplálkozik. Hazánkban két nemzedéke fejlődik. Hernyói tavasszal kelnek ki majd a rózsahajtásból a rózsabimbóba rágjék bele magukat. A bimbót teljesen kiüregesítik. A lepkék a bábból május végétől június végéig kelnek ki. A második nemzedék hajtásvégekkel és bimbókkal táplálkozik. Augusztus végén és szeptember elején repül, s a lerakott petéik áttelelnek.

Közönséges tollasmoly

Emmelina monodactyla Linnaeus

Leírás: Az elülső szárny alapszíne a fahéjbarnától a vörösesszürkén át a sárgásszürkéig változó. Olykor sötét behintés is látható rajta, mely hosszanti csíkokból áll. Mintázata egy fekete folt a tőhöz közel, és két folt a hasíték végén ill. az első toll elülső szegélyének közepén. A második lábpárja csupasz, a sarkantyú nagy szőrpamacsa hiányzik. Szárnyfesztávolsága 27–31 mm.

Elterjedés, életmód: Holarktikus elterjedésű faj. Repülési ideje június végétől tavaszig tart. A lepke telel át. Késő ősszel november december hónapban is lehet találkozni T alakban pihenő példányaival kerítésen, házfalon, fatörzsön stb. Mesterséges fényre jól repül. Tavasszal a legkorábban repülő molyok közé tartozik. Tápnövénye a Convolvulus arvensis.

Család: FÉNYILONCÁK (színes: 97.)

Fam: Pyralidae

A legújabb elképzelés szerint (Karsholt, Razowski 1996) a Pyralidae család magában foglalja a karcsúmolyokat (Phycitidae), fűgyökér rágó molyokat (Crambidae), galériás molyokat, (Galleriidae), vízimolyokat (Antropidae), fényiloncákat (Pyralidae) és tűzmolyokat (Pyraustidae). Az így létrejött igen heterogén családot nehéz általánosan jellemezni. Többnyire közepes, vagy nagytermetű lepkék. Szemük nagy, pontszemük van. A csápok sokfélék, szőrösek, pillásak, egyoldalúan fésűsek, simák, egyenesek. Az ajaktapogatók vastagok rásimuló szőrökkel, vagy pikkelyekkel, közepesek vagy igen hosszan előrenyúlók (Crambinae). Elülső szárnyuk megnyúlt karcsú. A mintázat rendszerit külső- és belső keresztsávból (Phycitinae), vagy hosszanti sávokból (Crambinae) áll. Néhány esetben a keresztsávok is hiányoznak. A Pyraustinae alcsalád tagjai aprótermetűek és nagyon élénk színűek. Hernyóik rendszerint selymesen bélelt csőszerű járatokban élnek, néhányuk endofág életmódot folytat. A nagy fajszámú család az egész földön elterjedt, hazánkból mintegy 300 faját ismerjük.

Kép

Aszalványmoly – Plodia interpunctella (Szabóky, eredeti)

Aszalványmoly

Plodia interpunctella Hübner

Leírás: Elülső szárnyának tőtere mintegy a szárny egyharmadáig csontsárga színű, ettől a határtól a külső szegély rojtjáig sötét vörös, vagy csokoládébarna. Hátulsó szárnya világos szürke. Szárnyfesztávolsága 12–19 mm között változik.

Elterjedés, életmód: Az egész világon elterjedt faj. A raktárakban és háztartásokban károsító molylepkék legjellemzőbb képviselője. Minden szárított élelmiszert, magokat, fűszereket, csokoládét elfogyaszt. Jelenlétét könnyű felismerni a hernyó által készített sűrű ürülékkel teli fonadék fátylakról. Szabadföldön is képes áttelelni Hazánkban két esetleg három nemzedéke fejlődik ki. A szaporodás mértéke függ a rendelkezésre álló tápanyagoktól.

Készletmoly – Ephestia elutella Hübner

Társnév: Kakaómoly

Leírás: Elülső szárnya szürkés, vagy barnás alapszínű. Mintázata sötétebb-világosabb keresztsávokból és a szárny középterében a sejtben lévő két pontból áll. Hátulsó szárnya füstös fehér. Szárnyfesztávolsága 13–18 mm.

Elterjedés, életmód: Világszerte elterjedt raktári kártevő, de a háztartásokban is fellelhető. Felsorolni is nehéz azoknak az őrlemények, magok szárított gyümölcsök nevét, amiben eddig már károsított. A hernyóknak nincs a fajra jellemző rágásnyoma. A megtámadott anyagban szövedék csomókat készítenek, melybe a tápanyag részecskéi, és az ürülék beleragad. Évente feltehetően 3 nemzedéke fejlődik.

Lisztmoly – Ephestia kuehniella Zeller

Syn: Anagasta kuehniellaZeller

Leírás: Elülső szárnyának alapszíne szürke, az erek mentén fekete behintéssel. Mintázata külső és belső keresztsávból és a szárny középterében két fekete pettyből áll. Hátulsó szárnya áttetszően fehéres, szárnya karcsú. Szárnyfesztávolsága 20–24 mm közötti.

Elterjedés, életmód: Egész világon elterjedt faj, Magyarországon is közönséges. A liszt és lisztből készült termékek leggyakoribb és legjelentősebb kártevője. Hernyója az őrleményekben fonadékot készít, amelyben benne található az ürüléke. Ilyen esetre szokták mondani, hogy „megmolyosodott” a liszt. A hernyója a csomagoló anyagot is átrágja. Évente rendszerint 2–3 nemzedéke fejlődik. A lepke a homályos raktárakban nappal is repül, egyébként éjjel aktív, a mesterséges fény is vonzza. Legegyszerűbb védekezés ellene, talán a legcélravezetőbb is, a lisztet finom lyukú szitán átszitálni.

Nagy viaszmoly

Galleria mellonella Linnaeus

Leírás: Nagy termetű molylepke. Elülső szárnyának alapszíne sötétbarna, helyenként hamvasszürke pikkelyek fedik. Mintázata elmosódott foltokból áll. A külső szöglet homorú. Hátulsó szárnya sárgás fehér, barnán szegélyezett. Szárnyfesztávolsága 20–35 mm.

Elterjedés, életmód: Az egész világon elterjedt fajt a méhészkedéssel hurcolták szét. A hernyója méhkaptárakban él, léppel táplálkozik. A hernyó a járatait selyemszállal kibéleli és a lépet össze-vissza furkálva, elkészíti a „galériáit”, ősszel erős szövedékben bújik el, áttelel, és tavasszal bábozódik. Hazánkban feltehetőleg két nemzedéke fejlődik, de a repülése elnyújtott, márciustól szeptemberig tart. A lepkék éjszaka aktívak és rendszerint a kaptárak körül röpködnek. A mesterséges fény iránt eléggé közömbösek. A kaptár tisztán tartásával lehet a hernyók ellen védekezni.

Szénailonca – Hypsopygia costalis Fabricius

Társnév: Rózsaszín ilonca

Syn: Pyralis costalis Fabricius

Leírás: Elülső szárnyának alapszíne világos pirosas ibolyásbarna. Mintázata két hullámosan lefutó sárga keresztsávból áll, melyek az elülső szegélyen nagy foltokká szélesednek. Szegélye és rojtja sárga. Hátulsó szárnya világosabb pirosas, két fehéres keresztsávval. A szegély sötétebb és a rojt sárga. Szárnyfesztávolsága 13–17 mm.

Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai, valamint nyugat-ázsiai faj. A szénailonca hernyója eredetileg valószínűleg avaron élt. Raktári körülmények között a hernyó különféle őrleményekben, lucerna- és lóhere-szénában, szárított növényi részekben él, s ezzel okozza a kárt. Évente több nemzedéke fejlődik. Az őszi nemzedék hernyói áttelelés után tavasszal alakulnak bábbá. Mesterséges fényre jól repül az imágó. Ez az a moly, amelyik úgy kiteríti pihenés közben a szárnyait, „mintha preparátor feszítette volna ki”. Népies neve: „önpreparáló moly”. A potroh végét kissé felemeli a szárnysíkjából. Lakóépületekben és lépcsőházi világítás környékén szembetűnő.

Kukoricamoly – Ostrinia nubilalis Hübner

Leírás: A hím elülső szárnya ibolyás barna, hátulsó szárnya szürkésbarna sárga zegzúgos keresztsávokkal ill. foltokkal. A nőstény mintázata megegyezik a hímével, de a színezet sárga, elmosódott, világos barna színező elem alig látható rajta. A lepke szárnyfesztávolsága 20–30 mm közötti.

Elterjedés, életmód: Eredetileg eurázsiai elterjedésű faj, de a kukorica és cirok termesztésével széthurcolták a világban, így eljutott Észak-Amerikába, Új-Guineaba, Észak-Afrikába, Guatemalába (Jermy, Balázs 1992). Rendkívül polifág lepke. Tápnövényei közül a köles (Panicum miliaceum), a kender (Cannabis sativa), az alma (Malus domestica), a körte (Pyrus spp.), a málna (Rubus idaeus), fűzek (Salix), nyárak (Populus). A lepke előszeretettel tartózkodik az erdei aljnövényzetben is. A kukorica szinte minden részét fogyasztja, természetesen különböző korú hernyók teszik ezt. Közép-Európában régebben főleg egynemzedékű volt a kukoricamoly, az utóbbi években zömmel kétnemzedékűvé vált. Az Amerikába behurcolt populáció szélesen elterjedt és Kanadában 1, míg Mexikóban 4 nemzedékben repül. A kifejlett hernyók telelnek át, és az imágó rajzása június közepétől július közepéig tart. A második rajzás július vége és augusztus vége közé esik. Az imágók a mesterséges fényre nagyon jól repülnek.

Kép

Kukoricamoly Ostrinia nubilalis nőstény (Szabóky, eredeti)

Közönséges tűzmoly

Nomophila noctuella Denis & Schiffermüller

Társnév: Közönséges óriásmoly

Leírás: Elülső szárnya világos barna, kihegyesedő csúcsú. Vesefoltja sötétbarna keretű, a külső- és az elülső szegélyen sötét pontozás figyelhető meg. Hátulsó szárnya világos szürkésbarna, a szegély keskeny sötétebb rojtja világos fehéressárga. Szárnyfesztávolsága 28–30 mm.

Elterjedés, életmód: Az egész világon elterjedt. Alkalomszerűen bevándorló faj. Hernyója polifág: vadon termő és termesztett fűféléken, gabonaféléken keserűfű-féléken, lucernán fejlődik. Repülési ideje május–október. Tipikus nappal repülő faj. Különösen az őszi időszakban, amikor más lepke nemigen repül, nagyon feltűnő. Mesterséges fényt is kedveli.

Tarkamintás karcsúmoly

Acrobasis tumidella Zincken

Leírás: Elülső szárnyának tőtere élénk, a fehér keresztsáv széles és ferdén fut le a belső szegélyre. Kívülről fekete sáv kíséri, azt pedig egy barnásvörös sáv követi. A középtér barnásszürke, két sejtvégi fekete ponttal. A külső keresztsáv keskeny piszkosfehér, alig látható. A szegély keskeny és vörösesszürke, rojtja szürkésfehér 3 választóvonallal. Hátulsó szárnya barnásszürke, a tő felé világosabb, rojtjában éles választóvonal van. Szárfesztávolsága 18–20 mm

Elterjedés, életmód: Európai faj. Hernyója tölgy-félék összehúzott levelei között él. Repülési ideje július–augusztus. Mesterséges fényre jól repül.

Tölgyaknázó karcsúmoly

Phycita roborella Denis & Sciffermüller

Syn: Phycita spissicella Fabricius

Leírás: Elülső szárnyának középterén a sejtből kilépő ereken éles, rövid fekete vonalak fekszenek. Alapszíne igen változó, barnásszürke, és ennek különböző erősségű árnyalata. A belső keresztsáv enyhén törik. A kettős külső keresztsáv kétszer erősen megtörik. Rojtja világosszürke, három választóvonallal. Hátulsó szárnya barnásszürke, rojtja világos két sötét választóvonallal. Szárnyfesztávolsága 23–25 mm.

Elterjedés, életmód: Közép- és dél-európai faj. Hernyója tölgyfélék összeszőtt levelei között él. Repülési ideje júniustól augusztusig húzódik. Mesterséges fényre nagyon aktív.

Kép

Akácmoly – Etiella zinckenella (Szabóky, eredeti)

Akácmoly – Etiella zinckenella Treitschke

Leírás: A hím csápostorának első 5–6 ízén mély bevágás van., s a mélyedésben nagy pikkelycsomó foglal helyet. Ajaktapogatója hosszú, csőszerűen előre nyújtott. Elülső szárnya keskeny, megnyúlt, kihegyesedő. Elülső szárnyának alapszíne csillogó szürkésbarna. A tőteret lezáró keresztsáv fekete pikkelyei kiemelkednek a szárny síkjából. Kívülről széles sárgávörös keresztsáv határolja, de egyik se metszi át az elülső szegély alatti, fehér szegélyt, mely a csúcsig tart. Hátulsó szárnya áttetsző, világos szürkésbarna, rojtja fehéres. Szárnyfesztávolsága 24–28 mm.

Elterjedés, életmód: Eredetileg közép-és dél-európai faj, innen terjedt el a meleg és forró égövi területekre. Hazánkban két nemzedéke május–június, és július–augusztus között repül. A kifejlett hernyók telelnek át erős szövedékben. Meleg években kifejlődhet egy részleges harmadik nemzedéke is. A polifág hernyók különféle pillangósok magvait fogyasztják. Az első nemzedék hernyói elsősorban lágyszárúak magját fogyasztják (a borsó kártevője!), a második nemzedéké főleg fás növények hüvelyében fogyasztják a magvakat (elsősorban az akácban).

Fenyőrágó karcsúmolyok Dioryctria spp .

A hím csápostora a tőíz fölött meggörbült, az elülső öt ízen pikkelycsomók ülnek. A csápostor erősen pillás, vagy egyoldalúan fogazott. A nőstény csápja egyszerű. Ajaktapogatója nagy, fölfelé meredő, szőrös, csúcsíze rövid. Elülső szárnya hosszú, alig kiszélesedő, csúcsa hegyes. Kis fajszámú nem. A palearktikumban és nearktikumban terjedt el. A lepkék éjszaka repülnek, a mesterséges fény erősen vonzza őket. Hernyóik fenyőfélék tobozaiban, hajtásaiban élnek. Rendszerint másodlagos kártevők, pl. az Evetria-fajok (Tortricidae) kártétele nyomán.

Kép

Tobozrágó karcsúmoly – Dioryctria splendidella (Szabóky, eredeti)

Tobozrágó karcsúmoly

Dioryctria splendidella Herrich-Schäffer

Társnév: gyanta fényilonca

Leírás: Elülső szárnyának alapszíne fehéres szürkével kevert feketeszürke, barna pikkelyek csak helyenként láthatók benne. A keresztsávok fehérek, melyeket vagy határozott fekete vonal, vagy elmosódott árnyék kísér. Legfontosabb bélyeg az, hogy a külső fehér keresztsáv lefutása a törések ellenére egyenes, nem fogazott. Hátulsó szárnya világos szürke. A legnagyobb hazai Dioryctria faj, szárnyfesztávolsága 28–34 mm között mozog.

Elterjedés, életmód : Közép- és dél-európai faj. Repülési ideje július–augusztus. Petéit a fenyő kérgére (Pinus, Picea) rakja. A kikelő hernyók először a szíjácsban szabálytalan járatokat készítenek a kéreg alatt, majd áttelelnek, és elsősorban az ágörvek közelében a sebzések és gombás fertőzések helyén élnek. A bábozódás szövedékben történik.

Kép

Fenyőrágó karcsúmoly – Dioryctria abietella (Szabóky, eredeti)

Fenyőrágó karcsúmoly

Dioryctria abietella Denis & Schiffermüller

Társnév: Tobozfényilonca

Leírás: Az elülső szárny mintázata éles, a tőtéren feketés folt van. A rákövetkező vörösbarna keresztsáv rendszerint a felső szegélyig ér. A középtéri fehér folt alá sötét árnyék húzódik. Nagyon hasonló az előző fajhoz, de a külső keresztsáv erősen fogazott. Hátulsó szárnya szürke. Szárnyfesztávolsága 24–28 mm.

Elterjedés, életmód: Holarktikus faj, de a palearktikum területéről Európából, Kis- és Észak-Ázsiából ismert. Hernyója fenyőféléken (Picea, Abies, Pinus, Larix) él. Repülési ideje júniustól szeptemberig tart. A petéiket a fiatal tobozok csúcsára rakja. A hernyó a toboz magjait megeszi, és a tobozon ürülékcsomók mutatják jelenlétét. Fiatal fenyőknél a vezérhajtás belsejét rágják ki, s ennek következtében azok letörnek. A hernyó október folyamán a talajban szövedéket készít, s abban telel át. Május–júniusban a talajon bábozódik vékony ezüstszínű gubóban.

Kép

Fenyőszövő karcsúmoly – Dioryctria mutatella (Szabóky, eredeti)

Fenyőszövő karcsúmoly

Dioryctria mutatella Fuchs

Leírás: Az elülső szárny mintázata erősen elmosódott, fehéresszürke és feketészürke elemek egyforma arányban láthatók, s így a szárny egységes szürkének tűnik. Barna színezeti elem nincs a szárnyon. A család legkisebb hazai faja, szárnyfesztávolsága 22–24 mm.

Elterjedés, életmód: Európai faj. Tápnövénye a Pinus silvestris. Repülési ideje július augusztus. Mesterséges fényre repül. Petéit a fenyőtűre, vagy közvetlenül mellé rakja. A fiatal hernyók a tűhüvelyt eszik. Áttelelés után az azévi rügyeket a fedőpikkelyekig kirágják, vagy a rügy alatt 4–5 cm mélységig a hajtásban rágnak. A bábozódás ovális szövedékben, az avarban, talajon történik.

Család: POHOSLEPKEFÉLÉK

Fam: Lasiocampidae

Közepes vagy nagy termetű éjjeli lepkék. A hímeknek hosszú és széles fésűs csápjuk van. a szem gyakran szőrökkel fedett. Az ajaktapogató hiányzik, vagy redukálódott. A lábak erősen szőrösek. Az elülső és hátulsó szárny középsejtje rövid és keskeny. Az m1 és m2 erek egymástól távol erednek. Az elülső szárnyon az r1 és r3 mindig nyelezett. A hátulsó szárnyon a középsejtnél még egy melléksejt van. Szárnyukat nyugalomban háztetőszerűen tartják. A hernyók 16 lábúak, többé-kevésbé erősen szőrösek. Többnyire lomblevelűeken, ritkábban tűlevelűeken vagy lágyszárúakon élnek.

Kép

Gyűrűsszövő – Malacosoma neustria (Szabóky, eredeti)

Gyűrűsszövő (színes: 65.)

Malacosoma neustria Linnaeus

Társnév: Gyűrűslepke, gyűrűspille, gyűrűspohók

Syn: Malacosoma neustriumLinnaeus

Leírása: A szárny fesztávolsága 26–35 mm. A lepke alapszíne világos vagy sötét okkersárga. Az elülső szárny sötét középterét 2, az alapszíntől sötétebb vagy világosabb keresztcsík fogja közre. A sötét középterűek mintázata egy világosan szegélyezett keresztsáv. A hátulsó szárny világosabb és az elülső szárnyak halvány rajzolata folytatódik rajta. A színezet egyedenként nagyon változó. A sötétszürke pete kissé lapított henger alakú, középzónájában porcelánfehér színű. A lepke a petéket vékony ágakra, jellegzetes gyűrű alakú csomókba rakja. Hernyója eleinte fekete, később nagyon színes. Testét puha szőr fedi, de az a jellegzetes szint nem takarja el. Teste hosszanti irányban csíkozott, hátán és oldalán fehér, barna, kék csíkok váltogatják egymást. A régi német és magyar szakirodalom „Lívre-Raupe” ill. „libériás” hernyóként említi. Az 1. és 11. szelvényen kiemelkedő fekete foltok vannak. A feje kékesszürke. két fekete folttal tarkított. A báb feketés barna, rövid szőrökkel fedett.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Észak-Afrikától Dél-Skandináviáig, Ázsiában Japánig terjedt el. Európában délen gyakoribb. Meleg és fénykedvelő ligeterdei faj. Kedvenc biotópja sövények, erdőszélek, parkok, gyümölcsösök, kiritkult tölgyesek. Tápnövényei: Quercus, Acer, Alnus, Betula, Carpinus, Crataegus, Poplus, Salix, Sorbus, Ulmus, Tilia, valamint a gyümölcsfák. Erdőkben a kocsányos tölgyet és a Prunus-féléket részesíti előnyben. A lepke rajzási ideje június–július. A hímek éjjel aktívak és mesterséges fényre jól repülnek. A nőstény keveset repül, petéit vékony ágakra gyűrű alakban rakja, elsősorban fiatal fákra és cserjékre, tömegszaporodásakor idős fákra is (peteszám 75–400 db). Éttelelés pete alakban. A hernyók az időjárástól függően április közepén, május elején kelnek ki. Kikelés után az ágelágazásoknál szövedéket szőnek. Utolsó vedlésükig együtt maradnak. Nappal együttesen a fészekben tartózkodnak, éjjel indulnak táplálkozni. A fák fakadó rügyeit és leveleit rágják, útvonalukat a fa károsított részén csillogó szövedékszálak jelzik. Esős, hűvös időjárás, és vedlés idején visszatérnek a fészekbe. Az utolsó vedlés után szétszélednek, és egyesével táplálkoznak. A bábozódás levelek között laza gubóban a fán történik. A nőstények néhány nappal később bábozódnak, mint a hímek.

A Malacosoma neustria ökológiai valenciája széles határok között mozog. Hőmérsékletre (11,5–31,5 °C) és páratartalomra (12–100%) kevésbé érzékeny. A kikelt hernyók 36 napig képesek éhezni (Bekir 1935). Tömegszaporodását a meleg száraz, napos időjárás váltja ki (Szontagh, 1961).

Tömegszaporodása hazánkban az ártéri kocsányos tölgyesekben gyakori (pl. Szatmár-Beregi síkság, és a Körösök vidéke). Gradációja hosszú ideig, 4–7 évig tart. Tömegszaporodásának évei 1955–1959.; 1969–1972.; 1981–1988. Tarrágása után másodlagos kórokozók (pl. tölgy lisztharmat), és rovarkárosítók lépnek fel, melyek a fa gyengültségét fokozzák. A fa növedékvesztesége 70%-ot is elérhet (Leskó 1984.). Ártéri területeken magas vízállással egybekötött tarrágás esetén a fiatal fák pusztulása is előfordul.

Tömegszaporodását korlátozó biotikus tényezők közül a ragadozó rovarok, a Hymenoptera-k, és a rovarpatogén gombák (pl. Beauveria bassiana) és a vírusok a legfontosabbak. Populációdinamikájának alakulása fénycsapdákkal jól nyomon követhető, és várható tömegszaporodása a fogott egyedek alapján jól előre jelezhető.

Védekezés: legcélszerűbb a környezetkímélő szerek használata. Jól beváltak a Bacillus thuringiensist tartalmazó spóraszuszpenziók, és a kitinszintézist gátló szerek.

Nyárfaszövő Poecilocampa populi Linnaeus

Syn: Gastropacha populiLinnaeus

Leírás: A szárny fesztávolsága 32–40 mm. Elülső szárnya vörösesbarna, 2 sárgásfehér fűrészes keresztvonallal. A középtér sötétbarna. Hátulsó szárnya szürke, rajta elmosódó majdnem egyenes fehéres keresztvonal van. A pete hosszúkás, lapos, barnás-szürke színű, sötéten pettyezett. Hernyója szürke, hátán sötét, szelvényenként megszakított feketés foltsor látható, a foltokban 4 sárgás folt van. A báb hengeres, hamuszürke gubóban bábozódik.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Közép- és Észak-Európában, délen Spanyolországban és Olaszország északi részén elterjedt faj. Tápnövényei a gyümölcsfák, Quercus- Betula-, Populus-, Tilia-, Prunus-, Crataegus-fajok. A lepke az első fagyok után október–novemberben repül. Pete alakban telel át. A hernyók tavasszal és kora nyáron táplálkoznak. A lepke mesterséges fényforrásra jól repül, a fénycsapdák olykor nagy egyedszámban fogják. Kártétele nem ismeretes.

Kép

Tölgypohók – Lasiocampa quercus hím (Szabóky, eredeti)

Tölgypohók

Lasiocampa quercus Linnaeus

Társnév: Tölgyszövő

Leírás : A lepkére ivari kétalakúság jellemző. A hím 50–60 mm szárnyfesztávolságú. A szárny alapszíne gesztenyebarna. Az elülső szárny külső szélén élénksárga. A keresztsáv a tőtér felé élesen határolódik, a szegély felé fokozatosan beleolvad a szárny alapszínébe. A rajzolat a hátulsó szárnyon folytatódik. Az elülső szárny közepén feltűnő fehér folt van. A nőstény 70–80 mm szárnyfesztávolságú. A szárny alapszíne élénk okkersárga, mintázata hasonló a híméhez. A hím csápja erősen fésűs, a nőstényé fonalas. A pete négyszögletes hasábra emlékeztet, éle és csúcsa lekerekített, színe sárgás-barna. A kifejlett hernyó 6–8 cm hosszú, szürkés sárga sűrű szőrzetet visel, a szelvények határán a szőrzet hiányzik, és a széles bársonyos fekete sávon két fehér pont van. Az oldalán fekete foltokkal megszakított fehér sávot visel. A fej barna, fekete foltokkal tarkított.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt faj. Tápnövényei Quercus-, Carpinus-, Betula-, Salix-, Alnus-, Prunus-, Rubus-fajok stb. Egynemze-dékes, július–augusztusban rajzik. A hímek nappal repülnek, mesterséges fényre alig érzékenyek. A nőstények éjjel repülnek, fényre érzékenyek. Petéiket egyesével vagy kis csoportokban rakják a tápnövényre. Az augusztus végén vagy szeptemberben kikelt hernyók lomblevelekkel táplálkoznak, majd a tápnövényen áttelelnek. Tavasszal a tápnövény rügyeit, majd levelét rágják. A táplálkozást május–júniusban fejezik be, ezután kemény gubót szőve bebábozódnak. Gyakori faj, de kártétele az erdészetben nem ismeretes. Magyarországon kosárfűz telepeken észlelték kártételét (Szalay-Marzsó 1964).

Kép

Tölgylevél pohók – Gastropacha quercifolia (Szabóky, eredeti)

Tölgylevél-pohók (színes: 107.)

Gastropacha quercifolia Linnaeus

Társnév: Tölgylevél pille, tölgypohók, rézszínű pohospille.

Leírás : A szárny fesztávolsága 65–80 mm. A szárny alapszíne világosabb vagy sötétebb vörösbarna. A szárnyak mintázata az alapszínnél sötétebb hullámvonalakból áll. A szárnyak csipkézettek. A lepke nyugalmi helyzetben szárnyait háztetőszerűen tartja, az elülső szárnyak alól a hátulsó szárnyak szélesen kilógnak, száraz falevélre emlékeztet, alig lehet észrevenni. Apete lapított tojásdad, fehéres színű, gyűrűszerű zöldes rajzolattal. A hernyó szürkésbarna, szelvényenként 2 barna vagy piros szemölcsöt visel. A 2. és 3. szelvény háti részén, nagy kék folt van. A 11. szelvényen egy hegyes púpot visel. Ritkás szőrzete a hátán fekete, az oldalán sárgásbarna. A báb sötétbarna, tojásdad, a kremaszter lekerekített.

Elterjedés. életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában és Ázsiában elterjedt. Tápnövénye különféle fák és cserjék. A gyümölcsfákat és a Prunus-féléket előnyben részesíti, a Populus-, Salix-, Crataegus- és Rosa-fajokon is gyakran előfordul. Magyarországon egy nemzedéke van, az ország déli részein meleg nyarakon részleges második nemzedéke is előfordul. A lepke június–júliusban rajzik. A peterakás egyesével vagy kisebb csoportokban a levél fonákján történik. A hernyók augusztustól októberig táplálkoznak, utána félig kifejlett állapotban áttelelnek. Júniusban bábozódnak be. A lepke éjszaka aktív, mesterséges fényre jól repül.

Nyárakon, fűzeken gyakran előforduló faj a hozzá hasonló sárga pohók –Gastropacha populifoliaEsper. Elülső szárnyai világosbarnák, 5 keresztsávval.

Kép

Fenyőpohók – Dendrolimus pini (Szabóky, eredeti)

Fenyőpohók (színes: 35., 36., 37., 38.)

Dendrolimus pini Linnaeus

Syn: Gastropacha piniLinnaeus

Leírás : Az ivari kétalakúság feltűnő. A hím kisebb, mint a nőstény. A tor és az elülső szárny gyakran szürkésbarna, a potroh és a hátulsó szárnyak vörösesbarnák, de egyedenként nagyon változó színűek. Az elülső szárnyon egy élesen határolt barna keresztsáv van, a közepe táján egy kis fehér pettyet visel. A nőstény nagyobb, világosabb színű, a szárny rajzolata hasonló a híméhez. A pete nagy, ovális alakú, kékeszöld, később szürkésbarna. A kifejlett hernyó barna vagy szürke alapszínű, fekete szőröket, háti és oldalszemölcsöket visel. Jellegzetes ismertetőjele az acélkék nyakfolt a 2. és 3. szelvényen. A 4. és 10. szelvényen rombusz alakú háti foltok, az oldalán ferde fekete sávok vannak. A báb feketésbarna, a gubó orsószerű.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, pinetális faj. Európában és Ázsiában az Ural-hegységig terjedt el, ott ahol kiterjedt, humuszszegény, talajvíztől független homoktalajokon álló elegyetlen erdeifenyő állományok állnak. Tápnövényei: Közép-Európában az erdeifenyő, de ahol a klimatikus feltételek megfelelnek, ott a Pinus nigra austriaca, Pinus halepensis, Pinus montana, Pinus maritima, Pinus strobus, Picea abies, Abiesalba (Schwerdtfeger 1936). Magyarországon fiatal 10–15 éves erdeifenyő és feketefenyő állományban fordult elő tömegszaporodása. (Varga 1966 Csóka et. al. 1995). A lepke június–augusztusban rajzik. A hímek napközben is repülnek, de a tömeges rajzás az alkonyati órákban kezdődik. A nőstények nehézkesek és keveset repülnek. A kopuláció után a nőstény a petéket a tűkre, vékony ágakra kisebb csoportokban rakja le. Az embrionális fejlődés két hétig tart. A kikelt hernyók a kétéves tűk szélét rágják (csipkézik), majd a tűk felső 1/3-át és L3 stádiumtól egészen a tűhüvelyig fogyasztják el. Az egyéves tűket, az új rügykezdeményeket, és fiatal hajtások kérgét, csak az éhező hernyók fogyasztják el. A hernyók tápanyag-hasznosítása nagyon alacsony (Schwerdfeger. 1936), az elfogyasztott táplálék 60–77%-a ürülékként hull le a talajra. A lárvastádiuok száma szabadföldi körülmények között nem tisztázottak, de laborkörülmények között tizet figyeltek meg. Az első három lárvastádiumban a tápanyagszükséglet nagyon alacsony ezt követően hirtelen megugrik. Késő ősszel a hernyók L2–L3 stádiumban a naphossztól függően a törzsön lemásznak a fáról és a gyökfő körül, karikába gömbölyödve telelnek át a talajban. A diapauza a talaj hőmérsékletétől függően április közepe táján ér véget. A hernyó tápanyagszükséglete ekkor megnő és tömegszaporodása esetén gyorsan tarra rágják a fákat. A kifejlett hernyó 80 mm hosszú. A hernyók júniusban kezdenek bábozódni a tűk és az ágak között, orsóformájú piszkos barnássárga gubóban. A hernyó 7–10 nap alatt alakul át bábbá. A bábnyugalom 1 hónapig tart.

Tömegszaporodása száraz, meleg, talajvízhatástól független homoktalajon álló elegyetlen fenyőállományokban fordul elő, ahol az évi csapadékösszeg 650 mm körüli és a vegetációs időben lehullott csapadék mennyisége nem haladja meg a 300 mm-t. Főleg abnormálisan meleg száraz időjárás váltja ki a gradációját. A gradáció összeomlását a meleg téli időszak, és hideg május–június, valamint az esős július– augusztus segíti elő. Kártétele leggyakrabban a 7,5–8,8 °C középhőmérsékletű területeken fordul elő. Közép-Európában, Németországban 230 év alatt 77 tömegszaporodása fordult elő. Magyarországon 1966–1967-ben Rajkán, 1986– 1987-ben Pakson erdeifenyő fiatalosban okozott erős rágást ill. tarrágást. Tarrágása 50–60% növedékveszteséget és nagyarányú fapusztulást okozott. Hazánkban mindkét tömegszaporodása nagyfeszültségű vezeték alatt álló erdeifenyő állományban zajlott le.

A fiatal hernyók fontosabb természetes ellenségei a ragadozóbogarak (Calosoma spp.), ragadozópoloskák és a Rhaphidia lárvák. A hernyókat a parazitoid Diptera és Hymenoptera fajok pusztítják.

Előrejelzése fénycsapdák fogásai alapján, hernyószámlálással a talajban és hernyóenyvgyűrűk segítségével is lehetséges. Német szakirodalom szerint a fa törzsétől számított egy méteres sugarú körben, fiatal állományban (20–30 éves) 30–40 hernyó kritikus, és erős rágás várható.

Védekezésre, ma már rendelkezésre állnak környezetkímélő szerek, mint a Bacillus thuringiensis spórát tartalmazó biopreparátumok és kitinszintézist gátló szerek.

Család: TARKASZÖVŐK

Fam: Endromididae

Széles szárnyú, erősen szőrős lepkék, épszélű szárnyakkal. Az elülső szárnyon az r2–r5 érnek közös nyele van, az r1 szabad. A hátulsó szárnyon az sc ér egy keresztéren keresztül a középsejttel van összekötve. A tympanális szerv a toron hiányzik. A szájszerve csökevényes. A családnak 1 nemzetsége és 1 faja van.

Kép

Nyírfa szövő – Endromis versicolora (Szabóky, eredeti)

Nyírfa szövő (színes: 108.)

Endromis versicolora Linnaeus

Leírás: A tor és az elülső szárnyak a hímeknél vörösesesbarnák, a nyakgallér fehér. Az elülső szárnyon a két fekete keresztvonal között egy fekete hegyesszög alakú ék, a szárnycsús alatt 3 fehér folt van. A potroh és a hátulsó szárny rozsdabarna, elmosódott középvonallal, és sávval. A szárny fesztávolsága 50–70 mm. A hernyó csupasz. A 11. szelvényen hegyes púp van. Színe halványzöld, fehéres háti és oldalvonalakkal.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Európában, Észak-Olaszországig elterjedt. Tápnövényei: Betula, ritkábban Carpinus, Alnus, Corylus. A lepke áprilisban repül. A hímek a bábból reggel kelnek ki és napközben gyorsan surrogva repülnek. A hímek és a nőstények fényre jól repülnek. A nőstény a petéket a nyírfaágak végére sorban rakja. A hernyó májustól júliusig táplálkozik, főleg alacsony ágakon A bábozódás pergamenszerű gubóban történik, melybe talajszemcséket is belesző. A báb 1 évet átfeküdhet (ez a koratavasszal rajzó egynemzedékű fajokra lehet jellemző).

Egyes években a hernyók az egész nyírfa koronáját lerágják, ennek ellenére érzékeny károkat nem okozott.

Család: PÁVASZEMEK

Fam:Saturniidae

Közepes, vagy nagy termetű éjjeli lepkék. Gyakran feltűnő az ivari kétalakúság. Testük többnyire zömök, vastag és sűrű szőrzettel fedett. Pödörnyelvük nincs, vagy csökevényes. A hím csápja kétoldalasan erősen fésűs, a nőstényeké gyengében fésűs. Szárnyaik nagyok, mindegyiken egy-egy szemfolt (pávaszem) vagy pikkelynélküli ablakfolt van. Kapcsolókészülékük nincs. Éjjel repülő állatok. Hernyóikon nagy, csupasz vagy pedig szemölcsökön ülő különböző alakú és nagyságú szőrök és serték vannak.

T-betűs pávaszem – Aglia tau Linnaeus

Társnév: Tarkapávaszem, t-jegyű tarkapávaszem

Leírás : A hím alapszíne vörösesbarna, a nőstényé sárgásbarna, szürke behintéssel. Mindkét pár szárnyán lévő „pávaszem” kék, feketén keretezett, benne T alakú fehér folt látható. A kifejlett hernyó zöld, sárgás ferde csíkokat visel. A 4. szelvényen egy fekete folt található. A stigmák vörösek. A hím szárnyfesztávolsága 60 mm, a nőstényé 80 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Közép-és Észak-Európában bükkösökben elterjedt montán, szubatlanti faj. Tápnövénye a bükk. A lepke áprilisban repül. A hím napsütéses órákban nyugtalanul, cikk-cakk alakban repül a bükkfák között, a nőstény összeráncolt szárnyakkal a fa törzsének alsó részén és cserjéken közvetlenül a talaj felett ül. A hernyók júliusban táplálkoznak. A bábozódás az avarban, laza szövedékben történik. Hazánkban bükkösökben gyakori, fényre a hím és a nőstény is mérsékelten repül.

Nagy pávaszem (színes: 73., 74.)

Saturnia pyri Denis & Schiffermüller

Társnév: Nagy éjjeli pávaszem,

Leírás : A legnagyobb termetű lepkénk. Szárnyainak alapszíne sötétebb vagy világosabb barna, hamvas szürkés és barnás behintéssel. Mintázata mindkét szárnypáron hullámvonalakból és négy jellegzetes „pávaszem” alakú foltból áll. A szárnyak fesztávolsága 120–140 mm. Tora és potroha, valamint hátulsó szárnyának tövi része gyapjasan szőrős. Tora sötétbarna, elülső része krémszínű. A potroh szőrzete szelvényenként sötétebb és világosabb harántcsíkokból áll. A hím csápja erősen fésűs, a nőstényé gyengébben. A kifejlett hernyó zöldszínű, szelvényein 6 sor kék színű szemölcsöt visel, amelyeken néhány kemény durva, a végén bunkós szőrszál található.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Közép- és Dél-Európában, Észak Afrikában és Kis-Ázsiában elterjedt faj. Tápnövénye elsősorban gyümölcsfák (szilva, cseresznye, mandula), ritkábban dió és kőris. Előfordulása szórványos, hazánkban védetté nyilvánított faj. Univoltin. A lepkék április végén–májusban az esti órákban repülnek. A lepke nem táplálkozik. Hernyói júniusban jelennek meg és augusztus végére befejezik táplálkozásukat, és fehéres szürke vagy szürkésbarna erős gubóban a törzseken, vagy ágakon bábozódnak. Báb alakban telelnek át, a bábok egy része több éven át elfekszik.

Tölgy-selyemlepke

Antheraea yamamai Guérin-Méneville

Társnév: Japán tölgy-selyemlepke, japán selyemlepke

Leírás : A lepke színe sárgától a sötét kávébarnáig nagyon változó. Mind a négy szárnyán feltűnő világos színű feketével és narancssárgával keretezett „pávaszemet” visel. Hernyója sárgászöld, sárga szemölcsökkel és fekete tövisekkel.

Elterjedés, életmód : Kelet-Ázsiában honos faj. Az utóbbi évtizedekben Európa több országában próbálták értékes selyme miatt meghonosítani. Az első példányokat Magyarországon az 1960-as években észlelték Nyugat-Dunántúlon. Jelenleg Nyugat-Dunántúlon a Balaton vonaláig, délen az Ormánságban és a Mecsek-hegységben, Zselicségben, és Belső-Somogyban terjedt el. Tápnövényei a lombos fák, elsősorban a kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy, cser, éger, nyír, fűz és gyertyán. Egynemzedékes faj. A lepke augusztus-szeptember közepéig repül. Életmódját még nem ismerjük. Gyakori, mesterséges fényre jól repül.

Hasonló az ugyancsak mesterségesen betelepített faj a kínai tölgy-selyemlepke(Antheraea pernyiGuérin-Méneville) amely valószínűleg fakultatív kétnemzedékes (bivoltin) faj. A két faj imágói közel állnak egymáshoz, biztosan csak hernyók alapján lehet a két fajt szétválasztani.

Család: SZENDERFÉLÉK

(színes: 21., 22., 23., 24.)

Fam: Sphingidae

Közepes és nagy testű, karcsú erőteljes lepkék. Potrohuk vaskos többé-kevésbé orsó alakú. Elülső szárnyuk keskeny háromszög alakú, hátulsó szárnyuk lényegesen kisebb. Az elülső szárnyukon az a2 és a3 erek az alapnál összefutnak az r4 és r5 villát képeznek. Hátulsó szárnyukon egy erős akasztótüske van. Rendkívül erőteljes repülők, táplálkozás közben nem szállnak le a virágra, hanem előtte lebegve nyújtják bele jól fejlett néha feltűnően hosszú szipókájukat. Csápjuk rövid, nem nagy, alig fésűs, olykor a vége horgos. Hernyóik csupaszok, henger alakúak, élénk színűek, a nyolcadik potrohszelvény hátoldalán kiemelkedő görbült nyúlványt (farszarv) viselnek. Alkonyatkor vagy éjjel aktívak, néhány fajuk nappal repül.

Kép

Fenyőszender – Hyloicus pinastri (Szabóky, eredeti)

Fenyőszender (színes: 19., 20.)

Hyloicus pinastri Linnaeus

Syn: Sphinx pinastriLinnaeus

Leírás . A lepke hamuszürke színű. Az elülső szárnyon 3 nyílszerű barnásfekete vonalat és sötét elmosódott keresztsávot visel. A szárnyak fesztávolsága 70–80 mm. A kifejlett hernyó zöld, széles vörösbarna középsávját sárga szegély keretezi. Az oldalán egy-egy sárga hosszanti sáv fut végig. A stigmák pirosak, az utolsó szelvényen meggörbült tüske található.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában a déli részek kivételével mindenütt elterjedt. Tápnövényei elsősorban a Pinus-félék ritkábban a Picea- és Larix-fajok. Egynemzedékes, a lepke májustól augusztusig repül. Alkonyat után aktív, mesterséges fényre érzékeny. Petéit egyesével, ritkán kisebb csoportokban a fenyőtűkre rakja. A kikelt hernyók az idős tűket rágják. Eleinte csipkézik a tűket, később a tű hegyét majd azt a tűhüvelyig elfogyasztják. A 4. vedlést követően ősszel (októberben) a talajban bábozódnak. Báb alakban telelnek át. Az áttelelő bábokat a fák tővénél az avar alatt találhatjuk meg. A lepke jó repülő, messzire elvándorol.

A fenyőszender csak nagyon csekély mértékben hajlamos tömegszaporodásra. A hernyó nagy mennyiségű táplálékszükséglete ellenére a károsítás majdnem mindig nagyon csekély. Nagy egyedszámban ritkán lép fel, egy lengyelországi gradációja ismert, amikor a fák tűvesztesége 75% volt (Schwerdfeger 1933). Hazánkban gyakori, a soproni, ásotthalmi, bugaci fénycsapdák egyes években, nagy egyedszámban fogják.

Kép

Hársfaszender – Mimas tiliae (Szabóky, eredeti)

Hársfaszender (színes: 192.)

Mimas tiliae Linnaeus

Társnév: Hársfa pávaszem

Syn: Smerinthus tiliaeLinnaeus,

Dilina tiliae Linnaeus

Leírás : A lepke színe, valamint az elülső szárny középsávjának alakja nagyon változatos. Alapszíne a zöldtől a barnáig minden árnyalatban előfordul. Az elülső sáv szegélyén 2 beöblösödés, és egy sötétebb keresztsáv van, amely gyakran szakadozott. A hernyó a feji részen erősen elvékonyodik. Kifejletten világos vagy sötétebb zöld, a hátán sárgás vagy vöröses tónussal. A 4. szelvénytől az oldalon lefelé 7 vörhenyes, lefelé sárgába hajló ferde vonalat visel, melyek gyakran hiányoznak. Az utolsó szelvényén vörösen, vagy feketén szemcsézett szarv van.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában az északi részek és Dél-Spanyolország kivételével mindenütt elterjedt Az Alpokban 1600–2000 m-ig felhatol. A hernyó tápnövényei a Tilia-, Ulmus-, Betula-, Prunus-, Fraxinus-, Malus-, Carpinus-fajok. Egynemzedékes, a lepke április végén jelenik meg és repülése július végéig tart. Kifejezetten szürkületkor és éjjel repül. Petéit egyesével rakja a tápnövényre. A hernyónak 5 lárvastádiuma van. A bábozódás a talajban történik, ritkán kéregrepedésekben és ágvillákban. Báb alakban telel át. A báb ritkán egy évet átfekszik.

Kép

Nyárfaszender – Laothoe populi (Szabóky, eredeti)

Nyárfaszender – Laothoe populi Linnaeus

Társnév: Nyárfa pávaszem, nyárfa esti lepkéje

Syn: Smerinthus populiLinnaeus,

Amorpha populi Linnaeus

Leírás : A lepke színe változatos, a fehéres szürkétől a rozsdabarnáig minden árnyalat előfordul. Az elülső szárnyon sötét keresztsáv és gyakran világos holdfolt van. A hátulsó szárny tövében rozsdabarna folt látható. A szárnyak fesztávolsága 80 mm. A hernyó 80–90 mm hosszú, színe változatos, a sárga-zöld szín minden árnyalata előfordul, teste sárgán szemcsézett. A 4.–11. szelvény oldalán 7 sárga ferde vonal van. A „szarv” zöld vagy kék.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában Észak-Európa kivételével mindenütt elterjedt. A hernyó a Populus-, Salix-, ritkábban a Fraxinus- és Betula-féléken él. Kétnemzedékes, május–június és augusztus–szeptember hónapokban repül. Petéit egyesével rakja a tápnövény leveleire. A bábozódás szövedékben, a talajban történik. A nyárak hernyóegyüttesének tagja.

Osztag: NAPPALI LEPKÉK

Fam: Diurna

Ebbe a csoportba tartoznak mindazok a lepkék, amelyeknek csápja a hegye felé oly módon vastagszik meg, hogy kisebb-nagyobb mértékben bunkószerűnek látszik. Az elülső és hátulsó szárny között mindennemű akasztó vagy összekapcsoló szerkezet hiányzik. Jól fejlett pödörnyelvük van. Pontszemük nincs, erezetük szinte kivétel nélkül teljes. A hátulsó szárnyak is mintásak, rajzolati elemei az elülső szárny mintázatának másai, vagy összhangban vannak vele. A nappali lepkéket két csoportra osztják. A busalepkék (Hesperiidae), amelyek csápbunkói abban térnek el a többi nappali lepkétől, hogy csúcsuk meggörbült, a hernyók Stemmatoncopoda alkatúak, azaz lábaikon a kapaszkodótüskék koszorú alakban helyezkednek el, összeszőtt, vagy összehúzott levelek között élnek, bábjuk többé-kevésbé laza gubóban van. A valódi bunkóscsápúak (Rhopalocera) csoportjába tartozó nappali lepkék csápvége teljesen bunkó alakú, erezetükben csaknem mindig vannak nyélen ülő erek. A hernyók Harmoncopoda alkatúak, azaz a lábon patkó alakban helyezkednek el a kapaszkodótüskék. A hernyók majdnem mindig szabadon élnek s bábjaik nem fekszenek szövedékben, hanem különféle növényekhez vannak fejjel felfelé hozzászőve, vagy fejjel lefelé lógatva.

Az imágók kivétel nélkül nappal repülnek. Erőteljes nyelvükkel a virágok nektárját szívogatják. Magyarországon 8 családjuk, 90 nemük és 164 fajuk él. (Gozmány 1968).

Család: BUSALEPKÉK (színes: 48.)

Fam: Hesperiidae

Fejük nagy, homlokuk nagyon széles, a csápok egymástól távol erednek, egyenletesen vastagodnak, a végük orsószerűen kiszélesedik, majd többé-kevésbé ismét kihegyesedik, s a csúcsuk kissé visszahajlik. Ajaktapogatójuk nagy, ferdén előre, vagy fölfelé mered, a csúcsíz rövid, az ízeket pikkelyek és sűrű sörték borítják. Szárnyaik zömökek, a testhez mérten rövidek. Elülső szárnyuk a csúcs felé megnyúlt háromszög, a hátulsók megnyúlt kör alakúak. A sejt hosszú, az erek szabadok. Sok faj határozó bélyegei a fonák mintázatában találhatók. A hernyók orsó alakúak, többnyire zöldek vagy viaszsárgák, csupaszok vagy gyengén szőrösek. Rendszerint összeszőtt levelek között élnek. Könnyű fonadékban vékonyhéjú bábbá alakulnak (Gozmány 1968). Zömük a trópuson él. Magyarországon 9 nem 18 faja van.

Vesszős busalepke

Hesperia comma Linnaeus

Leírás : Feje igen nagy, széles, szőrözete sűrű, és fölfelé álló, ajaktapogatója is sűrűn szőrözött, fölfelé meredő. Csápbunkója széles, hegye apró, és erősen meggörbült horogban végződik. Teste erőteljes, zömök. Elülső szárnya a csúcs felé megnyúlt, háromszög alakú, külső szegélye hullámosan ívelt. A hím illatcsíkja nagy, széles, duzzadt. Hátulsó szárnya lekerekített, de a tövi része megnyúlt. Szárnyainak alapszíne rókavörös, a szegélyeket változó szélességű szürke behintés fedi. A rajzolat foltjai nem egyszer halványabbak az alapszínnél. A hím rajzolata vese alakú fekete, középen ólmoskéken csillogó illatcsík, és részben ezzel párhuzamos ill. a csúcsban ferdén elhelyezkedő foltokból áll. Hátulsó szárnyán a foltok elmosódottak. Az erek a szegélytérben élesek, feketék, a rojt hegye sárgásfehér. Elülső szárny fonákján a középtér és mindkét szárny tőtere rókavörös. Egyebütt szürkészöld pikkelyekkel. A rajzolati elemek élesen elütnek az alapszíntől. A hím szárnyfesztávolsága 25–30 mm, a nőstényé 28–33 mm.

Elterjedés, életmód : Holarktikus elterjedésű faj. Tápnövényei a fűfélék, a hernyó ezek szálaiból készített, a földön fekvő csőben él. A Coronilla varia leveleit is elfogyasztja. Repülési ideje július–szeptember. Nappal a leveleken pihen, jellegzetes V alakú pihenő tartásával vagy virágokon táplálkozik, de főleg napos időben. Nagyon gyorsan repül.

Család: PILLANGÓK

Fam: Papilionidae

Nagy fesztávolságú erőteljes szárnyú lepkék. Fejük szőrözete hosszú, szétálló, nyelvük erőteljes, hosszú, a csápbunkó nagy, kiszélesedő. Toruk szőrös, elülső lábpáruk járásra alkalmas, fejlett. Potrohuk szőrözete ritka, vagy teljesen hiányzik. Elülső szárnyuk háromszögletes, olykor igen magas. Hátulsó szárnyuk majdnem kerek, vagy megnyúlt. Ez utóbbi esetben a szegélye hullámos, vagy csipkés, az m3 ér mentén farokszerű nyúlványban végződik (kardoslepkék). A mintázat fehér alapon fekete, és vörös pettyekből ill. sárga alapon fekete csíkokból és kék valamint vörös foltokból áll. A hernyók általában zömökek. Több nemre jellemző, hogy a fejük mögött behúzható húsos villaalakú nyúlvány van. Bábozódáskor, a farukat az aljzathoz szövik. Az imágók nagyon kedvelik a napfényt és a meleget. Röptük vitorlázó.

Fecskefarkú lepke

Papilio machaon Linnaeus

Leírás : Szárnyainak alapszíne sárga, rajzolatuk fekete. Elülső szárnyának széles fekete tőterén, finom sárga pikkelyek láthatók. A sejt közepén és végén két széles fekete folt van. A csúcsterén egy fekete petty látható. A külső szegély színe fekete hullámos, mögötte félhold alakú foltok sora látható, melyet belülről széles fekete szalag szegélyez. Hátulsó szárnyának belső szegélye fekete, A belső szögletben nagy vörös petty van, fölötte kék behintés látható. A szegélyt fekete hullámvonal kíséri. A tő felöl nagy szögletes sárga foltok sorakoznak, melyeket széles fekete, kékkel behintett szalag határol. Az m3– ér hosszú farknyúlványban végződik. Szárnyfesztávolsága 50–70 mm.

Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj. Két nemzedéke május–június és július– augusztusban repül. Rendszerint vitorlázva és gyorsan röpködnek a napsütötte tisztásokon, domboldalakon. Az alacsonyan lévő virágokon is táplálkoznak. A hernyók az ernyősvirágzatúakat (Umbelliferae) főleg a virágzatoteszik, s a tápnövény szárára kötve magukat bábozódnak. Báb alakban telelnek át.

Család: FEHÉRLEPKÉK

Fam: Pieridae

Fejük kicsi, csápjuk vékony, a csápbunkó erőteljes, hosszúkás, máskor rövid, széles és lapos. Nyelvük fejlett. Ajaktapogatójuk ferdén felfelé mered, vagy előrenyúlik. Szemük viszonylagosan nagy, csupasz, a fejtető és arcuk szőrös. Toruk csak kevésbé széles, mint a fejük. Potrohuk keskeny. Elülső lábaik rendesek, nem csökevényesek, alkalmasak a járásra. Elülső szárnyuk rendszerint széles, háromszög alakú, a külső szöglet többnyire derékszögű. Az imágók alapszíne fehér, vagy sárga, rajzolatuk többnyire fekete. Főleg az elülső szárny csúcstere, és gyakran az erek is sötétek, a külső szegélytérben is helyezkedhetnek el fekete pettyek. Több faj hátulsó szárnyának haránterén narancsszínű szemfolt van. Több nemben a másodlagos hímivari jellegek is megfigyelhetők. Általában közepes nagyságúak. A kéneslepkék (Colias spp.) kivételével röptük gyönge. Hernyóik nyúlánkak, tápnövényeik főként a keresztesvirágúak és pillangósok. Rendszerint pete, vagy báb alakban telelnek át, a citromlepke azonban imágó alakban. (Gozmány 1968)

Kép

Galagonya lepke – Aporia crataegi (Szabóky, eredeti)

Galagonyalepke – Aporia crataegi Linnaeus

Leírás : Tora erőteljes, szőrözete az oldalain felfelé simul. Elülső szárnya háromszögletes, csúcsa lekerekített. Hátulsó szárnya kerek. A szárny felületén gyér pikkelyezés van. A pikkelyek aprók és krétafehérek, az ereken és a külső szegélyen feketék. Hátulsó szárnyának alapszíne is fehér, az erek feketék. Fonákja is fehér, de a szárnyak szegélye nem átlátszó. Hátulsó szárnyán szürkés behintés látható. Szárnyfesztávolsága 52–68 mm.

Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj, Európából, Észak-Afrikán át Észak-Ázsáig terjedt el. Egyetlen nemzedéke június–júliusban repül. A lepkék szárnya merev, repülésük közben összecsapódva zörgő hangot hallatnak. Szeretik a napsütötte meleg helyeket. Éjszakára bokrokon vagy fákon társasan pihennek, messziről úgy látszik, mintha azok virágoznának. Reggel akkor kelnek szárnyra mikor a nap már rájuk süt. A hernyók társasan élnek. Tömeges elszaporodás esetén károkat okozhatnak a kökényféléken, cseresznyén stb., melyek rügyeit, bimbóit, virágjait és levelét fogyasztják. Hernyó alakban telelnek át, főként galagonyán ún. „téli hernyófészekben”.

Hajnalpír-lepke

Antocharis cardamines Linnaeus

Társnév: Auróra-lepke

Leírás : Alapszíne fehér, A hím elülső szárnyán a csúcstér narancsvörös foltja sokszor a szárny belső harmadáig terjed, közvetlenül a csúcsban fekete szegélye van. A sejt végén változó alakú és kiterjedésű fekete folt látható. Hátulsó szárnyán a fonák mintázata halványan áttetszik. A szárnyak tőtere kékesfekete. A hátulsó szárny fonákán petrezselyem zöld színű bonyolult márványos foltrendszer található. A nőstény elülső szárnyán nincs narancsvörös szín. Szárnyfesztávolság 32–53 mm.

Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj. Egy nemzedéke márciustól májusig repül. Hernyója kékeszöld, hosszanti világos csíkokkal és fekete pontokkal. Tápnövényei Turritis-, Arabis-, Sysimbrium-, és Cardamine-fajok. Csapongó, nem túlzottan gyors röptével igen feltűnő, különösen a hím. A napsütéses időt kedveli. Az erdei utak és tisztások mentén található.

Család: BOGLÁRKALEPKÉK (színes: 194.)

Fam:Lycaenidae

Fejük kerek, csápjuk fekete-fehéren gyűrűzött. A csápbunkó erőteljes vagy gyenge. A csáp az elülső szárny felső szegélyének mintegy a közepéig ér. Szemük tojás alakú. Az ajaktapogatójuk kissé ferdén felfelé mered, hosszabb a fejüknél. Nyelvük fejlett. Toruk és potrohuk viszonylagosan nagy. A szárnyak főként a tűzlepkéknél erőteljesek, háromszögletűek, csúcsuk lekerekített. A hátulsó szárny majdnem teljesen kerek. Viszonylag kicsik, alapszínük vörös, kék vagy barna. A szárnyak rajzolata igen sajátos, az elülső szárnyon a sejtet 1 félhold alakú sejtvégi folt zárja le. A hátulsó szárnyon a sejtvégi folt és a tő között 3–4 pettyből álló foltsor látható. A hernyók zömökek, hengeresek, rövidek, ászkaszerűek. Az imágók verőfényes nappal virágos réteken, tisztásokon találhatók. (Gozmány 1968).

Tölgyfalepke (színes: 50., 51.)

Thecla quercus Linnaeus

Leírás : A hím szárnyainak szegélye feketésbarna, a belső terük sötét acélkék, a nőstény sejtje és a belső szegéllyel párhuzamos sáv ibolyaszínű, és ritkán 1–3 sárga foltocska is van a fekvő sáv fölött. Mindkét ivar fonákja halvány fényesszürke, a harántvonal ép, a belső szögletben narancsvörös foltok vannak. A faroknyúlvány finom, gyenge. Szárnyfesztávolsága 30–33 mm.

Elterjedés, életmód : Európában és Kis-Ázsiában elterjedt faj. Egy nemzedéke június-júliusban repül. Az imágó főként a tölgy alsó ágain, hajtásain tartózkodik, rendszerint összecsukott szárnyakkal. A megzavart példányok a koronában keresnek menedéket. A hernyó fiatal korában fehéresszürke, később sárgásbarna, hátán háromszögekből álló, és sötét vonallal összekötött rajzolat látható, oldala zöld. Tápnövényei a tölgyfélék.

Család: Tarkalepkék

Fam: Nymphalidae

Többnyire, nagy fesztávolságú, színpompás bonyolult mintázatú nappali lepkék. Szemük nagy, ajaktapogatójuk a szem előtt fölfelé és kissé előre mered. Nyelvük nagy, feltekercselt. Csápjuk hosszú, a bunkó változatos alakú. Fejük sűrűn szőrös. Elülső szárnyuk magas, többnyire egyenlő oldalú háromszög alakú, a külső szegély gyakran csipkés, olykor karéjos. A szárnyak élénk színűek. Leggyakoribb a vörösbarna alapszín, amelyet kék sárga, fehér és fekete rajzolati elemek tarkítanak. Egyes csoportoknak jellemző a mintázatuk, az Argynnidinae alcsalád gyöngysorszerű foltsorai, és a szegélyek ún. sapkafoltjaiból létrejött foltsora ill. a fonák gyöngyházszínű foltjai. A hernyókat különösen a díszes kinövések jellemzik, húsos áltüskék, azon kívül szőrözet is fedi őket. Sok faj hernyója társasan él, csak bábozódáskor oszlanak szét. Röptük gyors siklórepülésszerű, vagy zegzugos. (Gozmány 1968).

Közönséges gyöngyházlepke

Issoria lathonia Linnaeus

Syn: Argynnis lathoniaLinnaeus

Leírás : Szárnyainak alapszíne halványabb sötétebb vörösbarna, a fekete pettyekből álló mintázat igen szabályos. Hátulsó szárnyának fonákján a selymesen fénylő ezüstfoltok igen nagyok, szinte érintkeznek egymással. Szárnyfesztávolság 42–50 mm.

Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj. A Kanári szigetektől a Szaharán át Indiáig és Kínáig valamint messze északig található. A vándorlepkék közé tartozik, de nálunk is áttelel. A közép-európai populációkat évenként déli eredetű vándorok frissítik fel. A nyílt területeket kedveli, réteken, erdőszegélyeken, tisztásokon található. Hazánkban 3 nemzedéke és egy részleges negyedik nemzedéke fejlődik. Az egyik legkorábban repülő nappali lepke, márciustól októberig szinte mindig lehet látni egyedeit. Az összezárt szárnyán látható ezüst foltokkal nagyon jól rejtőzködik. Tápnövényei az ibolya-félék főként a Viola arvensis és a Viola tricolor. A hernyó szürkés fekete, sárgás hátvonalakkal, oldalain fekete foltsorral, és téglapiros áltüskékkel. Hernyó- vagy báb alakban egyaránt telelhet.

Kép

Pókhálós-lepke – Araschnia levana (Szabóky, eredeti)

Pókhálós-lepke (színes: 49.)

Araschnia levana Linnaeus

Leírás : A szezonális kétalakúság, a nappali lepkék között ennél a fajnál a legszembetűnőbb. Az első nemzedék szárnyainak alapszíne vörösesbarna, A rajzolat felaprózott sávokból áll. A csúcsterén néhány apró fehér pont van. A hátulsó szárny szegélyét fekete félholdak és néhány kék vonalka kíséri, fonákán pókhálószerű rajzolat figyelhető meg. Barnásvörös alapszínben a harántsávok sárgák, az erek feketék. A második nemzedék szárnyainak alapszíne fekete, a rajzolat szaggatott vörösbarna harántsávokból és a szárny közepén széles fehéressárga sávból áll, amely a hátulsó szárnyon folytatódik. Fonákja barnásvörös, a rajzolat fehér. A harmadik nemzedék szárnyai teljesen feketék, a barna színelem teljesen eltűnik róla. Az első nemzedék lepkéi kisebbek, mint a másodiké. Szárnyfesztávolsága 26–44 mm között változik.

Elterjedés, életmód : Közép- és Kelet-Európától Japánig elterjedt faj. Három nemzedéke április-május, június-augusztus és augusztus-szeptember között repül. A hernyó feketésbarna, fején két tüskés szarvacska van. Társasan él a csalán (Urtica dioica) levelén. A lepke a napfényes időszakokban repül az erdei tisztásokon, erdőszegélyeken, patakvölgyekben. Sokszor megfigyelhető, amint a lágyszárú növények levelein kiterített szárnyakkal pihen.

C-betűs lepke – Comma c-album Linnaeus

Syn: Polygonia c-albumLinnaeus

Leírás : Elülső szárnyán nincs fehér rajzolati elem. Hátulsó szárnyának fonákán a sejt végén ezüstfehér C-betűhöz hasonló minta van, innen az elnevezés. Alapszíne rókavörös, a foltok sötétbarnák. A külső szegély csipkés. Szárnyfesztávolsága 44–50 mm.

Elterjedés, életmód : Az egész palearktikumban elterjedt faj. Két nemzedéke június-július, és augusztustól (áttelelés után) májusig repül. A legkorábban megjelenő nappali lepkék közé tartozik. Tavasszal a még lombozatnélküli erdőkben előszeretettel pihen a földön, vagy az avaron. Később az erdőszegélyeken és erdei tisztásokon találkozhatunk vele. Csak napsütésben aktív. Hernyója vöröses barna, háta az 5. szelvénytől végig fehér színű. Az áltüskék fehérek. Tápnövényei: Rubus, Urtica, Humulus, Ulmus, Corylus, Lonicera, Salix.

Gyászlepke – Euvanessa antiopa Linnaeus

Syn: Vanessa antiopaLinnaeus, Nymphalis antiopaLinnaeus

Leírás : Szárnyai bársonyos feketék, vagy barnásfeketék. Nincs rajtuk szemfolt. A csipkés külső szegélye szélesen sárga, a tő felől kis kék foltok sora kíséri. Elülső szárnyának felső szegélyén két fehér folt látható, egyébként a szegély cirmos: fekete, fehér harántvonalak tarkítják. Fonákja sötét barnásfekete, mélyfekete márványozottsággal, a külső szegély fehéres sárga vagy piszkos fehér. Szárnyfesztávolsága 55–78 mm.

Elterjedés, életmód : A holarktikumban elterjedt faj. Egy nemzedéke júniustól októberig repül, majd az imágó áttelel és márciustól megjelenve májusig repül. A hernyó fekete, barna szőrözettel, áltüskéi feketék, sötétsárga pontok a hátán rozsdavörös foltok ékesítik. A hernyó társasan él Salix-, Populus-, Ulmus- és Betula- féléken. Patakvölgyekben kora tavasszal feltűnő jelenség a sötétbarna szárnyú lepke a sárga szegélyével. Előszeretettel pihen a földön, köveken kiterített szárnyakkal. Az összecsukott szárnyú példányoknál jól megfigyelhető a fonák azsúrozása.

Kis fehérsávoslepke – Neptis hylas Linnaeus

Syn: Neptis lucillaSchrank

Leírás : Alapszíne fekete némi barnás árnyalattal. Elülső szárnyán a sejtben hosszanti fehér csík húzódik, amely a 2/3-nál megszakad. A szárnyakon végigfutó fekete sávon kívül a külső szegély mentén kis fehér foltsor vonul végig. A fonák világos vörösesbarna, a fehér rajzolat kiterjedt. Az erek sötétek. Szárnyfesztávja 35–50 mm között ingadozik.

Elterjedés, életmód : Palearktikus faj. Ausztriától Japánig terjedt el. Két nemzedéke május júniusban, és júliustól augusztusig repül. Leginkább erdőszegélyekben, erdei tisztásokon, félárnyékos helyeken találkozhatunk az imágókkal. Jellemző, hogy a faleveleken pihen, néha igen magasan a koronában, földre ritkán ül. Jellegzetes libbenő, szaggatott repüléséről könnyű felismerni. Hernyója barna, fehér hátvonallal, a fején két hegyes kiugrás látható. Tápnövénye a Lathyrus vernus.

Nagy színjátszólepke – Apatura iris Linnaeus

Leírás : Hátulsó szárnyának fonákán a fehér szalagon egy fehér fog látható, amely a külső szegély felé mutat. Alapszíne feketésbarna. Az elülső szárny harántsávját szakadozott fehér foltok jelzik, a szemfoltot felül és kívül 1–1 fehéres petty határolja. Hátulsó szárnyán a keresztsáv teljes, a szemfoltot vörös gyűrű veszi körül. Csak a hím irizál ibolyáskéken a nőstény nem. Fonákján a fehér keresztsávot kávébarna-bíborvörös csík kíséri, mely pirosba majd szürkébe megy át. A tőtér és a belső szegély kékesszürke.

Elterjedés, életmód : Angliától Kis-Ázsiáig elterjedt faj. Repülési ideje júniustól augusztusig tart. A hernyó meztelen csigához hasonló, zöld, sárga pontokkal és oldalvonalakkal, feje kékeszöld fehér vonalakkal, „szarvacskái” elöl kékek. Tápnövénye a Salix caprea. Hegyvidéki folyó- és patak-völgyekben fordul elő. Legkönnyebben a kora délelőtti órákban figyelhetők meg a patakpartok napsütötte oldalain, amint a nedvességet szívogatják – rendszerint a rokon kis színjátszó lepke (Apatura iliaDenis & Schiffermüller) táraságában – s ilyenkor még lusták, néha kiterítik szárnyukat, ilyenkor ibolyásan csillognak. A hőmérséklet emelkedésével élénkebbek lesznek és később csak a lombkoronában magasan mozgó példányait pillanthatjuk meg. Röptük igen gyors.

A szemeslepkék(Satyridae) újabban a Nymphalidae család alcsaládjaként szerepelnek.

Fejük kicsi, szemük nagy, olykor szőrös. Csápjuk karcsú, az ajaktapogató oldalról lapított. Nyelvük erőteljes és fejlett. Elülső szárnyuk igen széles háromszög alakú, a hátulsó kerek, vagy tojásdad. A szárnyak lágyak illetve törékenyek. A családba tartozó fajok alapszíne barna vagy sárga, csak ritkán fehér, gyakran fekete. A rajzolatra a szegélyek mentén vagy az elülső szárny csúcsterében elhelyezkedő szemfoltok, s a hátterüket alkotó világos harántsávok jellemzők. A hernyók lapos orsó alakúak. Fejük kerek, testük többnyire csupasz, farokvillában végződik. Fűféléken élnek, éjszaka táplálkoznak. Az imágók zegzugos és szökdécselő repülése soha nem egyenes vonalú (Gozmány 1968).

Erdei szemeslepke (színes: 190.)

Pararge aegeria Linnaeus

Leírás : Szárnyainak alapszíne sötét földbarna a külső szegély felé sötétedve. A pettyek tompa sárgák. A csúcstér fehér pupillájú, fekete szemfoltját, sárga udvar veszi körül, hátulsó szárnyán a szemfoltsor három szemfoltja mindig megvan. A szárny fonákon a sárga és zöldessárga szín uralkodik. A szemfoltok kerete homályos és nincs udvaruk. Szárnyfesztávolsága 40–44 mm.

Elterjedés, életmód : Palearktikus elterjedésű faj, a Kanári-szigetektől Észak-Afrikán és Európán át a Kaukázusig és az Ural-hegységig található. Két nemzedéke április–június és július–szeptember között repül. A hernyó tompazöld sötét hát- és kettős sárgásfehér oldalvonallal. Tápnövényei különféle erdei füvek. (Triticum, Poa, Brachypodium). Az imágó szinte az egész vegetációs időszakban megtalálható az erdőkben. Rendszerint a félárnyékos helyeket kedveli, ahol a napfény némiképp beszűrődik. Röpte nyugodt, békés. Gyakran az erdei ösvényeken pihen.

Család: PIHÉSSZÖVŐK

Fam: Thyatiridae

Közepes nagyságú lepkék. Habitusuk a bagolylepkékhez (Noctuidae) hasonlít. Csápjuk egyszerű, sörteszerű. A tor erős, finom szőrökkel vastagon borított. A lábak rövidek és dúsan szőrösek. Elülső szárnyuk tarka, gyakran élénk színű, hátulsó szárnyuk szürkés vagy barnás. Elülső szárnyuk hosszúkás háromszög alakú, derékszögű csúccsal. Lárváik valódi hernyók, csupaszok, némelykor púposak, nyugalomban gyűrű alakban begörbülnek. A tápnövényük egymáshoz szövött levelei között élnek és ott bábozódnak. A báb telel át, kivétel a Cymatophorinadiluta. Magyarországon 4 nemzetséghez tartozó 10 faj él.

Kép

Bélyeges pihésszövő – Tethea or (Szabóky, eredeti)

Bélyeges pihésszövő

Tethea or Denis & Schiffermüller

Társnév: Barnaszegélyű hátszövő

Syn: Palimpsestis orDenis & Schiffermüller,

Cymatophora or Denis & Schiffermüller

Leírás : Az elülső szárnya szürke, több feketés keresztvonallal, és a csúcsban sötét ferde vonalkákkal. A kör és a vesefolt világos és OR betűkhöz hasonló. A szárny fesztávolsága 30–35 mm. A hernyó halványzöld, feje sárga, szájszerve fekete. Az oldalvonal fehér. Az 1. és 2. potrohszelvényen fekete pontok vannak.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Tápnövénye a nyár és a fűz félék. Két nemzedéke van. A lepke április-május és augusztusban repül. A nyárak és fűzek együttes károsítói közé tartozik. A fénycsapdák nagy egyedszámban fogják, számottevő károsítása azonban nem fordult elő.

Hasonló az ugyancsak kétnemzedékes pápaszemes pihésszövő (Tethea ocularisLinnaeus). Az elülső szárnyán a kör és a vesefolt OK betűkhöz hasonlít. Életmódja és tápnövénye az előző fajéhoz hasonló.

Rózsafoltos szövő – Thyatira batis Linnaeus

Társnév: málna bagolypille

Leírás : Feltűnő színű lepke. Az elülső szárny alapszíne szürkésbarna, mintázata fehéresen keretezett kerekded rózsaszín foltokból áll. Hernyója fakósárga, hátán és oldalán szögletes szürke mintázatot visel. A 3. szelvényen púp van.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunelem. Közép és Észak Európában elterjedt. Tápnövényei a Rubus-félék. Két nemzedéke van. Az első május végén–június elején, a második augusztus–szeptemberben repül. Báb alakban, a talajban telel át.

Fehérsávos szövő

Habrosyne pyritoides Linnaeus

Társnév: Achátszövő, málnaszövő

Syn: HabrosynederasaLinnaeus

Leírás : Az elülső szárny okkersárga. A szegély- és a tőtéret egy-egy egyenes, a középteret egy ferdén lefutó harántvonal díszíti. Hernyója vörösbarna vékony sötét oldalvonallal, vörös foltokkal díszitett.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Tápnövénye a Cratageus-, Corylus-, Rubus-félék. A hernyók éjjel táplálkoznak, nappal elrejtőznek. A bábozódás a talajban történik. Báb alakban telel át.

Család: SARLÓSSZÖVŐK

Fam: Drepanidae

Karcsú, kisebb testű lepkék. A szárny széles. A hímek csápja fésűs. Az ajaktapogató rövid. Az elülső szárny külső szegélye többnyire sarlószerű, és hegyes csúcsban végződik. A hátulsó szárnyon az sc és az rr ér közeledik, vagy azzal részben összeolvad. A nőstény gyakran nagyobb, mint a hím. A hernyó hátul elkeskenyedik. Az anális láb hiányzik, hátul egy nyúlványt visel. Néhány tori és hátulsó potrohi szelvényen dudorok és kinövések vannak. A fej szívformájú. Az állábak végén megrövidült kétsoros horgocskák, a talp szélén helyezkednek el. A báb kúpalakú, többnyire fehéres behintéssel. Az alsó ajak és az elülső lábak nem láthatók. A keresztsávok nem érintkeznek, szélesek. A kremaszter nyélszerű, a végén horogcsoport található.

Nyárfa sarlósszövő

Drepana falcataria Linnaeus

Leírás : Alapszíne a sárgásfehértől, a barnásvörösig változó sötét rajzolatokkal. A külső keresztvonal a szárnycsúcsban érinti a szegélytér hullámvonalát. A középtéren egy sötétbarna folt látható. A hernyó zöld, ritkán sárgás, a háta barna, a közép- és utótoron, valamint a második potrohszelvényig tüskeszerű nyúlvány található.

Elterjedés, életmód : Európában, Dél-Európa kivételével sík- domb- és hegyvidéken elterjedt. Tápnövénye a nyír, éger olykor más lombos fa is. Kétnemzedékes, az első nemzedéke április végén–június elején, a második július–augusztusban repül. A lepke nyír és égerlápokban napközben is könnyen megtalálható. Báb alakban telel át. Gyakori.

Tölgy sarlósszövő

Drepana binaria Hufnagel

Leírás : A szárny színe vörösbarna, az elülső szárnyakon 2–2 feketés középponttal. A keresztvonalak világos barnák, nem hullámosak. Az elülső szárny csúcsa kevésbé megnyúlt. A szárny fesztávolsága 26–34 mm. A hernyó barna, hátán egy világos sötéten szegélyezett rombuszrajzolat látható. Az utóháton egy kéthegyű dudor van.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában, Kis-Ázsiában elterjedt faj. Főként sík- és dombvidéki meleg kiritkult tölgyesekben fordul elő. Az első nemzedéke május–június, a második, július–augusztus hónapokban repül. A hernyó a tölgyeken él, ritkán bükkön és égeren is. A hím lepke napos időben, a délelőtti órákban sebesen repül, mialatt a nőstények a levelek alján ülnek. A lepke az esti órákban is repül, mesterséges fényre is érzékeny. Gyakori, olykor tömeges, de kártétele ismeretlen.

Kép

Bükkfa sarlósszövő – Drepana cultraria (Szabóky, eredeti)

Bükkfa sarlósszövő

Drepana cultraria Fabricius

Leírás : A lepke habitusa a tölgy sarlósszövőhöz hasonló. Az elülső szárny középterét, két világosabb keresztvonal határolja, a középtér sötétebb. A szárny fesztávolsága 24–34 mm. Hernyója az előbbi fajéhoz hasonló, de világosabb színű.

Elterjedés, életmód : Európában Észak- és Dél-Európa kivételével, többnyire nyirkos bükkösökben domb-és hegyvidéken elterjedt. Oligofág faj. Tápnövénye a bükk, ritkán tölgy. Két nemzedéke van. Az első a bükk levelek fakadásakor rajzik. Nappal a koronaszintben repül, az erdőszegélyek alacsony kinyúló ágai közt jól észrevehető. A második nemzedéke július-augusztus hónapban repül. Ez utóbbi nemzedék példányai általában kisebbek. A hernyók a bükk levelét rágják. Tömegszaporodásra hajlamos. Az erdészeti fénycsapdák Farkasgyepűn, Pilismaróton tömegesen fogják. Kártétele nem ismert.

Család: ARASZOLÓ LEPKÉK

Fam: Geometridae

Az araszolók családja fajokban rendkívül gazdag, hazánkban mintegy 370 faj képviseli a családot (Kovács 1965). Testük karcsú, törékeny, csápjuk sörte alakú, a fajok nagy részének hímjeinél kettőzötten fésűs. Kis- és közepes nagyságú lepkék, színezetük és rajzolatuk általában nem feltűnő. Nyugalomban szárnyukat oldalt leeresztve tetőszerűen tartják. Az elülső és hátulsó szárny mintázata a fajok nagy részénél egymáshoz hasonló és gyakran egymás folytatásának látszik. Chaetosemajuk van, potrohukon pedig tympanalis hallószerv található. Az imágók repülése általában nem kitartó, az apróké libegésszerű. Az imágók elsősorban a virágok nedvét szívogatják, egyes fajok a friss állati ürüléket kedvelik. A fajok nagy része alkonyatkor és este repül, a mesterséges fény vonzza őket. A nappali fény kevésbé zavaró számukra, egyes fajok nappal is repülnek. Nyugvó helyzetben elülső szárnyuk csak részben fedi a hátulsót. A frenulum jól fejlett, olykor redukált, pl. Operophtera brumata L. A fajok egy részénél (pl. a téli araszolóknál) a nőstények csökevényes szárnyúak, (hernyó állapotban terjednek). E fajok imágói nem táplálkoznak. Nevüket a hernyók járásmódjáról kapták. Hernyóiknak a többiekkel szemben 4 pár helyett csak 1–3 pár állábuk van a potroh végén, ezért előrehaladás közben hátuk ív alakban görbül, vagyis araszolva járnak. Ez alól kivételt képez az Archieriinae alcsalád, melynek hernyói valódi hernyók, ez a család átmenetet képez a bagolylepkék és araszoló lepkék között. A hernyók nyugalmi helyzetben sokszor száraz ágakhoz hasonlítanak, mimikriznek.

Nagy nappali-araszoló

Archiearis parthenias Linnaeus

Syn: Brephos parthenias Linnaeus

Leírás: Az elülső szárny barna, gyakran szürkésfehérrel kevert, nem feltűnő. A középvonal rövid, nem éri el az alsó szárnyszegélyt.

Elterjedés, életmód : Közép-, és Észak-Európában, Ázsiában elterjedt faj. A lepke korán tavasszal március–áprilisban rajzik. Napközben repül. Tápnövénye a nyír, ritkán bükk, bábként telel.

A vörhenyes nappali-araszolóArchiearis nota Hübner lepkéje hasonló az előbbihez. Tápnövénye a Populus tremula.

A kis nappali araszolóArchiearis puellaEsper hernyója nemes nyárfákon él. Mindhárom faj helyenkét gyakori.

Kép

Vadgesztenye téliaraszoló – Alsophila aescularia (Szabóky, eredeti)

Vadgesztenye téliaraszoló

Alsophila aescularia

Denis & Schiffermüllerer

Syn:Anisopteryx aescularia

Denis & Schiffermüller

Leírás : Elülső szárnya barnásszürke, szembetűnőek a középteret közrefogó fűrészes keresztvonalak, amelyek a középtér felé sötétszürkék, a tőtér és a szegélytér felé fehérek vagy szürkésfehérek. A szárny fesztávolsága 30–40 mm. A hátulsó szárny piszkosszürke. A nőstény szárnya csökevényes, vörösbarna színű. Nagy farpamacsa van, amely a peték befedésére szolgál. A pete eleinte okkersárga, később szürkésbordó, amely a rátapadó pikkelyszőröktől feketén csíkosnak, fényesnek látszik. A hernyó feje, nyakpajzsa és teste zöld. A hátoldalán és az oldalán vékony hosszanti vonalak húzódnak. Hasonlít a kis téli araszoló hernyójához, a különbség az, hogy a hasi lábpár előtti szelvényen még egy csökevényes hasi lábpár látható. Kifejletten 30–32 mm. A báb a szárnyborítók táján sötétzöld, a potroh barna.

Elterjedés, életmód : Elterjedésének centruma Közép-Európa, de Észak- és Dél-Európában is honos. Magyarországon mindenütt előfordul (Kovács 1965). Polifág. Tápnövényei erdei lombos fák és cserjék, de gyümölcsfákon is gyakori. A lepke márciusban rajzik. A nőstény félhold alakú petegyűrűt készít a vékony ágak végén, amelyet a farcsutak végével borít. A hernyók eleinte a levélfonák felől lyukat rágnak a levéllemezbe, majd a levél szélét csipkézik, később a levélerek között lyukakat rágnak. A leveleket nem szövik össze. A hernyók négy lárvastádium után április végére, május elejére befejezik fejlődésüket, a talajban keményfalú gubót szőnek és bebábozódnak.

A hím fényre jól repül, az erdészeti fénycsapdák nagy egyedszámban fogják. Károsítása a téli araszolókkal együtt jelentős.

Négypettyes téliaraszoló

Alsophila quadripunctaria Esper

Társnév: Feketeszemölcsös téliaraszoló

Syn: Alsophila quadripunctata Esper, Anisopteryx aceris Duponchel

Leírás : A fajra az előzőhöz hasonló ivari kétalakúság jellemző. A hím szárnyának fesztávolsága 25–36 mm. Elülső szárnyának alapszíne fakó okkersárga. A rajzolat szürkésbarna, többnyire homályos. A középteret gyengén fűrészes sötétebb keresztvonal szegélyezi. Hátulsó szárnya sárgával árnyalt fehér színű. Mindkét pár szárny fénylő, a szárny rojtjai hosszúak, a szárnylemeztől egy sötét vonal választja el. Nősténye barnásszürke, a szárnycsonkja sötétebb. A farpamacs szürke. 7–8 mm. (Kovács1965). Hernyója zöld, vagy vörösesbarna. A hát közepén és két oldalán finom fehér vonal fut végig. A hátán lévő bibircsek fekete alapból emelkednek ki..

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Közép-Európában, délnyugaton a Pireneusi-félszigeten, délen Olaszországban, délkeleten a Balkánon terjedt el. Tápnövényei Acer-, Quercus-, Crataegus-, Prunus-fajok, gyümölcsfák. Hazánk egész területén lomberdőkben megtalálható. Hernyója rügyfakadástól nyár elejéig, főleg tölgyeken és juharokon él. Mint komplex károsító a többi téliaraszolóval együtt erős rágást okozhat.

Kép

Szürke ősziaraszoló – Epirrita dilutata (Szabóky, eredeti)

Szürke ősziaraszoló

Epirrita dilutata Denis & Schiffermüller

Syn: Oporinia nebulata Thunberg,Oporinia dilutaria Boisduval.

Leírás : A szárny fesztávolsága 18–20 mm. A szárny alapszíne piszkosfehér, sárga árnyalattal. Az elülső szárnyon számos sötétbarnás színű keresztvonal van, amelyek fekete középpontjai mindkét oldalt gyakran sávot képeznek. A külső keresztvonal erősen hullámos. A hátulsó szárny világosabb rajzolata elmosódott. A hernyó zöld, hátán vörösbarna rajzolattal. Az oldalvonalak elmosódottak, vagy hiányoznak. A pete áttelel.

Elterjedés, életmód: Holarktikus faunaelem. Európában Dél-Európa kivételével lomberdőkben mindenütt előfordul. Polifág faj, de a Quercus, Acer, Betula, Ulmus fajokat részesíti előnyben. Az Operophtera brumata-valfordul elő, mint komplex károsító. Az erdészeti fénycsapdák nagy példányszámban fogják.

Szürke téliaraszoló

Epirrita autumnata Borkhausen

Syn: Oporinia autumnataBorkhausen

Leírás : A szárny fesztávolsága 36–38 mm. A lepke fehér, szürkésfehér ezüstösen fénylő. Az elülső szárnyon több sötétszürke és fekete keresztvonal látható. A középtér fekete pontjai gyakran sötét szalagot képeznek. A külső keresztvonal alig hullámos, majdnem egyenes, az első szegély előtt éles szöget alkot. A hátulsó szárny fehér. Hernyója világos zöld, gyakran vörösbarna. A szelvények közötti rész világos, a testén futó hosszanti vonalak jól felismerhetők.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Európában a déli részek kivételével, Szibériában, Kelet-Ázsiában a lombos és fenyőerdőkben egyaránt előfordul. Fő gazdanövénye a Betula-, Abies- és Larix-félék, de olykor bükk, éger és fűz is. A lepke október–december hónapokban rajzik. Petéit egyesével a rügyek közelébe rakja. A pete telel át. Észak-Európában nyíresekben rendszeresen okoz tarrágást. Hazánkban a téli araszolókkal együtt lép fel. Ismereteink szerint populációjának tömegszaporodása még nem fordult elő.

Az ide tartozó Epirrita christyiAllen életmódja hasonló, mint az előző két fajé. A téli araszolókkal együtt fordul elő.

Kép

Kis téliaraszoló – Operophtera brumata hím (Szabóky, eredeti)

Kép

Kis téliaraszoló – Operophtera brumata csökevényes szárnyú nőstény (Szabóky, eredeti)

Kis téliaraszoló (színes: 7., 8., 9., 10.)

Operophtera brumata Linnaeus

Társnév: Téli kisaraszoló

Syn: Operophtera brumata Linnaeus, Cheimatobia brumata Linnaeus

Leírás : A hím elülső szárnya sárgás vagy barnásszürke sötétebb hullámos keresztvonalakkal, amelyek közül a szárnytő és a szárnyközép tájékán lévők láthatók jobban. Hátulsó szárnya világosszürke, majdnem fehér, rajzolat nélküli. A szárnyak fesztávolsága 22–30 mm. A nősténynek szárnycsonkja van. Teste rövid, vaskos, a szárnycsonkon két feketésbarna keresztsávot visel. Farpamacsa nincs. A pete lapos, ovális alakú. A frissen lerakott pete világoszöld, később narancspiros, kikelés előtt szürke. Felülete sejtes szerkezete miatt ripacsos. A hernyó L1 stádiumban szürkészöld színü, feje fekete. L2 stádiumban világos zöld néha kékeszöld, nyakpajzsa sárgás zöldesszürke, a hátán és a két oldalán egy-egy fehéres hosszanti csík fut végig. A kifejlett hernyó fűzöld, vagy almazöld színű. Oldalain 3-3 hosszanti sárgás csík fut végig, ettől a hernyó csíkosnak tűnik. A hasi lábpár előtti szelvényen soha nincs csökevényes kis lábpár. 5 lárvastádiuma van.

Fejtok átmérők: L1: 0,24–0,30 mm, L2: 0,39–0,40 mm, L3: 0,58 –0,80 mm, L4: 0,93–1,18 mm, L5: 1,28–1,82 mm. A báb 8–9 mm nagyságú világos barna, a potroh végén két kis kitinnyúlvánnyal.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában, Transz-kaukázusban és Kelet Ázsiában elterjedt faj. A síkságtól a magashegységig mindenütt megtalálható.

A hernyó nagyon polifág, csaknem 100 tápnövénye ismert. Elsősorban a Salicaceae, Betulaceae, Fagaceae, Ulmaceae, Rosaceae, Aceraceae, Tiliacea családok fajait kedveli. Előnyben részesíti a gyertyánt, tölgyet, szilt, gyümölcsöket és a juharokat. A bükköt kevésbé kedveli. A későn fakadó kocsányos tölgyet és a csert, valamint az akácot, égert, mogyorót, kecskerágót bodzát kerüli. A lepkék kikeléséhez rendszerint nagyobb csapadék és megfelelő hőmérséklet szükséges, a lepke általában az első fagyok után október végén jelenik meg. A rajzás 6–8 hétig tart. Erős november eleji fagy és hótakaró esetén a rajzás szünetel, de felmelegedés után decemberben, sőt gyakran még januárban is folytatódik. A repülés optimális hőmérséklete 5–10°C. A lepkék napközben kelnek ki, a hímek aktivitása naplemente után kezdődik és kb. éjfélig tart. A hím lepke mesterséges fényre jól repül, alacsony légnyomás esetén a rajzás intenzitása sokszorosára nő. A hímek a fa törzse körül repkednek, és ott keresik fel a törzsön felfelé mászó szárnycsonkos nőstényeket. A nőstény petéit a fa koronájában általában a rügyek közelébe, ágakra, ágelágazásokra rakja le 2–6-os csoportokba. A lerakott peték száma a gradáció kitörésekor 150–250, a gradáció végén 100 alá csökken. A hernyók kikelése rendszerint egybeesik a lombos fák fakadásával. A petéből kikelő hernyók eleinte a fakadó rügyeket kiodvasítják, ilyenkor teljesen berágják magukat a rügyekbe, később a virágbimbókat, és a virágokat rágják. Lombfakadás után a levélcsomókat lazán összeszövik, a rágás mindig összefont levelek között történik, a leveleket lyuggatják, vagy karéjosan rágják. Egy hernyó tápanyagszükséglete 40–50 cm2 levélfelület (Mrkva 1969.). A hernyók fejlődése az időjárástól függően 25–40 nap. A kifejlett hernyók a fákról selyemszálon leereszkednek, vagy a törzsön lemásznak, és a talajban keményfalú szövött gubóban bábozódnak be. A bábok a korona védőlombja alatt koncentrálódnak, a bábozódás mélysége a talaj tulajdonságától és az aljnövényzettől függ, kötött talajon 2 cm, homok talajon 6 cm mélyen (mrkva. 1969)

A kis téliaraszoló gradációja nagyon intenzív és ciklikus, és viszonylag rövid ideig tart (Schwerdtfeger 1969). Az erdészeti fénycsapdák adatai alapján nálunk a gradációja 3–5 évig tart (Szontagh 1980). A fénycsapda adatok szerint tömegszaporodása 9–10 évenként ismétlődik. Az araszolók okozta tarrágásokban az Operophtera brumata domináns faj, és általában tölgyesekben, gyertyános-tölgyesekben szaporodik el tömegesen, gyümölcsösökben is jelentős károkat okozhat. Tömegszaporodását a meleg száraz tavaszi időjárás segíti elő. Hideg, esős tavaszi időjárás szaporodását gátolja, és a gradációjának összeomlását okozza (Szontagh 1980). A biotikus tényezők közül az éhség okozta legyengülés, parazitoidok és ragadozók (predátorok), gombák, vírusok játszanak szerepet. Magyarországon 1962-től 4 tömegszaporodási ciklusa volt. Gradációjának csúcsai 1961, 1971, 1982, 1992. A gradáció tartama 4–5 év volt.

A kis téliaraszoló ellen leghatásosabban és környezet-kímélően a Bacillus thuringiensis spóraszuszpenziót tartalmazó biopreparátumokkal lehet védekezni.

Bükk téliaraszoló

Operophtera fagata Scharfenberg

Syn: Cheimatobia boreata Hübner

Leírás : A hímek elülső szárnya fehéres sárga, vagy fehéresszürke, gyakran homályos fűrészes keresztvonalakkal, vagy két sötétebb keresztsávval. A szegély kettősen pontozott. A fehéres hátsó szárnyon két, gyakran csak sejthető keresztvonal van. A nőstény 8 mm, a szárnycsonkja 5–6 mm. A fiatal hernyó feketésszürke, később sötétzöld, csak L5 stádiumtól világos sárgászöld színű, az O. brumata-nál világosabb. A báb fénylő, barna, a potroh vége trapéz alakú.

Elterjedés, életmód : Európai faunaelem. Európában Dél-Európa kivételével mindenütt elterjedt. Elsősorban hegyvidéken fordul elő. Fő tápnövénye a Fagus, Betula ritkábban Carpinus és Quercus fajok. Az O. brumata-val közösen fordul elő. A hernyó egész életében egy lazán összeszőtt levélben él, és abban táplálkozik. Hazánkban helyenként, pl. a Budai-hegységben gyakori, másutt ritka.

Tarka ősziaraszoló

Chloroclysta truncata Hufnagel

Leírás : A szárny fesztávolsága 26–34 mm. A lepke elülső szárnya változatos barnásszürke, gyakran rozsdás barna fehér rajzolatokkal. A hátulsó szárny szürke, barnásszürke.

Elterjedés, életmód: Szibériai faunaelem, boreomontán faj. Hazánkban főleg hegyvidéken fordul elő, de a Kárpátok közelében az Alföldön is megtalálható (ökológiai folyosó), a gerlai erdészeti fénycsapda néhány példányát több alkalommal fogta. Hernyója az erdő aljnövényzetében különböző cserjéken, Rubus, Vaccinium stb. él. A hernyó áttelel. Kétnemzedékes faj. Hegyvidéki erdőkben nálunk is gyakori. A lepke május végétől július közepéig, valamint augusztus elejétől szeptember végéig repül.

Salátazöld araszoló

Chloroclysta siterata Hufnagel

Leírás:A lepke elülső szárnyának alapszíne mohazöld, hátulsó szárnya sötétszürke. A szárny fesztávolsága 28–30 mm.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában lomberdőkben, gyümölcsösökben elterjedt. A lepke nyár végén, ősz elején jelenik meg, áttelel. A hernyó nyáron főleg a tölgyön, bükkön és hárson él.

Szürkés fenyőaraszoló

Thera firmata Hübner

Syn: Cidaria firmata Hübner,

Larentia firmata Hübner

Leírás: Az elülső szárny világos vörösesszürke, foltosan hasogatott harántsávval. A tő- és a középtér világos barna. Hátulsó szárnya világos, rajzolat nélküli. A szárny fesztávolsága 28–32 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem, pinetalis faj. Elsősorban Közép- és Dél-Európában elterjedt. A síkságtól a hegyvidékig fenyvesekben mindenütt előfordul. A lepke augusztustól november elejéig repül. Hernyója a Juniperus- és Pinus-féléken él. Magyarországon különösen az Alföldi erdeifenyvesekben gyakori.

Változékony fenyőaraszoló

Thera variata Denis & Schiffermüller

Syn:Cidaria variata

Denis & Schiffermüller,

L arentia variata Denis &Schiffermüller

Leírás : A lepke elülső szárnyának alapszíne fehéresszürke. A szárny középterén barnásszürke keresztsáv van. Hátulsó szárny szürkésfehér, rajzolatnélküli. A szárny fesztávolsága 20–32 mm. A hernyó henger alakú, háta zöldes, hátán és oldalán szaggatott fehér vonalkákkal. A kifejlett hernyó 25 mm.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, pinetalis faj. Közép- és Észak-Európában, Közép-és Kelet-Ázsiában alfödtől hegyvidékig főként nedves hűvös területeken fiatal fenyvesekben terjed el. Kétnemzedékes faj, május-júliusban és augusztus–szeptemberben rajzik. Tápnövénye: a Picea, Abies, Pinus és Juniperus. Magyarországon főleg hegy- és dombvidéken gyakori, de az Alföldön is megtalálható.

A Thera fajok közül gyakori még a Thera obeliscata Hübner,szibériai faunaelem, pinetális faj. Két nemzedéke van, a lepke május– július, és augusztus–október hónapokban repül. Tápnövényei elsősorban a Pinus félék. Az alföldi erdeifenyvesekben gyakori. A hernyó áttelel.

A borókás tarkaaraszoló Thera juniperata Linnaeus holomediterrán faunaelem, Európában elterjedt faj. Sík és dombvidéken száraz meleg helyeken fordul elő, elsősorban Juniperus, és Thuja féléken él.

Mogyoróaraszoló

Electrophaes corylata Thunberg

Leírás : A lepke elülső szárnyának alapszíne fehéresszürke, olajbarna behintéssel. A tőtér olajbarna, két fehér hullámos keresztvonal szegélyezi a sötétbarna középteret. A hátulsó szárnyon egy sötét középpont és keresztvonal látható. A szárny fesztávolsága 20–26 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában a déli részek kivételével, Szibériában, Kelet-Ázsiában lomberdőkben mindenütt elterjedt. A lepke május–július hónapban rajzik. Hernyói főként a cserjeszintben tölgyön, hárson, nyíren, találhatók. Olykor gyakori.

Szárnyfüggelékes araszoló

Lobophora halterata Hufnagel

Leírás : Az elülső szárny alapszíne szürke, a szárny tövénél egy széles feketés keresztsáv található. A hím hátulsó szárnya feltűnően kicsi. A szárny fesztávolsága 20–24 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. A lepke április–májusban repül. A hernyók egyenként vagy csoportosan élnek. Fő tápnövényük a Populus tremula. A báb telel át. Hazánkban mindenütt gyakori.

Korai fűzaraszoló

Trichopteryx carpinata Borkhausen

Társneve: Fehéres karéjosaraszoló

Syn: Lobophora carpinataBorkhausen, Nothopteryx carpinataBorkhausen

Leírás : Elülső szárnya szürke sötét fűrészes kereszvonalakkal, vagy két sötét barnásszürke keresztsávval. A szárnyak fesztávolsága 30–34 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában Dél-Európa kivételével, Közép- és Észak-Ázsiában meglehetősen gyakori. A lepke kora tavasszal, március–áprilisban repül. Polifág, fő tápnövényei a rezgőnyár, nyír, fűz, gyertyán. Báb alakban telel át.

Vonalas pettyesaraszoló

Cyclophora linearia Hübner

Társneve: barna gyűrűsaraszoló

Syn: Ephrya lineariaHübner,

Cosymbia linearia Hübner

Leírás : A lepke okkersárga színű, a keresztvonal gyöngysorszerű vagy pontformájú, egyenes. A szárny fesztávolsága 22–26 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában Észak- és Dél-Európa kivételével gyakori. Bivoltin faj. Az első nemzedék május–júniusban, a második július–augusztusban repül. A hernyó tápnövénye Fagus, Quercus, Betula. Magyarországon főleg hegyvidéki bükkösökben olykor tömeges. Kártétele hazánkban nem ismert.

Fajtársai közül hazánkban a sávos pettyesaraszoló –Cyclophora punctaria és a körös pettyesaraszoló –Cyclophora porata Linnaeus fordul elő a leggyakrabban, mindkét faj holomediterrán faunaelem. Kétnemzedékes fajok. Tápnövényük elsősorban a tölgy-félék, ritkábban a nyír.

Köszmétearaszoló

Abraxas grossulariata Linnaeus

Leírás : A lepke szárnyai fehérek fekete foltokkal tarkítva., amelyek egy része az elülső szárnyon két tökéletes harántsávvá tömörül, a külső sáv belseje sárgás színű. A hátulsó szárnyak szintén fekete foltokkal borítottak. A test fekete-sárga színű.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában és Ázsiában mindenütt elterjedt faj. Egy nezedéke van. Tápnövénye a köszméte, a Prunus, a Corylus és az Ulmus fajok.

Sárgafoltos araszoló

Abraxas sylvata Scopoli

Syn: Calospilos sylvataScopoli

Leírás : A lepke elülső szárnya fehér, a tőtér és a középtér keresztvonala sárgás, mindkét oldalán barnásfekete foltokkal határolt. A hátulsó szárnyon egy feketésbarna foltokból álló keresztvonal van. A szárny fesztávolsága 34–38 mm.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Európában Észak- és Dél-Európa kivételével nedves lomberdőkben gyakori. A lepke május végétől augusztus elejéig repül. Tápnövényei többek között az Ulmus, Betula, Corylus fajok. Báb alakban telel át. Sík- és dombvidéken, meleg helyeken gyakori.

Szegélyes nyárfaaraszoló

Lomaspilis marginata Linnaeus

Syn: Abraxas marginataLinnaeus

Leírás :Az elülső és a hátulsó szárnyak rajzolata azonos, sárgásfehér alapon sötétbarna hálózatból áll. A háló rácsainak vonalai keskenyebbek, vagy szélesebbek lehetnek.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem, Európában és a palearktikus Ázsiában elterjedt. Magyarországon a legkontinentálisabb területeken a leggyakoribb. A hernyó fő tápnövényei a Populus-félék.

Kép

Rozsdasávos szürkearaszoló – Semiothisa liturata (Szabóky, eredeti)

Rozsdasávos szürkearaszoló

Semiothisa liturata Clerck

Syn: Macaria liturata Clerck

Leírás : A lepke kékesszürke. Az elülső szárnyon három sötét keresztvonal van. A külső keresztvonalat a szegély felé széles vöröses keresztsáv kíséri. Az elülső szárny a csúcs alatt kissé beöblösödik, a hátulsó szárny sarkos.

Elterjedés, életmód: Szibériai faunaelem, pinetalis faj. Elsősorban Közép- és Észak-Európában, a Kaukázusban, valamint Dél- és Kelet-Szibériában fordul elő, síkságtól a hegyvidékig Pinus fajokon mindenütt megtalálható. Magyarország déli részein, elsősorban az Alföldön két nemzedéke van. Az ország más részein a második nemzedék száraz időjárás esetén is csak részleges. Repülési ideje a Dél-Alföldön április vége–július eleje és augusztus közepe–október eleje. Az ország más területén a rajzása május elejétől augusztus elejéig tart. Hernyója elsősorban a Pinus silvestris, néha a Pinus strobus, Picea- és Juniperus-fajokon él. A nőstény 150 petét rak le a kéregre és a tűk közé. A hernyó az erdeifenyő idős tűit rágja. A hernyónak 5 lárvastádiuma van, és mintegy 5 hétig tart a fejlődése. A hosszú rajzás és peterakás miatt egymás mellett különböző lárvastádiumú hernyók találhatók. A hernyók az avarban bábozódnak. A Bupalus piniarius- komplex károsítói köréhez tartozik. Magyarországon erdeifenyő állományokban száraz években tömegesen fordul elő, de számottevő kártételt még nem okozott.

A Semiothisa nemzettség közül hazánkban még két faj fordul elő tömegesen. A foltos szürkearaszoló –Semiothisa notata Linnaeus hernyója nyíren, tölgyön, fűzön, égeren él, főleg hegy- és dombvidéken gyakori, de síkvidéken is megtalálható. A közönséges szürkearaszolóSemiothisa alternariaHübner hernyója fűz-, nyír-, bükkféléken él. Kétnemzedékes faj.

Baltaszárnyú araszoló

Plagodis dolabraria Linnaeus

Syn: Anagoga dolabraria Linnaeus,

Eurymene dolabraria Linnaeus

Leírás : A lepke elülső szárnya fehéresszürke, sárgával behintett, számos finom barna vonalkával, amely középtájt felül és alul feketés keresztsávvá olvad össze. Színe a szárnycsúcsnál kivilágosodik. A hátulsó szárny sárgásfehér, a belső szögletnél lilásbarna folttal. A szárny fesztávolsága 30–32 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában és Ázsiában lombos erdőkben fordul elő. Elsősorban a tölgyeken gyakori. Meleg száraz helyeken két nemzedéke van.

Említésre méltó faj még a szemcsésaraszolóPlagodis pulveraria Linnaeus. Lombos fákon polifág. Két nemzedéke van.

Narancsszínű csücskösaraszoló

Epione repandaria Hufnagel

Társnév: sávos barnanyakú araszoló,

narancsszínű araszoló

Syn: Epione apiciaria

Denis & Schiffermüller

Leírás : A hím okkersárga, a nőstény világos sárga alapszínű, finom pirosas vízszintes vonalkákkal. Az elülső szárnyon a belső keresztvonal a közepén hegyes szögben megtörik, a sötét külső keresztvonal a szárnycsúcsnál kezdődik és a hátulsó szárnyon folytatódik, a szárnyszegélyig sötét ibolyásbarna színű. A szárny fesztávolsága 24–28 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Közép- és Észak-Európában elterjedt faj. Két nemzedéke van. Tápnövényei a fűz, rezgőnyár, éger, nyír.

Hegyvidéken helyenként gyakori faj a vörhenyes csücskösaraszolóEpione paralellaria Denis & Schiffermüller Syn: EpionevespertariaFabricius. Egynemzedékes faj. Tápnövénye a nyár, nyír, fűz,és a mogyoró.

Tölgyfa-levélaraszoló

Ennomos quercinarius Hufnagel

Társnév:nyári levélaraszoló

Leírás : Az elülső szárny fehéres, vagy barnássárga, alig hullámos szegéllyel, de a 3. radiális ér erősen kiugrik. A középtér két sötét keresztvonallal határolt. A belső keresztvonal felső harmadában élesen megtörik. A hátulsó szárnyon elmosódott keresztvonal található.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában és Elő-Ázsiában lomberdőkben fordul elő. A lepke július–szeptember hónapokban rajzik. Lombos fákon polifág. Fő tápnövénye a tölgy és a bükk.

Gyakori faj az őszi levélaraszoló –Ennomos autumnarius Werneburg. A lepke augusztus– október hónapban repül. Lombos fákon polifág. Ahársfa-levélaraszoló –Ennomos erosarius Denis & Schiffermüller ugyancsak lombos erdőkben gyakori, tápnövényei a Betulaceae és Fagaceae család fajai. Július–októberig rajzik. Mindhárom faj lombos erdeinkben gyakori, jelentős lombrágást nem okoztak.

Kétfoltos holdasaraszoló

Selenia dentaria Fabricius

Társnév: kétholdú araszoló

Syn: Selenia bilunaria Esper

Leírás : A lepke fehéres, vagy halvány vörösesbarna. Az elülső szárny felső szegélyén három sötét folt van, amiből két ív alakú belső, és egy majdnem egyenes keresztvonal indul ki. A csúcs alatt a szegélytéren egy belül fehér, vörösbarna holdfolt van. A hátulsó szárnyon egy elmosódott keresztsáv található. Szárnyfesztávolsága 34–40 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Elsősorban Közép-és Észak-Európában elterjedt faj. Lombos erdőkben gyakori. Két nemzedéke van. Repülési ideje április–május és június vége augusztus.

Gyakori még a holdas araszoló –Selenia lunularia Hübner és a négyfoltos holdasaraszoló Selenia tetralunaria Hufnagel. Mindkét faj bivoltin, lombos erdeinkben gyakori.

Barna csipkésaraszoló

Odontoptera bidentata Clerck

Társnév: Fogasszélű-araszoló

Syn: Gonodontis bidentata Clerck

Leírás : Az elülső szárny barnásszürke vagy sötétbarna, két kiugró foggal a csúcs alatt. Az egyszínű középteret két fogazott feketés keresztvonal határolja. A külső keresztvonal a hátulsó szárnyon folytatódik. Mindkét szárny középvonalán gyűrűformájú fekete folt van.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai, boreomontán faj. Európában (Dél-Európa kivételével), Közép- és Kelet-Ázsiában elterjedt. Főleg jegenyefenyvesekben. Hernyója az Abies-félékenél. Magyarországon nem gyakori.

Kép

Tollascsápú araszoló – Colotois pennaria (Szabóky, eredeti)

Tollascsápú araszoló (színes: 2.)

Colotois pennaria Linnaeus

Társneve: fésüscsápú gyűrüsaraszoló, szőröshátúaraszoló

Syn: Himera pennaria Linnaeus

Leírás : A lepke vöröses okkersárga vagy okkerbarna, elszórt szürkésfekete pikkelyekkel. A középteret két feltűnő sötétszínű keresztsáv határolja, amelyek majdnem egyenesen futnak. A szárnycsúcs hegyes. A csúcs alatt a szegélytérben egy fekete pikkelyekből álló folt van, amelynek belseje gyakran fehér színű. Hátulsó szárnya világosabb, elmosódott rajzolattal. A hím csápja széles, erősen pillás, a nőstényé fonalas. Dús torszőrzetének színe megegyezik az elülső szárny színével.

A pete olajzöld, megnyúlt, ék alakú, harántirányban kissé lapított, finom harántvonalakkal. Hossza 0,9–1,0 mm, szélessége 0,5–0,6 mm (Döring 1955)

Lárvája jellegzetes araszolóhernyó (3+1+1 pár láb). A hernyó szürkés vagy barnás, oldalán és hátán sárgás foltsorral. Nyakpajzsa vörös. A hátán a 11. szelvényen 2 tüskeszerű képződmény van. A kifejlett hernyó 50 mm hosszú.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Elsősorban Közép- és Dél-Európában, Örményországban, Kis-Ázsiában elterjedt (Bergmann 1955). Magyarországon mindenüttelőfordul. Lombos fákon polifág. Fő tápnövényei a gyertyán, kocsánytalan tölgy, hárs, nyár, nyír, fűz.

A lepke szeptember közepe táján jelenik meg, és novemberig rajzik. Napközben a sárguló fakoronában, ritkábban a fatörzsön pihen, nem táplálkozik. A nőstény a petéket csoportosan, ritkán az egészet egy csomóba, a fa koronájában rügyek mellé, ágakra rakja. A gradáció időszakában 80-400, átlagosan 250 petét rak le. A hernyók rügyfakadáskor kelnek ki, és nagyon mozgékonyak, kezdettől fogva egyesével táplálkoznak. Eleinte lyuggatják a leveleket, később az egészet elfogyasztják. Kinyújtózkodva mereven pihennek az ágakon, ilyenkor száraz ág látszatát keltik (mimikri). A hernyók 1–2 héttel később bábozódnak, mint az Operophtera brumata. A bábozódás a talaj felső részében történik. Tömegszaporodása tölgyesekben, gyertyános tölgyesekben a leggyakoribb. Magyarországon az Északi-Középhegységben tömeges elszaporodása rendszerint 7–10 évenként következik be. A tollascsápú araszoló tömeges elszaporodása esetén tarrágást is okozhat. A téli araszoló csoport egyik tagja. Általában a többi téli araszolóval együtt okoz érzékeny rágást. Egyedszáma a többi téli araszolóhoz viszonyítva alacsonyabb, ugyanakkor meleg száraz déli, délnyugati kitettségekben domináns faj is lehet. Az erdészeti fénycsapdák 1961–1998 között öt alkalommal fogták tömegesen. A bejelentett kártételek alapján szintén öt alkalommal okozott érzékeny rágást a téli araszoló csoport tagjaként. 1994-ben a Börzsöny-hegységben domináns faj volt. Az erdészeti fénycsapdák 37 éves adatsorai alapján megállapítható, hogy a Dunántúlon és az Alföldön egyedszáma kisebb volt, mint az Északi-Középhegységben.

Természetes ellenségei a ragadozó rovarok, mint pl. a Calosoma inquisitor, Calosoma sycophanta. A hernyókat számos Tachinidae faj parazitálja. A gradáció összeomlásában a vírusok és a baktériumok is jelentős szerepet játszanak.

A fiatal hernyók hideg esős időjárás esetén tömegesen elpusztulnak, ami a gradáció összeomlását eredményezi.

Mesterséges fényre jól repül. Előrejelzése a fénycsapdákkal lehetséges.

Védekezés csak fiatal hernyók ellen, kitinszintézist gátló szerekkel és Bacillus thuringiensis spóraszuszpenziót tartalmazó biopreparátumokkal lehetséges.

Zöldes tavaszi-araszoló

Phigalia pilosaria Denis & Schiffermüller

Társnév: zöldes gyapjashátúaraszoló

Syn: Phigalia pedaria Fabricius, Apocheima pilosarium Denis & Schiffermüller

Leírás: Elülső szárnya zöldesszürke, sötét lisztszerűen behintett pikkelyekkel, három elmosódott sötétebb keresztvonallal, amelyek az elülső szegélynél sötét folttá vastagodnak. Az elülső szárny csúcsánál a szegély alatt feketés folt található. A hátulsó szárny világosabb sötét keresztvonallal és középponttal. A nősténynek vöröses, fehéresszürke nagyon rövid elülső szárnycsonkja van, lába fehéren foltos.

Elterjedés, életmód : Európában és Ázsiában lomberdőkben fordul elő. Tápnövényei a Quercus-, Carpinus-, Ulmus-fajok és a gyümölcsfák. A lepke tavasszal, február–áprilisban repül. Napközben a fatörzsön ül. A nőstény petéit a kéregrepedésekbe csoportosan rakja. A hernyók nyár elején egyesével táplálkoznak. A talajban bábozódnak.

Borzas tavaszi-araszoló

Apocheima hispidarium Denis & Shiffermüller

Társnév: sárgacsápú szövőaraszoló

Leírás : A hím elülső szárnya fehéres szürke, barnás sárgán behintett pikkelyekkel. A szegélytér világosabb. A belső középvonal fekete, ívesen hajlott, a külső fekete, fűrészes. A nőstény csaknem szárnyatlan barnásszürke, rövid alig felismerhető szárnycsonkkal. A lábak gyengén szőrösek.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában és Szibériában elsősorban síksági és liget erdőkben fordul elő. Lombfákon él. Tápnövényei: a Quercus, Carpinus, Ulmus és gyümölcsfák. Lomberdőkben a téli araszolókkal együtt fordul elő.

Kép

Közönséges tavaszi araszoló – Lycia hirtaria (Szabóky, eredeti)

Közönséges tavaszi-araszoló (színes: 1.)

Lycia hirtaria Clerck

Társnév: cseresznye-araszoló

Syn: Biston hirtaria Clerck

Leírás : A lepke elülső szárnya fehéresszürke, sűrű fekete pikkelyekkel borított. A középteret két feketés keresztvonal határolja. A szegélytérben több sötét sáv húzódik. A számos keresztvonal az elülső szegélyen megvastagodott. A hátulsó szárnyon két-három elmosódott keresztvonal található.

A hernyó hamuszürke, vagy ibolyáskék, finom fekete hosszanti vonalakkal, a hátán sárga rajzolat látható.

Elterjedés életmód: Euroszibériai faunaelem. Európában, Kis- és Kelet-Ázsiában elsősorban síkvidéki lomberdőkben elterjedt. Tápnövényei lombos fák, többek között kőris, tölgy, éger, hárs, szil, nyír stb. Kora tavasszal, március–áprilisban repül, napközben fatörzseken ül. Petéit kéregrepedésekbe, a fa törzsén élő zúzmók alá csomókba (30–300 db) rakja. A hernyók lassan fejlődnek, hat lárvasádiuma van. A hernyók nyugalmi állapotban az ágakon mereven kinyújtózva rejtőznek (fiatalon a levelek alatt). A bábozódás a talajban 3–10 cm mélyen történik. Magyarországon síkvidéken gyakori, nagyobb mértékű lombrágása nem ismert.

Kép

Barnasávos tavaszi-araszoló Biston stratarius (Szabóky, eredeti)

Barnasávos tavaszi-araszoló (színes: 191.)

Biston stratarius Hufnagel

Syn:Biston strataria Hufnagel

Leírás : A lepke elülső szárnya szürkésfehér, sűrű fekete pontozással. A középtér két erősen fogazott fekete keresztvonallal határolt, melyeket a tőtér és a szegélytér felé széles vörösesbarna keresztsáv szegélyez. A hátulsó szárnyon 1–2 keresztvonal van. A szárny fesztávolsága 45–55 mm.

Hernyójának szívformájú feje van, teste rozsdabarna vagy hamuszürke, rajta finom szemölcsök és púpok találhatók.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában, Észak-Afrikában, Közép- és Kelet-Ázsiában fordul elő. Lombos fákon polifág, a tölgyet, hársat és gyümölcsfákat előnyben részesíti. A lepke március elejétől–május elejéig rajzik. Egynemzedékes faj. Napközben a fák törzsén ül. Magyarországon gyakori. Kártétele csak Oroszországból ismert.

Szürke pettyesaraszoló

Biston betularius Linnaeus

Társnév: nyír araszoló, potrohosaraszoló

Syn: Biston betulariaLinnaeus

Leírás : Elülső szárnya fehér, feketén sűrűn pettyezett. A keresztvonalak és a sávok feketék, gyakran elmosódottak és megszakítottak. Színük nagyon változatos a csaknem fehértől a teljesen feketéig minden átmenet megtalálható. Ma már leggyakoribb a fekete (melanotikus) formája, az alapforma egyre ritkábban fordul elő. A fénycsapdákkal fogott egyedek mintegy 10%-a fehéres színű. A hernyója zöld, vagy barna, kis púpokkal. Rajzolata változatos.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában Szibériában, Kelet-Ázsiában lombos és fenyőerdőkben egyaránt elterjedt. Polifág, fő tápnövényei a nyír, szil, fűz, berkenye, akác, kőris. Főleg fiatal fákon él. Két nemzedéke van. Május-június és július–augusztus hónapokban rajzik. Hernyója nyáron és ősszel található meg. Báb alakban telel. Kártétele Magyarországon nem ismert. Az erdészeti fénycsapdák egyes években tömegesen fogják.

Kép

Nagy téliaraszoló – Erannis defoliaria hím (Szabóky, eredeti)

Kép

Nagy téliaraszoló – Erannis defoliaria csökevényes szárnyú nőstény (Szabóky, eredeti)

Nagy téliaraszoló (színes: 3.)

Erannis defoliaria Clerck

Társnév: téli nagy araszoló, téli nagy araszoló pille

Syn: Hibernia defoliaria Clerck

Leírás : Ivari kétalakúság jellemző rá. A hím lepke elülső szárnyának alapszíne okkersárga, barna pikkelyekkel sűrűn behintve. A középteret két éles fekete zegzugos keresztvonal határolja. A két keresztvonal vöröses-barna, vagy sötétbarna. A rajzolatok lehetnek nagyon erősek és egészen elmosódottak, olykor teljesen eltűnnek, és egyszínű vörösbarnának látszanak. A szárny külső szegélyén a rojt váltakozó barna – okkersárga foltokkal tarkított. A hátulsó szárny egyszínű fehéres-okkersárga. A szárny fesztávolsága 30–44 mm. A nőstény szárnytalan, farpamacsa nincs. A test alapszíne hamuszürke, rajta feltűnő sárga, nagyjából négyszögletes foltokkal. Lábai fekete foltosak. A csáp fonalas, fehér gyűrűkkel. A pete ék alakú, sima, krémsárga színű, később rózsaszínű. A kifejlett hernyó színe és rajzolata nagyon változó. Háta barna, vöröses foltokkal, oldala sárga, melyet éles fekete vonal választ el a hátától. Kifejletten 30–40 mm. A báb 14 mm hosszú, színe világos barnától a sötét gesztenyebarnáig terjed. Testvégén a kremaszter a tövén rövid kúpos kitintüskével, ill. hosszabb nyeles nyúlványa végén kettéágazó tompa foggal végződik.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem, quercetalis faj. Európában, Elő-Ázsiában elterjedt. Dél-Európában csak hegyvidéken fordul elő. Lombos fákon polifág. A tölgyet és a gyertyánt részesíti előnyben, de a Populus-, Ulmus-, Betula-, Tilia-fajokat is szívesen fogyasztja. Megfigyeléseink szerint a Zselicségben és a Mecsek-hegységben a gyertyán, hárs, tölgy, volt a sorrend, míg a bükköt a gradáció csúcsán is alig károsította. A lepke késő ősszel október-decemberben rajzik. A nőstény a petéit a fa koronájában ágakra rügyek mellé rakja le. Peteszám nőstényenként 300–400 db. A hernyók tavasszal áprilisban jelennek meg, általában néhány nappal később, mint az Operophtera brumata hernyói. A kis hernyók selyemszálat eresztenek és a szél segítségével messze elsodródnak, akár 1,5 km távolságra is (Reichart 1950). A kikelt hernyók egyenként táplálkoznak, és nem szövik össze a leveleket. A fiatal hernyók a rügyeket, később a virágokat, leveleket rágják. Eleinte lyuggatják a leveleket, később az erősebb levélereket is elfogyasztják. A hernyók pihenőállapotban vagy kinyújtózkodnak, vagy íjformájú testhelyzetben tartják magukat az ágakon, vagy a levélnyélen. A hernyók tápanyagszükséglete 2,5–3-szor nagyobb, mint az Operopthera brumata-é. 30–35 napi táplálkozás után a hernyók május végén júniusban bábozódnak a talajtakaróban vagy a talajban, szövedék nélküli üregben. Populációdinamikája elég szabályos, 10–12 évenként ismétlődik a tömegszaporodása. 1951-ben tömegesen lépett fel és domináns faj volt (Reichart 1951). Gradációs csúcsai 1962, 1974, 1982, 1995-ben voltak. Ezekben az években az O. brumata után a leggyakoribb faj volt. Domb- és hegyvidéken magas egyedszámban fordul elő, míg síkvidéken egyedszáma sokkal alacsonyabb. A gradációja 3–5 évig tart.

Természetes ellenségei: a ragadozók közül fontosak a tavasszal nagy számban megjelenő bársonyatkák (Trombidiidae), fátyolka lárvák (Chrysopa spp.), katicabogarak (Coccinella spp.) amelyek főleg a petéket és kikelő hernyó-kat pusztítják. A hernyók legfontosabb ellenségei a ragadozó rovarok közül a Calosoma inquisitor,Calosoma sycophanta, Xylodrepa quadripunctata és a hangyafélék (Formicidae). A hártyásszárnyúak közül az igazi fürkészek, (Ichneumonida), gyilkosfürkészek (Braconidae) és a fürkészlegyek (Tachinidae) a leggyakoribbak. A talajban lévő bábokat a kisemlősök fogyasztják szívesen. A gradáció utolsó szakaszában az éhségtől legyengült hernyókat, baktériumok, vírusok és rovarpatogén gombák támadják meg. Tömeges elszaporodásuk száraz évek után következik be (Leskó et al. 1998).

Nagymértékü lombrágása ellen a fiatal hernyók esetében kitinszintézist gátló szerekkel és Bacillusthuringiensis-t tartalmazó spóraszuszpenzióval eredményesen lehet védekezni.

Kép

Aranysárga téliaraszoló – Agriopis aurantiaria (Szabóky, eredeti)

Aranysárga téliaraszoló

Agriopis aurantiaria Hübner

Társnév: aranyos téliaraszoló, sárga araszoló

Syn: Hibernia aurantiara Esper,

Erannnis aurantiaria Hübner

Leírás : Ivari kétalakúság jellemző rá. A hím elülső szárnya aranysárga vagy narancssárga, rajta kevés elmosódott barnássárga behintéssel. Az elülső szárnyon három zegzugos keresztvonal látható, amelyek gyakran elmosódottak, olykor hiányoznak. A hátulsó szárnya fehéressárga, közepén egy kis szürkésbarna folt van. A nőstény vörösesbarna, szárnycsonkos, melyen két keresztvonal található. A potrohon sötétbarna foltokat visel. A pete almazöld, felületét hosszanti tagolt barázdák borítják. A pete egyik vége kúposan kihegyesedő, a másik vége lapított. A pete az embrionális fejlődés alkalmával megpirosodik, a hernyók kikelése előtt sötétszürke lesz. A hernyó kifejletten 30–35 mm nagyságú változatos színezetű, sárgásbarnától-a szürkésbarnáig, hasoldala okkersárga. A hátoldalon kétoldalt feketés hosszanti sáv látható. Az egész testfelület hosszanti irányban márványozott, az oldalvonalak világos sárgák. A 8. potrohszelvényen gyakran két fehéres folt található. A báb sötét gesztenyebarna, a potrohvégén a kremaszter hosszú, végén ívelten kettéágazó kihegyesedő kitintüske látható.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában és Elő-Ázsiában lombos erdőkben (Magyarországon is mindenütt) elterjedt faj. Polifág, minden lombos fán és cserjén megtalálható. Tápnövényei elsősorban a Carpinus, Quercus, Betula. Tilia, Fagus. A lepke október végétől decemberig rajzik. A szárnyas hímek az esti órákban keresik fel a fatörzsön mászó szárnycsonkos nőstényeket. A kopuláció után a nőstény 120–200 petét rak le a fa törzsére kéregrepedésekbe. Pete alakban telel át. A hernyók áprilisban lomfakadás idején kelnek ki. Kikelés után selyemszálakon lógnak, és a szél segítségével terjednek. Eleinte a rügyeket rágják ki, majd a virágbimbókat, virágokat, végül a kifakadt lombleveleket rágják le. Öt lárvastádiumuk van. Általában 45 nap alatt fejlődnek ki. Kifejlődésük után selyemszálon leereszkednek a talajra, és ott a talajtól függően 5–6 cm mélyen üreget készítenek, amelyben néhány laza selyemszálat feszítenek ki, és ott bábozódnak.

A téliaraszoló csoport tagja, kártétele a többi araszoló hernyóval közösen jelentős, de nagyon ritkán játszik domináns szerepet, többnyire szórványos, járulékos faj. Tömegszaporodásakor az egyedszáma általában jóval kisebb mint az O. brumata, E. defoliaria. C. pennaria fajoké. Az edészeti fénycsapdák adatai szerint leggyakrabban az Északi-Középhegységben fordul elő nagyobb egyedszámban. 1962-ben a makkoshotykai és répáshutai, 1972-ben a mátraházai fénycsapda fogta nagy egyedszámban, utóbbi esetben domináns faj volt. Populációdinamikáját 1962-től fénycsapdák segítségével követjük. Tömegszaporodása a többi téliaraszolóval esik egybe.

Gradációja esetén természetes ellenségei ugyanazok, mint a nagy téliaraszolónál leírtak. A védekezés alapelvei is ugyanazok.

Kép

Sárgás tavasziaraszoló – Agriopsis marginaria csökevényes szárnyú nőstény (Szabóky, eredeti)

Sárgás tavaszi-araszoló

Agriopis marginaria Fabricius

Társnév: szegélyes téliaraszoló

Syn: Hibernia marginaria Fabricius.

Erannis marginaria Fabricius

Leírás : Erre a fajra is az ivari kétalakúság jellemző. A hím elülső szárnya sárgásvörös, sárgásszürke, apró barnás-feketés pontocskákkal egyenletesen beszórt. A középteret két sötét keresztvonal határolja. A külső szegély felé eső vonal a felső harmadában erősen megtörik, amelyet a szegély felé vékony sötétebb barnás, a tőtér felé fehéres sáv kísér. A belső keresztvonal halványabb és majdnem egyenes lefutású. A szegély mentén a rojt tövében 7 fekete pontból álló sor látható. A hátulsó szárnya fehéresszürke, a szárny közepén egy kis barnás folttal és egy keresztvonallal. A szegély mentén a rojt tövében 7–8 fekete pont található. A szárny fesztávolsága 36–40 mm. A nőstény 9–10 mm, kiterjesztett szárnycsonkkal 10–12 mm széles. Sarló alakban hátrahajló viszonylag nagy szárnycsonkja van. A szárnycsonkon két szélesebb zegzugos feketésbarna harántsáv található. A kifejlett hernyó teste barnássárga, feje barna. A 4 első testszelvény háti részén fehérrel szegett vörösbarna hosszanti sáv látható, az utolsó szelvényeken X alakú rajzolat van.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem, Európában, Elő-Ázsiában lomberdőkben különösen meleg helyeken fordul elő. Tápnövényei a különféle lombos fák, ezen belül előnyben részesíti a tölgyet, gyertyánt, nyírt, és a nyárakat. A lepke kora tavasszal, március– április hónapokban rajzik. A hímek az esti órákban keresik fel a szárnycsonkos nőstényeket, amelyek aztán a koronába másznak, és ott az ágakra, rügyek mellé, rügyekbe rakják petéiket. A kis hernyók rügyfakadás után kelnek ki, a fakadó rügyekbe húzódnak és eleinte ott táplálkoznak. Öt lárvastádiumuk van. Május végére, június elejére fejlődnek ki, majd a talajra ereszkedve, a talaj minőségétől függően 5–10 cm mélyen üreget készítenek, és abban laza szövedéket képezve bábozódnak. A hernyó elsősorban a téliaraszolókkal együtt fordul elő. Egyedszáma alacsony, inkább csak a károsító hernyópopuláció népességét gyarapítja, és az együttes károsítás mértékét növeli. Meleg tölgyesekben sík és dombvidéken gyakoribb.

Természetes ellenségei azonosak az előbbi két fajéval. A védekezés is megegyezik az előzőben leírtakkal.

Kép

Tölgy tavaszi araszoló – Agriopis leucophaearia (Szabóky, eredeti)

Tölgy tavaszi-araszoló

Agriopis leucophaearia

Denis & Schiffermüller

Társnév: fehér-szürke szélesszárnyú araszoló

Syn: Hibernia leucophaearia

Denis & Schiffermüller

E rannis leucophaearia

Denis & Schifermüller

Leírás : A lepke elülső szárnya fehéresszürke, vagy sötétszürke, kékesszürkén pettyezett. A középtér világos. A tőtér felé ívelt a szegélytér felé hullámos keresztvonal határolja. A hátulsó szárny fehéresszürke elmosódott keresztvonallal. A nőstény sötétszürke nagyon rövid elülső szárnycsonkkal. A potrohon nem feltűnő kettős pontsor található.

Elterjedés, életmód : Eroszibériai faunaelam. Európában, Elő-Ázsiában és Japánban főként meleg területeken lombos erdőkben elterjedt faj. Tápnövényei a tölgyek, rezgőnyár, gyümölcsfák. A lepke február–márciusban rajzik. A hernyó tavasszal a tölgyek levelét rágja. A talajban bábozódik, bábalakban telel át. Magyarországon az Alföld déli részein gyakoribb, ahol tömegszaporodása esetén az Agriopis marginaria-val közösen tarrágást is okozhat. Karcag-Apavárán 1994-ben kocsányos tölgyesben okozot tarrágást, és domináns faj volt.

Természetes ellenségei a Tachinida és különféle Hymenoptera fajok. A védekezés megegyezik a téliaraszolóknál írtakkal.

Ékköves faaraszoló

Peribatodes rhomboidarius

Denis & Schiffermüller

Társnév: kétfoltú faaraszoló

Syn: Peribatodes gemmarius Brahm,

Boarmia gemmaria Brahm. Boarmia

rhomboidaria Denis & Schiffermüller

Leírás : A szárnyak alapszíne fehéresbarna ill. gyakran többé-kevésbé feketés (melanotikus), mintázatuk sötétszürke keresztvonalakból és foltokból áll. Az elülső szárny külső keresztvonalán a szegély alatt nagy tompa kiszögelés látható. Az elülső és hátulsó szárnyak mintázata hasonló. A szárny fesztávolsága 35–42 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában és Közép-Ázsiában lombos erdőkben gyakori. A lepke június-augusztusban rajzik. Hernyója erősen polifág, életfeltételeit a lomkorona-, cserje, és gyepszintben egyaránt megtalálja. Két nemzedékben rajzik, közepesen fejlett hernyóként telel át. Az erdőben inkább a cserjeszintben él. Mindenütt gyakori, az áttelelő hernyó alkalmanként a szőlő rügyeit károsítja.

Főleg tölgyesekben gyakran előforduló fajok:

Nagy tölgyfaaraszoló (színes: 4.)

Boarmia roboraria Denis & Schiffermüller

Pettyes faaraszoló

Serraca punctinalis Scopoli

Lomb és fenyőerdőkben egyaránt előforduló polifág fajok:

Foltos faaraszoló – Alcis repandata Linnaeus

Avararaszoló – Ectropis bistortata Goeze

Kép

Fenyőaraszoló – Bupalus piniarius hím (Szabóky, eredeti)

Kép

Fenyőaraszoló – Bupalus piniarius nőstény (Szabóky, eredeti)

Fenyőaraszoló (színes: 5.)

Bupalus piniarius Linnaeus

Társnév: erdeideifenyö-araszoló, fenyőaraszoló pille

Syn: Bupalus piniaria Linnaeus

Leírás : A lepkék színezetében feltűnő az ivari kétalakúság. A hímek feketésbarnák, sárgásfehér foltokkal a szárny fesztávolsága 30–38 mm, a csáp kettősen fésüs. A nőstény világos- és rozsdabarna színű, csápja fonalas. A szárnyak fesztávolsága 32–40 mm. A színezet és a rajzolat mindkét nemen változatos, ami sok forma leírásához vezetett.

A pete világoszöld, ovális felül gyengén benyomott, sima. A hernyó szürkészöld, hátán egy, oldalán egy-egy sárgásfehér hosszanti vonal látható, amelyek a szürkészöld fejen folytatódnak. A kifejlett hernyó kb. 30 mm.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, pinetális faj. Európában, a Kaukázusban, Dél- és Kelet-Szibériában főleg síkvidéki fenyvesekben elterjedt faj. Tápnövénye a Pinus silvestris, de szükség esetén más fenyő-féléket is megeszik. A lepke május–júniusban rajzik. A hímek napközben és a koraesti órákban az állomány belsejében repülnek, a nőstények inkább az aljnövényzeten, vagy a koronában ülnek. Élőhelyét nem hagyja el. A nőstény a korona felső részében 100–150 petét rak le 2–7-ével az előző évi tűkre. A hernyók kb. 3 hét múlva kelnek ki, eleinte a tűk szélét rágják, mindkét oldalon. A rágás nem hatol a tű közepéig, a tűk töve érintetlen marad. A rágás után a tűkön gyantafolyás keletkezik, ami gyorsan megszárad és kifehéredik. A rágás nyomán cakkos tűmaradványokat lehet találni. A megrágott tűrészek megbarnulnak, de a tűk töve zöld marad. A rágást igazán csak szeptemberben lehet észrevenni, amikor a koronák szürkülni kezdenek, majd barnásan, később vörösen elszíneződnek. A hernyók délután és este táplálkoznak, lassan fejlődnek. Öt lárvastádiumuk van, és szeptember végén, október elején a talajban bábozódnak. Erős rágásuk elsősorban homokon, közepes és rossz termőhelyen álló erdeifenyő állományokban 20–70 év között fordul elő a leggyakrabban, ott ahol az évi csapadék 500–700 mm között van. Gradációjuk Németországban szubatlanti és pszeudoatlanti színezetű klímaterületeken fordul elő. Magyarországon kártétele még nem fordult elő. A bugaci és sárvári erdészeti fénycsapdák egy-egy évben viszonylag nagy (200–400) egyedszámban fogták. Gradációja valószínűleg az Alföld szélsőségesen kontinentális klímája miatt nem alakult ki.

Fehér égeraraszoló

Cabera pusaria Linnaeus

Társnév: nyírfa-araszoló, hófehér égerfa-

araszoló

Syn: Deilinia pusaria Linnaeus

Leírás : A lepke szárnya fehér, gyakran finom sötét pontokkal behintett. Az elülső szárnyon három, majdnem egyenes keresztvonal található. Szárnyfesztávolsága 26–34 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában, Elő-Ázsiában, Kelet-Ázsiában, Szibériában, láperdőkben elterjedt faj. Tápnövénye a nyír és éger. Repülési ideje április–augusztus. Európában több helyen kisebb mértékű kárt okozott. Hazánkban nem ritka.

A krémfehér alapszínű, sárgásbarna finom foltokkal behintett hasonló faj a pettyes fűzaraszolóCabera exanthemata Scopoli hernyójanyíren, rezgőnyáron, égeren él.

Gyöngyházfényű zöldaraszoló

Campaea margaritata Linnaeus

Társnév: halványzöld tölgyfaraszoló, gyöngfényű zöldaraszoló

Syn: Metrocampa margaritata Linnaeus,

Metrocampa margaritaria

Denis & Schiffermüller

Leírás : A lepke szárnya fehéreszöld. Az elülső szárnyon a 3-as sugárér gyengén előreugrik. A középtér alig sötétebb, két fehér keresztvonal határolja. A szárny fesztávolsága 26-46 mm.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Európában és Elő-Ázsiában főként a bükkös zónában terjedt el. Két nemzedéke van. Június- július és augusztus-október hónapokban repül. Hernyója a bükkön, gyertyánon és tölgyön él, ritkán a nyíreken. Nálunk, főleg hegyvidéken elég gyakori.

Kép

Erdeifenyő-sávosaraszoló – Hylaea fasciaria (Szabóky, eredeti)

Erdeifenyő-sávosaraszoló (színes: 6.)

Hylaea fasciaria Linnaeus

Syn: Ellopia fasciaria Linnaeus,

Ellopia prosapiaria Linnaeus

Leírás : A lepkének két fő formája van az egyik vöröses (f. fasciaria), a másik zöldes (f. prasinaria). Az elülső szárnyán két, a hátulsó szárnyán egy keresztvonal látható.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Közép- és Észak-Európában, a Kaukázusban, az Uralban, Szibériában fenyvesekben elterjedt faj. A vöröses f. fasciaria kétnemzedékes és főleg síkvidéki meleg száraz termőhelyen álló erdeifenyvesekben él. A zöld f. prasinana inkább hegyvidéken, főként luc és jegenyefenyőn él, egynemzedékes. Hazánkban mindkét forma megtalálható. A sárvári, bugaci és ásotthalmi fénycsapdákban a f. fasciaria egyedszáma egyes években magas. A Bupalus piniarius-al és a Semiothisaliturata-val együtt fordul elő. Kártétele nem ismert.

Család: PÚPOSSZÖVŐK

Fam: Notodontidae

A lepkék nyelve rövid, ajaktapogatója redukált. Az elülső szárny hátsó szegélyén, belül gyakran fogszerű kiugrás „pikkelyfog” van. Az elülső szárny tövében egy anális cella van. A hátulsó szárnyon akasztótüske van. Chaetosemajuk nincs, tympanalis szervek az utótoron vannak. Legtöbbjük hernyója különleges, rajtuk a legkülönbözőbb bizarr púpok, függelékek, nyúlványok vannak. Utolsó pár potrohlábuk olykor villás függelékké alakult. Ingerlésre védelmi állást vesznek fel. A kremaszter általában jól fejlett. Laza szövedékben, erős gubókban vagy szabadon a talajban találhatók. Minden európai púposszövő faj lombos fákon él.

Nagy púposszövő

Cerura vinula Linnaeus

Társnév: Villásfarkú lepke, nagy villafarkú-lepke

Syn: Dicranura vinula linnaeus,

Harpyia vinula Linnaeus

Leírás : A nőstény szárnyának alapszíne világosszürke, a hímé majdnem fehér vagy sötétszürke. Az elülső szárny mintázata gazdagabb, mint a hátulsó szárnyé. Az elülső szárnyon két mélyen cakkozott hullámvonal van. Azelülső szárny szegélye előtt hosszanti fekete vonalkák láthatók. A mintázat nagyrészt az erek mentén fekvő sötétebb szürke vonalakból és pontokból áll. Az egész test sűrű pehelyszerű szőrökkel borított. A szárny fesztávolsága 55–75 mm. A hernyó 14 lábú. Potroha két villaszerű nyúlványban végződik amelyből ingerlésre élénkpiros vagy lila színű fonalat bocsát ki. A végbélnyílás előtt két kis tüskeszerű képződmény van. A zömök test elülső része szélesebb. A háti oldalon a 3. torszelvény felpúposodik. Az első torszelvényen két nagy sötét folt van, ami a hernyó szemének tűnik. Feje barna, mélyen a nyakbőrbe húzódott, piros-sárga szegélye van. Oldalai zöldek, szelvényenként kerek barna foltokkal. Hátán fehér csíkkal keretezett trapéz alakú foltot visel. A fej mögötti nyílásból ingerlésre maró szekrétumot választ ki.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Magyarországon két nemzedéke van. Április–március és július augusztus között rajzik. Tápnövényei a nyárak, fűzek és a nyír. Petéit a levelek felszínére 1–3-as csoportokba rakja. A kikelt hernyók eleinte a leveleket hántolják, később a lyukrágás jellemző, majd az egész levelet elfogyasztják. A bábozódás a törzsön, gyökfőn, és a talajban történik erős gubóban. A nyárak törzsén a hernyók kisebb lyukat rágnak a bábozódáshoz. Fiatal fáknál ez törzssérüléseket okoz. Jelentősége elsősorban nemesnyár telepítésekben van, itt tömegszaporodása is előfordulhat. Magyarországon 1969–70-ben volt nagyobb mértékű kártétele (Szontagh 1970). Károsítása tarrágás esetén a fák évgyűrűszerkezetében mutatkozik meg.

Hasonló, de ritkább faj az ugyancsak nyárakon és fűzeken élő hermelin-púposszövő – Cerura erminea Esper. Repülési ideje május–június.

Kép

Kis púposszövő – Furcula bifida (Szabóky, eredeti)

Kis púposszövő – Furcula bifida Brahm

Társnév: kis villásfarkú lepke

Syn: Harpyia bifidaBrahm, Harpyia

hermelina Goeze, Cerura bifida Hübner

Leírás : A lepke szárnyainak alapszíne fehér, külső szegélyén fekete pontsor található. Az elülső szárny csúcsánál finom barna, feketén szegélyezett ékalakú folt van. A középtér barna fekete keresztvonalakkal szegélyezett. A test barnás szőrökkel fedett. A hernyó feje nagy, a torba behúzható, a harmadik torszelvényen púp található. Az anális szelvény villában végződik. A vörös tüskés villából két puha vörös fonal nyúlik ki. A fiatal hernyó fekete, a kifejlett sárgászöld, vöröses oldalfoltokkal és ibolyásbarna nyakfolttal, amelyet egy világos vonal oszt ketté, hátán egy hasonló színezetű folt található.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt faj. Tápnövényei a Populus-fajok ritkábban a Quercus és Salix. Kétnemzedékes, repülési ideje május– június, és július–augusztus. A hernyók júliustól szeptemberig táplálkoznak. Báb alakban telelnek át. Erős lombrágás hazánkban nem ismert. Elsősorban fiatal nyárasokban más fajokkal együtt fordul elő.

Említésre méltó fajok még az erdei púposszövő –Furcula bicuspis Borkhausen, és a szürke púposszövő –Furcula furcula Clerck.

Bükkfa-púposszövő (színes: 67.)

Stauropus fagi Linnaeus

Társnév: bükkfa-lepke, barna bükkfa-lepke

Leírás : A lepke alapszíne szürkésbarna, az elülső szárnyon fehéres, feketével szegélyezett cakkos keresztvonalak láthatók. A szánycsúcstól két sorban feketével szegélyezett fehér foltsor található. A hím csápja kétsorosan fésűs, a nősténynél a csápízek alsó oldala erősen tüskés. A test sűrű szőrökkel borított. A pete félgömbalakú, felülről lapított. A kifejlett hernyó színe sárgától a sötétbarnáig változik, bizarr formájú, a 3–6. szelvényeinek hátán páros dudorokkal. A báb sötétbarna, a kremaszter rövid nyélszerűen meghajlott, háromvégű.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában mindenütt elterjedt. Tápnövénye elsősorban a bükk, de más lombos fákon is előfordul pl, tölgy, mogyoró juhar, gyümölcsfák. Kétnemzedékes faj. Április-májusban és július-augusztusban repül. A hernyó veszély esetén, az állábak mögötti szelvényt felhajtja, ilyenkor poloskaszerűen néz ki (mimikri). Vastag gubóban, száraz levelek között a talajon bábozódik. Bükkösökben gyakori faj.

Szilfa- púposszövő

Dicranura ulmi Denis & Schiffermüller

Társnév: sötét-szürke szilfa-lepke

Syn: Exaereta ulmiDenis & Schiffermüller

Leírás : Elülső szárnya sötéten foltos, hátulsó szárnya fehéres, barnán erezett. A fej és a tor szürke, a potroh szürkésbarna. A hernyó sárgászöld-sárga, feketén szegélyezett pontokkal borított. A háti sáv világosszürke, fekete megszakításokkal. A 4. és 11. szelvényen kis nyílszerű púpok vannak.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán-iráni faj. Nyugat-Európa középső részén, Délkelet- és Dél-Európában fordul elő. Tápnövényei az Ulmus fajok. A lepke március–májusban repül. A hernyó június–júliusban táplálkozik. A szilfa törzsek gyökfője közelében a talajban, talajrészekkel összeszőtt gubóban bábozódik. Magyarországon nem túl gyakori.

Kép

Cserfa púposszövő – Drymonia ruficornis (Szabóky, eredeti)

Cserfa-púposszövő

Drymonia ruficornis Hufnagel

Társnév: Sötétszürke fogaspikkelyű-lepke

Syn: Drymonia chaoniaHübner

Leírás : Az elülső szárny sötét-barnásszürke, fekete holdszerű középfolttal, és a szegéllyel párhuzamos, a középteret közrefogó két erősen fűrészes keresztvonallal.

Elterjedés, életmód : Európai faunaelem, egész Európában elterjedt, az északi részek kivételével. Délkeleten a leggyakoribb. Tápnövényei a Quercus-fajok. A lepke április végétől május közepéig rajzik. Báb alakban telel át. A nőstények kikelés után a fák törzsein ülnek. A párosodás kikelés után néhány órával megkezdődik, a peterakás kisebb csoportokban, többnyire a törzsön történik. A hernyók nyár elején rágnak. Kártétele Románia déli részein a sztyepp övezetben gyakran előfordul. Magyarországon is gyakori faj. Az erdészeti fénycsapdák rendszeresen fogják, olykor nagyobb egyedszámban. Károsítása hazánkban nem ismert. Hasonló és gyakori faj még a bélyeges púposszövőDrymonia dodonaea Denis & Schieffermüller (= Drymonia trimacula Esper), és a fehér hátulsó szárnyú, augusztusban repülő tölgyfa púposszövőDrymonia querna Fabricius.

Ezüstfoltos púposszövő

Spatalia argentina Denis & Schieffermüller

Társnév: ezüstös púposszövő, ezüstös fogaspikkelyű-lepke

Leírás : A szárny alapszíne zöldes- vagy sárgásszürke. A szárny tőtér felőli barna részén egy nagy háromszög alakú rozsdasárgán szegélyezett ezüstös folt található. Mellette néhány kisebb ezüstös és élénkebb rozsdaszínű folt van. A hernyó, fénylő vörösesbarna színű, oldalán sárgás foltokkal. A 4. szelvényen két kúpalakú púppal, a 10. szelvényen feketén szegélyezett téglalap, a 11. szelvényen tompa horog látható.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Közép-, Dél- és Délkelet-Európában tölgy fajokon gyakori. Bivoltin faj. Első nemzedéke június–júliusban, második augusztus–szeptemberben repül. Hernyója tölgyféléken él, különösen a tuskósarjakon gyakori, és a nagy fák alsó ágain. Oroszország és Ukrajna déli részein kártétele is előfordul. Magyarországon gyakori, de kártétele nem fordult elő.

Tevenyakú púposszövő

Ptilodon capucina Linnaeus

Társnév: Rozsdabarna pamat-lepke

Syn: Lophopteryx camelinaLinnaeus, Lophopteryx capucina Linnaeus

Leírás : Az elülső szárny sötét vörösesbarna, néhány vékony fekete cakkozott keresztvonallal. A hátulsó szárny világos sárgásbarna, a külső szélén feketés folt látható. A kifejlett hernyó tengerzöld, olykor vöröses, hátán rövid szőrökkel borított fehéres sáv húzódik. A 11. szelvényen 2 rövid piros csúcsos dudor van.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában, Dél-Európa kivételével elterjedt. Lombos fákon polifág, előnyben részesíti a tölgyeket, de a farkasgyepüi fénycsapda bükkösben fogta nagy egyedszámban. Bivoltin faj. Első nemzedéke április–május, a második, július–szeptemberben repül. A lepke félgömbalakú fehér petéit kis csoportokban a levél fonákjára rakja. A fiatal hernyók eleinte csoportosan, később egyenként táplálkoznak. A bábozódás gyenge szövedékben, a talajban a gyökfő közelében történik.

Kép

Tollas púposszövő – Ptilophora plumigera (Szabóky, eredeti)

Tollas púposszövő

Ptilophora plumigera Esper

Társnév: jávor lepke, téli púposszövő

Leírás : A szárny vékonyan pikkelyezett átlátszó. Az elülső szárny világos barnáspiros, fehéres zegzugos keresztsávval. A hátulsó szárny világosabb, rajzolat nélküli. A hím csápja erősen fésűs. A hernyó sárgás vagy sárgászöld, a hátán fehéren szegélyezett sötétzöld sáv fut végig. Az oldalvonalak fehérek.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában délen Észak-Olaszországig, északon Svédország középső részéig terjedt el. Oligofág, fő tápnövénye a juharok, ritkán a bükkön és a Prunus-féléken is megél. A lepke, késő ősszel október-decemberben rajzik, egy töredéke márciusban. A nőstény a petéket kettesével-hármasával a rügyek közelébe rakja. A pete telel át. A hernyó május végétől augusztus elejéig rág. Magyarországon első károsítását 1997-ben a Gödöllői-dombvidékről jelezték. 1997–1998-ban a mezei juharokat a hernyók tarra rágták.

Kép

Sárgafoltos púposszövő – Phalera bucephala (Szabóky, eredeti)

Sárgafoltos púposszövő (színes: 389.)

Phalera bucephala Linnaeus

Társnév: buksifejű lepke, buksi holdfoltú-lepke

Leírás: 45–60 mm fesztávolságú erőteljes lepke. Az elülső szárny szürkéssárga, kéregszerű. A szárny csúcsán egy nagy kör alakú sárga folt van. A középteret közrefogó hullámos keresztvonal sötétbarna és feketén szegélyezett. A tor szürkés gyapjas, rajta sárga holdfolt látható. A test sárgás narancsszínű. A hernyó feltűnő fekete-sárga márványozott színű. Sárga alapon harántsávokba rendezett fekete foltjai vannak. Testét puha szőr fedi.

A báb fénylő sötétbarna. A kremaszter 2 hegyű, rajtuk 3 rövid agancsszerű képződménnyel.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Polifág, fő gazdanövényei a Quercus-fajok, de gyakori hárson, fűzön is. Két generációja május–június, július–augusztus hónapokban repül. Petéit a levél alsó részére rakja. Peteszám 270–380. A fiatal hernyók társasan rágnak, eleinte a levelek epidermisz rétegét rágják, azaz vázasítják a leveleket. Az idős hernyók egyesével táplálkoznak és az egész levelet elfogyasztják. A kifejlett hernyók a fa közelében néhány cm mélyen a talajban szövedék nélküli üregben bábozódnak. Az áttelelés báb alakban történik. Főleg fiatal fákon károsít, olykor idősebb fákon is okozhat erős rágást. Tömegszaporodása esetén tarrágás előfordul, ami a növedékveszteség mellett főleg a fiatal fák pusztulását is okozhatja. Magyarországon 1963–1964-ben az Alföldön tölgy állományban nagy területeken okozott tarrágást (Szontagh 1970). Az erdészeti fénycsapdák olykor nagy egyedszámban fogják, de károsítása 1964-óta nem fordult elő.

Molyhos tölgyesekben előfordul a nagyon hasonló, de ritka monofág magyar púposszövőPhalera bucephaloidesOchsenheimer.

Kép

Barna levélszövő – Clostera anastomosis (Szabóky, eredeti)

Barna levélszövő

Clostera anastomosis Linnaeus

Syn: Pygaera anastomosis Linnaeus

Leírás: Szárnyai barnák. Az elülső szárny a csúcsnál rozsdabarna. Az elülső szárnyon három világos, sötéten szegélyezett keresztvonal található. A torán feltűnő feketésbarna bársonyos szőrpúpot visel. A hím csápja fésüs a nőstényé pillás. A pete félgömb alakú, finoman pontozott. Kezdetben sárgás-szürke, később zöld vagy vörös. Hernyója olajzöld. A hátoldalán 3 hoszszanti fekete sáv között két hosszanti narancsvörösen keretezett sárga vonal húzódik. A háti szelvények oldalán számos fehér foltot és narancsvörös szemölcsöt, és a 4. és 11. szelvényen 1–1 púpot visel.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Kontinentális jellegű, Közép-, Észak- és Dél-Európában elterjedt faj. Tápnövényei elsősorban a Populus- és Salix-fajok, de más lombos fákon is, pl. szilván, galagonyán megtalálható. Magyarországon 3 nemzedéke fejlődik ki (Kovács 1971), rajzási ideje május közepe-június vége, július–augusztus, és szeptember. A rajzások különösen az ország déli részein egymásba folynak, hernyói az egész vegetációs időszak alatt megtalálhatók. A lepke a petéit csomókba a levél alsó felületére rakja, egy nőstény mintegy 400–800 petét rak le. A kis hernyók eleinte csoportosan vázasítják a leveleket, később a lyukrágás jellemző rájuk, az utolsó stádiumban az egész levelet elfogyasztják. A hernyók L2 és L3 stádiumban telelnek át.

Hasonló életmódú, kétnemzedékes faj, a nyárfákon és füzeken élő rövidszárnyú levélszövő – Clostera curtula Linnaeus, valamint a apró levélszövő – Clostera pigraHufnagel.

Kép

Nyárfa-púposszövő – Pheosia tremula (Szabóky, eredeti)

Nyárfa-púposszövő – Pheosia tremula Clerck

Társnév: Rezgőnyárfa fogaspikkelyű-lepke

Leírás: A lepke elülső szárnya világos sárgásbarna, sötétbarna foltokkal és sávokkal, belső szegélyén keskeny nyílszerű foltok vannak. A hátulsó szárny sárgásfehér, a belső szegély csúcsán egy feketés folt található. Teste vörösbarna szinű. A hernyó teste kékeszöld, ibolyás vagy vörösbarna, fénylő, sima. Hátoldalán hosszanti fehér sáv húzódik. A 11. szelvényen piramisalakú hegyes kiemelkedés látható. A báb gesztenyebarna, a kremaszter két kifelé hajló horogban végződik.

Elterjedés, életmód: Euroszibériai fauna-elem. Európában mindenütt megtalálható. Tápnövényei a nyár- és fűz-fajok. Kétnemzedékes faj, márciustól–júniusig és júliustól–szeptemberig repül. A hernyó júniustól–októberig táplálkozik. Bábozódás a talajban készített üregben történik. Báb alakban telel. Hazánkban nyárasokban gyakori, de kártétele nem ismert.

Tarajos púposszövő

Notodonta tritophus Denis & Sciffermüller

Syn: Notodonta phoebeSiebold

Leírás: Az elülső szárny sárgás szürkésbarna, a szárnytő és a szárnycsúcs feketésbarna. A hátulsó szárny piszkosfehér. A torszőrzet feketésbarna, potroh vörösesbarna. A hernyó piszkosfehér, zöldes vagy vöröses színü. Az 5. szelvényen egy-egy nagy a 8. szelvényen egy-egy kis piros hátrafelé hajló púpszerű képződmény látható. A 11. szelvényen kúp alakú púpot visel. A fejtől az első púpig hosszanti vörös sáv húzódik. A báb barna, fénylő. A kremaszteren több horog látható.

Elterjedés, életmód: Euroszibériai faunaelem, Európában észak és dél kivételével mindenütt megtalálható. Tápnövényei: nyár- fűz- és nyír-fajok. A két nemzedékes faj május–júniusig és július-szeptemberig repül. Bábozódás a talajban készített üregben történik. A nyárfák komplex károsítói közé tartozik.

Gyakori még a zegzugos púposszövő (színes: 68.)Notodonta ziczac Linnaeus, mely a nyár- és fűz fajokon él.

Búcsújárólepkeféléket – (Thaumetopoeidae) már nem önálló családként, hanem újabban a Notodontidae család alcsaládjaként tárgyalják.

Európában 3 faja él, Magyarországon csak egy faj található meg. Hernyóik társasan fészekben élnek, és egyes fajoknál a hernyók csapatosan rendezett menetben vándorolnak. A lepke éjjel repül. A nyelvük teljesen visszafejlődött, a szemek csupaszok, a pontszemek hiányoznak. A csáp kettősen fésűs. A tor szőrzete elálló. A nőstény potroha végén szőrpamacs van. A hernyók hátán lévő szőrképlet rendkívül veszélyes, mert a bőrön, nyálkahártyán nehezen múló gyulladást idéz elő. Ahol tömeges szaporodása van, ott az erdőt le kell zárni.

Kép

Tölgy búcsújáró lepke – Thaumetopoea processionea (Szabóky, eredeti)

Tölgy búcsújáró lepke (színes: 63., 64.)

Thaumetopoea processionea Linnaeus

Társnév: Búcsújárópille, tölgy búcsújáró pille

Leírás : A lepke szárnyainak fesztávolsága 25–30 mm. Elülső szárnya szürke, a sötét keresztvonalak elmosódottak olykor hiányoznak. A hátulsó szárnyak világosabbak. Csápjuk kettősen fésűs. A tor szőrzete elálló. A nőstény potroha végén szőrpamacs van. A pete fehéres szürke, lapított. A hernyó hosszú szőrökkel borított. A hasi oldala zöldes világosbarna, a háti oldala szürkéskék. A hátán egy széles sötét sáv húzódik, melyen rövid bársonyszerű, 4 részre osztott tükörfoltot visel. A báb okkersága-barna. A potroh végén két tompán lekerekített rövid tüske található. A gubó tonnabáb formájú.

Elterjedés, életmód : Európai faunaelem. A faj Közép- és Dél Európa, Spanyolország, Szicília, Dél-Lengyelország, a Balkáni államok, valamint Ukrajna és Oroszország délnyugati részén található. Tápnövényei a Querus fajok. Egynemzedékes, repülési ideje július-augusztus. A lepke éjjel aktív, mesterséges fényre jól repül. A nőstény petéit (30–300) a fa koronájába vékony 1–2 éves ágakra csomókba rakja és a potroha végén lévő szőrökkel fedi be. A petecsomók hosszúkásak, hexagonális lap alakúak kb. 20–30 mm hosszúak és 5–8 mm szélesek. A petecsomók általában 7 sor petéből állnak. A petecsomókat döntött fákon is nehéz megtalálni. A fiatal hernyók narancsvörös színűek és a vegetáció kezdetén, április végén kelnek ki. Kezdettől fogva társasan táplálkoznak, és a duzzadó, fakadó rügyeket kezdik rágni. Hat lárvastádiuma van. Az első három lárvastádium folyamán mindig vékony lazán összeszőtt levelekben vagy ágakon gyűlnek össze anélkül, hogy szövedéket készítenének. A 3. stádiumtól a hernyók hátoldalán rövid mérgező szőrök jelennek meg. Ezek L3 stádiumban a 11., L4 stádiumban a 10–11., és L5–L6 stádiumban a 4.–11. szelvényen találhatók. Tipikus „fészek” az 5. stádiumtól van, a törzsön ill. az ágelágazásoknál. A fészek ürülékkel van tele és 1 m hoszszú is lehet. A hernyók eleinte a gyülekezőhelytől később, a fészektől egyesével olykor 10 m hosszú sorokban vándorolnak a táplálék után fáról-fára. A bábozódás sűrűn egymás mellé „szorított” sorokban a fészekben történik.

Természetes ellenségei közül a ragadozó rovarok (Calosoma inquisitor, Calosoma sycophanta, Xylodrepa quadripuncta), és parazitoidok, (Tachinidae, Braconidae, Ichneumonida) a legjelentősebbek. Magyarországon a populációdinamikáját nem ismerjük. Az 1990– 1997 közötti időszakban hegy- és dombvidéki csereseinkben a tömegszaporodása gyakori volt. 1994–1997 között a Zalabaksai Erdészet területén 800 ha-on károsított.

Védekezés kitinszintézist gátló szerekkel lehetséges.

Kép

Bagolylepke szárny mintázati elemei (Gozmány után)

Család: BAGOLYLEPKEFÉLÉK

(színes: 39., 40., 45.)

Fam: Noctuidae

Az európai „nagylepkék” legfajgazdagabb családja. Közép-Európában 660 bagolylepke faj él. Az erdő éleközösségébe a legtöbb bagolylepke tartósan, károsítás nélkül jól beilleszkedett. Nincs olyan erdei biotóp ahol állandóan ne lenne több bagolylepke faj. A legtöbb bagolylepke faj a tölgy és a bükk állományban, valamint ártéri- és ligeterdőkben él. Nagy részük polifág és többnyire lombos fákon fordulnak elő, olykor lombos és fenyő féléken egyidejűleg. Elsősorban csemetekertekben, és telepítésekben lépnek fel tömegesen mint kimondott „kultúra rontó károsítók”. Gazdasági jelentősége – jóllehet erdőben csak néhány faj a valóban veszélyes – csak a monofág bagolylepke fajoknak van, ilyen pl. Nyugat-Európában a Panolis flammea.

Fajokban gazdag család, amelyet több alcsaládra osztanak. Nagyságuk az egészen aprótól a szinte óriás lepkéig nagyon változó. Többnyire éjjel repülő állatok, kevés közöttük a nappal aktív faj. Csápjuk fonalas, serteszerű vagy fésűs. Nyelvük többnyire jól fejlett. Chaetosemájuk nincs, tympanális szervük az utótoron van. A tor elején a szőrzet gyapjas gallért alkot, ami a lepkéknek bagolyszerű kinézetet kölcsönöz, innen a nevük. Elülső szárnyuk általában nem színes, és rajtuk van a jellegzetes „bagolyrajzolat”, amely a szárnyszélen lévő hullámvonalakból, két harántvonalból, és a köztük lévő vese, kör, és csapfoltból áll. Ezek a rajzolatok sok fajnál hiányoznak, vagy elmosódottak, egyes fajoknál inkább a fonákon látszanak. A hátulsó szárny kisebb, néha élénk színű és szegélysávos. Nyugalomban szárnyaikat többnyire tetőszerűen tartják. Hernyóik rendesen csupaszok, rendszerint 16 lábúak, de vannak fajok, melyek 14 ill. 12 lábúak és ezért araszolva járnak. Általában növényevők, többnyire a földben bábozódnak gubóban, vagy szabadban laza gubóban. Nemzedékszámuk többnyire évente egy. Áttelelésük a fajra jellemzően elsősorban báb, de hernyó és imágó alakban is lehetséges. Pete alakban ritkán telelnek át.

Mogyoróbagoly

Colocasia coryli Linnaeus

Társnév: Tölgyszövő-bagoly

Syn: Noctua coryliLinnaeus,

Demas coryli Linnaeus

Leírás : Az elülső szárny fele világosszürke a másik fele sötétszürke. A vese és a körfolt feketén keretezett. A kereszt és a hullámvonal fekete. Hátulsó szárnya barnásszürke. Itt az m2 ér jól fejlett. A szárnyak fesztávolsága: 30–35 mm. Hernyója sápadtvörös (hússzínű), vagy világos vörösbarna, szürke szőrökkel. Hátán széles sötétszürke sávot visel. Feje fekete. Az első szelvényen feltűnő a két előreirányuló fekete vagy vörösbarna szőrpamacs. A 4. és 5. szelvényen egy-egy kefeszerű vörösbarnás szőrcsomó, a 11. szelvényen pedig egy hátra irányuló szőrpamacs található. A báb fekete. A kremaszter nyélszerű, erős sörtékkel.

Elterjedés, életmód : Eurázsiai faunaelem. Egész Európában, elsősorban hegyvidéken elterjedt faj. Tápnövényei: Corylus, Fagus, Quercus, Betula, Tilia, Acer, Ulmus, Alnus, Salix és a gyümölcsfák. Magyarországon kétnemzedékes, április végétől június elejéig, és július–augusztusban repül. A lepke nappal a törzseken pihen. Petéit a tápnövényre egyesével rakja. A hernyók júliustól októberig rágnak. A bábozódás a talajban, vagy a talaj és az avar között vékony, hamuszürke gubóban történik. Báb alakban telel át. A fénycsapdák bükkösökben fogják nagy egyedszámban, hazánkban kártétele nem fordult elő.

Kép

Nyárfa apróbagoly – Nycteola asiatica (Szabóky, eredeti)

Nyárfa-apróbagoly (színes: 41., 42.)

Nycteola asiatica Krulikovszkij

Syn:Nycteola hungarica Kovács

Leírás : Az elülső szárnyak színe hamu vagy galambszürke, olykor bársonyos árnyalattal. A tőtér világos, a középtéren világosbarna árnyék látható, a középteret két keresztvonal fogja közre, a külső keresztvonal zegzugos. A hullámvonal elmosódott, a tővonal szaggatott, fekete vonalkák sorából áll. A középtér világos barna színű. A vese és a körfolt jól látható. Rajzolata gyakran elmosódott. A hátulsó szárnyak szürkésfehér, szegélye sötétebb. A szárnyak fesztávolsága 20–23 mm (Gozmány 1970). A pete 0,2 mm nagyságú, kissé lapított. Hernyója eleinte fehéres, később sárga, kifejletten világoszöld, testét ritkán és mereven álló fehér szőrök borítják. Bábja világoszöld fedett báb, hátán vörösbarna sáv húzódik.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Magyarországon mindenütt előfordul láptól, vizes élőhelytől száraz tölgyesekig, homokos területekig (Gozmány 1970). Hazánkban délkeleti irányból terjedt el, ma már az egész ország területén főleg nemesnyárasokban tömegesen fordul elő. Tápnövényei a nyárak és fűzek, elsősorban a nemesnyárakat kedveli. Kétnemze-dékes. Első nemzedéke június júliusban, a második szeptembertől-május elejéig repül. Imágó alakban telel át. Az erdészeti fénycsapdák adatai (pl. Kapuvár 1994) szerint egyes években a két nemzedék rajzása átfedi egymást. A hernyók májusban és augusztusban rágnak. Kikelés után pókhálószerű szövedékben együtt rágnak, később 2–5-ösével. Minden esetben a fák hajtáscsúcsán a fiatal zsenge levelekkel táplálkoznak. A hernyók a rágás helyén laza, fehéres, nemezszerű, jellegzetes orsó alakú, egyik végén hegyes gubóban bábozódnak. (Tóth, Szontagh, 1977). A vegetációs időszak második felében történő erős rágása a hajtások beérését akadályozza, ezért fiatal telepítésekben és csemetekertekben kártétele jelentős lehet. Tömegszaporodása általában meleg száraz években fordul elő. Tömegszaporodását gátló tényezők az esős, hideg, nyirkos nyárvégi, ősz eleji időjárás.

Kép

Fűzfa zöldbagoly – Earias chlorana (Szabóky, eredeti)

Fűzfa-zöldbagoly – Earias chlorana Linnaeus

Társnév: Fűzfa-zöldszövő

Syn: Halias chloranaLinnaeus

Leírás : Az elülső szárny világos zöld, elülső szegélye fehér. Hátulsó szárnya lekerekített, sárgásfehér színű. A szárnyak fesztávolsága 14–24 mm. A hernyó teste henger alakú, két végén elkeskenyedik. Fehéresszürkével tarkázott, vonalai piszkosszürkék, márványozottnak tűnik. A 3, 4, 6, és 12. szelvényen hegyes bibircsókok vannak. Feje világoszöld, nyaka sárgásfehér (Gozmány 1970)

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Tápnövényei a Salix-fajok. Két nemzedéke csaknem folyamatosan április–júniusban, és július–októberben repül. Lárváinak négy stádiuma van. A hernyók a fűzfa vesszőinek csúcsrügyeit, rügyeit, virágrügyeit és leveleit rágják. A hajtás csúcsán bajonett, horog vagy fészek alakúan sodorják össze a leveleket, már messziről jól felismerhetők. A bábok gubóban telelnek át.

Nyárfa – zöldbagoly

Earias vernana Fabricius

Leírás : Az elülső szárny fehéreszöld, néha finom kékeszöld árnyalatú, a felső szegélytér világosabb. Az árnyékvonal töredezett, a külső keresztvonal felül megtört, a hullámvonal finom. A rajzolati elemek homályosak, a rojt fehér. Hátulsó szárnya fehér. A szárnyak fesztávolsága 20–21 mm. Hernyója zöldes fehér, szelvényein 4 apró bibircs van, hátát finom, barnásvörös pontok tarkítják. (Gozmány 1970)

Elterjedés életmód : Szibériai faunaelem. Közép-Európában mindenütt elterjedt. Magyarországon főleg az Alföldön és a Dunántúlon gyakori. Két nemzedéke április–június, és július augusztus hónapban repül. Tápnövénye a fehér- és szürkenyár. Hernyói a hajtáscsúcsokat összeszövik, és annak felszínét rágják. A rágás helyén szövedékben bábozódik.

Nagy foltosbagoly

Minucia lunaris Denis & Schiffermüller

Társnév: fakó-szürke fabagoly, nagy foltos bagolypille

Syn: Pseudophia lunarisDenis & Schiffermüller, Minucia augurEsper

Leírás : Az elülső szárny szürkétől a barnáig sokféle árnyalatú lehet. A keresztvonala sárgás. A körfolt fekete, pontformájú. A vesefolt barna vagy fekete. A hullámvonal barna erősen fogazott. A szegélyben fekete pontsor van. A barnás hátulsó szárnyon homályos világosabb középvonal mögött sötétebb szegélytér van. A szárny fesztávolsága 50–55 mm. A kifejlett hernyó vöröses- vagy szürkésbarna (kéregszínű). A három széles háti sáv sötét, az oldalvonalak halvány barnák.

Elterjedés, életmódja : Dél-, Délkelet-, Kelet- és Közép Európában száraz meleg helyeken sík és dombvidéken, főleg felújításokban elterjedt faj. Oligofág. Tápnövényei a tölgyek és nyárak. Egynemzedékes faj. A lepke május közepétől június közepéig repül. Nappal a bokrokon pihen. A hernyó nappal a kéregrepedésekben rejtőzködik. Zavarás esetén ugrásszerűen a talajra dobja magát. Laza szövedékben, száraz levelek között, vagy a talajban bábozódik. Tömegszaporodása Dél- és Kelet-Európában fordult elő, felújító vágásokban. Hazánkban nem túl gyakori, 1997-ben fogták nagyobb egyedszámban a fénycsapdák.

Kép

Kék övesbagolylepke – Catocala fraxini (Szabóky, eredeti)

Kék övesbagolylepke

Catocala fraxini Linnaeus

Társnév: Kéköves bagoly, Kékszalagos bagolylepke

Leírása: A lepke elülső szárnya szüreke barnásfekete zegzugos keresztsávokkal díszitett. Vesefoltja jól látható. Hátulsó szárnya sötét feketésbarna, a szárny közepén széles világoskék keresztsáv húzódik. Mindkét szárny fonákja világoskék, a rojtozat fehér. A szárny fesztávolsága 80–100 mm.

Elterjedés, életmód: Szibériai faunaelem. Elsősorban Közép-Európában elterjedt faj. Tápnövényei: nyár- és fűzfajok, esetenként más lombos fákon is megél pl. kőris, tölgy stb. Egynemzedékes faj, augusztus–októberig repül. Nappal a lepke összecsukott szárnyakkal a fatörzseken pihen. Az esti órákba az erjedő gyümölcsökön (pl. vadkörtén) előszeretettel táplálkozik. Helyenként gyakori, kártétele nem ismeretes. Pete alakban telel át.

A rokon fajok hátulsó szárnyának alapszíne piros (pl. Catocala nuptaLinnaeus), vagy sárga (pl. Catocala fulminea Scopoli)

Gammalepke – Autographa gamma Linnaeus

Társnév: gamma púposbagoly, gammapille, gamma bagolypille

Syn: Noctua gammaLinnaeus, Plusia gammaLinnaeus, Phytometra gammaLinnaeus

Leírás : Az elülső szárny színe változó, gyakran szürke-szürkésbarna. A középtér sötét. A keresztvonalak kettősek, világosabbak, a külső homályos. A kör és a vesefolt gyakran ezüstösen keretezett. A szárnyközépen egy görög (gamma) betűhöz hasonló rajzolat van. A hátulsó szárny szürkésbarna, szegélye barna. A szárnyak fesztávolsága 50–55 mm. A hernyó 12 lábú, a fejtáján a test erősen elkeskenyedik. Színe nagyon változatos. A hátán 6 hullámos fehér vonalat visel, a stigmák fehérek, fekete kerettel. Az oldalvonalak sárgák. A fej barnászöld vagy halványzöld.

Elterjedés, életmód : Igazi vándorlepke. Európában semmilyen formában nem képes diapauzára. Mivel azonban a lepkéknek a bábból való kikelés után petefészkük kifejlesztéshez nektárra van szükségül, az imágók vándorlásra kényszerülnek. A populáció mindig ott van, ahol a természet fővirágzásban van. Minden évben egyesével április–májusban, vagy tömegesen júniusban–júliusban éjjel-nappal vándorolnak a Mediterránumból Európa északi részei felé, közben átkelnek az Alpok legmagasabb csúcsain, hágóin. A következő nemzedék Észak-Európáig is eljuthat. A vándorlás irányát nem befolyásolja a szél iránya. Ősszel a vándorlás dél felé irányul. Nálunk rendszeresen semmilyen formában nem telel át, azonban enyhe telek esetén védett helyeken (üvegházakban stb.) néhány lepke, vagy a báb áttelelhet, az erdészeti fénycsapdák olykor már áprilisban 1–1 friss kelésű példányát fogták. Polifág faj. Erdészeti vonatkozásban tápnövényei a 2–3 éves erdeifenyő, nyír, gyertyán, mogyoró kőris, dió, tölgy, hárs csemeték. Változó nemzedékszámú faj, hazánkban 2–3 nemzedéke is kifejlődhet. A hernyó fejlődési ideje 30 nap. Hernyórágás az egész vegetációs időszak alatt előfordul. Erdészetben hazánkban kártétele nem ismert. Európában 150 év óta 21 ún. „gamma év” volt. Főleg a mezőgazdaságban okoz károkat, száraz meleg években.

Kép

Vetési bagolylepke – Agrotis segetum (Szabóky, eredeti)

Vetési bagolylepke

Agrotis segetum Denis & Schiffermüller

Társnév: vetési bagolypille, vetési földi-bagoly

Syn: Agrotis segetisHübner, Scotia segetumDenis & Schiffermüller

Leírás : A lepke nagyon változatos küllemű. Az elülső szárny világos szürkétől feketés szürkéig szinte minden árnyalatban előfordul. A szárnyak nyugalomban vízszintesen állnak. A kör-, vese-, és csapfolt körvonalai általában jól felismerhetők. Hátulsó szárnyai szürkésfehérek. A hím csápjai fésűsek, a nőstényeké fonalasok. A hernyó fénytelen szürke, minden szelvényén 4 sötét pontszerű szemölcs van. Kissé araszolva mozog, mert az első két hasi lábpár csökevényes. Hernyójának népi elnevezése „mocskos pajor”

Elterjedés, életmód : Palaerktikus faj. Eurázsiai faunaelem. Európában Ázsiában, Afrikában egyaránt elterjedt. Nagyon polifág. Erdészetben az 1–2 éves Pinus, Picea, Larix, Fagus, Quercus, Fraxinus, Salix csemetéket károsíthat, a mezőgazdaságban majdnem minden kultúrnövényt. Magyarországon kétnemzedékes faj. A fejlett hernyók telelnek át, ezek tavasszal már nem táplálkoznak. Az első rajzás május elején kezdődik és június végén ér véget. A második nemzedék július- szeptemberben repül. A lepkék tenyészhelyük határain belül egyes években nagy tömegben vándorolnak. Petéiket az éjszakai órákban rakják le, többnyire csiranövények leveleinek alsó felére, és a talajon fekvő elszáradt növényi részekre. Általában a nyár végi, ősz eleji hernyó nemzedék kártétele a nagyobb. A hernyók a talaj közelében károsítanak, repedezett talajok esetében a repedésekben is („terricol” hernyó). A talajfeletti rágás a vegetációs periódusban háromféle lehet: derült időben napközben a felső talajrétegben gyökereket, borult és esős időben a talajfelszíni növényi részeket, éjszaka a talajon a talajfelszíni növényi részeket rágnak. A hernyó ősszel 0 °C talajhőmérsékletnél a rágást beszünteti. Csemetekertekben elszaporodásának oka főleg a közeli elhanyagolt szántók. Aszályos években a hernyók a szántókról a szomszédos hűvösebb nedvesebb erdőkbe vándorolnak. Különösen csapadékban szegény tél és száraz forró nyár után alakul ki tömegszaporodásuk, ami általában 2-3 évig tart. A tömegszaporodást a hűvös esős június, július, és a csapadékban gazdag ősz és tél korlátozza.

Kép

Erdeifenyő vetési bagolylepke – Agrotis vestigialis (Szabóky, eredeti)

Erdeifenyő vetési bagolylepke

Agrotis vestigialis Hufnagel

Társnév: Őszi földibagoly

Syn: Scotia vestigialisHufnagel,

Agrotis valligera Denis & Schiffermüller, Euxoa vestigialisHübner, Rhyacia vestigialisRottenburg

Leírás: Az elülső szárny színe barnától a barnásszürkéig változó. A hím világosabb, a nőstény sötétebb színű. A csapfolt nagy, feketén keretezett, a körfolt kicsi, a vesefolt nagy. A világos hullámvonalakon belül fekete nyilak vannak. A hernyó szürke, barna vagy zöldes. A hátán lévő vonal halvány, feketésen szegélyezett. Az oldalvonalak világosak, sötét keretük van. A fejen X alakú rajzolat látható.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Észak-, Közép-, Kelet- és Dél-Európában elterjedt faj, főleg meleg laza homokos talajokon. Polifág. Tápnövényei az erdészetben elsősorban a Pinus silvestris 1-3 éves csemetéje, valamint a Picea, Larix, több lombos fafaj csemetéje és különféle lágyszárúak. Egynemzedékes faj. A lepke július végétől szeptemberig repül. Fő rajzási ideje augusztus vége, szeptember. Némelykor, főleg enyhe száraz tél után a lepkék június közepétől repül. Petéit a talajra rakja. A kikelt hernyó napközben a talajban a gyökereket 2–3 cm mélyen átharapja és a csemete szárát is megeszi, éjjel a talaj felszínén, a növény szárát, alsó leveleit és tűit rágja. A hernyók a talajban telelnek át. Az áttelelt hernyók az időjárástól függően március–áprilistól kezdve táplálkoznak. Általában június végétől laza gubóban, a talajban bábozódnak.

Tömeges elszaporodása főként az Dél-Alföld meleg homokos talajain fordul elő.

Felkiáltójeles bagoly

Agrotis exlamationis Linnaeus

Társnév: Pázsit földibagoly, fölkiáltójelű bagoly

Syn: Scotia exlamationisLinnaeus

Leírás : Elülső szárnya egyszínű szürke, rajzolata kontrasztos, a nőstény barna vagy feketésbarna. A vesefolt mindig sötétebb, mint a körfolt. A csapfolt minden esetben mélyfekete, feltűnő „felkiáltójel”. A hernyó sárga vagy szürkésbarna matt színű, feje sárgásbarna. A háti vonalak olajbarnák. Az oldalvonalak sötétbarnák. Minden szelvényen 4 fekete pont van.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt. Polifág. Az erdészetben Pinus-, Ulmus-, Acer-fajokon és lágyszárúakon él. Két nemzedéke május végén júniusban, augusztus elején szeptemberben repül. A peterakás a talajra elszórtan, olykor a levél vagy a tű alsó felére történik. A nőstény 600–700 petét rak. A hernyók nyáron és ősszel táplálkoznak. A nappal talajban pihenő hernyók éjszaka jönnek a talaj felszínére és ott növényi részekkel táplálkoznak. Mindig az őszi károsításuk a nagyobb. A hernyó áttelel, és tavasszal már nem táplálkozik. Áprilisban erős szövedékben, a talajban bábozódik. Csemetekertekben és fiatal erdősítésekben okozhat kárt, különösen enyhe tél és száraz meleg nyár esetén.

Csíkos fésűsbagolylepke

Euxoa ob e lisca Denis & Sciffermüller

Syn: Euxoa praticolaHübner,

Euxoa declaraus Walker, Agrotis obeliscaDenis & Schiffermüller

Leírás : A lepke színezete változatos. Az elülső szárny vörösbarna, a körfolt nagy sárgásszürke. A hím hátulsó szárnya fehér, a nőstényé szürke.

Elterjedés, életmód : Egész Európában elterjedt, Anglia és Skandinávia kivételével. Elsősorban síkvidéken, homoktalajokon, vagy dombvidékenen fordul elő. Tápnövénye a fiatal akác (Robinia pseudoacacia), szántóföldi és kertészeti növények. A mezőgazdaságban ritkán okoz érzékeny károkat. Egynemzedékes faj, júliustól október elejéig repül. Hernyó alakban telel át. A hernyók akác csemetekertekben érzékeny károkat okozhatnak.

Káposzta bagolylepke

Mamestra brassicae Linnaeus

Társnév: Káposzta bagolypille

Syn: Noctua brassicae Linnaeus, Barathra albicolon Stephens, Barathra ochracea Tutt

Leírás : A lepke rajzolati eleme és mintázata nem mutat erős változékonyságot, csak a színezete. Az elülső szárny csúcsa szürke, a vesefolt nagy, fekete. Hátulsó szárny világos szürke vagy barnásszürke. Szárny fesztávolsága 38–40 mm. Hernyója szürkészöld, vagy sötét zöld, olykor piszkosszürke. Három háti vonala világos, oldalvonala sárga. A kifejlett hernyó 40–42 mm.

Elterjedés életmód : Euroszibériai faunaelem, egész Európában elterjedt, üde nedves he-lyeken síkságtól a hegyvidékig. 2000 m magasságig felhatol. Polifág, tápnövényei: Larix, Salix, Crataegus, de sok más lombos- és fenyőfa is, Elsősorban csemetekertekben okozhat kárt. Az imágó napközben a fatörzsön rejtőzködik. Magyarországon két nemzedéke május– június, július–augusztusban repül. Meleg helyeken egy részleges harmadik nemzedéke is előjöhet. Petéit a levél fonákjára rakja. A kikelt hernyók társasan rágnak, csak a felső epidermisz réteg marad épen (ablakos rágás). Az idősebb hernyók június közepéig egyesével táplálkoznak. A talajban, laza szövedékben bábozódnak. Báb alakban telel át. Erdészeti jelentősége csekély.

Fehérfoltos kertibagoly

Melanchra persicariae Linnaeus

Társnév: Fekete kertibagoly

Syn: Polia persicariaeLinnaeus, Mamestra persicariaeLinnaeus

Leírás : A lepke fekete, ibolyáskék behintéssel. Vesefoltja fehér, piszkosfehér, olykor szürkésbarna. Szárnyfesztávolsága 40–45 mm.

A hernyó nagyon változatos: barnászöld, olajzöld, piszkoszöld, szürke, szürkésbarna. A háti sávok világos sárgák. A fej zöld vagy barna. A 4., 5., és 11. szelvényen egy-egy kis dudor látható.

Életmód, elterjedés : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt, félárnyékos, árnyékos, üde, nedves termőhelyen. Magyarországon mindenütt megtalálható. Polifág, tápnövényei: Betula-, Alnus-, Salix-, Prunus-fajok, cserjék, valamint lágyszárú növények. Repülési ideje májustól-augusztusig tart. Petéit kis halmokba a tápnövényre, vagy gyöngysorszerűen a szárak csúcsrészeire rakja. Hat lárvastádiuma van. A hernyó a fiatal és idős fák leveleit rágja, és júliustól októberig táplálkozik. A talajban, báb alakban telel át.

Vörös csipkésbagoly (színes: 43., 44.)

Scoliopterix libatrix Linnaeus

Társnév: Csipkésbagoly

Leírás : Elülső szárnya barna, a tőtér és a középtér közepe ságásbarna, vagy skarlátvörös. A keresztsáv kettős és fehér. A körfolt fehér, a vesefolt egy-két fekete ponttal hangsúlyozott. Az elülső szárny külső szegélye csipkés. Hátulsó szárny szürke. A hernyó hosszú, sima, változatos. Utolsó stádiumában sárgás vagy sötétzöld, hátán három sötét vonallal és sárgás oldalvonalakkal.

Elterjedés, életmód : Európában előforduló faj. Tápnövényei: nyár-és fűz-fajok Az első nemzedéke június–júliusban, a második augusztus–októberben jelenik meg, ezek áttelelnek s a következő év májusáig repülnek. Imágói üreges fákban, barlangokban telelnek. A hernyók csupán a zsenge fiatal leveleket eszik a hajtáscsúcsokon, melyeket összeszőnek. A bábozódás összesodort levelek között laza szövedékben történik.

Kép

Fenyőbagoly – Panolis flammea (Szabóky, eredeti)

Fenyőbagoly (színes: 46.)

Panolis flammea Denis & Schiffermüller

Társnév: Erdeifenyő bagolylepke. Közönséges fenyőbagoly

Syn: Panolis griseovariegataGoeze,

Panolis piniperda Panzer

Leírás : A lepke elülső szárnyának színezete fahéjvöröstől a sárgásbarnán át a szürkésbarnáig változó. A középteret határoló keresztvonal fűrészes, a belső szegély felé összefutó. A vesefolt a csúcs felé elnyúlik, fehéren és sötéten keretezett. A körfolt hófehér színű kerek, vagy kissé szögletes. A hátulsó szárny sötétbarna. A fej, tor hosszú vörösesszürke-, a potroh sárgászürke szőrökkel borított. A szárny fesztávolsága 30–35 mm. A hernyó csupasz, három pár tori, négy pár hasi, és az utolsó szelvényen egy pár tolólába van. A kifejlett hernyó 30–40 mm. 16 lábú zöldszínű, hátán 3–5 fehér hosszanti sáv, oldalt közvetlen a lábak felett egy narancspiros sáv húzódik. A fiatal hernyó araszolva jár.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem. Az egész palearktikumban elterjedt. Tápnövénye a Pinus silvestris. Tömegszaporodása esetén azonban más Pinus-fajokat, luc- és vörös fenyőt valamint a tölgyet és a nyíreket is megeszi. (Schwenke 1978). Elegyetlen erdeifenyő állományok veszélyes kártevője. A lepke márciustól áprilisig repül. Petéit 1–18-asával az előző évi tű alsó részére rakja, melyeket erősen odaragaszt. A peterakás függ a levegő hőmérsékletétől és a páratartalmától. A kikelő kis hernyók a rügyekbe fúrják magukat, és azt rágják. Az első vedlés után az előző évi tűkkel táplálkoznak, később az új hajtásokkal is. Június–július folyamán a talajban bábozódnak. A fenyőbagoly tömegszaporodása elsősorban Németországban okoz problémát és 1781–1923 közötti írásos feljegyzések alapján 10 éves periodicitás figyelhető meg. Mióta Németországban elegyesen telepítik az erdeifenyveseket, a károsítás mértéke csökkent. Az első stádiumú hernyó ökológiai tűrőképessége hőmérséklet és páratartalom tekintetében rendkívül alacsony, de végeredményben a mortalitás ebben a stádiumban elhanyagolható, mert a hernyók a rügyek védelmében élnek. Báb állapotban a legérzékenyebb, mivel az a talaj nedvességének változására nagyon érzékeny, – közel 10 hónapot fekszik a talajban – ha a talaj nedvessége 100% alá süllyed (elég 4–10%-os csökkenés) a mortalitása ugrásszerűen megemelkedik. Magyarországon rendszeresen fogják a fénycsapdák. Gyakori, de tömegszaporodása Magyarországon nem fordult elő, mert erdeifenyveseink talaja szinte minden évben kiszárad, még az avar alatt is, ennek következtében a bábok mortalitása magas.

Kép

Kis fésűsbagoly – Orthosia cruda(Szabóky, eredeti)

Kis fésűsbagoly

Orthosia cruda Denis & Schiffermüller

Társnév: Sárga-szürke koraibagoly, tavaszi bagolypille

Syn: Monima (Taeniocampa; Orthosia)

pulverulenta Esper

Leírás : A lepke igen változékony. Elülső szárnyának színe a fehéresszürkétől a szürkésbarnán keresztül a szürkés vörösbarnáig változó. A keresztsávok pontjai sötétszürkék, hátulsó szárnya szürke. Szárnyfesztávolsága 20–28 mm. A hernyó sárgászöld, olajbarna vagy fahéjbarna színű. A három háti vonal sárgás, oldalvonalak sárgák. A 11. szelvénye kiemelkedik.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem. Egész Európában elterjedt. Tápnövényei: Quercus, Betula, Acer, Carpinus, Ulmus, Sorbus, Tilia, Salix, Corylus, Crataegus. Fő tápnövényei a tölgy-fajok. Egynemzedékes, március–áprilisban repül. Éjszaka aktív, mesterséges fényre jól repül. Petéit a rügyekre rakja, a hernyók az összeszőtt levelek között táplálkoznak május közepétől június közepéig. A téli araszoló lepkék hernyóival egy időben és együtt található meg. A talajban laza szövedéket készítve a báb telel át. Populációdinamikája a téliaraszolókéhoz hasonló.

Kép

Foltos fésűsbagoly – Orthosia gothica (Szabóky, eredeti)

Foltos fésűsbagoly

Orthosia gothica Linnaeus

Társnév: Barna szürke koraibagoly

Syn Monima (Taeniocampa) gothica Linnaeus

Leírás : A lepke elülső szárnya fénylő vörösesbarna. A vesefolt és a körfolt nagy, jól látható. A hátulsó szárny barnásszürke. Szárnyfesztávolsága 30–35 mm. A hernyó fehéres- vagy sárgászöld. Három oldalvonala sárgásfehér. A pontszerű szemölcsök fehérek.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Észak-, Nyugat- és Közép-Európa üde, félnedves termőhelyein lomb- és fenyőállományokban terjedt el. Tápnövényei: Quercus, Tilia, Ulmus, Betula, Carpinus, Populus, Salix, stb. Az imágó március–áprilisban repül. Éjszaka aktív. Petéit két egymás melletti négyzetalakzatban helyezi el. A hernyó május–júniusban táplálkozik. A talajban szövedékben, báb alakban telel át. A tölgyesek és gyertyános-tölgyesek komplex károsítói közé tartozik. A téli araszolók hernyóival együtt kárt is okozhat.

Tarka őszibagoly

Conistra vaccinii Linnaeus

Leírás : Elülső szárnya széles lekerekített, kissé fénylő. Szine az okkersárgától a vörösbarnán keresztül a szürkésfeketéig igen változó. Hátulsó szárnya szürkésbarna, vöröses rojtozattal. Szárnyfesztávolsága 30–35 mm.

Elterjedés, életmód: Egész Európában elterjedt Spanyoloszág és Portugália kivételével. Tápnövényei: Quercus, Tilia, Acer, Ulmus, Salix, Alnus, Crataegus, Sorbus, Calluna stb. Szeptember–októbertől áttelelés után áprilisig repül. Hernyója májustól júniusig rág. A fiatal hernyó a rügyeket és a virágokat, később a leveleket rágja. A hernyó az utolsó stádiumban lágyszárú növényeken táplálkozik. A talajban bábozódik, fényre nagyon jól repül.

Őszibagoly – Agrochola circellaris Hufnagel

Leírás : Elülső szárnya okkersárga alapszínű, a rozsdavöröstől a szürkésbarnáig változó. A vesefolt vörösesbarna, lekerekített. A külső hullámvonal vörösesbarna. A hátulsó szárny elülső szegélyén széles okkersárgás sáv található. A szárny fesztávolsága 34–37 mm.

Elterjedée, életmód : Egész Európában elterjedt. Tápnövénye: Salix, Populus, Quercus, Ulmus, Fagus, Betula, Crataegus és gyümölcsfák. Repülési ideje szeptembertől novemberig tart. Kis csomóba a rügyek közé rakja a petéit, amelyek áttelelnek. A hernyók március közepétől április végéig esznek, eleinte a virágrügyekkel, virágokkal, terméskezdeményekkel, és a zsenge levelekkel, később pedig lágyszárú növényekkel táplálkoznak. Tömegszaporodása esetén jelentős terméskiesés lehet. A bábozódás a tápnövényen történik.

Kép

Nyár bagolylepke – Acronicta megacephala (Szabóky, eredeti)

Nyár bagolylepke

Acronicta megacephala Fabricius

Leírás : Elülső szárnya feketésbarna, fehéres behintéssel. A vesefolt és a külső keresztvonal gyakran hiányzik. A körfolt világos, közepén sötét folttal. A tejfehér hátulsó szárnyán az erek erősen feketések.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, Eurázsiában és egész Európában elterjedt. Tápnövénye: Populus-félék, különösen a Populus tremula, de a Salix is. A hernyó a levelekkel táplálkozik. Repülési ideje május–szeptember. Egynemzedékes faj, időnként egy részleges vagy teljes II. nemzedékkel. Mesterséges fényre jól repül, főleg nyárasok közelében gyakori.

Kép

Trapézbagoly – Cosmia trapezina (Szabóky, eredeti)

Trapézbagoly – Cosmia trapezina Linnaeus

Leírás : Elülső szárnyak színe a sárgától a szürkén át a rozsdavörösig igen változó lehet. A keresztsávokkal határolt középtér trapéz alakú. A vesefolt hosszúkás és sötétbarna. A körfolt világos. Hátulsó szárny barnásszürke, belső szegélye szélesen világos. Szárnyfesztávolsága 28–38 mm.

Elterjedés, életmód : Egész Európában elterjedt faj. Tápnövénye: Quercus, Fagus, Betula, Fraxinus, Acer, Ulmus, Populus, Crateagus, Salix. A lepke júniustól szeptemberig repül. Petéje áttelel. A hernyók májustól június végéig rügyeken, leveleken táplálkoznak. A hernyók közötti gyakori a kannibalizmus. Az avar alatt a talajban bábozódnak. A Tortrix viridana hernyóival gyakran együtt fordul elő. Mesterséges fényre jól repül, a fénycsapdák olykor nagy egyedszámban számban fogják.

Család: GYAPJASLEPKEFÉLÉK

Fam:Lymantriidae

Közepes vagy nagy, szőrös testű, zömök, széles szárnyú lepkék. Erős kifejezett ivari kétalakúság jellemző rájuk. A nőstények nagyobbak, mint a hímek. Az Orgyia nemzetség nőstényei szárnytalanok. Az elülső szárnyakon az m1 ér az m3 közelében, az r4 és az r5 az r3-ból ered. Nyelvük gyakran csökevényes vagy hiányzik. A hímek csápja gyakran erősen fésűs, néha a nőstényeké is. Testük dúsan szőrös. A nőstény potroha végén gyakran nagy szőrcsomó van, amelyből a petecsomó fölé védő réteget rak. Chaetosnemajuk nincs. Tympanalis szervük az utótoron van. A hernyók 16 lábúak, hátukon szemölcs sorok találhatók, melyből szőrpamacsok állnak ki. A fej két oldalán feltűnően nagy szemölcsök vannak. Hernyóik szőre gyakran mérgező.

Kép

Bükk gyapjaslepke – Elkneria pudibunda (Szabóky, eredeti)

Bükk-gyapjaslepke (színes: 18.)

Elkneria pudibunda Linnaeus

Társnév: Hamvas szövő, bükk-gyapjaspille

Syn: Dasychira pudibundaLinnaeus

Leírás : A lepke alapszíne nemcsak az ivarok között, hanem az ivaron belül is változatos. Két alaptípusa van, egy világos szürke élénk mintázatú, és egy egyszínű sötét palaszürke. A hím szárnyainak fesztávolsága 33–45 mm, a nőstényé 40–62 mm. A tor hátsó részén egy szőrökből álló fekete folt van. Az elülső szárnyon mindkét ivarnál két sötét keresztvonal látható. A majdnem egyenes külső hullám és a belső keresztvonal az alsó részén megtörik, a hímeknél kettős. A hátulsó szárnya világosabb szürke sötét középfoltú, és a szegélytérben van egy elmosódott sáv. A pete frissen zöldes szürke, később aranysárga. A fiatal hernyó zöldessárga, hosszú szőrökkel és minden szelvényén 8 vörös bibircsókkal. A hernyó színe a vedlések során változik. A kifejlett hernyó a 4.–7. szelvényén 4 sűrű okkersárga kefeszerű pamacsot visel. A 4.–8. szelvények találkozásánál bársonyos fekete gyűrűk láthatók. A 11. szelvényen egy hosszú hátrafelé álló vöröses szőrpamacs van. A hernyók színe változatos, sárga, okkersárga, fehéressárga, fehér, vörösesbarna lehet.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt, és a 40–60 szélességi fok között honos. Polifág faj, de a bükköt előnyben részesíti. További tápnövényei: Carpinus, Ulmus, Tilia, Saix, Acer, Quercus, Populus fajok. Az utóbbi években akácon is gyakran megfigyeltük. Szükség esetén fenyő-féléken is megél. A kőrist és a jegenyefenyőt elkerüli. Egynemzedékes (univoltin) faj. A lepke május–júniusban repül. A nőstény 50–300 petét rak le a fatörzs kérgére, főleg a törzs déli oldalára kb. 5 m magasságig. A hernyók kb. 3 hét múlva kelnek ki és néhány napig együtt maradnak ezek az ún. „hernyófoltok”. Első táplálékuk a peteburok, ezután felmásznak és szétszélednek a koronában. Szeptember végéig–október elejéig táplálkoznak, ezután a talajtakaróban laza szövedékben bábozódnak. Gradációjuk Közép-Európában kizárólag bükkösökben fordulnak elő. Elsősorban száraz napos, déli kitettségű bükkösökben telepszenek meg. Hazánkban különösen bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, és nemesnyár ültetvényekben gyakori, de kártételükről nem tudunk. Nagykiterjedésű gradációjuk Ukrajnában és Németországban gyakori és két évig tart. A gradáció összeomlását elsősorban baktériumok és rovarpatogén gombák okozzák. Természetes ellenségei az énekes madarak, ragadozó rovarok, valamint a Hymenoptera és Tachinida fajok.

A lepkék mesterséges fényre jól repülnek, éves előrejelzésük a fénycsapdákkal fogott egyedszám alapján lehetséges.

Kép

Rozsdabarna kisszövő – Orgyia antiqua (Szabóky, eredeti)

Rozsdabarna kisszövő

Orgyia antiqua Linnaeus

Társnév: Kökényszövőlepke, kökényszövőpille

Syn: Orgyia recensHübner

Leírás : A hím szárnyának fesztávolsága 25–30 mm. Az elülső szárnya sárgás-rozsdabarna, két sötét keresztvonallal és a külső szögletben egy fehér folttal. Hátulsó szárnya egyszínű okkerbarna. A hím csápja erősen fésűs. A nőstény alig lepkeszerű esetlen, látszólag csak egy nagyméretű potrohból áll. Nagyon rövid fehéres szárnycsonkot visel. A potroh szelvényei szürkén molyhosak. A pete félgömb alakú sárgásszürke, fekete középpel. (Döhring, 1955). A fiatal hernyó fekete. a kifejlett feltűnően tarka, színes szőrpamacsok díszítik 30–35 mm nagyságú. Alapszíne vörös, testén fekete és vörös mintázatok vannak. Hátán 4 feltűnő sárga szőrpamacsot visel. Az elülső testszelvény mindkét oldalán 1 előreálló, az 5. szelvény mindkét oldalán egy oldalt álló, és a 11. szelvényen hátrafelé álló hosszú sötétszürke vagy fekete pamacs van. A báb sárgásbarna a nőstényén sötét oldalsávok láthatók.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európán kívül Szibériában, Japánban elterjedt. Dél-Amerikába (Chile), és Észak-Amerikába (Kanada) behurcolták. Polifág, fákon, cserjéken, félcserjéken él. Lombos fák közül leggyakrabban a tölgyeket, bükköt, gyertyánt preferálja, de gyakori a szileken és juharokon is, a fenyők közül a luc-, jegenye- és erdeifenyőt választja szívesen. Kétnemzedékes (bivoltin) faj. Június közepétől július közepéig ill. augusztus elejétől szeptember végéig repül. Pete alakban telel át, az első nemzedék hernyói április-májusban kelnek ki. A fiatal hernyók a rügyeket és termés-kezdeményeket fogyasztják. Júniusban bábozódnak. A második nemzedék hernyói július–augusztusban. rágnak. A bábozódás laza szövedékben a levelek között történik. A hímek jól repülnek, inkább nappal aktívak. A szárnytalan nőstény a bábból való kikelés után a gubón marad és ott kopulálnak. Gyakran magára a gubóra rakja a petéit. (Reichart 1963, Balázs, 1967). Tömegszaporodása ritkán fordul elő, Közép-Európában. Finnországban és Svédországban lépett fel tömegesen. Magyarországon tömegszaporodása erdeinkben nem fordult elő. A nőstény feromonja jól ismert és látványosan hatásos. A hímek fényre csak elvétve repülnek.

L-betűs szövő – Arctornis l-nigrum Müller

Társnév: Fekete v-szövő

Syn: Arctornis v-nigrumFabricius

Leírás: A szárnyak fesztávolsága 42–58 mm. A lepke ezüstfehér, kékeszöld erekkel. Az elülső szárnyak közepén egy fekete L, esetenként V alakú fekete vonal látható.

Elterjedés, életmód: Euroszibériai faunaelem, Egész Európában elterjedt. Kétnemzedé-kes faj. A lepke repülési ideje június–július és augusztus. A hernyók késő őszig rágnak. Hernyó alakban, a talajon egyesével összeszőtt levelekben telelnek át. Fő tápnövénye a bükk és a hárs, de a nyárfákon és fűzeken is gyakori.

Gyapjaslepke (színes: 11., 12., 13., 14.)

Lymantria dispar Linnaeus

Társnév: Gyapjaspille, gyapjas pohók

Syn: Porthesia disparLinnaeus,

Ocneria dispar Linnaeus

Leírás : Feltűnő az ivari kétalakúság. A hím szárnyainak fesztávolsága 35–50 mm, a nőstényé 50–80 mm. A nőstény szárnyainak alapszíne világos okkersárga, az elülső szárnyon 4 barnás hullámvonal és sötétebb barna foltok vannak. A hullámvonalak olykor elmosódottak. A hátulsó szárny mintázata elmosódott. Tora erősen bolyhos, színe a szárnyakéval azonos. A potrohon sötétebb sárga színű vastag gyapjúréteget visel, ami a peték befedésére szolgál. A hím sötétebb, alapszíne szürkésbarna. Teste vékony, az elülső szárny mintázata hasonlít a nőstényéhez, de a 3. és 4. hullámvonal mindig jól látható. Csápjai szélesen fésűsek. A hátulsó szárny rajzolat nélküli. A pete gömb alakú, csúcsi részén kissé benyomódott. A hernyó alapszíne lehet barnásfekete, sárgásbarna, sötétszürke. Testszelvényeinek háti részén két hosszanti sorban szemölcsöket visel, amelyek az első öt szelvényen kék, a 6.–10. szelvényen piros színűek. A kifejlett hernyó mérete: hím 40–50 mm nőstény 60–75 mm.

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem, egész Európában elterjedt (Skandinávia északi részének kivételével). Ázsia jelentős részén is megtalálható. Az európai (és amerikai) populáció nősténye nem repül, az ázsiai populációé igen. A gyapjaslepkét 1869-ben bevitték Észak-Amerikába, ahol kiszabadulva veszélyes kártevővé vált. Erősen polifág, Európában 270–300 tápnövényét ismerik. A Fraxinus-, Aesculus-, Rhamnus- félék kivételével szinte minden növényt elfogyaszt. Fenyőféléken is megél, olykor az akácot is tarra rágja. A tölgyféléket előnyben részesíti. Szívesen táplálkozik gyümölcsfákon, gyertyánokon nemes nyárakon, fűzféléken, juharon. Olykor az erdeifenyőt is tarra rágja. Egynemzedékes (univoltin) faj, állítólag a Kaukázusban van egy kétnemzedékes rassza, amelyet egyszer közöltek, de máig nem erősítettek meg. A lepke az időjárástól függően július–augusztusban rajzik. A nőstény nem repül, általában a fatörzsön ül. A nőstény által kibocsátott illatanyag (feromon) csalogatja a hímeket, melyek jellegzetes cikk-cakkban repülve közelítenek a nőstényhez. A hímek a nappali és koraesti órákban aktívak. A kopuláció a kelés utáni napon történik. A nőstény a petéit a fa törzsének alsó részére csomókba rakja, és a potroh végén lévő sárgásbarna nemezszőrrel fedi be, miáltal a petecsomók a fa törzséből kiemelkedő narancssárgás színű foltoknak látszanak. Petéit a gradáció kezdetén a fák déli, délnyugati oldalára rakja. A tömegszaporodás csúcsán a törzs felső részére és az ágak alsó felére is rak petét. A lepke a gradáció kezdetén 500–800, a gradáció összeomlásakor 70–150 petét rak le. (Varga 1984, Leskó 1991). Az embrionális fejlődés négy hét, az embriók a peteburok védelme alatt telelnek át, és az időjárástól függően a hernyók április végén, május elején kelnek ki. A kikelt hernyók néhány napig a petecsomón maradnak, a peteburkot megeszik, azután a fa koronájába másznak (fotótropizmus). A hernyók minden stádiumban tudnak selyemfonalat szőni. A fiatal hernyók e selyemfonál, valamint hosszú szőrük, és könnyű súlyuk által a szél segítségével terjednek. Olykor 10 km-es távolságra is „elvitorláznak” (Leskó 1986). Az idős hernyók a tömegszaporodás csúcsán, táplálékhiány esetén tömegesen vándorolnak új táplálékforrás felé. A hernyónak hat lárvastádiuma van, a hímének általában öt, a nőstényének hat.

Fejtokátmérők:        

L1: 0,5-0,6; L2: 1,05-1,23;

L3: 1,35-2,25; L4 2,79-3,95;                        

L5: 4,03-499; L6 5,24-6,47 mm

A hernyók szőrei érzékeny bőrű emberek (főleg kisgyerekek) bőrén kellemetlen kiütéseket okoznak. A bábozódás május végén, júniusban laza szövedékben a fa törzsén, ágakon összesodort levelek között történik. Elsőként a hímek bábozódnak be a nőstények bábozódása mintegy egy héttel később kezdődik. A bábnyugalom a két ivar között különböző, 28 °C-nál a hímek 15, a nőstények 11 nap alatt keltek ki (Mithat 1933).

A gyapjaslepke elszaporodásának okai összetettek, soktényezősek, amelyek a hernyókra és a bábokra hatnak (pl. gyors fejlődés, csekély mortalitás, a lepkéknél a kedvező kopuláció, és peterakás). Fontos tényező a száraz, meleg időjárás, és az ezzel együtt járó táplálék növekedése.

Tömegszaporodása leggyakrabban elegyetlen cseres-, kocsányos, cseres-kocsánytalan tölgy állományokban fordul elő, de nyár és fűz állományokban is gyakran előfordul. Mind sarj, mind természetes úton felújított szálerdőkben, a legkülönbözőbb termőhelyen felléphet károsítása. Tömegszaporodásának kiinduló gócai Magyarországon elég jól ismertek. Tömegszaporodása az erdészeti fénycsapdák szerint 2–4 évig tart. A gyapjaslepke hazánkban több, többé-kevésbé elkülönülő populációt alkot. Az elszigetelődést segíti, hogy a nőstények röpképtelenek, a populáció terjedéséről a fiatal hernyók gondoskodnak. Populációdinamikájuk az ország tájain különböző, ami szoros összefüggésben van az ariditási indexszel. Az Alföld északi részén, az Északi-középhegységben és a Dunántúl nagy részén 8–10 év, az Alföld déli részein 3–5 év, Nyugat-és Dél-Dunántúlon 10–12 év. A tömegszaporodásának csúcsán a fákat tarra rágják. A legnagyobb mértékű és területű rágás 1964–1965 és 1994–1995 években volt, amikor 30.000 ha erdőterületen okozott erős kárt. A tarrágást az erdők általában elviselik és csak a fák növedékveszteségében mutatkozik meg a kár. A fák teljes regenerálódásához a tarrágást követően 3 évre van szükség (Varga 1964, Leskó 1991). Ártéri területeken a magas vízállással egybekötött tarrágás 1965-ben az Ormánságban a kocsányos tölgyek nagyarányú pusztulásához vezetett. (Varga–Palotás 1981). 1994-ben hosszantartó szélsőségesen száraz időjárás Gal-gamácsánatarrágást követően a cserek pusztulását okozta. A gradáció összeomlását az éhség, és az éhség nyomán fellépő polyédervírus okozta betegség, a ragadozó rovarok és parazitoidok tömeges fellépése segíti elő. A ragadozó rovarok közül meleg hegy és dombvidéki területeken a Calosoma sycophanta, Calosoma inquisitor, Xilodrepa quadripunctata, a Hymenoptera félék közül a sarlósfürkész fajok, valamint parazitoid Diptera fajok a leggyakoribbak. (Szalay-Marzsó 1957, Leskó 1991).

A gyapjaslepke elleni védekezés ma már környezetkímélő módszerrel megoldható anélkül, hogy a gradáció időtartamát meghosszabbítanánk, és az erdő életközösségében nagyobb kárt okoznánk. Leghatásosabbak a Bacillusthuringiensis spóraszuszpenziot tartalmazó bioprepartátummal, és a kitin-szintézist gátló szerek alkalmazásával történő védekezések.

A Lymantria dispar előrejelzése több módszerrel történik, részben az erdészeti fénycsapdák segítségével (a gyapjaslepke mesterséges fényre mérsékelten repül), részben petecsomók számolásával, és feromon csapdákkal.

Kép

Apácalepke – Lymantria monacha (Szabóky, eredeti)

Apácalepke (színes: 110.)

Lymantria monacha Linnaeus

Társnév: apáca, fenyő-gyapjaspille

Syn: Psilura monachaLinnaeus,

Liparis monacha Linnaeus, Ocneria monachaLinnaeus

Leírás: A lepkére jellemző az ivari kétalakúság. A hím kisebb (szárnyfesztávolság 31–35 mm) a csáp erősen fésűs szürkésbarna, a potroh halványan pirosas vagy szürke. A nőstény nagyobb (szárnyfesztávolsága 45–65 mm), a potroh élénk piros. Mindkét ivar fehér, fekete hullámvonalakkal, foltokat visel az elülső szárnyon. A hátulsó szárny barnásszürke. A szín és a rajzolat változó. Számos szín variációja van. Napjainkban Magyarországon a sötét, feketés szárnyú egyedek gyakoribbak. A pete gömb alakú, belapított. A fiatal hernyó agyagsárga színű, hosszú szőrökkel, amelyet az első vedlés után elveszít. A kifejlett hernyó hátoldalán 6 hosszanti sorban álló kékesszürke, sárga és szürke szőrökkel fedett szemölcsök vannak. A 9. és 10. szelvényen 2 vörös szemölcs található. A 2. szelvénytől nagy fekete folt kezdődik, amely közép sávként folytatódik, és a 7. és 9. szelvénynél megszakad.

Elterjedés, életmód : Szibériai faunaelem, pinetalis faj. Egész Európában és Ázsiában, egészen Kelet-Ázsiáig elterjedt. Polifág, tű és lomblevelű fákon él. Legfontosabb tápnövényei a Picea-, Pinus-, Larix-, Abies-, Fagus-fajok. Tömegszaporodásakor a Carpinus, Betula, Quercus, Ulmus, Acer fajokon is megél. A lepke július-augusztusban rajzik, kifejezetten éjjel aktív. Mesterséges fényre mindkét ivar repül. A nőstény a petéket csomókba, a törzs alsó részén (2–4 m magasan) kéregrepedésekbe rakja. A nőstényenkénti peteszám 70–300 között változik. A fiatal hernyók májusban kelnek ki, a fakadó rügyeket és a leveleket rágják, eleinte csoportosan táplálkoznak, csak később szélednek szét. 5–7 hernyóstádiuma van. A hímek 5–6 a nőstények 6–7 hernyóstádium után bábozódnak június végén július elején. A bábozódás a fa törzsén történik, tömegszaporodás esetén a fa koronájában is. Az apácalepke tömegszaporodása elegyetlen lomberdőkben erősen gátolt, bükkösökben a sima törzsön a peterakás, tölgyesekben a kemény levelek miatt (Wellenstein 1942). A történelmi Magyarországon Erdélyben és a Felvidéken a lucosokban súlyos károkat okozott. Az ország jelenlegi területén tömegszaporodása még nem fordult elő. Európában elsősorban Németországban és Lengyelországban okoz ismétlődő károkat. Tarrágása, vagy a tűlevél 70–80%-os elvesztése után a lucfenyő elpusztul. Az erdeifenyő valamivel ellenállóbb. Erős rágása után a legyengült állományokban másodlagos károsítóként megjelenhetnek a szúfajok. Az évszázad legnagyobb mértékű apácalepke gradációja 1978–1984 között Lengyelországban és Németország keleti részén az Odera mellett volt. A gradáció csúcsán 1982-ben 2,5 millió ha erdőterületen védekeztek Lengyelországban. Egyes területeken fánként 20.000 hernyót is számoltak.

Természetes ellenségei közül legfontosabbak a petével táplálkozó Rhaphidia fajok (tevenyakú fátyolkák), rabló poloskák, bábrablók, valamint a parazitoidok mint pl. a Diptera, és Hymenoptera fajok.

Előrejelzése petecsomó számlálás, és a fénycsapdák alapján lehetséges. Védekezés esetén a kitinszintézist gátló szerek és a Bacillus thuringiensist tartalmazó spóraszuszpenzió jöhet számításba.

Kép

Aranyfarú szövő – Euproctis chrysorrhoea nőstény (Szabóky, eredeti)

Aranyfarú szövő (színes: 15., 16., 109.)

Euproctis chrysorrhoea Linnaeus

Társnév: Sárgafarú pille, aranyfarú pille

Syn: Porthesia chrysorrhoeaLinnaeus, Euproctis phaeorrhoea auct.

Leírás : A lepke szárnya fehér, az elülső szárnyon néhány fekete folttal. A gyapjas torszőrzet fehér, a potroh egyszínű világos vörösbarna. A szárny fesztávolsága 25–35 mm. A pete barnásszürkés, oldalról lapított gömb alakú. A hernyó kifejletten 35–40 mm. Alapszíne sötét barnásszürke. A hátán kétoldalt megszakított fehér sáv található, közötte vöröses mintázat van. A kifejlett hernyó 9. és 10. szelvényén világító vörös szemölcs van. A hernyó szőre mérgező, súlyos allergiás tüneteket okozhat. A báb feketésbarna szőrcsomókkal fedett. A kremaszter hegyes, végén tüskekoszorúval.

Elterjedés, életmód : Holomediterrán faunaelem, quercetalis faj. Európa nagy részén elterjedt: északon Dél-Svédországig és Dél-Angliáig, délen és délkeleten a Földközi- és a Fekete-tengerig található meg. Az Alpokban 1200 m-ig hatol fel. A XIX. század végén Európából Észak-Amerikába behurcolták. Erősen polifág. Tápnövénye erdészeti vonatkozásban elsősorban a kocsányos tölgy. Hegy- és dombvidéken a kocsánytalan tölgyön is okozhat erős rágást. Kedvelt tápnövényei közé tartozik még a galagonya, kökény és a gyümölcsfák. A nyíren, nyáron fűzön is előfordul. Az égert, fagyalt, kőrist, akácot minden esetben elkerüli. Az aranyfarú szövő elsősorban fény és melegkedvelő, ligeterdei faj. Kiritkult, felmelegedett, kötött talajú kocsányos tölgyesekben fordul elő leggyakrabban. Egynemzedékes, június–júliusban rajzik. A lepke a koraesti és éjszakai órákban aktív, mesterséges fényre közepesen érzékeny, a nőstény keveset repül, petéit a levél fonákjára 13–22 mm hosszú, 5–7 mm széles csomókban rakja, amelyeket a potroha végén lévő barnássárga nemezszerű szőrrel borít. A peteszám nőstényenként 100–500 között változik (Leskó 1991). A peterakás mindig a fa jól megvilágított részén történik. A kikelt hernyók a levél felszínén társasan, legyező alakban rágnak. A rágás az Ll stádiumban hámozó jellegű, ekkor csak a levél felső epidermisz rétegét fogyasztják el. A hámozott leveleket folyamatosan összeszövik, és abból készítik el a téli hernyófészket. Mintegy egyhónapi rágás után augusztus végén-szeptemberben a hernyók befejezik a táplálkozást és a fészekbe vonulnak. A telelés L1–2 stádiumban a hernyófészekben, egymástól elválasztott kis kamrácskákban történik. Tavasszal, amikor a napi középhőmérséklet eléri a 12 °C-t a hernyók elhagyják a fészket, és napközben a felszínén „napoznak”. A hőmérséklet emelkedésével elkezdik a táplálkozást, a rügyeket és a kifakadó leveleket rágják 3–5-ös csoportokban. A hernyók L4 stádiumig a fészekben vedlenek, és éjszakára, valamint hideg, esős időjárás esetén oda vonulnak vissza. Ezután végleg elhagyják a fészket, és egyesével éjjel-nappal táplálkoznak. A bábozódás laza szövedékben a fák törzsén, összesodort levelek között történik.

Populációdinamikája az ország egész területén egyformán alakul. Tömegszaporodását kiváltó tényezők a száraz évek, meleg napos tavaszi és nyári időszak. Az ártéri kocsányos tölgyesekben a vízszabályozások miatt a talajvízszint lesüllyedt, ennek következményeként az öntéstalajon álló kocsányos tölgy állományok kiritkultak és felmelegedtek, ami az aranyfarú szövő számára kedvező feltételeket teremtett. Gradációja hosszú ideig tart, általában 5–8 év, az Ormánságban 1978-1985, a Szatmár-Beregi síkságon 1979–1989, a Körösök vidékén 1980– 1988-ig tartott. Tömegszaporodását az esős hideg tavasz és nyár gátolja. Természetes ellenségei a ragadozó rovarok (Calosoma sycophantha, Calosoma inquisitor), A gyilkosfürkészek (Braconidae), fémfürkészek (Calcididae), igazi fürkészek (Ichneumonoida). Tömegszaporodásának a rovarpatogén szervezetek vetnek véget, virusok és gombák mint pl. a Beauveria bassiana.

Az ormánsági gradáció idején megfigyeltük, hogy a gradáció első szakaszában a későnfakadó kocsányos tölgyeken nem volt károsítás. Tarrágása után a másodlagosan fellépő rovarok és a gombák pl. tölgy lisztharmat károsítják a legyengült fákat. Az éveken át tartó rágás nagyarányú növedékveszteséget okoz, a legyengült fák pusztulása is előfordulhat.

Tavasszal Bacillus thuringiensis-preparátummal lehet ellene védekezni, azonban igazi jó eredményt a július végén–augusztus elején alkalmazott kitinszintézistgátló szerekkel lehet elérni.

Kép

Sárgafarú lepke – Euproctis similis (Szabóky, eredeti)

Sárgafarú lepke – Euproctis similis Fuessly

Syn:Porthesia similis Fuessly

Leírás : A szárny fesztávolsága 35–40 mm. Az imágó színezete nagyon hasonlít az aranyfarú szövőhöz. Az elülső szárnyon a foltok egészen halványak, a potrohán lévő szőrzet sokkal világosabb, és rövidebb. A pete szürkésfehér, lapított pogácsa alakú, közepén bemélyedt. A kifejlett hernyó 35 mm, fekete, hosszú szőrökkel. A hátán egy világos piros, a 2. szelvénytől eredő középen megszakadó hosszanti sáv van. A 4. és 11. szelvényen feltűnő fekete szőrpamacsot visel, amelytől a hernyó púposnak tűnik, oldalán hosszanti fehér sáv látható. Az állábaknál hosszanti sárgásvörös vonal látható. A báb sötétbarna. A kremaszteren sok finom horgocska van. (Blaschke 1914).

Elterjedés, életmód : Euroszibériai faunaelem. Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt faj. Délen a populáció sűrűsége nagyobb, de csak ritkán szaporodik el tömegesen. A hernyó elsősorban a gyümölcsfákon táplálkozik. Erdőkben a Qurcus-, Ulmus-, Tilia-, Salix-fajokon gyakori, ritkábban a Betula-, Populus-fajokon is megtalálható. Egynemzedékes, repülési ideje június–július. A nőstény 150–270 petét rak le a levél hátoldalára. A hernyók a 2. vedlést követően kb. szeptembertől egyesével, kéregrepedésben, vagy a talajban, szövedékben telelnek át. A rágást tavasszal folytatják. Júniusban bábozódnak, laza világos szövedékben. Erdészeti jelentősége nem túl nagy, néha fiatal tölgyeken és fűzeken gyakori.

Nyárfa-gyapjaslepke (színes: 17., 193.)

Leucoma salicis Linnaeus

Társnév: Nyári gyapjaslepke, fűzfaszövő,

nyárfa gyapjaspille

Syn: Stilpnotia salicisLinnaeus

Leírás : A szárnyak fesztávolsága 30–60 mm. A nőstények jóval nagyobbak a hímeknél. A hím csápja fésűs a nőstényé fonalas. Szárnyai selymesen csillogó fehérek, rajzolata nincs. Potroha fekete, selymes fehér pehelyszerű szőrrel borított. A pete világos zöld, erősen lapított. A kifejlett hernyó alapszíne barna. Hátán szelvényenként két nagy fehér, vagy világos sárga, párosával egymás felé forduló foltokból álló mintázat van. Oldalán sárga csík fut végig, alatta és felette vörös foltsort visel. A vörös szemölcsökön hosszú világosbarna szőrök vannak. A szőrök allergiát is okozhatnak. A báb fénylő, sötétbarna vagy fekete, vékony sárga szőrökkel fedett.

Elterjedés, életmód : Eurázsiai faj, egész Európában elterjedt, Skandinávia északi részétől a Földközi-tengerig, Marokkótól Közép-Ázsiáig megtalálható. 1920-ban Észak-Amerikába behurcolták, ahol veszélyes kártevőként tartják nyilván (Heddergott et al. in Sorauer és Blunk 1953). Legfontosabb gazdanövénye a nyár és a fűzfajok, de más lombos fákon mint pl. éger, nyír, gyümölcsfák is előfordul (Győrfi 1957, Tóth-Szontagh 1977). Az általános vélemény szerint csak sorfákon és parkfákon szaporodik el, zárt állományokban nem. Tághálózatú nyártelepítésekben tömegszaporodása gyakori lehet. A Hanság telepített nemesnyár állományaiban 1976-1979 között volt tömeges elszaporodása. Magyarországon egy- és kétnemzedékes populációja van. A választóvonal egybeesik a tenyészidőszak alatti hőösszeg 3200 °C izoterma vonallal, általánosságban elmondható, hogy a Dunántúlon és az Északi-középhegységben egy, az Alföld déli részein két nemzedéke van. Az egynemzedékes populáció június–júliusban rajzik, a hím és a nőstény is jól repül fényre. Az imágók több kilométert is repülnek. (Nef. 1971). A nőstény átlagosan 150, de olykor 400 petét rak le a fa törzsére és a vastagabb ágakra csomókba, petéit fényes fehér váladékkal fedi be. A petecsomók hosszúkásak, 1–2 cm hosszúak. A petéből kikelt hernyók áttetsző fémes fényűek. A kikelt hernyó a koronába mászik és a levél alsó oldalát kezdi vázasítani. A károsított rész bőrszövete kiszárad, erős rágás esetén mozaikszerűen néz ki a levél. A hernyók a táplálkozást rövidesen abbahagyják és nyár végén telelő gubókat szőnek. L2 stádiumban a következő év áprilisáig a fa törzsén kéregrepedésekben diapauzálnak. Az áttelelt hernyók a gubóban vedlenek, majd a koronába másznak, a táplálkozást folytatják és az egész levelet megeszik. Hat hernyóstádiuma van. Laza szövedékben bábozódik. A kétnemzedékes populáció hernyói a nyár folyamán kifejlődnek és bebábozódnak. A második nemzedék lepkéi augusztus-szeptember folyamán rajzanak. A lerakott petékből a hernyók kikelnek és ugyancsak L2 alakban telelnek át. Varjas L. szóbeli közlése szerint az egynemzedékes populáción belül vannak olyan egyedek, amelyek kétnemzedékesként viselkednek, ezt a kapuvári fénycsapda adatai is alátámasztják. A kétnemzedékes populáció egyedei között is akadnak egynemzedékesként viselkedők. A nyárfa gyapjaslepke fejlődési ciklusa még ma sem tisztázott teljesen. Populáció-dinamikája nem ismert. A tömegszaporodást kiváltó tényezők közül Győrfi (1957) elsősorban az időjárást és az ellenségeinek hiányát tartja a legfontosabbnak. Tömegszaporodás az erdészeti fénycsapdák alapján 2–4 évig tart. A gradáció összeomlását a hideg, esős időjárás, táplálékhiány, valamint természetes ellenségei okozzák. Természetes ellenségei közül a gyilkosfürkészek (Trichogramma evanescens), és fürkészlégy fajok (Zenillalibatrix;Tachina larvarum) a leggyakoribbak.

A tághálózatú nyártelepítések után kártétele gyakorivá vált, különösen az Észak-Hanságban ahol 1972–1973 és 1978–1980 között nagyarányú kártétele fordult elő.

Védekezés fiatal hernyók ellen Bacillus thuringiensis spóraszuszpenziót tartalmazó biopreparátummal lehetséges.

Család: MEDVELEPKEFÉLÉK

(színes: 69., 70., 72.)

Fam: Arctiidae

Kis vagy közepes nagyságú, erős felépítésű tarka, színes mintázatú lepkék, háromszög alakú elülső- és lekerekített széles hátulsó szárnyuk van. Szárnyukon soha nincsenek egyenes, ívelt vagy zegzugos lefutású harántvonalak, nincs bagolyrajzolat. Világos alapon sötét, vagy sötét alapon világos foltozatu mintázatuk van. Nappal háztetőszerűen összecsukott szárnnyal a fa törzsén ülnek, és általában éjjel repülnek. Hernyóik nagyon szőrösek, gubóban bábozódnak.

Kép

Négypettyes zuzmószövő – Lithosia quadra hím (Szabóky, eredeti)

Négypettyes zuzmószövő

Lithosia quadra Linnaeus

Syn: Oenistis quadraLinnaeus

Leírás : A szárnyak fesztávolsága 21–26 mm. A hím elülső szárnya sárgásszürke, acélkék szegéllyel. A nőstény sárga színű, az elülső szárny középterén két sarkos acélkék foltot visel. A hátulsó szárny halványsárga. Hernyója feketés. Háta világosabb, két nagy és két kis szemölcsöt visel. A 2, 7, 11. szelvényen sötét folt van.

Elterjedés. életmód : Euroszibériai faunaelem. Egész Európában elterjedt.

A fenyő- és lombos fákon élő zuzmókkal táplálkozik, de tömegszaporodása esetén a leveleket és tűket is elfogyasztja, ekkor érzékeny rágást okozhat. A lepke június–augusztusban repül. A hernyó nyár végén augusztustól táplálkozik, és áttelel.

Kép

Közönséges medvelepke – Arctia caja(Szabóky, eredeti)

Közönséges medvelepke

Arctia caja Linnaeus

Leírás: A lepke elülső szárnya sötét vörösesbarna, három fehéres keresztsávval, amelyek rendszerint foltokra szakadoznak. Hátulsó szárny fahéjvörös vagy vörösessárga, 5 nagy feketéskék folttal. A lepke szárnyfesztávolsága 55–75 mm. A hernyója változatos, nagyon hosszú barna- fekete szőrzettel, ún. „papmacska” hernyó.

Elterjedése., életmódaja: Holarktikus faunaelem. Rendkívül polifág, fás- és lágyszárú növé-nyeken egyaránt előfordul. A lepke Közép-Európában egynemzedékes, repülési ideje, július–augusztus. Kiritkult erőkben, erdőszegélyekben mindenütt megtalálható a gyors és jellegzetesen hullámzó mozgású hernyója. A hernyó telel át.

Amerikai fehér medvelepke (színes: 71. )

Hyphantria cunea Drury

Társnév: Amerikai fehér szövő, amerikai szövőlepke

Syn: Hyphantria budeaHübner,

Hyphantria cunea f. textor Harris, Hyphantria mutansWalker, HyphantriapunctatissimaSmidt et Abbe

Leírás: A szárny fesztávolsága a hímeknél 19–32 mm, nőstényeknél 25–34 mm. A lepke tiszta fehér, olykor az elülső szárnyakon 4–7 sorban fekete pontokat visel, ez főként a tavaszi nemzedéknél gyakori. Hátulsó szárnyán csak ritkán fordul elő néhány fekete pont. A potroh szelvényeken a fekete foltok láncsort alkotnak. A csápok fehér bevonatúak selyemfényűek, a hímeké kettősen fésűs, a nőstényeké fonalas, finoman pillás. A pete gömbölyű, finoman szemcsézett, világoszöld, később sárgás vagy ólomszínű. A hernyó sárgás árnyalatú, zöldessárga. A hát sötétszürke, számos barnásfekete háti szemölccsel, amelyekből 1–1 hosszú fekete szőr áll ki. Az oldalán lévő szemölcsök narancssárgák, világos szőrök állnak ki belőlük.

A báb fényes, eleinte világos sárga, később vörösbarna, majd barnásfekete. A kremaszteren 12 tüske van.

Elterjedés, életmód : Nearktikus faunaelem. Észak-Amerikából a 2. világháború kezdetekor valamilyen szállítmánnyal hurcolták be hazánkba, a Csepeli Szabadkikötőbe. 1940-ben gyűjtötték először, azóta az egész országban elterjedt. Az 1940-es és 1950-es években a szomszédos országokba is behatolt. 1955-ben Bajorországban okozott kárt. Elterjedésének határa Ausztriában a földrajzi szélesség 14° 11´-nél húzódik. (Kurir. 1978). A hernyók kifejezetten polifágok. Eddig több mint 250 növényen találták meg. Elsőrendű tápnövénye az Acer negundo, Morus alba, Morus nigra, gyümölcsfák, és a Salix fajok. Másodrendű tápnövényei az erdei fák Acer-, Aesculs-, Quercus-, Fagus-, Ulmus-, Fraxinus-, Tilia-, Platanus-, Populus-, Salix-fajok, harmadrendű tápnövényei alkalmi növények, a legtöbb lágyszárú és fenyők. Zárt erdőállományban annyira kedvezőtlen számára az életfeltétel, hogy nem tud megtelepedni. Útmenti fasorokon, liget és parkfákon gyakori, tághálózatú nyárasokban is előfordul.

Magyarországon két teljes nemzedéke fejlődik ki. Az első májusban rajzik. A nőstény a petéit a levél fonákjára rakja egy rétegben. A kis hernyók a leveleket összeszőve hámozgatják. A megtámadott levelet sűrű szövedékkel vonják be, és az egész károsított hajtást szövedék borítja. E szövedékek (fészkek) a fák, bokrok hajtásvégeinek csúcsán vannak és messziről szembetűnők. A hernyók eleinte csoportosan élnek újabb és újabb leveleket szőnek a fészekhez. Később a hernyók kisebb csoportokban a leveleket lyuggatják, vagy karéjosan rágják. A kifejlett hernyók a fa egész koronájában egyesével karéjozva rágják a leveleket. A bábozódás a fa kérge alatt, odvakban, eresz alatt stb. történik. Társasan bábozódnak. A lárvastádium változó, a bábozódás leggyakrabban a 6. fejlettségű stádium után történik, kedvezőtlen körülmények között a 8.-ban. A bábok július végén augusztusban lepkévé alakulnak, és megindul a második nemzedék rajzása. A lepkék mesterséges fényre jól repülnek, és a hajnali órákban a legaktívabbak. A második nemzedék szeptember végén– októberben (sokszor novemberig elhúzódva) rág, majd bábbá alakulnak és így telelnek át.

Természetes ellenségeinek száma nagy, A ragadozók pete és fiatal hernyó alakjában pusztítják, fátyolkák, katicabogarak, hangyák, fülbemászók. Az idősebb hernyók legfontosabb ellenségei a parazitoidok (Tachinidae, Ichneumonidae, Chalcididae). A madarak szerepe is nagy.

Jelenléte hátrányos a csemetekertek közelében (karantén károsító), itt az ellene való védekezés szükséges.

Magyarország déli területein a leggyakoribb Tolna-, Somogy-, Baranya és Bács-Kiskun megye déli részein.

Az ellene való védekezés biopreparárumokkal és kitinszintézist gátló szerekkel megoldott.



[1] utalás Dawkins(1986) Az önző gén című könyvére.