Kiefer Ferenc, Bakró-Nagy Marianne, Bartha Csilla, Bánréti Zoltán, Borbély Anna, Cser András, Dömötör Adrienne, É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Gósy Mária, Gyuris Beáta, Haader Lea, Hattyár Helga, Holló Dorottya, Horváth László, Kassai Ilona, Kenesei István, Kiefer Ferenc, Kiss Jenő, Kontra Miklós, Korompay Klára, Kurtán Zsuzsa, Laczkó Krisztina, Nádasdy Ádám, Németh T. Enikő, Olaszy Gábor, Pléh Csaba, Prószéky Gábor, Sándor Klára, Sipőcz Katalin, Siptár Péter, Szabó Mária Helga, Tolcsvai Nagy Gábor, Váradi Tamás (2006)
Akadémiai Kiadó Zrt.
Tartalom
Az alaktani fejezetben röviden szólunk a morfológia néhány általános kérdéséről, majd áttekintést adunk a magyar nyelv termékeny morfológiai folyamatairól (toldalékolás, összetétel).[1] Terjedelmi okok miatt nem adhatunk számot a morfológia és a fonológia határterületéhez tartozó morfofonológiai jelenségekről, ilyenekről csak kivételes esetben lesz szó. A morfológiának, foképp a szóképzés területén, a nem termékeny képzés révén létrejött alakzatokkal is foglalkoznia kell, mi azonban ebben a fejezetben a termékeny képzések bemutatására szorítkozunk.
Az alaktan (morfológia) a szó belső szerkezetével foglalkozik. A szó fogalma, mint minden fogalom, elméletfüggő, és ez vonatkozik a morfológiai szó fogalmára is, hiszen nem magától értetődő, hogy morfológiailag összetett szónak tekintendők-e pl. az írni fog, írt volna alakzatok vagy a ránéz, alábújik igekötős igék. A jövő idő és a feltételes mód vagy szintaktikai, vagy morfológiai kategóriának tekinthető. Ha az utóbbi lehetőséget választjuk, akkor a kategóriát megvalósító szabály morfológiai szabály és az eredmény morfológiai szó. Ha viszont a jövő időt és a feltételes módot szintaktikai kategóriának tekintjük, akkor az írni fog, írt volna alakzatok nem morfológiai jellegűek. Vajon az utóbbi megoldás mellett szólnak-e érvek? A jövő idő kifejezésére a fog segédige szolgál, hasonló segédige azonban az akar és a szokott ige is. Ha tehát az írni fog alakzatot morfológiai szónak tekintjük, akkor az írni akar, írni szokott (írni kell, írni szabad stb.) alakzatokat is annak kell tekintenünk, ez viszont a szintaxis rovására túlságosan kitágítaná a morfológia szerepét. Ezt a lépést aligha tudnánk megindokolni. A jövő idő és a feltételes mód alakjainak morfológiai kezelése ellen további érvet az írni fog, írt volna alakzatok szintaktikai viselkedése szolgáltatja: írni ő aztán sohasem fog, fog ő neked még írni, írt is volna, a szórendi szabályok tehát nemcsak megváltoztathatják az alakzat elemeinek eredeti sorrendjét, hanem az alakzat elemei közé más elemeket is beékelhetnek. Figyeljük meg továbbá, hogy sem a jövő idő, sem pedig a feltételes mód alakjai nem képezhetnek bemenetet morfológiai szabály számára, nincs tehát például *írni fogás, *írt volnás. Szemantikailag a szóban forgó alakzatok sohasem lexémák, tehát nem válhatnak lexikalizálódott alakzatokká, s ez is annak a jele, hogy nem szavakkal van dolgunk. Az igekötős igék ezzel szemben morfológiai alakzatoknak tekintendők, mivel szóalkotás eredményei (tehát ’szavak’), jellemző tulajdonságuk a lexikalizálódás lehetősége és bemenetül szolgálhatnak különféle morfológiai szabályok számára: felírás, felíró, felírogat, amelyek a felír ige különböző derivátumai. Igaz, az igekötős igék is engedelmeskednek szórendi (szintaktikai) szabályoknak, de az előbb említett két tulajdonság, a lexikalizálódás és a továbbképzés lehetősége miatt morfológiai alakzatoknak kell őket tekintenünk. Az igekötős igék kettős természetűek: egyrészt szintaktikai, másrészt morfológiai alakzatok, létrehozásuk, leírásuk azonban az alaktan feladata. Az alaktan főbb részei tehát a szóképzés, a szóösszetétel, az igekötős igék alkotása és a ragozás.
[CH03-B02] 1989. Prototypical differences between inflection and derivation. Zeitschrift für Phonetik, Sprachwissenschaft und Kommunikationsforschung: 3–10.
[CH03-B06] KieferFerenc (szerk.) 2000a. Strukturális magyar nyelvtan. 3. Morfológia. Budapest, Akadémiai Kiadó.
[CH03-B18] MaleczkiMárta (szerk.) 2002. A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei V. Szeged, Szegedi Tudományegyetem.
[CH03-B19] Piñón,Christopher – SiptárPéter (szerk.) 2005. Approaches tő Hungarian 9. Papers from the Düsseldorf conference. Budapest, Akadémiai Kiadó.
[CH03-B20] 1974. A birtokos személyragozásnak a birtok többségét kifejező alakrendszere. In: Rácz – Szathmári1974, 135–149.